Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-18 / 270. szám
4 0 PETŐFI NÉPE • 1973. november 18. Eredj fiam, Gödöllőre!... A mezőgazdászok kezdeményezése a kecskeméti járásban — Csodálatos ez a park! — mondom elismerően a srácoknak, útban a főépület felé. Szerénykednek : — Nyáron szebb ... — Nyáron? — csodálkozom —, hiszen akkor nincs is itt senki. — Alig várják, hogy jöhessenek. Az idén is, két héttel a tanév megkezdése előtt már majdnem mindenki itt volt. A ragaszkodás érthető. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem nemcsak főúri látványt, hanem főúri kényelmet is nyújt a diákjainak. Az anyaépületet, ezt a pompás barokk kastélyt, üvegfolyosó köti össze a lázasan terjeszkedő egyetem vadonatúj épületével, amelyhez felzárkóznak a kollégium kívül-belül mutatós, erkélyes, emeletes „lakóházai”. Az előcsarnokban büfé, kényelmes karosszékek, a négyágyas, szépen berendezett szobákban tisztaság, meleg és nyugalom várja a hallgatókat. * Többségük vidékről jön. Ebben a szép, s ugyanakkor zárt környezetben jelenleg 1784 diák tanul, 80 százalékuk az ország különböző részeiről érkezett, tehát itt •is él Gödöllőn, a kollégiumban, s ez a szoros együt.tlét kiafakí- tott egy rendkívül erős közösségi szellemet. Szinte a levegő is pezseg az egészséges, tettvágytól hajtott fiatalságtól. Folyton készül valami, amikor ott jártam, éppen az utolsó simításokat végezték új klubjukon, és arról is híresek, hogy náluk tartják a legforróbb hangulatú nagygyűléseket. Legutóbb éppen a chilei terror ellen tiltakoztak, falakat rengető erővel és őszinte szenvedéllyel. Nagy az összetartás. Különösen a karok között. A fiatalok ugyanis két karon — a mezőgazdasági tudományin és a gépészmérnökin szerezhetnek oklevelet. A tudományi kar tovább bontó- dik: üzemszervezési, állattenyésztési, növénytermesztési és növényvédelmi szakokra. A meleg égövi oktatás egyedülálló Közép-Európában. Itt készítik fel azokat a szakembereket, akik a FAO irányelveinek megfelelően, később a fejlődő országok mező- gazdaságát segítenek majd felvirágoztatni. Az egyetem arról is nevezetes, hogy az országban egyedül itt képeznek mezőgazdasági gépészmérnököket és üzemszervező agrármérnököket. Nem véletlen, hogy egyre több szülő és nagy terveket ápolgató gazdaság küldi a fiait éppen Gödöllőre, ahol 5 éven keresztül a legtöbbet és a legjobbat kapják, ami csak megtanulható elméletben, gyakorlatban. Bár az utóbbit keveslik. * — Minek azért tanulni, hogy az ember kikerüljön egy gazdaságba, és szembetalálja magát olyan feladatokkal, amelyek nem diplomát, legfeljebb egy kis ügyességet kívánnak? — füstölög Hodik Károly negyedéves, a gépészmérnöki kar KISZ-titkára, solti fiú. Panasza ugyan nem tartozik a tananyaghoz, de mivel a gyakorlat és elmélet aránya régóta vitatott a hallgatók körében, különbizottság dolgozik a módosítás irányelvein és a következő tanévben állítólag nagy változások várhatók. Az előbbi panaszhoz azonban szorosan felzárkózik a kis kollégiumi szobában hirtelen összeverődő fiatalság véleménye. Hamar kiderül, milyen erős a kari összetartás, mert zömmel a leendő mezőgazdasági gépészmérnökök éltek a ritka alkalommal: végre a sajtó képviselőjének is kiönthetik, ami a szívüket nyomja. — A tsz-ekben egyszerűen nem tudják hová tenni a gépészmérnököket — zúgják kórusban. — Nem veszik be a vezetőségbe, nem bízzák meg a tudásához méltó feladattal. — Az a helyzet, hogy egy tsz- ben nem is lehet megcsinálni azt, amit egy állami gazdaságban, ahol ott állnak sorban a nagy lóerős traktorok. — De ezek a gépek csak nagy területen válnak be, a szövetkezeteknek nem kifizetődő a használatuk. — Srácok, azért gondoljatok arra is, hogyan vannak ellátva gépekkel a tsz-ek, már tisztelet a kivételnek. Pedig, ha nincs gép, nem tudnak mihez kezdeni, hiszen lassan nem találnak embert, aki megfogja a kapanyelet. * A Bajai Állami Gazdaságba készülő Berlinger Péter próbálja megmutatni a kivezető utat. — Aki az egyetemen hozzászokott egy magasabb technikai színvonal gondolatához, nehezen tudja elviselni, hogy mérnöki diplomával raktáros legyen, vagy anyagbeszerző. Holott mindenki tudja, hogy a jövő a gépesítésé, viszont a tsz-eknek, mielőtt kialakítják a gépparkjukat, jó volna tudniok azt is, hogy mit érdemes termelni? Az üzemszervezők és a gépészek együttműködéséből nagyon szép eredmények születhetnek. Bevallom őszintén, magam sem tudom, milyen szerepet játszhat egy üzemszervező a gazdaság életében? Megnyugtatnak: a tsz- ekben sem nagyon tudják. Végül egy szép barna lány, leendő üzemszervező, okosan elmagyarázza, hogy ez egy nagyon új dolog, tulajdonképpen komoly számítógépek kellenének hozzá, mert csak így lehetne megbízha- taón felmérni az erőforrásokat és kiszámítani, hogyan érhető el aránylag kis kapacitással nagyobb jövedelem. Például, leállnak a cukorrépa-termesztéssel ott, ahol más munka gazdaságosabb. — De ma még nem nagyon figyelnek ránk, azt sem tudják, miért vagyunk — szögezik le szomorúan. De holnap? Amikor a tagság a saját zsebén tudja felfogni az üzemszervezők által hirdetett és a gépészek közreműködésével megvalósított „ige” jövedelmező igazságát? — Hát addig még sokat kell tanulnunk • és verekednünk — forronganak megszállottan és egyelőre azért töretlen jókedvvel. Engem az is érdekelne, hogy ebben a zárt, „diákköztársaságban” honnan tudják ennyire pontosán, mi vár rájuk az életben? Büszkén vágják ki: „tartjuk a kapcsolatot!”... Eddig hat megyével kötöttek szerződést diákklub megalakítására, egyik legeredményesebben működő éppen A Homokhátság nagy részét magába foglaló kecskeméti járásban 54 szövetkezet foglalkoztat mezőgazdasági szakembereket. A szövetkezeti pártszervezetek megalakulásuktól fogva bizonyítják azt, hogy hozzáértő szakemberek nélkül elképzelhetetlen a szocialista nagyüzem. A pártszervezetek tevékenységük közben a szövetkezeti gazdák ezreit győzték meg ennek szükségességéről, hiszen számos példa van arra, milyen befolyást tudnak gyakorolni a szakemberek a gazdálkodás menetére, fejlesztésére. Hodik Károly Kecskemét környékére készül, ha végez az egyetemen. • Berlinger Péter útiránya: Baja. 0 Közülük kerülnek ki a mezőgazdaság vezetői 2000-ben. 0 A kollégium főbejárata. A kecskeméti járás élenjáró szövetkezetei a gazdák szorgalma mellett annak köszönhetik sikereiket, hogy jól felkészült szakembereket foglalkoztatnak. Ezekben a gazdaságokban a munkát úgy készítik elő, hogy abban a ma ismert legfejlettebb agrotechnikát alkalmazzák. Évek óta így tesz a kommunista Fenyvesi Jenő agrármérnök, a városföldi Dózsa, és a pártonkívüli Papp János, a szabadszállási Lenin Termelőszövetkezetben. Munkájuk közben maguk is újabb tudással és gyakorlati tapasztalatokkal gazdagodva a kukoricatermesztés specialistái, szakértői lettek. A kecskeméti járásban a szövetkezeti szakemberek 140 ezer hektáron irányítják a gazdálkodást, többségében kedvezőtlen természeti adottságok mellett. A termelési eredmények rendszeresen növekednek. A járás gazdaságai, szövetkezetei egyetlen esztendő alatt másfél milliárd forintot érő árut, húst, tejet, zöldséget, gyümölcsöt, bort adnak a népgazdaság asztalára. 1970-ben még csak 64 felsőfokú végzettségű szakember dolgozott a járás szövetkezeteiben, jelenleg már megközelíti a kétszázat. A középfokú végzettségűeké több, mint kétszeresére emelkedett, és jelenleg 297-en dolgoznak különböző beosztásokban. Érdekes folyamat megy végbe a szövetkezetekben az elnöki tisztség betöltésénél, amely köztudottan a közgyűléseken történik. Szinte valamennyi esetben agrár- szakembereket választanak elnöknek Többen szereztek technikumi végzettséget munkájuk közben is, mint például Fazekas Béla, a tiszakécskei Tiszagyöngye Tsz elnöke. Ennek a folyamatnak eredményeként a korábban többségében általános iskolai végzettségű elnökök száma 16-ra csökkent a járásban, közülük is legtöbben a szakszövetkezetekben dolgoznak. Az agrárszakemberek közül került ki a járásban a párttitkároknak csaknem kétharmada, vagy munkája közben végezte el a technikumot, mint Vonák István, a tiszakécskei Béke Tsz párttitkára. A párttitkároknak is a Bács-Kiskun megyei. A klubtagok rendszeresen tájékozódnak a megye mezőgazdasági helyzetéről, szakmai vitadélutánokon, tanulmányutakon szerzik be az őket leginkább érdeklő, friss információkat. Az sem lényegtelen, hogy többségük abban a falusi környezetben nőtt fel, ahová — diplomával a kezében — visszakerül. Bács-Kiskun megyéből például több mint száz fiatalt küldtek Gödöllőre. Arra is joggal büszkék, hogy szemmel tartják a jövő évi „gólyákat”, akiknek zöme jelenleg Szabadszálláson tölti a katonaidejét. Lejárnak hozzájuk, foglalkoznak velük, már most készítik őket arra az időre, amikor ők is tagjai lesznek ennek az ütőképes, összeforrott közösségnek. Gödöllő igen fontos helyet tölt be a faluhoz, a mezőgazdasághoz szorosan kötődő fiatalok életében, pályaválasztásában. Az egyetem jelentősége nagy, és egyre nő,’ hiszen a mezőgazdaság előtt álló feladatok megoldása gépesítés és korszerűen képzett szakemberek nélkül — elképzelhetetlen. Az új, fiatal mezőgazdasági értelmiségre vár az is, hogy friss változásokat vigyen magával, felrázza az újtól idegenkedő falusi közvéleményt, formálja az emberek szemléletét. Egyebek között erre is felkészítik a hallgatókat: 10 napos népművelési gyakorlaton vesznek részt, sőt, akinek kedve tartja, fakultatív vizsgát is tehet, ebből a falusi társadalom életében jól hasznosítható témakörből. De minden tudomány annyit ér, amennyit sikerül megvalósítani belőle. És arra sem árt már most gondolni, hogy azok a fiatalok, akik most kezdik a tanulást Gödöllőn, zömmel vezető beosztásban, érett, komoly férfiként lépnek át a következő évezredbe. Amit ma megtanulnak, abból élünk majd mi is holnap, vagyis 2000-ben. Amit ma megtanulnak, és amit abból hasznosítanak, ki-ki ott, ahová kerül az egyetem elvégzése utón és főleg akkor, ha kap rá lehetőséget. Vadas Zsuzsa Nagyberuházás Kiskunhalason (Folytatás az 1. oldalról.) korok lemaradásait oótolják. A változásokra ez a beruházás teszi fel al koronát. Az előkészületekhez tartozik, hogy munkaerőmérleget állítottak fel. A 28 ezer lakosú városban nagyon sok olyan asszony él, aki szívesen lépne be egy ilyen —, a textiles átlaghoz képest magasabb bért fizető —. kétműszakos, modern üzembe. Sokaknál az egyedüli feltétel az. hogy el tudják helyezni napközben a gyermeküket. A kelebiai vasútvonalra és a közutakra szinte felfűzve sorakoznak a falvak, amelyek nem tudnak megfelelő állást kínálni a helybelieknek. A vonzás- körzetből még Szegedre is kénytelenek ingázni emberek. A környező, szétszórt településekről is bekívánkozik a tanyasiak jó része. Nagy ígéret, hogy a vállalat önállóan fog működni. Vagyis — a nyereség függvényében — több marad helyben a megtermelt javak felhasználható részéből, mint általában a gyáregységeknél. A Soltvadkerti út mentén, a Pamutnyomóipari Vállalat Magyar Pamutipar nevű gyárának telephelyén szintén kíváncsiak a dolgozók, hogy mit hoz a jövő. A könnyűiparnak ugyanabba az ágába tartozik ez az üzem is, akárcsak a leendő kötszövő gyár. Zömében régi. 50—60 éves gépekkel küszködnek. A telepnek olyan szerepet szántak, hogy képezze ki azt a szakmunkásgárdát, amely egy későbbi fejlesztés magját alkotja, miközben az asz- szonyok fonalat csévélnek át nagyobb keresztorsókra és flanellt szőnek. Egy osztály már végzett, további három — 70 résztvevővel — most sajátítja el aiz alapvető tudnivalókat. A kiskunhalasiak éveken át a Pamutnyomóban reménykedtek, és minden segítséget megadtak a letelepedéshez. A vállalat — a Bács-Kjskun megyei tanács 30 millió forintos támogatásával — bele is vágott egy hatalmas, 11 ezer négyzetméteres alapterületű szövőcsarnok felépítésébe. A befejezéshez a gépekkel való fölszereléshez viszont, már nem maradt ereje. Az iparnegyedben elkészült az üzemcsarnok, amelv most a kiemelt nagyberuházáshoz szolgál indulási alapul. A közelmúltban megjelentek a helyszínen a Köny- nyűipari Tervező Vállalat mérnökei, hogy kidolgozzák a részletes elképzeléseket a modern, síkkötő berendezések felszerelésére. Közösségi érdek, hogy mihamarább kamatozódion az építkezésbe eddig befektetett érték. A berendezkedéshez és a tanuláshoz — egészen az önálló lépésekig — a Hódmezővásárhelyi Divat- és Kötöttárugyár nyújt testvéri jobbot. amelynek egy részlege a szomszédos nagyközségben, Jánoshalmán dolgozik. A teljes ráfordítás nagyobb hányadát, — több. mint 400 millió forintot — a gépi beruházás teszi ki. ami az igen magas technikai színvonalra utal. A Könnyűipari Minisztérium az elhatározásnál nem feledkezett meg a kapcsolódó létesítményekről sem. összesen 20 millió forint jut lakások és óvoda építésére. Amíg a kivitelezők a csarnok külső munkáival, a tetőfödéssel és a bádogozással végeztek, egy apró fácska hajtott ki a földből ott, ahol valamelyik gép fog állni. Bár a Pamutnvomóipari Vállalat — a jelek szerint — nem tudott mit kezdeni a beruházásával, a gazdacserét követően célszerű fejlődés és virágzás kezdődik el a város ipamegvedében. Erre, a kormány jóváhagyása után minden feltétel adva van. A termelés 1976-ban 33 millió forintos érték létrehozásával indul meg, ami négy év alatt tizenkétszeresére fut fel. Halász Ferenc 0 Rekord idő alatt takarították be a kukoricát a városföldi határban a CPS-rend- szer gépeivel. személyes érdemei vannak! abban, hogy jelenleg átlagosan hat szakember dolgozik egy-egy szövetkezeti gazdaságban, míg 1970-ben csak kettő. Ezen belül átlagosan három mérnöki diplomát szerzett. A kecskeméti járás termelőszövetkezeteiben a korábbi 1300 hektárról 530 hektárra csökkent egy-egy szakemberre jutó földterület nagysága. A szakszövetkezetekben sajátos helyzetükből adódóan, nem ilyen kedvező a helyzet, mert a termelőszövetkezetekhez viszonyítva kétszer akkora területen működik egy-egy agrárszakember. Igen sok fiatal szakember dolgozik a tiszakécskei Üj Élet, a tiszaalpári Tiszatáj, a lászlófalvi Űj Tavasz és a szabadszállási Lenin Termelőszövetkezetben. Kiemelkedő a lakiteleki Szikra Tsz, ahol 12 mezőgazdasági mérnököt és három szaktechnikust foglalkoztatnak. Nem mondható el ugyanez az izsáki szövetkezetekről, ahol ma is elenyészően kevés szakember dolgozik, s e gazdaságok évek óta szinte egyhelyben topognak. A szomszédos Izsáki Állami Gazdaság pedig jó példát mutatna a számukra, hiszen ott csupán a mérnökök száma megközelíti a negyvenet. Rosszabb a helyzet a bugaci Szőlő-Mező, a helvéciai Aranyhomok és az ágasegyházi Mathiász Szakszövetkezetben, ahol egyetlen mezőgazdasági szakembert sem alkalmaznak. A járás szövetkezeteiben a főmezőgazdászok kétharmada felsőfokú képzettségű, a középfokú végzettségűek száma pedig 26- ról 16-ra csökkent az utóbbi három év alatt. Sokkal kedvezőtlenebb a helyzet, ha a gépekhez értő szakemberek foglalkoztatását tesszük a mérlegre. Az 54 szövetkezetben mindössze 13 mezőgazdasági gépészmérnök dolgozik. Kimutatható a fejlődés a járás szövetkezeteinek számviteli szakemberekkel történt ellátásában. Három év alatt 19-ről 7-re csökkent a nyolc általánost végzett főkönyvelők száma, sajnos tizenkettő csupán közgazdasági technikumba járt és mindössze háromnak van felsőfokú végzettsége. Mindezekből kitűnik, hogy a számvitel alaposan elmaradt a gyorsan fejlődő termelés mögött. A számvitel ezért csak utólag tudja rögzíteni a gazdálkodás menetét és a termelés folyamatában nem tud elemzést adni a vezetés számára. Az elemzés szükségességét nem kell különösen bizonygatni. Ennek hiánya ugyanis fékezi a gazdaságosságra törekvés, hiszen sok helyen azt sem tudják, hogy mit mennyiért termeltek meg. A szövetkezeti pártszervezetek az iskoláztatási terveiknek megfelelően gondoskodnak a szakemberek politikai és szakmai továbbképzéséről. A túlnyomó többség ebben az oktatási évben is részt vesz a pártoktatásban, közülük számosán propagandistaként, a párt-, a KISZ- és a szakmai oktatást vezetik. A marxizmus—leninizmus esti egyetemén és a pártközépiskolákon másfél százan tanulnak, a szakmai továbbképzésen csaknem százan vesznek részt. Példamutatóan szervezték meg az oktatást a tiszakécskei Tiszagyöngye és a la- josmizsei Népfront Termelőszövetkezetben. Ezeken a helyeken a párttitkárok is üzemmérnöki diplomát adó iskolákba járnak. A szakemberekkel törődés fontos pártfeladata a kecskeméti járás pártszervezeteinek, hiszen a szakemberek munkáján a jövőben is nagyon sok múlik Horváth Ignác a kecskeméti járási pártbizottság első titkára ABLAKOK Egy kecskeméti házaspár — Mohaupt Ferenc és felesége — 15 évvel ezelőtt úgy jutott otthonhoz, hogy engedélyt kért az Ingatlankezelő Vállalat volt irodáinak lakássá való átalakítására. Természetesen vállalta az ezzel járó tetemes költségeket is. Az engedélyt annak a rendje és módja szerint megkapta azzal, hogy az épület továbbra is az IKV tulajdonában marad. Sok irigyelnivaló nem volt Mo- hauptékon. mert a Széchenyi tér 19. szám alatti öreg házban lakályos otthon kialakítására nem igen nyílt mód. A szobák ablakai például a padlótól két és fél méterre, plafonnyi magasságban vannak. ráadásul északi fekvésűek, ily módon napfény ritkán jut a lakásba. De ezen már változtatni nem lehetett, mert az Ingatlankezelő irodái is így kaptak annak előtte természetes fényt. A fő dolog mégis csak az volt, hogy fedél alá jutottak. Telt, múlt az idő. már hét éve laktak otthonukban, amikor bírósági, majd építési hatósági ügy keletkezett az ablakokból. A vita azon folyt, hogy Mohaupték ablakai zavarják-e B. Horváth József- né (aki borkiméréssel foglalkozik) szomszédjogát, vagy sem. Az említett ablakok ugyanis a szomszéd udvarra nyílnak, igaz, öt méter magasságban a föld színétől. Az ügyben az első döntés úgy szólt, hogy nem zavarják az ablakok a szomszédjogot. Mint az már történni szokott, fellebbezésre került az ügy, s másodfokon úgy határoztak, hogy igen is zavarja, ezért Mohaupték tetessenek homályos üveget és rácsot az ablakokra. Ha azonban ezt megteszik. még kevesebb fény jut az amúgy is sötét szobákba. Vaj[on miféle lakás az, amelyiknek jóformán nincs is ablaka? Természetesen a fellebbezések egymást követték, a hozott határozatok pedig hol ennek, hol annak a félnek adtak igazat. Nem csoda ezek után. ha a hosszú évek óta folyó ügy a házaspár idegeit alaposan megviselte. Egyébként most éppen az ő szénájuk áll rosszul. Az Ingatlankezelő Vállalat ugyanis most — másfél évtized múltán — homályos üvegeket és rácsokat akar felrakni,1 a szomszéd pedig az udvarban levő fészer tetejét úgy akarja csere- pezni, hogy az az ablak felét eltakarja.- Nem vagyok építési hatósági szakember, de amikor a házaspár lakásán jártam, megállapítottam, hogy az ablakokon át csak úgy lehetne átnézni a szomszéd udvarba, ha létrát állítanak alájuk. Tehát a látómagasságon jóval felül vannak. Ilyesmit azonban nem láttam sem a szobában, sem más helyiségekben, sőt fel sem tételezem Mohauptékról, hogy kíváncsiak lennének a szomszéd udvarban iddogálókra, vagy éppen az ablakuktól nem messze levő disznóólra és a benne röfögő hízókra. (Ezt eddig nem észlelték a helyszínelők? Hiszen a város belterületén tilos a sertéstartás!) A saját helyszíni szemlém után a magam részéről azoknak a hatósági szerveknek adok igazat, amelyek olyan döntést hoztak, hogy a lakás ablaka nem sérti B. Horváthné szomszédjogát. Azzal » diogenészi mondással fejezem be cikkemet: Ng vedd el tőlem azt, amit nem adhatsz. — Vagyis Mohauptéktól ne sajnálják a náluk amúgy is ritka vendéget, a csak néhány késő nyári délutánon hozzájuk ellátogató napsugarat. N. O.
