Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-13 / 265. szám
4 0 PETŐFI NÉPE 0 1973. november 13. A termelésben JANUÁRBAN SZÁLLÍTJÁK A FRISS SALÁTÁT gyümölcsözik hasznosítják a hőforrások vizét A mezőgazdasági termelés gyorsütemű fejlődése megkívánja a szaktudás állandó gyarapítását. A tapasztalatok szerint a mezőgazdasági szövetkezetek vezetői igyekeznek lépést tartani a követelményekkel. Ezt bizonyítja az a statisztika is, amelyet a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya állított össze a közös gazdaságok szakvezetőinek képzettségéről. A számok jól tükrözik a változásokat. Az egyetemet, főiskolát végzettek száma az utóbbi tíz évben kétszeresére emelkedett. Évente átlag 70—80 egyetemet és főiskolát végzett szakvezető kerül a közös gazdaságokba. Az idén értnél valamivel magasabb ez a szám. A bácskai körzetben például a termelőszövetkezeti elnökök 30 százaléka rendelkezik felsőfokú, csaknem 40 százaléka középfokú képesítéssel. A főmezőgazdászok 70 százaléka végzett egyetemet, illetve felsőfokú technikumot. 1968. december 31-én a körzet 180 függetlenített brigádvezetője között nem volt egyetemi végzettségű. Azóta már sokan nyertek felsó- illetve középfokú képesítést. J-T asonló fejlődést a megye ±í más körzeteiben is tapasztalhatunk. Az állandó javulás ellenére azonban számos gond is jelentkezik. A szakemberlétszám megoszlása nem arányos a mezőgazdasági üzemekben. Jelenleg is több termelőszövetkezetben és szakszövetkezetben hiányzik az egyetemet, főiskolát végzett szakember. Sok helyen a képesítés nem igazodik a gazdálkodás által támasztott igényekhez. A szövetkezeti elnökök közül csupán harmincán végeztek főiskolát vagy egyetemet. Helyenként egészségtelen türelmetlenséggel is találkozunk, ami nemegyszer hatványozottan jelentkezik a fiatalokkal, a kezdőkkel szemben. Más okokkal együtt ez is hozzájárul ahhoz, hogy egyes gazdaságokban nagy a fluktuáció, ami nehezíti az előrehaladást. Egyes gazdaságokban közömbösséggel találkozunk, amikor a továbbtanulásról van szó. Példa erre, hogy a nemrég meghirdetett számviteli főiskolai előkészítőre alig néhány szövetkezeti . .könyvelő jelentkezett, pedig szárhó s gazdaságban a pénzügyi öiszakemberek képesítése a.kívánalmak alatt marad. Nincs megoldva sok helyen a szakmunkásképzés sem. Igen alacsony például az állattenyésztő szakmunkások száma. Jóllehet, a szakosított telepek létrejötte, az iparszérű, sertés- és baromfitenyésztés elterjedése igényli a modern technológiát ismerő, szakmailag jól felkészült zriunka- erők foglalkoztatását. Ha ezzel ideje^ßn számoltak volna egyes mezőgazdasági nagyüzemek, sok kellemetlenségtől szabadulnak meg már a telepek indításakor. sak éppen érinteni tudtuk a legégetőbb tennivalókat. A tapasztalatokból következik, hogy a szakismeretek bővítéséért az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket kell tenni. Ez egyúttal a káderfejlesztési tervek megvalósítását is jelenti. A mezőgazdasági üzemekben sürgető műszaki fejlesztés, a termelőszövetkezetek összefogásai, egyesülései, az új termelési rendszerek, a szellemi és anyagi erők koncentrálása az eddiginél több tudást igényelnek. K. S. Uj magyar szabadalom szerint építik a jászszentlászlói zöldséghajtatóházakat Forró vizet adó rétegre bukkantak a jászszentlászlói határban a Kőolaj- és Gázipari Tröszt Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzemének kútfúrói. A kilométernyi mélységben feltárt hőenergia nem vész kárba, mert az Országos Vízügyi Hivatal támogatásával zöldséghajtató házakat építenek az Üj Barázda Tsz gazdái, és az üvegházakat a forrás vizével fűtik. A zöldségtermesztés fellendítéséről szóló kormányhatározat saját gazdaságukra vonatkozó tennivalóit hajtják végre ezzel a lépéssel a jászszentlászlói szövetkezet tagjai. Dr. Bicskei Rezső tsz-ügyintéző felvilágosítása szerint az 5 ezer négyzetméter alap- területű hajtatóház építésénél új magyar szabadalmat alkalmaznak. A zöldségházak tető- szerkezetét, falait táblaüveg helyett üvegszövetből készített, műgyantával átitatott sajtolt lapokkal borítják. A találmány érdekessége, hogy a különleges, áttetsző lemezek az üvegnél sokkal jobban átbocsátják a Nap infravörös és ibolyántúli sugarait, a növényzet a hajtatóházakban a természeteshez legjobban igazodó környezetben fejlődik. A hajtatóház építésénél felhasznált fényáteresztő műanyaglemezek kedvező élettani hatásukon kívül olcsóbbá teszik a beruházást. Az előzetes számítás szerint a jászszentlászlói hajtatóházak 30—40 százalékkal kevesebb költséggel készülnek, mint a hagyományos üvegházak. Ehhez természetesen hozzájárul az is, hogy az Űj Barázda Termelőszövetkezet szinte minden munkát a saját tagjaival, szakembereivel végeztet. A téesz lakatosai, szerelői maguk állítják össze a vasszerkezetet. A műanyaglemezeket a szövetkezet üzemében a végszámra érkező üvegszövetből és gyorsan száradó műgyantából szintén helyben készítik. Kovács József tsz-elnök azt is megemlíti, hogy ez az első ilyen típusú zöldséghajtatóház az országban, amelynek építésénél nemcsak a szabadalmaztatott műanyaglapokat, hanem a székesfehérvári könnyűfémmű kutatóinak egyik újítását is fel0 Két és fél ezer műanyaglapot készítenek a hajtatóliázakboz Hangya Istvánné, Kiss Mihályné, Király Ferencné az Űj Barázda Tsz üzemében. 0 Gőzfclbőbe burkolózott a novemberi hidegben a jászszentlászlói termálkút. használják. A jászszentlászlói hajtatóházakba azokat a különleges. alumíniumból gyártott fűtőtesteket szerelik fel, amelyek a legtöbb hőleadásra képesek. Bács-Kiskun megyében aJász- szentlászlón feltárt termálkút a hetedik, amelynek hőenergiáját már most, vagy a közeljövőben hasznosítják a szövetkezeti gazdaságok. Tiszakécskén a kerekdombi Űj Élet Tsz üvegházait, fólíaalagútjait már évek óta a 63 fokos hőforrás vize fűti. Ennél nagyobb jelentőségű azonban a Tisza menti zöldségtermesztő társulás, amely a következő években Tiszakécskén és környékén hat termálkút vizét akarja a leggazdaságosabban kiaknázni. A tiszakécskei beruházás kivitelezése előtt célszerű lenne az új magyar szabadalom felhasználásának a tapasztalatait figyelembe venni. Ezzel a módszerrel ugyanis több millió forintot tudnának megtakarítani a tisztakécskei zöldséghajtatóházak építésénél. A kezdeményező lépést a jászszentlászlói szövetkezeti gazdák az Országos Vízügyi Hivatal támogatásával megtették. A két nagyközség nincs messze egymástól. Tapasztalatszerzésre ennél jóval nagyobb távolságra is elutaztak már az újat kereső tiszakécskei szövetkezeti gazdák. K. A. 0 Balról: ifjú Barna Péter és társai szerelik a hajtatóházat. A másik képen: 2700 négyzetméteren már földben van a saláta. Űjévkor szállítják az első termést. Herczegh Klára zöldségtermesztő szakmunkás öntözi a palántákat. (Tóth Sándor felvételei) HA SZÓT KAPOK A KÜLDÖTTÉRTEKEZLETEN. A nnak idején a szakmun- kásképző intézet tanárai, s a kecskeméti Autó- és Gépjavító Ktsz-nél dolgozó idősebb szakmunkások nagyon sok mindenre megtanítottak bennünket, ipari tanulókat. De a szaki bácsik nemcsak az autószerelés fortélyait magyarázták el. Még most is emlékszem szavaikra: „majd meglátjátok milyen lényeges a jól összekovácsolt kollektíva, a közösségi szellem ...” Tapasztalataimból tudom, hogy milyen igazuk volt a mestereinknek. Nem mintha ellenségeskedtünk volna a KPM kecskeméti géptelepén, ahol csaknem hat évig dolgoztam, hiszen ott is kijöttünk egymással. De a szívem egyre inkább a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárába húzott. Régi ismerőseim, barátaim közé Vágytam. Varga Lászlóval, a gyár KISZ-csúcsvezétőségének nemrég megválasztott titkárával osztálytársak voltunk a Béke téri általános iskolában. Fekete András szervezőtitkárt is régóta ismerem. S miután 1972 januárban megnyílt a fyár KlSZ-klubja, szinte mindennapos vendég voltam a kecskeméti fedett uszodával szemben levő földszintes épületben, vagyis a fiatalok új birodalmában. Megtudtam, hogy a kecskeméti Fémmunkás gyár garázsába autószerelő szakmunkást keresnek. Nyomban jelentkeztem, s felvettek. Egy éve dolgozom itt. Skoda, Csepel tehergépkocsikat, autóbuszt, traktorokat, targoncákat javítunk. Télen reggel 7-től délután 4-ig, nyáron 6-tól 3-ig tart a munkaidő. De ha a munka úgy kívánja, túlórázunk, vagy szabad szombaton is bejövünk. Ha a szállítási osztályról valaki azt mondja: „Elúszunk a határidővel, mert lerobbantak a kocsik, s nem tudjuk szállítani a készárut”, ilyen esetben nálunk nem szokás elfoglaltságokra hivatkozni. Tart a munka, ameddig tart, este 10-ig, éjfélig, de senki sem teszi le a szerszámot, amíg be nem fejeztük a javítást. Nemrég például vállaltuk, hogy határidő előtt felújítjuk az egyik emelőtargoncát, amelyre nagy szükség volt. Néhány órával gyakran megnyújtottuk a munkaidőt ... De nemcsak a garázsban dolgozó fiatal munkatársaim ilyen életrevalóak, a gazdasági vezetők kéréseinek hasonlóképpen eleget tesznek a karbantartók, a tanműhelyben, a 9-es műhelyben, vagy a szerkesztési osztályon dolgozó fiatalok, akik — hatvanhatan — a 2-as számú alapszervezet tagjai. Gyakran találkozunk a gyárkapun kívül is. Kedden, csütörtökön és szombaton a klubban töltjük a délutánt, estét. Érdekes programok vannak, nemrég Papp László, Gyarmati Andrea, Hegedűs Goaba tartott élménybeszámolót, de eljött már közénk több budapesti színész, énekes is. Szabad szombatokon pedig irány a vállalat tiszaugi üdülője. Ittnyo- raltám. De ki ne felejtsem a vállalati kirándulásokat, az egri, aggteleki, mátraházi, pécsi kirándulásokat. A Szegedi Szabadtéri Játékok egyik előadását is megnéztük. Mint az alapszervezet vezetőségi tagja, most a választások előtt gyakran lapozgattam az éves akcióprogramot. Kétségtelen, sokat segítettünk a vállalatnak, ha kellett társadalmi munkát. kommunista műszakot tartottunk. Sok még a tennivalónk. Mivel vállaltuk, ránk vár az a feladat, hogy társadalmi munkában az eddiginél még több óvodai játékot készítsünk, parkosítsuk a klub előtti teret. És meg kell fegyelmeznünk azokat, akik a klubprogramokon hajlamosak a rendbontásra... Nemrég kaptam egy meghívót: „Értesítjük Nagy Mihály gépkocsiszerelőt, a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára KISZ-kül- döttét, hogy a KISZ Kecskeméti Városi Bizottsága november 20-án tartja küldöttértekezletét.” Október 16-án. a KlSZ-csúcsvezető- ség választó taggyűlésén kaptam a fiataloktól ezt a megbízatást. Tehát róluk, munkájukról, eredményeikről, gondjaikról beszélek majd — ha szót kapót a városi küldöttértekezleten. Lejegyezte: Tárnái László A megye vérkeringésében Bácsalmási vizsgálatok 0 Műszeres vizsgálat a bácsalmási laboratóriumban. (Szénási Lászlóné felvétele) Bácsalmási, ez a fokozatosan fejlődő nagyközség lépten- nyomon rácáfol arra az egyébként gyakran terjesztett hiedelemre, miszerint a „vidéki elzártságban,” nem lehet értékes munkát kifejteni. Szélesebb szakmai körök is odafigyelnek például azokra az önálló kutatási és vizsgálati eredményekre, amelyek a könyvtárban, a gimnáziumban és a kórházban születnek. A dolog legtöbbször csupán azon múlik, hogy vannak emberek, akik kitartanak amellett, amibe egyszer belekezdtek. Űj abban egy alkalmazott szakterület művelői is dolgoznak a nagyközségben. Szerény tábla tudatja, hogy itt található a Duna—Tisza közi Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat agrokémiai laboratóriuma. A szakemberek — vegyész- és kertészmérnökök, technikusok, laboránsok — különféle növények talajvizsgálatait végzik el, megállapítják a tápanyag-ellátottság mértékét, takarmány és vetőmag elemzésekkel foglalkoznak, s szaktanácsokat adnak. Az -anya- vállalat öt évre szóló szerződéseket köt a talajtani vizsgálatokat igénylő gazdaságokkal. Úgynevezett talajerő-gazdálkodási táblatörzskönyveket fektetnek fel, és elkészítik a szükséges térképeket, amelyek a táblánként észlelt tulajdonságokat tüntetik fel. Az adatokból az évi műtrágyaszükséglet mellett megadják a legmegfelelőbb adagolási arányt is. Az igények szerint mindinkább a takarmányvizsgálatokra szakosodik a laboratórium. A bácsalmásiak ugyanakkor kiveszik részüket a megyei meliorációs talajkutatási programból is. Csupán ebben a témakörben többezer mintát vesznek és elemeznek az idén. Ságodi Győző JEGYZET A JÖVŐ SZÁZAD SZAKMUNKÁSAI A fiatalság sziporkázó tüzérnél melegedtem nemrégiben. Az ifjú szakmunkások közötti vita lényegében — mint általában — valami semmiségből indult el. Azt hiszem az egyik fiú állapította meg nevetve, hogy éppen 2014-ben megy nyugdíjba — gondbljunk csak bele: 2014-ben?! — és megkérdeztem: ugyanebből a szakmából? ... A ma végző szakmunkások valamennyien a jövő században mennek nyugdíjba, abban a században, amelynek lehelete már kezd elérni hozzánk, és annak ellenére, hogy a tudományostechnikai forradalom kora nem szűkölködik a meglepetésekben, azért már — Verne Gyula képzelőtehetsége nélkül is — sejthetjük, mivel kecsegtet az új évezred. Aki a technikai haladás tempójától — függetlenül életkorától — nem akar lemaradni, annak lépést kell igazítania. Pontosabban „fejet” kell igazítania. Az egykori „ezermester” kézügyességű szakmunkások megbecsülése mellett egyre többször találkozunk azzal a fogalommal, hogy ne csak a kezét, a fejét is használja... A numerikus vezérlésű szerszámgépek mellé általában kiváló, és általában ifjú esztergályosok kerülnek. Olyanok, akik ismerik az esztergályos szakma hagyományos fogásait, szépségeit, sokrétűségét, de még ismernek valamit: a számjegy vezérlés elvét és lehetőségét. Nem vitás, hogy az új technikához a fiatalok jobban vonzódnak, sőt könnyebben is megtanulják, „megszelídítik”, mint az idősebb szakmunkások. Az az érzésem viszont, hogy ezt túl sokszor mondtuk el, olyan gyakorta, hogy nagyon sokan úgy érzik, hagy csak azért, mert a fiataloknak a legmodernebb, legújabb gépek mellett a helyük ... Megint csak azt kell mondani: micsoda különbség kiérdemelni, vagy pedig elvárni valamit!... Számomra örvendetesen meglepő volt a fiatalok vitájából, amikor igenis — egymásra licitálva — bizonygatták, hogy ezt ki kell érdemelhi!... A friss szakmunkás bizonyítvány önmagában még semmire sem jogosít. Mint ahogyan a fiatalság sem érdem, hanem állapot. A legfejlettebb technika kezelését csak azokra szabad bízni, akik szakmai alkalmasságukról, a nagyértékű berendezések irányításához szükséges fegyelmezettségükről, lelkiismeretességükről gyakorlatban is tanúbizonyságot adtak. Arcúkor a jövő századot emlegették a fiatalok — vagyis az új évezred szakmunkásai —, megnyugtató volt, hogy tisztán látták, hogy nem lehet beérni és megelégedni az egyszer megszerzett ismerettel, szakmai mi- nimurtimal. Ha valamit századunk utolsó harmadának a zászlajára lehet írni, akkor az: az ismeretek szüntelen gyarapítása, a ma és holnap szükséges készségek szüntelen fejlesztése egyszóval a tanulás!... De nemcsaR megismerni az újat, hanem annak szerves részesévé, alakítójává is kell válni. Alig évtizede még újdonságként bámultuk azt, amivel ma már kisiskolások ismerkednek az általánosban; történelmi távlatban még nem is olyan régen szenzáció volt a tranzisztor, és most már „kilóra” mérik, és a szakkörökben a diákok azzal építik a világvevőt. S lehet, hogy holnap valami újjal kell ismerkedni — olyannal, amiről ma még fogalmunk sincs —, de ami holnapután már gyerekjáték számba megy. Azt szokták mondani, hogy egy mérnöknek 10—15 év után fejet kell cserélnie, ha a szakmájában otthon akar maradni, mert annak nagy része elévül, amit az egysem padjaiban hallott ... Mindez azonban a szakmunkásakra is vonatkozik. Nem lehet életük végéig megélni csak abból, amit a szakmunkásképző intézetekben elsajátítottak, és amit ehhez az üzemben hozzátanultak. A mai fiatal szakmunkásnak — a jövőben —, ha egyáltalán „felszínen” akar maradni, ugyanúgy „fejet kell cserélnie”, mint az értelmiséginek — és örülök, hogy a vitában az egyik fiatal mondta ki a következő szavakat: „egyáltalán semmi biztosíték nincs arra, hogy abból a szakmából megyünk nyugdíjba 2014-ben, mint amiben 1973-ban dolgoztunk!... Rajtuk múlik, mennyire tudnak igazodni a huszadik és a huszonegyedik század követelményeihez. Bán János ;