Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-01 / 126. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. június 1. a takarmánytermesztés fokozása MELLÉKVÁGÁNYON EGY GAZDASÁG Megalapozatlan vállalkozások A megye állattenyésztésének lejlesztését célzó elképzelések, intézkedések között fontos fel­adatként szerepel a takarmány­ellátás számbavétele. A megyei tanács végrehajtó bizottsága nemrég az állattenyésztéssel kap­csolatos jelentés megtárgyalása során ^foglalkozott e témával is. A jelentes, amelyet a mező­gazdasági és élelmezésügyi osz­tály /terjesztett elő részletes elemzéssel szolgált. Megállapítja, hogy a megyében sokat tettek már a mezőgazdasági üzemek a takarmányellátás javítása ügyé­ben. A szemestakarmany-ellátást például mennyiségi szempontból megfelelőnek lehet tekinteni. Is­meretes, hogy az utóbbi években egymás után épültek a korszerű, szakosított sertéstelepek. Ezek ellátására egyre inkább terjed­nek a különböző komplex ter­melési rendszerek. Az abraktermesztés szerkezetét vizsgálva viszont már nem any- nyira kedvező a helyzet. Legna­gyobb mennyiségben a kukorica terem és kevés a magas fehérje- tartalmú. abrak takarmány. Újab­ban kísérletek folynak a szója­babtermesztés bevezetésére. A ta­karmány termelési kutatóintézet támogatásával több mezőgazda- sági nagyüzem kezdte meg kísér­leti jelleggel termesztését. A Duna menti és Kiskunsági Ter­melőszövetkezetek Területi Szö­vetségének körzetében tíz terme­lőszövetkezet vetett az idén. Az ellátási gondok elsősorban a különböző takarmánykeveré­keknél jelentkeznek. A megyei gabonafelvásárló és értékesítő vállalat keverőüzemei nem fede­zik teljes mértékben a szükség­letet. Ugyanakkor a mezőgazda­sági nagyüzemek új. szakosított telepei mellett, létesült takar­mánykeverők kihasználása nem kielégítő. Tavaly a megye álla­mi gazdaságaiban a keverőüze­mek és a keverőgépek együtte­sen még 50 százalékra sem vol­tak igénybe véve. A termelőszö­vetkezetekben valamivel jobb a helyzet, de a kihasználtság itt is csak 56 százalékos. Ha összefog- ' nának a gazdaságok, együttesen jól ki tudnák használni keverő­üzemeiket, gépeiket és jelentősen javítani lehetne a keveréktakar- mány-elláfást. A megyei gabona- felvásárló és feldolgozó vállalat már tavaly néhány üzemmel megállapodást kötött bérkeve­résre. Az idén tovább bővítik a kört és mintegy 5 ezer vagon ta­karmány keverésére kötöttek megállapodást. Jelentős ' fejlesz­tésre van szükség még így is, mert a jelenlegi 3000—3500 va­gon hiány a következő években még fokozódhat. Ezért egyrészt a mezőgazdasá­gi üzemekben levő keverők na­gyobb arányú kihasználásáról kell gondoskodni, ez összefogást A betakarítás, a gabonafélék el­helyezése az idén sem lesz köny- nyebb, mint az elmúlt esztendő­ben. Sőt, ha az azóta bekövetke­zett műszaki fejlődést, a nagy teljesítményű E—512-es kombáj­nok számának növekedését nézzük — még több gonddal kell számol­ni a szárításnál, szállításnál, az átvételnél és a raktározásnál egy­aránt. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál megtartott tanácskozáson hangzott el ez a megállapítás. A vállalat vezetői a téeszek, állami gazdaságok, terüle­ti szövetségek képviselőivel ta­lálkoztak — a megbeszélésen azon­ban azok voltak jelen, akik amúgy is igyekeznek elhárítani a nehéz­ségeket. Molnár István, a megyei pártbizottság munkatársa a ta­pasztalatokat összefoglalva elmon­dotta, hogy a tárolóterek kialakí­tására koránt sincs olyan törek­vés, mint kellene. Az érsekcsanádi Búzakalász Tsz-nél bevált szerfás tároló iránt — a vázakat készítő MEZŐGÉP Vállalat tájékoztatása szerint — elsősorban rrgís megye­beli szövetkezetek érdeklődnek, és ugyancsak nem Bács-Kiskunból kerülnek ki azok a téeszek sem, amelyek az erdőgazdaságoknál je­lentkeztek az építéshez szükséges faanyagért. A betakarításig még elegendő az idő, hogy mindenütt megfontolják, mit tudnak tenni sa­ját erőből és mit kooperációs for­mában, hogy az aratás zökkenő- mentes és a minőséget megóvó el­helyezés biztosított legyen. Az idén Bács-Kiskun megyében — a GFV adatai szerint — 126 ezer 806 hektáron termesztik a kalászosokat, 146 227 hektáron a kukoricát. A vállalat 17 ezer 151 vagon befogadóképességű magtá­rainak 70 százalékát június végén igényel, valamint a vállalat le­hetőségeinek bővítését is szüksé­gessé teszi. Egyrészt a meglevő üzemek rekonstrukciójával, más­részt újabb beruházásokkal. Az abraktakarmány-ellátásban legnagyobb gondok a Homokhát­ságon vannak. Ezek az üzemek saját területükön nem tudják megtermeszteni a szükséges ta­karmányt. A szakemberek véle­ménye szerint .itt is az együtt­működéssel lehet segíteni a hely­zeten. Figyelemreméltó, hogy az összes állatállomány több mint 50 százaléka van a Homokhátsá­gon és ezzel szemben a takar- mány termesztés jóval alacso­nyabb arányú. A tömegtakarmány-ellátásl vizs­gálva elég kedvezőtlen a hely­zet. Az ország rét- és legelőte­rületének 11 százaléka van a megyében. Alacsony viszont a szénafélék és a szálas takarmá­nyok átlagtermése. Megyei átlag- b n a rétekről hektáronként 20. a legelőkről 12—17 mázsa széna- mennyiséget takarítanak be. Az elmúlt négy év átlagában esztendőnként mintegy 6 millió forint állami támogatást hasz­náltak fel a rét- és legelőterüle­tek javítására. Az említett idő­szakban mintegy 2(1 ezer hek­tár terület javítása történt meg. A fűtermés növekedett ugyan, de a rendelkezésre álló eszközök ha­tékony felhasználása tekinteté­ben még sok a kívánnivaló. A tö meg ta k a r má n y - bázi s alapját képező pillangósok vetésterülete is alacsony, a megye szántóterü­letének 8.2 százaléka. Á megyei tanács végrehajtó bizottsága számos határozatot hozott. Többek között kimondta, hogy a mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztály, az állattenyész­tési felügyelőség, a termelőszö­vetkezetek területi szövetségei, a gabonafelvásárló és értékesítő vállalat bevonásával vizsgálják felül a jelenlegi takarmányeílá- tási rendszert. A rét- és legelő felújítására szánt állami támo­gatás hatékonyabb felhasználása érdekében középtávú fejlesztési tervet dolgoznak ki. Egyébként ez utóbbiak jobb hasznosítása végett több mezőgazdasági nagy­üzemben nagyobb mértékben le­geltetik a jószágokat, alkalmaz­zák az úgynevezett ridegtartást. Jó példa erre a Kiskunhalasi Állami Gazdaság, ahol az im­portból származó hereford szarvasmarhák éjjel-nappal a le­gelőn tartózkodnak. A takarmánytermesztés fej­lesztése, az ellátás javítása ál­landó feladat. A mezőgazdasági nagyüzemeken múlik, hogy fej­lődő állatállományuk számára miként tudják megteremteni a teljes ellátást. K. S. még elfoglalja a tavalyi gabona. Így — figyelembe véve a várható hozamokat és a felvásárlási elő­írásokat — augusztus végén 9365 vagon terményt nem tudnak elhe­lyezni. Feltétlenül szükséges tehát kooperácók létrehozása a terme­lőkkel a bértárolásokra. A vállalat körzeti üzemeiben egy nap alatt összesen 330 vagon áru tisztítását és 168 vagon szá­rítását tudják elvégezni, ami ed­dig megfelelt a betakarítási csúcs- időszak átlagos átvételi szükségle­tének. Mind a szárításban és tisz­tításban. mind az átvételben zava­rokat okozhat — amennyiben nem teremtik meg az összhangot a vál­lalat és a termelő gazdaságok. Fontos, hogy a betakarítást előké­szítő, immár hagyományossá vált körzeti megbeszéléseken, a hang­súly a közös érdekeken legyen, azon, hogy a kalászost és a kuko­ricát valóban megfelelően kezel­jék és tárolják. A gazdaságoknak be kell látni, hogy bármilyen tá­roló építésénél többe kerül, ha nem. vagy csak minőségi romlás árán helyezik el a gabonát. A tá­rolási gondokat hosszabb távon mindenképpen a mezőgazdaság­ban kell elhárítani a termelés és a felhasználás helyén: a nagy ál­lattenyésztő telepek elkészülte és az ezekhez kapcsolódó üzemi ke­verők munkába állítása után ugyanis a szemestermény 80 szá­zalékára a gazdaságoknak lesz szüksége, hogy elegendő takar­mányt tudjanak előállítani. Nagyon sok helyütt a betakarí­tás időszakában felhasználandó üzemanyag előteremtésére sem tettek eddig még intézkedéseket. A tárolók kialakítása lassan ha­lad és meg sem közelíti azt a nagyságot, amire szükség lenne. A megmásíthatatlan tény ez: a kelebiai Népfront Tsz az elmúlt évet több mint három és fél mil­lió forint veszteséggel zárta. Egy olyan gazdaságban, amelynek a területe a háromezer holdat sem éri el. s számottevő közös va­gyonnal sem rendelkezik, ez a veszteség — ne tekintsük túlzott- nak a kifejezést. — katasztrofális méretű. Főleg, ha meggondoljuk, hogy az említett hiány túlnyo­mórészt mérleg szerinti veszte­ségből adódik. Egyik évről a másikra történt ez? Igen is, nem is ... Veszteség már volt 1971-ben is: 624 ezer forint. Ezt a tsz. 1972 elején, az amortizációs alap terhére ren­dezte. Felvett továbbá a banktól 780 ezer forint termelési hitelt, ezt azonban egy hónap alatt visz- sza is fizette, azért, hogy — mint a legutóbbi szanálási jegyző­könyv megállapítja — „az óva­dékos hitel kötöttségeitől meg­szabaduljon". A megállapítás ér­vénye aligha vonható kétségbe, hiszen a tavalyi évet már a pénz­ügyi nehézségek egész sora jel­lemezte. ennek ellenére a tsz nem vett fel üzemviteli hitelt. HanyafícS termelés ,,A fennálló kötelezettségek ösz- szege messze meghaladja á mo­bilizálható eszközöket.” (Részlet a szanálási jegyzőkönyvből.) Mire utal ez a tárgyilagosan megfogalmazott mondat? Kétség­kívül, hogy egy elhibázott gaz­dálkodási szemlélet és gyakorlat következményeire, de ezzel a megállapítással keveset mon­dunk. Azzal is. hogy a szövetke­zet korábbi vezetői nem számol­tak az adottságokkal. Annyi két­ségtelen, hogy a tsz — a hivata­los besorolás szerint — ez év elejétől gyenge termőhelyi adott­ságúnak számit: az összes föld­területre „vetített" átlagos arany­koronaérték 7.7. Noha a korábbi hivatalos érték a 10-et is megha­ladta. a szanálási bizottság sze­rint az új rangsorolás is jobbnak tünteti fel az adottságokat a va­lóságosnál. Más kérdés, hogy a hanyag, a célszerű hasznosításról eleve le­mondó gazdálkodás a termelési alapokat is kikezdte. Még akkor is. ha számításon kívül hagyjuk azt. a gyakorta hangoztatott fél­igazságot. miszerint rossz talaj nincs, csak rossz gazda. Nézzük inkább a tényeket! A szőlőterü­let 40 százaléka elhagyott, par­lagon hever. De a termőnek mi­nősülő parcellákon is 22,7 mázsa volt a holdankénti termésátlag. A szántó 90 százaléka humusz­ban szegény, sőt jórészt futóho­mok, Búzából 5, kukoricából 11 mázsa volt a múlt évi átlagho­zam. Szintén a tavalyi évre vo­natkoztatott megállapítás szerint a 117 holdas spárgaterületből 35 holdon folytatható gazdaságos termelés. Az állattenyésztés — eltekint­ve a lótartástól — igen szerény keretek között folyt már tavaly is. de azért a veszteségekbe 630 ezer forinttal ez az ágazat is„be- besegített”. Habár az elmúlt évek során napirenden volt az egyébként sem népes állomány tudatos leépítése. Három év alatt a tehenek száma 24-ről 13-ra apadt, s 758 maradt az 1238 anyajuhból. A 140 méhcsalád száma változatlan. A szarvas­marhatartás vesztesége jelenték­Termclőszövetkezetünk gazda­sági fejlődésével párhuzamosan alakult, fejlődött gazdaságunkban a verseny mozgalom. Kezdetben több objektív tényező akadályoz­ta a szocialista munkaverseny ki­bontakozását. Sokan nem tudták felmérni, érzékelni üzemen belü­li hasznosságát, csak a gazdasá­gi eredményt tartották szem előtt. A kettő kapcsolatát nem ismerték fel. Ma már bebizonyosodniI. hogy a gazdasági eredményt a jól szervezett verseny mozgalom ha­tásosan tudja elősegíteni. Kerülve a sablont Az új vezetés felismerte, hogy a gazdasági megerősödés csak úgy érhető el. ha a megfelelő szakgárda megteremtése mellett képes a kedvét vesztett tagságot, a közös gazdaság fejlődést szol­gáló célok megvalósítására lelke­síteni. mozgósítani. Ehhez a ta­gokat és a szakvezetőket meg # Lerobbant gépjármüvek: a télén, a juh viszont nyereséget hozott, majd 400 ezret, noha se­lejtezésről. az állomány felfrissí­téséről itt sem gondoskodtak. Honnan akkor az ágazat vesz­tesége? Onnan, hogy a több mint száz. ló tenyésztése tavaly 696 ezer forint deficittel zárult! Költséges fényűzés ' A Népfront Tsz, még 1971. ele­jén — gondolván merészet és na­gyot — bérbe vette, később meg is vásárolta a Veszprémi Idegen- forgalmi Hivatal nagyvázsonyi lovas iskoláját, Az intézmény „komplexitásában’’ értendő: 80 ló az istállóban, egy 12 ágyas mini­szálloda. továbbá a „Molnárle­gény” elnevezésű vendéglő. A tsz ily módon kívánt sápot húzni a fellendülő idegenforgalomból. Kelebiától 246 kilométerre ... A tsz volt vezetői állítják, hogy a lovasiskola működésé — értsd: a turisták túralovagoltatása — kifizetődő, hiszen egy ló egy nap­ra számított tarifája tavaly és azelőtt 350 forint volt. az idén pedig már 400 forint. Csakhogy egy lóra átlagosan 50 túranap ju­tott egész évben, s jövedelme­zőségről — Mészáros Béla, a kis­kunhalasi járási bankfiók veze­tője és a szanálási bizottság el­nöke szerint — akkor beszélhet­nénk. ha a kihasználtság ennek a négyszerese lenne. A hasznot, vagy inkább annak csak a Játsziját, nem, is ez je­lentette. hanem a lóeladás. A külföldiek által frekventált Nagy­vázsony bán a legkevesebb, amit megadnak egy lóért. 40 ezer fo- íint. S e lovak jó részét a tsz 10—15 ezer forintért vásárolgat­ta össze. Igaz, hogy mire az állat kondícióját feljavítják, lovaglás­ra. s más mutatványra betanít­ják. költségek rakódnak rá, de a könyvelés — amennyiben a ló­értékesítést elkülöníti a lótgrtás- tól — így sem csekély hasznot mutat ki. Az alkalmi adás-vétel azonban kifizetődő lehet a lóku- pecek számára. • egy tsz-mellék- üzemág viszont ilyen bizonytalan ügyletekre nem építhet tartósan. A Népfront Tsz ezért, — Kele- bián — berendezkedett a lóte­nyésztésre, amely aztán az or­szág másik szögletében jelentke­ző estleges hasznot magasan fel­emésztette. A szanálási bizottság joggal minősítette a vállalkozást meg­gondolatlannak. a következők miatt: nagy a távolság, ezért az ellenőrzés csak hézagos lehet: a vezetés fő figyelme erre, s nem pedig az alaptevékenységre irá­nyul (a függetlenített vezetők Nem volt könnyű megalapozni és kiszélesíteni a mozgal­mat. mert hiányzott az anyagi és erkölcsi alap (gyenge gazdál­kodási eredmények, vezető vál­tozások). Jelentős fordulat volt a szö­vetkezet életében az 1966-ban bekövetkezett vezetői csere. Az új vezetők haladottabb, korsze­rűbb szemléletükkel is igyekez­tek a gyenge adottságú és zilált szövetkezeti gazdaságot, kedve­zőtlen helyzetéből kivezetni. kellett ismertetni a célokkal, el kellett: fogadtam azokat és meg kellett, szervezni a végrehajtást. Ennek elérése a versenymoz­galom lehetőségeinek hasznosítása nélkül aligha lett volna olyan si­keres. Első legfontosabb teendő volt kátyúbajutás jelképei. munkaidejüknek átlagosan az egyharmadát töltötték a Dunán­túlon) ; a személyi állomány szak­képzettsége sok kívánnivalót hagy maga után. (A Veszprémi Ide­genforgalmi Hivatal már kérte néhányszor a szerződés felbon­tását.) Egy dinasztia tündöklése... S ezzel még korántsem merült ki a ráfizetéses vállalkozások so­ra. Egy háromtagú családot — apát, lányát és vejét —, szintén még 1971-ben építési vállalkozás­sal bízott meg a vezetőség. Az­zal, hogy alakítsanak építőbri­gádot, ' s vállaljanak el nagyobb építkezéseket. Létrejött az ügy­let, s ezt követően a brigád meg is alakult — Soltvadkerten. Mint­hogy a dinasztia megbízást ka­pott a kiskőrösi szakszövetkezet­közi szőlőfeldolgozó^és pince ki­vitelezésére. Ez a vállalkozás tavaly — hogy mi is tárgyilagosan fogalmazzunk — 242 ezer forinttal rontotta a tsz pénzügyi helyzetét. Ám ellen­kező előjellel hatott ki a család három tagjának jövedelmére. A lányasszony 1971-ben pl. 155 448 forint összjövedelemre tett szert. (Havi átlag = 19 418 Ft.) Ebből 112 823 forint volt a „tehergép­kocsi-üzemeltetés teljesítmény­értéke”. (Magyarul: a saját pén­zén. de a tsz bélyegzőjével vá­sárolt teherautóval fuvarozgatott gebinés alapon!) Hasonló Összeg ütötte az apa markát is, aki pl. szerszámhasználat fejében több mint 66 ezer forintot emelt fel, minthogy az építkezéshez ő adta az állványbakokat és pallókat, a zsaludeszkát, a vakolókanalat, s talán még egy kimustrált beton­keverőgépet is. Csakhogy a ráfizetés oroszlán- részével a tsz-nek még ezután kell szembenéznie! A vállalkozást már az is eleve deficitessé teszi, hogy a kivitelezést 8,5 százalékos haszonkulccsal vállalták el, ezzel szemben a 10—15 százalék a ter­melési adó, az építési-szerelési adó pedig 6 százalékos. Huszon- kétmilliós beruházásról van szó... Azt mondanunk sem kell. hogy az építkezés ezért, vagy azért, de folyton akadozik, a határidő­re való átadás egyre kilátástala­nabb. márpedig a „csúszás” min­den napja után 6 ezrelékes köt­bér terheli meg a tsz-t. ami na­ponta 2500—3000 forint Kérdés, hogy a felelő! lenség árát ki fizeti meg ... (Folytatjuk.) Hatvani Dániel az emberek tudatának formálá­sa, a verseny komolyságának megteremtése, a reális és Ösz­tönző feltételeit kitűzése, a fo­lyamatos értékelés, ellenőrzés, majd a teljesítmények anyagi el­ismerése. A legkedvezőbb légkör, a meg­felelőbb szövetkezeti élet kiala­kítása alapjául szolgált a mozga­lomnak is. A vezetők egymás közti, a ta­gok és vezetők közötti új. meg­javult kapcsolat kedvezően ha­tott termelőszövetkezetünk éle­tére és eredményességére. Szövetkezetünk életében a ver­senymozgalom a gazdasági meg­erősödéssel együtt vesztett lendü­letéből és egyre inkább ellaposo­dott. Míg 1968. évben 213 fő, 1969-ben 217. 1970-ben 230 fő, addig 1971-ben 204 fő vett részt szervezetten a mozgalomban. Szükségessé vált tehát, hogy a. mozgalom tartalmát és színvona­lát javítsuk. A versenyszempon­tokat kidolgoztuk minden ága­zatra, külön-külön meghatározva Töprengő írások A magyar olvasóközönség szá­mára Konsztantyin Szimonov ne­ve egyet jelent egy tolsztoji mélységű, hállatlanul izgalmas és őszinte háborús irodalommal, a Nappalok és éjszakák, az Élők és holtak trilógiájával, drámák­kal. versekkel. Az író haditudó­sítóként élte. küzdötte végig a második világháborút, s művei­nek megalkotására személyes él­ményei, valamint a volt frontka­tonák elbeszélései, visszaemléke­zései ihlették. Budapesten módomban volt személyesen is találkozni vele, s akkor feltettem a kérdést: kizá­rólag ezt a témakört kívánja még alaposabban körüljárni, még tisztábban, pátoszmentesebben ábrázolni, vagy más is foglalkoz­tatja? Akkor említette ezt a kö­tetét. amely 1970-ben jelent meg Moszkvában, s amelynek mosta­ni. magyar kiadását — az író kérésére — több. azóta megjelent művével is kiegészítették. „Ebben a könyvben — írja Szimonov a kötet előszavában —, azok a cikkeim találhatók, ame­lyeket az irodalomról és a művé­szetről az utóbbi tíz évben írtam, valamint ’ visszaemlékezéseim azokról az emberekről, akikkel alkalmam volt találkozni”. Találkozása Pudovkinnal, Kon- esalovszkijjal, Chaplinnel, Nazim Hikmettel, vagy Gubával, az ab- ház szellem óriásával, aki össze­állította az első abház ábécés könyvet, kinyomtatta az első ab­ház verseket, megírta anyanyel­vén az első színdarabot és az el­ső regényt, megnyitotta az első színházat és megalkotta a népe történelmével foglalkozó első akadémai munkákat — legalább olyan friss, lenyűgöző élmény az olvasónak, mint magának a szer­zőnek volt. Szimonov egyik legfőbb írói erénye, hogy be tudja vonni gon­dolatainak sugárkörébe az olva­sóját is. aki valósággal részesé­vé. szereplőjévé válik az író ál­tal közvetített találkozóknak. A vele való személyes ismerkedést is lehetővé teszik saját munkás­ságáról írt vallomásai. Levelezé-. seiben írja. egyhelyütt: „A fiatal­ságot a háborúról elmondott igazsággal kell nevelni, nem pe­dig emelkedett romantikával. Romantika is volt a háborúban, ,do :v„ az igazságnak csupán égy része". Egy másik helyen pedig ezt írja: „Történelmünknek nem minden emléke könnyű. De nem kerülhetjük meg azt sem, ami súlyos benne. Megérthetjük-e né­pünk lelkét, állhatatosságának mértékét, erkölcsi erejét, ha nem ismerjük mindazt, ami vele meg­történt ?” Szimonov nálunk is jól ismert regényei áradó bőségű, elbeszélő­folyamként táplálják a kortárs- irodalmat. erről az oldaláról is­mertük és szerettük meg mi is, most pedig azzal szerez meglepe­tést, hogy a gondolatok kristály- tiszta kis erein csörgedeztet el­mélkedésből. töprengésekből le­szűrt igazságokat. A szimonovi teremtő erő azonban még ezek­ben a kisebb lélegzetű munkák­ban is annyi szenvedélyt halmoz fel. hogy érezzük az érben, a ké­szülő folyam sodrását, lüktetését. Tulajdonképpen minden találko­zásában. másokhoz intézett bölcs írói intelmében.. ő tárja fel az arcát, egyéniségét, végül is min­den sorában magával Szimonov- val találkozhatunií. V. Zs. a feladatokat, kerülve a sablont, így kerültek kimunkálásra a kö­zöst előbbre vivő, de a tagság jö­vedelmét is kedvezően érintő verseny cél ok. Készt vesz 347 fő Meghirdettük minden szinten a szakemberek versenyét is. Ez lett az elsődleges mozgatója az egyéni, munkacsapat- és brigád- versenyeknek. Áz értékelésnél külön pontszámot lehetett elérni azzal, hogy az adott ágazatban milyen formában szervezték meg a versenyt. Ez is hozzájárult ah­hoz, hogy 1972. évben már 347- en neveztek a különböző szintű versenyekre. Rendszeressé tettük minden te­rületen az ellenőrzést úgy, hogy évente háromszor bizottságok ér­tékelik az egyes szakemberek munkaterületének eredményeit az előírt versenyszempontok alapján. Szakembereinkkel a verseny­mozgalom keretében minden év­ben külön-külön termelési meg­állapodást köt a szövetkezet ve­zetősége. Ez tartalmazza a ho­zamtervet, árbevételi tervet, költségtervet, eredményt, az egy napra jutó munkabér-felhaszná­Készülődés a betakarításra VÁGJANAK KÖZKINCCSÉ A JÓ VEZETÉSI' TAPASZTALATOK A versenymozgalom segít céljaink elérésében ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom