Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-19 / 194. szám
M Ű V EL Ö D É S • IRODALOM • MŰVÉSZET • IRODALOM • MŰVÉSZE I Beszélgetés a Szikrában Afrikáról, nyelvünkről Három földrészen ismerik a soltvadkerti származású dr. Haraszti Sándor atlantai főorvos nevét. Európában, Afrikában és Amerikában méltatták újságcikkek, tv-közvetítések humanitását, önzetlenségét. Dicsérik tanzániai és az Egyesült Államokban élő betegei. Ezernyi honfitársa figyeli szavait. Hivatalos magyar intézmények helyeslik, segítik törekvéseit. Tanár? Orvos? ' A II. anyanyelvi konferencia Bócs-Kiskun megyében, egészen pontosan a szikrai borpincében zárult. A kecskelábú asztalok körül ülő honfitársaink jókedvűen idézgették a korábbi napok élményeit, az eredményes, hasznos tanfolyam eseményeit. Kitűnő volt a hangulat, egymás után mondták a szebbnél szebb magyar népdalokat. Látható elégedettséggel szemlélte, hallgatta a vígságot egy őszülő, jellegzetesen intellektuális megjelenésű férfi. Gondosan fegyelmezett, a szüntelen munkában megkeményedett arcát fénylő öröm lágyította. Nem fáradozott hiába, amikor ..agitált” a konferencián való részvétel érdekében. Füleli a zsibongást: szinte mindenki hibátlan kiejtéssel beszél. A nóták szövegét is tökéletes artikulálással formálják. Nem találna kivetnivalót Paizs Dezső sem, egykori professzora, sem Lőrincze Lajos, egyetemi éveinek egyik kedves társa. De Haraszti doktor — hiszen a bevezetőben említett kiskunsági gyökerű hazánkfiáról beszélünk — véleménye is mérvadó. Eötvös-kollégistaként szerzett magyar-latin szakos tanári diplomát. Tüzes homoki borok kóstolgatása közben beszélgetünk, egy nappal szülőfalujában tett látogatása után. — Hogyan lett a tanárból orvos? — Erről szeretnék először hallani.-- Már gyermekkoromban elhatároztam, hogy segítem a gyarmati népek felemelkedését. Példaképeim Livingstone és Albert Schweitzer voltak és ma is azok. Tanári oklevéllel Afrikában nem sokra mentem volna, ezért lettem szülész-nőgyógyász. Kórház Tanzániában — Mit szólt terveihez a családja? — Amikor elhatároztam, hogy feleségül veszem az orgoványi Bán Rozáliát, tulajdonképpen már erre a vállalkozásra is szövetkeztünk. Asszonyom, sajnos, anyagi gondok miatt egy ideig nem tanulhatott, és 24 éves korában, háromgyerekes anyaként iratkozott be — még idehaza — az esti iskolába. Az érettségi után az orvosi egyetem következett. öt gyerek gondjai és örömei várták a családi otthonban, de sikerült. Segítettem, ahol tudtam. 56-ban mentünk ki Amerikába. remélve, hogy gyorsan hozzáfoghatunk az ifjúkori álmok valóraváltásához. Én sebészi diplomát szereztem kint, feleségem patológusnak képeztette ki magát. Évekig távol éltem családomtól, szinte telefonon neveltem az újból megnövekedett családot, a hat gyermeket. Tíz évig dolgoztunk, amíg önálló rendelőhöz jutottunk. 1970-ben utazhattam először Tanzániába. A zambiai határ közelében kezdtem munkához. Velem volt 10 éves fiam is. Más segítség hiányában kénytelen voltam időnként az, altatásnál az ő közreműködését kérni. Szívesen csinálta, ő is orvosnak készül. Két hónap alatt tíz kilót fogytam. Az afrikaiak nagyon tisztelik a külföldi orvosokat. Ez köny- nyíti és nehezíti dolgunkat. Bizalomban nincs hiány, és . ez jó. Olyan sokan jöttek kezelésre, gyógyulást remélve, hogy alig győzzük a munkát. Rengeteg a tbc-s köztük. Rosszak a lakások, becsorog az eső a kunyhókba, és rosszul táplálkoznak. Még annyit: a legközelebbi lakott hely bozótkórházunktól 240 km-re volt Tavaly és idén a feleségem utazott a dzsungelbe. Minden költséget magunk fizetünk. „Magyar vagyok” — ön kovászként éleszti a szétszórtságban élő magyarság etnikai tudatát. Miért vállalkozott erre a nemes, ám bonyolult feladatra? — Az etnikai öntudat felkeltése és táplálása életszenvedélyem. Kint hamar rádöbbentem arra, hogy honfitársaim az utoljára idehaza szerzett emlékek hatása alatt élnek. Magyarországról alkott felfogásuk az akkori tapasztalataikon alapszik. Sokan ma már nemlétező ország nemlétező irányzatai ellen hadakoznak. Az első világháború utáni baloldali kivándorlási hullám hatása mind csekélyebb, mert az akkori emigránsok száma erősen csökken. Mi főként a fiatalokkal foglalkozunk. Megfigyeltem, hogy a második és a harmadik nemzedék nem azért igyekszik beolvadni, mert szégyelli magyarságát. Rájöttek arra, hogy sehol sem jó idegennek lenni. A mielőbbi azonosulással ezt a hátrányt akarták megszüntetni. A föllartóztathatatlannak látszó folyamat megállításához, lassításához elengedhetetlen a szétszórtságban élők etnikai tudatának a felélesztése: büszke vagyok magyarságomra. Az etnikai öntudatosodás teszi lehetővé, hogy megmaradjunk az idegen tengerben. „Kommunista lelkészt?” A szándék és az akarat azonban kevés. Magyar nyelv és kultúra nélkül nincs megmaradás. A nyelv megtartása a családi körben kezdődik. A nagyobb gyerekek azután Magyarországra utazhatnak, a kitűnő gyerektáborokba, tanfolyamokra, még később a nyári egyetemekre. Módot kellene találni arra, hogy akik tehetik, itthon végezzék főiskolai tanulmányaikat. A magyar orvosképzésnek kitűnő a híre és jók a művészeti főiskolák is. Úgy tapasztaltam, hogy a kinti, sajátos körülmények között, dolgozó magyar egyházak jobban ápolhatják a hazai kapcsolatokat, mint a klubok. Példaként említem, hogy néhány esztendeje a hívők még elképzelhetetlennek tartották magyarországi lelkész meghívását. Most már többen is tevékenykednek kint „hivatalosan” az óhazából. Az őszre várnak egy békéscsabai papot. Beiktatására a washingtoni magyar nagykövetet is meghívták. Csak azok érzik ennek a gesztusnak a jelentőségét, akik ismerik az amerikai viszonyokat. Szívesen fogadják kint a magyar művészeket, tudósokat. Egyre több magyar szerző műve kerül az olvasókhoz. Van értelme! Lassan induláshoz készülődik a társaság. Irány Budapest, majd Buenos Aires, Santiago de Chile, Salzburg, Párizs ... Ezer és ezer kilométer választja majd el azokat, akik oly közel kerültek egymáshoz. Az elmúlt heteknek az élményei azonban mindörökre közös tulajdonaik. Ha azt hallják, hogy Szombathely, vagy Tőserdő: ugyanarra gondolnak. A búcsúzáskor már csupán arra jut idő, hogy dr. Haraszti Sándor, „a kunsági fi” összegezze véleményét: — Az első anyanyelvi konferencián arról tárgyaltunk, hogy nem késtünk-e el. Most már tudjuk, hogy van értelme a munkának. A siker tőlünk, módszereink hatásosságától függ. Bebizonyosodott, hogy a magyar állam tiszteletben tartja a kapitalista körülmények között szétszórtságában élő, jószándékú magyarok felfogását. Tanúsíthatom, hogy a kintiek többsége elfogadja, tudomásul veszi a mai Magyarország politikai formáját, a szocializmust és a nemzettest egyfajta részének tekinti magát. Iiellai Nándor A FOLKLÓR A NAGYVILÁGBAN A népzene térhódítása Japánban Japánban nemcsak a zenei kultúrát, hanem minden művészetet az udvari nemesek, magas rangú katonák, a papok és az ezek közül kiemelkedett művészek alkottak, műveltek és őriztek meg. A kereskedőréteg csak a XVII. században vehetett részt először a művészetben. A parasztok és a halászok pedig évszázadokon át, szinte az utolsó évtizedekig távol tartattak a zeneművészet művelésétől. Természetesen nekik is megvoltak a saját dalaik. Életükben a bánatnak, az örömnek kifejezésére számos népdalt alkottak és örököltek nemzedékről nemzedékre. Ezek nagy része az idővel lassan feledésbe ment, eredeti formájuk megváltozott, átalakult, hasonlóképpen ahhoz a folyamathoz, ahogy a magyar népdalok egy része nótává vált cigányok vonóján, vagy a nótaszerzők kezén. A második világháború után a japán demokratizálódás mozgalmában figyeltünk fel először ezekre a népdalokra, mint értékes zenei örökségünkre. Sorra alakultak meg olyan amatőr és hivatásos együttesek, amelyek a környékükben, már-már elfelejtett népdalokat összegyűjtötték és előadták. Szintén a háború után sok új énekkar alakult (munkásszervezetekben, egyetemeken, középiskolában és falusi fiatalok kulturális egyesületeiben). A kórusok a külföldi népdalok mellett számos japánt előadva a népek közötti barátságot, a saját népzenénk iránti szeretetet terjesztették el országszerte. Röviden a hivatásos zenészek tevékenységéről. Már a hagyományos feudális rendszerben kialakultak a hagyományos zene teljesen új stílusú együttesei is. Olyan helységekben is szereztek értő hallgatókat az ősi zenének, ahol eddig csak európai muzsikát hallgattak. Hogy így történt, az főként a tokió állami zeneakadémia hagyományos tanszékének köszönhető. Ezen felül a fiatal zeneszerzők között megjelentek olyanok is, akik nemcsak az örökség megértésére, hanem a hagyományos zene felújítására, modernizálására is törekszenek. Ezek az • A cikk szerzője, a négy éve Magyarországon élő Bartók- és Kodály-kutató, a legutóbbi kecskeméti népzenei találkozón. ősi zene ritmusvilágába, hangzatába, hangnemébe beépítve kísérleteznek, kipróbálnak sok merész újítást, természetesen a hagyományos hangszerek használatával. Üj alkotási módokat keresnek — elődeiktől eltérő utat járva — a fiatal, az európai zenén nevelkedett komponisták. Elődeik még csupán a hagyományos zene anyagára próbálták alkalmazni az európai zene ritmusát, hangzatát és hangszerelését. A mai fiatalok inkább a hagyományos zene anyagából az abban rejlő teljesen új hangzatnak, ritmusnak és hangszínnek lehetőségeit kutatják és a mai modern zene különféle módjait. Az összehasonlító zenetudomány eredményeiből indulnak ki a hagyományos zene rendszerbe foglalására és elméleti megalapozására vállalkozó tudósok. Már eddig is nagy eredményeket értek el. Széles mozgalmat indítottak el Japánban a népdalok felkutatása, megőrzése, megismertetése érdekében. Iwaki Hadzsimu KÖNYVESPOLC Szögkirály (Cigány népmesék) Ország-világot látó. szerencsét próbáló cigányok a Szögkirály meséinek hősei, csudás tudományok birtokosai, vashajlító, furfangos emberek. Legyűrik a sárkányt. a táltost, keresztülvágják magukat a réz-, az ezüst-, az aranyerdőn. Fáradozásaik jutalmául természetesen elnyerik a királylány kezét, élnek boldogan, míg meg nem halnak. Sáfár Sándor tanító gyűjtötte másfél évtizede azt a tizenegy cigánymesét. amelyet Jékely Zoltán gondozásában, átköltésében adott ki a Móra Kiadó. A mesék felépítése. szerkezete hasonlatos a magyar népmesékhez. Motívum- kinesük is szinte teljesen azonos. Mitől mégis sajátos varázsuk, színpompájuk? A társadalom perifériáján élő. nomadizáló cigányság képzeletét talán még kevésbé korlátozták a valóság tényei, mint a megállapodott, reálisabb környezetben élő magyarokét. A mesék díszítése, dús vegetációja Keletet idézi. Kedvére való feladatot kapott Berki Viola, amikor megbízták az • Betyár volt-e Cigány Jóska? illusztrációk elkészítésével. Élettel, áradó jókedvvel teltek fekete- fehér rajzai. Színes kompozíciói a kötet legszebb lapjai. Ezeknél nem elégszik meg az adott történet — hangulatilag jól eltalált — ábrázolásával: saját egyéniségével. áradó lírájával gazdagítja a mesét. Kicsiket, nagyokat egyaránt gyönyörködtet a Kék fa, a nvolcvannyolc fejű sárkánynál sínylődő szép királvkisasszony, a Táltos ló H. N. • Négy cigánylegény mesterségének a haszna. ÍXvXóXWX-X-X-X'X-X-X-X-X-XvXv v.v##,v.v.v.v.v.v.vav»v»* •X-X'lrX-XrXwXvXrXrXNrXrXírXrlyXivXy A KLUBTAGOK NYÁRON Simon Lajos LÁNGOL A NYÁR 1. Delet ütött Mintha fák alatt delelő parasztok árnyéka lennék, úgy szendergek itt: foltosra vedlett, rozsdamarta fűben, és csendben. Csak egy gyorsvonat sikít. Vagy álmodom? S egy láng-forró határból igásló sírás vág a.csenden át? Delet ütött. O, nem hallom, csak érzem a fel sem kondult dél-harang szavát. Mert bennem annyi kaszát törő nyárnak emléke, kínja, lángolása él, és nyílt szívemen szüntelenül át száll, mint sarkigtárult ablakon a szél. 2. Haj, lányok Lángol a nyár, mint a pujka taréj, a porcfű csupa rozsda, a kánikulában vatta-fehér_ habot izzad a bodza. Adatta csücsülök. Félig áléit fejem térdemig kákád, Haj, lányok, ki szalad kútra vízért? S ki itat, mint volt aratókat? A fotósoknak számtalan témát kínál a nyár. A fény, a ragyogás, a forró hónapok sokféle színessége, mozgalmassága: megannyi alkalom arra, hogy megörökítsék, hogy lencsevégre kerüljön. A bajai Duna Fotóklub tagjai sem voltak restek az elmúlt hetekben. Járták a város utcáit, tereit, lesték a Sugovica pártjának titkait, rejtett szépségeit. Hosszabb időt töltöttek csoportosan Sopronban; rész vettek egy felsőfokú fotótanfolyamon, mely két héten át tartott. Ismerkedtek a város emlékeivel, művészi értékű épületeivel. A „Gótikus templom” című kép — Görbe Ferenc alkotása — is ekkor készült. Másik képünk (Kovács Béla: összkomfort) a nyárnak egy meghitt, derűs pillanatát idézi elénk. V. M. Gyönyörű áttetsző semmi az ég, rajta egy bárányka nyargal, a napba akasztja szarva hegyét, s viszi diadallal. lllilll /
