Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-27 / 97. szám
\ 1073. április 27. • PETŐFI NÉPE • 3 Újjászülető városközpont Kettős jubileum Gondolatok menet közben Nap mint nap Illyés Gyula „Az építőkhöz” című verse jut eszembe végignézve Kiskunfélegyháza belvárosán. „Állványok, frissen fölrakott falak . .S a mindezt kísérő földhányások, építőanyagok, és\ kerítéssel lezárt parkrészek adják a költő régen megírt versének mai aktualitását. Alakul, formálódik a város új központja. Visszaidézem mindazt, amit Molnár Imrétől a városi tanács tervosztályának vezetőjétől Hallottam, tájékoztatást kérve Kiskunfélegyháza belvárosának rekonstrukciójáról. — A belváros felújítása során elsődleges feladatunknak tekintjük a városunkban is égető lakásgondok enyhítését. Ezt megvalósítandó a Kossuth utcai lakótelepen épülő egy ötszintes, két tizenegy és egy kilencszintes épületben összesen 126 melegvízszolgáltatású, központi gázfűtéses két- és háromszobás lakást kívánunk átadni. Az ugyancsak itt épülő 26 lakásos OTP-társas- ház földszinti helyiségeiben 650 négyzetméteres ABC-áruházat alakítunk ki. A lakótelepet kiegészíti még az OTP beruházásában a következő években felépítendő 68 lakás és egy 2000 négyzetméteres szolgáltatóház. A Kossuth és Iványi utca találkozásánál már megkezdődött egy tízlakásos OTP-társasház építése, amelynek földszinti helyiségeiben szolgáltatóegységeket helyezünk el. A Petőfi téren még ez évben átadásra kerülő 18 lakásos társasházban pedig a Magyar Nemzeti Bank félegyházi fiókja kap helyet. A Móra Ferenc téren az „Ifjúság 71” elnevezésű Lakásépítő Szövetkezet három ütemben összesen 174 lakást épít fel. Az első ütemben, ez év őszéig • 28-at. Az OTP pedig az év végéig megkezdi a Kazinczy és Zrínyi utcai kétszer 28 lakásos társasház felépítését. „Állványok, frissen fölrakott , falak...” Állványok? Nem. Előre gyártott panelek, daruk és alagútzsaluzásos építési mód. Az állványok egyre ritkábbak. Az utcán vagyok. Vigasztalanul esik az eső. A csatornázás miatt feltúrt Kossuth Lajos utca sártengerben úszik. A túlsó oldalra átjutni csak körülményesen lehet. Kerülgetem a tócsákat, bukdácsolok a betoncsövek között. Nem bosszankodom. Eszembe jutnak Albrecht Sándornak, a városi tanács műszaki osztálya előadójának szavai. — Kiskunfélegyháza útjainak korszerűsítésére ebben az évben mintegy három és fél millió forintot fordítunk. Járdák építésére és felújítására majdnem félmilliót A rendkívül nagy forgalmú E—5-ös út átkelési szakaszát a KPM októberig új burkolattal látja el. A belterületi szakaszon két autóparkolót alakítanak ki és külön helyet a kerékpárosoknak. Még ebben az évben elkezdjük az Izsáki út csapadékvíz-csatornázását, a KPM pedig a jövő évben korszerű burkolattal látja el. Ütépítőink jelenleg a Kilián utca Engels és Kossuth utca közötti szakaszának felújításán dolgoznak. Megkezdjük a Bajcsy- Zsilinszky út korszerűsítését is. amelyre mintegy másfél millió forintot költünk. 1973-ban a zárt csapadékvíz-csatorna építéséhez fogunk hozzá. Elkészült a Kossuth utca járda- és parkrészeinek, valamint közvilágításának kivitelezési terve is. Decemberig az utca egyik oldalának teljes járdafelújítását végezzük el. Már elkezdtük és jövőre befejezzük a Petőfi-szobor környékének rendezését. A nagy gyepfelületű, virágágyásokkal, iákkal szegélyezett sétány minden bizonnyal kedves és kedvelt színfoltja lesz a városközpontnak. Vigasztalanul esik az eső. Amit most látok: földhányások, sár, betohcsövek, építőanyagok. Rendezetlen utca. Kerülgetem a tócsákat. Nem bosszankodom.' Király Zoltán A Kalocsai Ének- Zenei Általános Iskola fennállásának 15 éves, s a kétszeresen „Kiváló együttes” címmel kitüntetett úttörő-táncegyüttes megalakulásának 25 éves jubileumára ünnepi előadást rendez, április 30-án este 6 órai kezdettel, Kalocsán az I. István Gimnázium dísztermében. A gazdag műsorban Kodály- kórusok és Kodály-idézetek szerepelnek, majd köszöntő következik. Illyés Gyula: Bevezetés egy Kodály-hangversenyhez címmel előadás hangzik el, majd ismét Kodály-kórusok következnek. Ezután a 8. osztály kórusa Bárdos: Darvaknak szól és Pácius: Finn dalát adja elő. Fellép a kalocsai kislakodalmas tánc- együttes is. A szünet után ismét Kodály-kórusok hangzanak el, majd a többi között Lisat Ünnepi dala is. A műsorszámokat betanította: Asztalas Jánosné, dr: Lakatos Istvánná, Pécsi Erzsébet, Pécsi Sándor, Seregi lmréné és dr. Tóth Zsigmondné. A népi zenekart vezeti Kecskeméti Dezső. r CIROKVETES • A Lajosmizsei Háziipari Szövetkezetnek évek óta egyik jelentős ügyfele a keceli Vörös Zászló Tsz. A szövetkezet ugyanis szerződésre termeszti a seprű cirkot, amelyet Lajosmizsén dolgoznak fel. Képünkön Barabás János, a keceli szövetkezet trakloristája cirokvetés közben. (Pásztor Zoltán felvétele.) ÍZ' edden délelőtt, Kalocsán ^ — még az utcán — az első utamba került névjegyzékről kiválasztottam az 51-es választó- kerületet, ahol Bagó Ferencet, az „ISZKRA” Tsz tagját és Mezei Jánost, Fém- és Villamosipari Vállalat vasesztergályosát jelölték. Mindketten a Tavasz utcában, csak annak ellenkező végén laknak. Kíváncsi voltam, melyikük is „futott be” tanácstagnak? Dr. Nyámádi József, a városi tanács vb-titkára megmutatta a szavazatszedő bizottság aláírásával hitelesített jegyzőkönyvet. Eszerint Mezei János 101, Bagó Ferenc pedig 89 szavazatot kapott. 12 szavazattöbbséggel lett tehát tanácstag Mezei János. Szoros eredmény. A 190 választót tekintve még tíz százalékos sincs a különbség. Mondhatjuk, hogy szinte egyformán megbecsült ember mindkettő a választókerületben. Vajon ők tudják-e már? Irány az üzem. Mezei János délutános. Tovább, a lakására. Az ajtó zárva. De a kilincslenyomás zajával szinte egyidő- ben fürge léptek indulnak belül. Kulcsfordítás, a félig tárt ajtóban svájcisapkás férfi. Keskeny, az áll felé hegyesedő arc, szürkéskék szem, várakozó mosoly. / — Mint tanácstaghoz jöttem... Tudom, műszakba indul, nem akarom feltartani... — Az még korai — ingatja fejét, első szavaimra célozva. — Kettős jelölés volt, s még nem lehet tudni... Közbevágok, ha udvariatlanság is. Elvégre engem is fűt az öröm, hogy tőlem hallja meg először. FELE-FELE BIZALOM Szoros eredmény — Gratulálok... Most meg ő nem várja, hogy folytassam. — Sikerült? — ragyog fel a tekintete. S már is velem együtt nézi noteszomban a két számot. — Igazán szépen kaptunk mind a ketten. Hát igen, Feri bácsi se sgkkal kevesebbet. Rendes ember, gyerekkorom óta ismerem, ö is régen itt lakik. A szavazók eldöntötték ... Lehet, az is csak beleszámított a kis különbségbe, hogy engem már ismertek, mint tanácstagot... De tessék belől kerülni — kap észbe az első percek jóleső meglepetései után. — Még egy perc, — siet a csinos lakás egyik szobájából a- másikba. Könnyű felöltőt kap magára, majd egy papírlapra jegyez valamit. — A kislányomnak írom. Fontos. Mikor hazajön a gimnáziumból, nem találkozunk. Anyukája se lesz még itthon, ö is a mi üzemünkben dolgozik... Jó kilométer az út. Szaporáz- zuk igencsak, mert -közeledik — 2 óra. Kis nyomóskutat kerülünk ki a sarkon. Odamutat. — Még egyet ilyet kértek az utca lakói — emlékezik az elmúlt ciklusra. Megkapták a választ: van egy szabály, hogy, ha két kút közt 200 méter távolság van, harmadik kutat,' közbül, nem lehet fúrni. Nálunk az utca mindkét végén van ilyen kút. Természetes hogy nem állhattam elő kívánságukkal .. . Máskülönben szerencsések vagyunk. Járda, villany van már ... Most két feladatot kaptam. Láttam a „két feladatot”. Csakugyan a környék csúfsága az Áchim András és a Tavasz utca sarkán éktelenkedő szemét- gyűjtő. A szokásos formájú téglaépítménynek van fémfedele, de mert elölről eltűnt az ajtó, sokan itt lódítják be a szemetet, ahelyett, hogy a tetejét felhajtanák. Így mellé is bőven kerül. A másik panasz, hogy az Állat- forgalmi hatalmas gépkocsija — pihenőben — ébben az utcában parkíroz. Valósággal felszántja a földes kocsiutat... Az autószerviztől — Mezei munkahelye — Bagó Ferenchez mentem. Lakásán ő se volt, tehát a szövetkezet központjában próbálkoztam. Éppen hazavárták a kinti telepről. Jött is piros- pozsgásan. Komótosan kariká- zott be biciklijével a mozgalmas központi udvarra. Mindjárt akadt dolga. Kihasználtam egy kis szünetet. Nála már nem volt olyan egyszerű, mint Mezeinél. Hirtelen nem is tudtam ügyesebbet kérdezni. — Ismeri-e már a szavazás eredményét? — Még nem értesítettek. — Már megnéztem a tanácsnál ... — mondom, és nyújtom a kezem. — Gratulálok magának is... Csak kis különbséggel „második”. — De... hát akkor mihez, hiszen Jancsi lett a tanácstag? — Jól van ez így is. Ö fiatalabb, csinálja. Jobban is ismerik a munkáját, hiszen eddig is ő volt... Gyerekkora óta ismerem. Jó munkás, rendes családapa. — Azért nem sokon múlott. A lakosság szinte „megfelezte” a kettejük iránti megbecsülést. — Ez igaz... — Csupa derűs nyugalom ez a masszív idős ember. — Azért most nem érez egy kis csalódást... szomorúságot? — Egy ízemben se érzek ilyet. Már miért esne rosszul? Én már hatvan fele, s jobban is áll ilyen megbízatás a fiatalabbnak. Azért csak puhatolózom még; Hogy ismeri a kerület gondjait? Gondolkodás nélkül .a szemét- gyűjtővel kezdi. Aztán a lefolyóval, amely az ő háza előtt már fedetlen, így az italboltból ömlő „pálinkás víz” nem éppen kellemes illatokat áraszt. Az állatfor- galmis gépkocsit én említem. Kétkedőn töpreng: „Ha itt nem lehet, akkor meg a másik utcát vágja fel. Az még keskenyebb, s a vállalat épületének kapuján se férne be a nagy kocsi.” — Legbővebben arról beszél, hogy a gyerekeknek ott az új házak túlsó végénél lehetne ideális játszóteret csinálni. A tanácsnál ezt mondták. — Bo gó Ferenc tapasztalt, tettrekész ember. Ha éppen nem is lett tanácstag, biztosan kap majd „tanácsi” munkát. Rá is, mint a többi „második helyezettre” ugyanúgy számítunk... Tóth István Bántja valami, szaktárs? • Üzemlátogatáson voltam a napokban, s a műhelvbeli tapasztalatgyűjtést követően, fenn az irodán megneveztem néhányat azok közül a munkások közül, akiket megismertem; a gyár műszaki igazgatója ugyan tud-e róluk valamit? Jó érzés volt hallani, hogy az igazgató — ősz halán- tékú, erős vállú férfi, aki épp tíz éve dolgozik jelenlegi beosztáséiban — mindegyikükről tudott valami alapvetően jellemzőt mondani, dicsérte őket. mint személyes jóbarát, akit nagyon is érdekel ezeknek az embereknek a munkája, sorsa, életük alakulása. S bevallom, azért esett különösen jól mindezt hallani, mert előzőleg a munkások is hasonló megbecsüléssel. szeretettel nyilatkoztak igazgatójukról. Elmondták, hogy szinte naponként megáll a gépük mellett, s ilyenkor mindig szól néhány jó szót ahhoz, akivel beszél, s egyöntetűen úgy vélekedtek, hogy az emberi szó, forinttal nem mérhetően sokat ér. Bár elmondhatnánk ugyanezt mindenütt! Amikor erre gondolok, eszembe jutnak azok gz ellenkező előjelű epizódok, amelyeket máskor, másutt, még a legutóbbi időben is szereztem, olyan gyári közösségekben, ahol pattogó utasítgatás még ma is a divat, ahol az igazgató, vagy a gyáregységvezető felettébb ritka vendég a munkások között, s ha megjelenik is. érdeklődési köre nem terjed ki az emberre, kizárólag a gépek fordulatszámg. a teljesítményszázalék érdekli, saját munkatársai között szinte kívülálló idegenként mozog. • A beosztottakkal való rideg bánásmód természetes velejárója, amikor valaki nem veszi figyelembe mások gondolat- és érzésvilágát. Ezt a jelenséget bírálta Kádár János elvtárs legutóbb, a Láhg Gépgyárban megtartott forró hangalatú nagygyűlésen elmondott választási beszédében, amikor arról szólott, s beszédét sűrűn szakította félbe tapsvihar, hogy helyenként tapasztalhatók az elbizakodottság jelei. Akadnak emberek, akik nem hallgatnak a dolgozók szavára, vagy egyáltalán az emberi szóra, akik a szerepüket az előrehaladásban önelégülten úgy értelmezik, mint az a bizonyos légy, amely a kocsi rúd- ján ülve azt hiszi, hogy 5 húzza a kocsit. „A mi fejlődésünknek — mondotta —, olyan nagy és erős motorjai vannak, mint A párt, a Megkezdődött a Vöröskereszt (Folytatás az 1. oldalról.) a térítésmentesen adott vér aránya az összes adott vérhez viszonyítva 77,7 százalék volt, 1972-ben már elérte a 82,3 százalékot. A fejlődést jól szemlélteti, hogy a 10 000 lakosra jutó országos vérvétel 1968. és 1972 között 67-tel nőtt. Üj, minőségileg magasabb formája a véradásnak a készenléti brigádok szervezése. Ezekből ma már több mint 300 működik az országban. Nagy előrelépés, hogy az üzemek, szövetkezetek szerződést kötöttek kórházakkal, illetve vértranszfúziós állomásokkal. Eddig országosan 93 ilyen szerződés született. Az országszerte fokozódó társadalmi megbecsülést jelzi, hogy az utóbbi négy évben több mint 15 000-en részesültek „Kiváló véradó” kitüntetésben. Az ifjúsági vöröskeresztes csoportok tevékenysége ma már elválaszthatatlan része az iskolák és az ifjúsági szervezetek nevelőmunkájának. A legutóbbi tanév adatai szerint az általános, közép-, és szakmunkás- képző iskolákban 4569 vöröske-: resztes csoport működött, összesen csaknem 250 000 taggal. A családvédelmi munka szervezettsége fejlődött. A vöröskeresztes aktivisták sokoldalú segítséget nyújtanak a nő-, anva- és csecsemővédelem területén a védőnőknek. A vöröskeresztes munkásosztály, a dolgozó nép! Érezze mindenki megtiszteltetésnek. ha — akár a- legkisebb rangban is — a dolgozók képviselőjeként tevékenykedhet a társadalmi élet bármely területén, és az alapvető normákat. amelyeket mindenkitől megkövetelünk, kö- telességszerűen tartsa meg.” • Nem olyan egyszerű ezeket a normákat megtartani, ezt senki nem vitatja. A vezetőnek ezer gond nyomja a vállát, az utóbbi években jelentősen megnőtt jogkör és felelősség, az egyes döntésekben tükröződő fokozott kockázatvállalás, a napjainkban /jelentősen átalakult, megújult követelményrendszer magasabb mércét állít mindannyiunk elé. s ez kiváltképp a vezetőkre vonatkozik. A munkastílusban bekövetkezett változások olykor nagyon is az íróasztalhoz kötik a vezetőket, s nem kis fáradságukba kerül figyelmüket a fő kérdésekre összpontosítani. okosan mellőzve a lényegtelen részleteket. De menynyire jólesik az igazgatónak is, ha egy-egy nehéz feladat teljesítése után. egy rosszul sikerült nap végén akad valaki., akár a beosztottjai, akár a felettesei közül, aki megkérdezi: „Bántja valami, igazgató elvtárs?” • S a munkásnak milyen jólesik az emberi szó? Ha az igazgató nem várja meg, hogy a munkás esetleg előszobázik nála, s észreveszi az üzemben jártában keltében a munkások örömét, szomorúságát, amely mögött sorsok húzódnak meg, gépzúgás mögötti érzelmek, indulatok, amiket nem tud mérni, minősíteni semmiféle felmérés, mint ahogyan azt sem, mekkora az értéke a kérdésnek: „Bántja valami, szaktárs? Csak nincs valami bai?” És nem mérhető annak az együttérzést nyugtázó pillantásnak, a fényereje sem. amellyel a kérdezett ezt megköszöni, örömmel veszi tudomásul, hogy nemcsak a munkája az. ami érdekes, hogy emberi mivoltában is megbecsülik, nem nézik le. érdektelenségükkel nem alázzák meg unos untalan azok, akik tanultabbak. beosztás szerint fölötte állók. A vezetőknek az ilyen magatartása pedig már nagyon is lemérhető a termelés alakulásán, a közösségi ügyekben mutatkozó nagyobb aktivitás eredményein. Kovács Imre kongresszusa tanfolyamok ugyanakkor értékesen járulnak hozzá az anyák felkészítéséhez arra, hogy csecsemőjüket, kisgyermeküket megfelelően neveljék. 1972-ben a szülő anyák mintegy 30 százaléka vett részt az anyák iskolája tanfolyamain, amelyek egyre több helyen a szülők iskolájává alakulnak, mert a leendő apák is hallgatják az előadásokat. Az idős emberek gondjaival való törődés nagy fontosságú feladata a vöröskeresztes aktivistáknak. A figyelemre méltó fejlődést mutatja, hogy amíg a harmadik kongresszus idején 5533 egyedülálló , öreget gondoztak, jelenleg ez a szám megközelíti a 13 000- et. Ezenkívül 9 és fél ezer család — csaknem 50 százalékban idős házaspárról van szó — gondozására is kiterjed a vöröskeresztes aktivisták tevékenysége. Változatlanul előtérben áll a vöröskeresztes munkában az al- . koholizmus elleni küzdelem. Az ezzel foglalkozó országos bizottság most dolgozik az alkoholizmusra vonatkozó jelentés összeállításán, amely a küzdelem hatékonyabbá tételét célzó javaslatokat terjeszt majd a kormány elé. A beszámolót követően került sor az országos számvizsgáló bizottság beszámolójára, majd megkezdődött a vita a referátumok és a határozati javaslatok felett. (MTI) i KÉPERNYŐ Vásár, 1973 A vásár, a piac mindig hálás témája volt az íróknak. Az idők folyamán azonban kicsit megkopott a vonzása. Most Oláh Gábor, a kitűnő dokumentumfilm-rendező mutatta be, hogy milyen is egy vásár 1973-ban. Érzékeltette az életmód átalakulásával módosuló szokásokat, a jelent, amelyben egyszerre föllelhetők a múlt maradványai és a holnap csírái, az elhaló és most terjedő divatok, magatartásformák. Remekelt a két operatőr: Márton József és Forrai Tibor is. Francia tanya Szakonyi Károly Francia tanya című elbeszélése öt esztendeje jelent meg az Üj írás hasábjain és csakhamar egy gyűjteményes kötetben. Hőse Swetz József az az ember, aki — az eredeti kisregényben — mindig, minden körülmények között igyekszik teljesíteni — vélt, vagy valódi kötelességeit. Számára így természetes, mást el sem tud 1 képzelni. A történet 1949 őszén kezdődik, amikor Farkas Mihály hadseregének egyik századában föltűnt az említett Swetz József, a mintakatona. Érdemei ellenére csakhamar munkaszázadba vágják, mert kiderül, hogy leventeként megjárta nyugatot. Az író, katonacimborája évek múltán találkozik a megrokkant, negyvenéves korában nyugdíjazott Swetz Józseffel és ez a találkozás ad módot élete nagv orsfordulójá- nak felidézésére A szörnyű hadifogolytáborból egy jó módú családhoz kerül, a pokolból a paradicsomba. Az özvegyasszony és fiatal, szép, szintén özvegy menye megkedvelik szorgalmáért, emberségéért és felajánlják számára a birtokot és a fiatalasszony kezét. Swetz hálás nekik, soha ilyen jó dolga nem volt, de a kötelesség mégis hazaparancsolja. Élete legnehezebb döntése volt ez az elhatározás. Radó Gyula nagyon nagy feladatra vállalkozott, amikor ezt a történetet választotta diplomarendezésre. Az érdekes külsőségek Könnyen elterelhetik á figyelmet a 18 éves ifjú emberben zajló drámáról, az izgalmas események a férfivá serdülés ábrázolásától. A Kecskemétről elszármazott fiatal rendező másfél évtizede tulajdonképpen ő szervezte a megyei filmstúdiót; híradórendezőként is sokszor megfordult azóta „idehaza” — szerda este bemutatott filmjében látszott, hogy érzi a téma veszélyeit, buktatóit. (Az érzelmek, a drámai csomópontok túl- dimenzionólása stb.) Sikerrel igyekezett ezeket elkerülni. Dicsérendő törekvés, különösen egy elsőfilmes esetében. Sajnos, ez azzal a következménnyel is járt, hogy némileg csökkent az egész történet hőfoka. A drámát nem minden mozzanatában éltük át a szereplőkkel, olykor csak láttuk, hallottuk. A kötelességteljesítést természeti törvénynek, sorstörvénynek tekintő fiú benső tusakodásának erőteljesebb ábrázolása helyenként meghaladta a rendező és a fiatal színész erejét. (A fogoly soha nem vett el egy fillért sem és most mégis „lopott”, nagyobb parancs kényszerére.) A történetet ötvöző keret elhagyása — Swetz magyar- országi utóélete — sem vált be egészen. Részben emiatt tolódtak el az eredeti hangsúlyok. A rendező jól választotta meg és irányította a színészeket,, akik közül kiemeljük Makay Mar- gitot, Drahota Andreát és Dávid Kiss Ferencet, összegézve: a Francia tanya a televízió dicséretes vállalkozásai közé tartozik. Heltai Nándor t
