Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-22 / 94. szám

1 MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET • IRODALOM • MŰVÉSZET ÖREGCSERTŐ - SZEGED - KALOCSA Megkedvelteti a matematikát, fizikát (Kiima Győző felvétele) 9 Mit tud az elektrovario? A tanácskozás lassú ritmusa hirtelen fölgyorsul: a fiatal kö­zéptermetű tanárnő következik szólásra. A résztvevők ismerik, tudják, hogy csak akkor fejti ki nyilvánosan a véleményét, ha van mondandója. Ilyenkor a dolgok közepébe vág, tömören összegezi javaslatait. Pontosan, szemlélete­sen fogalmaz. Bizonyára jó pe­dagógus — gondoltam —, jó len­ne egyszer munkahelyén felke­resni. Hetek múltán Kalocsán arra kértem Pécsi Sándort, az Ének- Zenei Általános Iskola igazgató­ját, hogy ismertessen össze olyan pedagógussal, aki az elmúlt év­ben senkit sem buktatott meg. — Több ilyen is van tantestü­tünk ben. — Akkor olyan tanárral szeret­nék beszélni, kinek a növendékei jól szerepeltek az utóbbi években rendezett tanulmányi versenye­ken. — Két-három nevet is mond­hatnák — válaszolta mosolyogva az igazgató. — Hm. És van-e az iskolában olyan nevelő, aki az előbbi két kérdésben megfogalmazott kívá­nalmaknak egyaránt megfelel ? — Jöjjön. Bemutatom.-- Most? Fél órája végét ért a délelőtti tanítás. —- Itt láttam még az elébb Vén Margitot. Készül a holnapi órákra. Benyitottunk az igazgatói iroda mellett levő fizikaszertárba. Fe­hér köpenyes fiatal nő silabizált egy orosznyelvű ismertetőt. Azon­nal megismertem: az úttörőveze­tők tanácskozásán fölszólaló ta­nárnővel hozott össze a véletlen. Vén Margit éppen az elektrova­rio elnevezésű szemléltető eszköz működését tanulmányozta. „Ma­gyar nyelvű útmutatót is mellé­kelhettek volna” — bosszanko­dott. de gyorsan elfutott arcáról a mérges felhő. Kiegyensúlyozott embernek látszik — mondtuk —, és elnézését kértük a zavarás miatt. — Miért ne lennék elégedett? Pedagógus akartam lenni, sike­rült. Amikor Szegeden tanultam, csak titkon reméltem, hogy szü­lőfalumhoz — Öregcsertőhöz — közel taníthatok. A diploma meg­szerzése után azonnal idekerül­tem. Miért panaszkodnék — Matematika—fizika szakos tanár miként kedvelteti meg ne­héznek tartott tárgyait és önma­gát a diákokkal? — Magam is nagyon szeretem amit tanítok. Nehéz lenne eldön­teni, hogy a matematikához, Vagy a fizikához vonzódom jobban. „Egyszerű topológiai feladatok” címmel írtam szakdolgozatomat, biztattak, hogy „fejlesszem to­vább” a témát. Arra törekszem, hogy felébresszem a gyerekekben az érdeklődést, az összefüggések „felfedezésének” járó izgalmat. — Hallottunk arról, hogy több növendéke sikerrel szerepelt a tanulmányi versenyeken. Ne ha­ragudjon a feltételezésért: nem áldoz ezekre a tehetséges diákok­ra — a többiek rovására — túl sok időt ? — Jók az osztályátlagok. Én még soha egyetlen diák megbuk­tatására nem kényszerültem, pe­dig ellenzem a liberális osztály­zást. A sűrű — sokszor előre jel­zett feleltetéssel — rákényszerí­teni a gyengébb képességűeket, vagy a kevésbé szorgalmasakat a tanulásra. Ha egy anyagrészből elégtelenre felel valaki, újra fel­hívom, s ha szükséges, ismét. A lényeg az, hogy megtanulja az előírt ismereteket. — Margit szinte mindennap be­néz a napközibe — szól közbe az igazgató — és megkérdi, hogy ki nem ért valamit. Előfordul, hogy másfél órát is eltölt korrepetá­lással. A gyengébbekkel, hiány­zókkal külön, rendszeresen is fog­lalkozik. — A jobbak részére már de­cemberben házi tanulmányi ver­senyeket rendezünk. A győztesek külön feladatokat kapnak, ők bír­ják, nekik nem jelent mindez túl­terhelést. Kedvvel csinálják; a sikerélmény serkenti őket. Kér­dezze meg Kerekes Csabát, vagy Tabi Miklóst. Brányi Gézát, mit éreztek a jó szereplés után. — Jó a híre az itteni úttörő- csapatnak is. — Pillanatra sem feledjük, hogy ebben a korban a gyerekek szeretnek játszani, mozogni, sze­retik az izgalmat. A foglalkozá­sok mindig változatosak. Magam is beszállok a zsámolyfoci-mérkő- zésekbe — eleinte egy tönkre­ment harisnyával fizettem a mu­latságért, de mostanában már nadrágban játszom — és a közös szórakozásokból is kiveszem ré­szemet. Sétálunk, előkerül a tár­sasjáték. — A tanárnak is szüksége van továbbképzésre, önművelésre. Jut-e mindezekre kedv, idő, ener­gia? — Nehezen. Szegeden rendsze­resen jártam színházba, operába. Itt csak egyszer voltam. Azt ta­pasztaltam, hogy ripacskodnak és azóta elmaradtam. Szívesen ol­vasok. többnyire saját könyvtá­ramból. A történeti regényeket és a moderneket kedvelem. Kicsit rosszul esik, hogy a humánsza- kosok nem tartanak eléggé mű­velteknek bennünket, pedig igyek­szünk szaktárgyainkon túlmenően is tájékozódni. Bármennyi is a dolgom, azonnal áttanulmányo­zom a Könyvvilágot, amint meg­jelenik: mit kéne megvenni. Saj­nos, be kell osztani a fizetést, nem kényeztetnek el bennünket. Most egy kicsit több jut a há­zi könyvtár gyarapítására is. Már­cius 15-én pénzjutalmat is mel­lékeltek a művelődésügyi minisz­ter által aláírt dicsérő oklevélhez. Vén Margit — több fiatal peda­gógussal együtt — a megyei ta­nács székházában vette át a va­lódi érdemet elismerő oklevelet. S hozzátéve kollégái, tanítványai jókívánságait: kedvelik, tisztelik: kitűnő tanár és rokonszenves em­ber. Hivatásos pedagógus. Heltai Nándor. Mi köze a nyúlnak a tojáshoz Az indiaiak, habiionok és germánok szent jelképe 9 A régi thébaiak nyúltál áldoz­tak a tavasz ünnepén. • A nyúl képe a Holdén. Jó néhány ősvallás azt hirdeti, hogy a világmindenség a tojásból származik. Ez a tojás az indiai felíogás szerint felhasadt és az ég hét szférája lett belőle. A perzsák is átvették ezt a felfogást és különleges megújhodási ünne­pet tartottak a tavasz elején, a „világtojás” széthasadásának ün­nepét. Ezen a napon megajándé­kozták egymást színezett, ara­nyozott, nagy művészi érzékkel befestett tojással. A vaskorszakból származó sí­rokban is találtak agyagból for­mázott tojásokat, amelyek ma­radványain földfesték nyomait mutatták ki. Mint a visszatérő élet, a feltámadás jeleit helyez­ték a tojásokat a halottak mellé a sírokba. A tojás úgyszólván a szellemek, vagy az istenek kezes­ségét jelentette az új éltre. A babiloniak és a görögök nyomán a ró­maiak is átvet­ték a jelképet, amiről igen részletesen szól Juvenalis ró­mai ír 5. El­mondja, hogy a tojás ajándé­kozásával az ember megtisz­tul vétkeitől. De a tojás számtalan be­tegségre és a csonttörésre is kiváló gyógy­szer. A germán gyermekek a húsvéti tojást „Eoutra” nevű tavaszistennő­jüktől kapták. (Az angolok az istennőt, „Eas­tcrn’-nek nevezik.) A gótok Asterot-nak, vagy röviden Ase- nak hívják. A hölgy állítólag a Holdon élt. A Hold tengerektől és kráte­rektől szabdal, tányérján a régi germánok a nyúl figuráját vélték megpillantani, ezért hitték, hogy a nyúl az istenek állata. Az „Ase” és a nyúl német nevének — „Hasé" — összeesengése alig­ha lehet tehát a véletlen műve. A nyúl nyilvánvalóan termé­kenysége miatt lett a germán ta­vasz-istennő kedvenc állata. Meg­különböztetett tiszteletben rés'.e- s'lelték, s tavasz ünnepére nyá­lat áldoztak a termékenység is­tennőjének. A szapora kis állatot mindenféle babonás és valószí­nűtlen hiedelem övezte. Azt tar­tották róla, hogy régen korántsem volt olyan gyáva, mint amilyen­nek ma mondjuk. De akkor még szarva volt neki, amivel harco'- ni tudott. Ilyen szarvval, agancs­csal ellátott nyúl képe még ma is látható minden céhbe!'; néniét vadásziakban. Kedves mulatsá­gos hagyomány, jóllehet minden­ki tudla, hogy a természet csak a kérődzőknek adott szarvat, a rágcsálóknak, amelyek családjába a nyúl is tartozik, nem. De ha már ennyi mindent me­séltek a nyálról eleink, ki csodál­kozik, ha mindmáig szilárdan tartja magát a hit, hogy a nyúl tojást tojik. Ez a hit a gyerme­kekben megmaradt. A hagyomány tisztelete miatt 100 éve megkezd­ték a süteménynyuszik készíté­sét és a tarka tojással együtt ajándékozták meg velük a gyer­mekeket. Ez a tészlanyusz! lehe­tett á mai pirostojást tojó csoko- ládényúl őse. Sényi Imre A közterek költője: Marton László • A készülő kecskeméti díszkútfigura. Foto: Kotroczó István Hétköznapi életünk ünnepi díszletei, városaink nyilvános „lakberendezési” tárgyai, ékei: a szob­rok. Van közöttük olyan, amelyik jobban a szívünk­höz nőtt. mások mellett közönyösen megyünk el, megszoktuk őket. vagy lázadozunk ellenük, ha pe­dig különösen kedves személyt ábrázolnak és jól si­kerültek: gyönyörködünk bennük. A szobrász leg­fontosabb célja az utóbbi, a gyönyörködtetés, vi­szont nem feledkezhet el az ábrázolandó személy, vagy a téma hitelességéről, valódiságáról és arról sem, hogy harmónia legyen mű és környezete kö­zött. Marton László Munkácsy-díjas szobrászművész örömmel és szeretettel beszél köztéri szobrairól, Mikor azt mondom, hogy kiállítócsarnoka országos méretű, elmosolyodik: valóban több. mint ötven szobrával találkozhatunk az ország legkülönbözőbb pontjain. A mezőtúriak lenyűgöző ' Dózsájában gyö­nyörködhetnek, Hajdúszoboszlónak Bocskay lovas­szobrát készítette el. az ő műterméből került ki a sárospatakiak Kossuthja, a szombathelyiek város­jelképpé szépült, klasszikus arányú, mégis izgalma­san mai nőiségű Isise, a dömsödiek Petőfi-mell- szobra. a zalaegerszegiek Leninje, a szentesi Ta­nácsköztársasági emlékmű, a jászberényi Felszaba­dulási-emlékmű, hogy csak néhányat említsünk. ö készítette talán az ország egyik legszebb közté­ri szobrát, a szalkszentmártoni Petőfit.Hogyan tud­ta az anyagból kibontani, valósággal kiszabadítani azt a Petőfit, akit tulajdonképpen mindig is így kép­zeltünk magunk elé, de ennyire találóan visszaadni a valóságos külső jegyeket és az egyetlen formába sűrített költői világképet — csak kevésnek sikerült. — Petőfinél a „viharmadarat” akartam érzékel­tetni. Azt a költőt, aki mindig jött-ment, egy perc tétlenséget nem ismert, hatalmas feszültséget hor­dott magában. Hogyan lehet ezt kifejezni? Az ide­ges kéztartással, a drapériák szárnyszerű, nyugta­lan lobogásával, ahogy a haj, úgy övezi az! arcát, mintha lángolna. • ? A szobrásznak mennyit kell tudnia arról, akit megmintáz? — Túl sok adat nem jó. mert csak összezavar, a lényeget kell kiszűrni. Az a jó, ha az ember addig tudja sűríteni az adatokat, amíg két mondatban ki­fejezhetné, amit mondani szeretne. A szobrászmű­vészet lényege a sűrítés: ne legyen sematikus, gaz­dag legyen és mégis tömör, „csak” erre kell töre­kedni. Mivel szívesebben dolgozik, mint beszél, — jelen­leg éppen a kecskeméti Széchenyi-lakótelepre készít egy szép, fiatal nőt ábrázoló kűtfigurát —, a szob­rokat fogtam vallatóra és nagyon jó interjúalanyok­nak bizonyultak. Sovány, mezétlábas parasztgyerek figyel bennünket a sarokból: élete első szobrában önmagát mintázta meg abból a korból, amikor még a kenyérből is nagyszerű dolgokat lehetett össze­nyomkodni. Egészséges életszeretetet. sugároz a maj­dan Kecskemétet díszítő szobor, bizonyára szépen, harmonikusan illeszkedik majd a modern lakóhá­zak közé. Boldogan mutatja Kölcsey szobrának kicsinyített mását. A Himnusz költőjének magányát, egész sor­sát fogalmazta kifejező kompozíciós látványba. 50 köztéri és ennél jóval több. más jellegű mű­vészi szobor áll mögötte. Nemcsak szóra bírja az anyagot, hanem valósággal költészetté formálja. Szobrai feszesen, tömören rímelnek a házakkal, fákkal, a doguk után siető és egy-egv kőhp ércbe mintázott verssor tiszta formáit akarva-öntudatla- nul elraktározó emberekkel. Ezért is fogadtuk együttérző örömmel a hírt: több évtizedes alkotómunkájáért, jelentős köztéri szpb- raiért és emlékműveiért érdemes művész lett Mar­ton László. Vadas Zsuzsa 9 Szoborkompozíció Kölckeyről. # A szalkszentmártoni Petőfi — a „viliarmadár”. Y Borisz Szerman: á'l V M Este a Balatonnál *'á *4* i’* Hold bámul ki felhő-ablakon — tenyér a fehér kendő alól. •a* Két lángocska bámul: a Balaton a*a parttól pariig dalól. 4f* Y Talán a szemed villanásai készülnek a tenyered alól szállanl? 4*4 4C’ Hegedű szól vagy cimbalom: újra vár a szerelem 4*4 túl az erdőkőn, völgy-mélységen. *' Ködlő hegyek s zengő Balaton 4*4 zöld ezüstben és égszínkékben, *4* 4*4 S agyamra sittét színek is tolulnak) »'». fekete foszlik, vérvilrfts sziszeg. JA Hallgat a tó örök titkába hulltak ».» a vasbögésű Tigrisek. »•. Y Itt veszett el mind lalpig férfi... Y Zászlóaljunkra emlékszem ma. í * „Elet tava” — «V 4» •* v 4 r »I» 4 4 4 > 44 44 S» 4 4 4» S» ►. .4 4_ _4 4_ .4 4. .4 ►. .4 4^ 4 4 idegenvezetőnk — Gabriella. Talán tudja, vagy nem Is sejti, életünk ára ezer és ezernyi. . . Este a tónál. Csillag-kórus — múltat ébresztő, hangtalan dal. Eszembe Jut: a Krímben a gond dús ösvényén mentünk, keserves daccal. Hold. Merülj a vízbe csobogva s határtalan fényű leszel ma. Nézd, barátom, gyönyörű >— mondja n tágranyílt szemű Gabriella. Ritka szépség, ha el is szállnál, őrizd kincseidet szememben. . . . Szülőföld — több vagy a boldogságnál. Es itt vagy már te is mellettem. sóhajtja tündért Fordította: Hatvant Dániel

Next

/
Oldalképek
Tartalom