Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-07 / 183. szám

1973. augusztus 7. © PETŐFI NÉPE • Művészeti iskola gyermekeknek Moszkva egyik külvárosában, Himkiben megnyílt az ifjú mű­vészek iskolája. A Szovjetunió számos képző- művészeti és zeneiskolájától el­térően itt nemcsak azok a gye­rekek tanulhatnak, akik kifeje­zetten tehetségesek, hanem mindazok, akik részt kívánnak venni az iskola munkájában. Az új kezdeményezés célja nem művészek és zenészek képzése, hanem a gyerekek sokoldalú esztétikai nevelése. Az óvodás korú 3—7 éves gye­rekek az, iskola mellett szerve­zett kísérleti stúdiókat is láto­gathatják. A foglalkozások alap­ját vidám, vonzó játékok képe­zik, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyerekek könnyedén sa­játítsák el az esztétika alapjait. A 7—16 éves korú iskolások kívánságuknak megfelelően a művészeti vagy zenei tagozaton tanulhatnak. A művészeti tago­zaton nemcsak a rajzokat és festményeket tanulmányozzák, hanem a ritmika és hangjegyol­vasás alapjaival is megismer­kednék. A zenei tagozatot láto­gató gyerekek ugyanakkor fog­lalkoznak a festészet és építé­szet alkotásaival is. • Egy zenemű meghallgatása után a gyerekek rajzban kí­sérlik meg kifejezni esztéti­kai élményüket. Az iskolának több mint ezer tanulója van. ÁPN—KS wovor A ZENÉLŐ ÚJSÁG Hogyan fejezzük ki gondola­tainkat? Szabatosan, pontosan, közérthetően, hogy aki hallja vagy olvassa, rögtön, töprengés nélkül megérthesse. Tehát ke­rüljük a terjengős kifejezéseket, fogalmazzunk tömören, de ez a tömörség ne menjen a megértés rovására. A nyelvművelő irodalom számtalan példát sorol fel en­nek bizonyítására. Különösen az alany váltogatása és a kötőszók elhagyása okozhatja a közlés homályosságát. A hanem kötő­szó például nemcsak ellentétes mondatokat, hanem egymással ellentétben levő azonos mondat­részeket is összekapcsolhat: „Nem kétszer, hanem három­szor.” Ha elmarad a kötőszó, sokszor félreérthető a mondat. Ha egy sportolóról ezt' írják: „Nem sztár, tündöklő csillag”, akkor ez lehet dicséret is, ha odagondoljuk az elhagyott kötő­szót, de lehet elmarasztalás is, ha a tagadószót mindkét állít­mányra vonatkoztatjuk (nem sztár, nem tündöklő csillag). De saját példáinkból is bőven válogathatunk. A hogy kötőszó elhagyását már tudomásul vesz- szük, de azért hibának tartjuk. „Hangsúlyozta, nagy örömmel tapasztalta, hogy a közösség munkája eredményes.” A kötő­szó elhagyása miatt szinte fe­leslegesnek látszik a mondat elején a hangsúlyozta ige. „Le­het, kezdetben nehezebben tu­dok eleget tenni feladataim­nak.” Kötőszó nélküli darabos fogalmazás. A hanem kötőszó elhagyása szinte értelmetlenné vagy leg­alábbis homályossá teszi a kö­vetkező mondatot. Balesetről van szó. „Ez sem fordult volna elő, ha nem a magunk, mások testi épségére is vigyázunk vala­mennyien.” Felületesen az ol­vasható ki belőle: „ha nemcsak a magunk, mások testi épségé­re vigyázunk”. De akkor hiány­zik, hogy mire kell még ügyel­nünk. A megoldás egy kötőszó: „ha nemcsak a magunk, hanem mások testi épségére is vigyá­zunk.” Néha nemcsak a kötőszó ma­rad el, hanem a gondolat is két külön mondatban jut kifejezés­re: „A tévé nem teheti meg, hogy hallatlanná tegye a dö­römbölő kívánságot. Sűrűbben mutassák be a régi szép dalo­kat.” A kívánság az, hogy sű­rűbben mutassák be ... A napozásról szóló egészség- ügyi tanácsok között ezt olvas­tam: „Kezdetben negyed- vagy félórát napozzunk. Ezt az idő­tartamot naponta fél órával ajánlatos növelni.” Elképzelhető, hogy sokan alsó határnak te­kintik a fél órát, hiszen az az ajánlatos, és háromnegyed órá­val is növelik majd a napozási időt. A kihagyott csak határo­zószóval elkerülhető lett volna a kétértelműség (csak fél órával ajánlatos növelni...). A túlságos tömörítés áldoza­ta lett a következő mondat is: „Mellettünk az asztalon halkan szól a táskarádió, Nők Lapja, Képes Üjság, Petőfi Népe és más lapok.” A gyanútlan olva­só már-már a zenélő újság gon­dolatát olvashatja ki belőle. De bele kell nyugodnunk: az új­ságíró ügyetlen fogalmazásával akaratlanul villantotta föl a jö­vendő nagy távlatait. Az aszta­lon csak a táskarádió szól, az újságok csak ott vannak mel­lette. Kiss István Kecskeméti énekes sikerei külföldön Már diákkorában kitűnt Te- rebessi Éva sokirányú érdeklő­désével, a művészetek iránti fo­gékonyságával, szép, muzikális énekével. Szorgalmas tagja volt az ország első filmesztétikai szakkörének, amelyet a Bányai Júlia Gimnázium diákjaiból szervezett a városi tanács mű­velődésügyi osztálya. Ranódy László rendező, Lukács Antal dramaturg vendégelőadók bizta­tására közvetlenül az érettségi után a filmrendezői szakra je­lentkezett. Bekerült a legjobb 12 közé . .. Szinte biztosan fel­veszik, ha a következő évben újra beadja pályázatát. Éva azonban úgy vélte, hogy adottságai elsősorban az énekesi pályára teszik alkalmassá. Él­végezte a budapesti zeneművé­szeti szakiskolát, s mellékesen középiskolai tanári diplomát szerzett. Néhány éve Kecskemé­ten is koncertezett, szép siker­rel A szakemberek megállapí­tották, hogy az Ének-Zenei Ál­talános Iskola hajdani kisdiák­ja biztató jövő előtt áll, fejlő­dése töretlen ívű. Azóta keveset hallottunk fe­lőle. Egykori tanárának, az őt mindvégig tanácsaival segítő Nemesszeghy Lajosnénak a te­metése után találkoztunk vele. Sok-sok diáktársával együtt ő is részt vett a felejthetetlen pe­dagógus végtisztességén. Azt hiszem, hogy ő érkezett a leg­• Zerbinetta Richard Strauss operájában. messzebbről. Június végén még a nyugat-németországi Trier vá­rosának színházában énekelt. Évek óta külföldön dolgozik. Ügy mondja, hogy keményen meg kellett küzdenie az elis­merésért. Sokat tanult a francia határ közelében levő nagyvárosban — Marx Károly szülőhelyén —, igényes feladatokat kapott. Már az első fellépésekor elnyerte a közönség rokonszenvét. Fanchet- tet, a kertész lányát alakította Mozart vígoperájában. Legjobb teljesítményének Richard Strauss Ariadne Naxos szigetén egyik női főszerepének tolmácsolását tekinti. A szecesszió nagy művé­szének ezt az operáját ritkán tűzik műsorra a dalszínházak, mert technikai bravúrokat, kö­retei az énekesektől. Elégedettek Terebessi Évával a színház vezetői. Üjabb egy éri­re meghosszabbították szerződé­sét. Szívesen aláírta, mert nagy­szerű szerepekkel biztatják. Tudjuk, hogy még a nyári va­kációban is állandóan tanul, mert éltetője a muzsika, és itt­hon is bizonyítani szerelne. Re­méljük lesz alkalma rá és biz­tatásként számoltunk be a fia­tal énekes eddigi sikereiről. Hellai Nándor Gyakorlati feladatok az egyetemen Romániában az építészeti szakemberképző tanintézetek egész hálózata működik. Ez a hálózat építészeti egyetemekből és főiskolákból, építészeti líceu­mokból, úgynevezett diploma utáni kurzusokból és építészeti továbbképző kurzusokból áll. A különféle építőipari középisko­lák speciális osztályai szintén képeznek középfokú szinten épí­tész szakembereket, s egy sor egyetem építőipari fakultásán külön építészeti és városépíté­szeti szakok működnek. A legutóbbi tanévben a bu­karesti Ion Mincu építészeti egyetemre 200 diákot vettek fel. Az egyetemen a tanórák 60 szá­zalékát a gyakorlati foglalkozá­soknak szentelik — negyven, részben különleges műhelyben. Az egyetemi hallgatók ezen kí­vül szerződéses alapon külön­féle megrendelők számára épí­tészeti-tervezési munkákat ké­szítenek. Jelenleg Románia 18 városa számára „gyártanak” re­konstrukciós terveket. Az egye­temisták dolgozzák ki annak az új szállodának a terveit is. amely a bukaresti Nemzeti Színház egykori épülete helyén emelkedik majd. Számadás és előrejelzés ... - Gyermekelőadások - Operák - A Tartuffe hétszázadszor - Külföldi vendégszereplés A Déryné Színház a 23. évad előtt A Déryné Színház évadvégi számadása nemcsak a há­romszázon felüli tagságot érinti. Érdekli az ország egész területén dolgozó, „külső munkatársakat” is: a művelődés- ügy hatóságait, az intézmények igazgatóit, közönségszerve­zőit stb. Számuk jóval meghaladja az ezret, közreműködésü­ket nem nélkülözheti az ország legnagyobb színháza. Végül, színházunk félmilliónyi látogatója is igényt tart egy olyan tájékoztatóra, amely az elmúlt évad eseményeinek összege­zése mellett a jövő terveibe is bepillantást enged. A statisztikai adatok tanúsága szerint, az 1972 73-as évadban 1688 előadást tartottunk. 491 ezer 18 néző előtt, összesen 16 szín­padi művet mutattunk be. A ko­rábbi évadokban az előadások száma gyakran túlhaladta á két­ezret. A csökkenés egészséges és ésszerű folvamat és az előadások minőségi javulását eredményezte. A korábbi csúcsdöngető szá­mok már-már megoldhatatlan feladat elé állították a színház művészeti és gazdasági vezetését. Velejárója volt a színé^áilománv minőségi felhígulása és ez aka­dályozta az amúgyis sok gonddal járó. igényesebb műsorterv ki­alakítását. A csökkenő előadásszámmal szűkült a tájterület. Nem látogat a színház tovább olyan játszási helyeket, ahol a mostoha körül­mények a nívó rovására mennek, s megalkuvásra kényszeríti a tár­sulatot. Az elmúlt évad örvendetes ese­ménye a kísérletként elindított gyermekelőadások sikere. A kez­deményezőket is váratlanul érte. hogy az ország területén — első­sorban a falvakban — milyen nagyarányú a gvermekelőadások iránti igény és érdeklődés. A fal­vak apró népe — a '-:fnnő báb­színházi előadások mellett — az élő színház élményével is gazda­godik. Színházunk közönségbázi­sa oedig újabb, jelentős réteggel bővült. Az első zenés mesejáték két szerzője. Sármándi Pál és Dé­nes Margit, valamint a rendező Csongrádi Mária, a gyermekek és pedagógusok előtt sikeresen vizs­gázott. Az úi évadban Tarbav— Várv: Mese a tűzpiros virágról és Budai—Babav: Három szegénv szabólegénv című zenés meseiá- téka szórakbztatia maid a leg­ifjabb színházlátogatókat. Több mint 10 éve már annak, hogv a Déryné Színház első one- ratársulata vidéki körútra indült és tekintélyes részt vállalt a ze­nei népművelés feladatából. Mint minden úttörő vállalkozásnál, az első lépéseket most is kétkedés, bizalmatlanság kísérte, színházon belül és kívül egyaránt. A kezde­ményező Kertész László főrende­ző hite és hozzáértése, a fiatalok­ból alakult oneratársulat szorgal­ma és tehetsége áthidalta a fel­merülő nehézségeket. A vidéki operatársulatok debreceni feszti­válián beérett a gyümölcs. Ránki Györgv—Károlvi Amv vígooerá- ja, a Pomádé király úi ruhája, osztatlan sikert aratott. Az új évad egyik vígoperájá- nak szerzője Smetana; címe Az eladott menyasszony. Még egy daljáték ősbemutatójára is sor kerül. A filmbéli nagy sikere után átdolgozott Körhinta, Ránky —Nádasi—Varga készülő műve is a műsortervben szerepel, örven­detes. hogy az elmúlt évtized so­rán a Donizetti-, Nicolai-, Auber-, Offenbach-bemutatók eredmé­nyeként, mennyire bővült a faj­súlyosabb zenét igénylő és értő vidéki közönségréteg. Szívesen emlékezünk még az elmúlt évad néhány jelentős és sikeres bemutatójára. így Petőfi Sándor—Simon István—Rónai Pál: A helység kalapácsa cí^ű zenés játékára. Szophoklész—De- vecseri—Gyurkó: Két Elektra cí­mű tragédiája várakozáson felüli sikerrel járta az országot és min­denütt telt házakat vonzott. Nem hiányozhat a felsorolásból örsi Ferenc: Princ, a civil című zenés vígjátéka sem. Az ősbemutatót közönségünk nagy elismeréssel fogadta, s ebben része volt Petrik József izgalmas újszerű rendezői munkájának. Augusztus végén, elsőként a Déryné Színház kezdi úi év^át. Műsortervükben — a már felso­rolt gyermekelőadások és vigone- rák mellett — szerepel még Jó­kai—Komlós: Mire megvénülünk, Georgiev: önmagad bírája. Gár­donyi Géza: A bor. Taar Ferenc: Sírkő pántlikával. Gerencsér: Ferde ház. Gáspár M.—Majláth J.—Dallos S.; Kilépek a történe­lemből. Padisák—Darvas—Haj­nal: A sztár is meztelen. Kacsóh P.—Kövesdi—László E.: Rákóczi című színpadi alkotása. Külön je­lentősége van a Tartuffe felújítá­sának. Moliere vígjátéka volt az első 3 felvonásos színpadi mű, amelyet a falujáró színház mű­sorra tűzött 697 (!) alkalommal -játszottuk. Felemelő emlékünk az indulás hősi korszakából! Hiányos lenne a beszámoló.« ha a külföldi vendégszereplésekről megfeledkeznénk. Évek óta ki­alakult gyakorlat, hogy rendsze­resen látogatjuk Jugoszlávia és Ausztria magyarlakta területeit. Az elmúlt évadba« bővült a ha­táron túli „tájterület”, mert — kulturális csereegyezmény kere­tében — Románia négy maevár- lakta városában 12 előadást tar­tottunk. Cserepartnerünk, a seo- siszentgyörgyi Állami Magyar Színház társulata ez év tavaszán. Viszonozta a látogatást. Dóczy Ferenc •Ä levégőkeréskedő'-<19) Eleonóra elhallgatott, valamit feljegyzett a füzetbe és a mér­legen álló lombikot figyelte. Majd újra beszélni kezdett. — Van még egy furcsa dolog. A hajóról kiraktak két nagy te­herszállító repülőgépet is. A te­leléshez fölöslegesek voltak. Mint később megtudtam, ezek­kel szállítottak át mindent az ország belsejébe. A gépek egy­más után vitték el a ládákat. Apám azt mondta, hogy Mr. Bayley megváltoztatta tervét. Minthogy a hajó elpusztult, úgy döntött, geológiai kutatásokat folytat a szárazföldön. A szál­lítás folytatódott. A szállítmá­nyok egy részét szántalpas te­herautókkal vitték el. Több hó­napig tartott a munka és több emberéletet követelt. A matró­zok helyett jakutokat alkalmaz­tunk, akik olykor az állomás­helyünkre tévedtek. Mert egyéb­ként kihalt volt a vidék, zavar­talanul dolgoztunk, távol a kí­váncsi szemektől. Végül apám­mal együtt elrepültünk az új állomáshelyre. Teljesen lakatlan hegyvidék volt. A fagyott földet fúrók túrták, mint a vakondo­kok. Nemigen értek a gépekhez, de még engem is meglepett bá­mulatos erejük. Ha látta volna, hogyan dolgoztak! Időnként újabb gépeket és anyagokat hoz­tak a repülők. Nyilvánvaló volt, hogy Mr. Bayley kapcsolatban áll av külvilággal. A föld alatti telep hihetetlenül gyorsan épült fel. Mindez nem hasonlított geoló­giai feltárásokra. Mr. Bayley azonban azt mondta nekem, hogy uránércet talált, és rádiumot fog előállítani. Ezenkívül elhatározta, hogy nitrogént von ki a levegő­ből, meg cseppfolyós levegőt is fog gyártani. Engem nem érde­kelt, hogy mivel foglalkozik. Rég­óta segítettem apámnak tudomá­nyos munkájában, s már többször vele tartottam utazásain. Nem zavart az örökös vándorlás. De ilyen helyen még sohasem kel­lett élnem. Apám nagyon jó ajánlatokat kapott megbízható cé­gektől. Árpikor megkérdeztem, hogy miért' ezt az ajánlatot fo­gadta el, azt válaszolta, hogy Bayley egy évre százezer font sterlinget ajánlott. Egész vagyont! „Biztosítani akarom a jövődet” — mondta apám. Elmúlt az év, de apám továbbra is Bayleynél maradt. Egyszer meg is mondtam, hogy ideje lenne hazatérnünk. Zavarba jött kissé és azt felelte, hogy nagyon elfoglalt — akkori­ban kísérletezett, hogy oxigént hidrogénné alakítson át — és nem akarja félbehagyni a mun­káját. „Kitűnően felszerelt labo­ratóriumok vannak itt és olyan nyugalom, amilyen sehol a vilá­gon. Jól megy a munka.” Szin­te mentegetőzött. Kicsit elkese­redtem. Apám akkor azt mondta, ha akarok, elmehetek, költözzem egy időre a nagynénémhez... Anyám egészen kicsi koromban meghalt... Nem akartam elhagy­ni apámat és itt maradtam a föld alatti telepen. — Vajon mi késztette az apját maradásra? A nagy kereset? — Nehogy azt higgye, hogy pénzsóvár — sietett válaszolni Nóra. — Senki sem mond le a pénzről, ha az ölébe hullik. De csak a pénzért nem maradt vol­na.. — De miért jött zavarba, ami­kor azt kérdezte tőle, hogy ha­marosan elmennek-e? — Nem tudom. Talán azért, mert a tudományt előbbre tartot­ta az én kérésemnél. Legalábbis akkor ezt hittem. De azok után, amit magától hallottam, most azt gondolom, hogy apám... nem egészen önként maradt Bayley­nél. Vagy . . . De erre nem aka­rok gondolni sem ... Mindent tisztáznom kell. Beszélek apám­mal. — S ha kiderül, hogy Mr. Bay­ley fogságban tartja az apját? — Akkor. .. Akkor harcolni fogok, és maga segít nekem! Odanyújtottam ép kezemet, Nóra megszorította. —, Nóra, hol tartasz a munkád­dal? — hallottuk ismét Engel- brekt hangját. — Még öt perc és elkészülök — felelte egy kis üvegcsével baj­lódva. — Tudja mit — szólaltam meg, mikor becsukódott az ajtó Nóra apja után —, fölösleges összetör­nünk az edényeket és kiöntenünk a cseppfolyós levegőt. Ez gyere­kes dolog. Rendesen fogunk dol­gozni, mint eddig. Senkiben sem szabad a legcsekélyebb gyanúi ébresztenünk. Nóra bólintott és belemerült a munkájába. . Aznap éjszaka egyedül voltam a szobában. Nikola nem tért visz- sza. Bayley nyilván elhatározta, hogy külön költöztet minket. Ez nagyon érzékenyen érintett. Mái hozzászoktam, sőt, ragaszkodtam a jakuthoz, Azonkívül terveim­ben is nagy szerepet kapott. Előbb, vagy utóbb nyílt harcba bocsátkozom Bayleyvel. Egyetlen percre sem tettem le arról a gon­dolatról, hogy megszököm, vagy legalább ti gyei meztetem kormá­nyomat a fenyegető veszélyre. Nikola harmadnap este jött vissza. Szokása szerint vidám és gondtalan volt. A zord természet megedzette, könnyen elviselte a sorscsapásokat. — Nikola! — kiáltottam fel boldogan. — Jó napot, elvtárs — vála­szolt. Aztán törökülésben leült a padlóra, s fejét ingatva kánlálta: — Kenyéren és vizen élt Nikola. nem volt gondja. Nikola keveset evett, de sokat énekelt. — Ejha, Nikola, te a rímekhez is értesz?! — kérdeztem megle­petten. — Mit tudom én? — nézett rám. — A gyerekeim iskolába járnak, dalokat tanulnak. Én meg hallottam. — Ivánnal mi van? — Iván él. Velem ült. Munká­ba ment. Bayley tehát úgy vélekedett, hogy „bűntársaim” nem szolgál­tak rá a szigorú büntetésre. Illet­ve a munkaerőt féltette. — Rosszul áll a szénánk, Ni­kola — néztem a jakutra. — Többször nem szöksz velem, igaz? — Erősen akadály volt a szél. Semmi baj. Ha szöksz, én is megyek veled. Új ismeretség Bayley valószínűleg azt kép­zelte, hogy a tőle kapott lecke meg borzalmas „panteonjának” látványa végleg kiverte fejem­ből a szökés gondolatát és meg­békített helyzetemmel. Minden­esetre kirándulásunk után na­gyobb szabadságot kaptam, be­járásom volt azokba a részek­be is, amelyek azelőtt záíva vol­tak előttem. Csak a gépterembe és a fegyverraktárba nem lép­hettem be. így aztán sikerült a rádióssal nagyon hasznos isme­retséget kötnöm. Idősebb skót férfi volt, s elég tűrhetően beszélt németül. Vala­mikor egy németországi rádió­gyárban dolgozott. Mr. Loock az angolokkal ellentétben rendkí­vül beszédes volt, s ez jól jött nekem. Ráadásul szenvedélyesen szerette a sakkot, s mivel én el­ső osztályú sakkozó voltam, azt tűzte ki célul, hogy megver, noha elég gyöngén játszott. A sakk közel hozott egymás­hoz. Esténként, ha lejárt a szol­gálata, megjelent nálam öntött­vas sakkfiguráival: a király meg a királynő az angol királyi pár­ra hasonlított, a‘ futók Don Quijotére, a gyalogok pedig olyanok voltak, mint a közép­kori zsoldosok. Loock hamar tűzbe jött, gyalogjai úgy koppantak a fa­táblán, mintha igazi zsoldosok menetelnének egy hídon. Köz­ben szüntelenül fecsegett. — Gyalogság előre!... Maga úgy? Akkor mi így! Szándékosan töprengtem egy- egy lépésen, s közben kérdése­ket tettem fel neki, kiszedtem belőle mindent, amire szüksé­gem volt és érdekelt. így tud­tam meg, hogy Mr. Loock agg­legény, egyedülálló; nincs hon­vágya, és úgy látszik, önszán­tából dolgozik Mr. Bayleynél, jól keres és korlátlan mennyi­ségű gint fogyaszthat, amiért él-hal. — Ott van a hazám, ahol sok a gin — mondogatta Loock. — De mértékkel iszom. Munka közben mindig színjózan va­gyok. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom