Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-11 / 238. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1913. október 11. illlllllllllili HUSZONÖT CSALÁD VILLANYT KÉR! Kardos asszonyok normája Bocsa központjától távoli külterületen lakunk. A födművelés, illetve a háztáji állattenyésztés révén nemcsak a saját kenyerünket keressük meg, de számottevően segítjük a piaci áruellátást is. Tevékenységünknek tehát közösségi haszna van, éppen ezért egyáltalán nem csak az egyéni éx-dekünkből kiindulva határoztunk életkörülményeink könnyebbé tételéről, vagyis arról, hogy a közeljövőben villamosíttatjuk tanyáinkat. A környékünkön levő 25 család még'tavaly ősszel döntött arról: a kivitelezés költségeit saját erőből fedezi mindenki. Kérésünket eljuttattuk a DÉMASZ területileg illetékes kirendeltségéhez, amely nagyon borsos összegért vállalta a hálózatbővítés, valamint az egyfeb szerelés munkáját. Ezt követően egy kisiparoshoz fordultunk, aki ajánlatunkra kedvezően válaszolt. Megegyezésünk után első dolgunk volt, hogy a mintegy 4 kilométernyi hálózat kiépítéséhez szükséges vezetéket és a tartóoszlopokat megvásároljuk. Hamar sikerült beszereznünk az anyagokat, sajnos a felhasználásukra máig sem került sor. Hogy miért? Mert az érintett szervek újabb és újabb műszaki nehézségekre hivatkozván vonakodnak kiadni a villamosítási terv megvalósítására vonatkozó engedélyt. Jelenleg is egy helyben topog az ügyünk, s így reményeinket már-már kezdjük elveszíteni. Ezúton, a széles nyilvánosság bevonásával kérjük az illetékeseket, sürgősen foglalkozzanak beadványunkkal, s abban hozzanak megfelelő döntést. Szándékunk szervesen kapcsolódik ahhoz a nagyszabású tanyavillamosítási programhoz, amelynek eredményes teljesítésére számos példa van megyénkben. A családok nevében: Molnár István Bocsa, III. kér. 109. kálvária a pénzemért Manapság sokszor hallhatunk, olvashatunk arról, mennyire szükséges, hogy szakképzettséggel rendelkezzenek a különféle hivatalok beosztott dolgozói, ügyintézői, hiszen csak így láthatják el maradéktalanul feladataikat, csak így orvosolhatják gyorsan a hozzájuk forduló állampolgárok panaszait. E törekvés valóraváltását illetően van még teendő szűkebb hazámbam Baján, is. Véleményemet a következő esetemre alapozom: Fiam “nemrégen A/DK-beli látogatásra készült. A tőlem kapott százötven forint ellenében kézhez vette az útlevélkérő lapot. Kitöltésére azonban nem került sor, mivel váratlan családi esemény miatt le kellett mondania az utazást. Ekkor engem bízott meg a fel nem használt nyomtatvány visszaváltásával. Szabad időm révén szívesen vállalkoztam e munkára, s dehogyis sejtettem akkor, mibe vágom a fejszémet. Íme a részletek: Először a pénzintézetbe, az OTP helyi fiókjába kopogtattam. Ott közölték, hogy ügyemben az IBUSZ városi kirendeltsége az illetékes, E helyen is udvariasak voltak és tanácsolták, hogy a postára fáradjak el, amely jogosult AZ AUTÓSNAK GONDJAI IS Mit tagadjam, örültem, amikor nemrégen gépkocsi-tulajdonos lettem; Hosszú ideig jól működött a járgány, s maximálisan kielégítette a család utazási, szállítási igényeit. Tavaly októberben azonban csütörtököt mondott: egyik alkatrészét ki kellett cserélni. Javítását a kiskőrösi szervizben végezték. Sajnos, e munka aligha lehetett kifogástalan, mivel autóm ezentúl meglehetősen sok üzemanyagot fogyasztott és nagyon füstölt. Féltem így közlekedni, ezért garázsfogságra ítéltem, majd elhatároztam, hogy magam fogom helyrehozni a hibát. Két hónapig tartó keresgélés után tudtam csak beszerezni a szükséges új hengerfejet a hozzátartozó szelepekkel együtt. Be-SZERKESZTÖI ÜZENETEK Eagi Istvánná, Tiszakécske: Hozánk érkezett levelére válaszolván arról tájékoztatjuk, hogy a telket elválasztó kerítés létesítése, elbontása és újjáépítése körüli viták ügyében a járásbíróság illletékes döntést hozni. Tanácsoljuk, hogy sérelme orvoslása céljából forduljon a Kecskeméti Járásbírósághoz. Malistyik Lajos, Kisszállás: A tervezett óceánon túli utazásának feltételeiről részletes információt az IBUSZ területileg illetékes utazási irodájában kap. forintjaim kifizetésére. A hivatal egyik alkalmazottja készségesen meghallgatott, majd tudomásomra hozta, hogy régebben valóban visszavették ezt az okmányt, egy idő óta viszont már nem foglalkoznak ilyen ügyletek lebonyolításával. És akkor most hová menjek? — tettem fel a kérdést, mire azt válaszolta a postai dolgozó: sajnos, nem tudom. Ebbéli diskurzusunknak tanúja volt egy ismeretlen fiatalember, aki felajánlotta jószolgálatát, s a rendelkezésére bocsátott útlevélkérő papírral bement a hivatal egyik irodájába. Kisvártatva visszajött a biztató hírrel, hogy százasért a posta is átveszi a lapomat. Nem mentem belé a dologba, s ezután javasolta, keressem fel a járási hivatal pénzügyi osztályát. Úgy is tettem. Itt a tanácsi ügyintéző adott pontos választ, miszerint a szóban forgó 150 forintot a Kecskeméten levő megyei illetékhivatalban kapom meg, ha a visszaadom az útlevélkérő lapot. Egy szó mint száz, pénzemet azóta zsebbe tettem, sőt más, hasznos célra el is költöttem. Csak azt a bosszantó kálváriát tudnám feledni... Id. Oékány István Baja, Klapka u. VANNAK... szerelése sikeres volt, de most újabb műszaki probléma, csapágyolvadás jelentkezett. E gondom azóta is megoldatlan, mivel valamennyi szervizben ezt a választ kapom: a Skoda típusú autók motorjaihoz való legfonto. sabb alkaltrészek régóta hiánycikkek. Az immár egy éve működésképtelen gépkocsi miatt bosszús vagyok. De legalább annyira idegeskedem amiatt is, hogy a tulajdonos ilyen esetben sem részesül adókedvezményben, s nem mérséklik a kötelezően fizetendő biztosítási összeget. Ez utóbbiakat illetően vajon mit írnak elő a jogszabályok? Flaisz Gábor Kecel, Szőlő u. Kiss Kárólyné, Lászlófalva: A lapunk szeptember 7-i számában megjelent Olvasóinké a szó rovat Megkülönböztetett hulladékgyűjtők című — az ön egyik szülője által írt — anyagának bíráló megállapítását kérése alapján így • módosítjuk: Az átvevők ugyanis aszerint osztályozták a hulladékot, hogy az üzemek, vágy az úttörők gyűjtötték-e. Az előbbieknek ugyanis 1 forint 40 fillért, az utóbbiaknak csupán 40 fillért adtak a teljesen azonos „minőségű” szállítmány kilójáért. összeállította: Velkei Árpád Egyik kecskeméti gyár világotjárt főmérnöke meséli egy nyugati útjáról, amelyen új fajta fűtőberendezésekhez szükséges szabályozó készüléket rendelte meg a szállításra vállalkozó NSZK cégnél. A helyszíni tájékozódás során átmentek egy teljesen berendezett. ám halottian üres csarnokon. A másik, hasonló berendezésekkel felszerelt műhelyben viszont dolgoztak az asszonyok a futószalag mellett. De még hogy! iPaz, nem észveszejtőén gyors tempóban, „csupán” kimérten, mechanikusan. mint a gépek. A nálunk használatos műveleti lapok helyett az elvégzendő munkamozzanat fényképe függött előttük, mindenki számára megjelölve, hogy melyik ujjával milyen mozdulatot kell tennie a rá eső részfeladat elvégzéséhez. — Magyarázattal tartozom — jegyezte meg a cég képviselője, miután visszatértek az irodába. — Az üres műhelyben nemrég még ugyanez a szalag dolgozott. A készülék darabonkénti összeszerelése viszont 9 percig tartott. Az új csarnokban 3 perccel leszorítottuk á ráfordított időt. A mérnökeink ugyanakkor már annak a módját keresik, hogy 4 perc alatt készüljön el egy-egy termék. Amikor végeznek a számításokkal és a tervekkel, visszaköltöznek az első műhelybe. — És nem tiltakoznak a németek az ilyen, másodpercekre kimért, teljesen gépies beosztás ellen? — Külföldi vendégmunkásokat foglalkoztatunk. * • Több műveletet elvégző, dolgoznak az asszonyok. termelékenyebb TEXTIMA-gépeken (Pásztor Zoltán felvételei.) A jugoszláv határ menti kis ljözségben, Katymáron az a hír kapott lábra, hogy sztrájkba léptek az asszonyok, akiket a Budapesti Üj Élet Ruházati Szövetkezet foglalkoztat az itteni; mindössze két éve létesült telephelyen. Mint annyi má? esetben, most is kiderült, hogy nagyobb a dolog füstje, mint a lángja, de azért valami parázslóit a háttérben. Az itt dolgozó 130 nő véleményét Szvorény Jánosné fejezi ki, akinek — sokakkal együtt — ugyancsak ez az. első állandó munkahelye. — A felzúdulás akkor robbant ki. amikor megkaptuk az új normáról szóló papírt. A szalagvezető ismertette a módosítást, majd egy gyors számvetés után mindenki mondta a magáét, aminek az volt a lényege, hogy nem lesz így jó, csökken a kereset. Keveselltük a pénzt. Olyanok is akadtak, akik jobban jártak. Azoknak persze nem hallottuk a hangját. — Az asszonyoknak a szájuk a kardjuk — teszi hozzá magyarázatul. A „másik oldal” védelmében Páncsity János, a szövetkezeti telep vezetője lép tel: — Jött a szalagvezető az irodámba. hogy pánikszerű a hangulat. Pedig csak annyi történt, hogy minden új cikknél módosul a norma, ami természetes. Nvlon-velúr szivacskabátokat készítünk négy-ti zennégy éves lányoknak és fiúknak szovjet exportra, s történetesen nagyobb méretre, más fazonra tértünk át. Üj varró-vágó gépeket is kaptunk. amelyek több műveletet végeznek el. tehát termelékenyebbek. Az elégedetlenséget hallva, nyomban röpgyűlést tartottunk. telefonáltam Pestre. Azt válaszolták, hogy nyugtassam meg az asszonyokat, intézkednek, ami azóta meg is történt. — A hiba az volt, hogy elfelejtették közölni a központból: ez csak ideiglenes norma —• ismeri be végül a telepvezető. * Korántsem mondható el minden szakmára és minden vállalatra, de elég sok helyütt baj van a munkatempóval, fegyelemmel. A cél természetesen az, hogy gépiesen. lélek nélkül végzett munkával keressenek pénzt az emberek, úgy járjon a1 kezük, mint valamilyen automata karja.» Hanem az értelmes tevékenységen van a hangsúly,' mindenki lássa szerepét a gyártmány létrehozásában és az egyéni számításokat se érje csorba. Az egyensúly, lám, néha mégis felbillen. Különösen a vidéki ipartelepítéseknél áll fenn ez a veszély, ahol a régi mezőgazdasági munkánál sokszorta szervezettebb termelés folyik. Otthon a főzést, takarítást is el lehet kezdeni valamivel később, de az üzemi portán fölszerelt blokkoló szerkezet nem üti vissza a belépőre a hat órát. ha valaki elkésik a műszakkezdésről. A teljes testi-lelki átálláshoz mindenképen idő kell. Az új normák megállapításához is a legnagyobb körültekintés szükséges. Ehhez adottak az üzemi demokrácia fórumai. a termelési tanácskozások, a megbeszélésre módot nyújtó brigádgyűlések, ahol még időben. előzetesen tisztázni lehet az érdekelteket. Elvégre a nálunk dolgozó emberek nem vendégmunkások. Halász Ferenc • Üj gőzvasaló könnyíti meg a munkát a katymári telephelyen, ahol naponta több száz gyermekkabát készül exportra. • Szent a béke. — Ez a norma csak ideiglenes volt — magyarázza Páncsity János telepvezető Szvorény Jánosnénak. 0 A KARBANTARTÓ A megyeszékhely 26 ezer hektáros határában ötezer-kétszáz családnak van postaszekrénye. A terepjáró gépkocsival közlekedő külterületi kézbesítők ezekbe helyezik a naponta érkező újságot, levelet, egyéb küldeményt. Kara Béla, a kecskeméti 1. számú postahivatal dolgozója is rendszeresen végigjárta a kézbesítőkörzeteket. Ha kell, zárat javít vagy kikalapálja,a behorpasztott fedelet. Az elmúlt hetekben a nyár végi festést végezte el a több ezer postaszekrényen. 11 A Illatszer citromból Kazahsztáni vegyészek kutatásai alapján a hasznos nyersanyagok közé lehet átsorolni a korábban hulladéknak tekintett babérszárat. A babérlevélből kinyert és a folyamat közben keletkező hulladékból előállított illóolaj teljesen azonosnak bizonult. Így a racionálisabban használhatóvá tett nyersanyagból, a levélből és a szárból előállítható az élelmiszeriparban széles körűen használt aromás illóolaj. Alma-atai vegyészek megtalálták néhány más növényi hulladék hasznosításának a módját is. Megállapították például, hogy a dohány szára, amelyet eddig semmire sem használtak és rendszerint elégettek, olcsó táptalajként alkalmas fehérjéket, vitaminokat és fermenteket termelő mikroorganizmusok számára. Értékesnek találták a citrom meddő virágát is. Ez olyan bonyolult összetételű illóolajat tartalmaz, amelynek 37 különféle ritka öszetevője van. A szakemberek illatszerek készítésére való felhasználását javasolják. A problémák nem átlagolhatok! 1 Uatékonyan élni annyit tesz, mint elegendő információbal élni!” — Norbert Wienernek, a kibernetika atyjának ez a gondolata —, amelyet oly sokan és oly gyakran idéznek — így voltaképpen csonkának látszik. Elegendő információról van itt szó, de mihez és milyen információkról? A mennyiségileg és minőségileg elegendő információ történelmi koronként, társadalmi osztályonként, rétegenként, sőt, aszerint, hogy ki, hol és milyen munkát végez, kölönbözött és különbözik. Fontos információ például, hogy egy vállalatnak, mennyi az exportterve és ez hogyan, milyen országok között oszlik meg? Csak az a kérdés, hogy kinek fontos ez az információ? A szóban forgó vállalat vezetőgárdájának ugyan szüksége van az ilyesfajta tájékozottságra, amely egy tmk-iakatost viszont aligha érdekel. S ez ilyenformán még rendjén is lenne... A bajok akkor kezdődnek, amikor az illetékesek nem tesznek különbséget információ és információ között, amikor a tények, adatok, számok — tájékoztatás címén — olyan helyen hangzanak el. ahol arra semmi szükség, ahol ezzel a tájékoztatással semmit nem tudnak kezdeni az emberek. pigyelemre méltó vizsgálatot végeztek egy élelmiszeripari nagyvállalatnál a termelési tanácskozásokról. A kutatók aprólékosan elemezték mindazt, ami ezeken a tanácskozásokon elhangzott. Például az előadói beszédet — mert enélkül, ugye, elképzelhetetlen egy valamire való tanácskozás —, amely objektívan értékelve — rendszerint hosszú és rendkívül unalmas volt. Éppen azért, mert nem azzal foglalkozott. ami áz embereket érdekelte! A vállalat általános gazdasági helyzetének analízise az elmúlt tervidőszak — öt év! — eredményeinek elemzése, s az ehhez hasonló, többnyire megjegyezhetetlen. sőt első hallásra felfoghatatlan adathalmazok ismertetésére éppen a termelési tanácskozás látszik a lehető legalkalmatlanabb helynek. Az efféle sokat markoló, s ezért keveset nyújtó előadói referátumok — tájékoztatók — szükségszerű következménye, hogy az adott munkahely igazi problémái felett elsikkadnak. s az emberek — annak ellenére, hogy alapos „tájékoztatást” kaptak — becsapva érzik magukat. Sokszor nem is azzal van a baj. amit elmondanak, hanem azzai ahogyan elmondják. Az említett vizsgálat készítői megállapították, hogy a vállalati gazdálkodás valamennyi fontos területe, problémája szóba került a tanácskozásokon. De hogyan? Mit kezdjen a hallgatóság az ilyen „értékelésekkel”? „Ha a számok alapján vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a kollektíva megtette a magáét és a jövőben is lehet rá számítani”. Vagy: „...törekedni kell a minőség javítására, a gazdaságos munkára, a munkafegyelem megszilárdítására és akkor a munka eredményes lesz”. Ezek a tipikusan semmitmondó, általánosításokba burkolódzó információk éppen a lényeget tévesztik szem elől: soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy amit mondunk. hoL miiven alkalomból és kiknek mondjuk. Gyakran előfordul, hogy a tájékoztatók „más nyelven” beszélnek. mint azok. akiknek az információkat szán iák. A/findez persze nemcsak a termelési tanácskozásokra érvényes, hanem általában az információra. Idejétmúlt beidegződések, a lényeges információ szerepének. közvéleménvalakító erejének régen volt lebecsülése jellemzi az emberek ilyenfajta tájékoztatását. s egy bizonyos „előkelő” gondolkodásmód, amit talán , „átlagszemléletnek” nevezhetnénk. Átlagszámok, átlagten - Őenciák... s nagyon kevés valós információ, őszinte válasz az egyenes kérdésekre. Talán sokszor azért is. mert akik tájékoztatnak. maguk sem tájékozottak... Mondhatni. afféle összekötők, közvetítők a kiváncsi közvélemény és a tájékozottabb vezetők között. S mire az információk megjárják az oda-vissza utat, már érdektelenné, lényegtelenné válnak, és bizony kevesen veszik tudomásul a tényt: aki kérdez, annak válaszolni kell! Nyíltan és egyenesen, arra. amit kérdeztek. Ellenkező esetben egyre kevesebb lesz a kérdés, és egyre nagyobb a csalódottság. Az emberek nem érik be a statisztikai átlagokkal, mert ők sem átlag munkahelyeken. átlag körülmények között dolgoznak, élnek — tehát gondjaik és problémáik sem „átlagolhatok”. V. Cs.
