Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-02 / 230. szám

4 • PETŐFI NÉPE « 1973. október 2. a GAza^ejípiipiA i számvetés - félidőben Beváltak az új búzafajták Kenyérgabonának készít magágyat a nagy teljesítményű NDK gyártmányú ekével és a K—700-as szovjet traktorral Gazdag Béla kiskunhalasi traktoros. (Pásztor Zoltán felvétele) A Kiskunhalason székelő Kis­kunsági TESZÖV körzetében a szántóterület 20 százalékán, ösz­­szesen 11 946 hektáron termesz­tenek őszi búzát a szövetkezetek. Szántójuknak 45 százaléka ho­mokhátsági föld. amelynek arany­korona értéke nem éri el a -tizen­kettőt hektáronként. Humusztar­talma pedig jóval egy százalék alatt van. Bár a homokhátsági földekbe vetik el a gazdaságok a búza 20 százalékát, az átlagter­més a szövetség körzetében még­is meghaladta a hektáronkénti 36 mázsát. Az egyes gabonafajták arányát és átlagtermését vizsgálva az ta­pasztalható. hogy az új fajták a Kaukáz. az Aurora lényegesen többet adtak a Bezosztája 1-nél, de csak humuszban gazdagabb, jobb tápanyag-ellátottságú tala­jon. A homokos területeken a Kiszombori 1. a Kompolti 24, va­lamint a Jubilejnaja és a Ran­­naja veszi fel a versenyt a Be­zosztája 1-g.vel. A Libelulla ta­karmánybúza kiemelkedő termés­átlagával főleg a homokos terüle­teken méltó versenytársa a ku­koricának és egyes szövetkezetek, Külöpszálláson és Páhin takar­mányozási célra is búzát szándé­koznak termelni kukorica helyett. Az idei. hektáronként 36,1 má­zsás szövetségi átlag így oszlik meg: a Kaukáz 40 mázsa, a Ran­­naja—12 36.25 mázsa, a Kiszom­bori—1 35.5 mázsa, a Bezosztá­ja—1 34.95 mázsa, a Miranovsz­­kaja—808 31.32 mázsa, a Libelul­la 45.46 mázsa lett hektáronként. Ezek az eredmények a területi szövetség körzetében, üzemen­ként is meghatározzák a termesz­tendő gabonafajtákat és azok ará­nyát Ezt vetőmag hiányában ta­valy még nem sikerült érvényre . juttatni. Az idén lényegesen ked­vezőbb a helyzet a vetőmagellá­tásban. Minden remény megvan arra, hogy 1974 őszére a körzet szövetkezeteiben létrejön a kívá­natos búzaíaitaarány. A jó fajta, a jó vetőmag, a megfelelő agrotechnika és táp­anyag-ellátottság mellett igen je­lentős tényező a termőtalaj (ho­mokos. szikes lösz) minősége és humusztartalma. Ezt a harkakö­­tönyi Egyesülés Tsz (homok), a fülöpszállási Kiskunság (szikes tyomok). a jánoshalmi Petőfi Tsz és a mélykúti Alkotmány tme­­zőségi. lösz) terméseredményei igazolják. A hárkakötönyi szövet­kezetben 27.6 mázsa volt a búza üzemi átlaga, a mélykúti Alkot­mányban 37.5. a fülöpszállási Kiskunságban 19. a jánoshalmi Petőfi Tsz-ben 40 mázsa. Jó termést adott a harkakötö­­nyi Egyesülés Tsz-ben a Kompol­ti 24-es fajta, amelynek hektá­ronként 37,5 mázsás átlaga ho­mokos területen igen figyelemre méltó. A felsorolt gazdaságoknál lényegesen jobb átlagtermést is takarítottak be egyes tagszövet­kezetek. A jánoshalmi Haladás Tsz 477 hektárról átlagosan 43,9 mázsa, a császártöltési Kossuth Tsz 196 hektárról 43,8. a kiskun­­halasi Vörös Október Tsz homok­­területén 469 hektárról átlagosan 35,7 'mázsa búzát szállított a mag­tárába. Az aszályos években élért ter­mésátlagok egyben azt is bizo­nyítják, hogy a szövetség körze­tében a búzatermesztési techno­lógia és gyakorlat jó. és a szó­ban forgó területen megfelelő technológiával, a helyes fajta megválasztással kimagasló búza­termést lehet elérni. A nemesí­tőkön a sor. hogy minél előbb, a jelenlegieknél is bővebben termő fajtákat állítsanak elő. s azok is minél gyorsabban köztermesztés­be kerüljenek. Garas Mihály BALESETTÉRKÉP Érdekes munkához fogott a Volán 9-es Vállalatának forga­lombiztonsági főelőadója Szabó András, közlekedési üzemmér­nök Az elmúlt esztendő közle­kedési baleseteinek színhelyét „feltérképezte”, hogy az ennek alapján készült, minden statisz­tikánál beszédesebb rajzos tér­képet használhassák fel munká­jukhoz a közlekedésbiztonsági és forgalomirányító szakemberek. A megyei rendőrfőkapitányság közlekedésrendészeti osztályának munkatársai rendelkezésére bo­csátották a megye közútjain 1972-ben történt valamennyi ba­leset pontos színhelyének ada­tait. A fiatal mérnök ezután a megye, illetve Kecskemét és Ba­ja térképére parányi pontokkal berajzolta a balesetek helyét. Az értékelés már viszonylag köny­­nyen ment. A pontoktól feketéi­­lő illetve az „üres” közutak vi­lágosan mutatták a veszélyes helyeket. A statisztikai adatok szerint a megye községeiben és városai­ban 556, a közutakon (a külte­rületen) 506 baleset történt az el­múlt évben. A városok között Kecskemét „vezet” (146), majd Baja (65), Kiskunfélegyháza (51), Kiskunhalas (35), Kiskőrös (19), illetve Kalocsa (11) következik. A közutak közül az E—5-ös áll az élen: az elmúlt évben nyolcvan baleset történt rajta. A Kecskemét—Jakabszállás kö­zötti 17 kilométeres szakaszon 15 kisebb-nagyobb személy- és jár­műsérülés következett be. A kecskémét—dunaaföldvári út 17 kilorpéteres szakaszán pedig 19. Szomorú statisztikát mutat a kiskunfélegyháza—kecskeméti út A bajai városi pártbizottság üléséről A IV. ötéves terv időarányos teljesítéséről, időszerű város­­politikai kérdésekről tárgyalt nemrég a bajai városi pártbi­zottság. A tanácskozás rendhagyó módon kezdődött: a válasz­tott testület tagjai és a meghívott párt- és tömegszervezeti ve­zetők, üzemi, vállalati igazgatók autóbuszba ültek, és csaknem kétórás körutazást tettek a városban. Megtekintették a fejlődő város új létesítményeit. Az eredményes munkát jelzi, hogy például csak a legutóbbi tanácsválasztások óta új ABC-áruházat emeltek a Jó­zsef Attila lakótelepen, korszerű sportcsarnokot építettek, ahol a Vízgazdálkodási Szakközépiskola gyakorlótermeket is kapott, és új kollégiumba költözhettek a vízügyi főiskola hallgatói. A felsorolás azonban korántsem teljes, hiszen ugyanez idő alatt korszerűsítettek néhány iskolát, parkokat, játszótereket építettek, köztéri szobrokat állítottak tel a város különböző pontjain. Sőt, a figyelemre méltó helyi, képző­­művészeti élet, s így a művészi nevelés céljait is szolgáló kiállí­tótermet is átadták a rendelteté­sének. Nemrégiben pedig felavat­ták az ország legmodernebb vi­déki autótanpályáját. Akadt tehát látnivaló. A párt­bizottsági ülés résztvevői a hely­színen „azonosíthatták” az írásos előterjesztésben szereplő eredmé­nyeket. Papp György, a városi pártbizottság első titkára és Kincses Ferenc, tanácselnök fel­váltva válaszoltak a rögtönzött kérdésekre, s egyben utaltak a városfejlesztés további tennivalói­ra is. Célszerű, tartalmas konzul­táció volt ez, a kollektív vezetés érvényesülésének jó gyakorlata. Aligha zárulhatott volna mél­tóbban a városnézés, mint aho­gyan történt: a városi pártbizott­ság tagjainak jelenlétében átad­ták írendeltetésének a Deák Ferenc utcai óvodát, amelyet a vízügyi igazgatóság, a tanács és a kórház anyagi támogatásával és tekinté­lyes társadalmi összefogással hez­tak létre. A pártbizottság ülésén ezután a tennivalók, a gondok kerültek a figyelem középpontjába. A leg­fontosabbak közül is első helyen szerepelt a gyerekek ügye: kevés a bölcsődei hely és további nap­köziotthonos óvodákra van szük­ség. Követendő példákban nem szűkölködnek, ugyanis a Finom­posztó Vállalatot követve a Ganz Villamossági Művek munkás kol­lektívája, s nemrég a kismotor- és gépgyáriak is saját erőből épí­tettek óvodákat. Egyetértett a pártbizottság hasonló akciók szervezésével, lebonyolításával. Sokoldalúan megvitatták a la­kásépítési program eddigi végre­hajtását. A tervidőszakban 1550 lakást kell felépíteni Baján. Ed­dig kevés híján ezer felépült már. Joggal számítanak tehát a cél­kitűzés megvalósulására. Meg­állapították azonban, hogy az anyagi eszközök még jobb össz­pontosítása mellett továbbra is szükség van az üzemek, vállala­tok lakásépítést segítő tevékeny­ségére, a saját erőből törénő épít­kezések ösztönzésére. Kincses Ferenc, tanácselnök a feladatokról szólva elmondta: in­dokolt hamarosan napirendre tűzni egy, a város rangjához mél­tó művelődési ház megépítését, s a könyvtár és néhány iskola kor­szerűsítését. Egy újabb sportcsar­nok kialakításával és a hagyomá­nyos vízi élet feltételeinek meg­­. teremtésével pedig a spórolási lehetőséget kívánják majd to­vább bővíteni. Nagy felelősséggel tárgyaltak a testület tagjai a város fejleszté­sével összefüggő politikai munka tennivalóiról is. Otti Gyula, a Kismotor- és Gépgyár munkása például a tájékoztatás tökélgtesí­­tésére, a városépítés, fejlesztés propagandájának fokozására hív­ta fel a figyelmet. Találóan mondta: —... ha azt akarjuk, hogy mindenki tegyen valamit a városért, úgy széles körben meg l^ell .ismertetnünk a célkitűzése­két, ’őe a végrehajtás eredményeit is. A várospolitika szerves része a társadalmi munka megbecsülése. A jobban szervezett propaganda nemcsak a közös feladatok telje­sítésére mozgósít, hanem kiváló lehetőség a társadalmi, munkában élenjárók jogos népszerűsítésére. A tanácskozáson is elhangzott, hogy e fontos módszert a jövő­ben gyakrabban kell alkalmazni. Csötönyi István, a Ganz Villa­mossági Művek munkása azokat bírálta, akik rendszerint legyin­tenek az apróbb fogyatékosságok láttán, s védekezésül a nagyobb eredményekre hivatkoznak. x — Tudnunk kell —‘ mondta —, hogy a város lakói, az üzemek dolgozói mindenkor érzékenyen reagálnak a látszólag kisebb je­lentőségű, de annál bosszantóbb fogyatékosságokra. És joggal! Mert lehet dolgozni szépségfoltok nélkül is. A várospolitika egyik mozza­natáról beszélt Kossár Lajos, a Finomposztó Vállalat igazgatója. Javasolta, hogy a munkáslákta ke­rületek dolgozóival rendszeresen találkozzanak a város vezetői, ismertessék az időszerű felada­tokat, válaszoljanak a helyszínen felmerülő kérdésekre. Az eszme­cserét követően pedig, a kerület munkásaival közösen tekintsék meg a várost. Okos javaslat. Hiszen a város­­politika így kap igazi tartalmat. s ugyanakkor, e módszer alkal­mazásával hatékonyabbá is vál­hat. következetesebben érvénye­sülhet a munkáspolitika. Az ilyen jellegű találkozások, konzultációk a döntések előtt és menet közben is felbecsülhetetlen értékűek le­hetnek a vezetés számára. Sok megjegyzés elhangzott a város tisztaságának megőrzésével kapcsolatban. Elismerőleg beszél­tek az üzemek, vállalatok park­­védnökségi akcióiról, de hozzá­tették: mindez kevés, ha tény­legesen nem válik közüggyé, s benne mindenki személyes érde­kédé is e tevékenység. Dr. Lantos Istvánná és a pártbizottság több tagja a tanulóifjúságtól várnak segítséget. Legyenek ők a rend és a tisztaság elsőszámú segítői, vigyázói. o A vita tanulságait Papp György első titkár összegezte. A pártbi­zottság egyértelműen mgállapí­totta, hogy sikerült a városfej­lesztés igényeit hozzá igazítani a lehetőségekhez, jó összhangot te­remtettek a helyi, a megyei és az országos érdekek között. A ta­pasztalatokat pedig máris hasz­nosítják, elkezdték ugyanis az V. ötéves terv helyi célkitűzéseinek kidolgozását. Sz. A. Három szakszövetkezetből egy A kiskunmajsai Jonatán, Kossuth és Rákóczi szakszövet­kezet tagsága elhatározta, hogy a következő esztendőben együtt gazdálkodik. A részközgyűléseken már kimondták a döntést és az előkészületedet megkezdték. Az őszi munkák szervezésénél tekintetbe veszik az új helyzetet. is. Harmincöt, leginkább súlyos sérülés történt rajta. A megye legegyenesebb, a gyakorlott gép­kocsivezetők részére szinte unal­mas solti úton — az elágazásig — hét karambol következett be. A kecskémét—kiskunhalasi út­nak a legszomorúbb a statiszti­kája: 54 ember, illetve gépkocsi sérült itt meg egyetlen esztendő alatt. Érdekes képet mutat a fekete pontokkal telerajzolt térkép egyéb szempontból is: a megye déli részén jóval kevesebb ba­leset történt, mint Kiskunhalas • tói északra. A pszichológusok abban látják ennek magyaráza­tát, hogy a lankás-dómbos kör­nyezetben való vezetés nagyobb figyelmet kíván, mint a sík, egy­hangú környezetben. Kecskeméten, a Rákóczi úton, 12 baleset volt. Az Izsáki úton ki­lenc, a Kuruc téren négy. A legveszélyesebb átkelőszakasz a Katona József Gimnázium előtti kereszteződés volt: 11, többnyire súlyos baleset történt itt. Az át­kelőhelyet azóta korszerűsítet­ték, „villanyrendőr” irányítja most a forgalmat. Bizonyára ezért, az idén már csak a gya­korlatlan vezetők koccanásos ba­lesetére volt példa. Baján csak négy útvonalon raj zol ódik ki a balesetek szín­helye: a Szabadság, a Dózsa György, a Somogyi Béla és a Szegedi úton. Ezek a város leg­forgalmasabb útszakaszai, illet­ve terelőútjai. Szabó András azt tervezi, hogy ezeket a térképeket folyamato­san tovább készíti. A közlekedé­si vállalat részére így fontos kö­vetkeztetéseket tudnak levonni. S. K. Gáspár Benjámin, a Jonatán Szakszövetkezet elnöke így fog­lalja össze a község életében je­lentősnek mondható elhatározás okait: — Külön-külön már nehezen boldogulhattunk. A bővített újra­termelést nem lehetett megvaló­sítani. Sokat beszélgettünk már erről az elmúlt években is. Ér­lelődött a gondolat. A három szakszövetkezet kommunistái több esetben tartottak megbe­széléseket, amelyeken ez a téma szerepelt. Vezetőségi üléseken, taggyűléseken többször megtár­gyalták az egyesüléssel kapcso­latos teendőket. Az előkészüle­tekben segítséget kaptak a nagy­községi pártbizottságtól is. Megalakult az egyesülést elő­készítő bizottság, amelyben he­lyet kapott mind a három szak­­szövetkezet felelős képviselője. Az együttműködésre való tö­rekvés legrégibb keletű a Jo­natán Szakszövetkezetnél. Jó gazdasági kapcsolatot alakított ki más szövetkezetekkel, állami vállalatokkal. Ennek eredménye, hogy a Közép-magyarországi Pin­cegazdasággal közösen új, kor­szerű, gépi művelésre alkalmas ültetvényt hoznak létre. A pin­cegazdaság az állami támogatá­son felüli telepítési költségek 49, a szakszövetkezet pedig 51 szá­zalékát viseli. Ez az egyezség az egyesülés utáni időkre is vonat­kozik. A pincegazdaság 1980-ig tízmillió forint segftséget ad ilymódon. • A Jonatán Szakszöv etkezet felvásárolja a tagoktól is a szőlőt, sőt a szomszédos gaz­daságokból is hoznak termést. Szekeres Zol­tán borászati ágazatvez^tő elégedett az idei must minősé­gével. Nem­csak ezzel, ha­nem a termés mennyiségével is. A Szakszö­vetkezet közös tábláján 100 mázsa körüli szőlő termett hektáronként. — A másik nagy beruházást a Magyar Édesipari Tröszt valósít­ja meg, — tájékoztat a szakszö­vetkezet elnöke. — Bonbonké-Száz ,,gyerek" Mostohája Pontosan százan vannak. Egy sem jár óvodába, vagy napközi­be. mert ezek a „gyerekek” már kicsit nagyobbacskák. Szöszkenéni — így becézik öt, akinek gondjaira vannak bízva — anyáskodva jár köztük. Mind­egyiket név szerint ismeri, jó, és rossz tulajdonságával együtt. Sokszor gyerekeimnek szó­lítja őket, pedig egyik sem az, csupán a hozzá beosztott két bi igád tagjai. Valamennyien a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat kiskunhalasi gyárában dolgoznak. Szöszkenéni már negyvenedik évé innen kapja a fizetést. Tulajdonképpen Mostoha né­ninek is szólíthatnák, mert a ne­­ve Mostoha Istvánná. Aligha van a gyárban még egy asszony, aki­ben ennyi derű — jókedv rak­tározódott volna el mint benne. Szeme örökké mosolyog, s ez a mindig vidám asszony az egész csarnokra átruházza a munka­kedvvé alakuló optimizmust. A Május 1. és az Ifjúsági brigád száz tagja szinte kivétel nélkül tőle tanulta a szakmát. Ö volt a gyár legelső sztahanovistája és 1959-ben az első — József At­tila — szocialista brigád vezető­je. Nincs a baromfi-feldolgozás­­nak olyan fázisa, amelyiket ne ismerné. Most művezető. Ha ide­je engedi 'fellapozza a remekbe készült két brigádnaplót és elé tárulnak az elmosódott dátumok a szocialista cím elnyerését meg­előző munkás hétköznapok. Fényképek tanúskodnak a száz .,gyerekkel” töltött kirándulá­sok feledhetetlen perceiről üdü­lőkből küldött képeslapokon jöt­tek hazz a melengető kedves szavak: szeretettel gondolunk Szöszkenénire. Virágcsokorral díszített rajzos oldalon piros betűvel a brigádok kitüntetései. Szöszkenéni nem tagja „csak” patronálója a két brigádnak, de többet tesz értük mintha brigádtag lenne. A végtelen-láncos pályán meg­állás nélkül sorakoznak a ba­romfiak. A jókedvű lányok-asz­­szonyok ajkáról néha-néha fel­csendül egy nóta. Szöszkenéni megáll közöttük, nem megy kö­zelebb nehogy abbahagyják. Nyugdíjra még nem gondol, pedig már itt kopogtat a háta­­mögött. Ha rajta múlna megál­lítaná az időt, hogy mindig együtt maradhasson, a száz „gye­rekkel". Szabó Ferenc • Megkezdték a talujforgatást a szőlőtelepítéshez. szító üzemet kíván létesíteni há­rommillió forintos segítséggel. Az üzem több száz kiskunmaj­­, s íi asszonynak, lánynak ad majd megélhetést. A szükséges nyers­anyag egy részét, a meggyet, az egyesült szakszövetkezetnek1 kell megtermelni. Ehhez mintegy 90 hektár új meggyültetvényre van szükség. Számos fejlesztési elképzelés született. Az egyesülés olyan távlatokat nyitott meg," amelyek­re azelőtt gondolni sem mertek. 1980-ig mintegy 600 hektár sző­lőt és gyümölcsöst telepítenek. Fóliás, öntözéses kertészetet lé­tesítenek. Évente félmillió ba-. romfit nevelnek, mintegy ötszáz szarvasmarhát hizlalnak, hatvan hektár erdőt telepítenek. Gáspár Benjámin ezzel búcsú­­zik: A tervek megvalósítását máris megkezdtük. Egymillió-százezer szőlővesszőt gyökereztetünk a telepítéshez. A talajforgatás je­lenleg is folyik. Ha az idő en­gedi még az ősszel megkezdjük a meggytelepítést. Még annyit tegyünk hozzá: a három szakszövetkezet egyesülé­sével több mint 5100 hektáros gazdaság létesül, csaknem 2000 taggal. A közösen művelt terület 4300 hektár lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom