Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-03 / 78. szám
1913. április 3. • PETŐFI NÉPE • 3 A MINISZTERTANÁ CS HATÁROZATA a Magyar Népköztársaság Állami Díja és a Kossuth-díj 1973. évi adományozásáról A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Magyarország fel- szabadulásának 28. évfordulója alkalmából a szocialista társadalmi rend építéséért folyó tevékenység során elért nagy jelentőségű tudományos, termelési, gyógyítási, pedagógiai és népművelési eredményeik elismeréséül az Állami Díj I. fokozatával tünteti ki • Csanádi György Kossuth-díjas akadémikust, a Budapesti Műszaki Egyetem tanárát, közlekedés- és postaügyi minisztert a közlekedéstudomány elméleti fejlesztéséért és annak a gyakorlatban való elterjesztéséért, Csáki Frigyest, az Akadémia levelező tagját, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárát az automatizálási tudományág elméleti műveléséért, Fejes Tóth László Kossuth-díjas. akadémikust, a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Kutató Intézetének igazgatóját a diszkrét geometria területén kifejtett alapvető munkásságáért, Lovai Istvánt, a Mecseki Szénbányák Kossuth Bányaüzeme csapatvezető vájárát a termelésben 15 éven át elért kiváló eredményeiért, Radó Sándor Kossuth-díjast, a földrajztudományok doktorát, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium önálló kartográfiai osztályának vezetőjét egész életműve elismeréséül, Somos András Kossuth-díjas akadémikust, a Kertészeti Egyetem rektorát a zöldségtermesztésben elért tudományos eredményeiért, egyetemi oktatói tevékenységéért. Az Állami Díj megosztott I. fokozatával tünteti ki az új, egységes 200-as autóbuszcsalád tervezésében, fejlesztésében és gyártásában végzett munkásságukért Mádéfalvi Kornél gépésztechnikust, az IKARUS székesfehérvári gyáregysége főkonstruktőrét, Székely László, Szűcs László és Szúnyogh László oki. gépészmérnököt, Mares Gyula és Kelemen Pál gépészmérnököt termelési eredményeikért, Zofcsák Mihály lakatost, a Diósgyőri Gépgyár kábelgyártó gyáregysége „Lenin” szocialista brigádjának vezetőjét és a brigád öt tagját. Az Állami Díj II. fokozatával tünteti ki Arató Attilát, a Hajdú-Bihar megyei könyvtár igazgatóját, Barta Györgyöt, az Akadémia levelező tagját, az Eötvös Loránd Tudományegyetem geofizikai tanszéke tanszékvezető egyetemi tanárát, Csomós Gézát, az Ózdi Kohászati Üzemek acélmű gyárrészlege fő- olvasztárát, Geszti P. Ottó oki. gépészmérnököt, az Akadémia levelező tagját, a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki kára dékánját, Kerényi A. Ödön gépészmérnö- - köt, a Magyar Villamosművek Tröszt vezérigazgató-helyettesét, Király István Kossuth-díjas irodalomtörténészt, az Akadémia levelező tagját, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárát, Komlós Aladár címzetes egyetemi tanárt, az irodalomtudományok doktorát, Tamás Lajos akadémikust, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete igazgatóját, Makai Endrét, a matematikai tudományok doktorát, a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Kutató Intézete osztályvezetőjét, Miskolczy Dezső akadémikust, nyugalmazott egyetemi tanárt, Perényi Imre építészmérnököt, a műszaki tudományok doktorát, a Budapesti Műszaki Egyetem rektorát, dr. Petri Gábort, az orvostudományok doktorát, a Szegedi Orvostudományi Egyetem I. sz. Sebészeti Klinika tanszékvezető egyetemi tanárát, Pungor Ernőt, az Akadémia levelező tagját, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárát, dr. Schönfeld Rózsit, a Magyar Népköztársaság érdemes orvosát. Az Állami Díj megosztott II. fokozatával tünteti ki dr. Bán Ákost, a műszaki tudományok kandidátusát, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgató-helyettesét, dr. Dank Viktort, a műszaki tudományok kandidátusát, Bánki Ferenc villamosmérnököt, Binder Gyula vegyészmérnököt, Bogdány János villamosmérnököt, Iványi Gyula villamosmérnököt, Lukács József villamosmérnököt, Sándory Mihály villamos- mérnököt, a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézete tudományos igazgató- helyettesét, Ganzler Gézát, az Űjfehértó-Va- das tanyai általános iskola vezető tanítóját, Ganzler Gézánét, az iskola tanítóját, Homonnai János tűzikovácsot, a MÁV Szolnoki Járműjavító Üzem „Vörös Október” tűzikovács szocialista brigád vezetőjét és a brigád három tagját. Széli Andrást, a Balatonboglá- ri Állami Gazdaság igazgatóját, Lakatos András kertészmérnököt, a gazdaság igazgatóhelyettesét, Sós Árpád gépészmérnököt, a gazdaság gépesítési főmérnökét, Micheller Jánosné keresztcsé- velőt, a Magyar Posztógyár „Bagi Ilona” szocialista brigád vezetőjét és a brigád nyolc tagját. dr. Molnár József oki. vegyészt, az Egyesült Izzó műszaki igazgatóhelyettesét, Ortó Józsefet, oki. gépészmérnököt, az Egyesült Izzó technológiai fejilesztés vezetőjét, Oldal Endre oki. vegyészt, az Egyesült Izzó vákuum- technikai l&boratóriuma vezetőjét, Demeter Károly oki. fizikust, az Egyesült Izzó főosztályvezetőjét, Szabolcsi Gertrúdot, az Akadémia levelező tagját, a Magyar Tudományos Akadémia szegedi biológiai központi biokémiai intézet tudományos tanácsadóját, Sajgó Mihályt, a biológiai tudományok kandidátusát, Dévényi Tibort, a biológiai tudományok doktorát. Az Állami Díj III. fokozatával tünteti ki Csikós Béla gépészmérnököt, az Országos Villamostávvezeték Vállalat műszaki igazgatóhelyettesét. Dr. Feil Györgyöt, a Kulich Gyula ruhaipari szakközépiskola igazgatóját, Gáspár József vegyipari szakmunkást, a Kőbányai Gyógyszer- árugyár művezetőjét, Dr. Gzrő László építészmérnököt, a műszaki tudományok kandidátusát, az Országos Műemléki Felügyelőség tudományos munkatársát, . dr. Göcsei Imrét, a győri Zrínyi Hona Gimnázium tanárát, Hegyháti Alajost, a kömlődi foglalkoztató iskola és nevelő otthon igazgatóját. Jánossy Ferencet, az Országos Tervhivatal tervgazdasági intézete önálló csoportvezetőjét, Dr. Kovács Lajost, a kémiai tudományok kandidátusát, a Bu- dalakk Festék- és Műgyantagyár műszaki igázgatóhelyettesét, Pellády Lujzát, a budapesti ke- lenvölgyi óvoda vezetőjét, Pesti Lászlót, a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatok Trösztje vezérigazgatóját, dr. Petur Alajost, az Út, Vasútervező Vállalat szakági főmérnökét, dr. Réti Lajosnét, a Habselyem Kötöttárugyár vezérigazgatóját, Újvárosi Miklóst, a mezőgazdasági tudományok doktorát, a Magyar Tudományos Akadémia vácrátóti botanikai kutató intézete tudományos igazgatóhelyettesét, Uzsoky Miklós villamosmérnököt, a Magyar Tudományos Akadémia Automatizálási Kutató Intézete tudományos osztályvezetőjét, Varga József gépészmérnököt, a műszaki tudományok doktorát, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárát, dr. Váradi Imre oki. villamos- mérnököt, a Távközlési Kutató Intézet vezérigazgatóját. Az Állami Díj megosztott III. fokozatával tünteti ki Körtvélyes István vegyész- mérnököt, a Borsodi Vegyi Kombinát igazgatóját, Szénási Tibor vegyészmérnököt, a Tiszai Vegyi Kombinát igazgatóhelyettesét, Nagy Istvánt, a hajdúböszörményi Vörös Csillag Termelő- szövetkezet elnökét, Gál Sándort, a termelőszövetkezet fő- agronómusát. A tanyai lakosság művelődése érdekében kifejtett sokoldalú tevékenységért és pedagógiai munkásságukért Rézman Imrét, a Tiszakécske Űjbögi Általános Iskola tanárát, Rézman Imrénét, a Tiszakécske Űjbögi Általános Iskola tanítóját. Schmiedmayer Edét, a Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat szocialista brigádvezetőjét és .a brigád hét tagját. Virág Ferencet, az Eger— Gyöngyös vidéki Pincegazdaság „Kossuth” szocialista brigád vezetőjét és a brigád két tagját. Kossuth-díj I. fokozatával tünteti ki Juhász Ferenc Kossuth-díjas költőt. A Kossuth-díj % II. fokozatával tünteti ki Bortnyik Sándor Munkácsy-dí- jas festőművészt, a Magyar Népköztársaság kiváló és érdemes művészét, Horváth Terit, a Thália Színház Jászai-dijas színművészét, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét, Illés György Kossuth-díjas operatőrt, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanszékvezető tanárát, a Magyar Népköz- társaság kiváló és érdemes művészét, Jancsó Miklós Balázs Béla- díjas filmrendezőt, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét, Kállai Ferencet, a Nemzeti Színház Jászai-dijas színművészét, a Magyar Népköztársaság kiváló és érdemes művészét. Komlóssy Erzsébetet, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas magánénekesét^ Kurtág György Erkel-díjas , zeneszerzőt, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárát, Lehel Györgyöt, a Magyar ■Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara Liszt-díjas vezető karnagyát, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét, Lukács Miklós karnagyot, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető tanárát, a Magyar Állami Operaház igazgatóját, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét, Makk Károly Balázs Béla-dí- jas filmrendezőt, a Magyar Nép- köztársaság érdemes művészét, , Martyn Ferenc Munkácsy-dí- jas festő- és grafikusművészt, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét, Örkény István József Attila- díjas írót, Sánta Ferenc József Attila- díjas írót, Törőcsiic Marit, a Nemzeti Színház Jászai-dijas és Balázs Béla-díjas színművészét, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét, Varga Imre Munkácsy-dí jas szobrászművészt. A Kossuth-díj III. fokozatával tünteti ki Olsavszky Éva Jászai-dijas színművészt, a Kaposvári Csiky Gergely Színház tagját, Zsurzs Évát, a Magyar Rádió és Televízió Jászai-dijas rendezőjét, a. Magyar Népköztársaság érdemes művészét. Művészeti díjak A Minisztertanács határozatot hozott a Magyar Népköztársaság kiváló művésze és a Magyar Nép- köztársaság érdemes művésze kitüntető címek adományozásáról is. A Magyar Népköztársaság kiváló művésze cimmel tüntette ki Lakatos Vince filmrendezőt, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét. A Magyar Nép- köztársaság érdemes művésze címet kapta Galambos Erzsébet, a Fővárosi Operett Színház Já; szai-díjas színművésze, valamint Szántó Piroska Munkácsy-díjas festőművész is. Tegnap délután a Fészek klubban ünnepélyes keretek között adták át az idei művészeti díjakat. Ezúttal adták át a József Attila-díj ÍI. fokozatát Buda Ferenc költőnek. Álmaikat valóra váltják • Az öntözőfürtrendszer nyomásközpontjában. Kerekdomb — félreismerhetetlen üdülőkörzet, a vasúti töltés két oldalán. Az Új Élet Tsz központja — Ms ligeteivel, otthonosan elrendeződött épületeivel pompásan belepasszol az üdülőkörnyezetbe. Ügy kell kiválogatni, hogy az új házsorok, a strandfürdő, az ízlések és erszények szerint változatos hétvégi házak, kertek, termőföldek közt hol is kezdődik a gazdasági „szektor”, a major. A fák alatt — megszokásból, mert hiszen hol van még akkora árnyék — személyautók raja. Az egyik világos színű Zsigulit néhány fiatalerfiber vizitálgatja. Úgylátszik, ez a legújabb. Megbontjuk a déli csevegést, bemutatkozunk. A harmadik — jókötésű, feketebarna férfi, akivel kezet fogok, Lovas Péter ag- ronómus, az itteni 59-es számú választói körzet tanácstag-jelöltje. Pár perc múlva az egyik nép- telen irodahelyiség csendjében beszélgetünk. — Főagranómus? — írom nevét a noteszomba. Nevet. — Az azért nem .. . Egyszerű öntözési agranómus. „Egyszerű?” — Ott jártunk után pár napra helyezték üzembe a mintegy 30 milliós állami beruházással kiépített esőztető öntözőfürtöt, amely — kétharmad— egy harmad arányban — 1800 holdra adja az éltető vizet az Új Élet. iileve a Béke téesz földjeire. Ekkora öntözési rendszer szakmai gazdájának lenni ilyen fiatalon! Igaz, jó iskolája volt. A Szarvasi öntözési és Meliorációs Főiskolán végzett 1967-ben. A katonaság után — 1969. december 29-én állt itt munkába. — Mennyi idő kell egy pályakezdőnek, míg az iskolapad után feltalálja magát a gyakorlati tennivalók közt? — Attól is függ, hogy fogadják, meg azon is múlik, milyen az illető. Én úgy három hónap alatt igazodtam hozzá az új körülményekhez ... Beszél a kukoricáról, amelynek vetéstől, vegyszerezéstől a betakarításig szintén felelőse. 2 teherautó és 6 traktor hordta csak a silót. Aztán — természetesen — az öntözés. Itt van ez a nagyszerű esőztető rendszer, amellyel gabonát, takarmányt éppúgy öntöznek, mint gyümölcsöst. Külön öntözési szakmunkás nincs. — Nem kis feladat a munka- szervezés .. . De a munka sosem unalmas. Nincs két egyforma esztendő ... Ilyentájt már „kezdődik”, alig állja az ember a négy falat. Közel az idő, amikortól az ember akkor alszik, amikor éppen tud. De észre se veszi szinte, s már itt a december. — Máris előttünk az újabb cél: olyan önjáró berendezést beszerezni az öntözéshez, amivel minimálisra csökkentjük a kézi munkát. Mert a kézi telepítés: sok munkaráfordítás. Nem is olyan pontos. Túlöntözhetnek. Több idő rámegy az ellenőrzésre.. . Igazán gazdaságosan úgy lesz kihasználva az öntözőfürt, ha éjjel-nappal, akár 18 óra hoszr szat működtetjük. — Tehát akkor megvan az új „álom”. — Álom?... — Felcsillan a szeme. — Ha úgy vesszük, sokminden a fantáziánkban született meg először, amiből valóság lett az utóbbi időkben. Álom volt a villany, a víz, a strand. Az emeletes házak... Az új — 30 millió forintból épült tehenészet, amit nagyrészt saját erőnkből hoztunk létre. Még a tartóváz is a mi lakatosműhelyünkben készült... Tessék megnézni a tejelőkészítőben, a borjaknál, a takarmány-előkészítőnél;— szinte szebben van kicsempézve, mint a fürdőszobák. Egy-egy jószágunk benne 46—48 ezer forintot ér. Azért mondom: amit megálmodtunk, megcsináltuk eddig ... Látta volna mennyi cement, sóder, beton, volt itt — int ki az ablakon... S közben két kilométer utat is építettünk ... — Hol lakik? — Itt kint, az egyik négylaka- sos társasházban... A régi tanyakörnyezettel összehasonlítva — ég és föld a különbség. Négy ilyen emeletes ház van már, s újabb négy épül. Sok az új családi ház is a két hosszanti utcában. Jó pár fiatal épített különálló, kertes házat, olyanok, mint a 18 éves Barta Lajos, vagy Rákóczi István. Inkább az ifjúság húzódik be a tanyákról, Az öregszülék már maradnak a régiben, de segítik a gyerekeket az építkezésben. A téesz is — kedvezményes fuvarral, ami felér 20—25 ezer forint támogatással. Olcsók voltak a telkek is. Aztán, hogy mi se érezzük magunkat hátrányban a kertes családi házasokkal szemben, örök használatra 300—300 négyszögöl kertet kaptunk mi is a szövetkezettől. Buda Ferenc József Attila-díj as „A leszegett nyakú konok- sággal” dolgozó Buda Ferenc népszerű ember. Két verseskötete gyorsan elfogyott. A postás naponta viszi lakására az író—olvásó találkozókra inyitáló leveleket. Szívesen mondják szavalóversenyeken költeményeit. Örömmel, egyetértéssel fogadták az irodalom barátai országszerte azt a hírt, hogy munkásságát József Attila-díjra méltatták. Kecskeméten — amely polgárának tekinti — a szokottnál Is sűrűbben megállítják e napokban az utcán, hogy köszöntsék szíves szóval. Az itteniek jókívánságait tetézett örömmel hallgatja, hiszen most már e tájhoz tartozónak vallja magát. 1964 áprilisában, a költészet napján ezt írta: „Örömmel jöttem Kecskemétre, nem bántam meg. Lesz ebből a városból valami, ha fiai nagyon akarják...” A bejegyzés még csak futó, alkalmi látogatásokra vonatkozott, de rövidesen véglegesen itt telepedett le. A megye és a város irányító testületéi ösztönző figyelemmel támogatják a sokáig „fütykös szelekkel”, „görcsös tapintású szegénységgel” viaskodó költőt, megyénk második József Attila- díjas íróját. A Füvek példája, az Ébresszen arany síp után hamarosan megjelenik — immár Kecskeméten — műfordításkötete és remélhetően verseinek újabb gyűjteménye is. H. N. Tiszakécskei Állami Díjasok Ilyenre is régen volt példa a Tiszakécske melletti Sárhalmon. Elmaradt a tanítás. Az osztott iskolában oktató Rézman Imre és felesége hétfőn Bu- dapesre utazott, hogy a Parlamentben átvegyék az Állami Díj III. fokozatát. Az ünneplés, a köszöntés így a mai napra, keddre maradt. Ahogyan ismerjük Rézmanékat, elhárítják a hosszú üdvözléseket és hamarosan előkerülnek a füzetek, könyvek. Első a munka, első a tanulás, mint 17 esztendeje, amióta az itteni gyerekeket nevelik, örülnek nyilván az elismerésnek, a bizalomnak, munkájuk méltánylásának. De arra is gondolnak, hogy így még többet tehetnek a rájuk bízott diákokért, a tanyavilágért. Mostanában sok szó esik a külterületen élők gondjairól. Ez a pedagógus házaspár mindig az alkotó tetteket részesítette előnyben, a hasznos akaratot, az apró munkák sorozatát. Különösen nehéz körülmények között — mint Szécsényi Lászlótól, a kecskeméti járási hivatal osztályvezetőjétől tudjuk — hosszú idő óta kiemelkedő színvonalon nevelnek, tanítanak. Jut idejük az úttörőcsapat segítésére. Rézman Imre igazgatótanító tanácstagként, felesége a népfrontbizottság egyik vezetőjeként számolatlanul áldozza az órákat, perceket, napokat jó ügyekre. Kovács Géza, a tiszakécskei 12 osztályos iskola igazgatója sokakkal együtt nagy örömmel értesült a Rézmanékat és rajtuk keresztül a magyar pedagógusokat, a tanyai értelmiséget meghecsülő döntésről. „Imrét és feleségét még nagyKőrösi diákkoruk óta ismerem, akkor is kitűntek aktivitásukkal. Nem nyugodtak bele sohasem az adott helyzetbe: az elérhető jobbra törekedtek. Több olyan diák jár hozzánk a gimnáziumba, akiket hajdan ők tanítottak. Ezek a gyerekek megállják a helyüket, látszik a jó alap. Érezhető, hogy az ő tanítványaik kevésbé kerültek hátrányos helyzetbe, mert Rézmanék a tanyán is valóságos kulturális központot építettek ki. Alig várom, hogy visszaérkezzenek Budapestről és gratulálhassak nekik.” “I -Hf, „Fiatal, agilis, most is sok irányú társadalmi munkát végez, biztos, hogy tanácstagi megbízatását is jól tudja ellátni” — ebben lehet összefoglalni, amivel egyik ajánlója, Budai Albert növénytermesztési agronómus jellemezte őt. — Melyik a legkedveltebb társadalmi munkaterülete? — A fotózás ... — Látja, hogy meglep a válasz, gyorsan megmagyarázza. Ez persze nem kevésbé újnak hangzik. — Ebben vagyok propagandistája is a párt- alapszervezetnek. Fényképeket készítek szövetkezetünk életéről. Létesítményeinkről, mindenről, amivel bemutatkozhatunk akár kiállításokon, akár vendégeinknek. A tehenészetről például... Hogy a látogatók ne járkálják be fölöslegesen. Az úttörőknél szakkört vezet. Olyan sikerrel, hogy nem egyszer késő este is ég a villany a fotószakkörben, mert alig akarnak hazamenni a gyerekek. Pártmegbízatása a KISZ patronálása. — Nemcsak a munkában vagyok egy velük, hanem játékaikban is. Másodéves a marxista esti egyetemen; eminens. Második félévben jár az üzemmérnöki átképzőn ... A téesz-ben tizenhét, főiskolát végzett — jórészt fiatal szakember dolgozik. Ilyen környezetből való fiatalemberre akárhol szívesen szavaznának április 15-én. T*Éfe István
