Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-01 / 126. szám

1973. június 1. • PETŐFI NÉPE ® 3 TOHAI LÁSZLÓ BESZÉDE a településfejlesztési nagyaktíván A gátéri postások ÉPÍTŐK — Szinte hagyománnyá vált már megyénkben, hogy minden év májusában nagyaktíva kere­tében adunk számot arról a munkáról, amelyet megyeszerte a városok, községek fejlesztése érdekében végzünk. Ilyenkor ér­tékeljük a településfejlesztési versenyben elért eredményeket, szólunk az előttünk álló felada­tokról, megvitatjuk, hogy mi­ként lehetne többet és még eredményesebben munkálkodni szőkébb hazánk, városaink, köz­ségeink és ezzel együtt me­gyénk fejlődése érdekében. Ezt az alkalmat használjuk fel arra is, hogy elismerjük azok tevé­kenységét, akik az előző évben a legjobb eredményeket érték el, s azokét, akik ebben a mun­kában szívvel-lélekkel, alkotó módon részt vállaltak. — Az ünnepélyes külsőség ki­fejezi a versenyt meghirdető szervek — a megyei pártbizott­ság, a megyei tanács és a Haza­fias Népfront megyei bizottsága — nagyrabecsülését a közössé­gért végzett önzetlen munka és e munkát végző kollektíyák, személyek iránt. A mai nagyak­tíván számot adunk a IV. öt­éves tervidőszakra meghirdetett településfejlesztési verseny 1972. évi eredményeiről, amely ' ver­senynek meggyőződésünk sze­rint igen nagy szerepe volt és van a városok, községek fejlesz­tésében, a lakosság életkörül­ményeinek eredményes javítá­sában. — Az éves versenyek mindig újabb és újabb ösztönzést adtak a lakosság, a társadalmi szer­vek, üzemek, vállalatok, szövet­kezetek, intézmények társadal­mi munkájához. A versenyfelté­telek rugalmasan alkalmazkod­tak a változó, fejlődő közösségi igényekhez, s ezek minél jobb kielégítésére ösztönöztek. A he­lyi pártszervezetek és tanácsok, azok tagjai, a Hazafias Népfront helyi szervei és más társadalmi szervek nagy és eredményes munkát végeztek a verseny szervezésében, a feltételek meg­teremtésében. — A településfejlesztési ver­seny mozgósító erejének éppen az a titka, azért tudott 1959 óta a társadalmi munka és a céltu­datos településfejlesztési tevé­kenység szervezője lenni, mert az évek során felhalmozott ta­pasztalatok terjesztésének fóru­mává vált, de sohasem mereví­tették meg elavult szokások, fe­lesleges megkötések. Mindig meg tudott újulni, új célokat, új feladatokat tudott kitűzni. — A jelenlegi településfej­lesztési verseny feltételei szoro­san kapcsolódnak a IV. ötéves terv célkitűzéseihez, annak mi­nél eredményesebb megvalósítá­sát hívatottak előmozdítani. Ezért határoztak úgy a versenyt meghirdető szervek, hogy a fel­tételeket a negyedik ötéves terv időszakára állapítják meg, s azokat a lehetőség szerint ez idő alatt nem módosítják. A ver­seny értékelése a változatlan feltételek alapján évenként tör­ténik. így került sor az 1972-es eredmények értékelésére is, amelyet a megyei tanács tele­pülésfejlesztési, műszaki és kom­munális bizottsága, a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága is megtárgyalt, majd a megyei ta­nács május 15-én tartott ala­kuló ülésén határozatilag elfo­gadott. — A továbbiakban Tohai László a múlt évi verseny telje­sítésének számszerű eredménye­it ismertette. Elmondotta töb­bek között, hogy tanácsaink a saját források bevételi tervét 128,2 százalékra teljesítették, ami 156 millió 300 ezer forint­nak felel meg. Áttérve a társa­dalmi munkára, a következő szavakkal folytatta beszédét a megyei tanács általános elnök- helyettese : — A társadalmi segítségnyúj­tás igen szép példáival találkoz­hattunk az elmúlt évben olyan rendkívül fontos problémák megoldásában, mint az óvodai helyek gyarapítása, a tanyai is­kolák villamosítása, a tanyai gyerekek számára épülő kollé­giumi helyek növelése. Az ide irányuló pénzbeli támogatások sokat segítettek gondjaink eny­hítésében. Mindezek mellett ugyanezekre a célokra igen nagy értékű társadalmi munka­végzés is történt, amelyről rész­letesen ..Ivánok szólni. — A társadalmi munka szer­vezése kezdettől fogva a tele­pülésfejlesztési verseny közép­pontja. Ennek köszönhető, hogy megyénk évek óta országosan az első helyen áll az egy lakosra jutó társadalmi munkavégzés tekintetében, örvendetes, hogy a társadalmi munka szervezése évről évre új tartalommal bő­vül, új formákkal gazdagodik és szinte kimeríthetetlen tarta­lékokkal rendelkezik. — Az elmúlt évben 142,7 mil­lió forint értékű társadalmi munkát végzett a megye lakos­sága különböző kollektívákban, vagy egyénileg. így az egy la­kosra jutó társadalmi munka értéke 249 forint volt, az 1971. évi 186 forinttal szemben. A nö­vekedés mértéke 35 százalék, ami azt bizonyítja, hogy jó szer­vező munkát végeztek a váro­sok, nagyközségek párt-, tanácsi és társadalmi szervei. De bizo­nyosság ez arra is — s ez nem kevésbé fontos —, hogy okos, értelmes célokért, közérdekű ügyekért ma is lehet összefo­gásra mozgósítani az embereket. Nincs igazuk azoknak, akik az urbanizáció előrehaladásával, az életszínvonal növekedésével pár­huzamosan a társadalmi munka­végzés lehetőségeinek szűkülésé­ről beszélnek. Elmondta a továbbiakban To­hai László, hogy miként alakult megyénk városaiban, nagyköz­ségeiben, községeiben a társa­dalmi1 munka értéke az elmúlt esztendőben. A városokban első helyen az óvodák építése és kar­bantartása érdekében végzett munka áll, összesen 7,3 millió forint értékben. A nagyközsé­gekben és községekben viszont a legnagyobb arányt az út- és járdaépítéssel, illetve -fenntar­tással kapcsolatos munkák ad­ják. Ezen belül is kiugróan ma­gas a tanácsi kezelésben levő földutak fenntartása érdekében, főleg a mezőgazdasági nagyüze­mek által végzett munka. A to­vábbiakban a megyei tanács ál­talános elnökhelyettese néhány olyan példát említett, amelyek híre és jelentősége messze túl­mutat a megye határain. — Az elmúlt év során végez­tük el jó részt és fejeztük be a tanyai iskolák villamosííását, amelyben minden várakozáson felül vettek részt pénzbeli tá­mogatással és főleg társadalmi munkával a megye, sőt az or­szág minden részéből üzemek, gazdaságok, intézmények. A tár­sadalom összefogásával 81 isko­lához jutott el a villany, amely egycsapásra "megváltoztatta az oktatási, művelődési feltételeket és a nehéz munkát végző peda­gógusok életkörülményeit eze­ken a helyeken. Az iskolavilla­mosítás kapcsán végzett társa­dalmi munka értéke elérte a hatmillió forintot. De ennél is nagyobb, szinte felbecsülhetet­len az a morális haszon, amely a villamosítást végző társadalmi munkások és a tanyai emberek között kialakult és tartósnak ígérkező emberi kapcsolatokban nyilvánul meg. — A tanyai iskolákról való gondoskodás nem fejeződött be a villamosítással. Sok iskola és az ott villamosító üzem, gazda­ság között azóta is a segítség- nyújtás változatos formái ala­kultak ki. Az épületek karban­tartása, a felszerelés és az okta­tási eszközök bővítése, javítása, üzemlátogatások ; szervezése sth., tartoznak ehhez á kapcsolathoz! A másik rendkívül nagy jelentőségű társadalmi akció — amely szintén megyénkből in­dult ki — a kollégiumi alap létrehozása a tanyai felső tago­zatos gyerekek kollégiumi elhe­lyezése érdekében. Ez az akció is nagyon szép eredményeket mutathat fel. Az elmúlt évben a lakosság, a vállalatok, állami gazdaságok, szövetkezetek, in­tézmények befizetéseiből 4,1 millió forint gyűlt össze, s a befizetések jelenleg is folynak. Jól kiegészíti ezt a pénzalapot a tanácsok többletbevételeiből és pénzmaradványaiból szárma­zó befizetés, amely 1972-ben mintegy 10 millió forintot tett ki. Tohai László elvtárs a továb­biakban arról szólt, hogy me­gyénkben jelenleg hol folynak ilyen kollégiumi építkezések, azokat milyen társadalmi mun­kával segítik, milyen felajánlá­sok történtek eddig a támoga­tásra, majd a harmadik nagy társadalmi akciót — az óvodai helyek bővítését — elemezte. Rámutatott arra, hogy elsősor­ban a társadalmi összefogásnak, a vállalatok, szövetkezetek és intézmények összefogásának kö­szönhető, hogy a negyedik öt­éves tervre tervezett 1500 óvodai hely már 1973. közepére meg­valósul a megyében. Szólt ar­ról, hogy az elmúlt évben mi­lyen fejlesztési ^lehetőségei vol­tak megyénk tanácsainak, s hoz­zátette, hogy ezek teljesítésében jelentős szerepe volt a telepü­lésfejlesztési versenynek, majd ismertette a megyei tanács 24/1973. számú határozatát az 1972. évi megyei településfej­lesztési verseny értékeléséről. A versenyfeltételek alapján elért pontok szerint a következő sorrend alakult ki: Városok kö­zött 1. "Kiskunfélegyháza, juta­lom: 500 ezer forint, zászló és oklevél, 2. Kiskunhalas, jutalom: 300 ezer forint és oklevél, 3. Baja, jutalom: oklevél. Járások között 1. a kecskeméti járási hivatal, jutalom: zászló és okle­vél. Nagyközségek között: 1. Ti- szakécske, jutalom 300 ezer fo­rint, zászló és oklevél. 2. Duna- vecse, jutalom 250 ezer forint és oklevél. 3. Kerekegyháza, ju­talom 200 ezer forint és oklevél. 2500 lakos feletti községek kö­zött 1. Csávoly, jutalom 200 ezer forint, zászló és oklevél. 2. Fel­sőszenti ván, jutalom 150 ezer forint és oklevél. 3. Kunfehértó, jutalom 100 ezer forint és okle­vél. A 2500 lakos alatti közsé­gek közül 1. Kunpeszér, jutalom 150 ezer forint, zászló és okle­vél, 2. Városföld, jutalom 100 ezer forint és oklevél. 3. Úszód, jutalom 50 ezer forint és okle­vél. A továbbiakban Tohai László néhány olyan fontos feladatra hívta fel a nagyaktíva résztve­vőinek figyelmét, amelyek meg­valósítását az 1973. évi verseny keretében, a sok egyéb fontos célkitűzés mellett a tanácsok programjában érdemes figye­lembe venni. így többek között a szellemi foglalkozásúak foko­zottabb bevonását a társadalmi munkába, különösen a műszaki szakemberek, közgazdászok és egyéb tudományok képviselőit, művelőit. Ugyancsak jobban kell aktivizálni az ifjúságot. El­mondta a megyei tanács általá­nos elnökhelyettese, hogy ebben az évben megkezdődik a megyei pártbizottság és a megyei ta­nács tanyapolitikai koncepciójá­nak megfelelően a hosszú távon fennmaradó, a szocialista mező- gazdasági nagyüzem működését nem gátló tanyasorok és tanya­csoportok villamosításának szer­vezése, s az első munkák kivi­telezése is. A feladat végrehaj­tását zömmel társadalmi mun­kával, lakossági összefogással el lehet végezni. Beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: — A városok, községek fej­lesztését, szépítését nem a ver­senyért, nem az elérhető helye­zésekért végezzük, hanem a la­kosság jobb ellátása, életkörül­ményeinek javítása érdekében. Ez a tanácsok alapvető feladata és kötelessége. Amennyiben a településfejlesztési verseny eh­hez újabb erőt. lendületet ad, segít elterjeszteni a jó tapaszta­latokat, úgy betölti hivatását... Kiskunfélegyházán túl Gátér község. Innen már nem messze a megyehatár. Mindössze ezerhá­romszázán laknak itt. sokan kö­zülük eljárnak Félegyházára, vagy éppen Csongrádra, s csak esténként térnek haza. Olyan is van, aki vasárnap este, vagy hét­főn hajnalban „veszi a sátorfá­ját”, búcsút mond a családnak, s csak a hét végén látják ismét. A többség azonban itt „találja meg a számítását” a termelőszö­vetkezetben. Hárman az államtól kapják a fizetést. Bizonyosan többen is. de most erre a három gátéri lakosra vagyok kíváncsi. A három postásra. Szűk szavú tudósítás látott nap­világot május elején: A gátéri postahivatal kiváló címet ka­pott ... Fejkendős nénike éppen pénzt ad fel, kedves szóval kéri az üvegfal mögött ülő fiatalembert: Ugyan címezze meg az utal­ványt, nehezen megy a betűve­tés. Az üvegfal mellett fiatalember ácsorog. vidéki telefonra vár. Udvariasságból nem figyelek oda, amikor a postás felszólítja, hogy lépjen a fülkébe, jelentkezett a hívó... Odahajolok a kisablakhoz, a hivatal vezetőjét keresem. pénzt —, a jó és rossz híreket — szóval, mindent úgy végzünk, ahogyan a postásoktól megkíván­ják. Én nem vagyok egyedül — te­kint ki szeretettel az ablakon — immár 11 éve hű társam a Gazsi, vele járom a határt sárban, fagy­ban, sokszor naponta 50—60 ki­lométert is. A mi környékünkön nincs még központi postaláda, s bizony, nekünk minden tanyát meg kell keresnünk, még ha csak egy üdvözlőlappal is ... Szatmári József a község lakói­nak jó ismerője. — Én kerékpárral járok, ha meg annyira rossz az idő, akkor gyalog. Ilyenkor bizony meghúz­za a vállára a táska, alig várom, hogy mindent kikézbesítsek. Ti­zenegy éve választottam ezt a munkát, s azt hiszem, innen me­gyek majd nyugdíjba — majd, húszegynéhány év múlva — teszi hozzá mosolyogva. — A hivatal vezetője? — for­dulok Csáki Benjamin felé. — Én sem vagyok mai gyerek a szakmában — mondja elgon­dolkodva. — Pálmonostorán kezdtem, azután Kecskeméten, majd Félegyházán gyarapítottam szakmai ismereteimet. Gátérra 1961-ben kerültem, s nem is vá­gyom el innen. A kiváló címet — Tessék. Csáki Benjámin hi­vatalvezető vagyok. Elnézést kér, mindjárt befejezi a mai napot, a zárást, utána nyu­godtan beszélgethetünk. Hátha megérkezik, addigra két munka­társa is kézbesítő körútjáról. Még nem készült el munkájá­val. amikor az ablakon kitekint­ve látom, hogy egy kordé áll meg a posta előtt, megjött Faze­kas László, a tanyavilágból. Ha­marosan Szatmári József is fá­hoz támasztja kerékpárját, ő a község utcáinak hosszát „mérte” reggel óta. Nehezen indul a beszélgetés. A három postás egymásra néz, fon­tolgatják kérdésemre a választ. Mert. ugyan, mit is lehetne arra mondani, hogy: Hogyan érték el a Kiváló hivatal címet? , Fazekas László töri meg a lé­legzetvételnyi csendet: — Talán azért — mondja mo­solyogva — mert régi jó postás­szokás szerint L-től V-ig dolgoz­tunk. Azaz. látástól vakulásig. Mert bizony, itt nincs ám meg­állás. A hivatalban —, fedett he­lyen — csak igen kevés időt töl­tünk. reggeltől estig járjuk az ügyfeleket. Visszük a leveleket. most kaptuk meg hatodszorra — és mondhatom, nagyon örülünk ennek mindhárman. Jól össze­szoktunk, s azt hiszem, az ügy­feleknek sincs ellenünk kifogása. A forgalmunk a község kis lé­lekszámúhoz viszonyítva igen nagy és egyre emelkedik. Né­hány adatot erről. Hetenként 300—400 totó- és lottószelvényt értékesítünk. Havonta 500 rádió- és tv-nyugtát kézbesítünk, illet­ve szedjük be a díjat. A külön­böző újságok előfizetőinek száma is emelkedik, jelenleg 548 lakás­ba hordják kézbesítőink rend­szeresen valamelyik sajtótermé­ket. Emellett persze sok az árus példány is. Pénteken például 190 Félegyházi Közlöny, talál gazdá­ra, és igen sokan olvassák hét közben a Petőfi Népét. Régen letelt a postások mun­kaideje, nem tartom tovább őket, pihenjék ki az egész napi fára­dalmaikat. Megkérem őket, fog­ják körül egv pillanatra a Ga­zsit. hadd örökítsem meg őket így együtt, mert hiszen az okos szürkének is része van abban, hogy a gátéri tanyavilág minden lakosához idejében elér a pos­tás ... Opauszky László KEREKES IMRE kisregénye: tfüffwaw (2.) Ezt már inkább magamnak mondom. Ami azt jelenti, hogy jobb lesz, ha kilépek a sötétből, annál inkább, mert a kerítés mel­lett mégis dereng valami. Zseb­ben a kezem, aztán csak úgy te­szek, mintha sétálnék. Téglana- lom. Ezen a helyen lebontották a kerítést, mert valami szennyvíz- csövet akarnak kivezetni a gyár­udvarból. Hiába magyaráztam a főmérnöknek, hogy ilyet nem ie- het csinálni. A szennyvíz ki, a tol­vaj be. Valósággal kaput nyitnak az éjszakai rablóknak. Nevettek rajtam a gyárirodán. — Majrés maga, Gáspár!... — mondták. Ajánlották, menjek át a rendészetre. Ennyi pénzért, amit nekem fizetnek, akármikor kap­nak éjjeliőrt. Csak azért vannak, hogy nehezítsék a sorsom. Megállók a sarkon, ahol elfor­dul a kerítés. Fütyörészek. Eddig megúsztam. Csak az a baj, hogy ezt az utat még kétszer meg kell tennem az éjszaka. Most már mégis jobb a helyzet, először is, mert nincs több rés a kerítés- falon. Így aztán egyenesben va­gyok, azon a csapáson, ami a hosz- szú utcának visz. Már ide látsza­nak a fények. — Állj! A sötétben ember görnyed, hát­tal nekem, fejére húzva az eső­köpeny. — Ne marháskodj, Gáspár. Nem látod, én vagyok. — Lát az anyád! Közelebb jön, de nem egyedül. A köpeny alatt két fej, letakar­va. A targoncás Vince. A Perecz Vince. Meg egy mucus a gyárból. — Röstellném magam — mon­dom a muóusnak —, még ilyen öszidöben is kijársz! Vihog. Elől hiányzik egy foga. A foghíjas nők mindig többet mer­nek. — Te, Vince — mondom —, nem ti jártatok ott a nyílás körül? Felemelő érzés a megyét járva, a sok új létesítményt látni. A lakótelepek, isko­lák, kórházak, szemre is tetszetős üzemek kitűnő * utak, s a szépen gondozott a földeken modern mezögaz- J . űasági épületek mind az I építőipar dolgozóinak mun- ■ f kaját dicséri. Három évii- y zede sincs még, hogy Rács- ..i Kiskun mai területén alig ^ néhány száz építőnnuikás % dolgozott kezdetleges esz­közökkel, hiszen fő szerszá- é • műk a malteroskanál volt. | Az ő érdemüket növeli azonban, hogy a felszaba­dulás után korszerű teclini- - ka nélkül, de sok hittel és | lelkesedéssel láttak hozzá a romok eltakarításához és az újjáépítéshez. Ma már több, mint 11 ez- K rcn dolgoznak a megye épí- § tőiparában, s az eszközök f is koszerűbbek. Hatalmas , daruk emelik szédítő ma­gasba a blokkokat, a ház­gyári paneleket, lassan tel­jesen kimegy a divatból a malteroskanál, a munka szerelő jellegűvé válik, az .< építő pedig.a korszerű tech­nika kezelőjévé. Am éppen ebben az iparágban a leg­nehezebb a felgyorsult élet- I ritmust, a gyorsan növekvő ;(■ igényeket követni. Megyénk ; építőipara évente 1,5 mil­liárd forint értékű épitési- szerclési munkát végez, s egy munkásra 240 ezer fo­rint termelési érték jut. f> Igaz. hogy. a mérnökök szá. ■ zai dolgoznak már ebben az iparágban, és az ifjú / nemzedék korszerű, jól fel- szerelt szakin ünkástanulú - £ intézetekben sajátítja el a szakmát. Más tehát az építőmun­kás is, mint hajdanában volt. Elődeik harcos hagyo­mányait azonban híven őr­zik. Mert arról sohasem fe­ledkezhetünk meg. hogy az építőmunkások az elmúlt évtizedekben áldozatos küz­delmeikkel örökre beírták nevüket a magyar munkás- mozgalom történetének lap­jaira. Ezzel kapcsolatban két évfordulóról is megem­lékezünk az idén. Hetven 1 évvel ezelőtt alakult meg f. az építők és a famunkások szakszervezeti szövetsége, s í huszonöt éve annak, hogy t; az építő-, a faipari és az ; építőanyagipari . üzemeket / államosították. Elég azonban a múltba csak egy pillantást vetni, tekintetünket a jövőbe, az előttünk álló feladatokra kell összpontosítani. Tenni­való nődig van bőven, s er­ről nem feledkezhetünk |! meg az építők napján, amit É ezúttal huszonharmadszor ünnepiünk. A vidám ma­jálisok. soort- és kulturális rendezvénvek után újra ■szólítják az építőket a mun­kahelyek, hogv a kezük alól kikerülő létesítmények tár­sadalmunkat. n dolgozók életét, kultúra iát. kényel­mét gazdagítsák. Eaczy Endre. az Építők Szakszervezetének megyei titkára Röhög. Fejét még inkább az eső­kabát alá vágja. A nadrágzsebből kiveszi a paklit, Kossuthja van. Rászippantok. — Jól van, na . . . csak azt aka­rom mondani, nem ti jártatok ott a másik oldalon? — Mi aztán nem — mondja a mucus —, én a saroktól egy léoést se mozdulok . . . — Az ilyen lakáshelyzetben — mondom neki. — De itt legalább házhely van... Jól odarittyentett nekem. A fél esőkabát alatt is rázza a farát, ahogy vonul, mintha most húzták volna ujjara a karikagyűrűt. Még tart a Kossuthból, szívom. Megvárom, míg kiérnek az útig, aztán én is elindulok. Mire az asz­faltos úthoz érek, már elhúz az expressz a hosszú ház előtti tölté­sen. Ügy tűnik, hogy az egész hosszú házsor, a kivilágított abla­kokkal elfutott, egy másik házsor ittragadt. De nem azért, hogy őrökre ittragadjon. Majd eljön az idő, amikor ezek a házak is elin­dulnak és elfutnak az expressz után. Az éjjeliőrnek estétől hajnalig, kétszer körül kell járni a gyárat. Ha fáradt, leül a portásfülkébe, el­oltja a villanyt, így jobban látja, mi történik éjszaka a világban. A szélső ablaksoron most kialszik a fény. Fent öregek laknak, alattuk fiatal házasok. A tévé után ők térnek leghamarabb nyugovóra. A talponálló ajtaján gőz csapódik ki, az ajtóban megjelenik Lipták úr, vasúti zubbonyban, térdnadrágban, lódenkabát lóg a vállán. Meg-meg- áll, valamit hangosan magyaráz valakinek, fenyegeti az ujjúval, a vállára csap. Egy egész jelenetet ad elő. Persze, az égvilágon nincs ott senki. Lipták úr úgy imbolyog a járdán, mintha egy lövészárok vonalát követné. Aztán én is el­indulok a gyárkapu felé. az utca végén motor fordul be, a postás Laci igyekszik ilyenkor hazafelé. Lelassít, mert Slezákné a mellék­utcából ilyenkor tart hazafelé. De az asszony most felvágja a fejét, és úgy vonul el a motor mellett, mintha bundában érkezne az Ope­rából. A gyárkapuval szemben, a hosz- szú házsoron kivágódnak gz abla­kok. A lakók szellőztetnek. Töl- cséry Adrienné most jelenik meg kutyájával az utcán. Richter úr kis kofferjával, meg egy üres be­vásárló szatyorral fújtat hazafelé. Csapos egy belvárosi pultnál. A sörszagot akkor is lehet rajta érez­ni, ha a városban a ser már az utolsó üveggel is elfogyott. Vajda úr, a KÖZÉRT-vezető, ma is taxin érkezik. Erdélyi úr, a festő zárja a sort. Elsején madár formá­jú felesége, meg felnőtt lányai kö­zös erővel fejre állítják, az utolsó fillérig kirázzák belőle a fizetést, csak a mellékesből tudja itatni a tinédzsereket. A második kör után az éjjeliőr beül a portásfülkébe, ott várja meg a reggelt. Hajnalfelé elbó­biskol, ilyenkor mar az éjszakai tolvajok is nyugovóra térnek. '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom