Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-10 / 83. szám

1973. április 10. • PETŐFI NÉPE • 9 Vendégünk volt Bata Imre • Kovács János felvétele Irodalomtörténész, kritikus. Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársa. Buda­pesten él családjával, egy csen­des budai házban. Legutóbb, mint az Irodalomtörténeti Társaság és a TIT vándorgyűlésének egyik előadója járt Kecskeméten. — Tudunk róla, hogy többször volt már városunkban. Jó lenne tudni, milyennek látja. S azt is: mit gondol a vidéki városok fej­lődéséről. — Kecskeméten én mindig va­lami feladat miatt vagyok, s mindig rövid ideig. Ez nem jó, szeretnék egyszer hosszabban el­időzni, magafeledten tovább ma­radni. Aki — mint én is — al­földi városban eszmélt, Debre­cenben, az boldogan szippantja itt a levegőt. Otthon érzi magát. — Von ennek valami kö­zelebbi magyarázata is? — Ismeretes, hogy hazánk- ‘ ban a tizenkilencedik század má­sodik felétől egyetlen kulturális centrum él folytonosan, a fővá­ros. Vidéken csak állandó meg­szakításokkal. Föl-föllobban az alkotó szellem közös heve, lecsa­pódik egy-egy műhely időleges virágzásában, aztán aláhanyatlik. Mindig újrakezdéseknek vagyunk tanúi vagy részesei. Az ilyen újrakezdések mindig lelkesítőek tanulságosak. Mindig születni akar valami, s az adott kor színvonalához, kérdéseihez iga­zodva. *— Mikor került közelebbi kap­csolatba a várossal? — Amikor mostani folyóiratát elindította. Izgalmas és öröm je­len lenni a születésnél. Hálás vagyok Kecskemétnek, hogy né­hány évvel ezelőtt elhívott ehhez a műhelyszervezéshez. S talán nem is érdemelten. Hiszen ma­gam is utólagos tanúja vagyok egy korábbi műhely működésé­nek. A Válasz történetének ku­tatójaként találkoztam Tóth Lászlóval. — Ez azt is jelenti, ugye, hogy fontosnak tartja a múlt „feltér­képezését”, alapos számbavéte­lét? — Akik a jelen, kultúráját akarják dinamikussá szervezni, eleven szellemi életet akarnak, azoknak tradíciót is kell keres­niük. S minden múltbeli vállal­kozás, ha rossz végre jutott is, valamikor az időben, később jó hagyománnyá lehet. Mint Tóth László vállalkozása a harmincas, negyvenes években. Az ő példája is vonzott engem Kecskeméthez. Az, hogy az Első Kecskeméti Nyomdai R. T. működött az ő remek akti­vitásával, odaadó szellemi tevé­kenységével, hogy itt nyomták a Tanút, a Választ, hogy annyi fontos és maradandó szellemi termék itt ölthetett testet, az ő nemes odaadása által. Mert min­den jó törekvés, vállalkozás, akármi végre ment, a jövő ter­rénumát trágyázza. — Hallhatnánk munkájáról, t közelebbi terveiről is? — Az eddigiekből talán az is feldereng, mivel foglalkozom. Mivel foglalkozhat egy irodal­már, akinek az a vágya, hogy e hazában a magyar szellem foly­tonos és teljes működésben le­gyen? Szeretném a magam terü­letén az irodalomszemlélet mai­ságát sikerre segíteni, ahogy az én szerény képességemmel ezt megtehetem. Szeretném, ha a re­mek, tehetségtermő vidék, ez a homoki táj — benne Kecskemét — azt adhatná, amire tényle­gesen képes. Ezért is járom az országot, mint Czine Mihály, is­meretterjesztő céllal; ezért fog­lalkozom a mai magyar költé­szet legnagyjaival, most éppen Weöres Sándorral, aki a nemzeti költészet „szemléleti határán” jár, József Attila szavaival szól­va. Szeretnék könyvet írni arról, hogy a képesség megvalósulása a költészet területén attól is függ, hogyan valósulhat meg a képes­ség az élet reális területein. V. M. Heti ötvenöt óra a katedrán TANÍTVÁNYBÓL — MUNKATÁRS Farkas Katalin ismerősök közé került az orgoványi nevelőtestü­letben. Kollégái közül nem egyet tanár néninek, tanár bácsinak szólított, nem is olyan régen, öt-hat éve. — Nem zavarja most az egy­kori tanár-diák viszony? — Egyáltalán nem, sőt, inkább segített a beilleszkedésben. Régi tanítóimtól nagyon sok hasznos tanácsot kapok, különösen Be­nedek Gyuszi bácsitól és Panni nénitől. (Panni néni, azaz Bene­dek Istvánné az asztal másik ol­dalán kedves mosollyal hallgat­ja Kati „elismerését”.) — A legszokványosabb kérdés Ilyenkor: miért lett pedagógus? — Mindig szerettem a gyere­keket. Mikor Kecskeméten a Bányai Júlia Gimnáziumban ta­nultam, tagja voltam a pedagó­giai szakkörnek. Ügy terveztem, óvónő leszek, de amikor meg­tudtam, hogy ehhez jó zenei hal­lás és énekelni tudás is kell, letettem erről a szándékról. Aztán néhány barátnőmmel el­mentünk a Pályaválasztási Ta­nácsadóba, s a vizsgálatok és a beszélgetések után közölték ve­lem, egészségügyi vagy nevelői pályára vagyok legalkalma­sabb... Gondoltam egy „meré­szet’, hazajöttem képesítés nél­küli nevelőnek. — Négyéves, nehéz erőpróba előtt áll. — Februárban felvételiztem a szegedi főiskolán, biológia-föld­rajz szakon, mindig kedvenc tan­tárgyam volt a biológia. Azután szeptemberben megkezdődik a főiskolai tanulás ... — Mivel tölti szabad idejét? — A legszívesebben olvasok, legutóbb „A diadalív árnyéká­ban” című Remarque regénnyel ismerkedtem meg. A mai magyar prózaírók közül nem is tudnám hamarjában megnevezni, ki áll közel hozzám. Érdekelnek a tele­vízió esti filmjei, de mostaná­ban nem futja rájuk az időm­ből. Késő estig írom az óravázla­tokat, mert egy hónapja délelőtt is, délután is tanítok. A központi iskolában a harmadikban, egy külterületi iskolában pedig az összevont ötödik-nyolcadik osz­tályban helyettesítek. — Nem sok az egész napi munka egy fiatal, kezdő neve­lőnek? — Bizony, eléggé fárasztó. A délelőtti tanítás után kerékpár­ra ülök, sietek haza, „bekapom” az ebédet, egykor kezdődik a „második műszak”. Biztos, hogy nem vállalnám el többször, ha­csak nem muszáj. Jól jön a ta­vaszi szünet, egy kis pihenés, kikapcsolódás. Nyolc napra Növi Sadra utazom, meglátogatom egy régi levelező társamat. Farkas Kati húga másodikos gimnazista, ő is pedagógus sze­retne lenni. Titkon reménykedem, neki talán nem kell tizennyolc éves korában tizenegy-tizenkét forintos óradíjjal és 1150 forintos alapfizetéssel heti ötvenöt órát tanítania. Kontra György ÉRDEMES MEGNÉZNI Renato Guttusót a Műcsarnokban Vörös zászlók lobognak művé­szi hitvallásként, a politikai ál­lásfoglalás félreérthetetlen bizo­nyítékaként a Togliatti temetése — c. monumentális festményén. A kép merész és nagy szabású, forrón és szenvedélyesen áradó, mint egy világotrengető kommu­nista tüntetés. Nincs rajta semmi gyászos, vagy lehangoló, ami te­metésre emlékeztetne, — ellen­kezőleg, erő, lendület viszi, so­dorja előre a menetelőket, akik • A Frankfurti bácsúzások cí­mű festmény között sűrűn feltűnik Lenin arca is. Az azonos nézetűek együvé- tartozásának, feltartóztathatalan előrenyomulásának forradalmi himnusza ez a" festmény, a szem­lélő akaratlahul kihúzza magát és hozáigazítja a lépéseit. A 61 éves. művész Palermo közelében születeti, ae munkás­sága nemcsak Olaszországé, ha­nem szinte a világ minden ré­szében „agitál”, mozgósítja az embereket. Politikai céljainak művészi megvalósításában nem ismer korlátokat: minden stílust a maga szolgálatába állít, a klasszikus irányzatoktól kezdve a plakátművészetig. A különböző stílusok egységét a harcos, bal­oldali elkötelezetség gondolatá­nak törhetetlen vállalása terem­ti meg. Guttuso minden ecset­vonásával politizál, azzal, hogy kifejezi korát, egyben bírálja is, ezért tud megújulni, ezért képes folyton újat és jelentősei mon­dani. • A kifinomult, érzelmes festé­szeti hangulatok kedvelői gyak­ran a szemére is vetik, hogy motívumait a köznapi környe­zetből meríti, és sem témájában, sem színeiben nem ismer lágy, feszültségelvezető átmeneteket. Ha ítélkezik nincs benne irgalom — ez olvasható le kemény, sú­lyos szögletekkel megfestett ön­arcképéről is —, ha pedig moz­gósít nem ismer óvatos meggon­dolást. Minden színe vadul, éle­sen hasad ki az összképből: lá­zit, pörköl, fenyeget, elszántan ordítja, harsogja világgá a társa­dalom igazságtalanságait, s lep­lezi le a kapitalizmus csődjét. Mert erről győz meg akkor is, amikor kádjában fürdő polgár­nőt fest, vagy újságot olvasó el­nyűtt. öreg munkást, földfoglaló szicíliai parasztokat, mint kör­nyezetük jellegzetesen modern tartozékai a telefon, az írógép, a heverő és a paróka. Guttuso képeiről önkéntelenül a nemrég látott olasz film jut az ember eszébe: A munkásosztály a paradicsomba megy. Elio Petri filmje olyan volt. mint egy vész­jelzés: figyelmeztette a munká­sokat hogyan nem lehet élni. Guttuso irányt mutat: mindén­képén kifejezi a véleményét, hogy öntudat, elszántság, poli­tikai egység nélkül egyszerűen nem élheti az. aki hisz a jövő­ben. Merni kell. Nem udvarias­sal takarékosan bánni az osz­tályharc, az agitáció eszközei­vel, nem az a jó, ami kényel­mes, kitaposott és elfogadott, hanem amit menetközben kitalá­lunk, ami együtt újjong, lázad és diadalmaskodik velünk, ami­től folyton megújulunk, vagyis még jobbak és még erősebbek leszünk. V. Zs. KÖNYVESPOLC Balogh István: Cívisek világa A szomszédjára mindenki kí­váncsi. Honnan jött, hogyan ala­kult azzá. ami lett, miért foglal el különleges helyet az ország néprajzi tájegységei között? Debrecen néprajza érdekes ol­vasmány, hasznos tanulmány a „szomszédnak”, Bács-Kiskun me­gyének is. Hiszen ehhez hasonló jellegű közösséget mondhatott magáénak Kecskemét is, vala­mint Szeged és Nagykőrös —, de méretében, mélységében „a cívi­sek világa” valóban egyedülálló. A szerző három évszázados múltbeli utazásra hívja meg az olvasót. Olvasmánynak is érde­kes, végig leköti az olvasó fi­gyelmét, ugyanakkor igen hasz­nos ismeretekkel gyarapít. Átfo­gó és tartalmas képet ad arról, hogy mikor,- milyen körülmények között alakult ki a magyarságon belül egy jól felismerhető, min­den mástól megkülönböztethető testi és lelki karakterjegyekkel rendelkező közösség, amely sajá­tos mezővárosi. parasztpolgári kultúrát hozott létre, s ezzel egy ideig hatással volt egész nemzeti kultúránkra. Balogh István szemléletes, szí­nes körképet ad a hortobágyi pásztorokról, céhes kézművesek­9 Civis asszony kisbundában ről, közvéleményt formáló lel­kész-szónokokról, vagyis a cívi­sek egész társadalmáról. V —» Becsap, lebőg, bekrepál Az előző cikket folytatva fel­sorolunk még néhány igét, ame­lyeknek alapjelentése új jelen­tésükben is kitűnik. Lehervad a növény, de a személy is (elked­vetlenedik). Nemcsak az ember végtagja bénulhat meg, hanem a közlekedés is. Aki ráült az aktá­ra, az biztosan nem rajta ül. Nemcsak a kasszát, hanem a munkatársat is meg lehet fúrni. Levizsgázni nemcsak a vizsga letételével lehet, hanem szégyen­letes dolog elkövetésével is. Le­zavarhatunk valakit a sportpá­lyáról, de azt is jelenti, hogy sietve végzünk el valamit. Ráha­rapni nemcsak a rossz fogra, ha­nem előnyös ajánlatra is lehet. A szapulás eredetileg a szeny- nyes áztatást jelentette, ma már valakinek a háta mögötti meg- szólást is. De sokszor nem érezzük az ige új jelentésének kapcsolatát alap­jelentésével, a szófejtés azonban arra is rámutat. Így például a becsap ige rászed valakit jelen­tése is magyarázható. Szemléleti alapja a becsap igének bevakol, bemeszel jelentése. Mai jelenté­séhez az vezethetett, hogy a mésszel, vakolattal becsapott fal eltakarja a ház tulajdonképpeni anyagát, vagyis a valóságot. Így teiiát félrevezet, mint ahogy a becsapás is valakinek a félreve­zetése. (Számos be igekötős igé­nek megvan a becsap jelentése: behúz, beránt, beugrat.) Vagy vegyük a felsül igének szégyenletesen kudarcot vall je­lentését! A belesül, rosszul sül el a dolog, visszafelé sül el valami­féle kifejezések magyarázzák je­lentésének kialakulását. Talán kapcsolatban van fölsül (napon leég) igével is, így a szégyené­ben elpirul jelentést kell fel­tételeznünk. Ez a jelentés kap­csolatos a rápirít ige megszé­gyenít jelentésével is. Különösen a bizalmas stílus, valamint az argó és a vulgáris nyelv folyamodik az igekötős igékhez. A bizalmas stílusból idézhejük a rákapcsol (nagy len­dülettel kezd hozzá), bevasal (tartozását behajtja), rámászik (gorombán rátámad), leég (el­fogy a pénze), leéget (szégyenle­tes helyzetben hoz), rá se ránt (nem törődik vele) igéket. Az argóból is sok példát idéz­hetünk. Aki rajzol (milyen ár­talmatlan szó!), az zsebmetszés­sel foglalkozik. Behúz valakinek jelentése: alaposan megüti. A beköpés besúgást jelent. Az bőg le, aki szégyenletes kudarcot vall. Akit belógatnak, azt becsapják, rászedik. Van egy argó eredetű igénk, amelyet, sajnos,-- sűrűn használnak: a ráfázik valamire (ráfizet, pórul jár vele). A vulgáris kifejezések közül kettőt idézünk: a kitol és a be­krepál igét. A kitol felültet, be­csap jelentésű, mint ahogy a ki igekötő általában hajlamos ilyen jelentés kialakítására (ki­babrál, kibánik, kilök, kiszúr valakivel). A bekrepál jelentése: bedöglik, megdöglik. Az argó és a vulgáris eredetű szavakat nem azért közöljük, hogy használatukat^ elterjesszük, hanem hogy olvasóink felismer­jék, és ne is használják őket még a bizalmas beszélgetésben sem, mert ezek bizony nem ékessé­gei nyelvű rfltnek. Kiss István GÁL SÁNDOR: 28. REJTELMEK SZÖVEVÉNYE Örökké titok marad, hogy mi történt Slgmond Gergellyel 1802 karácsonya előtt Kecskemét egyik pincéjében. Homályos kö­rülmények között huny« el az öt­gyermekes családapa, s talán, ha erre az úriszéknek és a fiskális! hivatalnak mutatkozik némi tö­rekvése. ki is lehetett volna de­ríteni a halál igazi okát, s fele­lősségre vonni az esetleges vétke, »eket. Mindez azonban — nagyon is érthető okokból — nem történt meg, s hiába esedezett, kérvé­nyezett a szerencsétlen özvegy, senkit nem büntettek meg. Ol­vassuk el az asszony által írott kérvényt: „Tekintetes Őrt Törvényszék! Si gmond Gergely férjem a múlt télen, karátsony előtt való hetek­ben kecskeméti asztalos Zobolai István uramhoz hordókat abron­csolni ment. melyet otthon né­kem is megjelentett, hogy oda mégyen és délre hazajön. Azon­ban estve lett midőn nagy zör­géssel az utcza ajtóban, mint egy hóit letétetett, akik hozták, mind széjjel szaladtak. Testvériével nagy nehezen be tudtuk hozni és a ház közepibe fektettük Egy. szer elkezdett ökröndözni, meg is szólalt, mondván, hogy a Zobolai kevély fia ismét valamit adott innya, mely a gyomrát szag- gattya. Megvirradván, kislányun. kát Zobolaiékhoz elküldöttük, hogy a subáját onnat hozza ha­za, de eltagadták, hanem más­nap testvérbáttya vette ki tőlük perléssel Nevezett férjem nemhogy job­ban lett volna, sőt harmadnapra meg is holt és akkor szájából zöld festékforma jött ki. Perle és Győri doktor urak fel is bon­tották, de hogy erről mit referál­tak. nem tudom. Minekelőtte megholt volna. Perle uramnál Zobolainé menyestől avégre ott volt, hogy férjemről hallgasson. Azon úr kérdezte tőlük, hogy miért tudakozódnak? Engem is magához hívatott és azt mondá nékem Perle doktor, hogy Zobo­lai pénze nem kell. Győri úrnál is pénzzel ott jártak... # Tekintetes Törvényszék! Neve­zett férjemnek halála énnekem annyival inkább siralmas, mivel öt gyermekkel maradtam, de fáj­lalom az ő váratlan és csúfos halálát is. Ennek okáért alázato­san esedezem, méltóztasson an­nak halálát újabban megvizsgál­ni és aki oka lehetett, érdeme szerént megbüntetni, engemet pedig vigasztalásban hagyni. Ma­radván a Tekintetes Úri Tör­vényszéknek alázatos szolgálója Sticz Anna, korábban Sigmond Gergelyné...” A kérvényből nem sokat tu­dunk meg. Annyit azonban mé­gis. hogy az ügyet lezárta az úri­szék, senkit meg nem büntetett. Kiderül az is. hogy Zobolaiék bűnösnek érezték magukat a ha­lálesetben. hiszen ők lopták a kapu elé a már félhalott Sig­mond Gergelyt, ők tagadták le * kislány előtt a subát és ők men­tek az orvosokhoz a megveszte­getésre szánt pénzekkel. Igaz, hogy Sticz Anna úgy tudta: az orvosok nem fogadták el a pénzt Ez azonban korántsem bizonyos, hiszen ellenkező esetben nem végződhetett volna teljes felmen­téssel az ügy. Vádlott ugyanis volt méghozzá ifjabb Zobolai István, a kevély fiú, akinek any­ja és felesége a doktoroknál járt deputációban. 0 azonban — va­lószínűleg erre kioktatták — olyan ügyesen beszélt, hogy az­zal nem ment semmire a bíró­ság. Elmondta a fiatal férfi, hogy igaz: náluk volt hordókat abrin- csolni az elholt, de alig kettőt- hármat felütött, máris inni kez­9 Ktvégső pallós dett. Lement a pincébe, ahol többen voltak, s megkínálták borral. így iszogattak délig, aztán mindenki más ebédre ment, Sig­mond Gergely azonban továbbra is a pincében maradt, folytatta az italozást, noha már délben részegnek látszott, ök ebédelés után el is feledkeztek a pincében maradt Gergelyről, s csak négy óra körül mentek le. hogy az est­ebédhez bort hozzanak fel onnét. Akkor tapasztalták, hogy az ab- roncsozó még mindig ott van, de részegsége miatt már a földön feküdt. Többet nem mondott a kevély fiú, de nem is kérdeztek többet tőle. „Elfelejtették” megkérdezni, hogy miért és kik lopták haza Sigmond Gergelyt, voit-e olyas­mi méreg a pincében, amiből ihatott a szerencsétlen, másnap miért tagadták le a subáját, mi­ért jártak az asszonyok az or­vosoknál? Nem derült ki az sem a jegyzőkönyvekből, hogy a bon­colást követően hogyan nyilat­kozott a két orvos. Olyan felüle­tesen kezelték az ügyet, hogy sem az asszonyokat, sem az or­vosokat nem hallgatták ki. Nem terjedt ki a nyomozás ar­ra a fölöttébb gyanús körülmény­re sem. amit éppen az áldozat említett feleségének: „Zobolai kevély fia ismét valamit adott innya.. ” Tehát Sigmond Ger­gely mégsem volt olyan holtré­szeg, hiszen emlékezettarra hogy hol volt, s beszélni tudott. Ogvét azonban elparentájták, magát pe­dig eltemették. Maradt a gyé- molatlan özvegy öt gyermekkel. Következik: A tömlöc MUMwé- glbtt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom