Petőfi Népe, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-18 / 270. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET* IRODALOM • MŰVÉSZET Viszontlátásra 15 perc múlva Kecskeméten • Azt vizsgálja Juhász János, hogy elszíneződés, sérülés látható-e a koponyán. A kóros, különleges elváltozásokra utaló csont- maradványokat ugyanis tudományos kutatás céljából a Szegedi Antropológiai Intézetbe szállítják. (Pásztor Zoltán felvétele.) — Kedves közönség, szünet következik. Viszontlátásra 15 perc múlva! — Ritka az olyan műsor, ahol ez. a szöveg valamilyen változatban el ne hangzana. Némi túlzással azt is állíthatom, hogy a szünet a művelődési házak leggyakoribb ,,programja”. Ez jogosít fel arra, hogy ebben a népművelésről szóló sorozatban szót ejtsek róla. No, meg az, hogy — tapasztalatom szerint — a legtöbb helyen a szüneteket általában úgy értelmezik, mint amikor a népművelésben is szünetet tarthatnak. Anélkül, hogy nagyképű tudományoskodásba, vagy elméle- tieskedésbe bocsátkoznék, érdemes elgondolkodni: mi a célja a műsorok közbeni szünetnek? Először is lehetőséget adni bizonyos technikai, egészségügyi „ügyek” elintézésére. Ezeket a célokat sem szabad mellékesnek tekinteni, mert például egy hosszúra nyúlt, szünet nélküli előadás végén csaknem lehetetlen lekötni a mocorgó, esetleg már kifelé igyekvő közönség figyelmét. Ilyen esetekben gyakran éppen a legfontosabb mondanivalót, a következtetéseket, az összegezést nem hallja a közönség, mert már „ki mell mennie”. A szünetnek azonban van, illetve lehet más célja is. Pontosabban, jó volna, ha a művelődési otthonok vezetői okos tervezéssel igyekeznének a népművelés számára is hasznosan felhasználni a 10—20 perces szüneteket. Kezdjük azzal az általános és már a színházaknál is bevált módszerrel, amikor az előcsarnokban, vagy az épület egy-egy helyiségében rendezett képzőművészeti kamara-kiállítások látogatóit a szünet közönségéből verbuválják. Nem kell holmi nagystílű képzőművészeti tárlatra gondolni, hasonló célt szolgálhat és hasznos közművelődési propagandára nyújt lehetőséget például egy téma köré csoportosított iskolai rajzkiállítás, egy amatőr-fotópályázat díjazott képeinek bemutatója, vagy az egészségygyi felvilágosítást szolgáló kiállítás. Persze, különösen jó, ha az előcsarnokban rendezett látványosság valamilyen összefüggésbeii van az előadással. Arra azonban ügyeljünk, hogy legalább ne hasson ízetlenségnek a két téma összekapcsolása. (Pl. amennyire érzelmi- leg-esztétikailag is jól illik össze egy vidám műsor és egy karikatúra-kiállítás, vagy egy gazdálkodási ankét és a takarékossági plakátokból rendezett bemutató, annyira kellemetlen gondolattársítást kelt, ha a szerelemről szóló irodalmi műsor szünetében — mondjuk — egy különben értékes egészségügyi tájékoztatóval találja magát szemben a közönség.) Az előadások szüneteit érdemes felhasználni a közművelés programjainak népszerűsítésére. Ez sem új a „nap alatt”, hiszen mc^ikban rendszeresen látni, hallani az „előzeteseket”, amelyekkel a következő műsorhoz invitálják a közönséget. A legegyszerűbben felszerelt kultúrház- ban is van „hangos” berendezés, ami alkalmas arra, hogy tudassák a közönséggel a művelődési házban, vagy általában a városban, a községben a közeljövőben sorra kerülő kulturális eseményeket. (Természetesen — a kultúrát — kulturáltan jelszónak megfelelően — az ilyen hirdetményeket se kapásból, nyelvficamokkal, nyelvbotlásokkal tarkítva, hanem meggondoltan — a hirdetett eseményhez illő stílusban — tegyék közhírré.) Mi a jelenlegi gyakorlat a szünetekkel? Kevés az olyan dicséretes kivétel, ahol okosan hasznosítják a szünet perceit is. A legtöbb kultúrházban a szünet a közönség és a közreműködők „kikapcsolódását” szolgálja. És — mindenekelőtt és mindenek- felett — a büfés üzleti érdekeit. Nem egyszer találkoztam azzal az érveléssel: „Még egy szünetet, vagy hosszabb szünetet kell tartanunk, mert a büfés nem tudott eladni annyit, amennyit akart. Ha pedig nem fizetődik ki neki a művelődési házban a büfé, akkor a legközelebbi előadásra már el sem jön.” Ez az álláspont a büfés szemszögéből lehet érthető, de semmiképpen sem elfogadható, hogy a büfés határozza meg a szünetek számát és tartamát, elsősorban azt véve figyelembe, hogy menynyi italt akart, illetve tudott eladni. Mert legyünk őszinték: nem tejcsokoládéból, nem is szendvicsekből akarnak annyit eladni, hogy nőjön a bevétel: a jó üzletet a művelődési házak büféjében is az italárusítás biztosítja. És ez már nem csak a büfé, illetve a büfés ügye. Nem kell ahhoz megátalkodott antialkoholistának lenni, hogy elszomorítson valakit az az egyikmásik művelődési házban tapasztalható helyzet, mikor a szünetekben talponállóvá alakul az előcsarnok! Nincs az a szuggesz- tív, kultúrát terjesztő műsor vagy előadás, aminek hatását a szünetben kiszolgált sör- és pálinkamennyiség ne rombolná le, vagy legalábbis ne csökkentené jelentősen. Ügy hiszem, nem az a feladat, hogy a szeszt kitiltsák a művelődési házakból — habár ez sem ártana senkinek —, de azon kell igyekeznie mindenkinek, hogy a kultúra otthonaiban — még a szünetben sem — a pálinkakedvelők és a tökmagot köpködők, hanem a művelődni vágyók érezzék magukat otthonosan. Pálos Miklós Változatlanul nagy az érdeklődés a Kecskemét központjában hat hete megkezdett ásatás iránt. A rögtönzött kerítésnél fiatalok és idősek figyelik a feltárást. Három méterre a Kossuth tér fel- színétőL az egyik széles kutatószelvényben kértünk Biczó Piroska középkori régésztől tájékoztatást. — Mit találtak eddig? Mit tudunk a kutatási területről? — Október 2-án fogtunk munkához. Ismeretes, hogy a ferences templomhoz a XVII. század végén építettek kápolnát A Petőfi Népe is írt arról, hogy 1841-ben alakították ki az idén lebontott üzletsort. Hornvik János feljegyzi. hogy a múlt század közepi kecskeméti építkezések során középkori eredetű tárgyak kerültek elő a földből. Munkánk elsődleges célja a barátok temploma körül, valamikor kerítéssel elzárt terület XVIII. század előtti viszonyainak a tanulmányozása. — A járókelők közül sokan találgatják. hogv miként került ide a földkupacok mentén felhalmozott sok emberi csont? — Az első napokban egy csonttárra bukkantunk. A középkorban a különböző felekezetek egyaránt a temolomkertbe temetkeztek. A rendelkezésre álíó, viszonylag kis helv hamar megtelt. Ilyenkor a régebbi sírokat megszüntették. Csonttárolót építettek, ide gyűjtötték össze a „szanált"’ sírokban talált emberi maradványokat. Annvi bizonyos, hogy ezt a XVIII. században már nem használták. — Többen remélték, hogy a régi Írásokban emlegetett Szent Mihály kápolnának is a nyomaira bukkannak. — Tudunk ezekről a reményekről. A feltárt leletek nem adnak végleges választ a feltevésekre. A talált sírok mind XVIII. századiak. Csekély cserépanvaggal előkerült egy kemence maradványa is. Valószínűsíthető, hogy a város mai központjában akkor már éltek emberek. Sikerült megtalálni az egykori temetőfal néhány részletét. A Kéttemplomközben egy középkori ház alapjai rajzolódnak ki. — Lesz-e romkert Kecskeméten? — Kétségtelenül növelné a templom és a leendő Kodály Intézet (volt ferences kolostor) városképi értékét, jelentőségét egy középkori hangulatot árasztó romkert kialakítása. Sajnos, valószínűtlen, hogv a további kutatás során összefüggő épületmaradványok kerülnek elő. — Kérjük, hogy foglalja össze a régészeti feltárás eddigi eredményeit. az ásatás szükségességét bizonyító tényeket. — Az eddigiek alapján úgy látszik. hogy a XIV. századinál korábbi nyomokat nem találunk. A feltárás véget vet annak a hiedelemnek. hogy itt XIII. századi, vagy korábbi maradványok rejtőzhetnek. Hat heti munka után megállapíthatjuk, hogy az ásatás gazdagította a későközépkori kecskeméti városképre vonatkozó ismereteinket. A feltárás tudományos összegezésére. csak a munka befejezésekor. a jövő évben kerülhet sor. Az ásatást tavasszal folytatni szeretnénk. Szükséges a váci egyházmegyei irattár tanulmányozása is. A templom építésével és környezetével kapcsolatos doku- mentlumok hozzájárulhatnak a vitás kérdések tisztázásához. H. N. jpíj-Sixíoík iiüiíe Itsn.'iäinijäSl« ms .rrjdnrjAzsa A kecskeméti Katona József Múzeumban rendezték meg Weintrager Adolf gyűjteményes kiállítását. Ebből az alkalomból a művész néhány tusrajzát mutatjuk be. • Vázlat. • Csendélet. • Faluvég. . ibU)J vóaabsna c-J. Alekszandr Macseret: Film és valóság Attól a pillanattól kezdve, hogy Lumiére vonata a peronhoz ért és a gumicsőből a vízsugár az ügyetlen kertész arcába csapódott, a néző hozzászokott ahhoz, hogy a filmábrázolás alapja a valóság, amely a filmvásznon megjelenik. Azonnal teóriák születtek, amelyek a film naturalisztikus természetét hirdették. Következik-e a filmábrázolás természetéből a naturalizmus? Milyen a film és a valóság viszonya, melyek a dokumentaliz- mus ismérvei? — ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Macseret szovjet filmesztéta, aki a film- készítés gyakorlatát is jól ismeri, a húszas, harmincas években maga is rendezett filmeket, írt forgatókönyveket. Érdekes gondolatgazdag filmelemzéseit azért is örömmel üdvözölhetjük, hiszen a filmnek, amelyről napjainkban talán a legtöbb szó esik, a legkevesebb a szakirodalma. Könyvének első részében A dokumentalitás esztétikája címmel foglalja össze azokat a jelenségeket, amelyek a film művészi fejlődését végigkísérik. Macseret nagyon alaposan vizsgálja a valóság művészi ábrázolásának sokféleségét, Lumiére vonatától a világ jelenkori filmművészetében fellelhető törekvésekig, ugyanakkor gondosan ügyel arra, hogy a szakmai ismeretekben járatlan olvasó is követni tudja, megértse, hogy a valóság puszta ábrázolása még nem művészet. Sőt, a meggyőzésnek milyen kimeríthetetlen eszköze éppen az, hogy a film képes megteremteni az abszolút valóság illúzióját. A kötet második részében a gondolat és film kapcsolatáról ír. Ehhez a témakörhöz kapcsolódik a nézők viszonya is a filmekhez. Régóta gyűrűző vita, hogy értéktelenebb-e az a néző, aki csak a szórakoztató, úgynevezett könnyű alkotásokat kedveli? Macseret szerint, az egyik néző szórakozást és pihenést keres a moziban, a másik komoly gondolatokat vár a filmtől. A harmadik a fantasztikum világában akar elmerülni. A negyedik a líraiságot szereti jobban. Hogy vehetjük mindezeket az ízlésbeli eltéréseket figyelembe? Hogy állapítható meg az elismerést érdemlő tömegszerűség minimuma? És egyáltalán szükséges-e ez? A kérdés sokkal egyszerűbben is megoldható: a lehetőség szerint a legteljesebben kell kielégíteni a különféle esztétikai igényeket. Helytelen lenne azonban ezeket az igényeket néhány sikeres, közérthető és egyszerű formájú film dömping- jével kielégíteni. Az ízlések és ítéletek sokfélesége elkerülhetetlen. Különböző a tudatosság mértéke is. Mindezt figyelembe kell venni. Hogyan? Meg kell valósítani a különböző műfajú, stílusú, értékű, tartalmú és bonyolultságú filmek békés egymás mellett élését. Legyenek művészmozik a tartalmas alkotások kedvelőinek. Ez a hasznos javaslat nálunk már meghallgatásra talált, s a telt házas előadásokon vitán felül helyezik a művészmozik létjogosultságát. De azért arról sem szabad elfeledkezni, hogy a „könnyű”, szórakoztató műfaj hívei között is vannak igen tisz- teletreméltóak, okosak és érzelemgazdagok is. Fogadjuk meg tehát a szerző bölcs tanácsát: „Mindenesetre nem szabad megvetni azokat, akik a kaland- fihneket kedvelik, de tiszteletet az a néző érdemel, aki többször is megnézi a Kopár szigetet.” V. „Házi ’ nyelvleckék Sok szülő taníttatja gyerekét idegen nyelvre iskolán kívül, rendszerint „magán” nyelvórákon. Ennek többféle célja lehet: a nyelvtudás olyan foka vagy biztonsága, amelyet a szülő szerint az iskola nem adhat meg, olyan idegen nyelv tanulása, amelyet az iskolában nem tanítanak, vagy egyszerűen — jobb iskolai osztályzat idegen nyelvből. Lehetetlen a szülőknek erre az elhatározásra egyértelműen igent vagy nemet mondani. Mellette, ellene egyaránt sok az érv. Többféle igény, érdek keresztezi egymást. Az országnak égetően szüksége van tömeges nyelvtudásra. Amikor a túlterhelés elleni küzdelemről beszélünk, s az iskola igyekszik a gyerekeket feleslegesnek ítélt terhektől megszabadítani — nem rokonszerves az ilyen külön elfoglaltság, a nyelvtanu- ás kivonása az iskola szervező jogköréből. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az iskolások egy részének külön nyelvórái miatt megint csak a fizikai dolgozók gyerekeinek és az egyéni okokból nehéz helyzetűeknek hátránya nő. (így is mondhatjuk: amíg a tanulók egy része magán nyelvórákra jár, addig az iskolai nyelvoktatásnak nagyobb kötelezettségei vannak azokkal szemben, akik nem járhatnak.) Van egy országos szervezetű nyelvoktató intézmény: a Tudományos és Ismeretterjesztő Társulat. Tanfolyamainak időbeosztása nem minden diáknak felel meg. A kisebbeknek az sem előnyös, hogy felnőttekkel tanulnak együtt. A TIT-tanfolyamoknak vannak jól haladó középiskolás hallgatói, de az általános iskolásokat több városban fel sem veszik. Vajon nem lehetne-e könnyebben, olcsóbban célt érni a nyelvi tagozatú általános gimnáziumban vagy általános iskolában? Ha a szülő! minden áron komoly nyelv- tanulásra akarja fogni a gyerekét, van ereje harcolni érte, hogy ilyen osztályba felvegyék. Ám nem mindig lehet vagy érdemes. Ha a diák matematikai, kémiai szakosított tantervű osztályba jár vagy a szakközépiskolába kerül, vége a nagy óraszámú iskolai nyelvtanulás lehetőségének. (De nem az ilven nyelvtanulás társadalmi igényének, mert idegen nyelven iól tudó matematikusokra, mérnökökre szükség van!) Megpróbálok az ágas-bogas kérdésben néhány gyakorlati tanácsot megfogalmazni. Ha a szülő szükségesnek tartja, hogy lánya, fia iskolán kívüli nyelvórára járjon, jól válassza meg az oktatót. Mnidenképpen beszéljen róla a tanítóval, az osztályfőnökkel. Keressen nyelvszakos tanárt. Ha nem talál, csak olyan nem pedagógus nyelvoktatóhoz küldje a gyereket, akinek mind a gyakorlati nyelvtudásáról, mind a módszertani érzékéről meggyőződhet. A szakemberek szerint a nyelv-, tanulás megkezdésének több alkalmas időpontja van, de legjobb a nyolc éves kor. Ám ez csak akkor igazolódik a gyakorlatban, ha a tanulás körülményei megfelelnek a szakemberek elképzelésének. Számot kell vetni azzal is, hogy a kisiskolás csak a kiejtés szempontjából képlékeny, fogékony, de lassabban halad, mint aki érettebb korban kezdi. A lassú haladás, a látványos sikerek fokozatos elmaradása csalódást okozhat a szülőnek, sőt a gyereknek is. Jobb tehát a kezdés idejét más érveléssel megválasztani: kezdje akkor, amikor a legkisebb a túlterhelés veszélye. A modern tánuláslélektan szerint a nyelvtanulásnak nem szabad hosszú ideig elhúzódnia: minél nagyobb intenzitás, minél kevesebb év, annál termékenyebb a nyelvtanulás. Ez is a korai kezdés ellen szól (ami pedig igen szerencsés körülmények között éppen a legjobb!). Ha a gyerek elvesztette a kedvét, ha kimerültnek látszik, nem célszerű tovább erőltetni. Veszélyes köny- nyelműség az iskolai szünidők „kihasználása” magán nyelvórák céljaira. Az órák alatti kifáradást is meg kell előzni, amennyire lehet, mind a tanuló idegrendszere, mind a munka eredményessége érdekében. Jobb lenne, ha nem egy, hanem több gyerek venne részt az órán, és az — főként kezdőknél és kisebbeknél — nem ötven vagy hatvan percig, hanem rövidebb ideig tartana. Vannak olyan helyzetek, amelyekben a lelkiismeretes osztályfőnök a külön nyelvtanulás tervére határozottan nemet mond. Nyelvi tagozatú általános iskolában az 5., illetőleg a 6. osztálytól kezdve a gyerek két idegen nyelvet tanul, harmadik nyelvre fogni (volt rá példa) felelőtlenség, bármennyire fogékony. A nyevi szakosított tantervű gimnáziumban is csak túlterhelést okozhat a magánúton tanult harmadik idegen nyelv. Kivétel talán a latin, ha a tanuló választott hivatása megkívánja, és az iskolában fakultatív tárgyként nem oktatják. Nincs értelme az iskolában tanult nyelv egyidejű iskolán kívüli tanulásának a jobb osztályzat érdekében. Legfeljebb átmenetileg, például hosszabb betegség után, a hiányok pótlására. Amit elmondtam, azt nagyrészt értettem olyan esetekre is, amikor a házi tanítást nem nyelvtanár vagy más oktató, hanem rokon, esetleg maga a szülő vállalja. Dr. Bán Ervin Ásatás Középkori csonttár — Szent Mihály kápolna ? — Tavasszal foly tatiák
