Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-13 / 265. szám

4 0 PETŐFI NÉPE 0 1973. november 13. A termelésben JANUÁRBAN SZÁLLÍTJÁK A FRISS SALÁTÁT gyümölcsözik hasznosítják a hőforrások vizét A mezőgazdasági termelés gyorsütemű fejlődése meg­kívánja a szaktudás állandó gya­rapítását. A tapasztalatok sze­rint a mezőgazdasági szövetke­zetek vezetői igyekeznek lépést tartani a követelményekkel. Ezt bizonyítja az a statisztika is, amelyet a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osz­tálya állított össze a közös gaz­daságok szakvezetőinek képzett­ségéről. A számok jól tükrözik a változásokat. Az egyetemet, fő­iskolát végzettek száma az utób­bi tíz évben kétszeresére emel­kedett. Évente átlag 70—80 egye­temet és főiskolát végzett szak­vezető kerül a közös gazdasá­gokba. Az idén értnél valamivel magasabb ez a szám. A bácskai körzetben például a termelőszövetkezeti elnökök 30 százaléka rendelkezik felsőfokú, csaknem 40 százaléka középfokú képesítéssel. A főmezőgazdászok 70 százaléka végzett egyetemet, illetve felsőfokú technikumot. 1968. december 31-én a körzet 180 függetlenített brigádvezetője között nem volt egyetemi vég­zettségű. Azóta már sokan nyer­tek felsó- illetve középfokú ké­pesítést. J-T asonló fejlődést a megye ±í más körzeteiben is ta­pasztalhatunk. Az állandó javu­lás ellenére azonban számos gond is jelentkezik. A szakemberlét­szám megoszlása nem arányos a mezőgazdasági üzemekben. Je­lenleg is több termelőszövetke­zetben és szakszövetkezetben hiányzik az egyetemet, főiskolát végzett szakember. Sok helyen a képesítés nem igazodik a gazdál­kodás által támasztott igények­hez. A szövetkezeti elnökök kö­zül csupán harmincán végeztek főiskolát vagy egyetemet. Helyenként egészségtelen tü­relmetlenséggel is találkozunk, ami nemegyszer hatványozottan jelentkezik a fiatalokkal, a kez­dőkkel szemben. Más okokkal együtt ez is hozzájárul ahhoz, hogy egyes gazdaságokban nagy a fluktuáció, ami nehezíti az elő­rehaladást. Egyes gazdaságokban közöm­bösséggel találkozunk, amikor a továbbtanulásról van szó. Példa erre, hogy a nemrég meghirde­tett számviteli főiskolai előkészí­tőre alig néhány szövetkezeti . .könyvelő jelentkezett, pedig szá­rhó s gazdaságban a pénzügyi öiszakemberek képesítése a.kívá­nalmak alatt marad. Nincs megoldva sok helyen a szakmunkásképzés sem. Igen ala­csony például az állattenyésztő szakmunkások száma. Jóllehet, a szakosított telepek létrejötte, az iparszérű, sertés- és baromfite­nyésztés elterjedése igényli a modern technológiát ismerő, szakmailag jól felkészült zriunka- erők foglalkoztatását. Ha ezzel ideje^ßn számoltak volna egyes mezőgazdasági nagyüzemek, sok kellemetlenségtől szabadulnak meg már a telepek indításakor. sak éppen érinteni tudtuk a legégetőbb tennivalókat. A tapasztalatokból következik, hogy a szakismeretek bővítéséért az eddiginél nagyobb erőfeszítése­ket kell tenni. Ez egyúttal a ká­derfejlesztési tervek megvalósí­tását is jelenti. A mezőgazdasági üzemekben sürgető műszaki fej­lesztés, a termelőszövetkezetek összefogásai, egyesülései, az új termelési rendszerek, a szellemi és anyagi erők koncentrálása az eddiginél több tudást igényelnek. K. S. Uj magyar szabadalom szerint építik a jászszentlászlói zöldséghajtatóházakat Forró vizet adó rétegre bukkantak a jászszentlászlói határ­ban a Kőolaj- és Gázipari Tröszt Nagyalföldi Kutató és Fel­táró Üzemének kútfúrói. A kilométernyi mélységben feltárt hőenergia nem vész kárba, mert az Országos Vízügyi Hivatal támogatásával zöldséghajtató házakat építenek az Üj Barázda Tsz gazdái, és az üvegházakat a forrás vizével fűtik. A zöldségtermesztés fellendíté­séről szóló kormányhatározat sa­ját gazdaságukra vonatkozó ten­nivalóit hajtják végre ezzel a lé­péssel a jászszentlászlói szövet­kezet tagjai. Dr. Bicskei Rezső tsz-ügyintéző felvilágosítása sze­rint az 5 ezer négyzetméter alap- területű hajtatóház építésénél új magyar szabadalmat alkal­maznak. A zöldségházak tető- szerkezetét, falait táblaüveg he­lyett üvegszövetből készített, műgyantával átitatott sajtolt la­pokkal borítják. A találmány ér­dekessége, hogy a különleges, át­tetsző lemezek az üvegnél sok­kal jobban átbocsátják a Nap infravörös és ibolyántúli suga­rait, a növényzet a hajtatóházak­ban a természeteshez legjobban igazodó környezetben fejlődik. A hajtatóház építésénél fel­használt fényáteresztő műanyag­lemezek kedvező élettani hatá­sukon kívül olcsóbbá teszik a beruházást. Az előzetes számítás szerint a jászszentlászlói hajtató­házak 30—40 százalékkal keve­sebb költséggel készülnek, mint a hagyományos üvegházak. Ehhez természetesen hozzájárul az is, hogy az Űj Barázda Termelőszö­vetkezet szinte minden munkát a saját tagjaival, szakembereivel végeztet. A téesz lakatosai, sze­relői maguk állítják össze a vas­szerkezetet. A műanyaglemeze­ket a szövetkezet üzemében a végszámra érkező üvegszövetből és gyorsan száradó műgyantából szintén helyben készítik. Kovács József tsz-elnök azt is megemlíti, hogy ez az első ilyen típusú zöldséghajtatóház az or­szágban, amelynek építésénél nemcsak a szabadalmaztatott műanyaglapokat, hanem a szé­kesfehérvári könnyűfémmű ku­tatóinak egyik újítását is fel­0 Két és fél ezer műanyaglapot készítenek a hajtatóliázakboz Han­gya Istvánné, Kiss Mihályné, Király Ferencné az Űj Barázda Tsz üzemében. 0 Gőzfclbőbe burkolózott a no­vemberi hidegben a jászszent­lászlói termálkút. használják. A jászszentlászlói hajtatóházakba azokat a külön­leges. alumíniumból gyártott fű­tőtesteket szerelik fel, amelyek a legtöbb hőleadásra képesek. Bács-Kiskun megyében aJász- szentlászlón feltárt termálkút a hetedik, amelynek hőenergiáját már most, vagy a közeljövőben hasznosítják a szövetkezeti gaz­daságok. Tiszakécskén a kerek­dombi Űj Élet Tsz üvegházait, fólíaalagútjait már évek óta a 63 fokos hőforrás vize fűti. En­nél nagyobb jelentőségű azon­ban a Tisza menti zöldségter­mesztő társulás, amely a követ­kező években Tiszakécskén és környékén hat termálkút vizét akarja a leggazdaságosabban ki­aknázni. A tiszakécskei beruhá­zás kivitelezése előtt célszerű lenne az új magyar szabadalom felhasználásának a tapasztala­tait figyelembe venni. Ezzel a módszerrel ugyanis több millió forintot tudnának megtakarítani a tisztakécskei zöldséghajtató­házak építésénél. A kezdeménye­ző lépést a jászszentlászlói szö­vetkezeti gazdák az Országos Vízügyi Hivatal támogatásával megtették. A két nagyközség nincs messze egymástól. Tapasz­talatszerzésre ennél jóval na­gyobb távolságra is elutaztak már az újat kereső tiszakécskei szövetkezeti gazdák. K. A. 0 Balról: ifjú Barna Péter és társai szerelik a hajtatóházat. A másik képen: 2700 négyzetméteren már földben van a saláta. Űjévkor szállítják az első termést. Herczegh Klára zöldségtermesztő szak­munkás öntözi a palántákat. (Tóth Sándor felvételei) HA SZÓT KAPOK A KÜLDÖTTÉRTEKEZLETEN. A nnak idején a szakmun- kásképző intézet tanárai, s a kecskeméti Autó- és Gép­javító Ktsz-nél dolgozó idősebb szakmunkások nagyon sok min­denre megtanítottak bennünket, ipari tanulókat. De a szaki bá­csik nemcsak az autószerelés for­télyait magyarázták el. Még most is emlékszem szavaikra: „majd meglátjátok milyen lényeges a jól összekovácsolt kollektíva, a közösségi szellem ...” Tapasztalataimból tudom, hogy milyen igazuk volt a mestereink­nek. Nem mintha ellenségesked­tünk volna a KPM kecskeméti géptelepén, ahol csaknem hat évig dolgoztam, hiszen ott is ki­jöttünk egymással. De a szívem egyre inkább a Fémmunkás Vál­lalat kecskeméti gyárába húzott. Régi ismerőseim, barátaim közé Vágytam. Varga Lászlóval, a gyár KISZ-csúcsvezétőségének nem­rég megválasztott titkárával osz­tálytársak voltunk a Béke téri általános iskolában. Fekete And­rás szervezőtitkárt is régóta is­merem. S miután 1972 január­ban megnyílt a fyár KlSZ-klub­ja, szinte mindennapos vendég voltam a kecskeméti fedett uszo­dával szemben levő földszintes épületben, vagyis a fiatalok új birodalmában. Megtudtam, hogy a kecskemé­ti Fémmunkás gyár garázsába autószerelő szakmunkást keres­nek. Nyomban jelentkeztem, s felvettek. Egy éve dolgozom itt. Skoda, Csepel tehergépkocsikat, autóbuszt, traktorokat, targoncá­kat javítunk. Télen reggel 7-től délután 4-ig, nyáron 6-tól 3-ig tart a munkaidő. De ha a mun­ka úgy kívánja, túlórázunk, vagy szabad szombaton is bejövünk. Ha a szállítási osztályról valaki azt mondja: „Elúszunk a határ­idővel, mert lerobbantak a ko­csik, s nem tudjuk szállítani a készárut”, ilyen esetben nálunk nem szokás elfoglaltságokra hi­vatkozni. Tart a munka, ameddig tart, este 10-ig, éjfélig, de senki sem teszi le a szerszámot, amíg be nem fejeztük a javítást. Nem­rég például vállaltuk, hogy ha­táridő előtt felújítjuk az egyik emelőtargoncát, amelyre nagy szükség volt. Néhány órával gyak­ran megnyújtottuk a munka­időt ... De nemcsak a garázsban dol­gozó fiatal munkatársaim ilyen életrevalóak, a gazdasági veze­tők kéréseinek hasonlóképpen eleget tesznek a karbantartók, a tanműhelyben, a 9-es műhely­ben, vagy a szerkesztési osztá­lyon dolgozó fiatalok, akik — hatvanhatan — a 2-as számú alapszervezet tagjai. Gyakran találkozunk a gyár­kapun kívül is. Kedden, csütörtö­kön és szombaton a klubban töltjük a délutánt, estét. Érdekes programok vannak, nemrég Papp László, Gyarmati Andrea, Hege­dűs Goaba tartott élménybeszá­molót, de eljött már közénk több budapesti színész, énekes is. Sza­bad szombatokon pedig irány a vállalat tiszaugi üdülője. Ittnyo- raltám. De ki ne felejtsem a vállalati kirándulásokat, az egri, aggteleki, mátraházi, pécsi ki­rándulásokat. A Szegedi Szabad­téri Játékok egyik előadását is megnéztük. Mint az alapszervezet vezető­ségi tagja, most a választások előtt gyakran lapozgattam az éves akcióprogramot. Kétségte­len, sokat segítettünk a vállalat­nak, ha kellett társadalmi mun­kát. kommunista műszakot tar­tottunk. Sok még a tennivalónk. Mivel vállaltuk, ránk vár az a feladat, hogy társadalmi munkában az eddiginél még több óvodai játé­kot készítsünk, parkosítsuk a klub előtti teret. És meg kell fegyelmeznünk azokat, akik a klubprogramokon hajlamosak a rendbontásra... Nemrég kaptam egy meghívót: „Értesítjük Nagy Mihály gépko­csiszerelőt, a Fémmunkás Válla­lat kecskeméti gyára KISZ-kül- döttét, hogy a KISZ Kecskeméti Városi Bizottsága november 20-án tartja küldöttértekezletét.” Októ­ber 16-án. a KlSZ-csúcsvezető- ség választó taggyűlésén kaptam a fiataloktól ezt a megbízatást. Tehát róluk, munkájukról, ered­ményeikről, gondjaikról beszélek majd — ha szót kapót a városi küldöttértekezleten. Lejegyezte: Tárnái László A megye vérkeringésében Bácsalmási vizsgálatok 0 Műszeres vizsgálat a bácsalmási laboratórium­ban. (Szénási Lászlóné felvétele) Bácsalmási, ez a fokozatosan fejlődő nagy­község lépten- nyomon rácáfol arra az egyéb­ként gyakran terjesztett hie­delemre, mi­szerint a „vi­déki elzártság­ban,” nem le­het értékes munkát kifej­teni. Szélesebb szakmai körök is odafigyelnek például azokra az önálló kuta­tási és vizsgá­lati eredmé­nyekre, ame­lyek a könyv­tárban, a gim­náziumban és a kórházban szü­letnek. A do­log legtöbbször csupán azon múlik, hogy vannak embe­rek, akik kitar­tanak amellett, amibe egyszer belekezdtek. Űj abban egy alkalmazott szakterület mű­velői is dolgoznak a nagyközség­ben. Szerény tábla tudatja, hogy itt található a Duna—Tisza közi Talajjavító és Talajvédelmi Vál­lalat agrokémiai laboratóriuma. A szakemberek — vegyész- és kertészmérnökök, technikusok, laboránsok — különféle növé­nyek talajvizsgálatait végzik el, megállapítják a tápanyag-ellá­tottság mértékét, takarmány és ve­tőmag elemzésekkel foglalkoznak, s szaktanácsokat adnak. Az -anya- vállalat öt évre szóló szerződé­seket köt a talajtani vizsgálato­kat igénylő gazdaságokkal. Úgy­nevezett talajerő-gazdálkodási táblatörzskönyveket fektetnek fel, és elkészítik a szükséges tér­képeket, amelyek a táblánként észlelt tulajdonságokat tüntetik fel. Az adatokból az évi műtrá­gyaszükséglet mellett megadják a legmegfelelőbb adagolási arányt is. Az igények szerint mindinkább a takarmányvizsgálatokra szako­sodik a laboratórium. A bácsal­másiak ugyanakkor kiveszik ré­szüket a megyei meliorációs ta­lajkutatási programból is. Csu­pán ebben a témakörben több­ezer mintát vesznek és elemez­nek az idén. Ságodi Győző JEGYZET A JÖVŐ SZÁZAD SZAKMUNKÁSAI A fiatalság sziporkázó tüzérnél melegedtem nemrégiben. Az ifjú szakmunkások közötti vita lényegében — mint álta­lában — valami semmiségből indult el. Azt hiszem az egyik fiú állapította meg nevetve, hogy éppen 2014-ben megy nyugdíjba — gondbljunk csak bele: 2014-ben?! — és megkér­deztem: ugyanebből a szakmából? ... A ma végző szakmunkások valamennyien a jövő században mennek nyugdíjba, abban a szá­zadban, amelynek lehelete már kezd elérni hozzánk, és annak ellenére, hogy a tudományos­technikai forradalom kora nem szűkölködik a meglepetésekben, azért már — Verne Gyula kép­zelőtehetsége nélkül is — sejt­hetjük, mivel kecsegtet az új év­ezred. Aki a technikai haladás tempójától — függetlenül élet­korától — nem akar lemaradni, annak lépést kell igazítania. Pontosabban „fejet” kell iga­zítania. Az egykori „ezermester” kézügyességű szakmunkások megbecsülése mellett egyre több­ször találkozunk azzal a foga­lommal, hogy ne csak a kezét, a fejét is használja... A nume­rikus vezérlésű szerszámgépek mellé általában kiváló, és álta­lában ifjú esztergályosok kerül­nek. Olyanok, akik ismerik az esztergályos szakma hagyomá­nyos fogásait, szépségeit, sokré­tűségét, de még ismernek vala­mit: a számjegy vezérlés elvét és lehetőségét. Nem vitás, hogy az új techni­kához a fiatalok jobban vonzód­nak, sőt könnyebben is megta­nulják, „megszelídítik”, mint az idősebb szakmunkások. Az az érzésem viszont, hogy ezt túl sokszor mondtuk el, olyan gya­korta, hogy nagyon sokan úgy érzik, hagy csak azért, mert a fiataloknak a legmodernebb, leg­újabb gépek mellett a helyük ... Megint csak azt kell mondani: micsoda különbség kiérdemelni, vagy pedig elvárni valamit!... Számomra örvendetesen megle­pő volt a fiatalok vitájából, amikor igenis — egymásra lici­tálva — bizonygatták, hogy ezt ki kell érdemelhi!... A friss szakmunkás bizonyítvány önma­gában még semmire sem jogosít. Mint ahogyan a fiatalság sem érdem, hanem állapot. A legfej­lettebb technika kezelését csak azokra szabad bízni, akik szak­mai alkalmasságukról, a nagy­értékű berendezések irányításá­hoz szükséges fegyelmezettsé­gükről, lelkiismeretességükről gyakorlatban is tanúbizonyságot adtak. Arcúkor a jövő századot emle­gették a fiatalok — vagyis az új évezred szakmunkásai —, meg­nyugtató volt, hogy tisztán lát­ták, hogy nem lehet beérni és megelégedni az egyszer meg­szerzett ismerettel, szakmai mi- nimurtimal. Ha valamit száza­dunk utolsó harmadának a zász­lajára lehet írni, akkor az: az ismeretek szüntelen gyarapítása, a ma és holnap szükséges kész­ségek szüntelen fejlesztése egy­szóval a tanulás!... De nemcsaR megismerni az újat, hanem an­nak szerves részesévé, alakítójá­vá is kell válni. Alig évtizede még újdonságként bámultuk azt, amivel ma már kisiskolások is­merkednek az általánosban; tör­ténelmi távlatban még nem is olyan régen szenzáció volt a tranzisztor, és most már „kilóra” mérik, és a szakkörökben a diá­kok azzal építik a világvevőt. S lehet, hogy holnap valami újjal kell ismerkedni — olyannal, amiről ma még fogalmunk sincs —, de ami holnapután már gye­rekjáték számba megy. Azt szokták mondani, hogy egy mérnöknek 10—15 év után fejet kell cserélnie, ha a szak­májában otthon akar maradni, mert annak nagy része elévül, amit az egysem padjaiban hal­lott ... Mindez azonban a szak­munkásakra is vonatkozik. Nem lehet életük végéig megélni csak abból, amit a szakmun­kásképző intézetekben elsajá­títottak, és amit ehhez az üzem­ben hozzátanultak. A mai fiatal szakmunkásnak — a jövőben —, ha egyáltalán „fel­színen” akar maradni, ugyanúgy „fejet kell cserélnie”, mint az értelmiséginek — és örülök, hogy a vitában az egyik fiatal mondta ki a következő szava­kat: „egyáltalán semmi biztosí­ték nincs arra, hogy abból a szakmából megyünk nyugdíjba 2014-ben, mint amiben 1973-ban dolgoztunk!... Rajtuk múlik, mennyire tud­nak igazodni a huszadik és a huszonegyedik század követel­ményeihez. Bán János ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom