Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-03 / 153. szám

4 • Petőfi népe • 1973. július 3. Korszerű műtrágyagyárak, több új növényvédő szer Gór Nagy Sándor nehézipari miniszterhelyettes a mezőgazdaság kemizálásának fejlődéséről Mezőgazdaságunk kemizálásának fejlődésére jellemző, hogy az idén hektáronként 190 kiló műtrágyát alkalmaznak a me­zőgazdasági üzemek. A növényvédőszer-felhasználásban is megközelítettük a fejlett országok színvonalát, a hektáronkén­ti 9 dolláros vegyszerértékkel. Ez a figyelemre méltó növeke­dés megteremtette a mezőgazdasági termelés további korsze­rűsítésének alapjait is. A kemizálás jelenéről és jövő tervéi­ről nyilatkozott Gór Nagy Sándor, a nehézipari miniszter he­lyettese. A mezőgazdaság kemizálása a vegyipar függvénye. Hogyan biztosítja ez a dinamikusan fej­lődő iparág napjainkban a kor­szerű agrotechnikákhoz elenged­hetetlenül szükséges kémiai' anyagokat? — Műtrágyagyártásunk menv- nyiségét és a technológiai szín­vonalat tekintve jónak mond­ható. A szükséges nitrogén ha­tóanyag mintegy 90 százaléka, a foszfor ha tóanyagnak pedig 70 százaléka a magyar gyárakban készül. A káliműtrágyábói azon­ban teljes egészében behozatal­ra szorulunk. Az elmúlt évek-' ben jelentősen bővítettük az alapanyágbázist, új ammónia­szintézis-tizem létesült a Borso­di Vegyi Kombinátnál, a Tiszai Vegyi Kombinátnál 45 ezer ton­na kapacitású salétromsavüze­met építettünk, Szolnokon pe­dig 200 ezer tonna évi termelésű kérisaVgyár kezdte meg az üze­melést. Idén legfontosabb fela­datunk a választékbővítés. A Pé­ti Nitrogénműveknél, a Tiszai Vegyi Kombinátnál, valamint a Peremartoni Vegyipari Vállalat­nál megkezdték a korszerű, ösz- szetett műtrágyák gyártását. — Bár a növényvédőszer-fel- használásunk megközelíti a fej­lett ipari országok szintjét, az e körbe tartozó vegyületeknek alig több mint 50 százalékát állítjuk elő itthon. Az import csökken­tésére és a választék bővítésére a Nehézipari Minisztérium ki­dolgoztatta azt a célprogramot, amelynek alapján Magyarorszá­gon is megteremthetjük a kor­szerű növényvédőszer-kutatást és. ipari termelést. Több új ha­tóanyagú növényvédő szer kerül forgalomba, a gyógyszeripar is bekapcsolódott á növény védőszer­gyártási programba 1972-ben 10, az idén pedig már 17 új hazai növényvédő szert adnak át a fo­gyasztóknak. A fejlett ipari or­szágok szintjét tekintve bizo- . nyos elmaradás mutatkozik az állattenyésztés kemizálásában és ugyancsak alacsonynak moiid- ható a mezőgazdaság műanyag­felhasználása is. Milyen a kapcsolat a terme­lők és a felhasználók között? — A mezőgazdasági üzemek­nek a kemikáliák gyártása mel­lett segítséget adunk a felhasz­nálásban is. A Magyar Vegyipa­ri Egyesülés számítógépköz­pontjában például komputer se­gítségével határozzák meg az egyes talajtípusok optimális mű­trágyaigényét és a műtrágya­féleségek arányait. Létrehoz­tuk a műanyag-alkalmazás­technikai, valamint a mezőgaz­dasági kemizálási központot. Ezeknél bemutatjuk a vegyipar újdonságait, ismertetjük annak felhasználási területeit és mód­jait. A választék bővítését szol­gálja még a . KGST-n belüli együttműködés. Részt veszünk az INTERCHIM munkájában. Bul­gáriával, NDK-val és a Szovjet­unióval négyoldalú megállapo­dást kötöttünk a kemikáliák ku­tatásával, fejlesztésével kapcso­latos együttműködésre. A Nehézipari Minisztérium, a. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal közösen elké­szítette a mezőgazdaság kemizá-' lásának távlati tervét. Milyen változásokat tartalmaz ez a nagyszabású program? —: Megállapítottuk,, hogy 1985- re a vegyiparnak és a külkeres­kedelemnek összesen 2,4 millió tonna vegyes műtrágya ható­anyagot kell a mezőgazdaság­nak átadni. Ennek feltételeként 1985-ig háromszorosára kell nö­velnünk a nitrogén és foszfor műtrágyaipari kapacitásunkat. Ma már nem beszélhetünk kü­lön nitrogén és foszfcrműtrá- gya-gyártásról. Olyan üzemeket kell létesítenünk, amelyek nyersanyagként -földgázt, nyers- foszfátot és kálisót használnak fel és a különböző összetételű műtrágyák igen széles választé­kát állítják elő. A magyar műtrá­gyaiparban először a Péti Nit- rogenműveknél építünk ilyen korszerű műtrágyagvárat, amely 1975-ben már évenként 260 ezer tonna nitrogén, 80 ezer tonna foszfor és ugyanannyi kálium hatóanyaggal növeli a hazai mű­trágyaipar termelését. Az új üzem azonban még nem elégíti ki a szükségleteket sem mennyiségben, sem pedig választékban — hangsúlyozta a miniszterhelyettes. — A péti be­ruházást követően olyan fosz- forműtrágya-gyártásra van szük­ség, amely egyedi műtrágya és kálisó bekeverésével korszerű hármas-hatóanyagú műtrágya előállítását teszi lehetővé. Egy ilyen műtrágyagyár építését ter­vezzük 1976 és 1980 között. Mindezek a bővítések és beru­házások lehetőséget adnak arra, hogy a mezőgazdaság 1975-ben 260 kilóra, 1980-ban 300 kilóra, 1985-ben pedig csaknem 400 ki­lóra emelje hektáronkénti mű­trágya hatóanyag felhasználást. Elképzelhető-e, hogy a jövő­ben önellátóak leszünk növény­védő szerből? — A növényvédő szer gyártás- és felhasználás jellegéből adó­dik, hogy sem most, sem pedig a távoli jövőben teljes egészé­ben önellátásra nem tudunk be­rendezkedni. Ezen a területen igen komoly nemzetközi együtt­működést kell kialakítanunk a KGST-országokkal. Ezek meg­valósításával a tervek szerint 1980 után a hazai ellátásunknak már 70—75 százalékát tudja majd vegyiparunk itthoni ter­meléssel, illetve szocialista ter­mékcserével kielégíteni. A fo­lyamatban levő kutatás és fej­lesztés^ eredményeiképpen a kö­zeljövőben 15 új növényvédő szer gyártását kezdik meg és ezzel 1970-hez viszonyítva 1975-ig megduplázódik a magyar nö- vényvédőszer-ipar termelése. Barta Éva KENDŐZETLENÜL Lima után szemétszőnyeg Nyolc napon át vendégeske­dett Kecskeméten a nemzetközi Lunapark. A Köztársaság tér füves területét elfoglaló szóra­koztató nagyüzem délutánon­ként, s kora este szép számmal vonzotta látogatóit, a fiatalokat, akik egyebek között utaztak a lengővasúton, felültek a láncos hintára, kipróbálták az automa­ta játékokat és célbalőttek. Hogy mennyire jól érezhették magu­kat, arra önfeledtségükből kö­vetkeztettem. Mert mi tagadás, nagyon sokan megfeledkeztek arról, hogy egy . szépen parkosí­tott téren vannak. Reggelenként munkába jövet szomorúan/ tapasztaltam, hogy egyre szemetesebb a Lunapark környéke. Ezért megkönnyebbül­tem, amikor észrevettem, hogy csomagol a társulat. Elköltözé­süket aránylag gyorsan lebonyo­lították, június 25-én, hétfőn dél­után már csak hűlt helyüket ta­láltam, amely valóságos szemét­szőnyeggel volt borítva. Zsíros, koszos papírok, használt nylon­tasakok, tartalmuktól megfosz­tott mosóporos dobozok, rongv- és vattadarabok hevertek min­denfelé. És azóta sajnos nem változott e helyzet. A helyszínt látván támad né­hány gondolata a jóérzésű em­bernek. Például gyanítja, hogy a nemzetközi Lunapark Kecske­méten járt alkalmazottainak nem sok fogalmuk lehet a köztiszta­ság mindenkire egyformán kö­telező szabályairól. Értesülésünk szerint rendbe hozva kapták meg a területet, így azt ugyan­olyan állapotban kellett volna átadniuk. Vagy talán úgy gon­dolkoztak, hogy h», az odavaló­nak szemetelhetnek, ők miért nem? Nos, akárhogy is történt a do­log, már késő a bánat. Persze korántsem annyira, hogy egy városi Illetékes ne merészelje 1 elrendelni a környék nagytaka­rítását. Mert most erre a mun­kára van szükség, mégpedig ha­ladéktalanul ! Velkei Árpád Fórum mindenki javára A múlt hét elején tanácskozott a Hazafias Nép­front városi bizottsága és Kecskemét Városi Ta­nácsa közös rendezésében az a kereskedelmi vi­tafórum, amelynek immár örvendetesen egyre szebb hagyományai vannak. Hovatovább törvényszerűvé válik, hogy „a pult- két oldalán állók” — ha nem is a szó szoros értelmében eladók és vevők, hanem a kereskedelem vezetői és a lakosság képviselői — rendszeres időközönként kölcsönösen megvitatják gondjaikat. i A kifejezés jobbik értelemében „nagy port vert fel” korábban a nők fóruma, amely elsősorban az anyák, kismamák, háziasszonyok meglátásait, vé­leményét tükrözte, a második műszakkal kapcso­latos kérdéseknek adott hangot, és sok vitás szem­pontot segített tisztázni. Ezt a megbeszélést bő­vítették most a rendező szervek a lakosság egé­szét tömörítő, a kereskedelemmel és a vendéglá­tással kapcsolatos bírálatok és javaslatok tágabb fórumává. Főként a tanácstagi jelölő gyűlések alkalmával hangzott el megannyi, az előbbi témákat érintő felszólalás. Ezekre, és a később kibocsátott kér- dőlapokra támaszkodva, a főbb tárgyköröket ész­szerűen csoportosítva értettek most szót egymással az állami, tanácsi és szövetkezeti kereskedelem és vendéglátás vezetői, s az ő szolgáltatásaikat na­ponként igénybe vevő vásárlóközönség soraiból néhányan. Sok érv és ellenérv hangzott el ezen a megbeszé­lésen, sok jogos panaszra adtak választ, olykor pedig jószándékú, de téves óhajokat „tettek-hely­re” az illetékesek. Nem a kiskereskedelem mentségéül, vagy igazolá­sul hangzottak el, mégis sok szónál hívebben ma­gyaráztak a számok. Hogy például csaknem 85 ezer városlakó mellet a „vonzáskörzet”, a városon kívüli községek népének jogos igényei, sőt, az ide­genforgalom kívánságait is el kell látnia kereske­delmünknek. Méghozzá olyan körülmények között, hogy egy évtized alatt 133 (!) százalékkal nőtt a megyeszékhely kiskereskedelmi forgalma, a háló­zat alapterülete pedig mindössze 57 százalékkal. M^eg kell mondanunk, hogy az ország egyéb városai­hoz képest e tekintetben jóval előnytelenebb a helyzetünk. A fórumon szóba hozott kérdéseknek a puszta felsorolása is megtöltene egy füzetet. S ezekkel talán majd később foglalkozunk. Van miről szóla- nunk és van mit a helyére tennünk. A tanácsko­zás lényegét valamiképpen annak a résztvevőnek a megjegyzése summázta, aki azt mondotta: néhány évvel, vagy évtizeddel mérve, mennyire mások az igényeink, a kereslet, mennyire más az, amit a ve­vő az eladóktól elvár .. . Lényegében azt összegez­te ez a tanácskozás, hogy a kereslet és a kínálat nagyjából, összhangban van, hogy ha adódnak is gondok az ellátás szférájában, a problémák megol­dására mindent megtesz a szakmai vezetés. Ez a tanácskozás ugyan nem akart, nem is tud­hatott minden nehézséget elhárítani, de a lehető­ségekhez képest igyekezett a közösség, a vásárlók mindennapi gondjainak megoldásában hasznos se­gítőtársnak bizonyulni. És ha ezt a célját elérte már nem volt hiábavaló. j. t. Esedékes a kötelező gépjármű-felelősségi biztosítás második félévi díja Az Állami Biztosító statiszti­kája szerint az elmúlt évben 82 874 esetben okoztak balese­tet, karambolt a gépjárművek. Műszaki hiba miait .1119 baleset történt, a többi a gépjárműve­zetők magatartásán múlott. A járművezetők hibájából 11399 ember sérült meg, 3670 gyalo­gost, köztük 62 gyermeket gá­zoltak el, 438-an vesztették éle­tüket. A gépjárművek által oko­zott anyagi kár az elmúlt év­ben 300 millió forint volt, s ezt az összeget a biztosító a kötelező gép j ármű-f elelősségi biztosítás alapján megtérítette. A sajnálatos adatok is igazol­ják a kötelező biztosítás fontos­ságát, s azt, hogy az érvényes biztosítás minden járművezető­nél, mindenkor kéznél legyen. Július 1-én esedékes a kötelező gépjármű-felelősségi biztosítás második félévi díja, amely a hónap végéig egyenlíthető ki. A befizetést igazoló szeivény hiá­nyában a közúti ellenőrzés so­rán megtilthatják a gépjármű közlekedését. MEGJEGYEZZÜK Már megint a mini? Nem ritka látvány a kora reggeli órákban a kerékpáron kisgyermekét óvodába, bölcsődébe vivő anyuka vagy apuka. Általában a csomagtar­tón ücsörögnek az álmos kicsinyek, szüleik derekába kapaszkodva lógat­ják lábukat a föld felé. Délután már vidámabbak az apróságok, hiszen nem a jó meleg ágyból keltették fel őket a karékpározás előtt. Ezek az utak nem ritkán az or­vosi rendelőben végződnek — je­gyezte meg a napokban városunk egyik sebészorvosa. — Elszorul sok­szor a szívem, amikor ilyen csöpp­ség kerül elém, bokatöréssel, vagy csúnya, mély horzsolással valame­lyik lábán. A csomagtartón ülve ugyanis, lábacskáikat lógatva, na­gyon veszélyes helyzetben utaznak. Lábuk könnyen a küllők közé ke­rülhet, s ilyen esetekben azután ál­talában orvosi rendelő, sőt hosszan­tartó kezelés az út vége. Kérdem ilyenkor a szülőktől, hogy miért nem szerelnek fel hálót a kerékpár­ra? Szinte mind azt mondja, hogy megpróbálta már de, nem lehet kap­ni. Érdemes lenne felhívni a kereske­delem figyelmét, hiszen megyénkben havonta tudomásom szerint legke­vesebb húsz kisgyermek szenved ilyen körülmények között boka tö­rést, vagy súlyos lábsérülést... Kecskeméten, a Katona József téri műszaki boltban érdeklődtünk: Kap­ható kerékpárra szerelhető háló? A válasz nagyon rövid és elgon­dolkodtató volt. A magyar kerékpá­rokhoz már nem gyártanak hálót, több mint egy éve. A sárvédőket is úgy' gyártják, hogy erre nem lehet hálót szerelni. Miért? Csökkent a kereslet, nincs szükség hálóra, a miniszoknyát már nehezen kapja el a kerék ... A szovjet kerékpárokat, hálóval felszerelve hozzák forgalom­ba, de hálót külön nem lehet kap­ni .. . A Rákóczi úti boltban hasonló vá­laszt kaptunk. A magyar háló nem keresett, nem is kapható, nem is tudják, hogyan lehetne felszerelni az újabb magyar gépekre. Szovjet há­lót tudnak adni, páronként négy fo­rintért. Ugyanennyi lenne a magyar háló ára is . . . A szovjet kerékpárgyártó szakem­berek ezek szerint nemcsak a mini- szóknyás kerékpárosokra gondoltak, eszükbe jutott, hogy a csomagtartón kisgyermeket is szoktak szállítani. Ügy gondolom, nem ártana, ha az illetékesek valami megoldást talál­nának sok-2>ok kisgyermek épségé­nek védelmében. Persze, addig a szülők is tehetnének valamit, mert a 4 forintos szovjet hálót valószínű kis ügyeskedéssel a magyar kerék­párra is fel lehetne szerelni. ' O. L. Az épülő halasi kórház Jobb kalauzt keresve sem találtunk volna arra, hogy be­mutassa az épülő kiskunhalasi kórházat, mint Szanyi Miklós főművezetőt. A harminc éves fiatalember 1969-től, ahogyan mondani szokás, az első kapavágástól az építkezésnél dolgo­zik. Szívesen és örömmel vállalkozik a kísérő szerepére, noha ezen a napon már négyszer „mászott fel” a tizedik emeletre. Ä bemutatást mi is innen, a legfelső szintről, a tizedik eme­letről, pontosabban a tetőről kezdj ük. • A kórház tetején már valóban a utolsó simításokat végzik. Elek­tromos kézicsiszolóval szépítik a burkolókövet. A látvány egyedül­álló. Háttérben az úgynevezett fertőzőosztály épülete, tetején szege­di középiskolások szakmai gyakorlatot végeznek. Jobbra a kazánház, amely a télen már fűtötte a helyiségeket, s a szakmunkások meleg­ben dolgozhattak. • Összesen tíz műtőszoba lesz az épületben. Ezeknek a helyisé­geknek az állandóan egyenletes hőmérsékletű, azonos páratartaimú levegőt egy klímaberendezés szolgáltatja. A berendezésnek egy1 töredéke látható a felvételen. 9 A tizedik emeleten helyezik el a könyvtárat, az olvasótermet és a büfét. Török János, az EÜBER Vállalat szakmunkása a fűtőtestek elé helyzendő védőrácsokat festi, de ugyanez a vállalat szereli az ajtókat, beépített szekrényeket, bútorokat, pólyázó asztalokat. Itt — • A sebészeti műtőszobák egyikében kaptuk lencsevégre Fakan József csempézőt. Elmondták a csempéző szakemberek, hogy az épületen összesen 14 ezer négyzetméternyi felületet burkolnak fő­leg halványzöld csempével. Ez csaknem másfél hektárnyi területet jelent, darabszámra pedig — egy négyzetméterre ötven csempe jut álagosan — hétszázezer darab csempe. Ezenkívül azonban rájuk vár további ötezer négyzetméter mettlachi lap lerakása is. Nem kis munka/ Gál—Pásztor

Next

/
Oldalképek
Tartalom