Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-22 / 94. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. április 22. %> NAGYKÖZSÉGRŐL NAGYKÖZSÉGRE Solti arányok és aránytalanságok • Élő skanzen: a pincesor egy részlete. Az iskolapadtól a szülőföldig A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Bács-Kiskun megyei agrárklubjának tagjai a napokban ötödször vettek részt megyei látogatáson. A fiatal agrármérnök-jelöltektől érdeklődtünk, mennyire érzik hasznosnak ezeket a kirándulásokat és milyen benyomásokat szereztek Bács-Kiskun megyéről. — Szakmai szempontból nagy jelentősége van a megyében eltöltött napoknak — mondotta Bánvölgyi Attila, aki Tassról került az egyetemre. — A legjobb gazdaságokkal ismerkedtünk meg és olyan modern gépekkel, berendezésekkel, melyeket még az egyetemen sem láttunk. — Azt is mondhatnám, hogy kissé „rózsaszínű” képet kapunk így a megyéről — vette át a szót Ronga Bálint, akinek szőkébb hazája Apostag. — Sajnos, nem jutunk mindannyian olyan kitűnő gazdaságokba, mint ahol szakmai kirándulásaink alatt voltunk. A legjobb gazdaságokban már van elegendő szakember, s -amikor ilyen helyeken érdeklődtünk, hogy tudnának-e fogadni bennünket, vagy társadalmi ösztöndíjat kötnének velünk, nem kaptunk biztató választ. — Sokszor elhangzik, hogy szívesen várnak vissza bennünket a megye gazdaságai — szólt Hegedűs István, Rém község szülötte. — De csak általánosságban beszélünk erről, konkrétan ritkán fogalmazódik meg, hogy melyik gazdaság vár bennünket és kötne velünk társadalmi ösztöndíjra szerződést. Kirándulásunk alatt Tasson a Rákóczi Tsz-ben is jártunk, ahol azt mondták, csak végzős hallgatókat fogadnak. — A tassi gazdaság ígérte, hogy egy negyedéves gépészmérnök kollégánkat szívesen szerződtetné, írt a termelőszövetkezetnek^ de választ még nem kapott, pedig már eltelt két hónap is azóta — mondta a Kiskőrösről egyetemre került Fésűs András. — Tudok egy kellemes példát is mondani, a hartai Lenin Tsz-ben ottjár- tunkkor azonnal lehetett társadalmi ösztöndíjra szerződést kötni. — Érezzük, hogy törődnek velünk, azonban néha azt is. hogy nem tekintenek bennünket „komoly tárgyaló partnernek” — folytatta Hegedűs István. — Még az össze] jelentkeztünk, hogy társadalmi ösztöndíjra szerződnénk a megyében, erre sem érkezett Válasz. A megyével kötött régebbi szerződésünkben vállaltuk még azt is, hogy segítünk a beiskolázásban. Ezzel kapcsolatban sem kaptunk még feladatot. Ügy érezzük többre volnánk képesek, ha egyes témákban konkrét megbízatásokat kapnánk. Két éve működik a Bács megyei diákklub. Tavaly tizennégyen kaptak diplomát az egyetemen, akik Bács megyéből származtak. Közülük tizenhármán visszajöttek a megyébe dolgozni. A fiatalok elmondták, hogyan ítélik meg innen, áz iskolapadból a mezőgazdaságot, mit tartanak a legfontosabbnak a gazdálkodás intenzíveob fejlesztése szempontjából. — A szövetkezetben nem mindig találja meg a helyét a végzett gépészmérnök — mondta a bajai születésű Nagy Sándor. — Nincs meghatározva feladatköre, .s úgy látjuk, szaktudását nem tudja még érvényesíteni a gazdaságokban. — Úgy gondolom, nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a gazdaságoknak a dolgozók továbbképzésére — mondta Fésűs András. — Ma már olyan korszerű gépekkel, technológiával történik a termelés a mezőgazdasági üzemekben is, hogy elengedhetetlen a szakmunkásképzés. Ebben úgy látom még lesz mit tenni az elkövetkezendő években. — Jól képzett üzemszervezőkkel sokat lehetne javítani egv- egy gazdaság munkáján — véli Knudel János, aki Hartáról indult. — Szükséges lenne bevezetni az ágazatok önelszámoló rendszerét is. — A traktorpark, géppark modernizálását látom a legszükségesebbnek — mondta. Hegedűs István. -L Tudom, hogy ehhez sok pénz kell, de éppen a Bács megyei gazdaságok egyik-másikában tapasztaltam, hogy megéri. Megtakarítást jelentene ez gépi energiában, munkaerőben, s gyorsabb, korszerűbb lenne a termelés. Fontosnak tartanám, hogy a községekben meglegyenek azok a kulturális és szociális lehetőségek., amelyek hiánya esetén a fiatal szakemberek nem szívesen maradnak a községekben. Cs. I. Kezdjük talán a pincékkel. , Kiteszem most magam annak a veszélynek, hogy a történészekés a néprajzosok „szakszerűtlenséggel” vádolnak meg, de nem tudok szabadulni attól az igézettől, miszerint a solti Meleghegy és környékének pincéi, ezek a földből jóformán csak a tetejükkel kiálló építmények az Árpád-kori jobbágyfalu házaira emlékeztetnek. Békességes. szelíd, embernek- való táj. Egy tenyérnyi Dunántúl — a folyamon innen. Keleti irányban a végtelennek tűnő lapály, amelyet a földrajz is „solti síkság”-ként emleget. Itt. a dombon kellett megtelepednie a középkori falunak is. A temető is itt van . . . Igen. a solti hajszálgyökerek idáig ágaznak. Nemcsak arról van szó, hogy az építményi stílusban a múlt varázslatosan kézzelfogható; de ez az örökség jelenleg sem halott, múzeumi jelenség; a félezernyi pince „működőképes”, viszonylag kevés közöttük a dűledező, az elhanyagolt. a legtöbbjében egy-két hordó borocska is akad, sművelgetik. mint szövetkezeti háztájit, a „zártkert”-ként nyilvántartott szőlősparcellákat is. A solti pincehegyet még nem fedezte fel a hivatalos idegenforgalom. Solti kuriózum? A pincéket annak is vehetjük ... De akad más is; újabb keletű, s az előbbinél kevésbé kellemes. Az állati fehérjéket feldolgozó üzem (ÁTEV) orrfacsaró bűzfelhői például... Bár újabban kevesebb panasz hangzik el emiatt: talán azért, mert a gyárnak a ..bűztermelést” valamelyest sikerült mérsékelnie, másrészt a Soltiak szaglószerve is aklimatizálódott egy kissé. Pár éve még abban is egyedülálló volt a nagyközség, hogy helyi kezdeményezéssel — az ÁFÉSZ sertéshizlaló társulásával — a megyében itt sikerült elsőként A helikopter vezetője Katona Miklós, alacsony, jókötésű fiatalember, tele lelkesedéssel. Sportrepülőként kezdte csaknem tíz évvel ezelőtt. 1971-ben elvégezte a nyíregyházi felsőfokú technikumot, ahol növényvédő repülőgépes pilótává képezték ki, majd helikoptervezetö tanfolyamon vett részt. A szőlőművelés korszerűsítésének programjába illeszkedik a Kunbajai Állami Gazdaságban a helikopteres növényvédelem. A gépet nemrég vette a gazdaság és Katona Miklós most azért jött, hogy szemrevételezze a terepet. A szemle után beszélgetünk. A pilóta láthatóan elégedett. — Örömmel jöttem ide. Az 1600 hektár összefüggő, nagyüzemi szőlőültetvény eszményi terep a helikopteres növényvédelem számára. Bejártam a gazdaságot. Az öt felszállóhely elkészült. A töltőállomások ügyesen vannak elhelyezve. jól megtudjuk szervezni a gyors és folyamatos vegyszermegoldani a zökkenőmentes falusi húsellátást. Ez az akció mindmáig népszerű. Töltelékáruból is mutatós, a házi ízeket megőrző választékuk van. s ez még Kalocsáról. Kunszentmiklósról is idecsalja a vásárlókat. A nagyüzemi mezőgazdálkodás vállalkozó kedvét pedig az bizonyítja, hogy az itteni és a környékbeli tsz-ek a majdnem mostanáig a legkevésbé jövedelmezőnek tűnő termékféleség, a tej feldolgozására társultak. A Du- natej nevű közös vállalkozás létrejöttében a konok célratörés példáját kell méltányolnunk. S ezzel még nem merült ki a solti életrevalóság példatára ... A szolgáltató ipar fejlesztésében nagyszabású előrelépést jelent az itt megépülő Gelka-szerviz, amelyhez hasonló a megyében csak Kecskeméten lesz. Máris a közeljövő felé kell fordítani a tekintetünket. Mert Solt számára ez hozza meg történelme legjelentősebb fordulatát. A három tsz-ben jelenleg 1100 körül van a dolgozó tagok létszáma, az ipari foglalkoztatottak száma eléri a 700-at. Az évtized második felében bizonyára megfordul az arány, miután két év múlva várhatóan megkezdődik a növényolajipari gyárüzem építése. Minden szempontból indokolt, hogy itt létesüljön a gyár; Bács- Kiskunon kívül Solt még másik három megye — Pest, Fejér és Tolna — vonzásába esik, és épp a folyam két partján elterülő mezőségi szántóföldeken hagyományos az olajos magvak termesztése. S mivel a feldolgozás nagy mennyiségű nyersanyag „megmozgatásával” jár, az olcsó víziút is a solti Kis-Duna-ág mellett szól, amelynek partjára telepítik a gyárat, s ahol évente 75 ezer tonna olajat sajtolnak majd ki. Nagyjából ugyanennyi mellék- termék keletkezik, olajpogácsa formájában, amelynek helyi feldolgozása, s részbeni feletetése utánpótlást. A géppel naponta ölven felszállást lehet elvégezni hat óra alatt. Ez azt jelenti, hogy — ha az időjárás nem szól közbe — naponta hétszáz hektáron vegysze- rezhetnek. Másszóval, a gazdaság összes szőlőültetvényét két és fél nap alatt be tudják permetezni. Arról beszélgettünk, hogy melyik jobb légieszköz a permetezésre, a merev szárnyú repülőgép, vagy a helikopter? — Az utóbbi örvényszerüen megkeveri a levegőt, ami elősegíti, hogy a .permetezőszer egyenletesen szétosztva kerüljön a növényre. A levelek ily módon mindenütt kapnak vegyszert, a fonákjukon is, ami döntő a kártevők elpusztítása szempontjából. Tehát helikopterrel a védekezés alaposabb és hatásosabb. Katona Miklós egy-két hét múlva felszáll gépével a szőlősorok fölé. A K—26-os helikopter a modern nagyüzemi szőlőtermesztés egyik munkaeszköze lett. látszik leggazdaságosabbnak. Az ATEV szerepe ezzel ugrásszerűen megnő, s akár egy nagyteljesítményű takarmánygyárrá nőheti ki magát. Az üzemi tehéntartás fellendítése, s a már működő tej- feldolgozás itt kap különös hangsúlyt. S még az sem lebecsülendő, hogy tetemes menyiségű szerves trágya képződik, amely a talajerőre lesz jótékony hatással. Mint látható, az előrelépés fázisai szinte íogaskerékszerűen kapcsolódnak egymásba. Ebben az összefüggésben a mezőgazdálkodás itt Solton nemcsak korszerűsödik, de határozott profilmódosuláson megy át. A szántóföldek jelentős része az állattenyésztés „hátországává” válik. Köztük azok a táblák is, amelyek az elmúlt évtizedben még a zöldségfélék százvagonos tétéleit produkálták. Az élőmunka megdrágulása és a tagság számbeli fogyatkozása miatt a közösnek erről le kellett mondania. A zöldségkultúrát viszont átvette a háztáji. Elsősorban a néhány éve meghonosított zeller formájában, amely kettős hasznosítású növény, a levelét és a gumóját egyaránt értékesítni lehet, s így egy holdról a 70—80 ezer (!) forint bruttó bevétele is elérhető. Úgy tűnik azonban, hogy ennek ellenére is hanyatlik a zellerkultusz, a vezető szerepet a háztájiban is a sertéshizlalás kezdi átvenni, minthogy ez kevesebb munkával gyorsabb pénzforgást igér és tesz lehetővé. A harmonikus gazdasági fejlődés elóbb-utóbb a nagyközség arculatát is megváltoztatja. A növényolajiparral együtt műszaki képzettségű szakemberek tucatjai települnek ide, előreláthatólag ötven család, s lakás is épül részükre, háromszintes tömbökben, de nem üzemi kolóniaként, hanem a nagyközség belterületén, a központ szanálásra kerülő viskói helyén. Ebben a „felállásban” az értelmiségnek a fejlesztés sürgetésében vállalt szerepe nem csökken. Korábban — szükségtelenneK tartjuk idézni — hangzottak el ígéretek a városközpont közlekedésének, a rossz, szinte járhatatlan utak kijavításának, felületi kezelésének végrehajtására, de mind ez ideig, mint azt a nagyon is kézzel fogható tények bizonyítják, semmi sem történt. Azaz .. . A tervek készülnek A megyeszékhely városközpontja közlekedésének kialakításával kapcsolatosan az elmúlt év tavaszán jó néhány pályázat érkezett a városi tanács műszaki osztályára, amelyeket elbíráltak, jóváhagytak, illetve — s ez a döntő — e pályamunkák alapján a Bács-Kiskun megyei Tervező Vállalat jelenleg négy változatban tervezi a városközpont úthálózatát. Mint hírlik — s ez a realitás — ennek kivitelezésére megépítésére, az épületek lebontására csak 1980. táján kerülhet sor. S mi lesz addig? A gépjármű- állomány a jelenlegi becslés alapján, legkevesebb a duplájára nő, de már így is gondot jelent a járművekkel való várakozás, egyre csökken az utak áteresztő- képessége. nem beszélve a burkolatok elhasználódásáról, a forgalmi dugókról, a súlyos baleseti veszélyről. Logikusnak tűnik az az álláspont: miért építsünk addig közúti létesítményeket — várakozó helyeket terelőszigetet, vagy akár burkolatot —, ha néhány év múlva azokra már nem lesz szükség, el kell bontani. Felesleges kiadás lenne, a köz pénzét az ablakon dobálnánk ki. Mindez igaznak tűnik, de mégsem egészen így van! A készülő tervekből.— amelyeket már jó lenne egyszer és végérvényesen elbírálni, jóváhagyni —, azt kellene megvalósítani. amelyhez rendelkezésre áll a szükséges pénz, s amely a jövendő úthálózatba beleillik, de segíti megoldani a jelenlegi nem haóem növekszik. Az értelmiségiek száma jelenleg is meghaladja a százat. Legnépesebb csoportja a pedagógusoké, akiknek az összetétele mindinkább a helybeli születésűek javára kezd eltolódni. Túlnyomórészt letelepedtek, házat építettek, vagy vásároltak. Az sem lényegtelen persze, hogy munkájuk mennyire gyümölcsöző. Részletekbe menő elemzés helyett álljon itt az az adat, hogy a legutóbbi megyei tanulmányi versenyre hét solti kisdiák jutott el. Most kezdenek áttérni a szaktantermi oktatásra. E vonatkozásban a jövő szempontjai is gondolkodásra késztetnek, miután a 60-as évek solti ábrándja, a gimnázium meghiúsult, talán mindörökre, annál inkább elkelne viszont egy élelmiszeripari szakközépiskola. Már csak azért is, mert a végzett szakközépiskolások és fiatal szakmunkások szívesen helyezkednek el a nagyközségben, ugyanakkor az egyetemre és a főiskolára való törekvés nem túlzottan érvényesül. Ez utóbbi tényben az a társadalmi tapasztalat jut kifejezésre, hogy alacsonyabb végzettséggel viszonylag hamar érhető el a diplomásokét is fölöző jövedelem. A solti tsz-parasztság kiegyensúlyozott anyagi jómódja, boldogulása ma már önmagában is helyhez kötő erő. A magánautósok száma itt megközelíti a 300-at, kis közlekedési gondokat. Ezen a "felettes szerveknék, beruházóknak, talán nemcsak meditálni, tárgyalni, hanem a kivitelezőknek. az építőknek már dolgozni kellene. Kecskemét Város Tanácsa nincs szerencsés helyzetben, ugyanis a^ megyeszékhely közútjai — néhány KPM és városi felügyelet alatt levőt kivéve — kiitikán aluliak. Az anyagi eszközök sem túlságosan jelentősek, hiszen 1973-ban csupán 12 milliót költhetnek ut- és járdafelújításra. Tizenkétmillióból... Ennek az összegnek mintegy felét elviszi az a korszerűsítés, amely már valóban nem várhat tovább. Ezek közé tartozik a Külső-kőrút és a Kandó Kálmán utca második üteme, a Műkertváros, a Róbert Károly körút, a Szentgyörgyi út és a Kodály Zoltán tér átalakítása. Nem türelmetlenségről van szó, hiszen a költségvetés már több mint a terv, pénzügyileg biztosítva van a munka elvégzése, de ezekén a helyeken április közepén egyetlen munkást sem látni. Mikor kezdődik a munka, a nyár végén, őszszel? Akkor már sem idő, sem kapacitás nem lesz, sőt az időjárás is közbeszólhat, arról talán szükségtelen szólni, hogy nyáron általában nagyobb a forgalom, az igénybevétel. A nyári útlezárás — gondoljunk a Beloiannisz tér esetére — kilátástalanná tenné a közlekedés zavartalan lebonyolítását. E felújítási munkálatokból a legégetőbbet, a Kodály Zoltán tér rendezését emeljük ki. amelynek végleges megoldása, forgalomirányító jelzőlámpával való ellátása megszüntetné a Széchenyi város lakóinak bizonytalan átkelését az E—5-sön, ugyanakkor meggyorsítaná a városból ki- és behaladó vetekszik az e tekintetben máig kiemelkedőnek vélt soltvadkertl- vel. Nehéz volna eldönteni, hogy az elsőbbség a termelői hajlamé- e, vagy a fogyasztói igényességé. Tanulságos összehasonlításként kínálkozhat a délebbre fekvő két „rivális” nagyközség: Harta és Dunapataj. Az utóbbinál Solt minden tekintetben dinamikusabb, a hartai paraszti szorgalom viszont mindmáig kitartóbb, küzdőképesebb. Egyelőre Solton inkább a kapun belüli urbanizálódásról beszélhetünk. Nem annyira az életforma, hanem privát kellékeinek tömege változik. Jelképnek is felfoghatjuk, amikor a vaskerítések alól az utcára folyik a szennyvíz. Ez arra figyelmeztet, hogy az arányok nemcsak a gazdasági élet szintjén várnak kialakításra. S e „fáziskésésnek" inkább csak tárgyi lepacsódása, miszerint a belterületen még négy kilométer villanyvezeték, továbbá — Kis- solton — tíz kilométer vízvezeték megépítése hiányzik. Üj művelődési otthonra tíz éven belül számítani sem lehet, s a nagy átmenőforgalmat lebonyolító faluközpontban sem jelölték ki még az autóbusz-állomás helyét. Nem annyira a jelek, inkább a közeljövő teszi fel az izgalmas kérdéseket Solton. Hatvani Dániel járművek forgalmát. Ehhez azonban idő kell, s miután még hozzá sem kezdtek, kérdésessé válik á befejezés. Jól terveztek? A megyeszékhely jó néhány, a városi tanács felügyelete alá tartozó' útjának burkolata keramit- ból készült. Utalnánk itt elsősorban a Batthyány utcára, amelynek kátyúit korábban aszfalttal foltozták ki, s amely az igénybevételtől, az időjárástól alaposan íelrepedezett, elkopott, s az amúgy is rossz burkolatot még rosszabbá tette. A városi tanács az utak felületi kezelésére — aszfalttal, vagy bitumennel való leterítésére — mindössze 1.5 millió forintot fordít ebben az évben. A Fehér, Bika, Váczi János, Boldog, Sulyok, Petőfi, Bagi, Vágó, Czígány János, Irinyi, Nyíri, Hajagos, Batthyány, és Kalocsa utcákra, illetve a Czollner tér, Kéttemp- lom köz, Erzsébet közben összesen 32 846 négyzetméteren kell ezt a munkát elvégezni. Őszintén szólva kissé kevésnek tartjuk ezt az összeget, már abból kiindulva, hogy egy négyzet- méter három centiméteres aszfaltozás 60—70, s ugyanilyen nagyságú, de tizenkét centiméter vastag aszfaltszőnyeg 300 forintba kerül. Ha csupán a Batthyány utcát vesszük alapul, s annak felületi kezelése igényli a 10—12 centiméteres aszfaltréteget — gondoljunk a rendkívül nagy igény- bevételre, kamionokra, tehergépkocsikra — a tervezett összeg nem sokat ér! Nem kell mérnöki, vagy matematikusi számítás ahhoz, hogy az a másfél millió csupán kátyúzásra, — engedtessék meg — „felületes” kezelésre elegendő, amely igencsak egyenlő a pénz ablakon való kiszórásával. Csodálatos terveket, eszményi úthálózatot, ideális városközpontot fektetünk papírra. A papír türelmes, ám a jelenlegi utakon közlekedők egyre türelmetlenebbek, egyre jobban igénylik azt, hogy ne csak olvashassanak az elképzelésekről, hanem jó, használható úton is vezethessék járműveiket. Kevesebb teóriát, tárgyalást. egyeztetést, jóváhagyást, elbírálást, de több konkrét, kézzel fogható elvégzett munkát sürgetnek. Tegyük hozzá: igazuk van! Gémes Gábor • Cieglédy János I«mcsM a »Hátával menti essél! a helikoptere« növényvédelem előkészületeit (Tóth Sándor felvétele) OBCiBaMBaiBaMBa A pilóta terepszemléje A MEGYESZÉKHELY ÚTJAIRÓL - KRITIKUSAN Ha valaki bármilyen járművel végighajt Kecskeméten a Batthyány utcán, a Rákóczi úton, de a Kossuth téren a városi tanács előtt, nincs az a puha féder, lágy lökésgátló, amelyet ne tenne próbára az a rengeteg kátyú, gödör, egyenetlenség, amely ezeknek — és más utaknak — burkolatát megszabdalja. A gépkocsivezetők, motorosok, de még a lovaskocsi- hajtók is sűrűn emlegetik azokat, akiknek kötelességük lenne az utakat kijavítani, a közlekedésnek ezeket a veszélyeit megszüntetni.
