Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-02 / 230. szám
1973. október 2. • PETŐFI NÉPE • 5 ÚJ ÉVAD-9 _______ Lengyel János .A színház új művészeinek, gálaestjén a fiatalabb nézőknek kellett bemutatni Lengyel JánosC. Sokan emlékeztek rá. Tíz esztendeje éppen, hogy egy évadra ideszerződött. Most újra a Katona József Színház társulatában dolgozik. Az interjút egy számára nagyon kedves előadás 'felidézésével kezdi. A Seregi László rendezésében 1964-ben színre került Coriolanus című Shakespeare-tragédiát elismeréssel fogadta a kritika és a közönség. Ügy érzi, hogy_ ő is hozzájárult a sikerhez, mint Tullus Aufidius volszk vezér. „Azóta se tapasztaltam a darab lényegét ennyire megértő, hálás nézőket. S Shakespeare-t játszani mindenkor megtisztelő feladat, azt hiszem mindenki számára. A nagy brit csodálatára neveltek már a főiskolán tanáraim: Hont Ferenc igazgató, Somlai Artúr, Gellért Endre, Abonyi Géza. — Mikor végzett? —,Az első békés őszön, 1945 szeptemberében iratkoztam a főiskolára. Dunántúli gyerek voltam, s kicsit furcsa volt a nagyváros, s bizony sokat nélkülöztünk. De megérte. Megérte, azt mondom ma is. 1949-ben diplomáztam. Az Ailami Bányászszínháznál kezdtem, de ez hamar föloszlott. A Honvédszínház következett, 1954-ben kerültem a győri társulathoz, majd Szolnokra, Miskolcra, Kaposvárra és Békéscsabára. — Szívesen jött Kecskemétre? — Őszintén mondom, szívesen, örömmel. Meg is magyarázom, hogy miért válaszoltam így. Csabán jól éreztem magam. Olyan darabokba játszhattam, mint — például — Páskándi művei. Mindkét ott bemutatott műve ajándék a színész, a közönség részére. A Jókai Színházban egy műhelybe kerültem és mivel ennek vezetője most Kecskeméten dolgozik, joggal érezhetem, hogy ez a kísérletezés, az az elmélyült műhelymunka itt is folytatódik. — Mikor látjuk először? — Október 5-én. Érdekes feladatot kaptam. Shakespeare Troilus és Cressida című művében Pandarust alakítom. Valamikor* számító kerítőnek tekintették. Ma úgy látjuk, hogy összetettebb, bonyolultabb figura. Érdekes jellém. . „VCaát Kalmár Zsuzsa Kalmár Zsugát nem vették föl az érettségi után a Színművészeti Főiskolára, így kezdődött színészi pályafutása. Mármár a célnál, a harmadik próbatételnél fogyott el az erő és bizalom. Ügy tartják, hogy ott a leghamaribb segítség, ahol a legnagyobb a baj. Igaz-e, ki tudja? A nekikeseredett kislányt megörvendeztető íőrdulat mintha a szólást igazolná. A Pécsi Nemzeti Színház tehetséges szereplőket, új, ismeretlen arcokat keresett egy új magyar dráma bemutatásához. Körülnéztek a Színművészeti Főiskolára jelentkezettek között. Meghallgatták Kalmár Zsuzsát is. A világéletében fővárosi kislány csakhamar pécsi lakos, az ottani színház ■ stúdiójának szorgalmas tagja lett, majd Pályi András Tigris című művének egyik főszereplője. — Tíz esztendeje vidéken él. Érezte-e a vidéki lét hátrányát a szakmai készültségben, a művélődésben? — Elsősorban saját magától és szűkebb környezetétői, a munkahelyi • kollektívától függ, miként él az ember. Könyvek, újságok mindenütt vannak. Békéscsabán — legutóbb ott dolgoztam — erős, tevékeny KISZ-szervezet alakult ki. Igényeket támasztott és segített e^ek kielégítésében. Az ifjúsági szervezet javaslatára tartottak beszédtechnikai tanfolyamot. Itt is sok a fiatal, nyilván itt is jó lesz a-KISZ. Már négyen-öten összedugtuk a fejünket és formálódik a program. Ki akarjuk a stúdiószínházzal, adott lehetőségeket használni. — Jóemlékű szerepei? — Csehov Manójának Szonjája Arthur Miller Salemj boszorkányok című tragédiájában Mary Warren, Saci az Adáshibában, de szívesen játszottam az Elveszem a feleségem női főszerepét is. Pécsről a Déryné Színházhoz kerültem és főként ott ismerkedtem meg a zenés műfajokkal. Nem a formát, hanem a tartalmat tekintem elsődlegesnek. Olyan műveket kedvelek, amelyek mondanak valamit a mai nézőknek. Mint például most* az évadnyitó Shakespeare-előadás, mely Ruszt József modern felfogásában kerül színre. A Troilus és Cressida érinti korunk nagy problémáit: az egyén és a hatalom viszonyát, a változó erkölcsi normákat, az ifjúságot. Helénát alakítom. Bízom abban, hogy jó előadást és jó évadot látnak a kecskeméti nézők és a tájelőadások látogatói. ÚJ ARCOK Szakács Eszter Két nagy feladat előtt áll Szakács Eszter, a kecskeméti Katona József Színház új művésze. Shakespeare Troilus és Cressida .című művében ő alakítja a női főszerepet — a Júliához hasonló hévvel, szerelemre lobbanó, választottját a változó körülmények miatt gyorsan feledő lányt — és erősen készül első önálló előadó estjére. Két próba közötti szünetben tudott csak időt szakítani az interjúhoz. — Kérem jellemezze Cressidát. — Tekintsen el ettől, nem szeretem, ha okoskodónak tartanak. Talán csak annyit, hogy nagyon nehéz Shakespeare-nak ez a ritkán játszott műve. mert mondandója sokrétegű. Korábban egyértelműen elítélték, a női ingatagság jelképeként kezelték Cressida szerepét, összetettebb jellem és a szituációk időszerűek. Az elmúlt évtizedekben is sokszor előfordult, hogy külső körülmények • véglegesen, vagy tartósan elszakították egymástól szerelmeseket. Mit tegyenek? Bízzanak valami csodában, vagy várjanak egymásra míg elszáll az élet? — Tudjuk, hogy alaposan elmélyedt a brit óriás sokat vitatott drámájában. Bocsásson meg a kényes kérdésért: mit tesz a színész — jelen esetben Szakács Eszter —, ha másként látja a figurát, mint a rendező. — A divatos kérdést erőltetettnek tartóm. Minden művész (gyorsan módosítja a kifejezést), művészettel foglalkozó ember egyéniség kell hogy legyen. Itt 'kezdődik. A rendező nyilván azért akarja megcsinálni a kiválasztott művet, mert az előadással mondani akar valamit. Az ő dolga, hogy minden szólamnak meglegyen a maga helye. A jó rendező szemléletének igazáról akarva-akaratlanul meggyőzi a közreműködő színészekét, elfogadtatja koncepcióját. A színházi előadáson mindenki rajta hagyja a maga kézjegyét, mégis harmónia van az egészben. A színház alapvetően azt jelenti, hogy megkomponáltság, ez pedig feltételezi a rendezőt. Nem hiszem, hogy a színésznek „alkalmazkodnia kell” a rendezőhöz. Ezért éreztem és érzem feleslegesnek és meddőnek a színész— rendező mesterségesen felnagyított vitát. Másként szól a IX. szimfónia ha Ferencsik dirigál és másként, ha Lehel György ... — Mikor és mit hallhatunk előadói estjén? — József Attila, Szabó Lőrinc, Pilinszky János, Knrinty Frigyes, Camus, Quasimodo írásaiból válogattam. A magányban való emberiét és a magányból való kapaszkodás lehetősége foglalkoztat, s az olyan nők sorsa, akik céllal, hivatásuknak élik életüket és szembe néznek elhatározásukból következő nehézségekkel. Két-három éve készülök a pódiumműsorra, de eddig nem volt bátorságom hozzá. Most már meg kell csinálni, nem tudok magam előtt tovább kibúvót találni. — Hol dolgozott korábban, miért jött Kecskemétre? — Kisgyerek koromtól 'színész akartam lenni és mégis furcsa állapot volt, amikor — hét éve — kikerültem a főiskoláról. Az,ember szinte nem akarja tudomásul venni, hogy teljesült egy gyerekkori álma. Valamilyen lelki vigyázzállásba késztet a felismerés: itt van amire vágytál. Ifjúságom egyik nagy élménye Bánki Zsuzsa híres kommiszárnő alakítása volt. Debrecenben, elsőként, ezt a feladatot bízták rám. Legutóbb Veszprémben voltam, nagyon jól éreztem magam. Hogy miért jöttem ide? Részben közelebb akartam lenni családomhoz. Ennél fontosabb: a magyar színházi életben mindig kialakulnak erjesztő magok egy igazgató, vagy egy főrendező körül. Az ilyen helyeken nagy esély van arra, hogy itt valami kivirágzik. Úgy gondolom, hogy Kecskeméten is így lesz. — Film? Tévé?— Befejeztük Sásdi Sándor Vízimalom című kisregényéből készült tv-film forgatását. A magára maradt fiatal molnárnét. a tragikus főhőst alakítom. Gumik Ilona a A nyálon megnagyobbodott, megszépült színházi társalgóban a gálaest előtt alig találni szabad helyet Kellemes zsongás fogadja a belépőt. Meg-meg állva, nézgelődve igyekszem a belső helyiségek felé. Gurnik Ilonát ke-; resem. Sohasem találkoztunk, csak fényképen, képernyőn láttam és sokat olvastam róla. Körülnézek. Az igazgatóval kávézó, derűs, nyílt tekintetű asszony lenne a híres Jászaidíjas művésznő? Hasonlít a fényképekre, mégis más. Puhább, lágyabb, líraibb jelenség, mint szerepei után gondoltam. Figyelem. Ezekben a gyermeki tisztaságú szemekben lángolt Blanche emésztő szenvedélye, ez a törékeny nő hordozta 'Sarkadi Oszlopos Simeonjában Mária roppant terheit, ez a lágy arc szikrázta Johanna parancsait? Ö volt a poklot járt Melinda? Gyorsan eloszlatja az igazgató kételyeimet. Bemutatja asztaltársát. Gumik Ilonát. Köszöntőm és elmondom, hogy klasszikus drámák tragikus, fenséges hősnőjét keresve „mást” vártam. Megtévesztett mosolygós lénye, sugárzó életöröme. Mintha állandóan kéklő magasságokban lebegne; nemcsak a nagy bajoktól, de a köznapi gondoktól, bosszúságoktól is távol. . Szép fények csillognak hangjában. — • Hiszek az emberekben, jóságukban. Amit a szerepekben átélek, megélek, azt akarom ellensúlyozni az életben, hogy a mérleg egyensúlyban maradjon. A mosolygás otthon nálunk, a családban, Egyenesen kötelező. — Rokonszenves program. Sikerül teljesíteni? Ügy tudom, hogy az élet a művésznőt is nehéz döntések elé állította. Hol a , bor hiányzott, hol a kancsó. Az anyai kötelességek ütköztek a színészi feladatokkal. — 1963-ban kaptam meg a Jászai-díjat, s ebben az évben született meg a kislányom. Akkor szorongattak leginkább a gondok, amikor a legboldogabb voltam. Három évig- ingáztam Budapest és Debrecen között. Férjemet, Tándor Lajost a fővároshoz kötötté szerződése. Az ő szülei nevelték Zsófikánkat, amíg apósom egészséges volt. Haza kellett menni, egyszerűen nem volt mit tenni. — Kinek köszönhető visszatérése? — A békéscsabai színház igazgatója biztatott. Két szerepre szerződtem. Ö hívott, most Kecskemétre is. Annyit tudok erről a várostól, hogy itt nagyon szeretik a színházat. Mosolyog, mosolyog közben. — Hallottuk, hogy a „kihagyás” egyáltalán nem érződött játékán, sőt új árnyalatokkal, színekkel gazdagodott. Bizonyára rendszeresn gyakorolt a kényszerű távoliét alatt?. — Igen is, nem is. A beszédtechnika gyakorlását elengedhetetlennek tartom. Mindennapi kenyér. De én nem annyira a technikát, hanem az érzékelés finomítását, a mondandó mélyítését gyakorolom, az életet figyelem. Mindenekelőtt magammal akarok tisztába lenni. A legfontosabbat, a humanitást keresem és szeretném továbbadni. Ha pár embert sikerült a gondolataimmal gazdagítani, már nem éltem hiába. Ez a tudat, ami motorként segíti az embert a pályáján, a sikerek és a kudarcok buktatóin. — Hogyan készül szerepeire a teremtő ihlet elsőbbségét valló művész? — Olvasgatom a szöveget, de csak akkor kezdem tanulni, ha a rendelkező próbán minden kitisztult. Nekem kontrollra, visszhangra van szükségem. Amíg a hatást nem ismerem, nem kötöm le magam. — Miben látjuk Kecskeméten? — Három darabhoz szerződtem. A Névnapban mutatkozom be. Kít,űnő darab, játszottam tévéváltozatában. A kecskeméti előadáson a főhős feleségét alakítom. A többiről még korai beszélni. — Hallottuk, hogy újabb filmszerepet kapott. — A napokban kezdi meg Kardos Ferenc rendező az Ozorai példa forgatását az eredeti helyszíneken. Böllénét formálom, a summás asszonyt, örömmel csinálom, de azért a színház az igazi. A hangosbeszélő a gálaest kezdetét jelzi, búcsúznunk kell. Két óra múlva üde, kedves, napsugaras jelenség lép a színpadra. Bemutatják. Taps. Előlegezett bizalom. Jó hírének . szól. Keresetlen, közvetlen bemutatkozó mondatok s azután a színésznő következik. A vidám fények eltűnnek Gumik Ilona arcáról, vonásai megkeményednek, tartása megváltozik és egy más ember áll előttünk: a Magyar Elektra égi-földi hatalmakkal perlekedő hősnője. Farády István Nagyon fiatal, nagyon komoly, nagyon zárkózott. Arcán a romantikus drámák rokonszenves ifjú hőseinek átszellemültsége, mintha a fiatal Faust ülne velem szemben, a cigarettafüsttől homályos eszpresszóban, kávé és narancs-cola melleit. Állítólag Miszlay István, a kecskeméti Katona József Színház igazgatója is romantikus drámában, a Stuart Máriában látta Farády Istvánt, s utána kereste fel, még a főiskolán: volna-e kedve Kecskemétre szerződni? Volt. Játszani akart, nem pedig beállni egy fővárosi színház tartalékcsapatába, örül a választásnak, pedig még semmit sem tud arról, hogy milyen szerepek várják. A műsortervet átnézte és most bízik, hogy a sok jó. darabban számára is akad sok lehetőség. Nem színésznek készült. — Hosszú ideig építész akartam lenni. Tervezgetni ma is szeretek. Egyszer, még gimnazista koromban, teljesen 1 ötletszerűen elmentem felvételizni a Belvárosi Irodalmi Színpadra. Felvettek. Ettől kezdve teljesen nyilvánvaló volt számomra, hogy színész leszek. Az érettségi után jelentkeztem a főiskolára és ott is szerencsém volt: felvettek. A főiskolai évekről nem áradozik kritikátlanul, amit most mégis őszintén sajnál, az az egymást értő, segítő, biztató barátok erős kis közösségének felbomlása. A tanításnak vége, kit erre, kit arra sodornak a szerződések, s a megszokott közösségből kilépő nem tudhatja, befogadják-e új helyén, talál-e ott is őszinte barátokat, segítőtársakat? — Mivel töltötte az utolsó vakációt? — Nyaralgattam. Aztán „forgattam" egy osztrák filmben, ez pénzt jelentett. Amit viszont szívesen csinálok: a tv Színészmúzeum című sorozatának vagyok az állandó műsorvezetője. — Gondolt már arra, hogy mitől lesz sikeres egy színész percek alatt? — Nem vágyom a könynyű sikerekre. Legfeljebb azon töprengek, hogy mire jut energiám majd úgy 8—10 év múlva, ha addigra sem sikerül megszereznem olyan alapvető létszükségleti dolgokat, mint egy lakás és esetleg egy autó? Mi, most mindenesetre úgy indulunk ezen a pályán, hogy mindent oda szeretnénk adni magunkból. Lehet-e? Hagyják-e? Bírják-e? Olyan kérdések ézek, amelyekről már a főiskolán sokat töprengtek, vitáztak. A pályakezdő kérdőjelek tömkelegében eligazodni csak akkor tudnak, ha segítik őket. Abban a színházban, ahová kerülnek: tele nittel, és a szárnyukat próbálgató fiókák türelmetlenségével. • A művészeket bemutatta Heltai Nándor és Vadas Zsuzsa. Fotók: Pásztor Zoltán és Tóth Sándor.
