Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-18 / 90. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. április 18. Demográfiai riport Ezren hiányoznak Bácsbokodról Tavaly hetvenhárom bácsboko- di fiatalasszony jelent meg a „te­rületileg illetékes” abortuszbizott­ság előtt... A község eljövendő lélekszámút negative érintő művi vetélések száma ennél csak több lehetett. Világra jött negyvenöt újszülött. És történt kétszerannyi „ábé”. És meghaltak 54-en. 1971-ben születtek 55-cn, meg­haltak 45-en. Egyik évről a másikra persze a véletlen ringatja ide-oda az ada­tok hullámait, De egy évtizednyi idő alatt már óhatatlanul a tör­vényszerűség dominál. Eszerint az 1960-tól 70-ig terjedő időszakban az elhunytak számánál 118-cal volt kevesebb a világrajövők szá­ma. A népszámlálási adatok alap­ján száz férjezett nőre 184 élve- született gyermek jut. A nagyon mérsékelten szaporodó bajai já­rásban ez a szám: 205. Az átengedett terep Az idősek korosztálya felé történő arány beli eltolódás itt is bekövetkezett. A 60 évesnél idő­sebbek 22,7, a gyermekek 14 éves korig számított csoportjai csak 17,6 %-os hányadot képvi­selnek. Ez az eltolódás a jövő­ben még csak fokozódik. A mos­tani — pontosabban az 1970-es 3744-es — lélekszám a száz év előttit alig több, mint 200-zal haladja meg, holott 1949-ben már csaknem 4800-an laktak Bácsbokodon. Hová tűntek el ezernél töb­ben? Nyolcvan német ajkú családot közvetlen a felszabadulás után telepítettek ki. Házaikba felvi­déki telepesek költöztek. Ezt a lakosságcserét az 1949-es sta­tisztika már tudomásul veszi. A tömeges elhúzódások csak ezután kezdődnek. A falu több mint egy évtizeden át a határzónához tar­tozik: „Belépés csak külön en­gedéllyel.” Mindenesetre az 1960- as népszámláláskor a lélekszám már alig haladja meg a négyez­ret. Az átszervezés után, bár csökkent iramban, folytatódott az iparba húzódás. Sok-sok bo- kodi vált Baja kertvárosának la­kójává. S közöttük olyanok, akik szülőfalujukba járnak ki dolgoz­ni! Csóka Sándor községi párt­titkár hamarjában hetet számol össze ilyet, de ő maga teszi hoz­zá, hogy ennél csak több lehet. Fiatal házasok körében manap­ság is pár éven belül elérendő — és persze elérhető — álom­ként tűnik fel a Bajára való köl­tözés. Pár éve egyesült a három bo- kodi tsz. Azt megelőzően, a 60-* as évek végén a volt Ezüstkalász Tsz tehenészeti telepén különös módon lépett fel a munkaerő- hiány. Állatgondozóként éveken át dolgoztak ott törzsökös boko- diak, évente 70—80 ezer forint jövedelemre is szert tettek, s mi­után „megszedték” magukat, be­rendezték átalakított, vagy újon­nan épült házukat, autót vásá­roltak, könnyebb, s ezzel együtt alacsonyabb jövedelemmel járó munkakörökbe kérték magukat. Arra hivatkozván, hogy szeret­nének végre egy kissé „lazítani”. A helyüket természetesen be kel­lett tölteni, s mivel helyből nem akadt jelentkező, felfogadták a halasi és majsai tanyavilágból idevándorlókat. Ekkortájt telepe­dett meg tíz-ti zenkét „homoki” # Verőfény, új ház, öregasszony — család Bácsbokodon. Miután a terepet átengedték számukra a helybeliek. De mi történik újab­ban? Az, hogy az újonnan jöttek is kezdik összeszedni magukat, telket vásárolnak és építkeznek, hogy otthagyhassák a majorbéli szükséglakást. Lassanként „elbo- kodiasodnak” — az életmódban és az egykézésben egyaránt. Gyermekek helyett — hűtőpultok — Az egész körzetemben 5—6 család ha van, ahol két gyer­meknél több található — adja tudtomra Miklósy Pálné, a két védőnő egyike. — Épp ezek a legkevésbé tehetős családok, csak félig-meddig élnek itt, állandó munkahelyük nincs, afféle bi­zonytalan egzisztenciák... Ügy vélem, az idén sem lesz több születés, mint amennyi tavaly volt. Egyre általánosabb az egy- kézés. A gyermekgondozási segély itt nem ösztönöz szaporodásra. A két gyermek után járó 1300 forint • is jóval alacsonyabb an­nál, amit a női munkakörökben — tsz-ben, ktsz-ben, vajüzemben, ÁFÉSZ-nál — el lehet érni. Bölcsőde nincs, de állítólag nem is igénylik. Időszakosra ta­lán szükség volna ... Rövidesen nyílik egy közös üzemi óvoda, az effajta gond ezzel végleg meg­oldódik. Az iskolában csak dél­előtt folyik — szaktantermi — oktatás. Van játszótér is. A ta­nulók legtöbbje otthonról napi 10 forint zsebpénzt kap, esetleg többet is. Ha betörik az ablakot, zsebből kifizetik... A nyolca­dikosok ballagnak, ilyenkor a rokonság az ország másik sarká­ból is ideutazik, s a legcseké­lyebb ajándék is egy karóra. A végzősök közül 8—10 ha itthon marad évente. A szülők már az első osztályos csemetéik számára a „kiemelkedést” jelentő pályák esélyeit latolgatják. És a külföl­bokodi utcarészlet. di egyetemekre való jelentke­zést. Lihegő rivalizálás, minden­áron megmutatni akarás ... Akárcsak a fogyasztás megannyi területén. Az ÁFÉSZ rendelései a legtöbb tartós fogyasztási cikk­ből apadnak: telítettség van. A hűtőszekrény itt már „idejét­múlt” ... Kezdik beszerezni a hűtőpultokat. Mind többen ér­deklődnek a színes tévé iránt. A helyben — postán és taka­rékszövetkezetben — elhelyezett betétállomány 27 millió forint. Átlagosan 27 ezer forint jut egy családra. A 18 éven aluliak be­tétállománya összesen mintegy 100 ezer forintra rúg, s ez 25— 30 fiatalkorú között oszlik meg. (Ebben nem szerepelnek az is­kolai takarékbélyegek!) Igazából még találgatni sem lehet, hogy ez a feltűnően nagy felhalmozás milyen aspirációkat takar. Van 100 körüli személyko­csi és évente épül 10—12 új ház. Egyik sem kiemelkedő... S a további vizsgálódás itt vezet el egy különös, s alighanem sajá­tosan bokodi jelenséghez. A ha­gyományos gazdaházak, s ezek­ből sok van, nagyméretűek, sok­szobásak. A családot alapító fia­talok úgy látják, nem kell min­denáron külön költözniük, jól megférnek az öregekkel. Ám az eltérő életszemlélet csakhamar konfliktusok sorozatához vezet, élőbb a közös étkezések marad­nak el, aztán kétfelé szakad a háztartás is, s lassan megmérge- ződik a légkör, olyannyira, hogy a gyermekáldás fogadásának sem kedvez, sőt arról többnyire az öregek beszélik le a fiatalo­kat, a saját kényelmük védelme érdekében. S amikor már végle­ges szakításra kerül a sor, a fia­talok már a községben sem óhaj­tanak tovább maradni. Gyanús egyensúly Ilyen körülmények között a házasság is könnyen zátonyra fut. Zom Antal tanácselnök fél év alatt hat válást jegyzett fel. Növekvőben az alkoholfogyasz­tás is. Az országos adat ismert: évente egy főre 1200 forint jut. Bokodon ez — becsült adatok szerint — 300—400 forinttal több. Faggatom a helyi plébánost, miben látja az egykézés okát. — Túl nagy a kényelemszere­tet és csekély a hajlam az áldo­zatvállalásra — hangzik a lako- nikus válasz. — Igyekeznek sza­badulni a gyermekkel járó ve- sződségtől... A vallásos érdeklődés külön­ben hasonló a bajai járás többi községeihez. A hittanbeíratás nem egészen 20 %-os. A német és délszláv ajkú nem­zetiség integrálódott, szokásai­ban, életmódjában egyaránt. Az egykézésben is. A nyelvet a fia­talabb korosztály nem beszéli. A tsz-ben a fejlett, nagy lét­számú állattartás és a jól gépe­sített szántóföldi növénytermesz, tés biztosítja a környékbelihez hasonló magas jövedelmet. In­tenzívebb kultúra meghonosítá­sa szóba sem kerül. A háztáji­ban dívik a sertéshizlalás, a te­henek száma viszont a százat sem éri el. Holott itt működik a vajüzem. Gyanús ez a megállapodott- ság, ez a látszólagos egyensúly. Inkább a tanácselnök vélekedé­sét tartom megszívlelendőnek: — Bácsbokod, úgy ahogy most áll, közművesítésben, kommuná­lis ellátottságban, kereskedelmi és szolgáltató hálózatban, mun­kahelyi választékban, legalább ezer fővel többet el tudna tar­tani, mint amennyien itt élnek. Elgondolkodom .. Ha az ezer főnek itt helye volna, akkor va­lójában ennyien hiányoznak in­nét. De minden jel arra mutat, hogy ez a hiány csak növekedni fog. Hatvani Dániel A legjobbak a gátra • Néhány nappal ezelőtt a megye legkiválóbb szocialista brigádjainak vezetői Kecskemé­ten, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának kezdeményezésére értekezleten vitatták meg a szo­cialista munkaverseny helyzetét és feladatait. Arra, ami ott el­hangzott érdemes figyelni, hi­szen Bács-Kiskunban 3800 szo­cialista címért küzdő brigád van, tagjaik száma pedig meghaladja a 45 ezret. A megyei pártbizottság által meghatározott termelési és gaz- dasági célkitűzéseket csakis a munkásosztályra, s annak kitű­nő munkakollektíváira — a szo­cialista brigádokra — támasz­kodva lehetett megvalósítani. Si­keres munkájuk nélkül elkép­zelhetetlen lett volna a megye ipari termelését például az el­múlt ötéves tervidőszakban 5 milliárd forintról 10 milliárd fölé emelni. Ám a szocialista brigádok nemcsak a termelés­ben, hanem az egész társadalom iránti kötelezettség vállalásban példát mutattak. Részt vettek — nem csupán anyagi hozzájá­rulással, hanem munkával is — az óvodák bővítésében, a tanyasi iskolák villamosításában a ta­nyai kollégiumok létrehozásában. Hosszan lehetne sorolni a példá­kat mint segítettek egymáson, ha a brigádban valamelyik társuk nehéz helyzetbe került, vagy ép­pen házat akart építeni. • A brigádnaplókban rögzített vállalások között találjuk az egyén kulturális felemelkedésé­re, a tanulásra tett felajánláso­kat. Ma már igen sok brigád vállalásai között csupán azért nem találunk olyan pontot, hogy elvégezzük a 8. osztályt, mert már valamennyien befejezték ál­talános iskolai tanulmányaikat. Olyasmit viszont egyre többet olvashatunk hogy magasabb szintű szakiskolába iratkoznak be. Ily módon fejlődik, kovácso- lódik ki a szocialista embertí­pus, s hasznosítja képességeit a termelésben, a társadalom alakí­tásában. És a munkáskollektívák érdeme, hogy abban az időszak­ban sem kedvetlenedtek el ami­kor a gazdasági vezetők még nem törődtek eléggé mozgalmuk­kal, fejlesztését, támogatását leg­feljebb csak szakszervezeti fel­adatnak tartották. Az üzemek politikai vezetése — a párt- és a szakszervezet — természetesen soha nem hagyta magára a szo­cialista munkaverseny élgárdá­ját. Ennek köszönhető, hogy ma már alig van gazdasági vezető, amelyik ne fordítana kellő gon­dot a szocialista brigádokkal va­ló foglalkozásra. • A kedvező légkör azután újabb értékes mozgalmak me­legágyává vált. Egyre terebélye­sedik a Dolgozz hibátlanul moz­galom. Rózsa Imre, a Zománc­ipari Művek kecskeméti gyár­egységének szocialista brigádve­zetője pedig ezúttal arról szá­molt be, hogy üzemükben újabb versenyforma született a kiváló művezetői cím megszerzésére. Czun.vi László, az Alföldi Cipő­gyártól elmondta, hogy náluk is lejárt a sablonos vállalások kora, mert a gyár vezetősége konkrét — a termelési terveknek megfe­lelő — feladatokkal bízza meg a brigádokat. Cseh László, a Bács megyei Állami Építőipari Válla­lat többszörös szocialista brigád­vezetője hangsúlyozta, hogy a brigád csak akkor érdemes a szocialista címre, ha többet nyújt, mint amennyi a fizeté­sért járó kötelezettsége. Hosszan folyt a vita, ez a ta­nácskozás azonban nem korlá­tozta tevékenységét, csupán az eredmények értékelésére, a fel­adatok és gondok megbeszélésé­re. Felhívással fordult a megye valamennyi szocialista címért küzdő brigádjához, amelyben programot adott a Központi Bi­zottság emlékezetes 1972. novem­beri és a megyei pártbizottság 1973. februári határozatainak maradéktalan végrehajtására. • A felhívás megállapítja, hogy a szocialista brigádmozga­lom átfogja az építőmunka szin­te valamennyi területét. Legna­gyobb tömegét a munkások al­kotják, ám egyre jobban bekap­csolódnak a mozgalomba a mű­szaki értelmiségiek és más dol­gozó rétegek is. Különösen ör­vendetes hogy 19 ezer nő és 16 ezer fiatal fejt ki a brigádokban társadalmilag hasznos tevékeny­séget. Az első pont hangsúlyozza, hogy a szocialista brigádok min­denek előtt segítsék a termelést, a gazdálkodás hatékonyságának javítását. Ez ugyanis a magasabb életszínvonal, a növekvő szociá­lis, kulturális, egészségügyi igé­nyek kielégítésének az alapja. Rámutat arra hogy a Dolgozz hibátlanul mozgalmat általános­sá kell tenni a rhegyében és a szocialista kollektívák tekintsék programjuknak a gyári márka hírnevének megteremtését. A következő pont a szakmai mű­veltség növelésére, a politikai látókör szélesítésére hívja fel a figyelmet. Javasolja, hogy a jö­vőben váljék általános célkitű­zéssé az általános iskola befeje­zése. A brigádok tagjai vállalja­nak szerepet a politikai és tu­datformálásban, munkahelyükön és lakóhelyükön egyaránt. A szo­cialista munkakoLlektívák eddig is jelentős részben vették ki ré­szüket a társadalmi munkából — folytatódik a felhívás. — Er­re továbbra is szükség van. A testvéri népek megsegítésére, a vállalati, lakóhelyi szociális, egészségügyi és kulturális intéz­mények fejlesztésére vállaljanak önkéntes műszakokat, társadal­mi munkát. • Természetesen a szocialista brigádmozgalom elvárja az irá­nyító gazdasági és társadalmi szervektől, hogy a jövőben — ér­demeiknek megfelelően — növe­kedjék a brigádok tagjainak anyagi és erkölcsi elismerése. Tudassák velük, milyen többlet­eredményt várnak tőlük és azok teljesítése esetén milyen elisme­résben részesülnek. Ugyanakkor a felhívás arra inti a szocialista brigádtagokat, hogy harcoljanak az egyenlősdi elosztás ellen. A tanácskozás résztvevői végül arra kérték a szakszervezeteket, legyenek segítségükre döntéseik és a felhívás széles körű ismerte­tésében. Szilárd meggyőződésük ugyanis, hogy a szocialista bri­gádok a termelésben való foko­zottabb helytállással, a mozga­lom szocialista vonásainak fej­lesztésével egész népünk további boldogulását szolgálják. Nagy Ottó Az élet nélkülözhetetlen elemei Magnéziumra szükségünk van, de arzénre nincs Abból a három alapvető és egyetemleges téglából, amelyet a proton, a neutron és az elektron alkot, a természet 90 állandó ele­met hozott létre. Közvetlen pár­huzamot vonhatunk az elemekés az orvosságok között: legnagyobb részük semmire sem szolgál. Vagy legalábbis nem az élőlényeknek valók. Meglepő, hogy az élő anyag, amely 99 százalékban a szén—hidrogén—oxigén—nitrogén láncra épül, nem lehet meg mint­egy 20 egyéb elem nélkül, bár elegendő, ha ezekből akárcsak minimális menyiség is van jelen. Azonnal leszögezzük, hogy ezek az elemek nem nemesfémek, vagy értékes fémek: az arany például nélkülözhetetlen a gazdasági élet­ben. az állatok életében viszont teljesen felesleges. A réz, a ko­balt, a mangán, vagy a vanádium nélkül azonban az állat menthe­tetlenül elpusztul. A bökkenő az, hogy bár ezek az elemek nélkü­lözhetetlenek az élő szervezet számára, mégsem tudjuk ponto­san, milyen szerepet játszanak az élet mechanizmusában. Ez meg­lehetősen kényelmetlen dolog ko­runkban, amikor a különböző újabb és újabb vegyi termékek egyre nagyobb mértékben veszé­lyeztetik a bioszférát. Mint tudjuk, a fémionok va­lamennyi biológiai ciklusban alapvető szerepet játszanak, bár ennek a szerepnek pontos miben­létét még nem minden esetben ismerjük. És ebből következik az a fatális tény, hogy nem ismer­jük a biológiai sorsunkat irányí­tó vegyi folyamatok nagy részét sem. A kutatók most igyekeznek pó­tolni ezt a hiányosságot, meg­próbálják kimutatni, hogy az új fémvegyületek közül melyek bi­zonyulnak káros hatásúnak. A biológusok és vegyészek hosszú idő óta igyekeznek megérteni, miért van az, hogy az élő anya­gok kiválasztanak bizonyos ele­meket és elhagynak másokat? Nyilvánvaló, hogy a földkéreg és a légkör hozzájárul ennek a vá­lasztásnak a kialakulásához; az élő sejt csak könnyen és nagy mennyiségben hozzáférhető ele­mekre épülhet. Meg kell jegyeznünk, hogy a 99 százalékban héliumból és hid­rogénből álló naprendszerből le­szakadt Föld kérge mindössze 2 százalékban tartalmaz héliumot és hidrogént. Az élő anyagnak tehát a nagyobb mértékben ren­delkezésre álló elemekből (oxi­gén, mész vagy nátrium) kellett választania. A fém, vagy fémtar­talmú anyagoknak, amelyek ön­magukban vajmi ritkán találha­tók, van egy nagy erényük: bő­ségesen találhatók a tenger vi­zében. Minthogy az élet az óceánok vizében született meg, egyáltalán nem meglepő, hogy az emberi test atomjainak 89 százalékát hidrogén és oxigén alkotja. Még­pedig legnagyobb részt víz for­májában. Az élet nélkülözhetet­len alapfeltétele a víz és a föld­kéreg összetételét ismerve kije­lenthetjük, nincs még egy olyan vegyület, amely a vizet pótol­hatná. Az emberi test 63 százalékát hidrogénatomok, 25,5 százalékát oxigénatomok, 9,5 százalékát pe­dig szénatomok alkotják. Vajon miért van az, hogy a természet ezt az utóbbi, viszonylag ritkán előforduló elemet választotta a szilícium helyett, amely a föld­kéregnek 28 százalékát alkotja, tehát a szénnél 150-szer nagyobb arányban található? A szilícium több közös tulaj­donságot mutat a szénnel. Két lényeges pont azonban elválaszt­ja a széntől: egyfelől a kivétele­sen stabil széngáz, amely köny- nyen oldódik a vízben és mégis mindig egyetlen molekula formá­jában marad meg; másfelől pe­dig a szénnek az az egyedülálló tulajdonsága, hogy hosszú, 5—6 tagú láncolatot is képes alkotni. Ez a magyarázata a millió szám­ra található szerves vegyületek- nek. Ezzel szemben a szilícium nem oldódik a vízben és viszony­lag rövid vegyi láncolatokat ké­pes csak alkotni. Szinte végte­len kapcsolatokat képes létesíte­ni az oxigénnel (szilikonok). Vegyük most sorra, melyek azok az elemek, amelyek eleve ki vannak zárva az élő anyagok­ból. Mindenekelőtt a nehéz szin­tetikus atomok, amelyek termé­szetes állapotban nem fordulnak elő. Ezután — magától értetődően — következnek a radioaktív fé­mek. Majd a közömbös gázok következnek: hélium, neon, ar­gon, kripton, xenon és radon. Végül le kell számítanunk 24 ele­met. amelyek túlságosan ritkán fordulnak elő, mint például az ozmium típusú nehézfémek, vagy a mérgező anyagók, mint például a higany, vagy az arzén. A 90-ből tehát 38 elem eleve nem alkal­mas az élő anyagok számára. Marad 52, amelyekről feltéte­lezhetjük, hogy az élő anyag is felhasználja őket. Ezek közül hat elem — szén, oxigén, hidrogén, nitrogén, foszfor és kén — adja az élő gépezet elemi összetevői­nek alapját. Ezek az összetevők: aminósavak, cukrok, zsírsavak, nukleinsavak, purinok és pyri- midinek. összességében véve az élő anyag 99,99 százalékát alkotó 11 elem fogyó sorrendben a követ­kező: hidrogén, oxigén, szén, nit­rogén. mész, foszfor, klór, kálium, kén, nátrium és magnézium. Az első négy elem alkotja az élő anyag 99,4 százalékát, az összes többi pedig a fennmaradó 0,6 százalékot. A rendkívül alacsony százalékarány ellenére ezek az elemek nélkülözhetetlenek az élő szervezetben. Korunkban éppen ezeknek a csak nyomokban je­lentkező * fémeknek a többsége szolgáltatja az enzim-, vagy pro­teinkutatás alapját. Az enzimek és a proteinek — mint tudjuk — olyan létfontosságú funkciót töl­tenek be. mint a hemoglobin­vagy mioglobintermelés. Előfordul azonban, hogy bizo­nyos anyagokról tudjuk, hogy lé­nyegbevágó szerepet játszanak az élő szervezetben, mint például a jód a pajzsmirigyhormon-terme- lésben, azt azonban nem tudjuk, hogyan befolyásolja a hormonte­vékenységet. A háború előtt egy amerikai kutatócsoport felfedezte a réz, a cink, a máhgán és a kobalt hasz­nos tulajdonságait. Napjainkban a kaliforniai Klaus Schwarz pro­fesszor mutatta ki, hogy újabb négy elem, a fluor, a szilícium, az ón és a vanádium is felsora­kozik az élő szervezet számára fontos elemek közé. A floridai Karl Frieden professzor és kuta­tócsoportja kimutatta, hogy rend­kívül finom kölcsönhatás van a szervezetben jelenlevő különböző fémek és adagolásuk között. Ki­mutatták például, hogy a réz feltétlenül szükséges a vas anyagcseréjéhez, de a réz akció­ját semmiképpen sem szabad a cink, vagy a molibdén túlzott adagolásával akadályozni. A világszerte folyó sokrétű ku­tatás ismételten bizonyítja, hogy nagyon sok tennivalónk van még a biológiai kutatás területén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom