Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-03 / 78. szám

4 • PETŐFI NÉPE • im április S. Ä közös munka rangja • A ház, amelyet a brigád Samu Bálintnak épített. A dunavecsei Űj Élet Terme­lőszövetkezet majorjában több frissen készült épület látható: kukoricatároló, egy százvagonos magtár, borjúistálló és a korsze­rűsített csibenevelő telep. Mind­ez egyetlen esztendő „termése”. Dicséretes gyorsaság, joggal ille­ti elismerés a közös gazdaság építési részlegének dolgozóit. Némedi Miklós tsz-elnök és Németh János párttitkár társa­ságában a Petőfi nevét viselő kőműves szocialista brigádhoz látogatunk. E kis létszámú közös­ségnek különösen jelentős szere­pe volt az említett létesítmények megvalósításában. Balázs Mihály brigádvezetővel a naplóban la­pozgatunk. Néhány oldal még üres ugyan, de így is nyomon követhető a brigád rövid króni­kája. — Ügy tudjuk, hogy csak egy év óta dolgoznak együtt? — Igen, tavaly február óta. Ennek] ellenére úgy érezzük, mintha már éveket tudnánk ma­gunk mögött. Hatan kezdtük, de közben egy munkatársunk elköl­tözött, egy pedig másik munka- területre került. A szövetkezet vezetőségével egyetértésben, most öt új tagot keresünk. — Milyen feltételeket állítanak az újak elé? — A mérce: becsületes, kitartó munka és a ráadások. Hogy mi­féle ráadások? Társadalmi mun­ka. önképzés és emberség. Ezek­41 Balázs Mihály brigádvezető. (Malinak Árpád felvételei) • Idős Andriska János. tői lehet egy brigád több mint a másik. — Egy év alatt teljesítették a szocialista cím elnyerésének fel­tételeit. Melyik akció „hozta” a legtöbb pontot? Balázs Mihály kiemel egy fény­képet a brigádnaplóból. Kis lakó­házat ábrázol — egyszerű, taka­ros épület. Lakója Samu Bálint, a szövetkezet nyugdíjasa, őrajta segített a brigád. — Ennek a kis háznak a meg­építésére a szövetkezet társadal­mi szerveinek javaslata nyomán vállalkoztunk. Először csak fel­újításról volt szó. Nézegettük a házat, hogy mit is kellene csi­nálni. Bizony, elég rozzant álla­potban volt. Amikor a tsz veze­tősége bejelentette, hogy előte­remtik a szükséges építőanyagot — mi is döntöttünk: nem javí­tást végzünk, hanem Samu Bá­lintnak új lakást építünk. A legtöbb pontot eredménye­ző házat egy hónap alatt fel­építették Balázs Mihályék — munkaidőn kívül, s egyénenként mintegy 45—50 társadalmi mun­kaórát teljesítettek. Ez volt a brigád igazi főpróbája. Idős Andriska János brigádtag egy­szerűen fogalmaz: — Szerintem az a legfonto­sabb, hogy valamennyien érez­zük — szocialista brigád va­gyunk. És ebben a többlet is benne van, az, hogy nem is va­gyunk akármilyen munkásem­berek. A párttitkártól megtudjuk, 0 Bősza Mihály. hogy a brigád tagjai öt előadás­ból álló sorozaton vettek részt. A téma: a korszerű anyagok al­kalmazásának lehetőségei a me­zőgazdasági építkezéseknél. Ér­dekes, új ismeretekkel gazda­godtak. Egyik-másik elgondolást már a következő munkánál, a gyakorlatban is kipróbálják. A beszélgetés végén szóba ke­rül az anyagi és erkölcsi elisme­rés. Elégedettek. Az évi 30 ezer forintos átlagjövedelem mellett figyelemre méltó kiegészítést je­lentenek a szövetkezet által pat­ronált és ajánlott ingyenes kul­turális rendezvények, kül- és belföldi kirándulások is. A bri­gádvezető éppen most mehetne egyhetes jugoszláviai jutalom­kirándulásra, de az időpont nem jó, mert egy sokkal fontosabb dolog előtt áll: felesége kisbabát vár. Erkölcsi megbecsülés? Balázs Mihály, idős Andriska János, Bósza Mihály és Sebestyén Gyu­la számára ezt a szocialista cím birtoklása jelenti. E sorok írója arra keresett vá­laszt, hogy el tud-e jutni egy kőművesbrigád egy év alatt a szocialista címig? Balázs Mihá­lyék példája bizonyosság rá, hogy — igen. Mert nem az együtt dolgozás időtartama, hanem az emberek akarata, s az őket segí­tő és ösztönző feltételek adják az igazi lehetőséget. / Szabó Attila 0 Sebestyén Gyula. f AZ ÜGYÉSZ TOLLÁBÓL Üzemi baleset - kártérítés A Munka Törvénykönyve sze­rint a vállalat vétkességére te­kintet nélkül felel a dolgozót munkaviszonya keretében ért balesetért. Ez azt jelenti, hogy köteles megtéríteni azt a kárt, amely a dolgozó életének, testi épségének a munkaviszony ke­retében történt megsértésével keletkezett. A vállalatnak, mun­káltatónak az üzemi balesetért való felelőssége vétkességre te­kintet nélkül fenn áll azon az alapon, hogy a baleset a mun­kaviszony keretében történt. E felelősség alóli mentesülésnek csak igen szűk körben van he­lye, s ez a körülmény arra ser­kenti a munkáltatókat, hogy a munka biztonságosabb végzésé­hez szükséges feltételeket meg­teremtse, a dolgozókat viszont arra, hogy bizonyos, az alábbi­akban ismertetendő esetekben a kárt egészben vagy részben ma­guk viseljék. A megyei főügyészség a közel­múltban egy év adatai alapjáp elemezte az üzemi balesetből eredő munkaügyi kártérítési pe­rekben folytatott gyakorlatot. Szembetűnő, hogy a vállalati munkaügyi döntőbizottságok által hozott határozatok túlnyo­mó többségét a dolgozók támad­ták meg, az ellen fellebbeztek. Az így járásbíróságok elé került határozatok kétharmadát viszont a bíróság a dolgozók javára megváltoztatta. Miből fakad a vállalati döntőbizottságok és a bíróságok gyakorlata közötti el­térés? Elsősorban annak megítélése okoz gondot, hogy a kártérítési felelősség alól mikor mentesül a vállalat? A Munka Törvény- könyve szerint a munkáltató csak akkor mentesülhet, ha bi­zonyítja, hogy a balesetet mű­ködési körén kívül eső elhárít­hatatlan ok, vagy kizárólag a károsult dolgozó magatartása okozta. Ezzel szemben a válla­lati döntőbizottságok gyakran azzal utasították el a panaszt, hogy a vállalatot felelősség nem terheli, mert vétlen. A bíróságok viszont helyesen érvényesítették azt a szabályt, hogy a felelős­ség objektív jellegű, tehát mind­egy, hogy a vállalat vétkes volt- e vagy sem. Mielőtt megvizsgálnánk, hogy mikor mentesül a vállalat a fe­lelősség alól, tisztázzuk „a mun­kaviszony kerete” kifejezés tar­talmát. Ez mindenekelőtt azt fejezi ki, hogy érvényes munka- viszony szükséges, továbbá, hogy a tevékenység, amelynek során a dolgozót baleset érte, ebből a munkaviszonyból eredő köteles­sége teljesítése során történjen. Értelemszerűen tehát, ha a dol­gozó bizonyítja, hogy sérülését a munkaviszony keretében szen­vedte, a vállalat kártérítési fe­lelőssége megállapítható. Mikor mentesül a munkáltató a felelősség alól? Erre csak ak­kor kerülhet sor, ha a vállalat bizonyítja, hogy működési kö­rén kívüli elháríthatatlan ok, vagy a dolgozó magatartása okozta a balesetet. Mindenre ki­terjedő iránymutatást nem le­het adni arra, hogy a balesetet előidéző ok mikor esik a válla­lat működési körén kívül, ezért ezt minden esetben vizsgálni kell. Gyakori, hogy a munka- viszony keretét és a működési kört a vállalati munkajogi ügy­intézés során helytelenül értel­mezik. Előfordult például, hogy annak a dolgozónak, aki az öregségi nyugdíj intézéséhez Szükséges ibatokért a vállalati irodába ment, a lépcsőn meg­csúszva eltört a lába. Kártérí­tési igényét azzal utasították el, hogy ez a baleset nem a mun­kaviszonyból eredő kötelessége teljesítése közben érte. A Leg­felsőbb Bíróság viszont leszö­gezte, hogy a dolgozó igénye jo­gos, mert a munkaviszonyán alapuló jogok érvényesítése vé­gett járt el, amikor balesetet szenvedett. Más esetben viszont a döntő- bizottság helyt adott a dolgozó kártérítési igényének, noha az illető a város más területén, egy másik vállalat telephelye előtt csúszott el és szenvedett láb­törést. Igaz, hogy ebben az eset­ben az illető a munkaviszony keretében járt el, de a baleset a vállalat működési körén kí­vül történt és elháríthatatlan ok játszott közre. Így a munkáltató felelősségét helytelenül állapí­tották meg. (Meg kell jegyezni, hogy a működési kör nem korláto­zódik kizárólag a vállalat telep­helyére, mert az azon kívül vég­zett munka — például gépko­csivezetés — során történt bal­esetért is felelhet a vállalat). Amint említettük, a munkál­tató teljes mértékben mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a balesetet kizárólag a dolgozó magatartása okozta. De a vállalat mentesülésének fel­tétele ebben az esetben is, hogy a magatartás, illetve az abból eredő baleset a munkáltató ré­széről elháríthatatlan volt. Pél­dául: teljesen mentesül a mun­káltató, ha a dolgozó hirtelen megszédül a gép mellett és így szenved balesetet, s az illetőnek korábban ilyen panaszai nem voltak. Gyakori azonban, hogy a dolgozók figyelmetlensége, ügyetlensége, az óvórendszabá­lyok megszegése okoz balesetet. De ez nem jelenti, hogy itt ki­zárólag a dolgozó vétkes. A Legfelsőbb Bíróság iránymuta­tása alapján kialakult ítélkezési gyakorlat szerint nem mentesül a munkáltató akkor sem, ha a dolgozó megszegi ugyan az óvó­rendszabályokat, de ez a válla­lat tudtával, hallgatólagos bele­nyugvásával történik. Olyan esetben, Ha a vállalat nem tudja magát menteni a fe­lelősség alól, de megállapítható, hogy a baleset bekövetkezésé­ben a dolgozó is vétkes — kár- megosztásra kerülhet sor. Ilyen­kor a kárviselés arányát az dön­ti el, hogy a sérült közrehatása milyen mérvű volt. Vizsgálni kell azonban azt is, hogy a bal­eset bekövetkezésében a vállalat maga is vétkesen közrehai,ott-e? Ugyanis, ha a munkáltató az óvórendszabályok elhanyagolá­sával, az ellenőrzés elmulasztá­sával, a munka szervezetlensé­gével stb. maga is közrehatott a baleset megtörténésében, akkor a dolgozó vétkes magatartásá­nak súlya lényegesen csökken, s ez kihat a kármegosztás ará­nyára is. Ha kizárólag a munkáltató a felelős — a dolgozó halála ese­tén a hozzátartozóknak — kö­teles megtéríteni a teljes vagyo­ni kárt. az elmaradt jövedel­met, a dolgokban keletkezett károkat, továbbá a balesettel kapcsolatos költségeket. Gyako­ri, hogy az elmaradt munkabér megállapításánál az átlagjöve­delmet helytelenül állapítják meg. Az átlagkereset — a jog­szabály szerint — a bérköltség és a részesedési alap terhére ki­fizetett minden juttatás, kivéve a szociális juttatásokat. Ameny- nyiben a jövedelemkiesés tartós — havi járadékot kell megálla­pítani. Az üzemi balesetet szenvedett dolgozó kártérítési igényét a vállalat, üzem igazgatójához történő bejelentéssel érvényesít­heti. Ha a megállapított kárté­rítéssel nem ért egyet, a válla­lat munkaügyi döntőbizottságához fordulhat. Ennek határozata el­len mind a munkáltató, mind pedig a dolgozó a munkaügyi bírósághoz fordulhat. A munka­ügyi bíróság ítélete ellen továb­bi fellebbezésnek van helye, amelyet a megyei bíróság bírál el. Dr. Kerék Lajos a megyei főügyészség csoportvezető ügyésze ERŐMŰ A 68-IK SZÉLESSÉGI FOKNÁL Átadták a sarkkörön túűi Taj- mir-félszigeten épülő Uszty- Hantajkai vízierőmű hetedik, már ipari méretekben termelő aggre- gátját. Ezzel a világ legészakibb fekvésű vizierőművének össztel­jesítménye elérte a 441 ezer ki­lowattot. Az új erőmű több mint 2 milliárd kilowattóra energiát termel majd. A Hantajka folyó partjánál termelt elektromos áram ércbá­nyákat és a norilszki bányászati­kohászati kombinátot, a Jenyiszej torokolatvidékén épült északi ki­kötőt, Dugyinkát, a talnahi gaz­dag réz- és nikkedbányákat, va­lamint a Tajmir-félszigeten épült geológus-, bányász-, halász-, és rénszarvas-tenyésztő települések szükségleteit látja el. A vízierőmŰ-építők és az ener­getikusok tundrán nőtt települése — Sznyezsnogorszk — főutcáját emlékeztetőül „68-dik szélességi fok” névre keresztelték. Márpe­dig ez több napos hóviharokat, dühöngő szeleket, 60 fokot is el­érő fagyot, nyáron pedig 30 fo­kos hőséget jelent. Ez az első vízierőmű az örök fagy birodal­mában ! ' Létrehozásához rendkí­vüli mérnöki megoldásokra volt szükség. A szórt kövekből emelt zárógátat alagutak kötik össze a 40 méter mélyen a sziklába vájt gépteremmel. Speciális fagyálló betonfajtákat dolgoztak ki és al­kalmaztak. Nem véletlen, hogy az amerikai kollégák elismerés­sel adóznak az örök fagy biro­dalmában elért szovjet építőipari sikereknek, s mint mondják: a szovjet mérnökök náluk is előbb­re tartanak ezen a területen! GÁL SÁNDOR: 25. AGGÓDIK A HIVATAL Miután több példán láttuk, hogy meglehetősen elszaporod­tak a bűnözők, paráznák, házas­ságtörők, istenkáromlók, rablók, tolvajok Kecskeméten és a kör­nyékén, tekintsünk meg egy olyan előterjesztést, amelyet a Fiskalisi Hivatal küldött 1823- ban a cúriához, s amelyből — mintha csak valamiféle kora­beli filmet látnánk — világosan kitűnnek a közállapotok az 1800-as évek Kecskemétjét ille­tően. „Felvéttetvén a Fiskálisi Hi­vatalnak folyó esztendei április hava 7-dikén tartott Uriszéknek meghagyásából a Criminális Ju­risdictio (büntetőbírói joggya­korlat — G.S.) körül a jelenvaló időkben található hiányosságok­ról, s rövidségekről való tudósí­tása és véleménye, melyben a következők terjesztettek elő: 1. Minekutánna a gonosztévők és gonoszságok egyáltaljában és felette szaporodónak, különösen pedig a rablások és tolvajlások kitanult mesterséggel gyakorol- tatának, de nem különben a fajtalan élet is majdnem közön­ségessé kezdene lenni, hogy a szabad személyek bérelt házak­ban folytatják buja mesterségü­ket, erre nézve oda járulna a Fiskálisi Hivatalnak véleménye, hogy: a) A legczégéresebb zsiványok és gonosztevők többnyire pász­toremberek lévén, akik a pusz­taságon mintegy gyakorolják magukat a gonosz tettekben. Ha ezek egyszer bípói ítélet által a pásztorságtól eltilttatva voltak, más nemű szolgálatra és mun­kára szofíttassanak. Aki pedig az ilyes gazembert szolgálatjába fogadja, büntetésre szoríttasson. b) Minthogy a pusztákon min­den cserénynél öt, sőt hat se- rénjr és kiválogatott nyerges lo­vakat találhatunk, melyeken a pásztorok a rablásokat és lopá­sokat rendkívül való sebesség­gel véghezvivén, tetteiknek ki­nyomozását csaknem lehetetlen­né tevék. Ezen oknál fogva csak egyedül egy taligás lónak tartása engedődne meg, melyen a pásztorok eleséget hordanának maguknak. 2. A fajtalah élet meggátlásá- ra pedig, minthogy Kecskemé­ten majdnem minden bormérő helyen két, s három szabad sze­mélyek tarttatnak, akik testek­kel kereskednek, sőt ezek a faj­talan élet folytatására házakat bérelnek és szolgálat nélkül él­nek, gyakran ragadó nyavalyá­ba esvén, másokat is megron­tanak. Azok pedig, akik vélek gyönyörködnek, többnyire gaz­dáiktól lopott holmikkal tartják és ruházzák azokat. Ezen tárgy­ra nézve oda jönne a Fiskálisi Hivatal véleménye, hogy: a) Mindazok, akik a fajtalan személyeknek lakást adnak há­zaiknál, különösen olyan kocs- márosok, akik szükségeken fejül ilyen személyeket tartanak, büntetés alá vétessenek. b) Minthogy sok cselédek mo­sónők színe alatt tarttatnak ágyasokat, minden gazda mosas­son önnön szolgáira házainál. c) A fajtalan személy utca­seprésre. vagy közönséges szé­gyennel járó közmunkára szo­ríttasson. d) A fonyás színe alatt béjövő tót lányok, akik többnyire faj­talanságra adják magukat, el­végezvén munkájokat, hazájok- ba vissza utasíttassanak. . e) S végezetül, hogy az esmér- tebb fajtalan személyek a hely­béli chyrurgus által több ízben megvizsgáltassanak.” A rendkívül érdekes doku­mentum sok tekintetben elgon­dolkoztató megállapításokat, ja­vaslatokat tesz. Mert igaz, hogy már Mária Teréziának (1740— 1780) volt egy rendelete, amely­ben megtiltotta juhásznak, gu­lyásnak a hátasló tartását, s lova egyedül a csikósnak lehe­tett. Ez azonban csak írott sza­bályzat maradt, soha nem tar­tották be. Hiszen a juhásznak ló kellett ahhoz, hogy ha viszik a birkáikat, utolérje, vagy leg­alább üldözze a tolvajt. Sza­márral ezt képtelenség és nevet­ség lett volna. A gulyásnak szintén ilyen célból kellett a nyerges ló, amit éppen a gazdá­jától kapott, hogy jobban ügyel­hessen a marhákra. A „fajtalan élet” pedig csak akkor volt bűn a kocsmárosok esetében, ha „szükségeken fe­jül” tartottak ilyen személyeket. A cseléd azonban, aki mósóné színe alatt vett magához vala­kit, már vétkes volt, s a felter­jesztés után vagy feleségül vet­te az illetőt, vagy ha ezt nem tehette, mert más volt asszonya, kénytelen volt ura mosónéjával mosatni. Az is furcsa, hogy a tót lányokat, miután elvégezték munkájukat, hazatoloncolták, de az „esrnértebb fajtalan szemé­lyek” folytathatták mesterségü­ket, csupán a chyrurgusnak akadt velük dolga. A közállapotokhoz hozzá tar­tozik még — meglehetősen is­mert tény, — hogy Kecskemé­ten gyakori volt a tűzvész. A gyújtogatót pedig — ha elfog­ták — kivégezték. Következik: Ostobául pipázván. 0 Mozgó deres.

Next

/
Oldalképek
Tartalom