Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-03 / 153. szám

1973. július 3. • PETŐFI NÉPE • 5 KECSKEMÉTEN JÁRT FŐISKOLÁBA A Galilei-kör elnöke Az olasz munkások vére sem segített. A leukémia elsorvasz­totta a nyolc esztendeje Olasz­országban dolgozó magyar for­radalmár, Sisa Miklós szerveze­tét. A milánói elvtársak friss vére csak hetekkel hosszabbítot­ta meg szűkre szabott idejét. A hajdani pápai, kecskeméti, budapesti diáknak, a Galilei-kör volt elnökének, a római szovjet követség sajtóreferensének te­metésén összegyűlt ismerősök, harcostársak tudták, hogy ki­vételes képességű embert bú­csúztatnak. Itáliában is bizonyí­totta az új iránti fogékonyságát, azt, hogy mind pontosabban lát­ja a kor fejlődésirányát, a tár­sadalom valódi mozgatóerőit Feleségével együtt részt vett az olasz kommunista párt alapító livornói kongresszusán. Idén lenne nyolcvan eszten­dős. Mulasztást pótolunk nagy­szerű életművének felidézésé­vel. Három év a jogakadémián Nem volt hiány kitűnő képes­ségű radikális szellemű ifjak- ban a huszadik század elején a kecskeméti jogakadémián. Egy­mással versengtek, hogy ki 'tud nagyobbat szippantani a legfris­sebb eszmeáramlatokból. Oko­sak, merészek voltak, telve tár­sadalmi felelősségtudattal, az­zal a vággyal, hogy aktívan részt vegyenek a korhadt társa­dalom átformálásában. Többen .már „priuszosan” érkeztek a középiskolákból. Tóth Lászlónak az volt a: bűne, hogy rendszere­sen látogatta a munkásotthont. Sisa Miklós azt merészelte mon­dani a nagy hírű pápái gimná­ziumban, hogy Ady Endre a kor legnagyobb költője. Elnézték vétkeiket, mert úgy vágott az eszük, mint a borotva és csil­lapíthatatlan szomjúsággal szív­ták magukba a tudományokat. A dunántúli tanító fia 19 éves korára tűrhetően megtanult an­golul, németül, franciául, de nem jött zavarba, ha latin vagy görög szöveg került eléje. Kecs­keméten akkor figyeltek fel ne­vére, amikor 75 oldalas dolgoza­tával elsős létére megnyerte az iskolai pályázatot. (A darwiniz­mus és a filozófia viszonyát tag­lalta.) Erős szociáldemokrata párt- szervezet dolgozott akkoriban Kecskeméten, a jogakadémia több tanára a polgári radikáliz- mus hívei közé tartozott. A ked­vező körülmények elősegítették Sisa Miklós képességeinek gyors kibontakozását, nézeteinek tisz­tázódását. Az újságíró Kitűnő újságíró, csak úgy mellékesen. Tóth Lászlóval és Hajnal Józseffel társulva egy esztendőn keresztül olyan szín­házi hetilapot szerkesztett, hogy találó megállapításait ma is ámulva olvassuk. „Herczeg Fe­rencnek nem az a baja, hogy nem tud írni, hanem sekélyes a filozófiája és ezért érezzük lé­hának, unalmasnak, újat nem mondónak.” Bekapcsolódik a Szekfű-vitá- ba, történelmi materialistának vallja magát, és állást foglal a tudományos kutatás szabadsága melléit. A Magyar Alföldben és más lapokban közzé tett' írásai­ban a fennhéjázó militaristákat, a vidéki dilettantizmust ostoroz­ta. Egyik-másik cikke vitatható, de annyi bizonyos, hogy indíté­kai nemesek, szemlélete merész, mindent az ész ítélőszéke előtt mérlegel. Élete folyamán több újságot is szerkesztett. (Az Éb­redő Ifjúság címűt Kecskemé­ten, a Szabad Gondolatot Buda­pesten stb.) Szövetségben Károlyi Mihállyal Pozsonyi, budapesti egyetemi éveiben személyesen megismer­kedik a hazai progresszió leg­jobbjaival. Tekintélyére jellem­ző, hogy már 1915-ben a Galilei- kör vezetőségi tagja, majd három térni szervezet elnöke. Noha kezdetben nem csatlakozott egy­értelműen a haladó gondolko­dású egyetemistákat tömörítő egyesület forradalmi szárnyához, mégis hozzájárult a kör balrato- lódásához. Hatással volt gondolkodás- módjára Szabó Ervin és a bu­dapesti nagyüzemi . munkásság. Egyre inkább a béke mielőbbi megteremtését tartotta a legfon- tosábbnak. Ezért összeköttetést keresett és talált Károlyi Mi­hályhoz. Kevesen látták Sisa Miklósnál világosabban egy vesztes háború , következménye­it. (A kecskeméti Tóth L,ászló is a kevesek közé tartozott.) A rendőrség azonnal lecsapott a szervezkedésre. Maga Krecsá- nyi Kálmán főkapitány-helyettes vezette a nyomozást. Dokumen­tum értékű összefoglaló jelenté­sére az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában buk­kantam. Ebben leírja, hogy Sisa előadásaiban — bizonyos felté­telekkel — osztályharcot javasol a béke érdekében. „Tanúk állí­tása szerint dr. Sisa Miklós ezen felolvasásaiban, utcai tüntetések szervezését és a fokozott gazda­sági harc szükségességét is hang­súlyozta. Ennek az eszmének a propagálására Sisa igyekezett megnyerni Károlyi Mihály gró­fot és a szociáldemokrata párt vezetőségét.” A továbbiakban részletesen is­merteti, miként válaszolt Káro­lyi a javaslatra,, a Galilei-kör elnöke mikor, mit tárgyalt a szociáldemokrata politikusok­kal. Majd szemére veti Sisának, hogy 1917 őszén Tartós békét akarunk címmel illegális röpla­pot szerkesztett és terjesztett. A börtönben Négynapos házas, amikor 1918. január 14-én letartóztat­ják. A Conti utcai fogházban, majd a „Gyűjtőben” őrzik. Csak az őszirózsás forradalom előtt szabadul: a militarista körök benne látták egyik legveszedel­mesebb ellenfelüket. Előzetesen — január 12-én — feloszlatták a „hadi érdekek veszélyeztetése és a fennálló társadalmi rend felforgatására irányuló törekvé­sek miatt” a Galilei-kört. A rendőrkapitány Sisa Miklóssal közölte a határozatot, amit az elnök „tiszteletlenül fogadott”. A proletárdiktatúra megdön­tése után emigrált, öccse levelé­ben közölt visszaemlékezései szerint a börtönben magabizto­san, öntudatosan viselkedett és várta a rendszer összeomlását. Itt említjük meg, hogy forradal­mi gondolkodású hitvesét Blüh Júliát is bebörtönözték 1918 ja­nuárjában. Közben tanulmányok tucatja­it publikálja a Szabad Gondo­lat, a Nyugat és más folyóira­tokban. Nézetei ugyan ellent­mondásosan, de következetesen a szocialista átalakulás lehető­ségeit latolgatják, ezt igyekez­nek előkészíteni.-. Véleménye szerint a kapitalizmus felett el­járt az idő és generációjának vállalni kell a változásokkal já­ró megrázkódtatásokat. Tudós, szépíró írásainak, vitairatainak, ter- -vezeteinek elemzése szakfolyó­irat dolga. Csak jelzésszerűen: foglalkozik a nemzetközi mun­kamegosztás problémáival, a munkás- és parasztcsaládok teendőivel, a szovjetek tapasz­talataival — az elsők között is­meri fel Lenin korszakos jelen­tőségét :— az osztályharc formái­val, nemzeti sajátosságainkkal, a( nyólcosztályos oktatással stb. Ellenzi az erőszakot. Amikor a kommunistákat letartóztatják így nyilatkozik: „Pesten embe­reket nem cselekedeteik.,; hanem politikai nézeteik alapján tartóz­tatnak le.” Szigorúan ragaszko­dik elveihez. Elutasította a szá­mító taktikázást, - a kényszerfe­gyelmet, a szellemi tunyaságot, a manipulált döntéseket. A Tanácsköztársaság idősza­kában főként Fiúméban tartóz­kodott. Beteg felesége hazaköl­tözött a szülői házba, vele tar­tott. Noha tisztséget nem vál­lalt, nem kapott, mindvégig közvetlen kapcsolatot tartott fenn a proletárdiktatúra több vezetőjével, elsősorban Korvin Ottóval. 1919 szomorú őszén Sisáéknak is menekülniük kellett. Soha nem tért vissza többé hazájába. Rövid megemlékezésünkben nem szólhattunk jogelméleti munkásságáról, szépirodalmi al­kotásairól. Mindvégig a társadalmi igaz­ságosságot kereste. Ifjúkorában olykor kritikátlanul ötvözte a modernebb eszméket, később mindinkább a marxizmus táján kereste a kibontakozást. Leszá­molt a radikálisok illúzióival. A magyar értelmiség legjobb­jai közé tartozik. Ileltai Nándor Az Olvasó népért mozgalom (1,) Az Olvasó népért mozga­lom első országos tanácskozásá­ra az ötéves évforduló adott al­kalmat, helyesebben a tapaszta­latok kicserélésének szüksége, mégpedig most, miután a moz­galom az indító és felnövelő író- szövetségtől átkerült a Hazafias Népfront tágabb hatáskörébe. A nyíregyházi tanácskozás másfél napjának még legfontosabb gon­dolatait is nehezen tömöríthet- jük újságcikkben. A Népfront a teljes jegyzőkönyvet megjelente­ti majd a mozgalom mindin­kább növekvő tábora számára; a derűs, baráti légkört viszont Darvas József megjegyzése jel­lemzi. E szerint a kezdet olyan volt, mint Illyés Ozorai példá­jának egyik jelenete, amikor a honvédek folyton körbejárnak a hegyen, azt a hitet keltetvén, hogy igen sokan vannak. Ebben a mozgalomban is az írószövet­ség vezetői és néhány lelkes könyvtáros járták körül a honi tájakat, mozgolódásuk zajából sokaságot lehetett sejteni, pedig a sereglés apránként kezdődött, s menet közben növekedett csak. Időközben azonban szerte az or­szágban sokan hallották meg a hívó szót, s az önálló kezde­mények, jó ötletek nyomán eredmények születtek. Ezeknek összekapcsolására ma már nem elég néhány fáradhatatlan em­bernek — elsősorban Fábián Zoltánnak, az írószövetség titká­rának — egész országot átívelő szervezőkészsége. A tréfás biztatás célja, hogy az „ozorai helyzet” valóban megszűnjék, s a mozgalom, mely hosszú távon és sokféle^ módon szolgálja népünk művelődésének ügyét, szétágazzék és megerő­södjék. A tanácskozás tehát a vissza- és előre tekintés alkal­ma volt, az elvégzett munka mérlege, s a további célok be­tájolása, A fél évtizeddel ezelőtti indu­lást felismerés és szükség sür­gette: felismerése annak, hogy — félre az illúziókkal! — még nem vagyunk olvasó nép; s azonkívül az új gazdasági me­chanizmus nagyfokú decentrali- zálódást hozott magával, a taná­csok önállóságát is, így az ál­taluk fenntartott könyvtárak anyagi helyzetének teljes függő­ségét, olykor háttérbe szorulá­sukat más helyi szükségletek mögött. Nem véletlen, hogy a mozga­lom legfőbb szöveitsegesei a könyvtárosok lettek, hiszen ők észlelték leghamarabb a beszer­zési keretek szűkülését, s ők lát­ták legjobban, milyen mérték­ben nélkülözik egyes rétegek a művelődés legfőbb eszközét, a könyvet. Akciókat szerveztek te­hát (pl. „Az első könyv házhoz megy”, „Úttörők az olvasó né­pért”), amelyekhez felhasznál­ták a gyermekek könyvszeretét és tettre készségét, hogy a fel­nőtteket ellássák, nekik könyvet vigyenek, hiszen sok ember akad még, aki restell betérni a könyv­tárba, idejéből sem futja találj, vagy csak akkor kap kedvet az olvasóra, ha elébe tesznek egy vonzó és érdekes olvasmányt, (így érték el pl. a Somogy me­gyei Nemesdéden, hogy a köz ség lakóinak 25 százaléka lett olvasó, s a könyv ma is „ház­hoz megy”, csak már nem az el­ső, hanem a sokadik, mert az öregeknek, betegeknek, kisgyer­mekes anyáknak az úttörők ma is elviszik.) Sokfelé megalakultak a helyi művelődési munkaközösségek a társadalmi erők mozgósításának és összekapcsolásának céljával a kultúra minden területén mun­mérlegen kálkodva; a helytörténeti szak­körök, s a különféle klubok, kis közösségek — az érdeklődés sokfélesége szerint. És lezajlottak olvasóverse­nyek, pályázatok is, mint pl. a „Kell a jó könyv”, s az „Olvasó ifjúság” címűek, melyekhez ha­sonlót tervez a KISZ és a hon­védség a felszabadulás harmin­cadik évfordulójára a „Hazafi- ság és honvédelem” tárgyköré­ben. A mozgalom eredményei kö­zött könyvelhetjük el, hogy a parasztság egy főre, egy évre ju­tó könyvvásárlása kimozdult a holpontról: az öt évvel ezelőtti három forintról tizennégy fo- ritra emelkedett, ami arányában akkor is jelentős, ha a könyvek drágulását is figyelembe vesz- szük. Annál is inkább, mert a munkásság a harminchárom fo­rintos átlagról csak harmincki­lenc forintra emelte vásárlását, s az értelmiség a százhúsz fo­rintos kereten nem változtatott ebben az időszakban. A mozga­lom elevensége és hatása, úgy látszik, falun a legerősebb — ott is van rá a legnagyobb szűk- ség. / (Folytatjuk) SZÁMOZOTT EMBER SALAIMANDERREL, NAPFEJ ÍJ OROSZLÁN KEREKEKEN NYELVŐR Mi fér bele Jugoszláv képzőművészet Budapesten Mi tagadás, kíváncsian vár­tam a találkozást a kortárs ju­goszláv festészet jeles képvise­lőivel. Mi újat tudnak mondani, tudnak-e újat egyáltalán, fele­melik a nézőt, vagy földhözvág- ják, gyönyörködtetik, sokkolják, elképesztik, vagy kivülrekesztik a modern fesztészet sokszor bi­zony követhetetlen tájairól? A belgrádi Modern Múzeum gyűjteményéből válogatott anyag — kereken 100 kép — most először tekinthető meg Magyarországon, s viszonzás­ként az év végén Belgrádban rendeznek kiállítást a modern magyar művészet alkotásaiból. Tény, hogy meglehetősen ke­veset tudtunk eddig a szomszéd ország képzőművészetéről, ezzel magyarázható a rendkívül élénk érdeklődés is: a Műcsarnokban, jó félórával az ünnepélyes meg­nyitó előtt már hosszú sorokban álltak a látogatók. A kíváncsiak nem csalatkoztak, az ügyesen válogatott képek valósággal ösz- szefoglalták a különböző művészi áramlatokat, amelyeket amúgyis ritkán láthatunk így együtt és ennyire folyamatosan. Nagyon jellemző az expresszivitás iránti hajlam. De nem marad le a töb­bitől az ezzel ellentétes áramlat, a költői, intim realizmus, amely a harmincas évek „visszatérés a valósághoz” irányzatát idézi és a tárggyal való meghitt kap­csolat a jellemzője. Jól megfi­gyelhető a háború utáni képző­művészet modern áramlata, az úgynevezett „akciófestészet”, amely újfajta értelmezéssel kö­zelíti az ábrázolandó témához és a vele párhuzamos áramlat, az informel, amely az anyagot teszi mikroszkóp alá. A követke­ző elkülöníthető stílusirányzat, a mögöttes tartalmakat kutató posztszürrealizmus, amely a me­lankólia, a kegyetlenség és a halál jegyében keres megújúlást, s végül jelentős erőt képviselnek az újkonstruktivizmus hívei, akik szimmetriára/ harmóniára, ritmusra törekedve kívánják a művészetet beilleszteni a mo­dern ipari társadalom folyama­taiba. Már ebből a felsorolásból ki­derül, hogy a festmények célja, nem a hagyományos gyönyör­ködtetés: a néző inkább vala­miféle kísérleti, kutató labora­tóriumban érzi magát, ahol kü­lönböző, bonyolult mószerekkel keresik a társadalomban és az emberben végbemenő változások művészi kifejezésének új formá­ját és tartalmát. A kísérletekben mindig van valami nyugtalatító, valami hidegen elvont és ugyan­akkor kegyetlenül lényegre törő. A csendéletek derűjéhez, a klasszikus formák nyugalmához, a régi festészet ünnepi pom­pájához szokott néző most ép­pen ezért idegenül és tanács­talanul érzi magát a komor és nyugtalanító képzőművészeti in­formációk áradásában, a szo­katlan, vagy a napjaink va­lóságát geometriai ábrákká, színképletekké egyszerűsítő jel­képek megfejthetetlennek tűnő feladványában, a homályos sej­téseket ébresztő víziók szórón- gatásában. Hozzám leginkább az intim- és költői realizmust megtestesí­tő festők: Gvozdenovic, Ljubi­ca Sokic, Tartaglia és Milosavl- jevic — állnak leközelebb: ők azok, akik a letűnt kultúrák forrásaiból merítve, nagy kép­zőművészeti kultúrával nyitnak utat a korszerű ábrázolásnak. Egyesítik a trandiciót és az ak­tuális útkeresést. Különleges helyet foglal el Gabriel Stupica látszólag infantilis rajzaival és lineáris jeleivel. Dimitar Kon- dovski művei a régi ikonok, szí­neit idézik, de az újgeometrikus irányzat festői: Lázár Vozerevic’ és Aleksandar Tomasevic is szí­vesen merítenek a népi motívu­mokból. A neoszürrealisták kö­zül megemlíteném Ólja Ivanjicki nevét, aki a világegyetemben röpködő embert választotta mo- delljéül — képének dme: Szá­mozott ember és egy Salamander — de képén különös módon ke­veredik a XX. század ridegen tö­kéletes elgépíesedése a középkor misztikus hangulatával. Az elmondottakból talán kide­rül, hogy a kiállítás anyaga bő­séges és sokirányú, ha nem is nyújt teljes átfogó képet a ju­goszláv képzőművészetről, meg­ragad merészségével, érzékeny­ségével, a sokfelé keresés izgal­mával és a megvalósítás magas színvonalával. Egy ilyen nagy lélegzetű tár­lat után, csöndes, meghitt örö­mót nyújt az Ernst Muzeum, ahol egy újvidéki művészházas­pár mutatkozik a be — szintén először — a magyar közönség­nek. Művészetük más jellegű, mint a Műcsarnokban kiállító festőké, de ezzel tovább fokoz­zák a már megismert jugoszláv képzőművészeti élet mozgalmas-. ságát, gazdagságát. Baranyi Ká­roly festőből lett szobrász és így teremtett magának egy egé­szen kivételes jelrendszert, új kifejezési módot. Különleges lát­ványt nyújtanak a színesre fes­tett, valósággal gyermeki egy­szerűséggel játékossággal, ugyan­akkor egy építész, vagy gé­pészmérnök tévedhetetlen pon - tosságával konstruált szobrai, amelyekben technika, építészet, mechar.izáció és elektrifikácib keveredik az alkotó eredeti fan­táziájával és szépség iránti vágyá­val. Hogyan érvényesülhetnek a szerkezeti hatások a művészet­ben? Így. Nagyon találó példá­ul az Oroszlán c. szobra: fejét Napnak ábrázolta, ’ a sörényét pedig a napkorongból kiáradó sugaraknak. A test maga is olyan, mintegy gépezet. A lá­bak helyére kerekek kerültek, mivel a gyorsaság jele korunk­ban a kerék, legyen az autóé, vagy gyorsvonaté. Kakas c. szobra kukoricamorzsoló du­gattyúkarjából, fogaskerékfej­ből és egyéb vashulladékból ké­szült és tökéletes illúziót nyújt. Gépek, távvezetékek, csőrend­szerek világában élünk és most akadt egy művész, aki emberi és állati alakzatokba öltözteti a gépalkatrészeket, a csövek nála őrlikakká, szemekké változnak, a traverzek karok, lábak, törzsek formáit veszik fel a fogaskere­kek, a küllők sörénnyé, hajzattá alakulnak. Nem gépi szörnyeket hoz létre, hanem humanizálja a technikát. Művet alkot belőlük. Bensőséges, halk lírájával bű­völ el felesége, Baranyiné Mar- kov Zlata. Kerámia lapjai az egykori bánáti falvak népi vilá­gát idézik. Szobrai egyszerűek, érzelemgazdagok. Jó, hogy végre megismerkedhettünk velük. V. Zs. • Baranyi Károly egyik szellemes alkotása, A há­zasság igája • Baloldalt: B. Markor Zlata kcránúasorozatának egyik szép darabja: Emlékezés a falumra. Sikonda fürdőhelyre? A felületesség, kapkodás, sőt az eredetieskedés sok torz mon­dat okozója lehet. Kezdjük mindjárt néhány pél­dával! „A fényjelzőkészülék részben vagy egyáltalában nem működik.” A közlő ezt akarta mondani; ... vagy csak részben működik, vagy egyáltalában nem. „Ömaga, pontosan egy fu­varos ismerősével negyedéven ként elszállíttatta azt a néhány lapát szemetet, ami háza kör­nyékén összegyűlt.” A mondat megfogalmazója bizonyára ezt. akarta közölni: ö hordta e), il­letve nem is ő maga, hanem egy fuvaros ismerősével szállítatta el a szemetet. Egyik eredeti mondat sem fejezte ki pontosan a közölnivalót. Hiba forrása az is, ha két gon­dolatot egymásba sűrítünk. Bi­zony ezek suta mondatok! De lássunk belőlük egy párat! „Tar­ka színképet adnak az egyéb kategóriába sorolt — 42 volt belőlük — ügyek.” Egyszerűb­ben * és értelmesebben: Az egyéb kategóriába sorolt 42 ügy tarka színképet nyújt. „Külön­féle méretű, alsó,, illetve felső részen (falon függeszthető) el-_ helyezhető szekrénysorok.” Ha jól sejtem, ezek a szekrénysorok alsó illetve felső részen helyez-. hetők el, sőt falra is függeszt­hetők. „A jelentős többletkölt­séggel járó — ennek fedezésé! az üzemigazgatóság vállalta ma­gára — plusz feladat teljesítése hosszabb időt vett igénybe.” Ezt a két gondolatot két külön /mon­dattal fejezhetjük ki. Az első ma­ga mondat a két gondolatjel kö­zötti rész nélkül. A második pe­dig a két gondolatjel közötti rész. Ugyanilyen suta, de könnyen javítható a következő mondat is: „Kecskeméten immár két éve húzódik a KRESZ-park épí­tése, amelynek már 100 ezer fo­rint értékű — igaz, társadalmi munkában”— tervet is készítet­tek.” Mennyivel egyszerűbb lett volna így: ... amelyhez már ezer forint értékű tervet is készítet­tek — társadalmi munkában. A gondolatjel a javított mondat­ban jól kiemeli, hogy társadal­mi munkában tervezték. A birtokos -nek rag elhagyása és a feleslegesen kitett vessző akadályozta a Muraközy-szoba megnyitásáról írt riport követ­kező mondatának azonnali meg­értését: „Az érdeklődők hossza­san tanulmányozhatták a múlt században élt művész, a kö­zönség elől hosszú ideig elzárt alkotásait.” Rögtön , érthető így: a múlt században élt mű­vésznek a közönség elől elzárt alkotásait. De mi fér bele Sikonda für­dőhelyre. A mondat olyan hosz-. szú, hogy a végére elfelejtjük, hogy mi volt az elején, azért mosolygunk rajta. „A kétnapos programba a verseny két fordu­lóján, az eredményhirdetésen, ünnepélyes díjkiosztáson kívül három fiatal vendégművész ária- és dalestje, valamint félnapos kirándulás is belefért a közeli Sikonda fürdőhelyre.” Javítsuk a mondat végét! „...valamint a közeli Sikonda fürdőhely; e tett félnapos kirándulás is be­lefért." így már érthető! "W • '» * ' *Rlss István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom