Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-17 / 113. szám
1973. május 17. • PETŐFI NEPF • 3 / A megyei tanács tagjai Amint tegnapi lapszámunkban tájékoztattuk olvasóinkat, a megyei tanácsnak 115 tagja van. Most közöljük a megyei tanácstagok névsorát városonként, illetve járásonként. A járási bontásnál természetesen az illető tanácstag neve után közöljük annak, vagy azoknak a helységeknek a nevét is. ahol megválasztották. BAJA VÁROS: Kincses Ferenc, Szenti János, Bisztriczky Mihály- né, Bajor Lászlóné, Pankoi'ils Józsefné, dr. Gajdócsi István, dr. Pataky József. BAJAI JÁRÁS: dr. Zalántai End- réné: Bácsalmás, dr. Veréb János: Bácsalmás, Bogár János: Bácsbokod, Bácsborsod, Börcsök Imre: Tataháza, Mátételke, Borsodi János: Csávoly, Felsőszent- iván, Mariísa Józsefné: Sükösd, Pusztai József: Madaras, Páncsily István: Kat-ymár*, Gyurity György: Hercegszántó. Gara, dr. Nagy Károly: Dávod, Csátalja, Bácsszentgyörgy, Vámos Ferenc: Vaskút, Szeremle, Gádor József: Nemesnádudvar, Érsekcsanád, dr. Szalóki László: Nagybaracska. Bátmonostor. KALOCSA VÁROS: Baksa Zoltánná, Geri István, Madarász László. KALOCSAI JÁRÁS: Pétiké János: Bátya, Foktő, Berta Somogyi László: Úszód, Géderlak, Dunaszentbenedek, Berta Jenő Dusnok, Fájsz, Harrnath Lajos- né: Hajós, Boromissza Ignácné: Szakmár, öregcsertő, Kis Jeremiás: Dunapataj, Ordas, Ma jer Imre: Dunavecse, Prohászka János: Solt. Perczel János: Apos- tag,- Dunaegyháza, Üjsolt, Lei- theizer Imre: Harta, Dunatetét- len, id. Csabai Jónásné: Szalk- szentmárton. Tass. Farkas József: Homokmégy. Miske. Drágszél. KECSKEMÉT VÁROS: Benei Sándor, Borszéki Lajos, dr. Körös Gáspár, Kóczián Zoltán, Reile Géza, dr. Szűcs Endre, Kardos Gyuláné, Szabó Jánosné, Tóth József, Vajda Eva, dr. Filius István. dr. Mándoki Antal, dr. Románt/ Pál, Toliai László, Némedi Sándor, Berényi Rudolf, dr. Bo- dóczky László. KECSKEMÉT JÁRÁS: Sarok Antal: Szabadszállás, Ács Viktor: Szabadszállás. Kunadacs, Fábián Jánosné: Kunszentmiklós, Kun- peszér. Fejes Gyula: Lajosmizse, Bene András: Kerekegyháza, ifj. Kovács Istvánná: Izsók. Ágasegyháza. Tenke Ferenc: Bugac, K. Szabó Imre: Orgovány, Ja- kabszállás, Garai Zoltánná: Helvécia, Molnár Mihályné: Városföld, Ballószög, Hangyási Irén: Tiszakécske, dr. Deák István: Lakitelek, Egri Andor: LászlófaJva. Nyárlőrinc. Magony Imre: Tisza- alpár, Hrebik Ferenc: Kunszentmiklós, Bognár Ferenc: Lajosmizse. dr. Millasin Teréz: Hetény- egvháza, Fülöpháza. Szendrey Sándor: Ladánybene. Kunbaracs, dr. Greiner József: Izsák, Komáromi Attila: Tiszakécske. KISKÖRÖS VAROS: dr. Király István, Lasztovicza Mihály, Sin- kovicz István. KISKŐRÖSI JÁRÁS: dr. Csen- ki Ferenc: Soltvadkert, Havasi Lászlóné: Soltvadkert, Trisztyinszki Pál: Bocsa, Tázlár, Udvarhelyi lstvánné: Kecel, Imre- hegy. Csizmadia Tibor: Kecel, Cserjés Sándor: Császártöltés, Major József: Csengőd, Tabdi, Dolezsál Ferenc: Akasztó, Rozinger Frigyes: Fülöpszátlás, Soltszentimre, Major Imre: Pá- hi, Káskantyú. KISKUNFÉLEGYHÁZA VÁROS ÉS VÁROS KÖRNYÉKI KÖZSÉGEK: Turcsányi Lajos: Kiskunfélegyháza, dr. Dobos Ferenc: Kiskunfélegyháza, Horváth József: Kiskunfélegyháza. Kovács Sándor: Kiskunfélegyháza, Kovács Gáborné: Kiskunfélegyháza, Takács Ferenc; Pálmonostora, Gátér, Bibók András: Kunszállás, Petőfiszállás, dr. Vidmann Mihály: Kiskunfélegyháza, Fekete László: Kiskunfélegyháza, Farkas Mihály: Kiskunfélegyháza. KISKUNHALAS VÁROS: Ku- minlca István, dr. Makai László, Szabó Miklós, Vincze Ferenc, Dózsa Benő, dr. Posváncz László, Gazsó Béla. KISKUNHALASI JÁRÁS: Bodor Jenő: Kiskunmajsa, Kun Jánosné: Kiskunmajsa, Baki Ferenc: Szánk, Jászszentlászló, Rácz Nándorné: Csólyospálos, Kömpöc, Sipos Györgyné: Zsana, Pirtó, Harkakötöny, Zsoldos Sándor- né: Kisszállás, kunfeh'értó, Czeg- lédi János: Kunbaja, Csikéria, Bácsszöllős, Búza Dezső: Jánoshalma, dr. Jenei Jánosné: Jánoshalma, dr. Németh István: Bo- rota, Rém, Kéleshalom, dr. Matos László: Tompa, dr. Glied Károly: Kelebia, Balotaszállás, Ka- lanics Sándor: Mélykút. ÖSSZEFOGÁSBAN AZ ERŐ Jegyzetek az NDK-ból (III.) A Butzow járási székhelyen leró tejfeldolgozó és tartósító üzem alig másfél évvel ezelőtt épült. A nyersanyagot a környező termelő- szövetkezetek szállítják. Naponta •'<00 ezer liter tej kerül ide a gazdaságokból palackozásra és feldolgozásra. A termelő üzemekből nagyrészt tankkocsival szállítják a tejet. Ez látszik a legjobb megoldásnak. Ulrich Burmeister igazgatótól arról érdeklődtünk, miként szervezték meg a gazdaságokkal az együttműködést, és a tej begyűjtését. — Ezt a gazdaságok maguk szervezik meg. A szövetkezeteknek saját begyűjtő helyeik vannak, amelyeket hűlőberendezésekkel szereltek fel a minőség megóvása érdekében Negyvenhárom ilyen tejgyűjtő állomás van a körzetünkben. Néhány helyen ösz- szefogtak a termelőszövetkezetek és közösen tartanak fenn begyűjtőhelyet. A mi gazdaságaink nagyrészt tejelő fajtái tartanak. A te.ihozam sok helyen meghaladja a 4 ezer kilogrammot tehenenként —. kezdte a tájékoztatást az igazgató. A vállalat oly módon is erősíti, a kapcsolatot a gazdaságokkal, hogy szakemberei rendszeresen kijárnak az üzemekbe és segítik a korszerű állattenyésztés bevezetését, a tejhozam növelését. Végigjártuk á feldolgozót. A tejet negyed, fél és literes palackokba töltik a gépek. Itt még nem tervezik a fóliás csomagolást. Azt, mondják, a vevőközönség így szokta meg. Lehet, hogy a következő években bevezetik, bár véleményünk szerint a német fogyasztók sokáig ragaszkodnak majd a megszokotthoz. Nagy mennyiségben készítenek vajat. A melléktermékként jelentkező írót cukorral és citrommal ízesítik, szintén palackokba töltik. Az olcsó üdítő ital igen népszerű. Találkoztunk egy másik mellék- termékkel is. Fölözött tejből, állati és növényi zsiradékokból, antibiotikumokból. vitaminokból álló borjútápszert gyártanak. Köl- mil néven hozzák forgalomba. Napi 20 tonna a termelésük. Az üzem vezetői elmondták, hogy bár a munka nagy részét gépesítették, még van lehetőség a további korszerűsítésre. Az egyre inkább kibontakozó szocialista munkaverseny során vezettek be máris számos újítást. A nemes Vetélkedés több millió márka eredményt hozott az elmúlt esztendőben is. Az üzem pártlitkára, Herbert Hehl arról is beszámolt, hogy a vállalat és a termelő üzemek szocialista brigádjai szoros kapcsolatban vannak egymással. Kölcsönös segítséget nyújtanak a termelésben. a korszerű módszerek bevezetésében. így mind a két partner jól jár. A termelő üzemben növekedik az árutej mennyisége, az. üzem pedig több nyersanyagot kap. A szocialista együttműködésnek köszönhetően folyamatosan emelkedik a kínálat, melynek eredményeként a vállalat körzetében javítani tudja az áruellátást. A tejből készítendő üdítő italok választékát pövelni szeretnék. Az említett citromos írón kívül joghurtot és kakaót is hoznak forgalomba. Kísérleteznek újabb italokkal is. A táplálkozás korszerűsödése ezt megköveteli az üzemtől, hiszen a tej és tejtermékek iránt nő a kereslet. * A tapasztalatok tehát azt bizonyítják. hogy az NDK-ban is hasonló törekvések jelentkeznek a mezőgazdaság, az élelmiszer- gazdaság fejlesztésére. Az anyagi és a szellemi erők összefogása meggyorsítja a további előrehaladást. Kereskedő Sándor Vasárnap kezdődnek az Erkel- Diákünnepek Az egyre tekintélyesebb Erkel- Diákünnepeket május 20—23-a között rendezik meg Gyulán. Három megye: Békés, Bács-Kis- kun, Csongrád és Szeged város diákjai találkoznak ünnepélyes keretek között, hogy szerepléseikkel gyönyörködtessék egymást és a közönséget. A gimnáziumok, szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek legjobb szavalói, énekes és hangszeres szólistái, diákszínpadai, valamint ének- és zenekarai, néptáncegyüttesei részvételével megyénkben is megszervezték az elmúlt hónapokban az iskolai, városi és megyei bemutatókat. Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is az ének- és zenekarok valamint a hangszeres szólisták nyújtották a legszebb teljesítményt. De a többi kategóriában is színvonalas műsorszámokkal mehetnek a fiatal szereplők a Kőrös-parti városba. összesen húsz ének- és zenekar, tánccsoport és diákszínpad, valamint huszonegy szólista képviseli megyénket a négynapos, színvonalasnak ígérkező versenyen. A legtöbben — érthetően — most is a megyeszékhelyről indulnak vasárnap Gyulára. (A résztvevőknek csaknem a fele.) Szép számmal mennek még Bajáról, Kiskunfélegyházáról és Kalocsáról; s kevesebben Kiskunhalasról. Kiskőrösről — sajnálatos módon — a diákok egyetlen művészeti ágban sem képviseltetik magukat. A programban a művészeti rendezvények mellett irodalmi, helytörténeti, néprajzi, képző- és iparművészeti, valamint fotópályázat is szerepel. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is sokan jelentkeztek pályamunkákkal. A fentiekről Kiss Katalin, a KISZ megyei titkára tájékoztatott. Elmondta, hogy az elődöntőkön legjobb teljesítményt nyújtó több száz gimnazista, szakközépiskolás és szakmunkástanuló azóta is lelkesen készül az EDü- re. Minden remény megvan hát, hogy a régebbi találkozókhoz hasonlóan most is értékes díjakat hoznak haza a Bács-Kiskun megyeiek. Az Erkel-Diákünnepekel különböző politikai rendezvény?k is gazdagítják. (Ifjúsági nagygyűlés. KISZ-vezetők tanácskozása, Petőfi-emlékülés stb.) Az élő sakkbemutató és az Erkel-szavalóverseny is hozzájárulhat ahhoz, hogy az idei EDÜ igazán vonzó, változatos és sokszínű legyen. V. M. BÉKE ÉS MUNKA • A békehónap rendezvényei során az előadók az ernbeiiseg nagy lehetőségéről, az egyetemes és világbékéről beszélnek. Ügy beszélnek erről, mint nem nagyon távoli jövőről, mely Földünk lakóinak történetében először érkezett elérhető közelségbe. Egy fél évszázadban pusztító két világháború utón nagyon nehéz a reaiitások erejével szólni a békéről. Annyi ember pusztult el ezekben a háborúkban, hogy több nagy ország népe kitelne belőlük Olyan értékek- mentek veszendőbe, hogy meg lehetne szüntetni velük egész földrészéig, lakosságának minden anyagi gondját, a lakáshiányt is. Kulturált életet, civilizált körülményeket lehetne teremteni az elmaradott, éhín-l séggel és fertőző betegségekkel küzdő ázsiai, afrikai országokban. Olyan időszak után kezd reálisnak látszani a béke lehetősége, amikor egy minden eddiginél pusztítóbb háborús szakadék szélén állt az emberiség. Amikor egy megsemmisítő nukleáris katasztrófa hullámrezgéseit éreztük érzékeny idegeinkben. S amikor még alig múlt el a szégyenletes agresszió, a vietnami nép elleni amerikai totális hadjárat újrakezdésének veszélye. És mégis, az emberi természet olyan, hogy bizakodni akar, bizakodni kénytelen. Ha nem így lenne, tulajdonképpen önmaga létezését tagadná. • A béke lehetőségét mégsem keresgetjük az emberi természet ösztönös élniakarásában, a lelki és érzelmi okok filozofikus mélységeiben. Hiszen bölcs filozófusok mindig éltek, de a hatalomvágyból, az agresszivitásból, a más népek leigázására irányuló hódító törekvésekből származó fegyveres összeütközések és háborúk mindig kísérői voltak a történelemnek. Ha. jöttek is békés évtizedek és negyed- századok, annál keservesebb volt az ocsúdás: nemzeti törekvések vagy faji előítéletek mögé bújva, nacionalista, soviniszta és fasiszta eszméktől vezérelve ezek a békés esztendők végül is esztelen vérengzésbe torkollottak. Nem, most sem szabad áltatnunk magunkat azzal, hogy már „érettebb” az emberiség, s okult az elmúlt fél évszázad történelmi tapasztalataiból. Nem lett szelídebb — legfeljebb módszereiben alkalmaz- kodóbb — a hódító imperializmus sem. S vannak még — milliókat vezetnek félre — téves és torz eszmék, létezik fajgyűlölet és nemzeti sovinizmus, s nincsenek lábhoz tett fegyverek a világ különböző tájain. A nukleáris fenyegetés veszélye sem múlt el az emberiség feje fölül. • Mi az hát mégis, ami bizakodással, reménykedéssel — s nem vak reménnyel — tölt el bennünket? Mire alapozzuk hitünket az emberiség békéjében? Nem valami csalóka ábránd ez megint, melyből ismét keserves lesz az ébredés? Sokan teszik fel önmaguknak és másoknak is a kérdést ezekben a napokban, amikor a békehónap során több szó esik, mint máskor az emberiség közös jövendőjéről, békéjéről. Vajon mit segíthet, s van-e értelme egyáltalán beszélni a békéről, békés egymás mellett élésről, a népek közlekedésről, miközben — tudjuk jól — háborús tűzfészkeket rejt a Közel- és Távol-Kelet, Ázsia és Dél-Amerika? Mik az esélyek tulajdonképpen, merre tart a világ, s az erőviszonyok a béke oldalára állnak-e végre? Ilyen kérdések foglalkoztatják a dolgozó embermilliókat napjainkban. • Cikkek sorát lehetne írni erről, elemezgetve a gazdasági fejlődés irányát. A legnagyobb erőtényező, a szocialista világrendszer tekintélyének, befolyásának növekedését bizonyító adatokról és téliekről szintén hosszan lehetne beszélni. De napjaink történelme, a nemzetközi élet változásainak krónikája, szinte folyamatosan tárja elénk a meggyőző bizonyítékokat, melyek azt igazolják: a világon végbemenő mozgás most a héke erőinek kedvez, s nem véletlenül. Nagyon szívós, nagyon kitartó munkával, a szabadságukért küzdő népek harcának támogatásával és a diplomácia bonyolult tevékenységével, a közeledések elvi engedmények nélküli erősítésevei jutottunk el idáig. S ebben kiemelkedő szerepe van a Szovjetunió és a többi szocialista ország állhatatos, türelmes békepolitikájának és együttes fellépésének. Szerénytelenség nélkül mondva, hazánk aktív külpolitikájának is — például az európai biztonsági értekezlet összehívása érdekében kifejtett tevékenységének —, mely azt mutatja, hogv a kis országok sem lehetnek közömbösek, passzívak, amikor a világ békéjéről van szó. • A béke megőrzésének, tartóssá, véglegessé tételének lehetősége tehát nem az óhajok és bizakodások révén jutott el a megvalósíthatóság közelébe, hanem kemény küzdelmek,és csatározások, s ma is tartó aktív diplomáciai tevékenység segítségével, melyet a gazdasági építő munkával, tudományos eredmények fejlesztésével — s nemkülönben a haderő szükséges szinten tartásával — támasztottunk alá. Béke és munka, munka és béke így függnek össze, s erről időnként szólani is kell, mert akad még értetlenség, sőt, rosszindulat, lebecsülés is, habár egyre erősebb a felismerés a szavak es teltek szoros kapcsolata között. A békehónap e felismerés szükségességére is megtanít bennünket. F. Tóth Pál Idébb egy házzal Mardosna a lelkiismeret, ha nem vésném betűkbe idébb - állásunk krónikáját. Elvégre ez a második, mióta kedves lapomnál „üzemelek”, — hogy már a magunk módján legyek stilsze- rű. Még a jámbor tehén is megil- letődik, amikor új jászol elé kötik, hogyne szeppenne meg a jóval érzékenyebb újságíró, ha meg kell válnia a megszokott környezettől. Értik, ugye? A szerkesztőség legújabb költözéséről van szó. Kilenc esztendőt vészeltünk ál Kecskemét — nemzetközileg is hírneves műemléki épületében, a városi tanácsházán. Kilenc év, istenkém, elég egy masszív törzs- gárdatagság kiböjtöléséhez. Akik 1964. februárjában az ottani „ideiglenes” redakcióba hurcol- kodtak, jobbára tacskó családapák, -anyák, nemkülönben facér. legénykék, eladólányok valónak. Azóta ... Ezeknek a si- heder szülőknek a gyerekei vagy a középiskolai ballagás küszöbén, vagy azon túl vannak már... Hogy öregszenek ezek a mai fiatalok! Mennyivel más minden tekintet ben ez a mostani költözködésünk is, mint az akkori. 1964- ben abból a romlásnak indult bagolyvárból szöktünk meg, amely a ma „lordok házá'-nak nevezett príma lakóépület helyén állt, ott az Aranyhomokkal átellenben. Meg kelleti lépnünk, ha el akartuk kerülni, hogy valamelyikünket cikkírás közben üsse agyon a plafonról kilós darabokban aláhulló vakolat. Mégiscsak furcsa lett volna efféle sírfelirat: „Meghalt súlyos stukkóütés következtében”. Az is egészségtelen' volt már, hogy nyakunkba csurgott isten téli, s nyári csapadékja a lyukas födémen át. Most népi ilyen okok miatt költöztünk el. Új formátumú lett a Petőfi Népe, gondoltuk, ehhez új szerkesztőség is dukál. Mit nekünk az öreg Lechner Ödön tervezte székház, amikor főbérleti sajtóházban írhatjuk ezentúl műveinket. Hűtlen elhagyásba estünk. (Amiért azonban éppen az „elhagyott” lélegzett fel.) S a hurcolkodás! 1964 februárjában különös kis karavánra figyelhetlek fel a kecskeméti polgárok. Az említett romlásnak indult hajlékból, — amely az akkor nagy sikert aratott film ihletésére — Villa Negra néven vonult be, vagy ki? — a szerkesztőség történetébe, vagy -bői, libasorban sattyogtak az apróbb pótyerkákkal a rovatok munkatársai. Egyik a vizespoharakat egyensúlyozta a pakfong- tálcán, a másik a WC-tükröt lo- bálta szép sodrott vörös madzagján. (E tükör az új helyen a szerkesztőségi kávézóban folytatta pályafutását.) Kaktuszainknak a gépkocsi ülésein jutott hely. Ezzel is kifejeztük megbecsülésünket a „szurkálós” műfajok iráni. Emlékszem, az olvasó szerkesztő a Villa Negra kapujából egy neon fénycsővel .irányította a munkálatokat. Fényben, árnyékban bővelkedő kilenc esztendőt töltöttünk „ideiglenes" jelleggel a tanács- házán. Jólesett, hogy a folyosók mohamedán mecset pompájában tündöklő boltozata alatt mint „tanácsi dolgozókhoz” is bizalommal fordultak az ügyfelek. Egészen megszoktuk, hogy hagyatéki leltár ügyben éppoly buta képpel adjuk az okosat, mint ha adóhalasztásért kértek felvilágositást. Most már ennek vége. Hol vannak már tőlünk a barackpálinka illatú délelöttök, amelyek az idegenforgalom dandárjában követték egymást a patinás díszterem táján ... Még csak a ször- csögő radiátorok is hideg némasággal búcsúztak tőlünk. Tőlünk, akik a költözködés zűrjéből — a kilenc évvel ezelőttihez képest — alig éltünk át valamit. Még csak az aprómunkát is kedves ifjú katonák végezték helyettünk. Olyanra gondolunk, mint a bútorók, virág- ágyi szőnyegek rámolása, rakodása. Tehergépkocsik lérültek- fordultak. Olyan ripsz-repsz kiürítették az egykori „lakhan- gyit”, hogy az ember csak azt vette észre: ütné az írógépen a következő betűt, de ujja már a levegőbe kap. A masinát megsuhintották előle Majd megkérték, mostmár „álljon fel, legyen szíves, mert a széket is szállítjuk. . Majdcsaknem észrevétlen termettünk szerkesztőségünk új palotájában, amely a keresztelőn a Sajtóház nevei kapta. Micsoda előkelőén élünk azóta! Alig tudtuk elhagyni az első benyomásra belénk szállt szokást, tehát, hogy ne „kezicsókolommal” lépjünk be saját új parkettás, újonnan festett, mázolt munkahelyünkre. .. Nem olyan egyszerű az immár 23 éve viselt puritánság után beilleszkedni a korszerűbe. .. A .,kezicsókolomot" lassan elfelejtjük —, de azért úgy keresgéljük meg egymást „saját” tovatporiánkon, hogy bekopogunk, félénken benyitunk, majd lábujjhegyre állva előbb a fejünket dugjuk be: — Szevasz- tok. Hát ti is ide költöztetek? Most még csak ahhoz szoktatjuk magunkat, hogyan találjunk vidsza a furfangosan egyszerű fekvésű szobákból a mapunk rovatába. Azért haladunk a jártasságban. Vannak ügyesek. akTI: már egymagákban is kitalálnak az épületből. Fogadom, hogy egy hét múlva — akár bekötött szemmel is eligazodunk. Tóth István • folyamatosan szállítják a tejet a képünkön látható korszerű butzowi üzembe.
