Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-30 / 280. szám

1973. november 30. • PETŐFI NÉPE • 5 ÚTTÖRŐÉLET Pajtások! A kecskeméti járás <gyik legjobban dolgozó úttörő- csapatát szeretnénk most nektek bemutatni. A Heívécia Feketeerdei 4573 számú Kilián György úttörőcsa­patról van szó. Létszámuk nem nagy, de esztendők óta minden akciót kiválóan hajtanak végre, — ezzel teszik csapatuk nevét is­merté. Az elmúlt esztendőben például nagyszerűen sikerült megrendezniük a Tudomány és Technika hetét, azonkívül sike­rült összegyűjteni a csapat név­adójának Kilián Györgynek éle­tével. munkásságával foglalkozó sok dokumentumot. Méltón emlé­keztek meg a forradalmár elődök nevéhez kapcsolódó évfordulók­ról: november 7, március 15' és 21, április 4 — mind megannyi tartalmas szép ünnepnap volt. Jól dolgoztak a különböző szak­körök tagjai illetve vezetői is. Az orosz nyelvi, a számtan és az egészségügyi szakkör feladatot kínált a helvéciai pajtásoknak, akik szorgalmasan és ügyesen oldották meg azokat. Az elmúlt esztendő másik em­lékezetes eseménye, hogy a Hel­véciád Állami Gazdaság KISZ- alapszervezetének tagjaival kap­csolatuk elmélyült, közvetlenné vált. Az úttörők rendszeresen elmentek a KISZ-esek ünnep­ségeire, rendezvényeire, ök az úttörők táborozásaihoz adtak au­tóbuszt a napközi otthonban ta­nulóknak játékot. Az idei úttörőév új programot kínál: hazánk megismerését, a Nem térkép e táj — akció kere­tében. Ennek során tavasszal egy hosszabb. Miskolcra és környéké­re irányuló túrát készítenek elő. Addig feldolgozzák a községről, az úttörőcsapatról és az iskoláról megtalálható adatokat, különböző földrajzi megfigyeléseket végez­nek. Ehhez az akcióhoz tartozik a felsőtagozatosokra váró szép terv megvalósítása: az itt élő em­berek természetátalakító munká­ját, a futóhomok megkötésének történetét akarják feldolgozni, le­írni. A nyári táborozásokon évről évre több pajtás vett részt. Né- hányán Zánkán voltak, a kiváló úttörők táborában Űjbögön, az őrsvezetőképzőn, csaknem félszá- zan a'dőmösi Duna-parton vertek sátrat. Az idén — úgy tervezik —r minden lehetőséget megragad­nak, hogy hazánkat jobban meg­ismerjék, táborozáskor. A csapat munkájában kiemel­kedő helyet foglal el a tanulmá­nyi eredmények fokozatos javítá­sa. Üjból megszervezték a tanuló­párokat, hogy a jobb tanulók se­gítsék a gyengébbeket, ne legyen egyetlen bukás sem. A 8-os paj­tások részére a második félévben házi tanulmányi versenyeket ren­deznek. magyarból, számtanból, fizikából, és földrajzból. A leg­jobb helyezéseket elértek — ter­mészetesen — a járási vetélke­dőn is részt vesznek. Az orosz szakkör tagjai cseh­szlovákiai — Trinic városban élő — úttörőkkel leveleznek, orosz nyelven. Szeretnének velük ba­rátságot kötni, kedves terveik kö­zé tartozik egy cserelátogafás le­bonyolítása. Ezekben a napokban a tanulás mellett egy ünnepség előkészíté­sén fáradoznak a Helvécia-Feke- teerdei úttörők. A kisdobosoknak télapó-délutánt tartanak. A százhetvenegy tagot szám­láló úttörőcsapatban, jól megter­vezett értékes munka folyik. Olyan, ami példát mutat a járás valamennyi csapatának! Rejtvényposta Pajtások! A háromfordulós úttörő- rejtvény megfejtéseit — 'amint azt jeleztük — december 1-ig fogadjuk el. Kérünk benneteket, hogy levele­zőlapon küldjétek be mindhármat szerkesztőségünk címére. (Petőfi Né­pe szerkesztőség, 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a.) Most a kisdobosok számára köz­lünk rejtvényt. A megfejtéseket de­cember 10-ig küldjétek be a szer­kesztőség címére, hogy a helyes megfejtők között könyvjutalmakat sorsoljunk ki. Feladat: A húsz négyzetre felosz­tott rajzot, ha figyelmesen nézitek, találtok két egyforma rajzú négyze­tet. Melyik az a kettő? A megfejtést a négyzet számának és betűjelének közlése adja. (Például A—1 és 5—D.) i . Hetvenezer látogató A kiskőrösi Petőfi-szülőház és "wz állandó irodalmi kiállítás, mely bővelkedik legifjabb váro­sunk halhatatlan fiának az éle­tével kapcsolatos emlékekben, évek óla kedvelt helyei a turis­táknak, kiránduló csoportoknak és egyéni látogatóknak. Évente sok ezer fiatal és felnőtt utazik Kiskőrösre, hogy láthassa a költő szülőházát, s a vele kapcsolatos emlékeket, dokumentumokat. Az idén a Petőfi-év során az eddiginél jóval többen keresték fel a'nádfedeles házikót, s a mú­zeum jellegű állandó kiállítás szép, új épületét, hogy 1848/49 legendás alakjának életével is­merkedjenek. Ez évben szinte •zarándokhellyé lett Kiskőrös. Is­tenes József igazgató elmondta, hogy minden jel szerint év vé­géig mintegy hetvenezren tekin­tik meg a szülőházat és a kiállí­tást. Jönnek az ország minden ré­széből. Szabolcsból épp úgy, mint Sopronból, Tatáról vagy Buda­pestről. Előfordult, hogy csupán egyetlen nap alatt nyolcszáz ven­dégről számolhattak be. Gyakran érkeznek a városba a költővel ismerkedni, külföldiek is. A Szov­jetunióból, Jugoszláviából, Finn­országból és a világ más tájairól jött látogatók írták be nevüket a vendégkönyvbe. Képünkön Iste­nes József igazgató a tiszanánai úttörőknek beszél a szülőházról. (Tóth Sándor felvétele.) A félegyházi iskola már kinőtte ruháját A közoktatás mostohagyereke Kiskunfélegyházán jelenleg csaknem 1330-an tanulnak p Dolgozók Gimnáziuma és Általános Iskolája által szervezett húsz általános iskolai, kilenc gimnáziumi, tizenhárom techni­kumi és szakközépiskolai osztályban, s a különböző előkészítő tanfolyamokon. A képzési formák gazdagsága jellemzi a fél­egyházi felnőttoktatást, s ez egyfelől a hihetetlenül megnőtt művelődési igénynek másfelől a gazdasági és oktatásügyi ve­hetők. szakemberek korszerűsödő szemléletének a következ­Munkaügyi Minisztérium uta­ménye. Útkeresés — 1957. augusztusában vettem át másodállásban a kiskunfélegy­házi felnőttoktatás vezetését — emlékezik vissza Kapusi Mihály, a Dolgozók Gimnáziumának és Általános Iskolájának igazgatója. — Mint üzemgazdász, látva a ta­nuló felnőttek alacsony létszá­mát, a dolgozók és az üzemek ér­dektelenségét, sokat töprengtem, hogyan kellene elindulni egy új úton. A pártbizottsággal, a tanáccsal, a népfronttal és a szakszervezet­tel együttműködve sikerült ki­dolgozni olyan tananyagot, amely figyelembe veszi a felnőttek élet­kori sajátosságait és praktikus gondolkodásmódját, ötvenkilenc­ben már négyszázötvenen jártak a dolgozók iskolájába, és az nem utolsósorban az üzemekkel kiala­kított jó kapcsolatnak volt kö­szönhető. 1959-től a felnőttoktatási re­formterv kidolgozásának egyik bázisiskolája volt Félegyházán, Hatvanban már hétszázhúsz kis­kunfélegyházi dolgozó ült az is­kolapadokban. 1968. augusztus elsejével hívták életre városunkban az önálló fel­nőttoktatási intézményt, öt év telt el azóta... A szervező mun­ka kezdetekor gyakorta tapasz­taltam, hogy egyes üzemek nem vezetik a dolgozók képzettségét mutató nyilvántartásokat. No­vemberre pótolták, s kiderült, hogy Félegyházán több mint há­romezer 45 éven aluli dolgozó nem végezte el az általános is­kolát. És ennek fő oka volt, hogy maguk a munkások sem látták a tanulás célját, az üzemekben pe­dig nagyon kellett a munkaerő, KÖNYVESPOLC A zenekedvelők körében na­gyon népszerű könyvsorozat be­fejező kötetét már régóta sür­gették, várták az olvasók. Az előző kötetek segítségével — ugyanis mindegyikben lemezek is segítik a megértést — a zené­ben járatlanabb olvasók is köny- nyűszerrel áttekinthették a zene­művészet kialakulását, fejlődését egészen a XX. századig, s éppen akkor maradtak tanácstalanul magukra, amikor a- legnagyobb szükségük lett volna útmutatás­ra. Kárpáti János kandidátus a Zeneművészeti Főiskola tanára, a kötet szerzője, alaposan ismeri századunk zenéjét: nem zene­szerzők. hanem művek, áramla­tok. kor-jelenségek tükrében vá­zolja fel a XX. század muzsiká­jának a fejlődését. A kötet — a század történelmének megfele­lően — három nagy részre külö­nül. Az I. rész: A XX. század születése, itt egyebek között arra is választ kanunk, hosrvan szü­MITŐL FÉLNEK AZ EMBEREK? Néhány amerikai tudós háromezer embert kérdezett meg: ki mitől fél a legjobban? Különösen meglepő, hogy aránylag kevesen válaszolták azt, hogy legjob­ban a magánytól félrtek. Általában a nők félnek az elhízás­tól, a bogaraktól, a mély víztől, a re­püléstől, az autóvezetéstől. Az asszo­nyok között sokkal többen félnek a kutyától, a betegségől és a haláltól. A félelem okait listába szedve a szerzők kimutatták: van egy olyan terület, ahol a férfiak sokkal félén- kebbek a nőknél, ez pedig a félelem a pénztelenségtől. Érdekes a félelem okainak listáján a sorrend is: A megkérdezettek közül: — 41 szá­zalék fél a nyilvános szerepléstől — 32 százalék az elhízástól — 22 száza­lék a bogaraktól — 22 százalék a pénzügyi nehézségektől — 22 százalék a mély víztől — 19 százalék a beteg­ségektől — 19 százalék a haláltól — 18 százalék a repüléstől — 14 százalék a magánytól — 11 százalék a kutyák­tól — 9 százalék az autóvezetéstől — B százalék a sötétségtől — 5 százalék a mozgólépcsőtől. még a képzetlen munkaerő is... 1970 májusában felnőttoktatá­si ankétot rendeztek Kiskunfél­egyházán, októberben pedig táj­értekezlet foglalkozott az üzemek, az iskolák és az oktatási szervek kapcsolatával, az új típusú fel­nőttoktatással. Itt mondta el a Vegyipari Gépgyár főmérnöke, Steingruber István: „amikor mi a gazdasági tervvel összehangol­va állítottuk össze szakember- igényeinket tartalmazó tervünket, a humanitás és a piacon való fennmaradás késztető parancsa szerint cselekedtünk”. A termelés és az ember Ez a szemlélet tért hódított Félegyházán. A tudás termelőerő, s ezt a tényt egyre több ipari és mezőgazdasági üzemben veszik figyelembe. Januártól már a fél­egyházi körzet termelőszövetke­zeteiben is lesz oktatási-személy­zeti felelős, aki felméri a dolgo­zók képzettségét, hogy ennek alapján tervezni lehessen a kö­vetkező tervidőszak szakember­szükségletét. Általános képzés, szakképzés, kulturális képzés. Ez a kiskun­félegyházi önálló felnőttoktatási intézmény „profilja”.. Az általá­nos iskolai tanulócsoportok átlag- életkora 26, a középiskolásoké 28 év. Négy éve folyik a városban a műszaki főiskolára előkészítő tanfolyam, s tavaly 20 hallgató közül tizenhármán felvételiztek a főiskolán, kilencen sikerrel. Ál­lítólag ez egy „kevésbé sikeres” év volt... Itt kísérleteztek a szakmunkás- képzés zártságának feloldásával, amit 69-ben a Művelődésügyi és lettek meg az új század új elemei a régiben, vagyis az elköszönő XIX. században? Puccini szín­padán, a veristák komor, bár naturalista társadalom-ábrázolá­si törekvéseiben már ott a csíra, amely majd Alban Berg remek­művében, a Wozzeck-ben fog tes­tet ölteni. Ezt az anyagot Pucci­ni: A köpeny c. operájából le­mezre vett részlet „zenésíti” meg, vagyis teszi érthetővé számunkra. A felcsendülő dallamok egyfelől máris Sztravinszkij Petruskájá- nak vásári forgatagát, másfelől Alban Berg kocsmáját juttatják eszünkbe. A II. rész a két háború közötti depressziót és útkeresést elemzi. Megtudjuk, hogy ugyanabban az időben, amikor a Wozzeck kelet­kezett. Magyarországon is készült egy színpadi alkotás, amely az emberi szenvedés hasonló mély­ségeit tárja fel és ugyancsak vádirat az elembertelenedett tár­sadalom ellen: Bartók pantomim- ja, A csodálatos mandarin. A kiskunfélegyházi zeneiskola tanárai régóta igyekeznek fej­leszteni a város zenei életét. Eb­ben a törekvésükben akadályozta őket eddig a helyiséghiány. Sze­rencsére megszűnt végre ez- a gondjuk: a Fegyveres Erők Klubjának átalakítása óta a pró­bákhoz és a szereplésekhez szük­séges termek rendelkezésükre állnak. Így vált lehetővé, hogy a zene­iskola által szervezett hangverse­nyeket az Országos Filharmóni­án keresztül bonyolítsák le. A rendszeresebbé vált zenei esemé­nyeken ma már nemcsak a fiatal muzsikarajongókat lehet ott lát­ni; egyre többen látogatják azo­kat üzemi munkások és téeszta- gok is. Októberben a Szegedi Zenemű­vészeti Szakközépiskola tanárai szerepeltek a féleevházi közön­ség előtt s a napokban a Kecs­keméti Fúvósötös aratott nagy sikert fellépésével. A kamaraze­nének igényes s hivatott megszó- laltatóira sokáig emlékezni fog­nak a koncertlátogatók. sítása tett általános gyakorlattá. Ennek lényege, hogy a szakmun­kások különbözeti vizsgával be­iratkozhatnak a gimnáziumok második, illetve harmadik osztá­lyába, majd egyetemre, főiskolá­ra jelentkezhetnek. Több figyelmet érdemelnek íme az új kezdeményezések egyike. Százötvenhat órás tanfo­lyamon sajátíthatják el az álta­lános iskola hetedik-nyolcadik osztályának anyagát, valamint a közlekedési és műszaki ismerete­ket a traktorosok, kombájnosok. És lehetne sorolni a félegyházi felnőttoktatás elismerésre és kö­vetésre méltó jó példáit, a köz- művelődési program elnevezésű tantárgyhoz készített ajánlást, az előkészítő-felkészítő tanfolyamok bőségét, és még sok mást, ha az újságcikk terjedelme nem szabna határt. A város vezetői, a különféle szervek, az SZMT munkatársai lelkes támogatói a félegyházi fel­nőttoktatásnak, amely riiár bi­zony kinőtte ruháját... Kevés a főhivatású tanár, szűkös a felsze­relés, nagyon sok gondot okoz az önálló épület hiánya. A negyven­hét csoport huszonkét különböző helyen levő teremben tanul. A város anyagi eszközei is végesek, s a szakszervezet és a szakmi­nisztériumok támogatása nélkül nem egy oktatási formát meg kellett volna szüntetni. — Több figyelmet érdemel a felnőttoktatás — mondja a Kis­kunfélegyházi Városi Tanács mű­velődésügyi osztályának vezetője, Kovács Sándomé. — Nincs szak- felügyelő, nincs szervezett szak­mai segítség, rendszeres tovább­képzés ... — Tudomásom szerint a Mű­velődésügyi Minisztériumban csak egy előadó foglalkozik az ország felnőttoktatásával — jegyzi meg Kapusi Mihály. — Egyébként az én véleményem az, hogy a fel­nőttoktatás csak hivatásból lehet csinálni... Kontra György Végül a III. rész, ,.A mi kor­szakunk”, 1945—1970 foglal­ja össze a zenetörténet legújabb szakaszát. Nem véletlenül került 1945-höz a határvonal: ez a dá­tum valaminek a végét jelzi a zenetörténetben. Az első Világ­háború vége egybeesett Debussy halálával, a második világháború befejezésének évében Európa két nagy muzsikusát vesztette el egy­szerre: Anton Webernt és Bartók Bélát. Velük együtt egy egész korszak zárult le. Az olvasó pe­dig miután szóban és lemezről, hangokban is megismerkedett napjaink legújabb törekvéseivel, talán együtt reménykedik a szer­zővel, hogy végre ezekben a mű­vekben megszületik valami új szintézis, amely eltünteti a sza­kadékot új és régi zene, zeneszer­ző és közönség között, s megva­lósítja konfliktusokkal terhes ko­runk biztató, de nem hamis illú­ziókat tápláló, hanem valóság­gal mért „musica humaná”-ját. V. A jövő év első negyedében két kiemelkedő zenei rendez­vényre kerül majd sor. Bizonyá­ra sokan elmennek a Tátrai Vo­nósnégyes, s azt követően az Agai Karola—Szendrei Karper OLVASÓNAPLÓ Könyvek Naiv ember, aki azt hiszi, hogy az olvasó ember csak újonnan megjelent könyveket vesz kezé­be. Nem. Benedek Marcelltől hallottam egyszer, hogy a fran­ciák mindig „újraolvasnak”. S ekkor veszik észre igazán az új és új szépségeket, melyek rejtve maradtak az első — s nem egy­szer felületes — olvasás után. Talán nevetségesnek tűnik, hogy egyszerre több könyvet szoktam olvasni: belelapozok Schöpflin irodalomtörténetébe, megnézem a Móricz Zsigmond által össze­állított Magvető antológiát, elol­vasok néhány Jiménez-verset, ezerszer kezembe veszek lexiko­nokat, szótárakat, megnézem a Horváth János állal összeállított Magyar versek könyvét (ez vagy az benne van-e?), mindig a ke­zem ügyében vannak Németh László tanulmányai, például Az én katedrám, sokszor olvasok be­le egy-egy részletért Bárczi pro­fesszor úr könyvébe, A magyar nyelv életrajzába. * Könyveimet többször újraren­deztem. Az előre eltervezett rend felbomlott. Nemcsak azért, mert például az irodalomtörténeti mü­vek nem fértek el a számukra kijelölt polcokra. Azért is, mert körülbelül egy helyre szerettem volna helyezni azokat a könyve­ket, melyek a legtöbbször kerül­hetnek a kezembe. így fér meg egymás mellett nagy egyetértés­ben Babits Az európai irodalom története és a Strukturalizmus, Bálint György esszéi és Antal László A formális nyelvi elemzés című könyve, Szent-Györgyi Al­bert Egy biológus gondolatai és az Erdélyi Helikon antológiája, Gábor György a Gondolatok könyve és Eckhardt Sándor A francia szellemről írt munkája. * S milyen új könyveket olva­sok? Bertha Bulcsu balatoni szo­ciográfiáját, melynek igazi él­ményt sugalló első fejezetei je­lentettek számomra sokat. Későb­bi része kevésbé. Most kaptam meg Újvidékről kedves dediká- cióval Fehér Ferenc új verseskö­tetét, a Vasfüvet. „Almodni-me- résünk zsarátja/ a hamuban sült pogácsa,” írja. Szép kötet, örü­lök, hogy olvashattam. Mellette ott van Rónay György versköte­te, a Téltemető. Érdekes volt az olykor olvasmányélményeket új­ra átélő versek sora: itt egy ho- rátiusi sor, ott egy Aranytól vett gondolat lepett meg. S küszkö­dik a halál gondolatával: „Mint a hajótörött, aki lassan elengedi a deszkát, s lemerül a mélybe.” Erdélyből kaptam egy szép köny­vet: B. Nagy Margit írta. A cí­me: Várak, kastélyok, udvarhá­zak, ahogy a régiek látták. Most olvastam Nagy László új verseskötetét, a Versben bujdo­sót. Illyés kötete mellett most ez a legjelentősebb. Felejthetetlen számomra az Adyról szóló, .4 föltámadás szomorúsága■ „Mond­ják, ez alig művészet, inkább téboly, parázna nyihogás, vörös hahota. Akiknek ország nem fáj, azoknak: póz-magyarság, akik­nek semmi se fáj, azoknak póz­emberség.” Aztán most böngé­szek egy új népköltészeti gyűjte­ményt, Rab Zsuzsa válogatását, a Népek költészetét. Fájlalom az aránytalanságot, azt, hogy a kör­nyező népek költészetéből kevés van benne. De kicsit kárpótol az. hogy a messzi távolok elküldték üzenetüket. Nemrég olvastam mikronéziai verset először. Egy tetoválást éneket. S örömmel ol­vastam a Kecskeméten élő Buda Ferenc egy-egy fordítását: Idegen madár voltam, ágadra leszállottam, mért haragítottál meg, hisz csak a tiéd voltain! (Máni dalok, török) Szekér Endre László müvészpár hangversenyé­re. Képünk a Kecskeméti Fúvós­ötös félegyházi szereplésekor ké­szült. (Tóth Sándor felvétele) Muzsikáló zenetörténet Élénkülő zenei élet Kiskunfélegyházán Összeállította: Selmeci Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom