Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-30 / 280. szám

4 • PETŐFI NÉPE 9 19*3. november 30.

Jó munka, nagy termés

Még egy hónap, és a naptár szerint is vége az 1973-as esztendőnek. Koratavasztól őszig az aszály, a jég, a sokhelyen méteres vízborítást okozó felhőszakadás, a fagy ugyancsak próbára tette Bács-Kiskun megye déli felében a mezőgazdaság dolgozóit. A szorgalmas munka, a korszerű gazdálkodás, a jobb technológia mégis meghozta gyümölcsét.

A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének körzetében a szövetkezetek majdnem minden növényből magasabb termést takarítottak be, mint az elmúlt években. Kivéve a kukoricát, amely átlagosan két mázsával maradt alatta ebben a körzetben az előző esztendeinek. Ezzel szemben 25 százalékkal nagyobb, összesen 16 ezer 509 hektáron termesztették

1973-ban e fontos abraktakar- mány-növényt. A jánoshalmi Jókai 530 hektáron átlagosan 62, a mélykúti Alkotmány 1050 hektáron átlag 59,1, a mélykúti Ü] Élet 1246 hektáron 56,4 mázsás átlagtermést takarított be. A bajai kukoricatermesztési rendszerhez csatlakozott három szőtt Az utolsó barázdák.

vetkezet eredménye azonban ezt is felülmúlta. A rémi Dózsa Tsz- ben 589 hektáron 79,1, a borotai Béke Tsz-ben 431 hektáron 72,5, a jánoshalmi Petőfi Tsz-ben 1424 hektáron 64,8 mázsa kukorica termett átlagosan a BRK alkalmazása folytán.

Jövőre a szövetség körzetének közösen művelt kukoricáit a vetésterület több, mint 40 százalékán zárt rendszerben termesztik. A korszerű módszerhez hozzájárul a jobb előkészítő munka, hiszen november második feléig két és félszer annyi mélyszántást végeztek él, a mezőgazdasági szövetkezetek, mint a múlt esztendőben. December közepére pedig a még hátralevő munkát is befejezik.

A gondosan megművelt talaj, a nagy adagú műtrágyázás, a nemesített vetőmag, a jó technológia, és annak fegyelmezett alkalmazása mind fontos tényezője a magas termés elérésének.

Garas Mihály

Miért gazdaságos - miért nem?

Érvek és ellenérvek sorakoztathatok fel amellett, hogy egy- egy termék gyártása kifizetődik-e vagy sem, s ha nem, akkor vajon miért, milyen okok miatt kellett gazdaságtalannak minősíteni — hogy konkrét példát mondjunk — a hazai traktor- torgyártást? S éppen a traktorgyártás példája — s az e körül dúló sok éves vita — bizonyítja, hogy az esetek többségében felesleges, hosszantartó és aprólékos elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni: a felhasználók, a vásárlók viszonylag gyorsan és bizony kíméletlenül közlik az ítéletet. Ez történt többek között a magyar magnetofon-gyártással is, amelynek termékei nem tudták felvenni a versenyt a Grundig-licenc alapján gyártott lengyel készülékekkel és sorolhatnák tucatnyi más példát is annak illusztrálására, hogy van amit nem szabad gyártani, s itt nem annyira a műszaki felkészületlenségre, a tapasztalatlanságból adódó hozzá nem értésre, hanem inkább ^szervezetlen termelési körülményekre gondolunk.

tnm -Af -STOB JaiDít e dija

tt Ebből a szempontból éles különbséget kell tenni gazdaságtalan és gazdaságtalan termékek között. Az ipari tárcák a közelmúltban alapos vizsgálatot végeztek a kihasználatlan gyártási kapacitások körül, s ennek során többé-kevésbé megbízható kép alakult ki a gazdaságos termékekről. illetve azokról, amelyek gazdaságtalanok ugyan, de műszaki beruházási, s főleg üzem- s munkaszervezési intézkedésekkel gazdaságossá tehetők. Ez az utóbbi termékcsoport jelenti az -egyik legnagyobb gondot. Itt nem kivédhetetlen külső tényezők — például a csökkenő piaci kereslet vagy a magas világpiaci árak stb. — miatt kell veszteségesen dolgozni, hanem túlnyomórészt a vállalati gazdálkodás belső problémái miatt. Mert, igaz, ugyan, hogy a gazdaságos termékstruktúra kialakítását esetenként megnehezítik a szűkös beruházási lehetőségek. a soványka fejlesztési alapok, s ezeknek is csak sok-sok kötöttséggel való felhasználása, de az is igaz. hogy az esetek nagy részében már elemi munkaszervezési feladatok elvégzésével is jelentős gazdaságossági eredményeket lehetne produkálni. S ez nem annyira idő- és pénzigényes munka, csupán elhatározás, hozzáértés és némi gondolkodás kér- -dése.

A gazdaságtalan termékek visz- szaszorítása központi program. Kormányhatározat, s az ennek nyomán kidolgozott végrehajtási utasítások írják elő a tennivalókat, ám, a gyakorlati munka még a kezdet kezdetén tart csak. A Könnyűipari Minisztériumban ezzel kapcsolatban megjegyzik: „Szervezés-fejlesztési programot dolgoztunk ki és megindítottuk annak végrehajtását. Az előkészületi szakasz feladatainak a könnyűipar eleget tett de az eltelt egy év alatt jelentős fordulat még nem volt elérhető.”

tt Nemcsak a könnyűiparban,

másutt sem! A gazdaságosság javítását célzó vállalati programok, ahol egyáltalán készítettek ilyeneket — bár „helyes irányúak”, de sokszor túl általánosak, nélkülözik a konkrét intézkedéseket, a követelményeknek csak részben felelnek meg. Arra persze nincs külön határozat, hogy az úgynevezett „előkészületi szakaszban” mit kell tenni. Csak éppen felötlik az emberben, hogy az előkészületi szakasz általában a konkrét munkára való felkészülést jelentené. Ez pedig nehezen képzelhető el a tennivalók reális felmérése, s az ehhez kapcsolódó intézkedések nagyon is konkrét meghatározása nélkül.

Igaz: nem könnyű a vállalatok

dolga, hiszen hosszú évekig elhanyagolt, sőt, gyakran ismeretlen gazdasági feladatokat kell megoldaniuk a gazdaságosabb termelés érdekében.

• íme, egy rövid kis lista a

nehézipari vállalatoknál tervezett — az üzem- és munkaszervezéssel szorosan összefüggő — programok általánosítható elemeiből: a termelőgépek kihasználásának rendszeres ellenőrzése: a teljesítőképesség és az üzemeltetési költségek összefüggésének elemzése. a gépi állásidők csökkentése és naprakész nyilvántartása; az üzemek közötti kooperáció javítása; az ütemesebb alapanyag- és csomagolóanyag-ellátás; kísérleti üzem létrehozása az alkalmazkodóképesség növelése érdekében; a létszámigényes termelés korlátozása; tervszerű piackutatás és propaganda.

Megannyi szervezési feladat, s közöttük sok olyan is, amellyel bizony a vállalatok többsége egyedül nem birkózhat meg. Mert hiába határozzák el például az ütemesebb termelést, és ennek érdekében az alkatrészellátás javítását. ha közben krónikus anyaghiánnyal bajlódnak. Vagy hiába fáradoznak a munkaerő-gazdálkodás reformján, ha közben — éppen az állandósult létszám- hiány miatt — minduntalan szükségmegoldásokhoz kell folyamod- niok.

A termelés gazdaságossága tehát nemcsak vállalati belügy. Sok múlik a gazdasági környezetien, a vállalati gazdálkodás feltételein is. Nagyon jó lenne azonban, ha már csak ezeknek a feltételeknek a javításában kellene a további tennivalókat megjelölni.

• Egyelőre sajnos, ott tartunk, hogy a gazdaságosság javítását szolgáló belső tartalékok jószerével még mindig ismeretlenek, s a vállalatok meglehetősen ködös programokkal próbálják letudni mindazt, amit a gazdaságos termékszerkezet kialakítását szorgalmazó határozatok előírnak a számukra.

Vértes Csaba

FTa. dunaföldvAri Afész^B

december 1-től 24-ig ^

karácsonyi vásárt rendez

az áruházban, a vas-, bútor-, papír-, játékszaküzieteiben.

A vásár időtartama alatt bútorvásárlás esetében minden 2000,— Ft, a többi szaküzletben és az áruházban történt 500,— Ft vásárlási érték után egy darab TOMBOLA-jegyet ad.

Több mint 50 db nagyobb értékű árucikk kerül kisorsolásra. FŐNYEREMÉNY EGY 6400,— FT-OS TELEVÍZIÓ. e

Sorsolás: 1973. december 27-én »

10 órakor az áruházban. i

IGAZGATÓSÁG

Oxigéninjekciókat kap a Genfi-tó?

A Genfi-tó legnagyobb baja az oxigénhiány, amely szinte napról napra fokozódik. Ez a víz szennyezettségének következménye, amely ma már olyan nagyfokú, hogy természetes derítési módszerekkel nem is tisztítható, és a víztömeg öntisztulása a természetes egyensúly felbomlása miatt már nem lehetséges. A tó vizének nagyfokú igénybevétele már az 1940—45-ös években felborította a gyönyörű víz normális körülményeit. Az ipari hulladék, a műtrágya, a mosószerek olyan tömegben jutottak a Genfi-tóba, hogy rohamosan fejlődésnek indult az algatartalom. E növény rothadása rengeteg oxigént von ki a vízből. Miután a bakteriológiai szennyezettségen már nem tudnak tisztítóberendezésekkel segíteni, most felvetődött egy nagyszabású terv: oxigént juttatni a vízbe, amely — megfelelő ideig és megfelelő mennyiségben alkalmazva — helyreállítaná a Genfi-tó vizének „egészségét".

Veszendőbe ment fehérje

Ili. Miért kerül a föld alá?

Korábban arról beszéltünk, hogy az elhullott állatot sok helyen még ma is elföldelik, mert nincs olyan lehetőség, hogy elszállítsák, s mert közegészségügyi szempontból tovább nem tartható.

Nézzünk egy példát, amelyik bármely mezőgazdasági nagyüzemben, vagy egyéni paraszt- gazdaságban előfordulhat. Ha egy állat megbetegszik, s le kell vágni, két alternatíva van: Az állatorvos emberi fogyasztásra alkalmasnak tartja, azonnal kimérhetik. Ellenben, ha kiegészítő laboratóriumi vizsgálat szükséges a hús fogyasztásának megállapítására — ez pedig az esetek legnagyobb százalékában így van — már bonyolultabb a dolog. A húsvizsgáló állatorvosnak a kényszervágott állatból mintát kell beküldenie Kecskemétre, az Állategészségügyi Állpmásra.

Amennyiben ott azonnal hozzákezdenek a vizsgálathoz, 72 óra múlva tudnak megnyugtató adatot közölni, akár telefonon is a hús fogyaszthatóságáról, esetleg elkobzásáról.

Tételezzük fel. hogy a hús fogyasztható, s az engedélyt megadták a kiméréshez, ennek ellenére az állat a földbe, s nem a fogyasztó asztalára, de még nem is feldolgozható helyre kerül. Vajon miért? A megyében 108 vágóhíd és húsüzem működik ám ezek közül csak 40 százaléka rendelkezik hűtőkamrával. Olyan helyen, ahol nincs hűtőkamra, s kényszerből levágnak egy állatot, képtelen 72 órát — a minta beszállítása még újabb órákat vesz igénybe — megvárni. A gyakorlat általában az ilyen helyeken az, hogy a kényszervágásból származó mintát egyszerűen nem küldik be és ha a kiegészítő laboratóriumi vizsgálatra volna szükség, az állatorvos inkább eleve emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősíti az állat húsát. De mit is lehet tenni, ha az ÁTEV szállító gépkocsija két nap múlva, yagy egyáltalán nem érkezik meg az érintett mezőgazdasági- nagyüzembe? Az állat a földbe kerül!

A megyében a gyakorlati tapasztalatok szerint éppen a fent vázoltak következtében, évente átlagosan — nagyon szerény számítások mellett — 50 ezer mázsa állati hulladék — kerül a földbe. Ezzel tulajdonképpen ennyi fehérje-alapanyagot semmisítünk meg. Számoljunk egy kicsit: 50 ezer mázsa hulladékból 15 ezer mázsa húslisztet lehet készíteni. Ennek a húslisztnek értéke nem kevesebb, mint 13,5 millió forint.

Tulajdonképpen ennyi pénzt dobunk ki, helyesebben temetünk a föld alá évente.

S ha már a számoknál tartunk, ne csak a pénzt osszuk, szorozzuk^ beszéljünk a fehérjéről is. _A 15 ezer mázsa húsliszt 15 ezer sertés majdnem másfél évi fehérje igénye. Köztudomású, hogy az állatokkal etetett tápoknak csupán 15—20 százaléka húsliszt, a többit egyéb alkotórészek teszik ki. Maradjunk e bűvös számnál, s számoljunk tovább. A 15 ezer mázsa húslisztből mintegy 90 ezer mázsa táp készíthető. A mezőgazdászok, állatenyésztők úgy számolnak, hogy 3,5 kilogramm tápból egy kiló húst állít elő a sertés A 90 ezer mázsa táp viszont — ennek alapján — 26 ezer mázsa hús fehérjealapját képezi. Nem kell túlságosan nagy fantázia ahhoz, hogy egyet lépjünk a cél felé. Ez a 26 ezer mázsa húsmennyiség — évi 70 kilogrammos fogyasztást számolva — mintegy 4 ezer ember egész évi hús szükségletét biztosítja. Tulajdonképpen egy közepes nagyságú község egyévi teljes fogyasztásról mondunk le. Akár a pénzt, a fehérjét — húst vesszük alapul, kiderül, hogy pocsékolunk, amit még egy olyan mezőgazdaságilag fejlett ■"•szág sem engedhet meg magának. mint Svájc, vagy Hollandia.

Gémes Gábor

(Következik: Van megoldás!)

Két és fél év a mérlegen

• A Május 1. szocialista brigád tagjai a hűtőkocsi vázszerkezetét összeállító sablon körfii gyűllek ösz- sze. (Tóth Sándor felvétele)

1971 májusiban jutott el hozzájuk a felhívás, hogy kapcsolódjanak be a szocialistabrigád- mozgalomba. A munkában való verseny nem volt a homokgyőri vasasok számára ismeretlen, hiszen itt, a Budapesti Jármű Szövetkezet kalocsai üzemében a lakókocsik, bútorszállítók készítése közben már korábban is összemérték erejüket a kollektívák a szerszámok ügyes forgatásában. Most a virtus egy újabb, nemesebb válfajára került a sor: a jó munka mellett önmaguk és közösségük tudatos formálására tettek ígéretet, amikor az alakuló jegyzőkönyvet aláírták, s a brigád felvette a Május 1. nevet.

— A magunk mögött hagyott két és fél évre visszatekintve — mondja Komáromi Antal, a húsz tagot számláló szocialista brigád vezetője —, úgy gondolom, elégedettek lehetünk. Világra szóló tettekkel nem dicsekedhetünk ugyan, de szégyenkeznünk sincs miért.

Beszélgetésünkből kiderül, hogy nem okozott különösebb gondot számukra az értékelő bizottság elismerésének a kivívása, s az első év végére kiérdemelték a szocialista címet és a velejáró zöldkoszorús jelvényt. A társadalmi munkát mindig olyan kedvvel végezték, mintha maguknak dolgoznának. Megmutatkozott ez a Széchenyi telepi óvoda vaskerítésének felállításánál is, ami teljes egészében Komáromiék önként vállalt feladata volt. De igazán mégiscsak a városban felállított újságos pavilonra büszkék. Igaz, hogy több mint kétszáz munkaórájukba került, de meg is nézheti bárki.

— Szerencsés összetételű a Május 1. brigád —. hangzik a kecskeméti műszaki főiskolán végzett fiatal szakember, Sima László véleménye. — Az idősebbek szívesen adják át tapasztalataikat, a fiatalok meg szeretnek tanulni. A munka mellett többen az iskolát is vállalják, példájuk az egész üzemben is ösztönzően hat. Sziráki Istvánra, a tanműhely technikusára gondolok elsősorban, aki ebből a kollektívából került át oda, miután befejezte a középiskolát.

— Csőportunkból öten a párt tagjai vagyunk, s a tapasztalat szerint ez jó hatással van közös dolgainkra — teszi le a garast Romsics János lakatos Is. — Tő- sér László és Komáromi Antal a Május. i. brigád létrehozása óta lettek párttagok, s rövidesen követi őket Szabó József is.

A munkában egymásra utalt

társak a telep kerítésén kívül is érzik együvé tartozásukat, s ha kell, segítik egymást egyéni gondjaik megoldásában. Számukra ez már így természetes, legyen szó építkezésről vagy bármiről. Ha kirándulni mennek Egerbe, vagy ha birkapörköltet főznek bográcsban a Csajdakert- ben, kellemesen töltik pihenésre szánt idejüket egymás társaságában.

Bodócs László, az üzem műszaki vezetője így állítja ki a bizonyítványt a Május 1. szocialista brigádról, amely őt tiszteletbeli tagjának tekinti:

— Egy jó kis munkáskollektíva kialakulásának lehettem tanúja az elmúlt időszakban. Ez annak tudható De, hogy a „szocialista módon élni, tanulni és dolgozni” követelménye nem maradt dekorációs jelszó-mondat a számukra. A közös akciókban megerősödtek a tagságot összetartó barátság szálai, s öntudatban, politikai érettségben' és szaktudásban egyaránt gyarapodtak ezek az emberek. Ha azt akarják, hogy a brigád nevét adó Május 1. szelleme, hangulata ezután is gyakori vendége legyen munkás hétköznapjaiknak akkor a megkezdett úton kell tovább haladniuk".

A. Tóth Sándor