Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-23 / 145. szám

1973. június 23. • PETŐFI NÉPE • 3 A jövő előkészíthető és formálható Dr. Romány Pál A tanyarendszer ma című tanulmányához A közúti forgalom korszerűsítéséért Megbírságolják az engedély nélkül közlekedő túlsúlyos járművek üzembentartóit A Minisztertanács csütörtöki ülésén a közutak fokozottabb védelme érdekében szabályozta a túlsúlyos járművek közle­kedését. A határozat lényege, hogy a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően hivatalosan is engedélyezik a nagyobb tengelyter­helésű járművek közlekedését, a túlsúlyért viszont díjat szed­nek, az engedély nélkül közlekedő túlsúlyos járművek üzem­bentartóit pedig megbírságolják. Hazánkban az 1962-ben kiadott közúti közlekedési szabályzat sze­rint a közúti forgalomban csak 8 tonna tengelyterhelésű — ket­tős tengely esetében 14,5 tonna terhelésű — jármű vehet részt. A rendelkezés annak idején meg­felelt az akkori nemzetközi gya­korlatnak, s nagyjából a hazai úthálózat állapotának is. Az utóbbi évtizedben azonban erő­teljesen megnövekedett közutain- kon a teherforgalom, ezen belül a nehéz járművek aránya. A közúthálózatnak az új kö­vetelmények szerinti fejlesztése 1968-ban megkezdődött, azóta az új utakat, s a korszerűsítési munkálatokat már 10, illetve 16 tonna tengelyterhelésre méreté­zik. Miután az útépítés, a -fenn­tartás költségeit az állam viseli, fokozottabban védenie kell a nagy értékű — a hazánkban csaknem 100 milliárdos — nép- gazdasági állóeszközt jelentő közúthálózatot. Az idő előtt tönk­rement útburkolat helyreállítása igen költséges, kilométerenként másfél millió forint. A Minisztertanács éppen ezért a gyakorlatot szentesítve hozott rendelkezést arra, hogy a köz­úti forgalomban legfeljebb 10 tonna — illetve két tengely ese­tében 16 tonna — tengelyterhelé­sű járművek vehetnek részt. Ennél nagyobb terhelésű, túlsú­lyos járművek csak az útügyi hatóságok előzetes engedélyével, meghatározott útvonalon közle­kedhetnek. A túlsúlyos jármű közlekedésének hatósági enge­délyéért díjat kell fizetni. Az engedély nélkül közlekedő 1 túl­súlyos jármű után az előírt dí­A Kismotor és Gépgyár bajai üzemében ma kommunista szom­batot tartanak. A gyár dolgozói elhatározták, hogy ezen a szom­baton is ezren vesznek részt a termelésben és nyolc órai munká­val mintegy 50—60 ezer forintot „keresnek”. Az önkéntes mun­A madarak A hűvös idő, a napfényhiány zavart keltett a madárvilágban a Duna—Tisza közén. Az ornito­lógusok megfigyelése szerint az idén, különösen a gázlómadarak­nál csökkent a? utódnevelési ösz­tön, afnit részbén a fényhiány­nak és a szűkös élelemszerzési lehetőségeknek tudnak be a kuta­tók. Az utóbbi hetekben meg- <sappant a tojástermelés a mes­Óvónők nyári akadémiája A.. Kecskeméti Óvónőképző In­tézet és a TIT Bács-Kiskun me­gyei szervezete másodízben ren­dezi meg az óvónők nyári aka­démiáját. A június 25-től 30-ig tartó tan­folyam fő témája a'kisgyermekek zenei nevelése lesz. Az előzetes program szerint tizenkét előadás foglalkozik ezzel a témakörrel, a hallgatók neves kutatóktól, pedagógusoktól kapnak elméleti és gyakorlati útmutatást. Érdekesnek ígérkezik az MTA népzenekutató csoportja tagjának, Borsai Ilonának, és a Kécskeméti Óvónőképző Intézet vezető taná­rának, Kálmán Lajosnak az elő­adása a magyar gyermekjáték-da­lok néprajzáról. Dr. Bakkay Tibor- né intézeti vezető tanár, az óvodai ének-zenei pevelés és a bábjáték kapcsolatát elemzi. Hangszeres csoportfoglalkozá­sok, daltanulás, városnézés, isko­lalátogatás, kamarahangverseny, bemutató foglalkozások teszik változatossá az óvónők második nyári akadémiáját, melyet jú­nius 25-én délelőtt tíz órakor nyit meg dr. Vonsik Gyula kandidátus, a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat főtitkára. K.Gy. jón felül bírságot — a díj ki­lencszeresét — rónak ki. A mi­nisztertanácsi határozat ugyan­akkor előírja, hogy az európai általános irányzatnak megfele­lően az egész közúthálózatot al­kalmassá kell tenni 10 tonna tengelyterhelésű járművek köz­lekedésére. A rendelkezés ezen­kívül a közlekedés- és postaügyi miniszter előzetes engedélyéhez köti a túlsúlyos járművek hazai forgalomra való gyártását, illetve beszerzését. Az 1974. január 1-én életbe lépő jogszabály hozzájárulhat a jármű üzembentartói és a nép­gazdaság érdekei közötti fokozot­tabb összhang megteremtéséhez. A díjazás bevezetésével a fuvaro­zókat ösztönzik olyan járművek üzembentartására, amellyel elke­rülhetők a nagyobb költségek; egy-egy komolyabb szállítási fel­adat előtt a leggazdaságosabb megoldás mérlegelésére késztetik a szállítókat. A hatósági enge­délyért járó díjat a jármű üzem­bentartója fizeti, s csak akkor háríthatja át a fuvaroztatóra, ha a szállítmány másképpen nem továbbítható. Előzetes en­gedély hiányában viszont a bün­tetést a fuvarozó köteles megfi­zetni. A rendelkezés tulajdon­képpen csak a beruházásjellegű nagy szállítmányokat, a nem­egyszer 100 tonnás transzformá­torokat, óriásturbinákat érinti, tehát a fogyasztói árakra semmiféle kihatása nem lehet. Az engedélyezett, s most hivata­losan is felemelt tengelyterhe­lésen belül ugyanis a kereskede­lem mindenféle áruja elszállítha­tó. kával „szerzett” munkabért a gyár területén épülő — ötven gyermek befogadására alkalmas — napközis óvodának ajánlják fel. Jut ebből a keresetből a VIT-re is, jelentős összeggel se­gítik a világ ifjúságának nagy se­regszemléjére utazókat. terséges vadkacsa- és fácánne­velő telepeken is. A szeszélyes idő miatt az erdőgazdaságok, vadásztársaságok várnak az elő­nevelt kisfácánok szétengedésé- veí. Bács-Kiskun megye 13 zárt fácánosában tízezer kisfácán vár a szabadulásra. A vadászterüle­teken az idén mintegy 40 000 mesterségesen nevelt fácánnal gyarapítják az állományt. Úszódon éppen egy évtizede nyitották meg a dunai „sóderbá­nyát” az Egyetértés Termelőszö­vetkezet gazdái. Kotróhajót, uszá­lyokat, motoros hajókat vásárol­tak, és daruval emelik a szállító- szalagra a mederből kikotort fo­lyami kavicsot. Eredetileg saját építkezéseik számára kezdemé­nyezték ezt a kiegészítő üzem­ágat, később a kalocsai, soltvad- kerti ipari szövetkezetek, a kalo­csai városi kórház, a homokmé­Az utóbbi években az addigi­hoz képest sokkal több tanul­mányt, cikket és könyvet olvas­hattunk a tanyavilág népéről, a hozzá fűződő egy-egy konkrét, vagy általános társadalmi gond­ról. Már-már azt mondhattuk volna, hogy a bőség zavarával küszködünk. (Sok az átfedés, az ismétlés, az azonos kútfők hasz­nálata), mígnem a napokban ki­derült, hogy „útközben” (a kér­dés megoldásának hosszú útjára gondolunk) az adott helyzet ke­resztmetszetének alapos vizsgála­ta igenis adhat újat, gyümöl­csözhet merészebb megállapítá­sokat, kerülhet jobban testközel­be a valóság. E megállapítások­nak azérrt van alapvetően és ál­talános jelleggel jelentősége, mert a pontos helyzetkép, a széles spektrumú szemrevételezés teszi csupán lehetővé a megoldás irá­nyába ható sok-sok eszköz meg­felelő arányban való igénybevé­telét. De térjünk a tárgyra. A Kos­suth Könyvkiadó Üj falu elneve­zéssel új sorozatot indított meg, amelynek első hírnöke dr. Ro­mány Pál: A tanyarendszer ma című műve. A mű méltatása nem udvariassági gesztus (köztudott, hogy Romány Pál, a megyei párt- bizottság első titkára), hanem mulaszthatatlan kötelesség. Nem is elsősorban azért, mert megszü­letett a tanulmány, de azért fel­tétlenül, hogy olyan módon tag­lalja a tanyavilág és á tanyán lakó emberek társadalmunk egé­széhez való aktuális fűződését, ami egyszerűen lehetetlenné teszi azt, hogy erről a könyvről ne szóljunk. Még egy indok: Romány Pál nemcsak a Duna—Tisza köze, hanem az egész ország tanyás kerületeinek gondjaival foglalko­zik, és ez már önmagában is hasznos, mert Bács-Kiskun ta­nyavilága életének valamennyi problémáját ' összehasonlíthatjuk az országos jellemzőkkel. (Ezért az az aggodalom, hogy mindössze 8 ezer példányban jelent meg.) A méltató szerint a mű alap­vető erénye, hogy a szerző té­májának valamennyi vonatkozá­sát időszerű és más-más módon még sokáig aktuális politikai kérdésként kezeli. Nagyon fegyel­mezetten, sehol sem „engedi” el magát, nem vállal szociográfiai missziót, és nem tálal olvasójá­nak a lényeget zavaró részlete­ket, hanem a logika törvényei szerinti egyenes vonalon megy végig, kitűzött céljáig. S ami még nagyon fontos: a tanulmány írója mondandóját gördüléke­nyen, könnyen felfoghatóan, ér­zékletesen, jó magyarsággal fo­galmazza meg. A nagy lélegzetvételű tanul­mány mottójaként a bevezetőt idézzük: „A tanyák kialakulásá­nak, a változások irányának és ütemének ismerete nélkülözhetet­len a feladatok és a célravezető gyakorlat meghatározásához. A cél persze nem kétséges: a szo­cialista társadalmi rend normái­nak megfelelő életet teremteni a tanyán élők százezreinek is." A szerző tulajdonképpeni vázlata ez, amiből azután — alapos elemzés nyomán — egyértelmű a következtetés: ........ a tanyák f ennmaradása még hosszú időre jellemző lesz az Alföldön. Az ez­redforduló tájára jelentősen csök­gyi Aranykalász, a kiskunhalasi Fémmunkás Vállalat megrendelé­sére is szállítottak dunai sódert. A sóderbányászat kora tavasz- szal kezdődik és addig tart, amíg az időjárás és a Duna vízállása lehetővé teszi. A szövetkezet ki­egészítő tevékenységének kettős haszna van, olcsó építőanyagot termel ki a Dunából, s olyan he­lyen, ahol a folyamszabályozás, a meder karbantartása ezt szüksé­gessé teszi. kenhet a számuk, de számos kör­zetben, különösen a Duna—Tisza közén még továbbra is számot­tevőek maradnak. Történelmileg értelmezett átmeneti időszakról van tehát szó, amely nem egy-két esztendőben, hanem évtizedekben mérhető, ami alatt kialakulhat a szocialista mezőgazdaság tulaj­donviszonyai alapján az Alföldön is az új településszerkezet.” Ez nagyon világosan annyit jelent, hogy a tanyavilág megszűnésének problémáját — amint a tanul­mány is kifejti — illúzióktól mentesen, a végletek elkerülésé­vel szükséges mindenütt megkö­zelíteni, gondosan számba véve és mérlegelve azokat a tényezőket, amelyek a ‘ tanya léte mellett, vagy ellene hatnak. «r - 4 uj DR. ROMÁNY PÁL A tanya­rendszer ma Ezt mérlegelendő a szerző ab­ból indult ki, hogy meghatároz­ta a manapság fellelhető tanya­típusokat. Nézőpontja: mennyi­ben van meg a lakóhely és a munkahely egysége. Annál is in­kább szükségszerű az ebből való kiindulás, mert a tanyavilág lét­rejöttének ez volt a klasszikus oka. Az 1950-es évek közepén, amikor a tanyavilág teljes komp­lexitásban a pártpolitikai kérdé­sek „listájára” került, akkor is (a megyei pártbizottság vitát ren­dezett, amelyen részt vett Erdei Ferenc is), valahogyan így fo­galmaztunk: gazdasági okok hoz­ták létre, ugyancsak gazdasági okok fogják megszüntetni. A tanulmány áttekinthetően foglalkozik a tanyavilág kiala­kulásának történetével, annak egyes szakaszaival (három sza­kaszt különböztet meg) és fel­vázolja azokat a tanyatípusokat, amelyek a kapitalizmus idősza­kában kialakultak (nagygazda-, haszonbéres tanya, farmtanya). A XIX. század első négy évtizedé­ben még nagy volt a hatóságok ellenállása a tanyák létrejöttét illetően. Dömötör Lajos adatai szerint (kecskeméti tanyai tele­pülések és Kecskemét város földbirtok-politikája) Kecskemét környékén az 1840-es években 250 család lakott. Gesztelyi Nagy László A magyar tanya című mű­vében arra utal, hogy 1845-ben a tanyák száma a kecskeméti ha­tárban 177 volt, de negyven esz­tendő múltán, 1890-ben már megtízszereződött a „szétszórt né­Az elmúlt esztendőben kezdő­dött Kecskeméten — tízmillió fo­rintos költséggel — a megyei szakorvosi rendelőintézet bővíté­se, korszerűsítése. Régi gondok felszámolását eredményezi majd e munka befejezése, amelynek vol­taképpen hármas célja van: az épület bővítése révén az eddig nem megfelelő helyen levő szak- rendelések „helyre tétele”, a ko­rábban szükségmegoldásként el­helyezett rendelésekről való meg­nyugtató gondoskodás, végül pe­dig az intézet gázfűtéssel való el­látása. Az ..SZTK” története az 50-es évek elején kezdődik. Ekkor épült meg mostani formájában, s Kecs­kemét ekkor vált megyeszékhely­ivé. Jó néhány, nem egészen oda illő egészségügyi intézményt is bezsúfoltak annak idején az új épület falai közé, amely — ha ez ellentmondásnak tűnik is —- ek­kor még az igényekhez mérten túlzottan is tágasnak bizonyult. Alig két-három év múltán azonban változott a helyzet, az igények túlnőttek a lehetősége­ken, és jókora gondot jelentett néhány intézmény szükségszerű kitelepítése. A megyei tüdőgon­pesség száma”. Balogh István Az alföldi tanyás gazdálkodás című munkájában egy táhlázatot k az 1850—1857 közötti időkről. Eszerint a tanyai lakosság ará­nya Szegeden 1850-ben 26,8 szá­zalék; 1857-ben 37,3 százalék. Kecskeméten 1857-ben 11,1 szá­zalék. Ugyancsak Balogh kimu­tatása szerint 1869-ben a tanyai népesség aránya Kecskeméten 35.3 százalék, Kiskunfélegyházán 35.6 százalék, Debrecenben 14,3 százalék, Hódmezővásárhelyen 33.7 százalék, Kunszentmártonban 20.4 százalék és Túrkevén 18,7 százalék. A tanyavilág kialakulásának legnagyobb méreteit a harmadik, úgynevezett befejező szakasz szolgáltatja, amikor a birtokos parasztok állandó tanyára költö­zése következik be. Thirring La­jos a tanyák szaporodását Kecs­kemét modelljén a következő­képpen érzékelteti: A külterüle­ten lakók száma 1900-ban 46,2 százalék; 1910-ben 49,3 százalék; 1920-ban 51,4 százalék, 1930-ban 56,3 százalék. Ez lélekszám-nö- vekedésben kifejezve annyit je­lent, hogy míg a külterületen 1900-ban 26 894, addig 1930-ban már 44 679 ember élt. (A város belterületén 34 788). Ezeknek a részadatoknak az összesítése az, hogy a felszaba­dulás idején több mint másfél millió ember (a lakosság 18 szá­zaléka), a mezőgazdasági lakos­ság 31 százaléka lakott külterü­leten. Ezen kesereg Gesztelyi Nagy, amikor Küzdelem az Al­föld jövőjéért című munkájában a tanyai lakosságról többek kö­zött így ír: „ ... az elmúlt évti­zedek alatt minden szellemi és gazdasági kultúrától távol nem lehetett tagja a nemzettestnek.” Később azt mondja: „Ma már a közvélemény másként látja a ta­nyavilág helyzetét, tudja, hogy ez az egyik legnagyobb nemzet­politikai kérdés, amelyen segíte­ni kell.” És idézi Kozma Miklós belügyminisztert: „Képtelen hely­zet az, hogy valaki pótadót fi­zet 36 kilométernyire attól a vá­rostól, ahova tartozik, amelyek semminemű kultúráját, előnyét és hasznát nem élvezi...” Igen, a tanyavilágnak ez a kép­telen helyzete ösztönözte a szer­zőt annak bizonyítására, hogy miként is állt a művelődés, iD letve a műveletlenség, az anal­fabétizmus. Kecskeméten 22,8, Kiskunfélegyházán 33,5 analfa­bétaarányt állapít meg. (Thir­ring Lajos adatai szerint az anal­fabéták száma Kecskemét kül­területén 1910-ben 35,7; 1920-ban 31,7, 1930-ban 17,9. Nem sokkal jobb a belterületen sem: 20,3; 13,9; 10,8.) Dékány Mihály (A mezőgazda- sági munkáskérdés, 1895) a ta­nyai lakosokkal kapcsolatban megjegyzi, hogy „határozott előnyben vannak, amennyiben azon túl, hogy könnyen jutnak lakáshoz és tűzrevalóhoz, felesé­gük munkájának is igen sok hasznát veszik. Az asszonyok ugyanis házi munkájukon túl ott helyben igen sok mezei munkát is végeznek, és emellett űzik, a sok bajlódást igénylő baromfi­tenyésztést. melynek haszna sok­szor felülmúlja a férj évi keres­ményét. Ezen embereknél a gyer­mek csupán anyagilag véve nem teher, hanem valóságos áldás, amennyiben már 5—6 éves ko­dozó intézet még ma is a szak­orvosi rendelőintézetben látja el feladatát. A távlati tervek sze­rint azonban már jövőre a megyei kórház tüdőosztályának épületé­ben nyer elhelyezést. A városi ta­nács végrehajtó bizottsága úgy döntött, hogy még az idén fel­méri a tüdőgondozó megépítésé­nek anyagi lehetőségeit, nem utol­sósorban arra való tekintettel, hogy a szakorvosi rendelőintézet bővítése a város lakosságának is elsőrendű érdeke. Mint arról az egészségügy ve­zetői tájékoztattak, a rendelőinté­zet bővítése során mindenekelőtt a jelenleg szükségelhelyezésben levő idegbeteg-gondozónak kell megfelelő helyet teremteni. Ugyanakkor lehetővé válik majd a szakrendelések egész sorának — ideggyógyászat, alkoholelvonó szakrendelés, urológia, ortopédia, cukorbeteggondozó stb. — elhe­lyezése is. Központi kartonozót is ki lehet alakítani, amely a me­gyeszékhely, valamint a kecske­méti járás lakosságának teljes egészségügyi nyilvántartását teszi lehetővé szakorvosi szinten. Nem kevésbé fontos szociális gondok elhárításáról is gondos­ruktól kezdve pásztornak alkal­mazzák őket. Ezért írja Balogh István: „A tanyás gazdálkodás előnye a munkamegtakarításban rejlik, több lehetőséget ad az okszerű művelésre, lehetővé te­szi a belterjességet, mert a gaz­da állandóan a gazdaságban tar­tózkodik.” Ezzel összefüggésben dr. Merétey Sándor, Kecskemét a gyermek városa című tanul­mányában kifejti, hogy „Kecs­kemét előnyét a szaporodás és gyermeklétszám tekintetében ta­nyavilágának köszönheti, hol 35,5 százalék az átlagos gyermekiét- szám, de vannak tanyarészek, pl. Matkó 43,6 százalék, Törökfái 41,9 százalék, Borbás 41,3 száza­lék, Köncsög 40,2 százalék gyer­meklétszámmal.” A szerző megemlíti, hogy fel- szabadulás után a tanyák száma tovább növekedett. Csupán az Alföldön a földreform 75 000 ta­nya építésével járt. Az új tanyák épülése Bács-Kiskunra is jellem­ző volt (pl. Kisszállás). Ennek a tanulmányban felsorolt okain túl volt még egy, mégpedig po­litikai jellegű oka is. Ez az ak­kor nagyon időszerű és a poli­tikai erők küzdelmét kifejező jelszóban fogalmazódott meg: „Megvédjük a földet!” Nagyon érdekes a tanulmány­nak az a része, ahol a tanyákat mostani funkciójuk szerint tel­jesen újszerűén csoportosítja. Eszerint vannak: kisüzemi ta­nyák, háztáji tanyák, önellátó ta­nyák, (a mezőgazdasági áruter­melésből származó árbevétel csak kiegészítés a nem mezőgazdasá­gi eredetű fő jövedelemhez), át­meneti tanyák, kerti tanyák és átalakult tanyák. Majd elemzés alá veszi azokat a tényezőket, amelyek a tanya megszűnését, vagy további életbenmaradását segítik elő. Ezekből utal arra a tendenciára, hogy „A tanyák, még inkább a tanyai lakosság csökkenése országos jelenség.” A szerző nagyon határozottan megkérdőjelez néhány, a tanyát nagyon érintő, de még mindmá­ig érvényben levő rendelkezést. Az egyik: köztudott, hogy a ta­nyavilágban az útviszonyok mi­att nagyon nehéz a közlekedés, az áruszállítás. Ezért kérdezi: egy ló adója miért többszöröse egy személyautó 1972. évi adójának. A másik: szóvá'tea«/; a tervszerű telékfeltárás hiányát és azt, hogy miért tilos a tanyai épületek fel­újítása, újak építése, fejlesztése. Ezért ajánlja: ,„A lehetőségek hasznosításához és a tanyákkal kapcsolatos feladatok sikeres el­végzéséhez tehát elkerülhetetle­nül hozzátartozik a jogszabályok felülvizsgálata, a szükséges mó­dosítások elvégzése.” A tanulmányban ezt olvashat­juk: „Amii: jelenleg van a ta­nyákon az döntően örökség. Gyors változtatása nem lehetsé­ges. De ami a jövőben lesz, elő­készíthető, formálható.” Ehhez ad nagy segítséget. A tanyarend­szer ma című kötet azzal, hogy megoldásokat, eszközöket ajánl a probléma megközelítéséhez és nap mint nap adódó gondok meg­oldásához; s szemléletet formál ahhoz, hogy a tanyai élettel ösz- szefüggő politikai-gazdasági kér­déseket ne csak a mában lássuk, hanem ismerjük annak straté­giáját is. W. D. kodnak: egyebek közt a minded­dig hiányzó ebédlő is elkészül, s így az intézet dolgozói a munka­helyüknek otthont adó épületben étkezhetnek majd. A tüdőgondozó kitelepítése után egyrészt közmegelégedésre tölthe­ti majd be hivatását a nőgyógyá­szati és onkológiai szakrendelés, másrészt jelentős mértékben bő­vül a mindeddig túlzsúfolt labo­ratórium. Ezenkívül a fogászatot a régóta jogosan hiányolt — most még ideiglenes keretek közt mű­ködő — szájsebészettel is kiegé­szíthetik. A megye egészségügyének fe­lelős szakemberei beszámoltak arról Ls, hogy az építkezés je­lenleg szinte a legkritikusabb szakaszához érkezett el. A régi kazánházat már eltávolították, s remélhetőleg rövidesen sor kerül az új gázfűtő-berendezés besze­relésére. Habár az ősz még távo­linak tűnik, az idő azért sürgeti az építőket — az ÉPSZER Válla­lat dolgozóit —, akiknek munká­járól a legnagyobb elismerés hangján lehet és kell szólni. • A soltvadkerti ipari szövetkezet szállítja az uszódi Duna-partról az építőanyagot, (Fotó: Pásztor, szöveg: Kiss.) Kommunista szombat - ezer résztvevővel és az időjárás Uszódi folyamisóder-bánya BŐVÍTIK A SZAKORVOSI RENDELŐINTÉZETET KECSKEMÉTEN Tovább javul az egészségügyi ellátottság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom