Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-03 / 153. szám

1973. július 3. • PETŐFI NÉPE • 3 KÉPESLAPOK A KRÍMBŐL 9 A szimferopoli 34. számú iskola Kun Béla múzeumában. II. Találkozások Nem utolsósorban a két megye közti kapcsolat eredményezte, hogy ma már egyre többet tu­dunk egymásról, s az élmények személyekhez kötőditek. Elsősor­ban a közös dolgainkra gondolok, A Tanácsköztársaság bukása után egy ideig itt élt és alkotott Kun Béla. A szimferopoli 34. számú iskola tanulói valóságos múzeu­mot rendeztek 'be a fellelt doku­mentumokból, tárgyakból. Az anyaggyűjtésbe 150 tanuló kap­csolódott be eddig. Tablókon és vitrinekben sorakoznak az eredeti írások és fotók, amelyek felvil­lantják azt az időszakot, amikor Kun Béla M. Frunzeval és Sz. Guszevval — a Vörös Hadsereg Déli Forradalmi Haditanácsának tagjaként — együtt harcolt Krím felszabadításáért. Majd az egész gazdasági és kulturális életet irá­nyító Krími Forradalmi Tanács elnökeként aláírt utasításai látha­tók az 1920. végén megkezdődött földosztásról, a vöröskatonák egészségének védelmére hozott intézkedésekről. Lenin orvos fivé­rével, Dmitrij Uljanovval együtt sok szanatórium és kórház alap­ját vetették meg. Egy másik, no­vember 17-én kelt jelentése azt tudatja, hogy a dolgozók, havi két alkalommal rendszeresen meg­kapják a fizetésüket... Zalka Máté pedig, az internacionalista brigád egyik századparancsnoka, ott volt a félszigetet és a konti­nenst összekötő perekopi földszo­ros ostrománál. A szimferopoli kisdiákok most a partizánok visz- saaemlékezéseit gyűjtik a legen­dás Lukács tábornokról. Huszonnégy évvel később, Kov- tun-Sztankevics A. I. hadosztály- parancsnok vezette a Bács-Kis- kun egy részét felszabadító szov­jet alakulatokat. A nyugalmazott gárdavezérőrnagy Kecskemét díszpolgára nyugdíjasként is tevé­kenykedik. Segíti testvér lapunk, a Krímszkaia Pravda kulturális rovatának munkáját. Az utóbbi evekben a filmtörténetbe ugyan­csak bevonult. Az első ilyen film forgatókönyvét — amelyben fel­tűnik az alakja egy leningrádi színész megszemélyesítésében — Szimönov írta. Legutóbb, két éve, Ogyessza védelmét rögzítették cel­luloidszalagra. Az akkori Kovtun ezredessel a mozikban és a .tele­vízió adásában találkozhattak a nézők. A bemutató után Kirgíziá- ból, a Távol-Keletről, Leningrád- ból és Moszkvából írtak leveleket az egykori bajtársak., Újabban pedig a hős város. Szevasztopol védelméről készülő televíziós do­kumentumfilm felvételeinél mű­ködik közre, mint katonai főta­nácsadó. — Érdekes és hasznos dolog lenne valami hasonló vállalkozás­ba kezdeni Kecskemét felszaba­dításáról is — jegyezte meg ta­lálkozásunkkor. — A magyaror­szági harcokról szóló visszaem­lékezéseimet egyébként már pa­pírra vetettem. Sok időt töltöttem el ezen a földön, amelyre úgy emlékszem, mint a második ha­zámra. A hagyományok ápolói a mai emberek. A testvérmegyei kap­csolatok egyik fölmérhetetlen eredménye éppen a személyes ta­lálkozásokban rejlik, amit semmi­féle protokolláris rendezvény sem tud pótolni. íme, egy családi háztartás képe. Miron Vlagyimirovics Fedo- rovszkij: — 1946-tól szedőként dolgoz­tam a Tavrida nyomdában. A csa­ládommal — ötödmagammal — háromszobás lakást kaptunk, amelyet ingyen adott a vállalat és a városi tanács. Havonta 26 rubelt fizetünk a szolgáltatáso­kért: a lakbérért, vízért, villa­nyért és a gázért. A feleségem­mel együtt 270 rubelt keresünk havonta. Étkezésre körülbelül száz rubelt költünk a többit egyéb „családi beruházásokra” tartalé­koljuk. A legközelebbi tervünk, hogy új készülékre cseréljék ki a tévénket és mosógépet veszünk. Halász Ferenc (Folytatása következik.) ® Miron Vlagyimirovics Federovszkij és felesége. ® Baloldalt: A perekopi földszoroson, ahol a szov­jet katonák és a magyar internacionalisták együtt harcoltak az októberi forradalom győzel­méért — az utóbbi években nagy vegyigyár fej­lődött ki. Az ember mint ügyfél KÉPERNYŐ A kulturális alapok Vasárnap két alkalommal sze­repelt megyénk a tévé műsorá­ban. Délelőtt a VI. országos út­törő találkozóról, a Petőfi Sán­dor vándortúráról láthattunk- hailhattunk beszámolót. Néhány kép felvillantásával, interjúval érzékeltették a Kecskemétet, Kiskőröst, Kiskunfélegyházát, a költő emlékhelyeit felkereső paj­tások élményeit. Jó volt, ügyes volt minden, csupán a honvé­delmi szemlén készített kutya­bemutatót éreztük az adás töb­bi részéhez viszonyítva hosszú­nak. A Hét a kulturális alapok fel- használásáról, pontosabban fel nem használásáról, tudósító mű­sorában Bács-Kiskunból is idé­zett rossz példákat. A gondokról magunk is írtunk, kevés ered­ménnyel. Az elhangzott nyilat­kozatok arról győztek meg, hogy csak rendeletekkel, paranccsal a közművelődés hátrányos hely­zete nem szüntethető meg. E sorok írója gyakorló népművelői tapasztalatból is tudja, hogy ösz- szehasonlíthatatlanul könnyebb látványos, felszínes kampányok­ra tízezreket szerezni, mint tar­talmas, valóban a közösség gya­rapodását szolgáló tennivalókra százakat. Szokás a gazdasági ve­zetők közömbösségét hibáztatni. Bizonyára többen rászolgálnak közülük az elmarasztalásra, mert kizárólag napi termelési problé­mákkal törődnek. A dolog azon­ban nem ilyen egyszerű; erre utalt a vasárnapi riport is. Mi­ért tűrik szótlanul a pártalap- szervezetek, a szakszervezeti bi­zottságok a dolgozók érdekeinek a csorbítását, kérdezhetjük mi is a riporterrel. Túlságosan hal­kan jelentkeznek az igények. Kukán fordul elő, hogy termelé­si értekezleten, közgyűlésen tár­gyalják mee a kulturális alap sorsát. A riporter megjegyzéseivel egyetértünk. Az országjáró ki­rándulások kritikája azonban egy árnyalattal nagyobb hang­súlyt kapott a szükségesnél. Ar­ra valóban nincs szükség, hogy néhány kiválasztott, többnyire nagy jövedelmű ember a kultu­rális alapból utazzék, csodáljon távoli országokat, lubickoljon a tengerben. A dolgozók részére szervezett, jól előkészített, or­szágunk megismerését segítő ki­rándulások haszna azonban szin­te felmérhetetlen. Magarn^ is el- érzékenyültem, amikor idős em­berek először meglátták a Ba­latont, a Parlamentet^ Fontos témát érintett tehát a Hét szerkesztősége. Tudjuk, hogy azonnali, lényeges_ válto­zásban hasztalan reményked­nénk, • mégis örülünk a riport­nak. Reméljük, hogy a tévé to­vábbra is a kulturális alapokon „tartja a szemét” és a jó példák bemutatásával a szűk látókörű intézkedések bírálatával segíti a közművelődésre szánt alapok növelését. Abban is bízunk, hogy jó példákat is találnak majd megyénkben. Heltai Nándor • Az állami, államigazgatási szervek, feladataik intézése köz­ben az állampolgárok sokaságá­val kerülnek rendszeres, vagy időszakos kapcsolatba. Ez a kap­csolat sajátos, mivel a résztvevők jogviszonyba, tehát jogilag sza­bályozott társadalmi viszonyba kerülnek egymással. E jogviszony jellemzője, hogy létrejöttét — az esetek többségében — az ügyfe­lek, tehát az állampolgárok, vál­lalatok. intézmények, szövetkeze­tek stb. kezdeményezik, ami ért­hető ha meggondoljuk, hogy — a törvény szavaival szólva —, olyan ügyekről van szó, „amelyek intézése során az államigazgatási szerv az ügyfeleket érintő - jogot vagy kötelezettséget állapít meg, részükre adatot igazol, vagy nyil­vántartást végez”. E rendkívül tömör meghatáro­zás mögött az állampolgárok min­dennapi életének számtalan le­hetséges mozzanata húzódik meg. • Az egyes embereknek, sőt nemegyszer az egyes osztályok­nak, rétegeknek, önálló, eseten­ként a magasabb szintű érdekek­től eltérők az érdekeik. Hazánk­ban a lehetséges — és a meg­levő — érdekkülönbségek, ellen­tétek nem antagonisztikusak. Az össztársadalmi érdekekkel anta- gonisztikus ellentétben. nem álló érdekek érvényesítése magától ér­tetődően nem ellentétes társadal­mi rendünkkel. Társadalmunkban a különböző érdekek érvényesíté­sére számos lehetőség van. Ezek egyike, hogy az ügyfelek, ügyeik intézése során, saját érdekeik ér­vényesítésére törekszenek; azon érdekekre, amelyek jogaikban, jogos érdekükben, jogi helyzetük­ben jutnak kifejezésre, testesül­nek meg; másfelől kötelezettsé­geik megállapítása során is lehe­tőségük nyílik erre: igénybe ve­hetik a jogszabályokban megha­tározott jogorvoslati "lehetősége­kéi. E szempontból — nyugodtan állíthatjuk — az ügyfelek van­nak „könnyebb” helyzetben, ré­szükről ugyanis az érdekekik érvé­nyesítésére irányuló törekvés ter­mészetes, és magától értetődő. Nem ilyen egyszerű • a hivatalos szervek helyzete. Kötelességük ugyanis, hogy az eljárás, az ügy intézése során az egyén és a tár­sadalom érdekeit egybehangoltan érvényesítsék. Ez nemegyszer bo­nyolult, egyik-másik ügyben meg­oldhatatlan feladat. Alapelv ugyanis — és ez a társadalmi ér­dek magasabbrendűségéből követ­kezik — hogy az egyéni érdek (legyen az bár az ügyfél szem­pontjából még oly alátámasz­tott is), nem érvényesülhet a társadalmi érdek rovására. Ha a két érdek ellentéte ilyen konflik­tussal fenyeget, a társadalmi ér­deket kell előnyben részesíteni. Az államigazgatási munka tökéle­tesítésének egyik kulcskérdése viszont, hogy megtalálja és alkal­A tanyai bizottság augusz­tus—szeptemberben vizsgálja a kiskunhalasi külterületi lakosság alapvető élelmiszer-ellatása javí­mazza azokat a módokat, törvé­nyes lehetőségeket, amelyek se­gítségével mind jobban biztosít­ható az egyéni és a társadalmi érdek harmonizálása. • Gyakori, hogy különböző ese­tekben ellenérdekű felek egyéni érdekei között keletkezett prob­lémát kell megoldani. Nyilván­való, hogy a társadalmi érdek ilyenkor sem hagyható figyelmen kívül, tehát az egyéni érdek sem­miféleképpen nem érvényesülhet a' társadalmi érdek rovására. Mégis, gyakran előfordul, hogy többé-kevésbé mindegyik ellenér­dekű ügyfél érdekei tartalmaznak érvényesíthető és érvényesítendő elemet. Ebben az esetben az ügy­intéző szerv döntése különösen felelősségteljes, a törvényes elő­írások és a körülmények gondos mérlegelésén kell alapulnia. A döntések nem mindig „nép­szerűek”. Különösen így van ez akkor, ha a szerv kötelezettsége­ket állapít meg. ,A jogszabályo­kon alapuló kötelezettségek — pl. adófizetés, kötelező előírások betartása építkezéseknél stb. — alapvetően a társadalmi érdekek kifejezői, objektíve tehát azoké is. akiket köteleznek. Más kérdés azonban, hogy ebnek tárgyilagos elismerése ritka eset, ilyenkor a „legnépszerűtlenebb” intézkedés­nek. a végrehajtás kényszerítésé­nek kell következnie. De csak olyan, törvényes és egyben nél­külözhetetlen végrehajtási eszkö­zök alkalmazhatók, amelyek nem hátrányosabbak, mint a határo­zat/alkalmazása lenne. Erre való tekintettel írja elő az államigaz­gatási eljárás általános szabályai­ról szóló törvény, miszerint: „Az államigazgatási szervnek a vég­rehajtás elrendelése előtt meg kell kísérelnie, hogy a kötelezettet a határozat rendelkezéseinek telje­sítésére, vagy tűrésére rábírja”. • Az említett törvény széles körű biztosítékokat tartalmaz az eljárás törvényessége, az ügy­fél jogainak érvényesítése érce­kében. Ezek közül néhányat em­lítünk: az ügyfelet a kezdemé­nyezésére indult eljárás során meg kell hallgatni. Az ügyfélnek egyébként is biztosítani kell, hogy az eljárás- során nyilatkozatot te­hessen. jogait érvényesíthesse. Az ügyfél jogosult bizonyítást kérni. Az államigazgatási szerv köteles az ügyfelet jogaira és kötelessé­gedre figyelmeztetni, s gondos­kodni arról, hogy a jogszabályok ismeretének, hiánya miatt ne ke­rüljön hátrányos helyzetbe. Rendkívül jelentősek az ügyfelek jogorvoslati jogai (fellebbezés, panasz, jogosultság). Az ügyintézés folyamatos javí­tása, s az ügyfél „szerepének” tudatos vállalása társadalmi va­lóságunk egymást feltételező, s erősítendő jelenségei. Dr. Donáth Róbert tásának lehetőségeit. A háziboltok létesítésével kapcsolatban felmé­réseket végez és koordinálja az ezekkel kapcsolatos teendőket. Az élelmiszer-ellátás javításáért Most már zavartalan a kenyérellátás A Petőfi Népe június 21-i szá­mában megjelent „Leshetik” cí­mű újságcikkre a következő tá­jékoztatásit adom. A jelzett' időben valóban fel­merülték kenyérellátási hiányos­ságok. Azon a napon csak a reg­geli órákban volt kenyér. Meg­köszönöm az üdülőtelepi ellátás érdekében tett észrevételt. Utána nyomban intézkedtem az ÁFÉSZ illetékeseinél a zavartalan elláA tás iránt. Megvizsgáltam a ke- nyérrendéléseket, s megállapítot­tam, hogy a következő napokon már 70—80 kg-os napi rendelé­seket eszközöltek. Amennyiben e mennyiségek sem lennének ele­gendők, úgy azonnali szállítással kívánják elhárítani a nehézsége­ket. , Az ÁFÉSZ kér. osztályvezetője megállapodott a kalocsai kenyér­gyár illetékeseivel, hogy ameny- nyiben a dunapataji telep nem tudna sütni, úgy Kalocséróí biz­tosítsák a szükséges kenyeret.- Fentiek szerint zavartalan a kenyérellátás mind az ÁFÉSZ, mind a Sütőipari Vállalat szelidi boltjaiban. Kiss Jeremiás tanácselnök Dunapataj Szolgáltatás, ösztönzés, technika, szervezettség • Humoristák örök témája, bosszúságok kiapadhatatlan for­rása, ez a szolgáltatás. Vagy mégsem? Inkább mindennapja­ink egy olyan részlete, amelyet hol feketének, hol fehérnek mu­tatnak a változó igények? Ez is, az is. Mit mutat a hosszú távra szó­ló program menet közben készí­tett leltára? Az ösztönzés jegyé­ben mentesítették a szolgáltató egységeket az eszközlekötési já­rulék, s a fejlesztési adó fize­tése alól, bérpreferenciákat nyúj­tottak stómukra. Az állam — a negyedik ötéves tervben — 1,5 milliárd forintot kitevő központi szolgáltatásfejlesztési alapot ho­zott létre — eddig ebből 960 milliót használtak fel —, a szö­vetkezeti ipar saját erőből ugyanez idő alatt 225 millió fo­rintot költ a terület korszerűsí­tésére, mindehhez még 400 mil­liós hitel is járul... . Sok árucikknél növekedett a garanciális idő. Megszervezték az átalánydíjas javítást. Erőtel­jes hálózatfejlesztés ment végbe — egyebek között a Gelkánál —, a Könnyűipari Minisztérium 13 szakma 80 tevékenységi kö­rénél engedélyezte szakképzett­séget nem igénylő iparigazolvá­nyok kiadását. Bekapcsolódtak a lakossági szolgáltatásokba a mezőgazdasági termelőszövetke­zetek, munkájuk értéke egyetlen év alatt 200 millió forinttal emelkedett, tevékenységük idén további 18 százalékkal bővül. Évi átlagban 25 százalékkal nőtt a gépkocsi-szervizhálózat kapa­citása ... Nem szegényes leltár. A gondoké sem az. • Tavaly 7,5 milliárd. Ennyit fizettünk ipari, kereskedelmi áruszállítási > szolgáltatásokért 1972-ben. Az 1969-es kormány- határozat óta gyorsan fejlődött a gépkocsi, a háztartási gépek és híradástechnikai cikkek javí­tása, a textiltisztítás, a lakossági áruszállítás, a kereskedelmi szol­gáltatás (kölcsönzés, házhoz szál­lítás stb.). A kívánatosnál las- súb volt a haladás a lakáskar­bantartásnál, a hagyományos szolgáltatásoknál. Gondokat okoz, hogy bár 1971-ben valamelyest módosították a szabályozókon, a szövetkezeti ipar még mindig szívesebben foglalkozik áruter­meléssel, mint a lakossági ja­vításokkal. Feszültségekkel jár a forgóalapok mérsékeltsége — az alkatrészek sűrűn azért hiá­nyoznak —, nem sikerült bőví­teni az otthoni javítás, azaz a barkácsmozgalom feltételeit. A szolgáltatások az életszín­vonal szerves alkotóelemei. Hiá­ba a gyors menet az egyik jíton, ha a másikon csigatempót dik­tálnak a kátyúk. Á hasonlatnál maradva: hiába a gépkocsi­állomány1 növekedése, s vele a szervizkapacitás bővülése, ha az egyébként szükséges javítások többszörösét kell elvégezni a rossz utak miatt. Tehát amit szolgáltatások alatt értünk, nem' függetleníthető a gazdaság egyéb területeitől. • Több ember vagy ... ? Gyak­ran úgy tűnik, azért nem jön a vízvezetékszerelő, a makacskodó rádiókészülék helyrehozója, azért késik a mosatás, a tüzelőszállí­tás, a gázpalackcsere, mert itt sincs, meg ott sincs elegendő ember. Tény, hogy a fejlett or­szágokban az összes foglalkozta­tottajknak több, mint a fele — a szó teljes értelmében vett — szolgáltatást végez. A szolgálta­tások fogyasztása, igénybe véte­le — hazánkban is — gyorsab­ban növekszik, mint a nemzeti jövedelem, mert új igények te­remtődnek. Meszelni minden asszony tu­dott falun, a festés, tapétázás már szakismeretet követel, ahogy a padlóbeeresztést fölváltó par­kettcsiszolás, lakkozás szintén. Előtérbe kerülnek az eszközigé­nyes szolgáltatások, hiszen a hajvágáshoz alig néhány kész­ség kell, a tv-készülék, a centri­fuga javításához annál több műszer. E bonyolult, folytonosan változó helyzet magyarázza, hogy a szolgáltatások fejlesztését el­sősorban nem a több ember old­ja meg. Hanem a tovább töké­letesített ösztönzési rendszer, a technikai korszerűsítés, s főként: a szervezettség. • Központi és helyi teendők. Sokféle útja módja lehet, s.kell, hogy legyen a szolgáltatás­fejlesztésnek. Központi segítség, hogy az állam tavaly az úgyne­vezett tömeges szolgáltatásokhoz, például a cipő javításhoz, 129­millió forint árkiegészítést adott, s nyújtja azt az idén .i&, s így biztosítja a többi között a tex­tiltisztítás fix árainak betartá­sát. Központi segítség az 500 millió forint összegű fejlesztési támogatás, s helyi serkentés a községi, városi hozzájárulás fi­zetése alóli mentesség, amit a tanács szavazhat meg.' Ahogy a helyiségbiztosításban, árellenőr­zésben, sok más dologban ugyan­csak aktív támogatást nyújthat­nak a tanácsok. Ma egyre világosabb a felis­merés — sv ami fő, tettek sora szintén bizonyítja ezt —, hogy a szolgáltatások szerepe bármely^ nézőpontból megítélve is, lénye-' ges. M. O.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom