Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-11 / 108. szám
1973. május 11. • PETŐFI NÉPE • 3 Napirenden: a tananyagcsökkentés Már szeptembertől érvényes Az állami oktatás továbbfejlesztéséről szóló múlt évi párt- határozatnak megfelelően a .szakemberek kidolgozták az általános és középiskolai tanulók túlterhelését mérséklő újabb intézkedéseket. Ennek sorában napvilágot látott a művelődés- ügyi miniszter utasítása az általános iskolai tantervek módosításáról. Egyidejűleg közzétették az irányelveket is, amelyek alapján végre kell hajtani a szeptember 1-én életbe lépő utasítást. Valamennyi tantárgy tanítási anyagát és tantervi utasítását módosítják. Változatlanul érvényben maradnak az általános iskola céljával, feladataival és az egyes tantárgyak tanításának feladataival foglalkozó tantervi részek. Nem módosul az osztály- főnöki órák tanterve, továbbá a testnevelés szakosított tanterv és a matematika szakosított tan- tervkiegészitő. A tananyagcsökkentés egyes tanítási anyagrészeknek a kihagyását, módosítását, esetenként átcsoportosítását jelenti. Csökken a tankönyvek és az egyéb tanulói segédeszközök anyaga is (elhagyással, kiegészítő anyaggá, olvasmánnyá minősítéssel). Célul kell kitűzni, hogy az iskola és ne az otthon legyen a tanulónak az a munkahelye, ahol feldolgozzák és elsajátítják a tananyagot és teljesítik a tantervi követelményeket. Ezért alapvető fontosságú a tanítási órák intenzív és gazdaságos kihasználása és a házi feladatok lényeges csökkentése. Az írásbeli és szóbeli házi feladatok elvégzésének együttes ideje az átlagos képességű tanulók számára — évfolyamonként fokozatosan emelkedőén — az első—negyedik osztályban napi egy, az ötödik—nyolcadik osztályban napi két óránál nem lehet több. Az ötödik—nyolcadik osztályban elsősorban az írásbeli házi feladatok csökkentése szükséges, írásbeli házi feladat csak magyar nyelv és irodalomból, orosz nyelvből és számtan-mértanból adható. Hétfőre sem az első— negyedik, sem az ötödik—nyolcadik osztályban nem szabad írásbeli házi feladatot adni. Napközis és tanulószobás tanuló nem vihet haza házi feladatot. A művelődésügyi miniszter utasításban szabályozta a gimnáziumok nappali tagozatának óratervét is. Többek között meghatározza, hogy az általános tantervű első és második osztályokban a kötelező heti óraszám 30, gyakorlati foglalkozás esetén 33 lesz. Az általános tantervű harmadik és negyedik osztályokban a tanulók választása szerint vagy a második idegen nyelv (angol, francia, ólasz. spanyol, nemzetiségi nyelv, latin), vagy a gyakorlati foglalkozás tanulása lesz kötelező. Az általános tantervű harmadik és negyedik osztályokban így a heti kötelező óraszám 31 lesz. A szakosított tantervből — tagozatos — első és második osztályokban a miniszteri utasítás a kötelező óraszámot heti 33-ban jelölte meg. A tagozatos harmadik és negyedik osztályok tanulóinak a heti kötelező óraszáma 30 a második idegen nyelv választása esetén 33. Az utasítás egyik érdekessége, hogy a gimnáziumok valameny- nyi osztályában az eddigi heti kétórás testnevelést háromra emeli fel. A heti három óra testnevelés órakeretének beosztását az iskolák igazgatói határozzák meg az adott lehetőségek figyelembevételével. A miniszteri utasítás hatályba lépett, rendelkezéseit a gimnáziumok nappali tagozatának valamennyi évfolyamán 1973. szeptember 1-től alkalmazni kell. gxj kxm gxa gxa gxa Kxa o Fotókiállítás Kalocsán Régen várt esemény tanúi voltak, akik a Petőfi Sándor Művelődési Központ fotókörének kiállításán megjelentek. Legutóbb Kalocsán csaknem négy éve volt fotókiállítás, a most is kiállító Kovács László munkáiból. Azóta vártunk erre az alkalomra és nerry hiába. A mostani anyag a fiatal fotóköri tagok tisztes bemutatkozása. A kiállítás önmagáért beszél, bizonyítva azt a vitathatatlan tényt, hogy a fotóművészet valóban művészet, ha „értő kezekkel nyúlnak hozzá”, mint Kovács László is, a Duna Fotóklub tagja, aki művésze a megjelenítési formának. A falra került fotók és a fotóköri tagok munkái közül kiemelhető: Bakos Miklós több jó kompozíciója. Bakos, Kerekes- kútja bizton más középiskolás kiállításon is megállja a helyét, nemkülönben a szerző Piacon című képe. Szólni kell Raífai Cecíliáról, akinek portréi, emberábrázolása, jó meglátása nemcsak kezdeti sikerre vall. A fotókör tagjainak munkáján érezhető vezetőjük, Kovács László szemlélete, meglátása. (Például a Pincesorok, Világítási effektusok, a portréknál.) Mindez nem hiba, nem baj — így jó, s különösen helyes, hogy Kovács tanítványaival együtt helyezte falra saját munkáit is. (Ezért is van összehasonlítási alap.) Emlékezetes képe marad a nézőben a Tere-fere című életkép az utca emberéről, a Portré megnevezésű női arc, annak kifejező egyéniségével, lágyságával, kedvességével s nem utolsósorban a kiállítást bevezető Julis néni című döbbenetesen szép öreg arcot bemutató portréja. A május 20-ig nyitva tartó kiállítást érdemes megtekinteni, mert több mint bemutatkozása egy fotókörnek, mert élményt nyújt, mert elgondolkodtat, s mert napjaink valóságát adja a technika korából, a technikával. Benke Ferenc BEMUTATÓ ELŐTT Dallos Szilvia: Tudatosan figyelem az embereket . . .! Dallos Szilvia neve ismerősen cseng a mozilátogatók, a tévénézők és a rádióhallgatók előtt. Sokoldalú ember. Olyan művész, aki több műfajban törekszik mondandója kifejezésére. Balettmesteri diplomát szerzett, s „mellékesen” elvégezte a Szín- művészeti Főiskolát. A Fővárosi Operettszínházhoz, majd Egerbe szerződött, de hamarosan visz- •szatért Budapestre, a Pannónia Filmstúdióhoz. Számtalan világhírű művész magyar hangja volt az elmúlt években. — Az emberek többsége hajlamos a szinkron-színészek munkájának a lebecsülésére. Úgy érzik, hogy a látszólag egysíkú feladatok korlátozzák a művészt, elszegényítik kifejezési eszközeit, csökkentik ambícióit. Mi a véleménye erről Dallos Szilviának, kérdezem tőle a kecskeméti színház társalgójában. — Sehol sem. játszhatnék any- nyiféle szerepet, mint a szinkronban. A tragédiától, a komédiáig: minden belefér. Könnyű lenne a mi dolgunk? Ellenkezőleg, nagyon nehéz. Csak a hang áll rendelkezésünkre, mindent hanggal kell megoldani. Ügy érzem, hogy sokat tanultam a Pannónia Filmstúdióban. Valóban, érződik szavaiból, hogy a, kifejező orgánumé- szőke művésznő kedvvel, hivatástudattal végzi munkáját. A beszélgetés során azt is megtudtam, hogy azok közé tartozik, akik mindent teljes szívvel csinálnak. Hosszú ideig dolgozott első színművén, a ma este közönség elé kerülő Akvárium című, kétrészes, nagyon is időszerű játékon. A főpróbákra látogatott az ősbemutató hálás és nehéz feladatára vállalkozó kecskeméti társulathoz. Kicsit izgatottnak látszott Dallos Szilvia- amikor leültünk beszélgetni. A premier előtt érthető a drukk. Mit szól az Ak- várium-hoz a közönség, a kritika? Nincs hát miért csodálkozni feszült kíváncsiságán, noha íróként nem most ismerkedik a nyilvánossággal. Népszerű rádióműsorok szerkesztője, írásait sorozatosan közölte az Esti Hírlap, vietnami tárgyú dokumentumjátékával nemzetközi díjat nyert. A rádióban már több hangjátékkal aratott sikert. Néhány kitűnő filmforgatókönyvet és tévéjátékot is írt. Fáradhatatlan kísérletező kedvét ismerő barátai, kollégái is. meglepődve értesültek tavaly nyáron arról, hogy ismét feldolgozta a hangjátékként élénk visszhangot keltett Akváriumtémát. — Belső igény szorongatásá- ra, sürgetésére foglalkozott tovább a rádiójátékban oly szenvedélyesen megfogalmazott, társadalmi kérdésekkel, vagy — bocsásson meg — felkérésre, megrendelésre ? — Elogyan is válaszoljak? Főiskolás korom óta tudatosan figyelem az embereket- Miként viselkednek adott helyzetekben, hogyan köszönnek feletteseiknek, beosztottaiknak, miként reagálnak bizonyos eseményekre... Benyomásaimat kis vázlatokon. jegyzetlapokon rögzítettem. Száz meg száz figurát raktároztam gyorsan növekvő gyűjteményemben. Arra gondoltam, hogy színészként, egy-egy szerep megformálásakor felhasználhatom megfigyeléseimet. Rájöttem azonban, hogy a ceruzával készített fotográfia, a pillanat rögzítése nem adhatja vissza maradéktalanul a húsvér embert. Ha a teljesség igényével akarok valamit ábrázolni, meg kell keresnem, hogy miért került abba a bizonyos helyzetbe, miért viselkedett úgy, ahogyan. Vagyis élővé kell őt tennem. Ehhez a felismeréshez segített Zoltán Péter, a rádió egyik szerkesztője, aki — még 1966-ban — arra biztatott, hogy írjak. Konkrét, tanulságos cselekményekben adjak életet „figura-gyűjteményem” érdekesebb alakjainak. Ebből a cédulatárból kerültek elő az Akvárium, nem túlságosan rokonszenves szereplői is- Többségük mindent saját érdekeinek szemüvegén néz. Pozícióra, befolyásos állásra törnek — gyakran elvtelenül — vagy ilyen törtetőkhöz, karrieristákhoz csapódva igyekeznek érvényesülni. Az efféle érdekemberek nyüzsgése, könyöklése közéletünk aggasztó tünete. A színdarabban természetesen olyanok is szerepelnek, akik tehetségükkel, a közösség érdekében végzett munkával akarnak érvényesülni. A két típus összecsapása: a darab konfliktusa. Az Akvárium, első színdarabom az egészségesebb társadalmi közszellem kialakítását szeretné segíteni, olyan légkört- mely lehetetlenné teszi a nagy cápák és a falánk élősködők manipulációit. Az ügy tehát a hangjáték bemutatója óta is foglalkoztat. Turián György főrendező kérése — írjak a kecskeméti társulat számára színdarabot — tulajdonképpen csak a megfogalmazás, a kifejezés formáját befolyásolta. Köszönöm a színészek' fáradozásait. Ügy láttam a főpróbán, hogy érzik szerepeiket. Heltai Nándor Kézimunkázó asszonyok Szalkszentmártonban Védik a Balatont A Balatonon május 18-ig tartják fenn az általános horgászati és halászati tilalmat. Ebben az időszakban kettőzött figyelemmel ügyelnek a vízterületre. Az utóbbi két-három évben növekedett az orvhorgászok, -halászok száma- Szigonnyal, fene- kező horoggal, és más meg nem engedett eszközökkel, módszerekkel igyekeznek minél nagyobb zsákmányra szert tenni. A balatoni halászati vállalat és a Magyar Horgászok Országos Szövetsége az idén is 5,1 millió forintot költ a Balaton halállományának gyarapítására, ivadékok és előnevelt állomány kihelyezésére. Ezt az értéket a halászokon kívül a horgászok is őrzik, akik önkéntes őrszolgálattal segítik a tó állományának védelmét. Magyar művészet - külföldön A nyári hónapokban sem szünetel az élet a külföldi magyar kulturális intézményekben: a Kulturális Kapcsolatok Intézete gazdag és változatos tervet állított össze részükre. Különösen színes a szocialista országokban tevékenykedő magyar intézetek programjaA berlini Magyar Kultúra Házában május végéig tart nyitva az a tárlat, amelynek anyagét a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből válogatták. A varsói Magyar Intézetben május 30-ig tart nyitva Csohány Kálmán grafikusművész önálló tárlata, júniusban pedig lengyel művészek magyar vonatkozású alkotásaiból nyílik bemutató. A szófiai Magyar Intézetben május 17. és 30. között Kodály Zoltán- emlékkiállítás lesz a mester életét bemutató fotódokumentumokból. A prágai Magyar Kultúrában sportfotó-kiállítás nyílik amely később Csehszlovákia többi városát is bejárva ismerteti meg a csehszlovák közönséggel fotóművészeink munkáit. A bécsi Collegium Hungaricumban, illetve a párizsi Magyar Intézetben a nyár folyamán a nyilvánosság elé bocsátják a főváros centenáriuma alkalmából készített fotókiállítást, illetve a Magyarország 1972 című tárlatot. A római Magyar Akadémián mai magyar kézművesek, népművészek kamarakiállítása nyílik a tervek szerint. Ezt egyébként Olaszország néhány más városában és Máltán is közszemlére bocsátják. A győzelem napja KÉPERNYŐ • Négyen a negyvenkettőből. Ónálló kiállításon mutatkozott be a szalkszentmártoni Hunyadi Termelőszövetkezet negyvenkét tagú kézimunkaszakköre. — A kiállítást egy kicsit hírverésnek is szántuk, mivel szeretnénk, ha Szalkszentmárton asszonyai megszeretnék az ország különböző tájegységeinél kialakult hagyományos népi hímzéseket, formákat — tájékoztat Kiss Irén kiváló népművész, s lelkes vezetője a szalki asszonyoknak. — A kézimunka szakkör 1972-ben alakult meg. A termelőszövetkezei vezetősége lelkesen támogatta elképzelésünket. Alkalmat ad arra, hogy kétha- vonként előadásokat tarthassunk, hiszen egy-egy előadás témája szorosan kapcsolódik mindahhoz, amit ma tudniuk kell például a helyes táplálkozásról, a termelő- szövetkezet alapszabályáról, a nők védelméről szóló törvényekről és nem utolsósorban a népművészet hagyományairól. A négy napig nyitva tartó kiállítást négyszázhetvenketten nézték meg, s mindenki elismerően nyilatkozott a kiállítás anyagáról. Klíma Győző Tartalmas, színvonalas műsort állított össze a fasizmus legyőzésének 28. évfordulójára a Magyar Televízió. Hallhattunk, láthattunk közvetítést Moszkvából. Szerdán este kezdődött a második világháború befejezését bemutató új, négyrészes dokumen- lumfilm-sor ozat. „Csúcsidőben” sugározták a Lauterburgi városparancsnok című tévéjátékot. A forgatókönyv E. Kazakevics Ház a téren című regényéből készült. Az élete delén elhunyt szovjet író legnagyobb élménye a Nagy Honvédő Háború volt. Regényei, elbeszélései ehhez az időszakhoz kapcsolódnak. Legnépszerűbb az 1945. tél végi, kora tavaszi eseményeket megörökítő Tavasz az Oderán című nagyterjedelmű írása. Neiiét az 1947-ben kiadott Zvezda című kisregénye tartja fenn mindenekelőtt. A milliós hadseregek gigászi küzdelmében is észrevette az egyes emberek gondjait, örömeit, s igyekezett mindkét küzdőfelet árnyaltan ábrázolni. Friss hangot jelentettek Az autóbuszvezetőnek sem könnyű Nem tartozom azok közé, akik naponta „élvezik” az autóbuszutazás „szépségeit”, s ezért néhá- nyan szerencsés embernek tartanak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem hallom ugyancsak naponta azokat a panaszokat, olykor elmarasztaló véleményeket, amelyek jogosan, vagy jogtalanul érik a 9-es Volán vezetőit, forgalomirányítóit. autóbuszvezetőit. Ezeknek az embereknek is van véleményük. s az általában nem egyezik meg az utazók rpegjegy- zéseivel. Az igazság, a realitás alkalmasint a két vélemény között van. s vettem a bátorságot, néhány 2 forintos társaságában autóbuszra ültem, hogy egy kicsit az autóbuszvezető szemoontjából nézzem az utasokat, s kérjek valamit azoktól, akik nap mint nap ezeken a társasgéDkocsikon közelítik meg munkahelyüket, vagy otthonaikat. Minden autóbuszban az utastér felől az autóbuszvezető fülkéjére ki van függesztve egy felirat: „A vezetővel beszélni tilos.” Ezt a figyelmeztetést sajnos, az utasok egyáltalán nem tartják be. Ha véletlenül késik a járat — mert az autóbusz elsőbbséget adott, a vasúti átjáróban várakozott, átengedte a gyalogosokat a zebrán — az utasok az autóbuszvezetőt hibáztatják, olykor nem is a legirodalmibb formában. Az autó- buszvezető is ember — sokan ezt elfelejtik —, neki is vannak idegei, amelyek egyébként is alaposan próbára vannak téve. Gondoljunk csak arra, hogy naponta 35—“40 fordulót tesz meg, amely 150—200 kilométernek felel meg, s ennek 90 százaléka városi forgalom. Ideges gépkocsivezetővel pedig nem szívesen utazik senki, különösen, ha már alaposan felpaprikázták, s az autóbuszban nagy a zsúfoltság. A gépkocsivezetőnek ilyenkor meg kell kérnie az utasokat, húzódjanak a kocsi belsejébe, emellett be kell szednie a viteldíjat, ellenőriznie kell az aitók becsukását. a forgalmat, a motor működését, s lehetne még sorolni tovább. Képzeljék el, ha ilyenkor az utas még néhány borsos megjegyzést is fűz a gépkocsivezető jószándékú kéréséhez, milyen hatást vált ki belőle? Akad azonban az autóbuszokon másfajta zavaró momentum is. Az utasok néha elfelejtkeznek arról, hogy társasgépkocsiban ülnek, s egymás közt még veszekedéseket is lefolytatnak. Legtöbb ember az ilyen társaságot mesz- szire elkerüli, de mit tehet az autóbuszvezető? Kénytelen lenyelni mérgét, felháborodását, s tovább indulni a másik megálló felé. Elég sűrűn közbe is kell avatkozni, ugyanis n fiatalok nem adják át helyüket az idősebbeknek. a terhes anyáknak, s bizony ebből újabb viták származhatnak. De menjünk tovább. Csúcs- forgalomban az utasok nem a megállóban, a biztonságot jelentő járdán, hanem az úttesten várakoznak. Az autóbusz — főleg a csuklós — nehezen tud alkalmazkodni az út vonalvezetéséhez, s • ezért, no meg az úttesten összetömörülő utasok miatt elfoglalja majdnem az út teljes szélességét. Emiatt a felszállás is nehezebb, hosszabb ideig kénvtelen állni a járat, késik az autóbusz, s az utas mérgelődik. Bizonyára voltak már tanúi a következő esetnek. Az autóbusz elindult, s egy elkésett nénike, Vagy fiatalember integet, várják meg. sietős a dolga. Olykor ez négyszer, ötször is előfordul egy- egy kiinduló autóbusznál, s amikor a hatodik elkésett utas lemarad. az aztán jó hangosan összeteremti a gépkocsivezetőt, mintha az lenne a hibás. A kedves utas ilyenkor nem gondol sem a menetidőre, sem a baleseti veszélyre, a forgalom korlátozására. Ami igaz, az igaz. A megállókban nagy kátyúk tátonganak, bennük összegyűlik az esővíz, s ez veszélyezteti az utazók ruházatát. A várótermek sem a legoptimálisabbak. ablakaiakat betörték — nyilván nem az autóbuszon dolgozók —. a táblákat elcsavargatták. s a megállót megvilágító lámpákat kitörték, megrongálták. Láttam olyat is, hogy az autóbusz-megálló táblát tartó oszlopot csavarta ki valamelyik erős fiú, s a járdaszigetet is összetörte egy arra haladó dömper. Az autóbuszvezetők összetétele is változatos. Vannak, akik két éve, vannak akik húsz éve dolgoznak a Volánnál. Köztük is van emberségben, jószándékban különbség, de általában valamennyien megfelelnek a követelményeknek. Előfordul, nem vitás, hogy némelyik autóbuszvezető gyorsan, merészen veszi a kanyart, összerázza az utast, hirtelen fékez, de ez nem általános, inkább ritka jelenség. Anélkül, hogy védeni szeretném a 9-es számú Volán Kecskeméten közlekedő autóbuszvezetőit. az utasokat arra kérem: tekintsék az autóbuszvezetőket olyan dolgozóknak, akik valamennyiünk kényelmét, úticélunk gyors megközelítését vannak hivatva segíteni. S ne feledjük, ők is emberek, hibákkal és erényekkel, akárcsak mi magunk. Gémes Gábor írásai az akkoriban sematizmussal küzdő szovjet irodalomban. A Ház a téren című, a legyőzött Németország első hónapjaival foglalkozó regényét is ennek a törekvésnek a szolgálatába állította. A megvert ellenség soraiban tisztességes emberek is akadnak, akiket meg kell nyerni a demokratikus építés számára — ezt vallja L ubencov alezredes, Lauterburg városparancsnoka. A győzelmet győzelemre halmozó hadseregben is vannak gyengébb jelleműek, ingatagok, haszonlesők, harácsolok. íme a szerdán este látott tévéjáték konfliktusának .a magva. Lubencov harca a képernyőn kevésbé hatott mint a magyarul is megjelent regényben. Kazakevicset éppen a száraz, szinte a közlésre szorítkozó stílus, a patetikus felhangok hiánya jellemzi. P. Reznyikov vendégrendező azonban az eredeti történetet a szükségesnél hangosabbra, látványosabbra, csillogóbbra hangszerelte és éppen az alapmű szerzőjénél megcsodált közvetlenség, természetesség hiányzott. A mű így is elgondolkoztató, tanulságos élményt jelentett. A sikerhez a jó színészi teljesítmények is hozzájárultak. H. N. /
