Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-07 / 183. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. augusztus 7. T7"* 1 ^ • í r i *«• rr• Kiskőrösi tanyak jovoje Kiskőröst kevéssé emlegetjük, ha a tanyagondok kerülnek szóba. Nem mintha a megye legifjabb városa mentes lenne e gondoktól. Inkább talán azért, mert a helyi lakosságnak viszonylag kis hányada, „mindössze” 17 százaléka él kül­területen — szemben a tanyán élők 28,7 százalékos megyei átlagával. Ugyanígy például Kiskunhalas mintegy 2200, vagy Kiskunfélegyháza 2700 tanyájához képest kevés­nek tűnik a kiskőrösi tanyák 900-as száma. Annál figyelemre méltóbbak azok a tanyapolitikai alapelvek és konkrét fej­lesztési tervek, amelyeket külterülete fejlesztésére fogadott el legutóbbi ülésén a Kiskőrösi Városi Tanács. Mielőtt ezekre kitérnénk, hadd idézzünk a tanácsülési előterjesz­tésből egy-két' megállapítást: „Nálunk jelentősebb a külterü­leti zárt település, s hasonlóan a szórvány települések is kevésbé szétszórtak, mint a megyére álta­lában jellemzőké. A kialakult sa­játos (szakszövetkezeti tagsági) gazdálkodási forma és a mező- gazdasági termelés zömmel sző­lő- és gyümölcstermesztési jelle­ge következtében a tanyak sze­repe, gazdasági funkciója még hosszú távon uralkodó marad .. A helyi alapelvek Lényegében e megállapítások­ból, a helyi sajátosságok elemző számbavételéből kiindulva szabta meg a tanácsülés Kiskőrös tanya politikájának általános alapelveit. Szem' előtt tartva természetesen a megyei pártbizottság és a me­gyei tanács 1971. december 22-i -együttes ülésének határozatait. A külterületen gyakori enge­dély nélküli építkezések meg­szüntetése érdekében kimondta például a tanács: a feladat e vo­natkozásban nem az építkezések megtiltása, hanem a reális telek­igények kielégítése. Mégpedig oly /módon, hogy később lakott hellyé nyílvánítható területet kell -az építkezés céljára kijelölni. Számításba véve a lakossági -és a szakszövetkezeti hozzájáru­lást is, állást foglalt a tanács a tanyavillamosítás folytatásában, az egészségügyi ellátás fejleszté­sében, a tanyai oktatás feltételei­nek további javításában. Az áru­ellátás jobbá tételére egyfelől a választék bővítését, másrészt a külterületi üzletek korszerűsíté­sét, s újabb egységek létrehozá­sát tűzte célul. A tanyai gazdál­kodás elősegítését pedig a,kisgép­ellátás javításával, valamint — a szakszövetkezetek hatékonyabb közreműködésével — a tagsági területe-.: termékeinek közös érté­kesítésében, s a műtrágya, nö­vényvédő szer, vetőmag, a tagsági állatállománynak szükséges ta­karmányféleségek közös beszerzé­sével jelölte meg. Végül, nagyon fontosnak tartja a tanács Kiskő­rös lakás- és kommunális fejlesz­tésénél a tanyai beköltözést elő­segítő, s azzal kapcsolatos fej­lesztési, ellátási igények figye­lembe vételét. Tanyasorok, villany, út % Az általános alapelveken túl a tahyafejlesztés konkrét feladatait is meghatározta a tanácsülés. Az ezeket tartalmazó intézkedési terv Alsó-, Középső- és Felsőce- bét jelöli meg külterületi lakoti hellyé fejlesztendő területként. Napjainkban ugyanis e területe­ken a leggyakoribb az engedély nélküli építkezés. A tanácsülés döntése szerint még ez év végéig meg kell teremteni a lehetőségét, az' építési engedélyek kiadásának, mégpedig az egyes tanyasoroknál meghatározott formában. Az eddigi tanyavillamosítás folytatásaként Alsócebe, Lenke, Ambrus és Lábát dűlő, valamint Felsőkamaszáció területeken to­vábbi 7 kilométer villanyhálózat kiépítését célozza meg a városi tanács. Ily módon további 80 ta­nya jut majd áramszolgáltatás­hoz. Ugyanakkor Erdőtelken — mintegy 3 kilométer vezeték épí­tésével és egy tuanszforrnátorcse- rével — a teljes villamosítást kí­vánják elérni. A határidőt !977 végében megjelölő állásfoglalás­kor a hálózatfejlesztésnél laká­sonként mintegy 8 ezer forint la- lossági és 2 ezer forint szakszö­vetkezeti hozzájárulást vett szá­mításba a tanács. Erdőtelek külterületi lakott he­lyet egyébként — mintegy 8 kilo­méteres vezeték kiépítésével — j vízhálózatba is bekapcsolják 1980 végéig. Az útépítésre vonatkozó elhatá­rozás szerint — több mint 7 mil­lió forint költségelőirányzattal számolva — ugyancsak az ötödik ötéves terv végéig 6 kilométeres hosszon kiépítik a Seregélyesi utat. A 4 kilométeres Feketehal mi úton pedig elvégzik az út- stabilizációs munkálatokat. Az idei feladatok közé iktatták a jelenleg félműszakban működő erdőtelki óvoda egész napos fog­lalkoztatásúra való fejlesztését, úgy, hogy a Toldi Szakszövetke­zet anyagi részt vállal benne. További hasonló és 1976 végéig megoldandó törekvés egy új, két- csopoitos óvoda felépítése. Ennek révén ugyanis felszabadulnak, valóban iskolai célra szolgálhat­nak majd a jelenleg óvodának használt tantermek. Két újabb tanterem hozzáépítésével pedig újra megkezdődik Erdőtelken a felső tagozatos oktatás. Mikrobusszal az orvoshoz A külterületi lakosság alap- és szakorvosi ellátását — tiszakécs- kei mintára — Kiskőrösön is. várhatóan már jövőre, mikro­busz beállításával akarják előse­gíteni, jobbá tenni. Ugyanakkor egy újabb gondozónő foglalkozta­tásával a külterületekre is kiter­jesztik a Jiázi betegápoló szolgá­latot. A külterületi üzlethálózat fel­újítása, az erdőtelki vendéglő korszerűsítése, s egy vegyesáru­val ellátott mozgóbolt megszer­vezése — ezek az áruellátás gyö­keres javítását célzó, még a je­lenlegi tervidőszakban esedékes tennivalók. A szolgáltatások ja­vítására pedig jövőre szeretnék elérni, hogy Erdőtelken heten­ként két napon. Ökördin egész heti nvitvatartással fodrászat és általános szervizrészleg, vagy fel­vevő hely nyíljon meg. Erdőtelken mintegy 180 ház­helyet alakít ki a tanács a szór­ványtanyákról betelepülő lakos­ság számára. Kiskőrösön pedig a Budai és a Béke utcák közötti te­rületen mérnek ki 65 telket a tanyáról ide kívánkozóknak. Csakis együtt az érdekeltekkel Íme, a kiskőrösi tanyai fejlesz­tési tervek, amelyek bizonyára nemcsak érdeklődésre és vissz­hangra, hanem a célok végrehaj­tásában közvetlenül érdekeltek — cselekvő közreműködésére is ta­lálnak. Legalábbis erre a követ­keztetésre jogosítanak fel a ta­nácsülés tapasztalatai. A tervek vitájában ugyanis a testület tag­jainak egynegyede — csaknem va­lamennyi külterületi tanácstag is — részt vett és a tanyai lakos­ság életével, életkörülményeivel összefüggő, sok érdekes problé­mát feszegetett. És szinte nem akadt felszólaló, aki ne hangoz­tatta volna: az anyagiakat is be­leértve, bármilyen segítségre van szükség, szívesen vállalják. De hozzá tették ezt is: a tanya­kérdést csakis az érdekeltekkel, a tanyai lakossággal együtt lehel és kell megoldani. Alapvető te­hát az elhatározások széles körű ismertetése. Ebben kívántunk segíteni a kiskőrösi tanyapolitikai törekvé­sek közreadásával. P. I. Biztató kísérletek a rák gyógyításában - BCG-vel Az amerikai Bethesda kórház két orvosa, Herbert Rapp és Ber- ton Zbar tengerimalacokon vég­zett kísérletei állnak mostanában az orvostársadalom figyelmének középpontjában. A két tudós elő­rehaladott állapotban levő, rákos malacokat kezelt BCG-vel, azzal az 1921-ben felfedezett vakciná­val, amelyet mind ezideig a tu­berkulózis ellen alkalmaztak. A BCG-t — nagy adagokban — közvetlenül a daganatba fecsken­dezték, amelyek a vakcina hatá­sára visszafejlődtek. A kutatók most azzal a kér­déssel foglalkoznak: vajon az a gyógyszer, amellyel sikerül meg­gyógyítani az állatokat, miért nem használható eredményesen az ember gyógyítására? Az első. aki arra gondolt, hogy ha nem is a rák, de egy hozzá hasonló betegség, a leukémia gyógyítására BCG.-t lehet fel­használni, Georges Mathé pro­fesszor volt. Az elgondolás egy­szerű: a BCG — mint minden vakcina — fokozza a szervezet természetes védekezőképességét. Vajon ezt a védelmi erőt nem lehetne bevonni a rosszindulatú daganatok elleni küzdelembe? 1968-tól kezdve Mathé profesz- szor a leukémia egyéb kezelési módjai közé bevette a BCG vakcina! is. Az eredmény bizta­tó: ma a gyógyulás 35 százalékos. Az amerikaiak azután kiterjesz­tették a kísérlet területét: napja­inkban azzal próbálkoznak, hogy a BCG-vel gyógyítják a Hodgkin- kórt, valamint egy sor egyéb rá­kos betegségiét, például a cse­csemőm irigy rákot, a mellrákot, a bőrrákot, valamint a melanómót, amely ellen az orvostudomány mind ez ideig tehetetlennek bi­zonyult, és amely évente 4000 amerikait érint, elsősorban né­gereket Sajnos, az eredmények nem egyértelműen pozitívak. Kétség­telen, hogy a gyógyszer hatására, bizonyos esetekben a daganatok visszafejlődnek, a beteg jobban érzi magát. Olykor azonban — anélkül, hogy az okát tudnánk — növekszik az áttételek száma. És minthogy a BCG-t sokkal na­gyobb adagokban használják, mint a tuberkulózis elleni beol­tásnál, kellemetlen mellékhatáso­kat válthat ki. A kutatók most azzal foglalkoz­nak, hogy a BCG megfelelő mó­dosításával és átalakításával olyan gyógyszerre tegyenek szert, amelynek hatásait tökéletesen is­merik. Kereskedelmi dolgozók PANORÁMA „TESLA-COLOR” FUTÓSZALAGON A „Tesla” márka Csehszlová­kia határain túl is nagy hírnév­nek örvend. Most a gyári futó­szalagról új termék — az első csehszlovák színes televíziós készülék — kerül az üzletekbe. A „Tesla-Color”-ok színes kép­csöveit a Szovjetunió szállítja, a többi alkatrészt a hazai ipar gyártja. Ebben az évben 3000, jövőre 12 000 új tv-készülék hagyja el a gyárat. A teljes „felfutás” után évente 20 000 színes televíziós készüléket gyár­tanak majd. A „NEKTÁR”-K0MBINAT A nagyszerű cseresznyével, mosolygó őszibarackokkal, arany­színű szőlőkkel díszített kon­zervdoboz-címkén a „Made in Bulgária” felirat alatt kisebb be­tűkkel a „Nektár konzervkombi- nát, Szilistra” olvasható. Bulgária legnagyobb konzervüzemének neve ez: a kombinát évente 11 ezer tonna konzervet gyárt, eb­ből 9000 tonnát a világ több mint 17 országába exportál. A legnagyobb vásárló, ahová a kombinát az exportra szánt ter­mékeinek 80 százalékát szállítja. CÉKLAMÜVELŐ TRAKTOR Céklaművelő traktorokat gyár­tanak a Kisinyovi Traktorgyár­ban. A gép tágas vezetőfülké­jéből jó kilátás nyílik. Meleg időben hűtés, hidegben pedig fűtőtest teszi kényelmesebbé a traktorista munkáját. Az új gép segítségével a céklatermesztés minden művelete gépesíthető — a vetéstől a begyűjtésig. A gép kukoricaföldeken és más kapás- növény-táblákon is használható. FORRÓ TAVAK A HEGYTETŐKÖN Három meleg vizű tóra buk­kantak a Tiensan hegységben, 2100 méteres magasságban. A tavak fenekén a víz hőmérsék­lete meghaladja az 50 Celsius- fokót. A vízben több az ásványi só és a kénhidrogén; a tavakat nagy mélységből a földkéreg tektonikus törésvonalai mentén feltörő ásványvízforrások táp­lálják. • Ügy illene, hogy egy szám­mal kezdjük ezt az írást. Olyan számmal, amely kifejezi, hogy hányán dolgoznak megyénk ke­reskedelmében. Meggyőződésünk szerint azonban a számok ezúttal nem, vagy csupán kis mértékben tükröznék a Valóságos állapoto­kat. Az állami, a szövetkezeti, a magánkereskedelem mellett ugyanis még számba kellene ven­ni azokat az alkalmi, szezonra szóló szerződéssel működő keres­kedőket is, akik a standokon, pályaudvarokon, a városok for­galmasabb terein, üdülőhelyeken állnak a pult másik oldalán. De nem is a szám az érdekes, hanem az emberek, akik a káni­kulai hőségben fehér köpenyben, szolgálatkészen, a forgalmasabb helyen pillanatig sgn lazítva, pi­henve, hanem mindig csak állva, futkosva, Igyekezve szolgálják ki a vásárlókat. Ne vegye dicsekvés­nek az olvasó, de én nerrt vagyok türelmetlen vevő. Készségesen sorbaállok, ha kell, nem rekla­málok minden áron, nem sürge­tem megjegyzésekkel az eladót, aki láthatóan törekszik pontosan, gyorsan dolgozni. Így tehát — miközben nyugodtan várok a so­romra — alkalmam van megfi­gyelni a kereskedelmi dolgozókat. • De különösen a nyári idő­szakban kelt bennem tiszteletet az e helytállás, amely a boltok­ban, a kereskedelmi dolgozók kö­rében tapasztalható. Tudom, hogy ez kötelességük, ezért kapják a fizetést, ezért dolgoznak, de ha csak így fogná fel az ember, az nagyon lélektelen, bürokratikus megítélése volna a jelenségnek. Elsősorban az embereketj kell lát­ni és megbecsülni. Azokat az em­bereket, akik kora reggeltől, sőt hajnaltól késő estig talpon van­nak, létrákra másznak, ládákat, zsákokat cipelnek, türelmesek, ha nincs valami, amit a vásárló kér, ha a vevő negyedóráig is válogat az áruban, stb. Talán túlságosan ideális képet festünk itt a kereskedelem dol­gozóiról? Nem hinném, mert zömmel és elsősorban ezek a tu­lajdonságok jellemzik a pult má­sik oldalán álló, dolgozó embere­ket, s ha akadnak is kivételek — mint ahogyan akadnak —, ak­kor azok szám szerint bizonyára nem többek, mint más, olyan munkahelyeken, ahol ügyfeleket fogadnak, emberek százaival fog­lalkoznak naponta. Ügy érzem, valahogyan így kell megítélni a kereskedelem „bűneit”’ is, így kell nézni az ott dolgozó ezer és ezer embert, férfiakat, nőket, lá­nyokat és fiúkat, időseket és fia­talokat egyaránt. • S ha az ember eljut ennek a felismeréséig, szinte önkéntelenül adódik a következő gondolat: mi lenne, ha minden olyan helyen, ahol az állampolgárok tömegei jelennek meg naponta ügyes-ba­jos dolgaikkal, a kereskedelmi egységekhez hasonlóan panasz­könyvet helyeznének el, ahová be lehetne jegyezni a lélektelen ügyintézést, a sértő, durva han­got, a küldözgetést, s mindazt, amit általában panaszolnak az emberek. Nem szeretném, ha bárki is félreértene. Nem szeretném, ha azt olvasná ki valaki a sorokból, hogy a kereskedelmi dolgozók védelmére keltem. Csupán az a szándék vezet, hogy a valóságnak megfelelően szemléljük a keres­kedelemben dolgozó emberek helyzetét, becsüljük az általuk naponta végzett fáradtságos mun­kát. Különösen nyáron van erre szükség, hiszen a hőségben ke­vésbé türelmes az ember, hama­rabb elhangzik eev-egy meggon­dolatlan kijelentés és a megbán- tás szándéka nélkül is megbántó szó. • Az év tizenkét hónapjának egyetlen napját sem jelölte ki senki, hogy a kereskedők napja. Azt jelenti ez, hogy minden nap az övék? Igen, valóban azt je­lenti. De egyben azt is, hogy mi, vásárlók, akik a pult innenső ol­dalán állunk, mi is naponta ta­lálkozunk, beszélgetünk, kapcso­latba kerülünk velük, az embe­rekkel. Tekintsük hát őket jó partnernek vásárlásaink során, még akkor is, ha nekik az a kö­telességük, hogy kiszolgáljanak bennünket. Gál Sándor A »lélek tükrének« orvosa Arany diploma. Az 50 évvel ezelőtt megszerzett szakmai bizonyítvány ünnepélyes, dí­szes kivitelű párja. Fél évszá­zad lelkes igyekezetének, megfeszített munkájának sze­rény méltánylása, elismerése. Többekkel együtt az orvosi hivatásnak ezzel a „marsall- botjával” büszkélkedhet dr. Tapasztó István kecskeméti szemorvos, a Bács-Kiskun megyei Kórház Trachoma­gondozó Intézetének vezető főorvosa, aki a méltán kiér­demelt kitüntetést pár nappal ezelőtt vette át Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. A Bánátból származik; iparos­család gyermekeként született 76 esztendeje. A frontszolgálatot és a hadi érettségit követően iratko­zott be a Budapesti Orvostudo­mányi Egyetemre, s ott avattak doktorrá 1923 májusában. Fél év­tizeden át a Mária utcai szemkli­nikán dolgozott Grósz professzor mellett, majd 1928-ban Kecske­métre nevezték ki, az OTI sze­mész főorvosának. Innen került át a későbbi jogutódhoz, a SZOT Társadalombiztosítási Igazgató­ságához. — őszintén szólva, nem volt túl könnyű ez a fél évszázad — mondja, derűsen mosolyogva. — A kezdet kezdetén én voltam Kecskeméten az egyetlen szemész. Így a legfőbb .gondom . volt a város lakosságának éjjel-nappali orvosi ellátása. Számát sem tud­nám az évek során elvégzett szür- kehályog-operációknak, de emel­lett is állandó készültségben kel­lett lennem, hogy a szervezet egyik legféltettebb kincsét, a sze­met érő károsodásokat elhárít­hassam, vagy megszüntethessem. 1935 óta az Egészségügyi Mi­nisztérium által létrehozott tra­chomagondozó intézet vezetése is dr. Tapasztó István feladata. Mint mondja, koraibban szinte népbe­tegség számba ment ez a szem­fertőzés, főként a szétszórt tele­püléseken, s ott, ahol elmulasz­tották betartani az egészségügyi előírásokat, rendszabályokat. Csak az' állandó személyes agitáció, a meggyőzés vezetett, úgy-ahogy, eredményekre. Amikor Tapasztó doktor a. „tra­chomavonal gazdája” lett, a me­gyében nvntegy négyezer ilyen jellegű megbetegedés szerepelt a nyilvántartásokban, ma pedig 80, s a megyeszékhelyen mindössze hat. Nagy lendületet adott a mun­kának az 1955-ben életre hívott trachomatörvény, amely az okta­tási intézményekben és az üze­mekben végzett kiterjedt szűrő- vizsgálatokkal igyekezett ezt a betegséget felszámolni. A gyógy­szeres kezelés mellett lényegében a díjmentes kórházi ápolás adta meg a „kegyelemdöfést” a tra­chomának, amelyről, szerencsére, ma már jóformán múlt időben szólhatunk. Az élete nyolcadik évtizedében járó főorvosnak mindazonáltal van még mit tennie annak ér­dekében, hogy az utódoknakl e te­kintetben végképp ne legyen ten­nivalójuk. A pár órai magángya­korlat mellett rendszeres szűrő- vizsgálatokat végez az iskolákban, gyárakban, s kezeli a betegeket. Töretlen energiával és fáradha­tatlan lendülettel. — Jó órában legyen mondva, a munka ma sem fáraszt — vá­laszolja kérdésünkre. — Az a kis hipertónia — talán még ösz­tönző is ... Hálát kell adnom a sorsnak azért, hogy pompás az idegrendszerem. Pedig elképzel­hető, mennyire nem volt könnyű az indulás: betegek százait ke­rékpáron járva ellátni, a hajda­nán még „kis megyényi” körzet­ben. — Érdekes sztorival nem szol­gálhatok. Hiszen az orvosnak a sikeres gyógyítási eredmények je­lentik a legnagyobb szenzációt. Visszaadni valakinek a szemevi- lágát: lehet ennél izgalmasabb?! Még egy évig szeretne dolgozni, azután pedig élvezni a munkás­élet jogán alaposan megérdemelt pihenést, ötven év minden pá­ciense nevében is kívánunk az aranydiplomásnak szándékai va­lóra váltásához a mostanihoz ha­sonló friss erőt, jó egészséget! Jóba Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom