Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-10 / 107. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. május 10. FELELŐSSÉGGEL A PÁRTNAK DEMOGRÁFIAI RIPORT Kisszállás, a megújuló falu Kunszálláson csaknem annyi gyermek születik évente — tavaly például kereken ötven —, mint a félegyházi irányításhoz tartozó másik három községben, Petőfiszálláson, Pálmonosto- rán és Gátéren együttvéve. De nézzük a szélesebb viszonyítási alapot: száz házas nőre itt 295 élveszületés jut, a megye községeiben ez az arány átlagosan csak 220. Persze fogyott a lélekszám itt is az elmúlt évtizedben, de főleg az elvándorlások miatt, mert a természetes szaporodás kettő híján 300 volt. (Az évi 30-as átlag egyáltalán nem megvetendő egy alig 3500 lélekszámú helységben!) Jelenleg Kunszállást nagyjából annyian lakják, mint 1910-ben. A csúcsot 1941-ben érte el, akkor 4200 fölött volt a lakók száma. ’A gyermekek 14 éves korig számított statisztikai csoportja az összlakossághoz képest 25,8, a 60 éven felülieké viszont csak 15,5(l/(|-os arányt képvisel. Az adatok megnyugtató, kiegyensúlyozott helyzetet tükröznek. ® Kevés szervezetről, vagy intézményről mondható el annyira megalapozottan, mint a tanácsok, ról, hogy a tevékenységük szüntelenül napirenden van. Bizonyításul elegendő utalni a tanácsoknak a lakossággal való állandó és szoros kapcsolatára, amely önmagában is az érdeklődés középpontjába helyezi a tanácsi munkát. Szinte magától értetődő tehát, hogy á pártszervek és párt- szervezetek megkülönböztetett feladatuknak tekintik a tanácsokkal való foglalkozást, s így nem utolsósorban munkájuk fejlesztését. A járási fanácsok megszűnésével, a nagyközségek, s a közös tanácsú községek kialakulásával — a két éve hatályba lépett tanácstörvény alapján — jelentős változás következett be a tanácsok szervezetében. Máris számos tapasztalat tanúsítja, hogy a helyi tanácsok egyre hozzáértőbben, magabiztosabban élnek a rájuk ruházott nagyobb önállósággal és felelősséggel. Jelentős a szerepe ebben a pártszervek tartalmas munkájának, nevezetesen a tanácsok hatékonyabb irányításának és ellenőrzésének. Ez a tény pedig méginkább aláhúzza a pártszervek és szervezetek számára — a napjainkban is nem kevés gondot okozó —, saját szervezeti feladataik megoldásának fontosságát. Arról van szó. hogy a pártszervek és szervezetek — a párthatározatnak megfelelően — a tanácsok pártirányításában is igyekeznek érvényt szerezni az alapvető fontosságú területi elvnek. Nevezetesen annak, hogy a szocialista állam valamennyi szerve a párt azonos szintű szervének irányítása és ellenőrzése mellett végezze feladatát. • Tulajdonképpen e szervező munka keretében jöttek és jönnek létre — ahol megértek erre a feltételek — a községi pártbizottságod. csúcsvezetőségek. Megyénkben a nemrégiben Kerekegyházán életre hívottal immár 19-re nőtt például a községi párt- bizottságok száma. A gyakorlat igazolja ugyanis, hogy a megnövekedett jogkörrel és önállósággal működő községi tanácsok megfelelő hatásfokú pártirányítására és ellenőrzésére elsősorban ezek. ,a pártszervek képesek. Éppen ezért lehetséges, hogy az olyan önálló tanácsú kisközségben. ahol például csak termelőszövetkezeti pártalapszervezet működik, ennek községi alapszervezetié való átminősítése jelentené a célravezető megoldást. Ám bármennyire fontosak is a szervezési feladatok a lényeg mégis mindenkor az adott szervezeti keretben kifejtett tevékenység politikai tartalma, esetünkben a helvi tanácsok munkáját érdemben segítő, hatékony pártirányítás. Ennek alapja, lényege pedig az eszmei, politikai munka, amelyet nem pótolhat semmilyen szervezés, s még kevésbé — a tanácsok önállósága ellen ható, azt sértő — utasítgatás. A pártszervek és szervezetek döntő többségének munkáját egyre inkább a tanácsok eszmei, politikai irányítása jellemzi. Mégis ebben fordul elő a legtöbb hiba is napjainkban. S ennek oka általában abban rejlik, hogy egy- egy kérdés, vagy éppen határozat helyi yetületeinek mélyreható elemzése helyett gyakori még az öncélúság. a felsőbb megállapítások ismételgetése, ami pedig kevéssé ösztönöz a cselekvésre. Holott a folyamatnak éppen fordítottnak kellene lennie: megvizsgálni a helyi, sajátos helyzetet — bármilyen témáról legyen is szó s azt összehasonlítani, „ütköztetni” az általánossal. Végül pedig abból következtetni, a helyileg szükséges tennivalókra, a cselekvésre. • Főleg ezzel, a pontosan körvonalazott helvi tettekre serkentés hiányával függnek össze azok a még előforduló példák, hogy a tanácsülésen, vagy a tanács végrehajtó bizottságának ülésén „egy az egyhez” ismertetik, s fogadják el, nemegyszer vita nélkül a párt- szervezet határozatát. Akadnak pártszervezetek, amelyekben nem tudatosult még kellően. hogy a pártvezetőség, vagy a taggyűlés nem hozhat a tanács végrehajtó bizottságát, vagy magát a tanácsot kötelező határozatokat. Irányelveik, állásfoglalásaik annál inkább kötelezik viszont az e testületekben dolgozó kommunista vezetőket éppen úgy. mint a kommunista tanácstagokat. A határozatok végrehajtásáért ők ugyanis politikai felelősséggel tartoznak a határozatot hozó pártszervnek, vagy szervezetnek. A tanácsok pártirányításában tehát személy szerint is nagy felelősség hárul a kommunista tanácstagokra. Pártonkívüli társaik körében képviselniük kell a párt politikáját, a pártszervek állás- foglalásait. határozatait. Ehhez pedig felkészültség, vitakészség, az adott kérdéseit alapos ismerete szükséges. Ezért külön is örvendetes. hogy a közelmúltban megválasztott tanácstagok között a megyében 44 százalékos arányt képviselő kommunista tanácstagok közül számosán propagandistaként is tevékenykednek. A kommunista tanácstag az esetlegesen ellenvéleményt képviselő pártonkívüli társát mindenkor úgy tekinti, mint aki segíteni igyekszik a közösség ügyét, de akit meg kell győzni a párt álláspontjáról. igazáról. Hiszen csakis az ilyen egészséges, vitázó légkörben formálódhat igazán a helyi politika, gyökerezhet, bontakozhat ki a szocialista demokratizmus. terebélyesedhet a szocializmus építésében együttműködők köre. , / • A tanácsok pártirányításá- tlBk hatékonysága pedig alapvetően ezeken mérhető. Beköltözés a tanyáról Nagyobb részt ma is tanyás település Kunszállás. „A 822 tanyán él a lakosság kétharmada” — adja tudtomra Somogyi TE bőmé tanácstitkár. A belterületi építkezés csak mintegy tíz évvel ezelőtt vette kezdetét. Mostanság már 18—20 ház épül meg évente. Tavaly 35 telket értékesített a tanács, egy szálig elkelt, de már megint majdnem ugyaneny- nyi igénylő van. A munkaképes lakosság 60 "o-a a mezőgazdaságból él. A> ingázók száma is eléri a négyszázat, s ezt szinte természetesnek vehetjük, hiszen a két város — Kecskemét és Kiskunfélegyháza — vonzóhatása számottevő. Sokan közülük, főleg a szakmunkásképzettségűek, szívesen dolgoznának helyben is, ha lenne megfelelő ipari üzem. Néhány év alatt a helybeli Al- kotmánv Tsz gazdálkodása stabilizálódott, noha azelőtt oly mértékben veszteséges volt a gazdálkodás, hogy az egyet jelentett' a fizetésképtelenséggel. Ma már feldolgozó és értékesítő üzemágak egész sorával rendelkezik: van tésztaüzem, pálinkapalackozó. vasszerkezeti festő- részleg,. konzervgyári előkészítő. De a korábbi kilátástalanság, no meg a tanyai tartási lehetőségek a háztáji gazdálkodás kiművelésére késztették a kunszállásiakat. A legutóbbi .állatszámlálás szerint a háztáji sertések száma eléri a hatezret, s a tehenek száma is 340 körül van. Ez utóbbiak száma, az új intézkedések hatására is, növekvőben van. Mégis, ami a fiatalabb korosztály számára vonzó, az az egész éven át történő foglalkoztatás. És az 535 dolgozó tagnak nagyjából a fele 40 éven aluli. (A vezető szakgárda éveinek átlaga a 30-at sem nagyon haladja meg.) Nincs itt hely elemezni a gazdálkodás hatékonyságát — azt, hogy a nagyüzemi intenzív kultúrát 170 hold szőlő, 200 hold gyümölcsös, 40 hold dohány, s ugyanennyi zöldségkertészet képviseli, olyan vidéken, ahol mindezeknek nem volt hagyománya —, ám aligha kétséges, hogy a megszilárdulás és a tagsági „fiatalodás” egymással kölcsönhatásban zajlott le. Bállá Béláné védőnő szerint a kisgyermekes mamák kilenctizedé minden bizonnyal igénybe veszi a gyermekgondozási segélyt. Jórészt ezzel függhet össze, hogy bölcsőde nyitása iránt eddig nem mutatkozott számottevő igény. „Telített” intézmények Más a helyzet az óvodával... 21 személyes intézménybe 26 gyereket zsúfoltak be, de 40-nél több jelentkező volt. Még állami gondozott gyermekek is maradtak ki! Arra, hogy eddig nem történt bővítés, a pénzhiány sem kielégítő magyarázat, s a súlyosabb szavak emlegetésétől csak azért tekinthetünk el, mert ez év őszére „belép" a bővítmény, az elhelyezési lehetőség pontosan megkétszereződik. De még mindig bizonytalan, hogy a . község megkapja-e hozzá a szükséges béralapot, hiszen az óvónői létszámnövekedés elkerülhetetlen. (Előfordulhat vajon, hegy- nem adják meg — éppen ide?!) A bővítés a belterületi igényeket nagyjából kielégíti, viszont a fülöpjakabi tanyaközpont mindmáig óvoda nélkül van, s a tsz itt vállalná a berendezést, s a kezdeti elindulás feltételeinek a megteremtését — ha volna helyiség... Az itt a nyugtalanító, hogy a jó ütemű népesedést nem követte a- gyermekintézmények fejlesztése. Még itt sem! Az iskolai napközit is teljesen társadalmi összefogással, a szülők segítségével hozták létre. Maga az iskola túl van a „telítettségi” állapoton, délután is épp annyi tanulócsoport jár, mint délelőtt. És 3—4 éve az induló első osztályosok száma 16—17 volt, mostanában már 25 körül alakul. De Budai Imre iskolaigazgató szerint a nagyobb népesedési hullám még csak ezután éri el az iskolát. A 15 gyerekből álló , összevont pedagógiai osztály már csak a nemrég felújított kultúrházban kapott helyet. A továbbtanulási arányból is adódik egy, s más következtetés. Néhárty éve még a végzősök 90 %-a jelentkezett. Üjabban már alig háromnegyede... A központi iskola 35 nyolcadikosa közül kilenc készül itthon maradni. S ezek zömmel a legjobb tanulók! Ügy vélekednek — a gyerekek is, a szüleik is —, hogy majd néhány év múlva, miután anyagilag egy kissé „ösz- szeszedték” magukat, szereznek valami képesítést. Mit szóljunk mindehhez? Kétségtelen, a tsz- nek hasznára válik, ha jó felfogóképességű fiatalokat foglalkoztathat ... A szaporaság titka Dr. Bódogh József körzeti orvos úgy vélekedik, hogy mivel most kezd lejárni a gyermek- gondozási segé)y három éves ciklusa, számosán lesznek, akiknél az újabb gyermekáldás teremt jogalapot a segély további igénybevételéhez, ezért az idei születések száma minden bizonnyal jóval meghaladja a félszázat. — Megmondom én. mi a titka az itteni szaporaságnak — teszi hozzá. — Az, hogy a segély mellett igen jól hasznosítható a háztáji föld, a néhányszáz négyszögöles kert, méghozzá otthon, a gyermeknevelés mellett. Itt a reteknek nagy kultusza van. Csak ebből a növényből annyi jövedelemre tesznek szert, mint egész éves munkával valamelyik ipari üzemben. Tehát a szó szoros értelmében is kifizetődő a gyermekáldás. Ez bizonyára fontos felismerés, noha nem tarthat igényt a végső magyarázat rangjára. A védőnő ugyanis elmondja: felmérést végzett a kismamák körében, s az derült ki; hogy többnyire vallási okokból vállalták a gyermeket. Ha számításba vesszük, hogy az iskolában az idén is 52 Hn-os a hittanbeíratás, •s hogy a legtöbb gyermekáldással büszkélkedhető Fülöpjaka- bon a legerősebb a vallásos buz- góság is. akkor a védőnői megfigyelést sem tehetjük egészen félre. Tudati maradványok? Minden bizonnyal, de ha ezeket összefüggésbe próbáljuk hozni a túlzott alkoholfogyasztással, a társadalmi jelenségek értelmezésének meglehetősen ingoványos talajára lépünk. Márpedig kétségtelen. hogy Kunszállás nemcsak a népesedésben, hanem a szeszfogyasztásban is „előkelő” helyet foglal el. S elsősorban megint csak Fülöpjakabon, ahol a háztájiban még megvannak a régi szőlők, amelyek termése legkivált a zugkimérők „jóvoltából” kerül értékesítésre. S bizony 15—20-ra tehető azoknak a sokgyermekes családoknak a száma, ahol a kisebb szaporulat • Gyermekek a kunszállást utcán. is túlzottan elegendő lett volna. Azt, hogy a nyolcgyermekes Zetkó Györgyök nem tartoznak ez utóbbiak közé, idejében tudtomra adják. De lélekben felkészülök : szegényes körülményekkel fogok találkozni... Kellemes csalódás ér, amikor látom, hogy a hat éve épült házuk semmivel sem marad alatta a néhány esztendeje kialakult utcasor házainak. Amikor építkeztek, már akkor is hat gyermek volt. S a családfőnek is, aki magtáros a tsz-ben, csak ez év elejétől 2300 forint a havi keresete. Zetkóék cipői Három fiú, öt lány. A legidősebb most lesz 17 éves, a legkisebb 7 hónapos. A két legnagyobb ipari tanuló, további négy jár az általánosba. Mit jelent egyszerre hat gyermeket iskolába járatni? — Ki lehet számítani, amikor egy füzet 20 forintba kerül — mondja az asszony. — Mindennap elfogy egy kenyér, tejet a kisebbek kapnak, s ez is 150 forint havonta. A ruhafélékről már nem is beszélek... De azért elboldogulunk. Hizlalunk, pár éve' eljártam libát tömni is, meg retket termesztünk a kertben. Mielőtt építkeztünk, á tsz területén laktunk, egy tanyában, rengeteg sertést, juhot, libát tartottunk, még tehenünk is volt, s amit árultunk, ment minden a takarékba. Nem is vettünk fel, csak 35 ezer forint OTP-t. De már kész a fürdőszoba is. Részletre vettünk rádiót, tévét, mosógépet, centrifugát, ami kellett. Már mindegyiket kifizettük, csak a házrészlettel tartozunk, ami 210 forint havonta. A nyolcadikos lányt felvették a Móra Gimnáziumba. A nagy előszoba, ahol beszélgetünk. tele zöld futónövényekkel. A csin és az otthonosság jele mindenütt. A lányok szobájának a falán a sztárok fotói. S csak elfelé jövet veszem észre az előszobában azt a házilag barkácsolt üveges vitrint, ahol a népes család tagjainak a cipői pihennek. Hogy hány pár? — meg sem kísérlem a számolást. De a látványt még sokáig nem tudom elfeledni. Hatvani Dániel KENYÉR ÉS ÉLET Sári néni munkája Divatos ruhákba öltözött lányok és fiúk, korosabb asszonyok és férfiak iszogatják a kecskeméti Pálma cukrászdában a kávét. Coca Colát, sört. Csend van. Kényelmesek a fotelek. A helyiségben szétterül a tavaszi délután bevetődő napfénye: nyugalom. Biztonságot érzek — bizonyára a többi ember is — és ehhez hozzájárul, hogy kiszolgálnak, dolgoznak értem: pincérnők, pulti eladók, az üzletvezető és a takarítónők. Komáromi Mihályné, akit a munkatársai és a törzsvendégek Sári néninek hívnak, a női és a férfimosdó ajtaja között ül egy asztalnál és olvassa az Ország- Világ legújabb számát. Félve, hogy visszautasítja a beszélgetést — mint e sorozat elkészítésekor azt annyian tették, arra hivatkozva, hogy az emberek lenézik őket a munkájuk miatt — általánosságokat kérdezek. — Tizenegy éve dolgozom itt, ebben a cukrászdában. Én mindenkit tisztelek, engem is megbecsülnek. Ügy hívnak, hogy Sári néni.. . Hatvanhárom éves. Kedves, lágy szavú, nyugodtságot és élettudást, élettapasztalatot sugárzó asszony, akinek a valóság a valóságot jelenti; a hétköznapi gondokat, bajokat, örömöket: a megélhetést. Foglalkozását nem szégyellj nyugodtan kérdezhetek, mindenre válaszol. — Vécés néni. Így hívnak bennünket, ezt mindenki így mondja, de a munkakönyvünkbe — mert vagyunk többen a vendéglátónál — azt írták be, hogy takarítónő. A ruhatárra is én felügyelek, meg kint a cukrászdarészben söprők. — Sári néni, megsértették már az emberek a munkája miatt? — Van aki kezet is csókol, van aki lenéz. Inkább gúnyolódni szoktak velem ilyen elkényeztetett, neveletlen fiatalok. Ez fáj az embernek. Kétszer előfordult már olyan is, hogy elsírtam magam, annyira bántott a lenéző megvetés. Pedig miért? Én is a kenyerem keresem a munkámmal, mint más ember és megdolgozok a fizetésemért. — Tönkretették most is a kéz- szárítót, nézze meg! Betörték a rácsot rajta. Nem tudom milyen ember az, aki ilyenen szórakozik. — Miért olyanok a fiatalok? — kérdezek vissza az előbbi szavaira. — Nem tudják mi az élet, mindent megkapnak. Apjuk, anyjuk dolgozik, alig vannak velük, hát mennek a maguk feje után és legtöbbször rosszul. Nincs bennük még az élettapasztalat, ez a legnagyobb baj! Pedig egyszer nekik is dolgozni kell majd, és nem mind lesz miniszter. — Mit szólt hozzá a férje és a fia, amikor elvállalta ezt a munkát? — Tudja, egy évig nem is mertem megmondani az uramnak. Ügy jött rá. Szidott érte, hogy én ott lenézetem, de nem tudtam elmenni, az egészségem és a korom miatt gyárba dolgozni. — A fia? — Az nem szólt semmit, de éreztem, hogy nem jó néven veszi, mert építésvezető Pesten. Hát így volt. Vendégek érkeznek. Sári néni elveszi a kabátokat és kijön, hogy tovább beszélgethessünk. A kis asztalon hamutartó és benne két egyforintos. — Mennyi borravalót adnak a vendégek? — Hát nem annyit, mint azt sokan gondolják. Nem kötelező a mosdó használatáért fizetni. Naponta tizenöt—húsz forint ha összejön, délután kettőtől este tízig. — A reszeg emberek? — Jaj, azokat nem szeretem. Kötözködnek, hangoskodnak — mert nem szolgálják ki őket — és legtöbbször összerondítják a mosdót. Tudnák, hogy milyen nehéz kitafcárítani? Erre egyik sem gondol! Ha becsülitek .a munkát, becsülitek az. embert — mormogom ezt az idézetet, ahogy^ visszaülök az asztalhoz, meginni maradék söröm — de nem jut eszembe ki mondta, vagy irta, csak igaz, fájdalmasan az. Csaló Károly (Vége) TESTVÉRKAPCSOLATOK Bács-Kiskun megye a Józsefvárosban A budapestiek május elsejei felvonulásának szép és értékes színfoltja volt, hogy a testvérmegyék képviselői együtt meneteltek a kerületek dolgozóival. A Józsefvárosiak élén jókedvűen virított a kalocsai vendégek színpompás népviselete. A kerületi tanácson azt is elmondták, hogy kapcsolatuk a megyében nem újkeletű, húszéves barátság fűzi össze az alföldi országrészt Budapest sajátos hangulatú kerületével, Józsefvárossal. Igaz, eleinte csak Kecskeméttel ápolták a barátságot, amely később az egész megyére kiterjedt és egyre értékesebb tettekben mélyült, gazdagodott. Nemrég adták át — a józsefvárosi gyermekek nagy örömére, — azt a játszóparkot, amelynek ötletes játékait Bács-Kiskun megye vállalatai készítették. Munkájuk értéke mintegy 300 ezer forint, mivel a hinták, mászókák felszerelésétől a parkosításig mindent magukra vállaltak Most pedig arra vállalkoztak a kalocsaiak, hogy a kerület épülő. 100 gyermek befogadására alkalmas óvodáját berendezik és parkosítják. Ebben az óvodában kalocsai virágmintás térítők díszítik majd az asztalokat és kalocsai függönyök az ablakokat. A kerület nagy vágya, hogy Bács-Kiskun megyei termékeket is vásárolhassanak a háziasszonyok. A Teleki-téri piacon már ki is jelölték azt a helyet, áhová az elárusítók települhetnek. Az ötlet jó. s mellette szól az is. hogy másfél óra alatt fel lehet érni a friss áruval: ennyi idő alatt még Budapest egyik részéből a másikba is nehezen jut el az utas — csúcsforgalomban. Józsefváros egyébként zöldben egyik legszegényebb kerülete a fővárosnak. Ezért is fogadták őszinte örömmel a testvérmegye felajánlását több ezer fa és díszcserje szállítására, elültetésére. A fásítás már megkezdődött. A tanácson büszkén mutatták, hogy milyen gazdag kulturális tervet állítottak össze. Augusztus 4- én a Nemzeti Múzeum kertjében a kalocsai népiegyiiltes szerepel, augusztus 15-én a megye képzőművészeinek alkotásaiból rendeznek kiállítást, őszszel két bemutatón találkozhatnak a józsefvárosiak megyénk népművészetével, a Nemzeti Múzeum előcsarnokában pedig egy alkalommal a népi énekesek és hangszerszólisták mutatkoznak be, másik vasárnap pedig a bajai és kecskeméti szimfonikus zenekar tart hangversenyt. Az év vége felé a keceli batikszakkör és a megyei fafaragók munkáiból nyílik majd kiállítás. A baiátság természetesen nem egyoldalú, szeptember elsejétől Kecskeméten mutatják be a „Józsefváros 100 éves” — c. helytörténeti kiállításukat. A kerület fiataljai pedig alig várják a nyarat, hogy útrakelhessenek a levegőtlen, bérházakkal telizsúfolt kerületből a Szelidi-tó mellé, ahol 10 napos turnusokban 50—50 fiatalt üdültetünk. Egy csoport a Duna menti folklór fesztiválra kapott meghívást, többen pedig a kalocsaiak 70 személyes üdülőhajóján tölthetnek majd néhánv naoot. A kerület üzemeinek dolgozói, viszont annak az ígéretnek örüllek, hogy részükre is adnak aránylag olcsó telkeket Tass környékén. Ez is közelebb hozza egymáshoz a megye és Józsefváros dolgozóit és ennek csak örülni lehet. Kezdetben még csak annyiból állt az akkor még inkább jelképes barátság, hogy áz újkenyér-ünnepségra mindig Bácsból küldtek frissen sült ropogós héjú kenyeret. Ma már ott segítenek egypiáson. ahol legjobban elkel a segítség, s aztán egymás mellett menetel és dalol a kalocsai és a józsefvárosi dolgozó, s ha minden jól megy együtt tölti a hétvégét is jószomszédságban egymással. Így mosódnak el a határok, a fővárost és a kisebb településeket ellenségesen szétválasztó különbségek. így nő meg a megye, hiszen kis túlzással akár azt is el lehet mondani: Bácsüíiskun megye Budapest kerülete — Józsefváros. V. Zs.
