Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-01 / 178. szám

1973. augusztus 1. • PETŐFI NÉPE • 3 Félmillió forintos sikkasztás a mélykúti Űj.Élet Tsz sertéstelepén Idős korúak házi gondozása társadalmi segítséggel A Petőfi Népe július 25-i számában közöltük dr. Völgyi Lajosnak, az Egészségügyi Minisztérium szociálpolitikai fő­osztálya vezetőjének nyilatkozatát a szociális gondozás figye­lemre méltó fejlődéséről, az ezzel kapcsolatos fontosabb in­tézkedésekről, statisztikai adatokról és a további tervekről. Elmondotta többek közt, hogy évente 700 millió forintot for­dítunk az idős emberek gondozására, s 480 öregek napközije működik az országban. Utalt a múlt évi 2015-ös kormányhatározatra, amely hang­súlyozza a társadalmi erők szervezettebb bevonásának szük­ségességét a szociális ellátásba, ami jól kiegészítheti az ál­lami erőfeszítéseket. Emlékeztetve a minisztériumi főosztályvezető nyilatkoza­tára, arról kértünk véleményt dr. Szarvas Andrástól, az öreg korúak kecskeméti gondozó és tanácsadó állomása vezető fő­orvosától, hogyan segíthetik megyénkben a társadalmi szer­vek a tanácsokat az idős korúak gondozásában? A rendőrség a közelmúltban fejezte be annak a szerteágazó, évek óta tártó bűncselekmény­sorozatnak a felgöngyölítését, amelyet Somoskövi Ernő Vince és 31 társa követett el a mélykúti Üj Élet Termelőszövetkezet ser­téstelepén. A bűncselekmények során, fondorlatos módon a közös gazdaságnak 544 ezer forint anya­gi kárt okoztak, s az ilyen módon szerzett jövedelmeket saját cél­jaikra használták fel. Képtelen­ség lenne felsorolni valamennyi visszaélést, amelyet a kiskunha­lasi városi és járási ügyészség már vádiratba foglalt, csupán né­hány tanulságosan jellemzőt sze­retnénk felidézni. 160 sertés „elhullott” A mélykúti Üj Élet Tsz az 1960- as év végéig hagyományos mó­don foglalkozott sertéstenyésztés­sel és hizlalással. Egy újonnan létesített sertéstelep létrehozása után. 1969-ben kezdték meg az iparszerű termelést. A telep mel­lett, annak felépítésével egyide­jűleg, egy karantént is létesítet­tek. amely szervezeti szempont­ból á hizlaldához tartozott. A ka­ranténban tartották a növekedés­ben lemaradt, vagy kiselejtezett, illetve a súlyhatárt . el nem érő sertéseket, sőt a tenyésztésből ki­mustrált kocák is odakerültek hizlalás céljából. Az elkülönítőben tartott álla­tokról külön nyilvántartást nem vezettek, sőt az ide szállított ta­karmánytáp felhasználását sem kísérték figyelemmel. Az elkülö­nítőben levő állatállomány, a ta­karmányfelhasználás nyilvántar­tásának lazasága teremtett lehe­tőséget arra. hogy onnan a telep Vezetői, dolgozói, sőt kívülállók is sertéseket -lopjanak él. A lopott disznókat — amelyek nyilván hiányoztak — hullaként könyvel­ték el, ugyanis előírás volt: min­den elhullott állatról jegyzőköny­vet kell felvenni, s ä tetemet az ‘állatorvosnak, a telepvezetőnek, a részlegvezetőnek és a gondozó­nak kell megszemlélni. Ez rend­szeresen elmaradt, a jegyzőköny­veket — nem minden ok nélkül — utólag írta alá Somoskövi Er­nő telepvezető, legtöbb esetben a sertésgondozó helyett is. A kimu­tatások szerint 1969-ben 274,1970- ben 466, 1971-ben 274, és 1972-ben 537 sertés elhullását számolták el. Mondani sem kell. hogy eny- nyi elhullás nem volt, s a szak­értők a nyomozás során megál­lapították: 1969 végétől 1973 ja­nuárjáig 160 darab sertést loptak el a mélykúti Üj Élet Tsz sertés­telepéről összesen 274 ezer forint értékben. 545 mázsa takarmánytáp Somoskövi Ernő 1970 január­jában került a mélykúti Űj Élet Tsz sertéstelepére fizikai mun­kásnak. Néhány hónap múlva a hizlalda részlegvezetője lett. Bog­dán Sándor, Deák Antal. Bogdán Kálmán, Csák József. Sisa Irén és Racsmány Béla. a tsz tagjai egyrészt mint fizikai munkások dolgoztak, másrészt munkaköri kapcsolatban voltak a sertéste­leppel. Ennek során szoros sze­mélyi kapcsolat alakult ki közöt­tük. Ebben az időben már Né­meth János állatforgalmi felvá­sárló, tsz-üavintéző is kapcsolat­ban volt a hizlaldával, mivel a sertések átvétele előtt a minősíté­sek megejtése céljából ott meg kellett jelennie. A korábbi meg­bízott telepvezetővel. Szabó Györggyel és az ott dolgozó Du­dás Istvánnal felfigyeltek a már vázolt lehetőségekre és Somoskö­vi Ernőt bevonták manipulációik­ba. Bogdán Kálmán, Weisz István, Molnár Gyula, Szabó György és Németh János már 1969 decem­berében elkezdték bűnös üzel- meiket, később a tolvajok köre egyre bővült. A karanténból ki­szállított sertés-takarmánytáp fel- használásánál — miután azt az egész telepre számolták el — az ellenőrzés hiányosságait itt is megnyergelték Somosköviék. Az ellopott takarmánytáp egy részét eladták, más részét pedig saját állataikkal etették fel. Mint meg­állapították. 1971-től 1973 január­jáig több mint 545 mázsa külön­böző minőségű sertéstáp került ki illegálisan a mélykúti Üj Élet Tsz sertéstelepéről, összesen 223 ezer forint értékben. Németh János és Héjasi József állatforgalmi felvásárlók szoros kapcsolatban voltak Bogdán Kál­mánnal. Dudás Istvánnal. Bog­dán Sándorral és Somoskövi Ernő hizlaldavezetővel, akik maguk is hizlaltak. Az értékesítés az Ál­latforgalmi Vállalat útján történt. ■Az átvevők — Németh és Héjasi — amikor „barátaik” hízót adtak le, nem a tényleges súlyt, hanem 40—150 kilóval többet számoltak el, s a többletbevételen megosz­toztak. 4 évig háborítatlanul A kényszervágásra kerülő ál­latok értékesítése a hatósági hús­boltban történhet. Ennek vezető­je Mélykúton Molnár Gyula és kovács István volt. Nyilvánvaló, hogy ők is kapcsolatba kerültek a telep dolgozóival és vezetőivel. A kényszervágásra kerülő állatok szállítását senki sem ellenőrizte. A szabályok értelmében a telepet elhagyó állatokat mérlegelni kel­lett, a tényleges súlyt fel kellett tüntetni a mérlegelési jegyen. Minthogy ellenőrzés nem volt, Bogdán Kálmán és Dudás István — akik ezzel foglalkoztak — a mérlegelési jegyekre esetenként a tényleges súlynál kevesebbet tün­tettek fel. A hentesek, akikkel ez az „akció” meg volt beszélve, a többletet is értékesítették, iffaz. az árán osztozkodtak. A négy évig háborítatlanul tar­tó bűncselekmény-sorozat elkö­vetői jelentős anyagi kárt okoz­tak a közös gazdaságnak, s anél­kül, hogy mentegetni akarnánk bűnösségüket, szeretnénk aláhúz­ni egy nagyon fontos momentu­mot. A manipulációk elkövetése, végrehajtása csakis azért sike­rült, mert a közös gazdaság ser­téstelepén — mint az a fentiek­ből is alaposan kitűnik — hiány­zott az ellenőrzés, a bizonylati fegyelem, s ez szinte tálcán kí­nálta a lehetőséget a különböző, körmönfont visszaélések elköve­tésére. A közös gazdaság dézsmá­lok feltehetően tettüknek elköve­tése arányában, szigorúan felelős­ségre vonják. Ez az eset azonban a mélykúti Üj Élet Tsz vezetőin kívül másokat is figyelmeztet: a szigorú, a tételes és gyakori el­lenőrzés nem bizalmatlanság, ha­nem megelőzője lehet az ilyen és hasonló bűncselekmények elköve­tésének, és fontos tényezője a kö­zös, a társadalmi tulajdon meg­védésének. Gémes Gábor Válaszának bevezető részében arra emlékeztetett a főorvos, hogy g, kecskeméti intézet egyike volt az elsőknek az országban, az idős korúak intézeten kívüli gondozását szolgáló intézmények közül. Megindítása óta fokoza­tosan növekszik az érdeklődés a geriátriái szakrendelés iránt is. Ennek is tudható be, hogy az in­tézetet az egészségügyi távlati tudományos terv keretében — 1960 és 1971 között három ízben bízták meg az öreg korúak fog­lalkoztatásával, illetve gondozá­sával kapcsolatos témák kidol­gozásával. E témák összefoglalá­sa „összehangolt öreggondozás” címmel az Orvosi Hetilap 1971. évi 28. számában jelent meg. Az ebben foglalt távlati koncepció­val egyetértett, és azt kivihető­nek tartotta dr. Völgyi Lajos, az EüM. szociálpolitikai főosz­tályának vezetője is. (A tanul­mányból 16 külföldi intézet kért különlenyomatot.) A tanulmány egyik fő témája az idős korúak területi házi szo- cális gondozásának kiterjesz­tése. Erre vonatkozólag dr. Szarvas András kifejtette, hogy míg 1971-ben tízezer 60 éven felüli lakosra országosan 26,6 házi gon­dozást végző személy jutott, ad­dig megyénkben csupán 6,7 egészségügyi gondozó. Pedig Kecskeméten például, ahol, sajnos, még nincs öregek napközi otthona, az öregedők városba vándorlása folytán az elmúlt két évtizedben az orszá­gos átlag háromszorosával emel­kedett az ilyen gondozási formát igénylők száma. Hasonlóan magas ez a szám a Homokhátság tanyavidékein, és mindkét helyen különösen ma­gas a teljesen magukra maradt idős emberek aránya. Gondjaik- bajaik megoldása, orvoslása nem kis nehézség elé állítja a tanácsi szerveket. A fiatalok iparba, városba el­húzódásával a tanyákon az öreg emberek jelentős hányada telje­sen magára maradt. Sokszor 5—6 kilométerre az orvosi rendelőtől, ahol sem a körzeti orvosok mel­lett működő gondozónővérek nem tudják őket rendszeresen felkeresni, sem családtagjaik őket sűrűbben meglátogatni. Legfeljebb hetenként egyszer, pihenőnapjukon jutnak ki hozzá­tartozóik is. — Hogyan lehetne az eddigi­nél eredményesebben kiterjesz­teni az idős korúak házi gondo­zását? — kérdeztük dr. Szarvas Andrást — Két példával illusztrálom, miként segíthetnek a társadalmi szervek a tanácsi szakapparátus­nak. Az ugyancsak tanyás tele-, pülésű nagykőrösi Szabadság Tsz-ben egy nyugdíjas tisztvise­lőnő az iskolai vöröskeresztes tagokat és KISZ-aktívákat szer­vezte be arra, hogy az idős ta­gok számára az üzemi konyhá­ról elhordják az ebédet, beké­szítsék a tüzelőt, kiváltsák az orvosságot, kitakarítsák a lakást. Ez voltaképpen a házi gondozás megvalósítását jelentette, s lé­nyegesen megjavította mindazok közérzetét, munkakedvét, telje­sítményét, akik akár mint nyug­díjkorhatár előttiek, akár azon túl is, dolgoztak. A kedvező ha­tást látva, a gazdaság vezetősége önállóan létesített öregek nap­közi othonát — saját tagjai^ ré­szére. Megteremtette az előfel­tételeket az idős korúak házi gondozásához is. Veszprém megye nagyüzemei­be is különösen sok öregedő, volt mezőgazdasági dolgozó ván­dorolt be az elmúlt két évtized iparfejlesztése során. Itt ma már 600 idős korú házi, szociális gon­dozását látják el rendszeresen a 25 hivatásos gondozónővér által irányított és szervezett társadal­mi munkások, illetve kollektívák. Erre vezethető vissza, hogy Veszprémben a szociális otthoni felvételre várók száma két év alatt ugyanolyan arányban csök­kent, mint amilyen arányban országosan emelkedett. A példákból kiviláglik, hogy az üzemi és téesz szocialista bri­gádok, úttörőcsapatok, KISZ-, szakszervezeti, vöröskeresztes, nőbizottsági, s népfront társa­dalmi munkások segítőkészségé­nek összehangolásával a tanácsi szakigazgatás könnyebben meg­valósíthatja az idős korúak terü­leti házi szociális gondozását is. Közbevetőleg: a szervezési költ­ségek bőven megtérülnek a szo­ciális otthoni elhelyezésre kerü­lők számának csökkenésével; ami évi 18 000 forintot tesz ki fejenként. —• Hogy megyénkben is egyre összefogottabban társadalmi ügy az öreggondozás fejlesztése, bi­zonyítják az ismételten kiadott ajánlások, melyekben a területi szövetségek ösztönzik a lermelő- szövetkezteket az idős korú ta­gok életkörülményeinek állandó javítására. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa pedig már 1970 májusában határozatilag mondta ki, hogy „a megyei bizottságok és az alapszervek szociálpoliti­kai munkájuk során járuljanak hozzá a területi fejlesztéshez, a tanácsi feladatkörbe tartozó szo­ciális gondok megoldásához”. — Főorvos úr. Amikor a Terü­leti pártszervektől, tanácsoktól kezdve a társadalmi és tömeg­szervezetekig minden fórumon szívügyüknek tekintik az öreg­gondozást, és annak szervezésé­hez megadják a kellő anyagi és erkölcsi támogatást — hol tud­ják mégis a legszakszerűbben és legkézenfekvőbben megoldani a társadalmi segítség összehangolá­sát? Ügy érezzük, hogy itt kell előbbre lépnünk; célszerűségben, praktikusságban. — A járási és városi főorvo­sok, a hozzájuk beosztott szociá­lis szervező-főnővérrel együtt jól összehangolhatják az idős ko­rúak házi szociális gondozását a területi betegellátással. Ebben szinte kulcsszerep jut a körzeti orvosok mellett működő gondo­zónővéreknek, akik sokszor a közvetlen környezetnél is jobban ismerik a teljesen egyedülálló öreg emberek gondozási igényeit. A szervező-főnővérek általuk irányíthatják az idős korúak há­zi gondozásra vállalkozó .tár­sadalmi munkásokat is. Közöt­tük bizonyára akadnának olya­nok, akik havi 100—500 forint tiszteletdíjért olyan betegápolá­si feladatok ellátását is elvál­lalnák, amikre a sok idős korú­nál nincs elég idejük a körzeti gondozónővéreknek. Tóth István A RÁ DIÓ MELLETT Két riport A jó rádióriport túléli elhang­zásának perceit. Nevek, sorsok, gondolatok vésődnek a hallgató­ba. feszít bennünket az „el kell mondanom valakinék” vágya. Az -egyik emlékezetes riport vasárnap késő délután hangzott el a Petőfin. Kerényi Mária és Sipos Tamás műsorában, a min­dig érdeklődéssel hallgatott „Mit üzen a Rádió ?”-ban. Felesleges lenne most elismételni a répás­hutai „sztorit”; a Borsod megyei község enyhén szólva meghökken­tően szövevényes ügyeit. Akik vasárnap délután — és hétfő reggel a készülék mellett ültek, alaposan elgondolkoztak a hallottakon. És mindnyájan el­ismételtük megunkban a riporter egyik kérdését: ezt eddig senki sem vette észre? Bátor, szókimon­dó, következetes riport volt. Ám a legjobb az lenne, ha minél sür­gősebben megszűnnének azok az okok. melyek az ilyen szókimon­dást „kikényszerítik” A ..Huszas stúdió” hétfői adása szintén kihasználta a legigazibb rádiós lehetőségeket. A mostani és volt állami gondozottakkal, „Mágyósok”-kal folytatott sok. beszélgetés mindegyike riporteri mestermunka volt. Kommentár nélkül, a kimondott tények nyílt-. ságával mutatták be a műsor ké­szítői a hallgatónak azt a világot, melynek létezéséért minden két­séget kizáróan a felnőttek, a gyer­meküket egyáltalán nem, vagy csak a felszínen szerető szülők felelősek. Ez a világ ugyanakkor egy rendkívül erős. emberformáló közösség, amelv képes arra, hogy teljes életre nevelje tagjait. De a gyengébbek, az önhibájukból és önhibájukon kívül elkallódottak, a periférián élők már-már kilá­tástalannak tűnő sorsa arra int mindannyiunkat: éljünk ésVszeres- sünk több emberséggel. K. Gy. Költözik a vásárváros A kormány intézkedése alapján meghatározott áttelepítési prog­ramnak megfelelően üríti ki a HUGEXPO a városligeti vásár­várost. A munka legújabb esemé­nye, hogy átköltözködött Kőbá­nyára a BNV-igazgatóság és a vállalat műszaki vállalkozói igaz­gatósága. s a vállalat mezőgazda- sági és élelmiszeripari kiállításait rendező igazgatósága mellett kap­tak helvet. Budapest nemzetközi kiállítási központjában tehát már együtt van az a három legfontosabb szervezet, amelv az 1974. évi ha­zai seregszemléket szervezi. így a jövő évben sor kerül a beruhá­zási javakat felvonultató tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásárra, a fogyasztási cikkeket bemutató őszi BNV-re. s további kilenc jelentős nemzetközi szakkiállításra. Az előkészületi és szervező munká­latokat megkezdték, s már be­futottak az első jelentkezések a tavaszi BNV-re. Az úi kiállítási központban. Kőbányán nagy lendülettel, ütemterv szerint dolgoznak az építők is. A Könnyűipari Szerelő és Építő Vállalat már az utolsó simításokat végzi az ország leg­nagyobb — 23 ezer négyzetméte­res — kiállítási csarnokában, s szeptemberben adj a át az új lé­tesítményt. Az integráció hétköznapjai »Zsiguli-program« a ruházati gépgyártásban A Zsiguli gépkocsik és Ikarusz autóbuszok gyártási kooperáció­jához teljesen hasonló konstruk­ció született szovjet javaslatra a KGST-országok könnyűipari gépgyártásában. A 60-as évek végére már tisztán kirajzolódott, hogy a könnyűipar rekonstruk­cióját, korszerűsítését valameny- nyi szocialista országban végre kell hajtani, az életszínvonal ko­rábbinál gyorsabb ■ ütemű emelé­se és az exportra termelés nö­velése érdekében. A könnyűiparon belül — és nemcsak nálunk — elsősorban a textil- és textilruházati ipar korszerűsítése került előtérbe. A vizsgálódások alkalmával kitűnt, hogy a textilruházati iparok tel­jesítményének fokozásához első­sorban a szövőkapacitások gyors emelése szükséges. A szovjet fej­lesztő intézetnél 1970-re elké­szült egy új automata szövőgép dokumentációja. Erre valameny- nyi KGST-országban szükség volt. Sorozatgyártására két meg­oldás kínálkozott: a Szovjetunió egy hatalmas automata szövő­gépgyártó kombinátot épít, hogy a saját gyárait és a baráti, szo­cialista országok textilgyárait is kiszolgálja; a másik megoldás, nagy beruházás nélkül, nemzet­közi kooperációban szervezzék meg a sorozatgyártást. Vetélőért automata Így született a döntés: akinek kell automata szövőgép — az gyártson is hozzá valamit. A do­kumentáció főegységeit szétosz­tották a szovjet, a lengyel, a csehszlovák, a bolgár és a ma­gyar könnyűgépgyártó vállalatok között. A bolgárok pl., mert er­re volt szakembergárda és sza­bad kapacitás: a szövőgépházak öntését vállalták; a magyar ipar — a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat — a mikro-vetélők, a vetélőtovábbító és -meghajtó berendezések gyártását. A Könnyűipari Gépgyártó Vál­lalat 1970-ben kapta kézhez a szovjet dokumentációt, és 1971- ben már 751 egységet szállított a szovjet összeszerelő-üzemnek. Az idén már két és fél ezer egy­séget vállal a gyár, s ennek fe­jében 50—60 darab kétszínvál- tós automatát kapnak a hazai szövödék, a géppark felfrissíté­séhez. Mai gyártmány A Könnyűipari Gépgyártó Vál­lalat azzal, hogy vállalta ezt a kooperációt, komoly segítséget adott a hazai textilipari rekonst­rukciós programhoz, jóllehet ez nem volt egyszerű feladat a gyár számára. Teljesen új, rend­kívül pontos munkát kívánó be­rendezést vett fel gyártmány­listájára. Ráadásul a négy ko­operáló ország iparát is nehéz helyzetbe hozhatja, ha valami fennakadás támadta a mikro-ve- télő gyártásában. Helyet kellett teremteni az üzemben az új ké­szüléknek : régi, begyakorlott termékek gyártását hagyták ab­ba. egy bonyolultabbért. A mik- ro-vetélő megmunkálásához új célgépeket kellett venni, új szak­munkásokat szerezni, átszervez­ni, magyarázni. A gyáregység, ahova a mikrö- Vetélőt telepítették: 1971-ben 18 millió forint nyereséggel zárta az évet. 1972-ben pedig olyan vesz­teséggel, hogy csaknem a többi 9 gyáregység nyereségét is el­vitte. .Az integráció hétköznap­jaihoz-’ ez is hozzátartozik. Az ünnepnapokat gyakran ilyen tandíjjal terhes hétköznapok elő­zik meg. A jövőért, a korszerűb­bért, hatékonyabbért mégis vál­lalni kellett ezeket az átszerve­zéssel, újabb tanulással és koc­kázattal járó időszakokat is. Ma a Könnyűipari Gépgyártó Vállalatnál már a legbiztosabb gyáregység a mikrovetélő üzem. És 10 évig nem is lesz rá gond — a termékre legalább­is — hiszen az a legkorszerűbb nemzetközi munkamegosztási formák egyikében készülő, kife­jezetten mai gyártmány. Cipőgyártó gépsor A Könnyűipari Gépgyártó Vál­lalat gazdálkodáspolitikájának egészére is jellemző a nemzetkö­zi munkamegosztásba való be­kapcsolódás igénye. Szakosítási szerződést kötöttek az NDK-beli Textimával. A szakosítássá), pro­filt tisztíthatott a vállalat, kon­centrálhatta a gyártást a hazai adottságok és kapacitások leg­gazdaságosabb kihasználására. Az NDK-ban pedig új típusú ma­gyar kártológépeket próbaüze­meltetnek Amelyik beválik, az vesz majd részt az NDK kártoló­gépparkjának rekonstrukciójá­ban. Ez ismét nem akármilyen tétel. A vállalat legjelentősebb sza­kosított terméke — a cipőgyártó gépsor. A szabászati gépeket mi csináljuk, a fűződőkhez az auto­mata munkaszalagokat szintén. A szalagokhoz a tűzőgépeket pe­dig a nagy hagyományokkal ren­delkező csehszlovák ipar adja A magyar vállalat készíti az úgy­nevezett összerakó- vagy más­képp aljaköri gépek többségét is. Egy harmadik gép gyártását pedig — bukkoló, felsőbőralá- hajtó gép — úgy osztották meg, hogy az alkatrészek egyharma- dát a Könnyűipari Gépgyártó, kétharmadát pedig egy német gyár állítja elő és az NDK-ban szerelik össze. Az NDK-val és részben a csehszlovák cipőgyár­tó gépiparral kialakított fejlesz­tési, gyártási kapcsolatoknak köszönhető, hogy a hazai gyár 5 év alatt csaknem harmincszoro­sára növelhette a cipőgyártó gé­pek gyártását. A Könnyűipari Gépgyártó Vál­lalat lassan — bázisgyárrá vál­hat a KGST-ben, az időben és jól megválasztott gazdálkodási stratégiájának eredményeként. A KGST prágai ülésszakán határo­zatot hoztak: alakuljanak a Gép­ipari Állandó Bizottság munká­jának segítségére — szakosodott gépipari egyesületek. Az első tervbe vett ilyen egyesületek között — kettő — könnyűipari profilú: Textil- ill. kötszövő­ipari gépgyártó egyesület lesz. Az egyesületek célja: tovább gyor­sítani a szakosodást, az integrá­ciót a gépiparnak ebben az ága­zatában. Itt pedig, a Könnyűipa­ri Gépgyártó Vállalatnak már — több gépfajtában is — bérelt helye van. G. F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom