Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-23 / 145. szám

A • PETŐFI NEPE • 1973. június 23. Az iskolai pártszervezetek a közoktatás továbbfejlesztéséért • A most záruló tanév külön­leges helyet foglalt el az iskolai pártszervezetek életében. Ebben a tanévben kezdődött meg az ál­lami oktatás továbbfejlesztésére vonatkozó párthatározat valóra- váltása. Sokat fáradoztak, tettek ezért az iskolákban működő párt- alapszervezetek. Van tehát miről számot adni, vitatkozni most sor­ra kerülő beszámoló taggyűlései­ken. Milyen képet kapunk, ha átfo­góan kívánjuk összegezni a sok­sok iskolai pártszervezet, kom­munista pedagógus tevékenységé­nek eredményeit? Elmondhatjuk, hogy e pártalapszervezetek több­sége a határozat megjelenése óta aktívabban, kezdeményezőbben dolgozik, örvendetes tény, hogy a tanintézeti pártalapszervezetek és pártcsoportok többsége eredmé­nyes munkát végzett a határozat lényegének megértetéséért és el­fogadtatásáért. Tudatosabb a mű­velődésbeli hátrányokkal induló gyermekek iskolán belüli segíté­se. Javult a gyermek- és ifjúsági szervezettel való foglalkozás szín­vonala. Az iskolák tervszerűbben vesznek részt községük, városuk társadalmi, politikai, kulturális életében. A pályaválasztás tuda­tos irányításában, segítésében is mind eredményesebben működ­nek közre. A határozat megvalósításában mindezek mégis csak kezdeti lé­pések. Helyenként, területenként még nagy eltérés tapasztalható az iskolai pártmunka hatékonyságá­ban. Ezzel függ össze, hogy van­nak iskolák, ahol a határozat is­mertetése után megálltak, s a helyben megoldható feladatok he­lyett minden kérdés megoldását a minisztériumi utasításoktól vár­ják. Találkozni hamis illúziókkal is, amelyek máról holnapra csodákat remélnek a közoktatás fejleszté­sében. Helyenként fellelhetők a pedagógiai konzervativizmus bi­zonyos jelei: aggodalom, félelem az újtól. Van, ahol kétségbe von­ják a továbbfejlesztést szolgáló intézkedések megvalósíthatóságát. Káros felfogás az is, amikor az állami oktatás továbbfejlesztését kizárólag a központilag biztosí­tott, fokozottabb anyagi támoga­tásra szűkítik le. • Az eredmények és a gondok, a sikerek és a fogyatékosságok együttesen adják a tanulságot: milyen irányban haladjanak to­vább a következő tanévben az is­kolai pártszervezetek? Ennek a fő irányát mindenütt a most sorra kerülő beszámoló taggyűléseken lehet meghatározni. Helyileg ele­mezve a tanulságokat, értékelve, hogy ott. az adott iskolában mi volt a jó és rossz, s mit kell a továbbiakban tenni. További jelentős mértékű hoz­zájárulás lehet az oktatáspoliti­kai határozat következetes meg­valósításához. ha fejlesztjük az iskolai pártszervezetek munkájá­nak hatékonyságát. A beszámoló taggyűlés akkor teljesíti ezt a rendeltetését, ha átfogóan értéke­li az alapszervezet egész tevé­kenységét. Mondjon véleményt az alapszervezeti vezetőség munká­járól, az alapszervezet szervezeti politikai, ideológiai tevékenysé­géről, a tantestület egészére és az iskola vezetésére gyakorolt hatá­sáról. A taggyűlésen gondosan, kritikusan elemezzék — a párt­csoportokban lefolyt viták és az ott elhangzott javaslatok alapján — a pártszervezet egészének és a párttagoknak személy szerinti munkáját az oktatáspolitikai ha­tározat megvalósításában. Szük­séges, hogy részletesen foglalkoz­zanak az alapszervezet munka­tervében, illetve intézkedési ter­vében megfogalmazott feladatok végrehajtásának tapasztalataival, így lehet a taggyűlés segítségére a kommunista pedagógusoknak abban, hogy a záró és nyitó tan- testületi üléseken egységes állás­pontot képviselve kedvezően be­folyásolhassák az oktatáspolitikai határozattal kapcsolatos, követke­ző tanévben bevezetendő intézke­déseket. • Az iskolai pártszervezetek munkájának további javítása szükségessé teszi, hogy az eddi­gieknél nagyobb figyelmet for­dítsanak a tantestületekben vég­zendő eszmei-politikai nevelő munkára. Változatlanul tartsák napirenden a Központi Bizottság határozatának egységes értelme­zését, magyarázatát. Nagy felelős­séggel formálják a tantestületi demokratizmust és a tantestüle­tek politikai-világnézeti és peda­gógiai egységét. Ehhez kapcsoló­dik, hogy megnövekedett szere­pük van az iskolai pártszerveze­teknek a pedagógusok politikai­ideológiai továbbképzésében, az új oktatási, nevelési követelmé­nyek, módszerek, hasznos kezde­mények elterjesztésében. Mindezt természetesen az isko­lák állami vezetésével együtt, az­zal összhangban szükséges meg­tenni. A politikai munka eszkö­zeivel nyújtsanak segítséget az is­kolák igazgatóinak az állami ok­tatás továbbfejlesztését célzó in­tézkedések megvalósításához. így sokat segíthetnek abban, hogy a tananyag csökkentésére vonatkozó elhatározások megértésre találja­nak az adott szaktárgy oktatói körében. Jó. ha még olyan dol­gokra is kiterjed a figyelmük, hogy az iskolai rendezvények, ak­ciók ne okozzanak túlzott kiadá­sokat a szülők számára. Helyes, ha bátrabban élnek az iskolavezetés beszámoltatásának és pártellenőrzésének jogával. Jó lenne a mostani párttaggyűlése­ken azt is elemezni, mennyire tervszerű és célirányos ez a be­számoltatás. Egyes helyeken ugyanis még túlságosan általános, vagy ötletszerű, / holott a pártel­lenőrzés akkor éri el igazán a cél­ját, ha nem úgy egészében véve mindenre, hanem az ott helyben legfontosabbnak tekintendő kér­désekre irányul. Érdemes elemez­ni a pártszervezet káderpolitikai tevékenységét is. Ezzel kapcsolat­ban el kell érni, hogy minden iskolai pártszervezet rendelkez­zen véleményezési jegyzékkel és gyakorolja is a véleményezési jogkörét. • Ha mindezeket gondosan számba veszik és megvalósítják az iskolai pártszervezetek — je­lentősen hozzájárulnak a köz­oktatás továbbfejlesztéséhez. Kovács Péter, az MSZMP KB munkatársa Egy emberöltő Jövőre töltöm be a 80-adik életévemet. Itt születtem Kecske­méten, a család ás évszázadokra visszamenően idevalósi. Amikor 14 éves lettem, a szíjgyártó szak­mát választottam életpályámul. Elhiheti bárki, hogy nem a kényszer vitt rá, hanem kedvem volt ehhez a mesterséghez, s a lelkesedés iránta azóta sem szűnt bennem. Nagy Mihályhoz álltam be Űj- kécskén, ott is szabadultam föl. De még egy fél évet „ráhúz­tam” a mesternél, hogy a tudo­mányt jobban megszerezzem. Mert úgy gondoltam, ha már csinálom, akkor ne felébőil-har- madábóil, hanem itt legyen a fejben meg a kézben a válasz­tott foglalkozás minden csínja- bínja! Mozgalmas, de szép idők voltak. Hol a műhelyben dolgoz­tunk, hol pedig vásároztunk, vittük a lószerszámokat a kör­nyékbe, Jászkarajenőtől Öcsö- diig... Aztán Pestre kerültem, előbb a Wolfner, majd a Mauthner bőrgyárba. Kétezren is dolgoz­tunk, szíjgyártók! Még nem is fújdogálták a háborús szelek, de azért a hadsereg adott munkát bőven: nyergek, tüzérségi ágyú­ülések, a fogatok bőralkatré­szei, hevederek, kantárszárak, de­rékszíjak, fegyvertáskák kerültek ki garmadával a kezünk alól. A keresetre sem panaszkodhattunk: volt olyan időszak, hogy napjá­ban egy mázsa búza árát vittük haza. 1914 szeptemberében ^rukkol­tam, de még a harctéren is volt alkalmam a szakmát gyakorolni. Végigcsináltam a négy évet, s a háború számomra a Monte Grappán fejeződött be. Haza­jöttem. Szentkirályon, tanyán nyitottam műhelyet, majd újból Kécskén kezdtem el dolgozni. Kapós volt a szíjgyártó mester ezekben az években. A harctér megette a szerszámokait, pótolni kellett. Elmondhatom, akkoriban a szakmában olyan pénzt kerestem, amilyet csak akartam! Kecskeméten 1924 óta „ügykö­döm”. Egyszóval: jövőre, fél év­százados jubileum, ha megér­jük ... Nem rossz szakma ez, mindig szükség volt a munkám­ra. Nekem egyformán örömet okozott minden munkadarab el­készítése, ilett légyen szó málha­táskáról, vagy kerékpárnyereg­ről. Dalolva csináltam!... Ma sem vagyok egy percig sem munka nélkül. Hozzák javí­tani a női táskákat, meg. termelő­szövetkezeteknek, szakszövetke­zeti gazdáknak is dolgozom. Per­sze, így a 80 küszöbén nem megy már olyan könyedén a munka, mint hajdanán. De ott az után­pótlás’, a fiam, aki Kunpeszéren a Parasztbecsület Termelőszö­vetkezet szakembere. Lassan-las- san a gyermekeim is őszbe csa­varodnak, de öröm az, hogy a nevünknek megvan a_ becsülete! Ma piaci nap van. Ilyenkor különösen nincs hiány kuncsaf­tokban ; még Soltszentimréről, Orgoványról is megkeresnek. Három tulajdonsága van a jó szíjgyártó mesternek; érzés, aka­rat, becsület. No, persze, dolgoz­ni is tudni kell. Ismerni a bőr természetét, a szerszámokra váró terhelést. A munka nem könnyű. Sokan azt hiszik: ülőfoglalkozás, én is meg tudnám csinálni... — No, ülj le, szurkálj! — mon­dom az ilyennek. Aztán fél perc alatt kiderül: nem megy neki. — Azt elhiszem, hogy a korsó sört emelgetni egyszerűbb! A szakmai mozdulatok: valóságos torna, a mellizmot tágító gyakor­latok. Talán már rég nem élnék, ha más pályát választok... Hát, hogy a százat megérem-e majd? Ezt nem merném írásba adni. De míg bírom, csinálom, az biztos. A szíjgyártók korelnöke vagyok Kecskeméten. S a jó szíjgyártó haláláig sem válik meg a munkától... Elmondta: Détári Mihály Feljegyezte: Jóba Tibor Könyvespolc Zsögödi Nagy Imréről A szomszédos szocialista álla­mok magyar nyelvű könyvki­adása az utóbbi években egyre több szép munkával gyarapit bennünket. Legismertebb talán a romániai magyar nyelvű iro­dalom. De nemcsak a szépiroda­lom, a néprajzi, a művészettör­téneti stb. művek iránt is sok­kal nagyobb az érdeklődés a kí­nálatnál, Banner Zoltán Csillag- faragók könyve már megjelené­• Önarckép. sekor hiánycikk volt könyves­boltjainkban és sorolhatnám to­vább. Ezért is örültem nemrég, ami­kor a Nagy Imréről megjelent könyvet megkaptam, kagy Im­re neve — ahogy élete és mű­vészete — szétválaszthatatlanul összeforrt Zsögöddel, talán job­ban, mint Tamásié Farkaslaká­val vagy Kemény Zsigmondé Pusztakamarással, 1893. július 25-én született Csikzsögödön, abból a Nagy családból, mely egy generációval korábban Nagy István festőművészt adta a magyar kultúrának. Nagy Imre az első világháborúban kezd mintázni, rajzolni, majd Pesten szobrászatot tanul Stróbl Ala­josnál. 1918-ban iratkozik be a Képzőművészeti Főiskolára. „1920-ban a kecskeméti mű­vésztelepre kerül ösztöndíjas­ként ... Varga Nándor Lajost és őt még megtűrik, de amikor Aba Novák Vilmost és Szőnyit is oda akarják vinni, mindannyiukat eltávolítják." — írja Gazda Jó­zsef Nagy Imre monográfiájá­ban. (Kriterion, 1972.) 1924-be n hazatér szülőfalujábaT Gazdál­kodni kezd. „Húsz évig gazdál­kodtam, mert a művésznek meg­élhetési alapja nem volt. Elve­tettem a gabonát, aztán felül­tem a vonatra. Ki a nagyvilág­ba. Egy hónap múlva, amikor visszatértem, már lengett az árpa, búza. Láttam az ered­ményt." — vallja Zsögödi Nagy Imre. Művészként először a grafiká­val ér el sikereket. Rézkarcokat, fametszeteket és tollrajzokat készít legszívesebben. Grafikái­ból összeáll a kortárs magyar festők és írók pótolhatatlan ér­tékű arcképcsarnoka is. A fes­tésben is gyorsan saját hangjá­ra talál. Már az 1925-ben fes­tett „Kukoricabontás" című mű­vén drámai állapottá — és nem örömös zsánerképpé — sűríti a témát. Kifejező erejének foka később még erősebb, még tisz­tább. „Művészi látásmódja a paraszti életszemléletben gyöke­rezik.” őszinte önarcképei, táj­ból elvágyódó nőalakjai, a falusi emberek ünnepei, hétköznapjai, bukolikus természetet láttató táj­képei, munkába görcsült kezű pa­rasztok, erdei munkások küsz­ködése: mind megannyi része a nagyimrei freskónak, mely • Zsögödi emlék. hiteles művészi képét mutatja elénk az erdélyi valóságnak. Gazda József nem a szak­zsargon nyakatekertségéve l, ha­nem szép magyar nyelven, vá­lasztékosán ir. Ok-okozati ösz- szefüggéseiben mutatja be Nagy Imre művészetének alakulását, fejlődését. Igényes műelemzé­seiben is. A monográfia nagy nyeresége művészettörténeti iro­dalmunknak. Sümegi György Válaszolnak az illetékesek A Petőfi Népe május 24-i számának Olvasóinké a szó ro­vatában jelent meg Bognár Sán- dorné kecskeméti lakos panasza Futok a pénzem után címmel. Levélírónk szóvá tette, hogy a megyeszékhely egyik vendéglá­tó egységében, a Csöpi eszpresz- szóban 14 forintos számla el­lenében két papír tízest adott a felszolgálónőnek, aki figyel­meztetés után sem volt hajlan­dó visszaadni a különbözetet, vagyis kötelező módon kasszí­rozta be a borravalót. Az esetet illetékességből vizs­gálta ki a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója, Molnár János, s a szerkesztősé­günkhöz eljuttatott levelében a következőkről értesített. A he­lyettes üzletvezető vette fel az említett összeget, s csak téve­désből mulasztotta el visszaad­ni a 6 forintot. A vállalat egyéb­ként sohasem adott utasítást borravaló beszedésére, s a rek­lamált pénzt már ki is utalták olvasónknak. A történtek után gyakrabban ellenőrzik a Csöpi eszpresszó tevékenységét, . s újabb szabálytalanság esetén sor kerül az ott dolgozók felelős­ségre vonására is. Az igazgató kéri a vendégeket, bíráló észre­vételeiket a jövőben feltétlenül jegyezzék be a panaszkönyvbe, hogy a dolgok rendezésével kapcsolatos intézkedések meg­gyorsuljanak. Tele a korsót! címmel a má­jus 31-i lapszámunk ugyan­ezen rovatában közöltük a Kecskeméten lakó J. Kiss Sán­dor levelét. Ebben kifogásolta, hogy a Batthyány úti italbolt­ban sértő megjegyzéssel illette őt a csapos, mert csordultig töltött korsónyi sört fogadott csak el. Utalt arra, sajnos nem egyedi esetről van szó, ha­sonlókban volt már része más talponállókban, éttermekben is. A panaszra szintén Molnár Já­nos, a megyei vendéglátó válla­lat igazgatója válaszolt. Leve­léből megtudtuk, hogy J. Kiss Sándor jogos sérelmét írta meg: a Batthyány úti italboltban — mint a vizsgálat megállapította — valóban néma kötelezőmeny- nyiségű korsós sört szolgálták fel a vendégeknek. A visszássá­gok megszüntetésére tett intéz­kedésekkel egyidőben figyel­meztetést kapott az egység ve­zetője, aki elmulasztotta az al­kalmazottak rendszeres ellenőr­zését, s így lehetőséget terem­tett a szabálytalanságokra. Az esettel kapcsolatban tudni kell, hogy az italboltoknak rendelke­zésükre állnak azok a mérőesz­közök, amelyek használata ki­zárja a szóban forgó szeszes ital mennyiségére vonatkozó rekla­mációkat. A vendéglátó vállalat vezetője végezetül arról biztosí­tott, hogy az újságban megje­lent bírálatot követően fokoz­zák a csapolt sört is árusító kocsmák, éttermek stb. működé­sének szúrópróbaszerű ellenőr­zését, s a kimérésnél történt szabálysértés elkövetőit az eddi­ginél szigorúbban vonják fele­lősségre. Az utóbb említett napon kö­zölt rovatunkban kapott helyei dr. Bánó György kecskeméti la­kos panasza. Olvasónk A zava­rok a hét végi postai szolgálta­tásban című írásában bírálta azt az intézkedést, amelynek követ­keztében a megyeszékhelyen va­sárnap déltől hétfőn reggelig szünetel a legfontosabb postai tevékenység, a levélküldemé­nyek felvétele, továbbítása. E sorokra levélben válaszolt a Szegedi Postaigazgatóság helyet­tes vezetője, dr. Hódi István. Mint írta, a Postaügyi Értesítő tavalyi 44. számában közzétett 80/1972. Vig. számú utasítás ér­telmében a megyeszékhelyen va­sár- és ünnepnapokon csak egy központi fekvésű postahivatal tarthat nyitva 8 és 13 óra kö­zötti időben. Kecskeméten az 1-es számú postahivatalnak sza­bályozták ily módon a nyitva- tartását, amelyre vonatkozóan egyetlen észrevétel sem érkezett a lakosság részéről az elmúlt több mint fél év alatt. Az igaz- zatóhelyettes tájékoztatása sze­rint a megfelelően bérmente­sített levelek — még az expressz, vagy ajánlott szolgál­tatást igénybe vevő küldemé­nyek is — feladhatók bármely postaláda révén, amelyet kiürí­tenek naponta a megjelölt idő­ben. Tehát a panaszos vasárnap este is továbbíthatta volna expresszlevelét, ha azt bedob­ja valamelyik postai levélszek­rénybe. A szerk. megjegyzése: Csak a tények kedvéért említjük meg, hogy lapunk április 28-i számá­ban már közöltünk hasonló kecskeméti panaszt Szolgáltatás zárt ajtók mögött? címmel. Ez a máig is válasz nélküli észre­vétel csak egy a sok közül, mert a kecskemétiek nagyon is bosszankodnak ■ a posta hét végi korlátozott szolgáltató munká­jára. Véleményünk is az, hogy az intézkedés nem találkozik a nagyváros lakosságának érdekei­vel. Nem tartjuk szerencsésnek a javasolt megoldást sem: a le­vélszekrény ugyanis még nem garancia arra, hogy az oda be­dobott — kellően bérmentesí­tett, expresszként, illetve aján­lottként féladott — küldeményt a nyitvatartási időn kívül is összegyűjti és továbbítja a pos­ta. Aztán kérdés, mit tegyen az, akinek éppen nincs birtokában megfelelő értékű postabélyeg, vagy mondjuk intérurbán sze­retne sürgős ügyben telefonál­ni? Mindenképpen indokolt len­ne tehát, hogy a mintegy 80 ezer lakosú megyeszékhely, Kecs­kemét egyik — például a vasút­állomás melletti — postahivatala hét végeken, s egyéb ünnepnapo­kon legalább a késő délutáni órákig tartson ügyeletet! Szerkesztői üzenetek Fejes Pál, Kecskemét: Szemé­lyesen közölt panaszát felkéré­sünkre kivizsgálta a megyei kór­ház főigazgató-főorvosa, dr. Ta­kács Sándor, aki szerkesztősé­günket levélben tájékoztatta megállapításairól. Eszerint ön a május 13-án történt közlekedé­si balesete során csak könnyeb­ben sérült meg, így az egész­ségügyi intézmény ambulanciá­ján, vagyis a járóbeteg rendelé­sén részesült megfelelő gyógy­kezelésben. Kedvező egészségi állapota lehetővé tette, hogy a kórházat — amelytől alig 300 méternyi távolságra lakik — már a beszállítását követő má­sodik órában elhagyhatta, tehát nem volt jogosult a hazaszállító mentőgépkocsi igénybevételére. N. L-né Kecskemét: A Ma­gyar Testnevelési és Sportszö­vetség Bács-Kiskun megyei Ta­nácsa a versenysport irányítá­sa és a jövő sportolóinak neve­lése mellett fokozott gondot for­dít a tömegsportprogramok rendezésére, népszerűsítésére is. Ez utóbbi tevékenységében je­lentős segítséget kap a vállala­tok, hivatalok és intézmények szakszervezeti bizottságaitól, amelyeknek egyik fontos felada­tuk az egyesületen kívüli spor­tolási lehetőségek biztosítása. Szervezésük eredményeit bizo­nyítják például a Fuss az egész­ségedért mozgalom helyi ren­dezvényei és a megyei kerék­páros napok. A megyei TS nem­rég kispályaépítési akciót hirde­tett meg a kecskeméti városré­szekben, illetve a külterülete­ken élő lakosság mozgás- és sportolási igényeinek kielégítése érdekében. A felhívás nyomán csaknem húsz üzem és más szerv vállalta, hogy társadalmi munkával segíti a kézi-, kosár-, röp- és tollaslabdapályák épí­tését, valamint a pingpong- és sakkasztalok elkészítését. Érte­sülésünk szerint rövidesen meg­építik a pályákat, s így már a nyári hónapokban alkalom nyí­lik a fiatalok és idősebbek klubon kívüli sportolására. A felszerelésekről (mez, labda, asz­talitenisz-háló, sakk-készlet stb.) az igénybevevőknek kell gon­doskodniuk. Még annyit: a KSC által használt városi kis­pályákon — a sportköri foglal­kozások idejétől eltekintve — bárki végezhet testedzést. Dr. Ötvös István, Kecskemét: A nyugdíjasok munkavégzésé­nek feltételeivel foglalkozó, la­punk május 31-i számában meg­jelent szerkesztői üzenetünk a megyei társadalombiztosítási igazgatóságtól kapott tájékozta­táson alapult. Ezzel kapcsolatos helyreigazító észrevételének helyt adunk, s a bácsbokodi ol­vasónknak címzett sorok má­sodik mondatát így módosítjuk: a jogszabályok értelmében ál­talában 840 órát dolgozhatnak évente mindazok, akik havi 800 forintnál több nyugdíjjal rendelkeznek. özv. R. S.-né, Kecskemét: A magánházak tulajdonosai és bér­lői között felmerült lakbérügyi viták eldöntése — az 1971. jú-, lius elsején hatályba lépett új lakásügyi rendelkezések óta — a járásbíróságok hatáskörébe tartozik. Amennyiben a ház la­kói közül bárki erőszakos ma­gatartást tanúsít a másik lakó­társával szemben, a rendőrség­nek van joga közbelépnie. Bir- tokháborítási ügyekben a tanács szabálysértési hatósága illeté­kes. özv. Rauscher Istvánná, Balló- szög: Férje tragikus autóbalese­tével kapcsolatos kártérítési pa­naszát kivizsgálta az Állami Biztosító Bács-Kiskun megyei Igazgatóságának vezetője, Tar Jenő, aki szerkesztőségünknek küldte meg válaszát. Eszerint a biztosított elhalálozása esetén csakis a törvényes örökösöket illeti meg a kártérítés. Ahhoz, hogy az özvegy vegye fel a pénzt, .felnőtt korú gyermekei előzetes írásbeli hozzájárul4sa szükséges. Az erre vonatkozó nyilatkozatot megkapta az Álla­mi Biztosító területileg illetékes fiókja, amely már kiutalta ön részére a megfelelő összeget. Összeállította: Velkei Árpád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom