Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-12 / 109. szám

AZ EGYETEMISTÁK »RÁÉREZTEK« - VERSENYFELHÍVÁS Szőnyegpadló és klubélet Még napok múltán is úgy éreztem, azokban az órákban n^m szívesen látott vendég voltam a kunszentmiklósi József Attila Művelődési Házban. Vendég? Nem fogalmaztam pontosan. Az igazság az, igyekeztem eltűnni valamelyik félreeső zugban, hogy minél kevesebbszer legyek láb alatt. Természetesen ez nem sikerült. A nagy nyüzsgésben határozottan kényelmet­lenül éreztem magam az ünnepi alkalomra szánt fehér ingben, a nyakkendőben, s a frissen vasalt öltönyben. Tordai Jenő miniszterhelyettes a párizsi nemzetközi vásáron 1973. május 12. • PETŐFI NÉPE • 3 Azt mondják a kunszentmikló- siak, abba az épületbe, amit mű­velődési háznak neveztek, csak akkor lépett be az ember, ha semmiképpen sem volt rá mód, hogy elkerülje. Vizes falak, si­vár berendezés, nem csoda, hogy a program is ehhez hasonló volt. És egyszerre csak megérkeztek az egyetemisták. Először is ki- döntöttek néhány falat, egy siví- tó géppel mindenfelé lyukakat fúrkáltak, mondván, így kezdődik a falszigetelés. Azután kijelentet­ték, hogy tizenkét nap múlva minden „oké” lesz. Klubszobák, szőnyegpadló, fotólabor, hangstú­dió. Így is lett — folytatódnék a mese. De ez egy valódi történet, valódi szereplőkkel, s egyáltalán nem mesebeli cselekményszövés­sel. A munka határidőre elké­szült, s a nagyközség fiatalsága nemcsak egy „osztályon felüli” művelődési intézménnyel, hanem az összefogás, a közös alkotás élményével is gazdagabb lett. A megnyitó előtti órákban a KISZ- titkár az előtér kövét mosta, s megjegyezte, hogy a negyedik kávé után már igen jól érzi ma­gát, ahhoz képest, 'hogy az éjsza­kának nagyobb részét alvás nél­kül töltötte. Persze ő sem szó­rakozott, akárcsak azok, akik a szőnyegpadlót ragasztották, par­kettáztak, vagy villanyt szereltek. Amint említettem, nyugodtan nézegethettem a készülő helyisé­geket, senki sem vetett rám ügyet. Délután négyig már csak másfél óra volt, a bútorok az ud­varon, a fal egy része még fes­tésre vár, véleményem szerint négykor itt semmiféle avatásra nem kerülhet sor. Egy jókedvű, félmeztelen fiatalember, akiről később megtudom, hogy az egye­temisták főnöke, a legnagyobb nyugalommal képeket ragaszt egy kartonlapra, mellette egy lány zümmögted a porszívót. A villa­mosmérnöki kar hallgatói bekö­tik az elektromos vezetékeket, a klubszobákba kerülnek a székek, asztalok. Báromkor az üres ud­vart locsolják, negyed négykor befejeződik a belső teremben a festés. Fél négykor tálcán érke­zik az ünnepi menü, néhányszáz szelet zsíros kenyér uborkával. Egyre kevesebb „melós szerelést” lehet látni, lassan mindenki át­öltözik. Négy előtt tíz perccel szállingózni kezdenek az első vendégek, a hangulat érezhetően ünnepélyessé válik. S az avatás •egy percet sem késett.... Alkalmam volt többekkel is beszélgetni’ a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatóinak nagyszerű vállalkozásáról. A vélemények egybehangzók voltak — példa­mutató segítőkészség, határozott­ság a tervezésben, a kivitelezés­ben, vállalatoknak is dicséretére váló szervezettség, pontosság. Fel­figyeltem az egyik megjegyzésre: ez az akció talán versenyrehívás is lehet a többi felsőoktatási in­tézmény KISZ-szervezele számá­ra. A műszaki egyetemisták már több ízben „ráéreztek” Bács-Kis­kun megye oktatási, közművelő­dési problémáira ... Az is többször szóba került, hogy a kéthetes munka során közelebb jutottak egymáshoz a kunszentmiklósi fiatalok. A tétel már régóta ismeretes — a szocia­lista emberformálást minden szó­nál hívebben szolgálja a közös cselekvés. Érdemes ezzel az esz­közzel gyakrabban élni. Hiszen Kunszentmiklóson rövid két hét alatt a felelősen gondolkozó fia­talokból olyan szilárd „mag” ala­kult, amelyre mindig számíthat munkájában a művelődési ház vezetője. Ezek a lányok és fiúk tudják, hogy a nagyközség mű­velődésének arculata olyan lesz, amilyenre maguk a művelődni vágyók formálják. Az újjáalakított művelődési ház adottságai révén kiválóan al­kalmas színvonalas klubéletre. Nem mindegyik községben mond­hatják el ugyanezt, mert az adottságok alatt nem pusztán a felszereltséget és a megfelelő he­lyiségeket értem. A jó, az értékes program előbb-utóbb kivívja a maga rangját, s megnyeri a la­kosság minden rétegének tetszé­sét. Szükség lesz az anyagi tá­mogatás növelésére is, s ezzel a legteljesebb mértékben egyetért a nagyközségi tanács. Űj úton in­dulhat el a kunszentmiklósi köz- művelődés, kívánjunk hát hozzá sok sikert! Kontra György Egészségügyi tudományos ülés Kiskunfélegyházán „Áz egészséges otthon, a csa­ládban kezdődik” — ez a jelmon­data az 1973. évi egészségügyi világnapnak. A Kiskunfélegyházi Városi Ta­nács V. B. Egészségügyi Oszálya — több társszervezet bevonásával — e célkitűzések jegyében rendez ma tudományos ülést a városi tanács székházának nagytermében. A WHO (Egészségügyi Világszerve­zet) programja keretében Ortu- tay Zsuzsa, a Magyar Vöröske­reszt főtitkárhelyettese és dr. Hajdú Ferenc, az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Fel­világosítási Központjának helyet­tes igazgatója tart előadást a vi­lágnap fent említett mottójával kapcsolatos témakörből. Az adott terület célszerűbb, gazdaságosabb felhasználása ér­dekében meglevő értéklket is pusztítunk. így kell történnie, nem lehet másként, ez a fejlődés követelménye — vélekedünk he­lyeselve. A korszerű új épületek átadásakor — később, évek múl­tán — örömmel tapasztaljuk, hogy igazuk volt azoknak, akik bontással szabaddá tették a terü­letet. Hiányolja-e valaki az Al­föld Áruház, a Lenin tér, vagy a szalagház helyén levő hajdani épületeket. Hamarosan a Kossuth téren is megjelennek a csákányos embe­rek. Lehúzzák a forgalmas élel­miszerüzlet redőnyeit, elköltözik a kedvelt bolt. „Mi épül a he­lyébe?” — érdeklődik, kíváncsis­kodik sok. városát kedvelő kecs­keméti. A választ bizonyára meg­lepődve hallják: semmi. Üresen marad a K éttemplom közben már lebontott ház telke is. Miért kel­lett a szemlátomást jó állapotban levő üzleteket megszüntetni? Köz­lekedési érdekek nem indokolják a „szanálást” elrendelő döntést. Válaszként idézzünk a kecske­méti tanács műszaki osztályának, az április 6-i végrehajtó bizott­sági ülésre készített jelentéséből. A műemlékvédelem feladatait tárgyalta ezen a napon a tekin­télyes testület. • A beszámoló — nagyon helyesen — a feltárás, a megőrzés tennivalói mellett fel­sorolta a hasznosítással, az érté­kek bemutatásával kapcsolatos gondokat, terveket. „A műemlé­kek az elmúlt idők hidjai, ame­lyek átívelik a századokat és ösz- szekapcsolják az egymást soha nem ismerő nemzedékeket... Olyan értékek hordozói, amelyek a közművelődési és oktatási mun­kában sikeresen felhasználhatók. A műemlékvédelem elősegítheti a szocialista hazafiság formálását, A párizsi nemzetközi vásár ma­gyar pavilonjának megtekintésé­re Tordai Jenő miniszterhelyet­tes vezetésével delegáció érkezett Párizsba. Tordai Jenő francia- országi tartózkodása során láto­gatást tett a Creuspt-Loire cég finomacélokat és nagyberendezé­seket .gyártó creusot-i üzemében. Tordai Jenő miniszterhelyettest fogadta Henri Tőrre iparügyi ál­lamtitkár, akivel beható eszme­cserét folytatott a két ország ke­reskedelmi forgalma növeléséről, különös tekintettel az ipari együttműködés kiszélesítésére. Csütörtökön a párizsi vásár igazgatósága magyar napot ren­dezett. Ennek során a vásár igaz­gatója ebédet adott, amelyen részt vettek a párizsi vásár elnö­alkalmas a nemzeti érzés, a szü­lőföld iránti szeretet erősítésére. Gyakorlatilag a kevés számú kecskeméti műemlék közül há­rom esztétikai megjelenítése, a városképben való érvényesítése nincs megoldva. Ezek: a volt fe­rences templom, a volt • ferences kolostor és az evangélikus temp­lom. Tanácsunk elévülhetetlen érde­me a Kossuth téri bazársor le­bontása, amely intézkedés lehető­vé teszi a barátok temploma és -kolostora által alkotott együttes esztétikai érvényesülését és kör­nyezetük méltó kialakítását.” A gondolatmenettel és a ren­delkezésekkel nyilván messzeme­nően egyetért a közvélemény. A bontással régi évszázadokra kap ablakot a kecskeméti főtér. A vá­ros legkorábbi épületei ezentúl szervesen beilleszkednek a hely­béliek és a turisták előtt feltá­ruló látványba. Gazdagabbak, szebbek leszünk. A járókelők is naponta gyönyörködhetnek az ed­dig elrejtett építészeti alkotások­ban. „Levegőt” kap a szűk ba­zársor és a- Kéttemplom közben sétálók a lebontot épület helyén kialakított kertből a majdani Ko. dály-intézetet — a volt kolostort — látják. Előbb-utóbb feltárul Ybl Miklós remeke, az evangéli­kus templom is. Ezért az örömért igazán nem nagy ár a jellegtelen, unalmas üzletsor eltüntetése. Miért számolunk be elégedet­ten a kecskeméti végrehajtó bi- zotság állásfoglalásáról, intézke­déseiről? Mert bizonyítja, hogy a szocialista társadalmi rend nem­csak új értékeket teremt, hanem 'történelmi felelősségtudattal gon­dozza a meglevőket. Elődeink hibáit, mulasztásait is nekünk kell helyre hoznunk. Az első világháborút megelőző évti­zedekben — például — a mohó kén és vezető személyiségein kí­vül a francia hivatalos körök képviselői. Este Rédei Jenő kereskedelmi tanácsos és Cseke István, a ma­gyar pavilon igazgatója fogadást adott a miniszterhelyettes tiszte­letére Ä vásár alkalmából Tordai Je­nő nyilatkozatot adott az MTI- tudósítójának. Hangsúlyozta, nagy öcpmmel tapasztalta, hogy a francia üzleti körök mind jobban meggyőződnek a magyar ipar szállítóképességéről. Pozitív haj­landóságot tapasztalt a francia hatóságok részéről is, hogy elő­segítsék a magyar—francia for­galom élénkülését, nem utolsó­sorban a magyar exportnak adott fokozottabb segítéssel szerzési vágyba haszon reményé­ben maguk' az egyházak építtet­ték körül templomaikat, mert a telkekért sok pénzt kaptak. Mi­vel napjainkban az össztársadal­mi érdek megelőzi az egyénit, le­hetőség van ezeknek a fogyaté­kosságoknak a korrigálására. (Sajnos, soha sem lehet már fel­támasztani Petőfi egykori iskolá­ját, a még száz esztendeje is mű­ködő szélmalmokat...) A Szovjetunió példáját követ­jük. amikor az egyházi műemlé- 'kek védelmét is közösségi fel­adatnak tekintjük. Közvetlenül a győzelmes Nagy Októberi Szocialista Forradalom után restaurálták a Kremlben a Rizpolozsenija templomot. Terve­ket dolgoztak ki a régi pravoszláv építészeti emlékek karbantartá­sára, felújítására. A második 'vi­lágháború befejezését követően az elsők között állították helyre a régi, híres templomokat, rend­házakat, így az Andronyikov, a Donszkij kolostort, Jandovban a Georgij templomot, a moszkvai Trifon és Antipie templomokat stb. Itt említjük meg. hogy a Leningrád területén levő nyolc­száz műemlék gondozására éven­te 100 millió rubelt költöttek. Ez az összeg körülbelül egynyolcada a lakóházak helyreállítására for­dított összegnek. Tervszerűen ku­tatják a már-már feledett egyhá­zi műemléki jelentőségű épülete­ket. A nevezetes lekiti -kerek- templomot 1947 és 1949 között tárták fel. A műemlékvédelem ma már nemcsak kevés számú szakember és érdeklődő számára dolgozik. Szélesebb rétegek is figyelemmel kísérik ezt a tevékenységet, amely gyorsan megtéríti a ráfordított pénzt, energiát és hozzájárul a kulturális színvonal emelkedésé­hez, így igaz ez akkor is, ha em­lékanyagunk tekintélyes hányada a feudalista és a kapitalista kor idején keletkezett, sok közöttük a kastély, palota, az egyházépület. Nem a népnek épültek ezek, de most már és a jövőben egyre in­kább a nagy tömegek esztétikai nevelését szolgálják. Heltai Nándor • A porgramot maguk a fiatalok alakítják ki. • Az összefogás élményével is gazdagabbak lettek. • Szinte még két hét sem telt el a megnyitóig. (Szalay Zoltán f elv élelei) évtizedek mulasztásait pótoljuk Rejtett értékek feltárása A műemlékvédelem a közösség feladata Régi épületeket bontanak Kecskeméten. Omlanak a kor­hadt falak, roskatag tetők zuhannak a földre, elporladnak a vályogfalak. Senki sem sajnálja ezeket; kinőttük a kényel­metlen, egészségtelen viskókat, házakat. Gyakran téglafalú, jó erőben levő házakat is eltakarítunk az útból, mert kell a hely az új lakásokhoz, üzletekhez, közintézményekhez. szórakozunk Szórakozunk Emberek vagyunk — sokfélék vagyunk. Érvényes ez akkor is. amikor szórakozunk. Ki így, ki ki úgy érzi jól magát, s ez a tény sokmindent elárul életünk­ről: az egyén vonatkozásában, és általánosságban is. Ha ez így van, akkor a szórakozás is éle­tünk tükre; ember és ember közti viszonyokat, magatartás- formákat, a társadalmi morál arculatát villantja fel, tárja elénk. Este kilenc óra A család ilyenkor már túl van a vacsorán. A kisgyermekek ágy­ba kerültek, nagypapák, nagy­mamák nyugovóra tértek, a te­levízió fő műsorát sugározza. Megközelítően ez a mai ottho­nok általános esti, képe. Akik szórakozni akarnak, ilyen tájban foglalják el asztalaikat az éjsza­ka is nyitva tartó presszókban, éttermekben. Ma fizetés volt azokban az üzemekben, ahol holnap szabad szombat lesz. A kecskeméti Toronyház étte­rem teljes kapacitással „üze­mel”. A hatalmas teremben majdnem minden asztal foglalt. A vendégek háromnegyed része huszonéves és tizenéves fiatal: 4—10 fős csoportokban, beszél­getnek, nevetgélnek, iszank. Sör sör mindenütt. Egy-két jgffát, cólát, rövid italt látni csak a vendégek előtt. A mellettem le­vő asztalon 28 üres és négy fo­gyasztás alatt álló sörösüveg négy lány és négy fiú a gazdá­ja. A wurlitzer megállás nélkül harsog. Egy erősen ittas ember vala­melyik asztalról két üveget Igr lökött. A csörömpölésre odasiet a pincér és kivezeti. Idősebb férfiak érkeznek; üzemi problémákról beszélnek, isszák a sört és nézegetik a lá­nyokat, akik mellettük nyolcán ülnek körül egy asztalt. Figyelem a pincért, hogy egy erősen elázott társaság újabb rendelését felveszi-e? Fel. To­vább isznak. Az ittas ember fo­galmát — mipt később tapasz­taltam — az meríti ki, ha az első pohár, vagy üveg nagy csö­römpöléssel a padlóra kerül, \ vagy a vendég mindent figyel­men kívül hagyva az asztalra borul és aludni szándékozik. Az órámra pillantok: tíz óra lesz tíz perc múlva, A délutáni műszakban eddig közel húsz lá­da sör fogyott el. A" bár tízkor nyit. A kötelező fogyasztás egy­ségesen 20 forint. A hangulat emelkedett, s azt a bárban mun­kához látó zenekar megőrizni igyekszik, mint combtövig érő miniszoknyájában a parókás fel­szolgálónő is, aki egyforma mo­sollyal jár az asztalok között. Fizetésnap van, este, — szó­rakozunk. T r r _ íz óra A Jalta borozó a megyeszék­hely egyik vendéglátó „színfolt­ja”, amit egyaránt szívesen ke­res fel turista és helyi lakos. A pince előterében a pult előtt nyolc-tíz vendég két fehér por­celánszobrot kézről-kézre ad. Kétszáz forint darabja, hallom az erősen ittas tulajdonos szá­jából, aki porcelánművésznek mutatja be magát. így, ezzel a szóval mondja. A többiek na­gyot nevetnek rajta. A pince másik két helyiségé­ben a hangulat a plafont veri: pattognak a cimbalomütők, a prímás kezében röpköd a vonó. A pincér gyors ingajáratban pó­tolja a hordóasztalokra literes és félliteres üvegekben a hangu­lathoz valót. Idős, kalapos, csiz­más bácsi dülöngél a vendégek között. Néha belekiabál a nótá­ba, de nem bírja szusszal huza­mosabban. Az üzletvezetőtől kérdezem, hogy ismeri-e a bácsit? — Nem, ma este láttam itt először. Magamhoz intem a felszol­gálót: kérek egy deci cirfandlit, és egy húsostáskát. Hoz, de két deci fanyar rizlinget — a többi stimmel. — Rengeteg a részeg — mon­dom a pincérnek. — Hát ma fizetés volt egy-két üzemben, ilyenkor ez van. — Mennyi a forgalom eddig? — Hat-nyolc ezer között, meri több olyan asztal van ahol nincs szinte semmi fogyasztás. Például ott a sarokban az a három kis- katona. Hat órától csak egy Co­lát ittak fejenként. Magasra csap a hangulat. A közös éneklés szétszakad, a prí­más nem tudja követni a nótá- zókat, de azért csak húzza, húz­za. Fizetek. Kint a pultnál még mindig nem kelt el a két por­celánfigura. Beállók az alkudo- zók közé. Gazdája már száz fo­rintot kér csak. Húszat viccből felajánlok. Erre a „porcelán- művész” megfenyeget, hogy ez meg az lesz, ha nehn fogom be a számat. — Húszasért még egy liter bort sem adnak — kiabál­ja utánam. Tizenegy óra Azt hittem telt ház fogad a Hírős étteremben, de tévedtem A ruhatár állományáról ítélve talán negyvenen-ötvenen, ha lehetnek. A portás harminc fo­rintot kér kötelező fogyasztás fejében. A Hírős drága hely, de jó a zenekar, s megtudom, hogy a kötelező fogyasztás a táncolni, beszélgetni akaró fiatalokat erő­sen megrostálta. Ide már csak azok jönnek, akik nemcsak egy tízest, vagy húszast szántak az estére. A zenekar előtti szabad tér­ségen — nevezzük táncparkett­nek — párok lejtenek. A fai melletti szeparékban körben' ki- sebb-nagyobb társaságok húzód­nak meg. Itt nem látok ittas em­bereket. Az egyik pincérnél — aki kér­te, hogy neve ne szerepeljen az újságban — az iránt érdeklőd­tem, nogy miért vannak ilyen kevesen ? — Ennek két oka van. A leg­fontosabb talán az, hogy beve­zették a „kúvertet”, a 30 forin­tos kötelező fogyasztást, s a fia­talok egy része, valamint a lum­pen elemek, akik sok bajt okoz­tak már nekünk, távol marad­nak. A másik az, hogy a köte­lező fogyasztás tulajdonképpen nem kötelező. Megdöbbenek. — Hogy érti ezt? — Ügy van, ha valaki belép az ajtón az oda állított portás eldönti a -kinézetéről, magatar­tásáról, hogy olyan vendéggel van-e dolgunk, aki harminc fo­rintot biztosan itt hagy, -vagy olyannal aki csak egy kávé mel­lett üldögél. Tudja, hogy van? Ebben a szakmában mi már rá­nézésre megállapítjuk, hogy ki milyen vastag. Epilógus Hogy szórakozunk? A riportot azzal kezdtem, hogy sokfélék vagyunk. A szórakozást illetően is így van ez. Ezen az éjszakán láttam kedélyes baráti beszélge­tést egy üveg sör mellett, láttam magáról megfeledkezett dülön­gélő részeget, sörivási rekordoi döntögető, feltűnni vágyó fiata­lokat, bánatukat italba fojtó em­bereket, dzsentris mulatást, kul­túráltan és önfeledten táncoló fiatal párokat és találkoztam a megkülönböztetés otromba mes­terkedéseivel. Hát így szórako­zunk. Csaté Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom