Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-11 / 238. szám

1973. október 11. • PETŐFI NÉPE • 5 Üj könyvekről néhány sorban örvendetes, hogy a politikai- és pártkiadványok „bábája", a Kos­suth Könyvkiadó tovább széle­síti a megjelentetett művek ská­láját, gazdagítja a tematikát; s ami szintén nem közömbös: szé­pítik a könyvek „köntösét", kivi­telét. örömmel hívjuk fel ez alka­lommal is olvasóink figyelmét néhány érdekes, új kötetre. A HOLNAP MESÉI Kuczka Péter szerkesztette ezt a sci-firől szóló írásokat tartalma­zó könyvet. Azok, akik a tudo­mányos-fantasztikus irodalom iránt érdeklődnek, sok érdekes adatot, megállapítást, jellemzést olvashatnak lapjain. LENIN: A TUDOMÁNYOS MUNKASZERVEZÉSRŐL Lenin cikkeit, leveleit, jegy­zeteit és beszédeit gyűjtötték egy­be e szép kiállítású kötetbe; azo­kat, melyek a nemzetközi mun­kásmozgalom nagy alakjának a tudományos munkaszervezéssel kapcsolatos gondolatait, elképze­léseit és tapasztalatait tartalmaz­zák. A kötethez Lázár György munkaügyi miniszter írt beveze­tőt. GECSE GUSZTÁV: VALLÁSTÖRTÉNETI KISLEXIKON Az első kiadás két évvel eze­lőtt jelent meg. A négyszáz cím­szót tartalmazó mű iránti ér­deklődést bizonyítja, hogy máris újra meg kellett jelentetni. A lexikonban tanulmánynak is be­illő cikkeket olvashatunk a leg­jelentősebb világvallásokról: a buddhizmusról, kereszténységről és az iszlámról. VSZEVOLOD OVCSINNYIKOV: A CSERESZNYEFA ÁGA A japánok életmódja, gondol­kozásmódja, kultúrája kapott he­lyet e kötetben. A tudós alapos­ságával és az író szemléletes áb­rázolásával készült mű első lap­jától az utolsóig lebilincselöen izgalmas és tanulságos olvas­mány. A sok fényképpel illuszt­rált könyv bizonyára hamar nép­szerűvé válik az olvasók körében. V. M. Új tengerészeti múzeum Kuba déli partvidékén, a Sier­ra Maestra hegység közelében fekvő Kaio-Damas nevű kis vá­roskában működik az Oriente tartományi egvetem tengeri ku­tatásokkal foglalkozó részlege. Az itt dolgozó tudományos munka­társak a tengerek állatvilágát tanulmányozzák. Tudományos ku­tatásaik eredményeit rendszere­sen átadják az ország egyetemei­nek és múzeumainak, valamint más európai és dél-amerikai tu­dományos kutatóközpontoknak. A közeljövőben Kaio-Damasban tengerészeti múzeum létesül. / COMENIUS ÁLMA Országos kísérlet ötven tanyai iskolában „A tanítás művészetének éppolyan biztonsággal kell működnie, mint egy művészien megalkotott műszernek” — vélekedett a XVII. szűzad óriási pedagógus egyénisége, a eseh Comenius. „Olyan taneszközökre van szükség, amelyek a tanulónak minden esetben segítséget nyúj­tanak úgy, hogy egyedül, oktató nélkül meg tud érteni mindent.” Persze, Comenius jól tudta, hogy „valaki más előbb előké­szítette a leckét, s csak az esz­köz használatát kell a tanítónak megtanítania”. Van valami jelképszerű abban, hogy hét-nyolc éves gyerekek, kiknek lakásában nincs villany, a lehető legtermészetesebben il­lesztik fejükre a fejhallgatót a tanítási óra kezdetén. Egy éve a fülöpházi IV. számú tanyai iskolában több pedagógus­sal együtt voltam tanúja ennek a pillanatnak, s részese a bemu­tató órát követő vitának. A fü­löpházi kisiskolában kísérleteztek egy évig az összevont tanulócso­portok magnetofonos oktatásával. Ma: ötven Bács-Kiskun megyei tanyai iskolában tanulnak ilyen módon az alsó tagozatos tanulók. ..Fogalmazásóra következik. Vedd elő a fogalmazásfüzeted és két hegyes ceruzát! Az előző munkád után hagyj ki két sort, írd az óraszámot és a kelte­zést!... Vedd elő a munkalapot! Figyeld meg, milyen esemény játszódik a képeken!” Egy negyedik osztályos fogal­mazáséra egy részét idéztük. Amíg a tanító az elsősök közvet­len foglalkozását vezeti, a másik három osztály egyike a hangsza­lagról kapja az utasításokat, fel­adatokat. Az önálló órán majdnem annyit tanulnak a gyerekek, mint a közvetlen órán. Schivób Péter, a továbbképzési kabinet vezetője így emlékezik az ötlet megszületésére: „A Pé­­ter-tó közelében levő iskola vil­lanyavatási ünnepségéről jöttünk haza. Tohai Lászlóval, a megyei tanács tervosztályának vezetőjé­vel (jelenleg a megyei tanács elnökhelyettese), és Zseni József főelőadóval, arról beszélgettünk, hogyan lehetne a villamosításon túl is segíteni a tanyai gyerme­kek tanulását. Hallottunk, olvas­tunk már az összevont tanulócso­portok magnós oktatásáról. Talán ez lenne a legcélszerűbb módszer — gondoltuk ...” i A megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bizott­sága foglalkozik az ötlettel. Ha­tározat születik: a módszer anya­gi, technikai és pedagógiai vo­natkozásait dolgozza ki a megyei tanács pénzügyi osztálya, terv­osztálya és művelődésügyi osztá­lya. A megvalósításhoz segítséget kérnek a Művelődésügyi Mi­nisztériumtól is. 1972 őszén három kisiskolában megkezdődik a kísérlet. Sok lá­togató érkezik a fülöpházi iskolá­ba, amelyet a Bács-Kiskun me­gyei Vízmű Vállalat segítségével módszertani bemutató iskolává alakítottak. Az érdeklődők ipar. televízió segítségével figyelhetik az órákat. A minisztérium országos kísér­letként ismeri el a magnetofonos tanítási. Az UNESCO jelentős anyagi támogatásával országos oktatástechnikai központ alakul Budapesten; ezzel a szervvel mű­ködik együtt a kecskeméti okta­tástechnikai osztály, melynek 10 feladata a magnós oktatással va­ló alapos foglalkozás. Mit jelent az „alapos foglalko­zás”? A továbbképzési kabinet oktatástechnikai osztálya „lekto­rálja” a magnós tanórák forgató­­könyveit, melyeket külső munka­társak, tapasztalt alsó tagozatos tanítók készítenek. Az egymillió-nyolcszázötven­­ezer forintos költséggel felszerelt stúdióban hangfelvételt készíte­nek, ezt hangszalagra másolják; nyomdai és fénymásoló berende­zésekkel sokszorosítják a forgató­­könyveket és a munkalapokat. És ami igen fontos feladat: tech­nikai-módszertani tanfolyamokat szerveznek a kísérletben részt­vevő ötven iskola pedagógusai számára. Minden iskolának van egy ka­zettás magnetofonja és tíz-húsz fejhallgatója. A továbbképzési kabinet postán és gépkocsival küld: a kéthetes programot; két­hetenként váltják egymást a ka­zetták. Óriási lelkesedéssel fogott a munkához ennek a ma még szin­te felmérhetetlen jelentőségű kí­sérletnek minden részese. Nyo­ma sincs a technikai eszközöktől való gyakran emlegetett „rette­gésének. Mindenki, aki felelős­séget érez a hátrányos helyzetű tanyai gyermekek sorsa iránt, meg van győződve, hogy az új módszer eredményesebb a ha­gyományosnál. „Minden magától megy majd” — álmodozott Comenius. A ta­nulás soha sem fog „magától menni”, de könnyebb tanulni, ha ezt az önzetlen, szívvel-lélek­­kel dolgozó felnőttek is akarják. Kontra György • Próbafelvétel. A mikrofonnál Szabó Imrcné. • Kazettákba kerül az önálló órák anyaga. • A Lumoprint sokoldalú gép: munkalapokat, rajzokat sok­szorosít. • Dormán György hangfelvételt készít a stúdióban. (Tóth Sándor felvételei.) ÉRDEMES MEGNÉZNI a János vitéz rajzfilm grafikai anyagából rendezett kiállítást Aki nem akar könyvet, tanul­mányt írni Petőfiről, ritkán ve­szi a fáradságot, hőgy beássa ma­gát egy könyvtár Üagy levéltár hegyként tornyosuló anyagába. De egyre többen szeretnének még többet tudni, hallani, látni, felszívni nemcsak érről a hallat­lanul gazdag témáról, hanem az irodalom más tartományaiból is. Nekik kedvez, őket segíti a bu­dapesti Petőfi irodalmi Múzeum sok, aprólékos gonddal összegyűj­tött, s egy-egy téma köré csopor­tosuló kínálata. Ebben a múze­umban nem nagy látványosságo­kat, hanemr ízléssel, szakértelem­mel elrendezett irodalmi „cseme­­géstálat" tesznek a látogatók elé. de kivételed esetekben újabb és újabb „fogásokkal” gazdagít­ják a művészet asztalát. Mint például most is. Dicséretes törekvés, hogy az állandó Petőfi-emlékkiállítás mel­lé mindig hoznak valami újat, ami egyrészt kapcsolódik az em­lékanyaghoz, másrészt tovább­mutat annál, valósággal nap­jainkban helyezi el a költőt. Roppant eredeti színekben bon­totta ki a költemények érzelmi világát, az országos Petőfi-gyer­­mekra j zkiál1 ítás, amely számot adott arról, hogyan látják, meny­nyire érzik a mai gyerekek ma­gukénak Petőfi Sándort és köl­tészetét. Most a Pannónia Filmstúdió­val közösen, a János vitéz-rajz­film grafikaanyagát — Janka­­vics Marcell és Richly Zsolt mű­veit — tették hozzáférhetővé, a rajzfilmkészítés szakmai titkai­ban tájékozatlan közönség szá­mára. A három termet megtöltő szép kének azonban csak morzsái az egésznek, a filmhez 60 ezer raiz készült és 120 ezer kocká­ból állt össze, mivel minden raj­zot kétszer fényképeztek le, hogy természetes hatást keltsen a fi­gurák mozgása. A rajzolók 2000 lóval „dolgoztak”, vagyis jóval többel, mint a legnagyobb „élő” szuperprodukciók. Nos, a kiállí­táson csillogó szemű gyerekek járnak körbe, irkával, ceruzával a kezükben és nagy odaadással „lopják” le azt a mintát, ami kü­lönösen megnyerte a tetszésüket. A film mellett szól az is, hogy az olaszok máris megvették és ötször annyit fizettek érte, mint annak idején az Egri csillago­kért. Az Irodalmi Múzeum arról is gondoskodik, hogy a vendégek a látottakhoz kapcsolódó képes­levelezőlapot is vásárolhassanak. Állítólag a János vitéz-rajzfilm jeleneteiből is készítenek lapokat, bizonyára nagy sikerük lenne. Egyelőre Martyn Ferenc „Petőfi olvasása közben’’ — rajzsoroza­tából készült képeslapok kapha­tók. A művész. — mint a mellé­kelt kép is mutatja — ígv látta János vitézt. V. Zs. • A filmesek pedig így !... JÁNOS VITÉZ-PÁLYÁZAT DIÁKOKNAK A Művelődésügyi Minisztérium fel­hívja az iskolák figyelmét a „Ján^os vitéz” c. rajzfilm megtekintésére és a KISZ Központi Bizottság, a Munka­ügyi Minisztérium, valamint a Pan­nónia Filmstúdióval egyetértésben pá­lyázatot hirdet. A pályázat címe: A János vitéz rajzfilmen,, Pályázni lehet: — a rajzfilmet az eredeti művel ösz­­szevető elemző, értékelő írással: — az irodalmi mű alakjainak, hely­zeteinek rajzfilmes feldolgozására al­kalmas rajzzal, vagy rajzsorozattal. Pályázhatnak az általános iskolai, a gimnáziumi, a szakközépiskolai és a szakmunkásképző intézeti tanulók. A pályázat kötetlen terjedelmű. A pályázatokat zárt borítékban, név, lakcím, életkor és iskola megjelölé­sével a Pannónia Filmstúdió címére kell beküldeni. (1021 Budapest, Vörös Hadsereg útja 64.) Beküldési határidő: — az 1974. január 15-ig beküldött pályázatokat február 15-ig; — az 1974. április 15-ig beküldött pályázatokat május 15-ig értékelik. Eredményhirdetés: 1974. június 15-én lesz a sajtóban. A helyezést elérő pá­lyázók oklevélben, könyv- és grafikai jutalomban részesülnek. A legjobb pályázatok résztvevői külföldi társas­­utazáson vesznek részt. (3.) — Ocsmány idő igaz, elv­társak? — próbált kedélyeskedni az orvos, bár az egész úton végig érezte, társainak a fejében most egészen más gondok járnak. Kombinálni próbálnak, bár az ügyből egyelőre vajmi keveset tudnak: van egy meztelen hulla valahol az országút szélén, van egy bejelentő, aki már valószí­nűleg alszik, van továbbá egy csomó kérdőjel. — Az! — válaszolt mégis a kérdésre az őrnagy és mert kö­zeledtek a megadott ponthoz, erő­sebben összehúzta szemöldökét és figyelte, várta Kiss Imre zseb­lámpájának köröző fényét. Előre nézett jól előre az útra, közben forgatta fejét jobbra-balra. — Vigyázzon! — ordította el magát dr. Kútvölgyi a vezető mel­lett. aki — bár egyelőre semmit sem látott, ösztönösen a fékre lépett, s a volánt balra rántotta. Néhány méteren belül megállt a gépkocsi, mindannyian kiugrottak belőle. A dzsipp íobb oldala mel­lett az útón keresztbe egy hatal­mas fahasábot találtak, előtte pe­dig nvolc-tíz méterre egv Pannó­nia motort, amelynek első kereke ovális alakúra deformálódott. Még előrébb pedig ott hevert az úton a rendőr, félig oldalt, félig hason fekve. — Azt. a kutva hétszentségit! — szaladt ki Kávási száján a káromkodás, s köpenye gallérját magasabbra húzta, hogy az eső ne folyjon a nyakába. — Ne nyúljanak az illetőhöz! — adta ki az utasítást az orvos és visszaszaladt a kocsihoz a tás­kájáért. Közben újabb utasításo­kat adott a nyomozóknak, az őr­nagynak: hozzanak pokrócot a kocsiból, arra fektetik Kiss Imrét — mert közben felismerték, hogy ő az — s megvizsgálja, mit lehet még tenni. Néhány perc múlva Kútvölgyi doktor már közölte is a diagnózist: koponyaalapi törés, kulcscsont törés, a pulzus alig tapintható, de életben van a rendőr. Pillanatnyilag a hulláról meg is feledkeztek. A kocsin volt URH adó-vevő készülék, s már Kávási hívta is a mentőket. Közben az orvos injekciót adott az eszméletlen Kissnek. el­vágta a bukósisak rögzítő szíját, s a sisakot levette a rendőr fejé­ről. Ruházatát már korábban meglazította, s úgy tapogatta vé­gig a testet. Szerencsének tulaj­donította, hogy a fiatal, 26—20 éves ember életben van. ha álla­pota súlyos is, de nem életveszé­lyes. Legalábbis közvetlen élet­veszélyről nincs szó. A sokkos állapot minden esetre a halálhoz vezetett volna, ha idejében nem érkeznek a helyszínre. A két nyomozó közben mun­kához látott. Érdekes, vagy ta­lán természetes módon.’ nem a hullát keresték, arról mintha megfeledkeztek, hiszen elsősor­ban a rendőrnek, a törzsőrmes­ternek az életét kellett megmen­teni. bár az orvos nekik is tudo­másukra hozta: nincs különösebb baj. Átvizsgálták a baleset köz­vetlen környékét. Először is va­lamiféle eligazító, vagv gyanút megerősítő nyomokat keresieK. Mert. hoav gyanús volt a hely­zet, az kétségtelen. Nem akarták elhinni. nem hihették, hogy puszta véletlen a rendőr balesete. Valami összefüggésnek lenni kell a hulla és a baleset között. Az út melletti árokban — amint azt remélték — nem talál­tak sem lábnyomot, sem egyéb nyomot. Azt gondolták ugyanis, hogy a tette», v"gy tettesek szán­dékosan helyezték ide a fahasá­bot Ezt a feltételezést azonban el kellett vetniük. Az úton már az ő kocsijuknak a nyomát is el­mosta a változatlanul szitáló eső, s a makadámon egyébként sem lehet nyomot olvasni. Tanácsta­lanul néztek körül, amint feljöt­tek az árokból. Kávási őrnagy és Kútvölgyi doktor azzal voltak elfoglalva az eső elől védjék a törzsőrmestert, aki már arccal fölfelé, a hátán feküdt. Amint a két nyomozó feljött az árokból, a falu felől megvil­lant. de az esőtől, ködtől csupán sejtésszerűen a mentőautó ref­lektorfénye. Kávási is észrevette ezt, s zseblámpáját felkattintva kiállt az országút közepére, sza­bályosan körözve a fényt. A mentősök — amint észrevették az út közepén a lámpát — vá­rosira tompították a fényt, s óvatosabban jöttek közelebb. Kp­­szöngetésre, magyarázkodásra nem volt idő. Hordágyra tették Kiss Imrét, s már mentek is visz­­sza, a megye központjába, a kór­ház baleseti sebészetére. — Doktor! Maga kísérje el az elvtársakat a kórházba, hátha út­közben segíteni kell, vagy bent elmondja, mit állapított meg — mondta eléggé parancsoló hangon Kávási az orvosnak, aki szó nél­kül teljesítette ezt. Beült a fehér kocsiba, s elrobogtak az éjszaká­ban. Kávási egyedül maradt a vá­szontetejű autó mellett. A mo­tort már régebben egy fához tá­masztották, mellé tették a faha­sábot is. A két nyomozó pedig néhány perc múlva káromkodva jött a kocsihoz. — Őrnagy elvtárs! Nem talál­tunk semmiféle meztelen embert. De még ruhásat sem. Jól átvert bennünket valaki. * — Jól megnézték? — kételke­dett Kávási, s elindult, hogy a zseblámpa fényénél ő i.s utána nézzen a dolognak. Fél óra múlva mindhárman vizesen, sárosán és eredmény nélkül értek a kocsi­hoz. A meztelen holttestet nem találták. \ — Azt a kutya hétszentségit! — sziszegte a hadnagy és beül­tek a vászontető alá. Kávási be­dugta az indító kulcsot, de még nem fordította el. Maga elé né­zett, ki az esőbe és erősen gon­dolkozott. Aztán, mint akinek hirtelen jó ötlete támadt, hatá­rozott mozdulatokkal elindította a kocsit, megfordultak és eltűn­tek a falu felé vezető úton az éj­szakában. V. — Ide figyelj, és kapaszkodj meg! — ragadta meg felesége két vállát Bartos. Persze tisztá­ban volt azzal, hogy nem kell különösebben biztatnia Erzsit ar­ra, hogy őrá figyeljen, csak azért mondta ezt az asszonynak, mert látta, hogy minden ízében resz­­le. szemei könnyel telnek meg és elfehéredik. — Jézus Máriám! — sopánko­dott az asszony, miközben a fér­je gyengéden megfogta,* leültet­te az ágy szélére. Maga is meg­lepődött azon, hogy milyen nyu­godt, hangja egyáltalán nem re­zeg, amikor a történetbe kezd. — Nézd Erzsiként be kell val­lanom neked valamit — próbál­ta bevezetni at esetet, s a hatás kedvéért rövid szünetet tartott. Fejé, lehajtotta és suttogva ej­tette ki a szavakat: — Agyonütöttem egy embert! Az asszony nem volt gyönge idegzetű, nem volt hiszi őriázó természetű. Pillanatok alatt erőt vett magán most is, átérezte, hogy férjének rajta kívül senkije nincs és viszont. Egymásra utalt­ságuk az utóbbi időben a nagy­­nagy megértés, a gyöngédség je­leiben nyilvánult meg. Kívülálló azt mondhatta volna rájuk, hogy szere'ik egymást, holott erről rrár régen nem volt szó. Egy pormá'is kiegyensúyozott, egy­másért dolgozó emberpár volt a Bartos házaspár, akik munkában és pihenésben, rövid és szolid szórakozásokban töltötték napjai­kat. Bariost azonban mégis meg­lepte a-* asszony nyugalma. Erzsi jro-gyolája ujjával meg­törölte a szemét és megnyugtató hangon válaszolt a nem éppen mindennapi bejelentésre. — Beszélj Misikém. Tudod, hogy nekem mindent elmond­hatsz. Ez a hangsúly és főleg az a megszólítás, ahogyan fiatalságuk legszebb éveiben szólította meg a felesége,, teljesen leszerelte az agronómust, s legyőzte benne a következményektől való rette­gést, csak azt a jóleső érzést táp­lálta, hogy valakinek elmondhat­ja a bűnt, ami a lelkét nyomja. — Tudod, hogy volt nekem egy húgom, aki 1944 októberében meghalt. Azt viszont nem tudod, hogy miért és hogyan halt meg. Igaz? — Máriáról beszélsz? — kér­dezte rémülten az asszony, a fér­je felismerte a hangsúly mögött a fokozódó rémületet. — Igen, róla De egy percig se gondold, hogy őt öltem meg. Nem. Én mást öltem meg, aki miatt Mária meghalt. — Beszélj világosabban, mert ebből semmit sem értek! — tü­relmetlenkedett az asszony. — Mária 1944-ben 16 éves volt, én pedig húsz. Katonaszö­kevényként jöttem haza a front­ról, ahová, mint leventét vittek el 1943 tavaszán. A Dunántúlon, szüleim házában történt minden, amit most elmondok neked. Már egy hete bújkáltam akkor a ház­ban és a családtagokon kívül senki sem tudta, hogy itthon va­gyok. Egy alkalommal, pontosan emlékszem, 1944. október 6 volt, kivágedott az utcai kiskapu és egy fiatal német katona jött be, láthatóan illuminált állapotban. (Folytatjuk!) A meztelen holttest

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom