Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-29 / 279. szám

AZ ALPOK TÖVÉBEN II. „Tető nélküli múzeum” A Bécsi dombon sok a paraszt­barokk épület, itt van a Zettl-Lan­ger magángyűjtemény, a korabeli berendezésű szoba. A házak jóko­ra kapui nem kis udvarokat rej­tenek. s régi pincéket. A hordók­ban a történelmi borvidék leghí­resebb bora. a rubinvörösen szik­rázó kékfrankos. A soproniak poncichter-negyednek hívják ezt a városrészt. A német babter­mesztő szóból ered: ugyanis a szőlőtermesztők a tőkesorok közé sokszor ültettek babot. A dombról is jól látszik, igaza van az építészeknek, valóban na­gyon szép a városközpont. Ovális az utcák a hajdani külső és belső várfalakat, a várárkot követik. Ez az. amit „tető nélküli mú­zeumnak” hívnak. Egyik elkeske­nyedő végén, az Előkapunál áll a Tűztorony, tövében a Beloian- nis tér. Az innen kiinduló utcák, csaknem minden épülete műem­lék. Sok éves. kemény munkával hozták rendbe őket. erőt. pénzt emésztettek eleget. A dandárjával végeztek. Tisztelet az építészek­nek, tervezőknek, történészeknek a sok szellemes megoldásért. Pél­da erre az öreg Tűztorony kör­nyéke. Az Előkapunál feltárt ró­mai kori falmaradványok szürkés íve előtt — a kőtömeget feloldan­dó — harsogó zöld gyepet telepí­tettek. A lakóházak felőli oldalon a fagerenda-kerítés beton ívbe torkollik. Itt a torony bejárata, s egy hajdani kapu helyén a Liszt Ferenc Múzeum legújabb részle­gének beton kockaépülete, ahol a római út kövein lépeget a látoga­tó, a vitrinekben római kori üveg-, cseréptárgyak. A Beloiannis tér talán a leglá­togatottabb. Itt áll a gyönyörű gótikus templom, a Szenthárom­ság-szobor, a Patika-ház, a Fab- rícius- és a Storno-gyűjtemény. Az innen induló utcák házai olyan régiségeket rejtenek, mint a kö­zépkori zsinagóga, a káptalan te­rem. Az utcák másik vége az Or­solya tér. a Lábas-házzal, ahol az Ipartörténeti Múzeum kapott he­lyet. A macskaköves teret sima betonsugarak szabdalják cikke­lyekre, középpontjuk a nemrégi­ben felállított régi kút. Sokszínűek, szépek a műemlék­házak. Sima — mai — falfelüle­tükből kiemelkednek, vagy szí­nükkel válnak el az eredeti, szá­zados ablakok stukkók, épületré­szek. A kapuk: üveg- és vas­kombinációi. S belül az udvarok — mint a mesevilág. Vakítanak a legtöbbször hófehérre meszelt falak, árkádok. Meglátva egyet, nem lehet szabadulni a kényszer­től, hogy minden kapu mögé be kell kukkantani. Megragad a for­mák. fények nyugtalan ritmusa. Olyannyira varázslatos, hogy szinte hihetetlennek látszik egy- egy falnak támasztott kerékpár, vagy ácsorgó gyerekkocsi — az élet iele. S a közismerten (jó értelemben vett) lokálpatrióta soproniak — tréfásan, vagy komolyan sokszor aggódnak, ha egv-egy régen tata­rozott házhoz megérkeznek a kő­művesek. Sosem lehet tudni, mit rejtenek a falak. Mert ha szá­zados maradványokat, akkor megáll a munka. Legalábbis ad­dig. amíg meg nem érkeznek a régészek. Aztán következnek a tervezők, hogy mit lehet megmen­teni a maradványokból — szóval hosszú hónapokig tart a felfor­dulás. Ha mérgelődnek is, büsz­kék a városra. Ismerik és vigyáz­nak rá. Saját gyerekeik, s az ide­genek ugyancsak megkapják a magukét, ha netán a régi várfa­lon. s nem a tövében játszanak, vagy vésni firkálni akarnak a falakra. Sosem szólnak viszont, ha nyílik a kapu. s óvatoskodva, vagy magabiztosan megjelenik fényképezőgéppel, vagy anélkül egy-egy kíváncsi. A barátságos • Részlet a Beloiannis térről. • A Tűztorony tövében. • A legújabb vendéglátó kombi­nát: a Lokomotív Szálloda. (A szerző felvételei.) kérdésekre bőséges felvilágosítás­sal szolgálnak, szívesen, szeretet­tel szólva, s legtöbbször úgy — a miénk. És ha netán idősebb emberhez fordul az érdeklődő, szíves kísérőt kap. önkéntes ide­genvezetőt. v Látnivaló akad bőven, de láto­gatókban sincs hiány. Évente 300—350 ezren keresik fel. Télen, nyáron — mindig érkeznek ki­rándulók. Vendégül látásuk nem kis feladat. Nincs könnyű dolga az idegenforgalmi kirendeltség­nek. , Az Ógabona téren levő iro- de vezetője. Szalontai Ferenc. A helyiségekben rengeteg a pros­pektus, idegen nyelvű is akad bő­ven Sopronról, s a környékéről. A faggatásra, hogy miként vár­ják a vendégeket az üdülőváros­sá előléptetett Sopronban — készségesen rakja ki a program­füzeteket. beszél, javasol. Hogy az ellátással nem lehet baj. az látható. Lépten, nyomon bisztrók, éttermek, borozók (olyan tréfás nevű is, mint a Gyógygödör, aho­vá lemenni könnyű, de a visszaút bizony sokaknak nehéz). Három szálloda, három turistaszálló és egy kemping van a városban. És fizetővendég-szolgálat keretében 500 embernek adnak helyet ma­gánházaknál. Az árak itt télen; pontosabban, ha fűteni kell — 45—50 forint naponta és szemé­lyenként. A kempingben van fű­tött épület és a közeli Fertőrákos nemrégiben átalakított vízimal­mában is lakhatnak 25 forintért. Persze, ha van is hely, legalább két héttel előbb kérni kell. Tele­fonon. telexen, vagy levélben. Hogy miként tölthetik el az időt? Nyolcféle programot kínálnak, hetven idegenvezetőjük van. Cso­portosan, vagy egyedül érkezők­nek autóbusz- és gyalogtúrákat szerveznek. Télen, ha lesz hó, lesz meglepetés is: szánkótúra. Aki egyszer eljutott Sopronba, előbb-utóbb visszatér. Az idegen- forgalmi hivatalhoz gyakran ér­keznek ilyen, mindennapinak szá­mító szobát kérő levelek: „Ezzel a várossal nem lehet betelni.” Amellett, hogy műemlék- és üdülőváros, van még mivel büsz­kélkedni. Itt van az ország egyet­len erdőmérnöki és faipari egye­teme. botanikus kertjében több' száz fa- és cserje-, növényritkaság. A tanév idején úgy tűnik, telje­sen megfiatalodott a város; kö­zépiskolásokból áll. És van hírne­vet szerzett ruhagyára, textilipa­ra. erdészete. Innen röppen fel a hír maid minden évben: kije­lölték az erdőben azt a fenyő­fát, amit a Parlamentben állíta­nak fel. Dénes Éva BESZÉLIK, HOGY ... a bor újra szalonképes Nem merném letenni a főes­küt, hogy tényleg susjkus van a dologban, de valaminek mégis lennie kell, mert mostanában mintha valamelyest enyhült vol­na az alkoholizmus elleni had­járat hevessége. Igaz, nem min­den frontszakaszon, hiszen a rö­vid italokról, az égetett szeszek­ről változatlanul azt hallani, hogy azokat az ördög találta ki, a sör pedig mulyává teszi a rab­jait. Hanem a borral a jelek sze­rint tűzszünetet köthetett az al­koholizmus elleni harc vezér­kara. Erről végképp akkor győződtem meg, amikor a tele­vízió fogyókúrás klubjának or­vosa a „Megmérettünk és ne­héznek találtattunk” műsor leg­utóbbi adásában nyilatkozatra bírta az egyik soványodó kövért, aki kijelentette, miszerint fogyá­sának titkai italozási szokásának megváltoztatásában is keresen­dő. Eddig ugyanis sört ivott, egy idő óta azonban bort, s bár ebből is nagyjából ugyanannyit vesz magához naponta, testsúlya mégis egészségesen csökken. A kijelentést egyetértő bólogatás kísérte. A bor oly sok üldöztetés után a jelek szerint megint sza­lonképes lesz. Mi lehet az oka a bor megté­résének? Az a gyanúm, hogy mindenekelőtt a szorgalom. Az idén a bor nemcsak abban kü­lönbözött mondjuk a krump­litól, hogy felfelé ment benne a gyöngy, hanem abban is, hogy szorgosan termett. Már nyár végén hallani lehetett, hogy a szőlőtőkék csak úgy roskadoznak a fürtöktől, a szüretelők aligha fogják győzni vele a munkát. Jelzem, én már akkor gyanút fogtam és mondo­gattam is közvetlen környeze­temnek, hogy bár a gyümölcs nagyon egészséges, de az összes szőlőt országunk népe aligha bo­gyó formájában fogja elfogyasz­tani. Még csak nem is must for­májában, ami szintén egészsé­gesnek ítéltetik, hanem... Amit azonban én nem mer­tem kimondani, azt később ki­mondták nálam illetékesebbek. A szüret végéhez közeledve hi­vatalosan bejelentették, hogy az idei szőlőtermés minden eddigit felülmúlt, nem kevesebbel, mint húsz százalékkal haladta meg a tavalyit. Ezt követően óvatos cél­zások láttak napvilágot arról, hogy a szőlő cukorfoka mintegy két fokkal magasabb az elmúlt évinél, következésképpen a must cukortartalma is kedvezőbb. Gó- gyisabb egyedek már ebből is sejthették, hogy mire akarnak 1973. november 29. • PETŐFI NÉPE • 3 A vezető szerep erősítése Napjainkban a párt-alapszervezetekben pezsgő kommunis­tamunkával készítik elő a beszámoló taggyűléseket. Ezeknek mintegy felét már megtartották a kecskeméti járás alapszer­vezeteiben is. A vezetőségek beszámolói és a vitában felszó­lalók legtöbbet a párt-alapszervezet erősítésével, a kommu­nisták munkájának fejlesztésével foglalkoznak. Így isi van ez rendjén, hiszen a párt vezető szerepét saját területén az alap­szervezetnek kell érvényre juttatnia. Tegyük hozzá ehhez, hogy mindig egy kicsit jobban, magasabb színvonalon és tar­talmasabban. A járási pártbizottság és az apparátus munkájában is közép­pontba kerültek az alapszerveze­tek vezető szerepének erősítésével kapcsolatos feladatok. A 148 alapszervezet a helyi sajátossá­gok sokféleségét figyelembe vé­ve, meghatározott adottságok kö­zött fejti ki tevékenységét. A vezető szerep erősítésének fon­tos területe a pártépítő munka minőségi fejlesztése, amelyre a vezető szervek határozatot hoz­tak. Ennek gyakorlati megvaló­sítása a közelmúlt hónapokban bontakozott ki a követelmény­szintet megközelítve. Hibák is előfordulnak egyes helyeken fő­leg a túlzott követelménytá­masztással, de van még várakozó álláspont is néhány alapszerve­zetnél. Az alapszervezetek többségé­nek és a járásban működő párt­szervek pártépítő munkájára az a jellemző, hogy megvalósul a határozatokban megfogalmazott követelményrendszer. Az év so­rán felvett új párttagok száma megközelíti a százat, és több mint kétharmada a kiválóan dolgozó fizikai munkások közül került ki. Legnagyobb létszámban a ti- szakécskei pártalapszervezetek vettek fel új tagot, tizenöt főt, Lajosmizsén pedig tizenkét főt. Kedvezőtlen pártépítő munkát tapasztaltunk néhány kisközség­ben, ahol még ez évben nem vet­tek fel új párttagot. Természete­sen nem a számok döntik el a pártépítő munka értékét, de az egészséges fejlődés jele, ha az arra leginkább érdemes dolgozó­kat felveszik a párt tagjai közé. Napjainkban a pártépítő mun­kára minden korábbinál jobb előkészítés a jellemző. Sokoldalú­an és lényegesen többet foglal­koznak a felvételre kerülőkkel. Megbízzák őket különböző politiT kai feladatokkal, s értékelik azok teljesítését. A felvettek többsé­gének munkáját évek óta isme­rik, a kommunisták együtt dol­goznak velük. Sokan közülük párton kívüli aktívaként tevékeny­kedtek a szakszervezetben, a nép­frontmozgalomban, vagy éppen a munkásőrrajokban, s megis­merték őket a pártoktatásban való részvételük során is. Az előkészítés mindinkább tervszerűvé válik, és ebben nagy szerepet kapnak az ajánlók, akik teljes felelősséget vállalva teszik meg javaslataikat a taggyűlése­ken. Ezen a területen a KISZ munkájában is minőségi válto­zás következett be. Ezt bizonyít­ja, hogy a KISZ soraiból felvett új párttagok többségének a KISZ-alapszervezet taggyűlése volt az egyik ajánlója. Külön gondot fordítunk arra, hogy a pártba felvettek továbbra is aktív társadalmi tevékenységet folytassanak. Szinte mindenki kap pártmegbízatást. Érdemes meg­említeni, hogy a KISZ-ben közel kétszáz, a népfrontmozgalomban ennél is több kommunista dolgo­zik, pártbízatását teljesítve. Pártszervezeteink erősödéséről szólva említést kell tenni arról, hogy azzal is növekszik a tekin­télyük és vezető szerepük, ha megtisztítják soraikat az oda nem való személyektől. Amikor a Szervezeti Szabályzatot alkalmaz­va ilyen lépésekre sor kerül, az okokat vizsgálva szinte minden ésetben kimutatható az aktivitás hiánya, a szervezeti élet elha­nyagolása. Néhány esetben az okok között károkozás, iszákos- ság és a rendszerünktől idegen nézetek behatolása is előfordult. Minden ügyet felülvizsgál a já­rási pártbizottság, és az eljárás megfelel az ide vonatkozó szabá­lyoknak, Az év első felében a felvételt megerősítő joggal működő párt­bizottságok tizennégy tagfelvételt utasítottak el. Ez akkor túlzott volt, és néhány esetben, például Kunszentmiklóson, felülvizsgál­ták az elutasítást. Üjra tárgyal­ták például az egyik üzemi mun­kás felvételi kérelmét, és mellet­te döntöttek. A pártépítő munkában tovább­ra is következetesen érvényt kell szerezni az említett határozatok­nak. Erősítve a dolgozók között végzett politikai nevelő munkát, érvényesítve a munkáspolitikát, még nagyobb szerepet adva a pártépítő munka elősegítésében a tömegszervezeteknek, mindenek­előtt a KISZ-nek, a szakszerve­zetnek 'és a nőbizottságoknak. Horváth Ignác Vendégművészek Kedden este nagy sikert arat­va mutatkozott be Kecskeméten a Bolgár Ifjúsági Kamarazene- kar Iván Angelov vezényletével. Angelov karnagy rokonszenves fiatalember, aki öt esztendeje hívta életre együttesét. — Amikor megalakult a ze­nekar, a Jeunesses Musicales ke­retében működött. Több évi ki­tartó munka eredménye, hogy ma már hivatásos együttes va­gyunk; tagjaink nagy része csak a zenekarban dolgozik. Néhá- nyan azonban tanítanak, és így például Nyikolaj Marangazov koncertmester, aki a Vivaldi- ciklus, A négy évszak szólis­tája volt. Ugyancsak a főiskolán tanít a második hegedűszólam vezetője. Magam három évig oktattam a művészjelölteket. Ze­nekarunk megbecsült helyzetére jellemző, hogy a Szófiai Állami Szimfonikus Zenekar mellett ne­künk vannak csak rendszeres havi koncertjeink a fővárosban. Természetesen sokat szerepelünk vidéken is. — Tartanak-e most is ifjúsági hangversenyeket, s ha igen, ho­gyan közelednek a fiatalokhoz? — Természetesen nem lettünk hűtlenek a fiatalokhoz, iskolák­ban is gyakran játszunk. Az if­júságot elsősorban az „esztrád- zene” érdekli. Ezért, ha fiatalok­nak játszunk, akkor nem a pó­diumon helyezkedünk el, hanem a közönség között. A beszélgeté­seket, a művek ismertetését kon­certmesterünk, első csellistánk szokta vezetni, vagy éppen én. Beszélgetés közben bemutatunk egy-egy tételt, darabot, aztán már a fiatalok maguk kérik, hogy játsszunk nekik még. A közvet­len, baráti kapcsolat az előadott értékes műveket is közelebb vi­szi a fiatal hallgatókhoz. Bulgáriából — ön dirigál-e más együtte­seket, például operát? — Mint mondottam, ezt a ka­marazenekart én alapítottam, ezért magaménak érzem, legszí­vesebben velük szerepelek, de néha más zenekarokkal is fellé­pek. Csak szimfonikusokkal dol­goztam. Három évig a plovdivi. zenekar karnagya voltam. Ná­lunk sok helyen,,van operatársu­lat: a legkiválóbb a .szpfigi, de önálló öpétá'táíteüiáf Tán várná­ban, Sztara Zagorában, Burgasz- ban és más városokban. Ezeknek a társulatoknak önálló a zene­karuk is, mert Bulgáriában azt tartják, hogy az opera egészen más műfaj a zenekar számára is, mint a hangversenymuzsika: szimfonikus zenekar ne játsszon operát! — Ügy gondolom, hogy mosta­ni műsoruk egész repertoárjuk jellegét megvilágítja. Ezért in­kább a mai muzsikához való viszonyukról érdeklődnék. — Valóban megmutatja ez a műsor is, hogy miféle darabo­kat játszunk. Elsősorban a XVII— XVIII. század gazdag vonószene- kari irodalmát: barokk, rokokó, klasszikus muzsikát. Természe­tesen propagáljuk a mai zenét is, bár — sajnos — a bolgár kö­zönség eléggé konzervatív ízlésű. A mai zenében, a kortárs mű­vekben a hagyományos dalla­mosságot nem találja meg, ezért fordul a régebbihez. Persze a legújabb darabok bemutatására is szívesen vállalkozunk. A Bolgár Ifjúsági Kamaraze­nekar magyarországi turnéja so­rán négy hangversenyen szere­pel. Szolnokon már bemutatkoz­tak, Békéscsabán és Gyulán ez­után lépnek fel. Ittzés Mihály Hatékonyabb segítséget igényelnek a lakásszövetkezetek A SZÖVOSZ-ban megvonták a lakásszövetkezetek fejlődésének gyorsmérlegét. Alapjául az év első háromnegyedének adatai szolgálták-ezekből vontgk ie következtetéseket.' ■Xz^órsfaübán mintegy' %zif TŰK? kásszövetkezet működik, a szer­vezés alatt állók száma több mint 100, az érdekelt családoké pedig meghaladja a 124 ezret. A lakásfenntartó szövetkezetek száma a múlt negyedévben 12- vel, az általuk kezelt lakásoké pedig 2635-tel nőtt. A fejlődés különösen a fővárosban, Borsod, Győr-Sopron, Tolna és Vesz­prém megyékben szembetűnő. A legutóbbi negyedév alatt 22 új szövetkezet alakult, amelyek 1787 lakás építésére vállalkoztak. A SZÖVOSZ-ban azonban úgy íté­lik meg, hogy a még szervezés alatt álló szövetkezetek mielőbbi megalakulását az eddigieknél ha­tékonyabban kell segíteni. Egye­bek között szorgalmazni kell, hogy a tanácsok mielőbb jelöl­jék ki az alkalmas telkeket és a dolgozóik lakásépítését segítő vállalatok támogatásának meg­nyerése a szervezéssel párhuza­mosan haladjon. A jelentések arról tanúskod­nak, hogy kielégítő ütemben ha­lad a fiatalok szövetkezeti lakás- építkezése. A megyei KISZ-bi- zottságokkal együttműködésben szervezett ifjúsági szövetkezetek, valamint a fiataloknak a többi szövetkezetekben képviselt ará­nya alapján remény van arra, hogy az ötéves tervidőszakban felépül a tervezett 10 000 ifjúsági lakás. kilyukadni hivatalos körök ezzel a tájékoztatással és nem is té­vedtek. Mert a kellő előkészítés után arról értesítették a közvé­leményt, hogy az örvendetesen jó szőlőtermés és a már említett jó minőség eredményeképpen több és jobb lesz a bor is az A logika vastörvényei alapján már el sem maradhatott a kö­vetkező lépés. Megtudtuk, hogy több, mint hatmillió hektoliter új borunk van, s mivel ez rá­adásul egészséges, teljesen rend­ién való, hogy fogyasztásának ér­dekében propagandát kell indí­tani a lakosság körében. Amúgy- is réges-régen megcáfolták azt az elavult igazságot, hogy jó bor­nak nem kell cégér, tehát kellő hírveréssel nagyarányú borvá­sárt rendeznek az év hátralevő időszakában. S hogy ez a bor­vásár eredményes is legyen, le­szállították a borok árát. Az év végéig harminc fajta asztali és minőségi palackozott bort, ezen­kívül tizenöt fajta tájjellegű hor­dósbort az eddigivel azonos mi­nőségben, de csökkentett áron hoznak forgalomba. Így győze­delmeskedett az önzetlenség a durva kalmárszellem’ fölött. A Borgazdasági Vállalatok Tröszt­jének vezérigazgatója ezt így fo­galmazta a sajtónak tartott tá­jékoztatójában: „Most, hogy az idén tényleg kitűnő termés ke­rült a hordókba, a pincegazda­ságok arra törekednék, hogy ezt a lakosság is megfelelőképpen tapasztalhassa, a vásárlók min­denütt hozzájuthassanak olcsóbb borokhoz is.” Ez csakugyan vilá­gos beszéd, engem is azonnal meggyőzött, rögtön rohantam a kocsmába, ahol tényleg olcsób­ban adták a fröccsöt. Ettől oly­annyira vérszemet kaptam, hogy egy füst alatt vásároltam két üveg szemelt rizlinget is otthoni fogyasztásra, hat forinttal ol­csóbban, mintha az árleszállítás előtt vettem volna. Csak az fájt, hogy a kocsmá­ban, ahol egyébként láthatólag fellendült a borfogyasztás, min­denfélét beszéltek az emberek. Olyasmiket mondtak, hogy sze­retik a hajnalt, tulajdonképpen azért szállították le a bor árát, mert egyelőre nem tudták hová tenni a nagy termést. Ezért pró­bálják most az emberekben el­helyezni a felesleget, mert az ő különleges tárolóterük másnap, harmadnap megint alkalmas újabb bormennyiség befogadá­sára. Sajnos, a végén már nem tud­tam követni ezt az okfejtést, mert a szóvivők közül többen egyre érthetetlenebből beszéltek. Így aztán nem csoda, ha a tize­dik nagyfröccs után már töké­letesen megfeledkeztek arról, hogy a borok árleszállítása a várható forgalom alapján a la­kosság számára körülbelül hu­szonötmillió forint megtakarí­tást jelent. Árkus József

Next

/
Oldalképek
Tartalom