Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-10 / 83. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. április 10. Műszaki hetek előtt Az MTESZ-nól kialakult az áp­rilis 27-től május 25-ig tartó VIII. Műszaki Hetek programja. Az eseménysorozat összesen 60 ren­dezvényt tartalmaz, a tavalyinál 13-mal többet, ami pedig a Bács- Kiskunban dolgozó műszaki ér­telmiség eszmecseréinek egyik magaslatát jelentette. Május első napjai a környezet- védelem jegyében telnek el. A vitaindítókhoz a különböző egye­sületek tagjai szólhatnak hozzá, a maguk sajátos és termékenyítő szakmai nézőpontjából. Dr. Tóth Károly, a Kecskeméti Erdőfel­ügyelőség vezetője a zöldövezeti erdősítések és fásítások szerepé­ről szól, május 2-án délelőtt. Dél­után az építők veszik számba, mit tehetnek a környezet meg­óvásáért a beruházások idején. Másnap az Országos Magyar Bá­nyászati és Kohászati Egyesület kecskeméti csoportja tájékozódik a környezetvédelem hazai hely­zetéről. Ezen a kerékasztal, kon­ferencián az ország különböző kutatóintézeteiből, vállalataiból érkező szakemberek mondják el véleményüket a munkásvárossá fejlődött Kecskemétnek azokról a gondjairól^ amelyeket a gyors ipa­rosodás mellékhatásai váltottak ki. Ugyanennek a tágykörnek me­zőgazdasági vonatkozásait pedig a növényvédelmi szakemberek boncolgatják. Május 4-én az önálló bajai in­téző bizottság vendége lesz Ra- konczai Zoltán, az Országos Ter­mészetvédelmi Hivatal elnöke, aki az újabb módszereket ismer­teti. Dr. Keresztesi Béla egyete­mi tanár, az Erdészeti Tudomá­nyos Intézet főigazgatója külföl­di tapasztalatairól számol be a Duna-parti városban, vetítéssel kisért előadásban szemlélteti pél­dául Argentína nemzeti parkjait. A későbbiek során még vissza­visszatérnek hasonló beszámolók, így 16-án a Hidrológiai Társaság a bioszféra elszennyeződésének veszélyeire hívja fel a figyelmet. Ugyanekkor indul — a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület szerve­zésében — a hagyományossá vált Hidrogeodéziai napok országos eseménysorozata is. mely május 19-ig tart. . Mintegy a l$ö,vetkezö nagyobb szerkezeti egységet alkotják a számítástechnikai ankétok. Ref­lektorfénybe kerül a programo­zás. A számítógépek használatá­nak Bács-Kiskun megyei tanul­ságait 14-én, kerekasztal beszél­getésen vitatják meg, s a részt­vevők megismerkedhetnek a Kecskeméti Műszaki Főiskola jól felszerelt, speciális laboratóriu­mával. Végül — folytatva a tavalyi Műszaki Hetek vezérfonalát — a hatékonyságot javító üzem- és munkaszervezés köré kristályo­sodnak ki1 az ismeret- és tapasz­talatszerzési alkalmak. Május 15- én minisztériumi előadás invitál­ja az agrárszakembereket, hogy együttesen tekintsék át a korsze­rű vezetéselméletet és gyakorlati megvalósítását. A rákövetkező na­pon a Faipari Tudományos Egye­sület tagjai veszik sorra a szer­vezés technikai szempontjait. Majd a figyelmet ébrentarló, jobb közérzetet kialakító munka- lélektani módszerek alkalmazása kerül napirendre. A Szervezési Vezetési Tudományos Társaság pedig általános helyzetfelmérést! végez, ami alapjául szolgálhat a további tudományos népszerűsítő munkának. A főbb rendezvényeket egyéb időszerű kérdések egészítik ki, mint például a sertés- és szarvasmarha-tenyésztés külön­féle problémái; újabb technoló­giák ismertetése az erdészetben, illetve a bőriparban. Az Élelmi- szeripari Tudományos Egyesület május 11-én a sütőiparban dol­gozó nők helyezetének javítását tűzi napirendre, majd a konzerv­ipari kutatások legújabb eredmé­nyeiről hangzik el tájékoztató. Az általános borkezelési tapaszta­latokat összefoglaló előadást a tavalyi világversenyen dijat nyert borok bemutatója kíséri. Bács- Kiskun legfiatalabb — híradás- technikai — tudományos egyesü­leti csoportja ugyanakkor a hazai magnetofongyártás jelenével és jövőjével foglalkozik. A Műszaki hetek során jön lét­re a Textilipari Tudományos Egyesület bajai csoportja, amely az 50 éves Finomposztó Vállalat­ra, illetve a Férfi fehérnemű Gyár üzemére támaszkodik. S megkez­dődik a tudományos egyesületek további térhódítása: a Magyar Elektrotechnikai Egyesület önálló szervezetet, az Országos Energia­gazdálkodási Egyesület közgazda- sági szakosztályt alakít, míg Ka­locsán agrártudományi csoport kezdi meg működését a jövőben. H. F. A CSEPPKŐBARLANG TITKA Munkásokból, diákokból és kö­zépiskolásokból álló csontvázku­tató csoport több mint 50 csepp­kőbarlangot vizsgált át a Szovjet Távol-Keleten, a Szihote-Aliny hegységben. A kőkorszaki ember nyomai közül a földalatti terem­rendszer keltette a legnagyobb érdeklődést. Az akkoriban itt elő tunguz törzsek a termeket sajátos szoborkiállítássá alakították. A témagazdag kalcit cseppkőszob­rok egyike egy fiatal nőt ábrázol. A ma már turistaforgalmat is le­bonyolító barlangokról könyvet adtak ki. FŐÉPÍTÉSVEZETŐSÉG KÜLSŐ PARTNEREKKEL A Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelő- ipari Vállalat segédüzeme hivatalosan a: VI. főépítésvezetőség. Dolgozói mégsem építő-, hanem vas- és faipari szakmunkások, tevé­kenységük eredményét viszont az építők használják. Dabasi Pál főépítésvezetővel beszélgettünk mun­kájukról. — Kilenc tagú közép-, illetve felsőfokú végzett­séggel rendelkező műszaki gárda irányításával mintegy százan munkálkodunk. feladataink telje­sítésén — mondotta. — A lakatosok vannak töb­ben — átlag hetvenötén —. természetesen többet is termelnek. A múlt évben a vállalati szükségle­tek kielégítésére végzett munkájuk értéke 8. míg a szabad kapacitás kihasználásával vállalt tevé­kenységüké 16,3 millió forint volt. Vállalatunk ré­szére elsősorban fém és acél nyílászáró szerkeze­teket, egyéb acélszerkezeteket és épület­lakatosi munkákat végeztünk. A külső meg­rendelők között volt a múlt évben a Papíripari Vállalat kiskunhalasi gyára, a kecskeméti Tejüzem, a hunyadivárosi 12 tantermes iskola, a bajai 10 tantermes iskola, a bácsborsodi sertéskombinát, de még sok más létesítménynél is dolgoztunk. Régi partnerünk a Magyar Hajó- és Davugyár, részükre évente mintegy 1,5 millió forint bérmunkát vég­zünk. Ezenkívül a Bács megyei AGROKER, a Fém­munkás Vállalat, a Szellőzőművek és még r.agyop sok más üzem tartja velünk a kapcsolatot. Két éve bekapcsolódtunk a könnyűfém szerke­zeti programba, és tavaly már alumíniummal dol­goztunk. Félmillió forintért vásároltunk öt alumí­nium hegesztésére alkalmas berendezési, a többi beruházást műszaki gárdánk lelkes munkájának eredményeként sikerült olcsón megvalósítani. A múl évben 600 tonna alumíniumot használtunk fel, az idén valószínű, Még ennél többre lesz szüksé­günk. A Szellőzőművek például igen elégedett volt az általunk készített alumínium ventillátor-házak­kal és az idén újabb megrendelést kapunk tőlük. Más megrendelőknek alumínium paneljeink nyer­ték meg a tetszéséi. Asztalosaink tavaly a vállalat szükségletén felül 1 millió forintért végeztek külső rnegiendelöknek munkát. Egyedi irodabútorokat, falburkolatokat és 9 Munkában az egyik aluminiumhegesztö-berende­zés. • A Magyar Hajó- és Darugyir részére hajófede­leket is készítenek itt évek óta. Az exportra épülő hajókhoz — uszályokhoz — szükséges fe- rlélelemek darabja 2,5 tonna és egy hajóhoz 18 ilyen elem szükséges. álmennyezeteket gyártottak, ök készítették példá­ul a Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti gyárá­nak irodaházában a térelválasztó elemeket. Egyéb munkájuk mellett most hétvégi házak előállításán fáradoznak. A műszaki fejlesztési terv elkészült, sőt, a prototípus is, és bízunk abban, hogy majd ilyen házakra is kapunk megrendelést. Az asztalos üzem fejlesztésének a gondolatával is Foglalkozunk, mert jelentősen növekszik a munkájuk iránti igény. Üi gépekkel, munkaterület-bővítéssel szeret­nénk lehetővé tenni, hogy a jövőben többet ter­melhessenek. O. L. 0 Készül a nyílászáró szerkezet. Pontos munkát végeznek az asztalosok. 0©©e@®0©©©®©00®0©0®©©©0000©©00@@000« Uttalan utakon az UÄZ-469-cel Kerékpáron, a fény után Olykor u szemünk láttára, másszor a fülünk hallatára zajlik a tanyavillamosítás. Vagy legalább is az ezzel kapcsolatos elő­készület. Az indítékok, tervek, szándékok, elképzelések rugói ezáltal mindinkább kitapinthatókká válnak. Kár elmulasztani az alkalmat, ha néha-néha mód nyílik az odafigyelésre. A képen látható UAZ—469 tí­pusú, univerzális kis terepjáró gépkocsit terveztek a mezőgazda- sági területek úttalan útjaira a szovjet konstruktőrök. Kis fo­gyasztású motort építettek be a megerősített alvázú és futóművű jármű karosszériájának orrába, amellyel óránkénti 100 kilométe­res sebességet érhet el a gépko­csi. A vászontetős terepjáróban öt személy fér el; ha a hátsó ülé­seket lehajtják, két személyen kívül 600 kg terhet is szállíthat az UAZ—469. Arra szintén lehe­tőség van, hogy a kis terepjáró 850 kg összsúlyú pótkocsit von­tasson (ilyenkor természetesen nem szabad teljesen megterhelni a gépkocsi csomagterét). Az UAZ—469 tulajdonképpen a már hosszú évek óta gyártott és a maga idejében jól bevált GAZ—69 típus továbbfejlesztett változata. Kis biciklis csapot kanyarodik be a lajosmizsei tanácsháza ud­varára. Azon a délelőttön, ami­kor a tanácselnöknek dr. Hava­si Lászlónak épp fogadónapja van. Hatan vannak, férfiak és nők vegyesen. Valamennyien ta­nyasiak . . . Jönnek be a tanácsi tárgya­lóterembe. Nincs bennük semmi félszegség, elfogultság, a célju­kat tudó emberek határozottsá­gával foglalnak helyet. Négy asszony és két férfi. Az egyik férfi idősebb, falán javakorabeli­nek mondhatnák; hosszúkás, bar juszos arc, tatárvágású szemek. Az első lajosmizsei telepesek köz­vetlen leszármazottja. A fiatalabb férfi szólal meg először. Tekintete kemény, át­ható. — En kérem a vasútállomás­sal átellenben lakom. Négyszáz méternél nem többre. £s ott, az állomáson, akkora fények van­nak, hogy ha este kiállók a ta­nyám udvarára, majd kisüti a szemem. De a házamba már nem jut belőle. Hát ezért jöttünk volna . . . De rögvest ezután az asszo­nyok veszik át a szót. — Csak a szemünk romlik a petróleumlámpa lényénél... — Az újságokban is egyre több az apró betű .. . — A mi szemünk csak hagy­jam De a fiainké, lányainké ... Sok diák van közöttük... — Aztán tv-l is szerelnénk nézni... Az elnök mindezt bólogatva hallgatja, időmként elmosolyodik. Aztán, amikor lélegzethez jut, megszólal: — Engem igazán nem kell, hogy meggyőzzenek a tanyavil- lamosítás előnyeiről. De ha már bejöttek, akkor ne menjenek vissza dolguk végezetlenül. Be­széljünk konkrétan. Mert ennek bizony pénzszaga van. Nyilván tudják, hogy zsebbe kell nyúlni. — Tudjuk bizony, hogyne tud­nánk ! — Na, akkor nézzük tehát. Először is át kell-e vezetni a vasút alatt? Meri az drága mu­latság . . . — Nem kell átvezetni. A la- dánybenei útról rá lehet kötni. Az sincs messzebb 400 méternél. Aztán van ott egy trafó is. Azt sem kell felszerelni. — Na ez így menni fog — tűnődik az elnök. Papírt, irónt vesz elő, számolgat. — Métere száz forint... Aszongya hogy... Tehát belekerülne összesen negy­venezerbe. Mármint az odaveze- tés. Ez oszlana meg hatójuk kö­zött. Amennyiben a legtávolab- ba tanya sincs messzebb 400 mé­ternél. Kis csend telepszik közéjük. Az ötszámjegyű összeg meditá­cióra késztet. Magukban számol­gatnak. Végül az elnök töri meg a hallgatást; — Ugye maguk szakszövetke­zeti tagok? — Azok bizony, valamennyi­en. Az Aranyhomókban ... Fil­léreinket rakosgattuk össze, hogy villanyunk legyen. — Rendben. A negyvenezernek az egyharmadát dotációként ad­ja a tanács. Hálálkodó sóhajok, az elége­dettség megnyilvánulásai. De most újabb számolgatás követ­kezik. Kiderül, hogy egy család­ra nem jut több 4500 forintnál. Ez már elviselhető összeg. Ám még ez is csökkenhet... — Laknak még azon a soron mások is? — kérdi dr. Havasi. — Igen, még három család ... — És ők hogyan állnak ehhez a dologhoz? — Hót. . . még nem döntöttek. Gondolkodnak. — Mert ha ők is csatlakoz­nak, az Összeg már kilencőjük között oszlik meg. Azt ajánla­nám, hogy beszéljenek velük ,.. — Beszélünk... De hová kell a pénzt befizetni? — Az áramszolgáltatónak. Mindjárt adok csekket is. Ha az a három család később be­lép, akkor visszatérítést kapnak. Mert ugye nekik is hozzá kell járulniuk. — Igen, .így igazságos... És tessék mondani, ha most megfi­zetjük. mikorra lesz villanyunk? — Három hónap múlva biz­tosan. Üjabb hálálkodás... És máris a soronkövetk^ző igényre tere­lődik a szó: legyen ipari áram is. Mert a tanyán szükség van villanyhajtású fűrészgépre, mor- zsolóra, kerti locsolóra. Azért, hogy termeljenek és jobban él­jenek. És azért is, hogy megtér lüljenek a villamosítás költsé­gei. Távozóban az elnök megjegy­zi : az elmúlt két év alatt több mint 300 tanyára kötötték be a villanyt Lajosmizse határában. A kis csapat együtt biciklizik vissza. Lám, a tanyavillamosítás már az induláskor közelebb hozza egymáshoz a kint élőket. Hatvani lián lel Kendőzetlenül: Tekintély­rombolás Ha a sajtó nagyhatalom, akkor a televízió szuper- hatalom. Azt várná az em­ber, hogy ahol megjelen­nek a televízió munkatár­sai — riporterek, világo­sítók, szerelők és ki tudja még hány féle szakmabeli — ágy viselkedjenek, amint az egy ilyen, a népet, az országot szolgáló hatalom embereitől ' elvárható; te­hát tiszteletid a kétkezi emberek iránt, fokozott tisztelettel az általuk is olyan sokszor védelembe vett társadalmi tulajdon iránt. Miért mondjuk ezt? Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy esténként a fél ország a készülékek előtt ül és fi­gyeli a képernyőn bonyo­lódó eseményeket. így volt ez bizonyára akkor Is, amikor — néhány nappal ezelőtt — az államosítás évfordulója alkalmából! többek között a Kecskeméti Konzervgyárból is egyenes adást láttunk. Ez a közve­títés nem volt rossz, de lehetett volna Jobb is. Most nem az a szándékunk, hogy erről beszéljünk, inkább annak a felháborodásnak adunk hangot, amely az *dás „mögött" húzódik meg, s amelyet természe­tesen csak a konzervgyár dolgozói ismernek. saeni tanúja volt a közvetí­tés előkészítésének, s aki maga is munkás a gyár­ban. elmondotta, hogy a televízió munkatársa; — necri tudhatta milyen be­osztás« volt azok közfii, akik megszánták a gyárat — szatyor számra hordták az autóba az úgynevezett vegyes befőttet, falták a savanyú uborkái anélkül, bogy bárkitől engedélyt, el­nézést kértek volna. Akik látták nem mertek szóin! ezeknek a főleg fiatalem­bereknek, de hozzá tette ismerősöm, bogy ha egy gyári munkás erak a tize­dét Viszi ki a kapun an­nak, amit a televízió mun­katárséi khrittrt wfínáí már kiadják a «•> snkakőny- vét, s akkor örüífr.eí, hogy olcsón megúszta. Egyik munka asszony .w- indulatúan figyelmeztette az uborkaíafá televízióst, hogy elrontja a gyomrát és beteg lesz. Erre az Illető a legorsmányabh szavak­kal, durván és nyomdafes­téket nem tűrő szöveggel adta tudtára a megszeppent asszonynak, hogy mi a vé­leménye a gyomorron tűsről. A másik targoncavezető, aki középkorú , ember, azért kapott „fejmosást” egy Siihanetól, mert volt bátorsága áthajtani egy ká­belen. amelyet mellesleg íét oldalról lécek védtek. Ez a „fejmosás” sem vi­rágnyelven történt. Nem soroljuk tovább, de úgy gondoljuk, érdemes volna kicsit megregulázni azokat, akik így viszonyul­nak egy gyárhoz, annak munkásaihoz, a társadat** tulajdonhoz. Ügy látszik hasznára válna néhány fiatalembernek, ha időn­ként w is nézné annak a televíziónak á műsorát, amelynek munkása, dolgo­zója. Akkor talán megta­nulná. mit nevezünk tisz­teletnek, emberi Aangnak, hogy a teremtő munka \S Iránti alázatról ne is be­Keeskeméteu, a konzerv- , említett jeleneteknek, ezek alapján ítélik meg a tele­víziót. s ennek megfelelő­tásra — nem ez a néhány ember jelenti a televíziót. Viszont szeretnék remélni, nem sokáig van helye a munkások kfirtH forgolódó 1 —dorgál— 'I

Next

/
Oldalképek
Tartalom