Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-18 / 90. szám

1973. április 18. • PETŐFI NÉPE • 3 BAJA LEGFŐBB TENNIVALÓJA Ivóvízellátás és csatornázás Az ország valamennyi városá­ban — és ma már legtöbb nagy­községében — a lakásprogram­mal egyidőben, az ivóvíz, vala­mint a csatornázás bővítése a legnagyobb gondja mind a la­kosságnak, mind a tanácsoknak. Baján ezek a gondok minden más városnál hatványozottabban jelentkeznek. Az országos sta­tisztika a városok ivóvíz- és csa­tornázás-ellátottságának rangso­rolásában utolsó helyen említi Baját. ' Az országos közműellátottság 50—60 százalék, Baján a 20 szá­zalékot sem éri el. A városban csak gerincvezeték van kiépítve, a lakások zömében nincs vízve­zeték. A vezeték építését lénye­gében 1961-ben kezdték meg, s eddig 27,5 kilométeren készültei. E nem éppen hízelgő statisztikai adatok mellé még el kell mon­dani, hogy 1961 és 1970 között Baján a vízvezetéki vízfogyasz­tás huszonegyszeresére növeke­dett. Nem jobb a helyzet a csator­názást illetően sem. 1916-ban kezdték el ezt a munkát Baján, s a város gyakorlatilag ma is minimális előrelépést mutat. 1970-ben mindössze 16,1 kilomé­ter hosszú a város csatornarend­szere. Ezek az adatok önmagu­kért beszélnek és figyelmeztető­en jelzik, hogy a közeljövőben nagyobb gondot kell fordítáni az ivóvízellátásra és a csatornázás­ra. Valamennyiünkben felvetődik az a kérdés, mit lehet tenni, hogy ezen az állapoton sürgősen változtathassunk. Fock Jenő elv­társ legutóbbi országgyűlési be­szédében elmondotta, hogy azok­ban a városokban, ahol a lakos­ság nagyobb anyagi támogatást nyújt a különböző beruházások­hoz — így a vízmű- és csatorna- építésekhez is — az állam is na­gyobb támogatást tud adni. Baján a vízmű- és csatorna- hálózat bővítésének leggyorsabb útja a vízműtársulás. A szerve­ző bizottság, már megalakult. Hét tagja van, és Perlaki Jánost, az Alsó-dunavölgyi Vízügyi Igaz­gatóság dolgozóját választották elnöknek. A szervező bizottság elhatá­rozta, hogy összeállítja a társu­lásban érdekeltek névsorát. Nem kevesebb, mint 3200 családot érint az ügy. Megalakult az al­bizottság is, amely megállapítja, hogy a vízműtársulás területén melyek a közületi érdekelt szer­vek. Ezután elvégzik a szüksé­ges gazdaságossági számításokat, s a kész vízügyi és pénzügyi tervvel lépnek a lakosság elé. Minthogy az idő sürget, leg­később június második felében szeretnék megtartani a vízmű­társulás alakuló gyűlését. A gondos előkészítés és szervezés után még ebben az évben sze­retnék megkezdeni az építkezé­seket, amelyek • előreláthatóan másfél év aiatt készülnének el. A feltétel, hogy az érintett la­kosságnak legalább 51 százaléka belépjen a vízműtársulásba és a meghatározott fizetési kötelezett­ségnek időben eleget tegyen. A sikeres vízmű- és csatorná­zási kezdeményezések iránt igen nagy az érdeklődés, de a gondo­kat az is növeli, hogy a meglevő ivóvízkészletnek magas a vas­tartalma. Ennek csökkentése céljából nagy erőfeszítéseket tesz a vá­rosi tanács. Elkészült egy vasta- lanító megépítésének a terve. Igen komoly segítséget nyújt a megyei pártbizottság, a megyei tanács, valamint az Országos Vízügyi Hivatal. Ez utóbbi a vastalanító tanulmányi tervéhez jelentősen hozzájárult, ugyan­csak ígéretet tett a kiviteli ter­vek elkészítésére is. A Bajai Városi Tanács 3 ke­rületre elkészítette a kiviteli tervet, melyet műszakilag a Bu­dapesti Vízgazdálkodási Főiskolai Kara, pénzügyileg pedig az Alsó- dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság társadalmi munkában vizsgál fe­lül. Ezzel a társadalmi munká­val nagymértékben csökken a vízvezeték építési költsége. Je­lenleg a Józsefváros, a Szállás­város, valamint a Katonaváros részére készült el a vízműtár­sulási program. Ezenkívül a vfz- és csatornázási terv kiterjed a Kossuth Lajos utcára, a Szent- jánosvárosra, valamint a Bokodi úti KISZ-lakótelep csatornázá­sára. Baja egész területére év végé­ig készül el a vízellátási kivite­lezési terv. Az említett városré­szek víz- és csatornázási tervé­nek megvalósulása után tovább folytatják a város többi részén is ezt a napirenden szereplő rendkívüli fontos munkát. Döntően Baja lakosságán mú­lik, hogy mielőbb egészséges ivóvizet kapjanak és ezzel pár­huzamosan a csatornahálózat is kövesse a fejlődést. Szabó Ferenc »Szólok a megyének« © „Szólok a megyének” — határozta el az első felindulás után a tekintélyes szövetkezeti elnök, amikor eltanácsolták fiát a városka középiskolájából. Mégis csak abszurdum, hogy éppen az ő Béluská- ját... Igaz, a gyerek csak akkor nyitotta ki tankönyveit, ha nagyon unatkozott. Az utóbbi hetekben — erről a papa nem is tudott — mind ritkábban tüntette ki látogatásaival az iskolát. A barátaival töl­tötte a délelőttöket. Hiányzásait — hogyan is mondjam — egy el­elcsent orvosi bélyegző segítségével igazolta. A méltatlankodó, megbántott és megsértett apát végül is a fia be­szélte le arról, hogy „szóljon a megyének”, akik, ahol majd elinté­zik azokat a fránya pedagógusokat. Leszólnak telefonon, ennyit meg­tehetnek. A gyerek szenvedélyesen érdeklődik a motorok iránt, autó­szerelő szeretne lenni, ehhez kérte édesapja segítségét. % Az elmúlt években lakóhelyétől távoli középiskolában tanult égy ismerősöm nagy fia. A szülői ház és az átmeneti szállást adó kollégium. között mindössze ötven kilométer volt a távolság, vonattal két óra, s autóbusszal másfél órányi út. A diák szombatonként ki­baktatott az állomásra és egyirányba tartó társaival jókedvűen uta­zott hazafelé. Az egyik hét végen a járási székhelyen kiküldetésben levő édes­apja a diákotthonból hazaszállította a fiát. (Ha már ilyen szeren­csésen alakultak a körülmények...) öt ven perc sem telt ed, és máris otthon voltak. A háztól-házig fuvar annyira megtetszett a gyereknek, hogy megkérte édesapját: a következő hét végén ismét abban a vá­rosban „legyen dolga”, ahol ő tanul. Igv történt. Legközelebb a pa­pát fontos értekezlet várta másutt, de a fiának nem akart csalódást okozni. Elküldte a gépkocsit. És szombatonként várta a gyereket az állami rendszámú autó, ha tűzött a nap, esett az eső, még azon a ha­vas fagyos napon is, amikor- a rádió azt tanácsolta, hogy a gépko­csivezetők csak halaszthatatlanul fontos ügyben mozduljanak ki a garázsból. így ment ez hétről hétre, amíg a diák megunta azt az is­kolát és hazaköltözött. • Egyik ismerősöm kislánya fél év alatt öt tizedet javult a gim­názium második osztályában. Fellelkesedett szülei megígérték: ha az érettségin is tartja ezt a szintet, megkapja az óhajtott autót. S nyomatékként azonnal gépkocsinyeremény-betéíkónyvet nyitottak számára, tízezer forintos induló összeggel. A^ három történethez felesleges lenne bármilyen kommentár. A szülői szeretet torz megnyilvánulásait nyilván olvasóink is helyte­lenítik, hiszen a kivételezettség, az elkényeztetés elsősorban a gye­reknek árt. Később is maga mögött érzi a papa kezét, pénzét és csak később ébred rá a valóságra: az érvényesüléshez több szorga­lomra, munkára, tudásra lett volna szükség. • Sajnos — és elsősorban ezért fogtam tollat — szinte felmérhe­tetlen, hogy az ilyen esetek mennyire rombolják az adott közössé­get, a környezetet. Téves nézetek kialakítására adnak alkalmat. A diákok fogékonyak és fejlett az igazságérzetük. Észreveszik, hogy az órákon „gyengélkedő” osztálytársuk milyen természetesen, a jo­gosultság magabiztosságával foglal helyet a hivatali kocsiban. El­gondolkoznak, ha azonos hibákért, vétkekért esetenként különböző büntetéseket szabnak ki. A leendő autóval kérkedő kislány nagy- zolása is ingerli őket. A szülők túlnyomó többsége — szerencsére — okosan akar jót gyermeképek. Arra törekszik, hogy kibontakoztassa az ifjakban szunnyadó képességeket, a nemes vetélkedés szellemét,, a kitartó munka tiszteletét. Tudja, hogy indokolatlan előnyökkel, a „majd én elintézem” szemlélettel saját gyermekét hozza az osztálytársak kö­zött kínos helyzetbe. Az az édesapa és édesanya cselekszik helye- sen, aki elfogadtatja fiával, lányával a közmondás bölcsességét: mindenki a maga sorsának kovácsa. • így igaz ez így kell, hogy igaz legyen — a mi tarsadalmunk- ban, mégha egyesek időnként „szólnak, vagy szólni akarnak a me­gyenek . (Közérdek, ha netán megteszik, illő választ kapjanak.) Az a szülő, akinek a faluban, a városban, az átlagosnál nagyobb a te­kintélye jövedelme, arra nevelje fiát, hogy kedvező körülményeit kihasználva, eszevel, szorgalmával tűnjék ki társai közül, adjon a lehető legtöbbet a közösségnél!. És soha ne jusson az eszébe, hogy bár­milyen ügyben „szóljon a megyének”. Ha ilyen példával nem talál­kozik, nem is fog. Heltai Nándor Vendégszereplés A Gottwaldovi Szimfonikus Zenekar múlt évi látogatásának viszonzására utazott Csehszlová­kiába a kecskeméti szimfonikus zenekar. Az eseményekkel teli négy nap, a festői tájak, a ze­neértő közönség lelkes, újrázást követelő tapsai nagy élményt je­lentettek a résztvevők számára. Az együttes két koncertet adott. Az egyiket a hatvanezer lakosú nagy ipari központban, Gottwal- dovban, a szén, az acél és a ci­pőgyártás városában. A prózai színházzal és függetlenített, nyolcvan tagú szimfonikus zene­karral rendelkező megyeszékhe­lyen, a Művészetek Házában Ke­mény Endre vezényletével lép­tek fel a magyar muzsikusok. Műsorukon Corelli, Mozart, Su­gár, Martinu művek szerepeltek. A színpadon — és tolmácsként — Dagmar Wankeova énekesnő működött közre. Nagy tetszéssel fogadták a Kecskeméti Városi Szimfonikus Zenekart, a luha- csovicei híres fürdőhelyen is. Telt ház tapsolt koncertjüknek. Az együttest kitüntető szívé­lyességgel látták vendégül. Kü­lön köszöntötte ókét Gottwaldov város tanácselnöke és Frantisek Tichy, az ottani zenekar igazga­tója. Érdekes programot állítot­tak össze a kecskemétiek részé­re. Betekintést kaphattak a csehszlovák zeneoktatásba. Az ot­tani hagyományoknak megfele­lően a hangszer a tanítás alapja. Az általános iskolában kötelező a hangszeren való tanulás. Meg­hallgattunk egy ifjúsági koncer­tet, amelyen egy pozsonyi pro­fesszor a dinamikáról tartott előadást a helyi szimfonikusok közreműködésével. Az új mozit zsúfolásig megtöltő közönség fe­szült érdeklődéssel figyelte a hangversenyt, illetve az ismer­tetéseket. Délután — mint erről értesültünk — még két hasonló rendezvényt tartottak. Ezen a napon összesen négyezer-kétszáz ifjú részesült igen tartalmas ze­nei oktatásban. Autóbuszok raja hordta, vitte az ifjú közönséget a környező falvakból. Említették, hogy két pozsonyi tanár a Ko- dály-módszert tanulmányozza, s rövidesen megpróbálkoznak al­kalmazásával is. A vendégszereplés legnagyobb sikerének azt tekintjük, hogy újabb öt koncertre hívták meg a kecskeméti együttest. Gottwal* dovot neves európai zenekarok látogatják, s így ez a gesztus igen nagy elismerés. Hcrczcgh László VÁ LASZTÁ S UTÁ N A mi választásaink nem ígérnek különösebb poli­tikai szenzációkat. Nincsenek pártok és osztályok közötti összeütközések, késhegyig menő választási csatározások, a szavazatokért folytatott küzdelmek. Az ország népe a szocialista nemzeti egység jegyé­ben járul az urnákhoz, hogy leadja szavazatát a Ha­zafias Népfront, s saját jelöltjeire. így történt ez az elmúlt vasárnap is, amikor az országban több, mint hétmillió választójogosult állampolgár (98,1 száza­lék) élt szavazati jogával, s mintegy 67 ezer tanács­tagot választott. Megyénkben az országosnál is jobb volt a szavazati arány, amely elérte a községekben ben a 98,9 százalékot, s az összesített eredmények szerint pedig 98,4 százalék volt. Elemezhetnénk természetesen a további adatokat is, hiszen az is sokat mond, hogy a jelöltek ellen mindössze 0,5 százalék szavazott, s az sem kis dolog, hogy Bács-Kiskun megyében valamennyi községi és városi választókerületben megválasztották a tanács­tagot, pótválasztás tehát nem lesz. (Országosan ösz- szesen 27 tanácsi választókerületben nem választot­ták meg a tanácstagjelöltet.) De felesleges lenne büszkélkedni ezekkel a tényekkel és adatokkal, mert ha jelzik is, hogy valóban egységes és összeforrott volt a lakosság a jelöltek megválasztásában, azért a hivalkodásra semmi okunk. Jólesően vehetjük tudomásul a választási eredményeket, de azt is ki kell jelenteni, hogy a szocialista demokratizmus ér­vényesülése szempontjából vizsgálva a dolgot, a meg nem választott jelöltek is rendszerünk mellett szól­nak. Azt bizonyítják, hogy a nagy többség,, ha úgy látja jónak, érvényesítheti a szélesebb népakaratot, tetszését vagy. nem tetszését nyilváníthatja a jelöl­tekkel, a jelölő gyűlés javaslatával szemben. A megyénkben megválasztott 4158 tanácstag, a vá­rosi, községi és tanyai lakosság képviselői biztosak lehetnek dolgukban, a teljes bizalom nyilvánult meg irántuk, még ha akadt is ellenszavazat. Különösebb politikai szenzáció tehát valóban nem volt ezen a választáson sem, de az elmondottak is bi­zonyítják, hogy nem színtelen és egyhangú esemény a mi népünk életében, amikor szavazatát adja. a sa­ját tanácsbeli képviselőire. Volt előzetesen is vita bőségesen, hiszen a jelölt személye nem közömbös a lakosság számára. A legjobbat, a legrátermetteb­bet kiválasztani, ez sem könnyű dolog. Aztán folyt vita a helyi programok körül is. Arról, hogy mit tegyenek a jelölt, a tanácstag tarsolyába feladatul, ami közhasznú mindenki számára. Színesek és mégis ünnepélyesek voltak a válasz­tások, jó volt a hangulat, a lakosság közérzete. Nagy munkát végeztek a választási bizottságok, a szavazás zavartalan lebonyolítását segítő társadalmi aktivis­ták, akik szükség esetén még házakhoz is elvitték az urnákat. Volt, ahol valóságos versengés alakult ki, hogy az utca vagy a körzet mielőbb leszavazzon. S nem ünneprontás, ha megemlítjük, hogy sajnos akad­tak kényelmeskedők is, akik nem törődtek azzal, hogy megvárakoztatják a hivatalos tevékenységüket áldozatkészen végző embertársaikat. Szerencsére nem ők, hanem azok voltak többségben, akik va­lóban állampolgári jogaik gyakorlásának, valósá­gos ünnepnek tekintették ezt a napot és alkalmat. Választások után, azt szoktuk mondani, a tettek időszaka következik. Megalakulnak a helyi tanácsok, megválasztják a végrehajtó bizottságokat, a tanácsi vezetőket, most már újból négy esztendőre. Kezdetét veszi a jelölő gyűléseken elhangzott számtalan ja­vaslat összegezése, a megvalósítás lehetőségeinek fel­mérése, s. jönnek az újabb dolgos hétköznapok. Hadd kívánjunk ezúttal a választópolgárok, me­gyénk lakossága nevében jó munkát és eredményes tevékenységet a most megválasztott tanácstagoknak és a tanácsok élére kerülő vezetőknek. A nép szolgá­latára tett esküjükhöz híven, maguk mögött érezve választóikat, lássanak munkához. Hogy négy esztendő múlva még gazdagabb számvetéssel állhassanak is­mét azok elé, akik őszinte bizalmukat fejezték ki az elmúlt vasárnapon a reájuk adott szavazataikkal. T. P. FÓRUM Az érem másik oldala Lapunk március 30-i számá­ban Szilárd erkölcsi talajon cím alatt közölt cikkünk azt fejteget­te, hogy a kommunisták nem él­nek elszigetelten, a társadalom­ban mutatkozó negatív jelensé­gek rájuk is hatnak. E hatások­nak példákkal való érzékelteté­se után a cikk ezzel a nagyon is megokolt következtetéssel zárult: a szerénység, a többletmunka, az áldozatvállalás nem elavult kö­vetelmény a kommunistákkal szemben, hiszen csakis ez biztosít szilárd erkölcsi talajt, most is és a jövőben is. Az alábbiakban közreadott munkáslevél a cikkhez kapcsolódik, az „érem másik ol­daláról” érintve a témát. * Mostanában sűrűn kapunk bí­rálatot magatartásunkat illetően és figyelmeztetést a párt szerve­zeti szabályzatának betartására a sajtóban, taggyűléseken és egyéb — hivatalos és nem hiva­talos — beszélgetéseken. A pártmunka elhanyagolásáért mondott (kapott) bírálatot teljes mértékben helyeseljük. Nem he­lyezhető az semmiféle másodál­lás, vagy melléküzemági elfog­laltság mögé. Egyetértünk azzal, hogy a párt. az ügy iránti el­kötelezettséget nem lehet fo­rintban mérni. Nagyon jogos an­nak a nézetnek az elmarasztalá­sa, hogy a szervezeti szabályzat­ban előírt — és önként vállalt! tagdíjfizetési kötelezettség miatt hátrányt szenvedőnek érzi ma­gát a cikkben említett párttag. Annál is inkább, mert a 120 fo­rintos tagdíj mögött szép havi jövedelem van. De sokan szíve­sen fizetnének ennyit! Helyeseljük az erélyes fellé­pést azokkal a párttagokkal szemben, akik egyéni kényelem­ből, vagy egyéb meggondolásból pártmegbízatásukat rosszul, vagy egyáltalán nem teljesítik. Ezek a párttagok vétenek a társadalom, de a családi közösség ellen is, hiszen a család jóléte nem füg­getlen a társadalomtól. Az a párttag, aki nem szívvel-lélekkel szolgálja a társadalom ügyét, nem lehet a párt igaz harcosa! Túlzottnak tartom azonban a mostanában szinte refrénszerűen elhangzó kijelentéseket, hogy „ré­gen elmúlt már az az idő, ami­kor a párttagság valamiféle anyagi előnyt jelentett”. Sokan vagyunk, akik túl érzékenyen fo­gadjuk ezt a kijelentést, mert csaknem 30 éves társadalmi te­vékenységünk alatt fontosabb dol­gokat kellett megoldani, semhogy akárcsak eszünkbe is jutott vol­na a különböző anyagi előnyö­ket jelentő pozíciók létrafo­kaira kapaszkodni. Soha nem akartuk meggyőződésünket, a párt tisztaságának védelmét, a tár­sadalom ügyében tett szolgála­tunkat a karrierizmus tarkaron­gyaira fecsérelni. A pártmegbízatásainkat komo­lyan vesszük és így is végezzük. Nem várunk ellenszolgáltatást, megbecsülést sem többet, mint az átlag, de sajnos, olykor még azt sem tudjuk elérni. Nem kell a cipőtalpat elkoptatni hozzá, hogy bizonyítsuk, hányszor ér — no. persze burkolt — elmarasz­talás a törvényesség megsértése ellen, a közösség érdekében, a társadalmi tulajdon védelmében felemelt szavunk, vagy éppen a szocialista együttélés szabályait sértő egy-egy ember magatartá­sának bírálata miatt. A szervezeti szabályzat a párt­tagság kötelességévé teszi min­den hiba feltárását, bírálatát, személyre való tekintet nélkül. Nem csupán a jogunkkal élünk tehát, hanem a kötelességünket teljesítjük. Sajtónk is gyakran biztat e kötelességünkre, a jogos bírálatra, még az alulmaradás árán is. Igaz. a kommunistára az a jellemző, hogy ilyenkor sem adja fel a harcot. Erről beszél­getve egyik elvtársammal olyan egyetértésre jutottunk, hogy az ilyen jelenségek időszaka csak át­meneti lehet. Sajnos, azonban, sű­rűn alulmaradunk és sokáig tart egy-egy átmenet. Furcsa mód­szer, hogy a visszaütés némelykor anyagi megrövidülésben, egy-egy darabka kenyér letörésében jut kifejezésre. Az ilyesmin aligha segít a szanatóriumi ágy, hiszen a családunkról való gondoskodás is szent kötelességünk. Valóban hús-vér emberek va­gyunk mi, kommunisták is, így minket is érhet sérelem — ami — függetlenül a karrierizmus, vagy pénzhajhászás jelzőtől — or­voslásra szorul. Ezért üdvözöljük F. J. elvtárs cikkét, melyben jo­gosság esetén biztosítja a kom­munistát a védelemről. Szívesen beszélgetünk párttitkárunkkal gondjainkról, de szívesen vesszük gazdasági vezetőink jelenlétét is függetlenül attól, párttagok-e, vagy sem. Időszerű lenne azon­ban a szavakat tettekkel felcse­rélni a kommunisták védelmében is. És ideje lenne a szavakat nem a beosztás súlya, hanem a való­ság szerint mérlegelni. Szeret­nénk. ha minden kommunista érezhetné. hogy igaza,- sorsa nem közömbös vezetőink előtt és még ha kicsit több fáradságba kerül is, de mindig tiszta víz kerüljön a pohárba. Félreértés ne essék: nem vala­mi üldözésféléről van szó, de mi­vel az éremnek is két oldala van, necsak az egyiket nézzük. For­dítsuk is meg. hátha ott is látunk valamit. Baksa Miklós, Z1M. Kecskemét ÍSa!SNSln^£8»ü9s!s»!ÜBSÍÜ¥a!S9SRKsS=siBj!@ÍÍVin%^if%SHí5lÍSSlÍÍS!L,!l.!í! T T * •• j •• rr rr Uj ontozomu Csongrádban • Az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság Csongrádban, a Tisza algyői szakaszán új ön­tözőművet helyezett üzembe. A korszerű létesítmény auto­mata vezérlésű berendezései másodpercenként több mint kétezer liter vizet emelnek át a folyóból a főcsatornába. (MTI-foto — Tóth Béla felv. —KS.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom