Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-29 / 74. szám

1973. március 29. • PETŐFI NÉPE • 3 DÍSZKIVILÁGÍTÁS, ZÁSZLÓFELVONÁS, KOSZORÜZÁS Készülődés a felszabadulási ünnepre Útmutató tanácstagoknak * Hagyományos ünnepélyesség­gel köszönti az ország az idén is felszabadulásunk évforduló­ját, április 4-re fellobogózzák a lakóépületeket, nemzeti színű és vörös zászlók ékesítik a központi tereket, a felszabadulási évfor­dulót üdvözlő feliratokkal,. szí­nes dekorációkkal díszítik a.köz­épületek és a fontosabb állami intézmények homlokzatát. Budapesten a felszabadulási ünnep egyik látványossága lesz az esti díszkivilágítás: nagy fényerejű reflektorokkal világít­ják majd meg a főváros köz­ponti épületeit, műemlékeit, a Duna-hidakat, .valamint a gel­lérthegyi felszabadulási emlék­művet és a felvonulási téri Le- nin-szobrot. Hagyomány már az ünnepélyes zászlófelvonás is: áp­rilis 3-án ünnepi külsőségek kö­zött, katonai tiszteletadással vonják fel az állami zászlót az Országház előtti Kossuth Lajos téren, a Gellérthegyen pedig a Magyar Népköztársaság nemze­ti lobogóját és a munkásmozga­lom vörös zászlaját. Április 4-én délben az Országház előtt az ál­lami zászlónál zenés őrségváltás lesz. Az ünnepi megemlékezések már hétfőn megkezdődnek: a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács és a magyar fegyveres erők nevében megkoszorúzzák azoknak a ro­mán, lengyel, angol és amerikai katonáknak a síremlékeit, akik életüket áldozták a hazánk fel- szabadulásáért vívott harcokban. Elhelyezik a kegyelet virágait Harkányban a bolgár és Pécsett a jugoszláv hősök emlékművén is. Hétfőn adják át a Parlament­ben az Állami Díjakat' és • a Kossuth-díjakat, s köszöntik a Fészek Klubban azokat, akik az DIÁKOTTHON — VÉDNÖKSÉGGEL Hasznos látogatás Bács-Kiskun megye sok szempontból „reprezentálja” közokta­táspolitikánk legidőszerűbb gondjait feladatait. Hogy csak né­hányat említsek, rendkívül fontos a fizikai dolgozók gyerme­keinek segítése; az osztatlan és részben osztott iskolák haté­konyságának növelése, mindehhez kapcsolódva pedig igen jelentős feladat az általános iskolai diákotthonok építése. Ezért is választották kétnapos tapasztalatcseréjük, megbeszé­lésük színhelyéül Bács-Kiskunt az ország megyei pártbizott­ságainak köznevelési felelősei. A felsorolt témakörök mind­egyikét. sokoldalúan megvitatták a résztvevők. A minél alaposabb tájékozódást elősegítette Katanics, Sándor megyei titkár tájékozta­tója közoktatásunk helyzetéről; a látogatás a kitűnően felszereli t sóit vad kerti általános iskolában és diákotthonban, valamint a fülöpházi IV-es számú iskolában folyó alsó tagozati programozott oktatási kísénlet megtekintése. Mindezek gyakorlati támpontot adtak a konzultációs megbeszélé­seknek. A legfontosabb feladat országosan a településszerkezet­ből és az életkörülményekből adódó hátrányos helyzet meg-; szüntetése. Ehhez összehangolt, széles körű társadalmi tevékeny­ségre van szükség, melyből a központi és a helyi támogatá­son kívül nagy részt vállal a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség is. Konkrét segítségü­ket már több alkalommal ta­pasztalhattuk Bács-Kiskun me­gyében is; gondolok például a Budapesti Műszaki Egyetemnek a kiskunmajsai kollégium építé­sét támogató akciójára, vagy akár a másfél millió forint értékű is­kola) bútor és eszköz ajándékozás­ra. A további védnökségek kü­lönböző formáiról Jambrik Já­nos, a KISZ KB munkatársa tá­jékoztatta a megyei köznevelési felelősöket. A tavaly augusztus­ban megkötött szocialista szer­ződés értelmében a főhatóságok és a szakszervezetek minden fó­rumon támogatják a KISZ-nek oktatási és nevelési feltételek javítását célzó törekvéseit. A kommunista műszakok munka­bérének felajánlása, az építésben való részvétel, a szemléltetőesz­közökkel való felszerelése, az is­kolák, a berendezések felújítása, javítása — mind igen hasznos és nélkülözhetetlen segítési forma. A Fülöpházán folyó kísérletről elismeréssel nyilatkoztak a ven­dégek. Mákos Gyula, a Somogy megyei pártbizottság munkatársa különösen érdeklődött az itt fo­lyó munka ’iránt, hiszen a Ka­posvártól húsz kilométerre fekvő Nagyberki községben hasonló módon tanítanak az összevont alsó tagozatban. A tapasztalatok megbeszélése során néhány el­gondolkoztató kérdés merült föl. Molnár Gyula, a Művelődésügyi Minisztérium tanácsi főosztályá­nak vezetője is támogatta azt a véleményt, hogy a programozott önálló tanítási órák módszertani, pedagógiai elveit ki kellene dol­goznia az Országos Pedagógiai Intézetnek. Ha ezt a módszert több megye is átvenné, célszerű lenne a speciális magnetofonok és fejhallgatók sorozatgyártása. Az is kívánatos lenne, ha leg­alább egy pedagógusképző in­tézmény intenzíven foglalkozna megfelelő szakemberek képzéséi vei — mondta Horváth Attila, az MSZMP KB munkatársa. Bodor Jenő, a megyei művelődésügyi osztály, vezetője megemlítette, hogy a Kecskeméten létrehozan­dó „oktatási stúdió” a tervezett országos oktatástechnikai központ egyik része lénne. Idén szep­tembertől ötven kisiskolában kez­dődik meg az alsó tagozati prog­ramozott tanítás, a pedagóguso­kat április közepén alaposan fel­készítik az új oktatási és tech­nikai feladatokra. A kiemelkedő képességű tanu­lókat, akiknek szülei fizikai dol­gozók, hatékonyan készíti elő felsőfokú tanulmányaikra a KISZ-szel együttműködve több egyetemünk, főiskolánk. Szege­den több éve kéthetes nyári tanfolyamokat szerveznek a har­madik gimnazisták számára; ma­tematikából, fizikából foglalkoz­nak velük a József Attila Tudo­mányegyetem hallgatói és fiatal oktatói. A tapasztalatok szerint e tanulók több, mint fele sikeres felvételi vizsgát tesz az egyete­men. Volt tehát miről beszélgetniük a megyei pártbizottságok közne­velési felelőseinek. Hasznos lesz ez a véleménycsere a további munkában, hiszen ha a gondok, feladatok helyenként elférnek is egymástól, az alapvető cél min­denhol ugyanaz: egyenlő feltéte­leket teremtve fejleszteni közok­tatásunkat. Kontra György KÉPERNYŐ Itt most már a mi kezünk épít... Kedden este négy gyárból je­lentkezett a televízió a nagyipar államosításának negyedszázados évfordulóján. A Kecskeméti Kon­zervgyár 1-es telepe, salgótarjáni és két fővárosi üzem munkásait, vezetőit szólaltatták meg. A kü­lönböző helyeken élő riportala­nyok nyilván nem beszélhették meg előre, hogy mit mondanak, miként viselkednek a kamerák előtt. Rám az volt a legnagyobb hatással, hogy milyen természe­tesnek érzik az üzemek közös­ségi tulajdonát. Eszükbe sem jut, hogy másként is lehetne. Csak az idősebbek emlékeznek és emlékeztetnek arra, hogy mi­lyen nagy harc előzte meg az üzemek köztulajdonba vételét. Még a szocialista eszméket vál­laló emberek egy része is tamás- kodott a történelmi jelentőségű változás gyors sikerében. Huszon­öt évvel ezelőtt még erős gazda­sági befolyással és hatalommal '■endelkeztek a tőkések — amit a kedd esti tv-közvetítés kellően hangsúlyozott. Hogy így alakult, az a munkásság lelkesedésének tulajdonítható: a rendelkezés a tömegek érdekeit és kívánságait fejezte ki. (A tv mindezeket jól érzékeltette.) Az Itt most már a mi kezünk épít... stábja alkotó .munka köz­ben örökítette meg a megkérde­zett munkások többségét. A mű­sor legfőbb erénye: egyszerre volt „visszatekintés” és „szám­vetés”. A kitűnő riporterek — Vitray Tamás, Vértessy Sándor, Kovalik Károly és Balogh Má­ria — módot találtak az üzemek jelenlegi eredményeinek, gond­jainak a bemutatására. Négy nagyüzem érdekes, tanulságos életébe pillanthattunk be kedd este egy ünnepi műsor révén. A szerkesztők, rendezők megtalálták a kellő arányokat az elmélyül­tebb, elgondolkodtatóbb, a figyel­met alaposabban lekötő „negyed­órák” és az oldottabb, könnye- débb „percek” között. ünnepen különböző művészeti díjakban részesültek. Kedden délelőtt a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél és a Hősök terén a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Minisztertanács, va­lamint a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa ■ rendez koszorú- zási ünnepséget. Délben a Par­lamentben kitüntetéseket nyúj­tanak át munkájuk elismeréséül azoknak, akik társadalmunk szo­cialista építésében kiemelkedőt alkottak. A rádióban és a tele­vízióban délután elhangzik Bisz- ku Bélának, az MSZMP Politi­kai Bizottsága tagjának, a Köz­ponti Bizottság titkárának ünne­pi beszéde, este a Magyar Álla­mi Operaházban díszelőadást rendeznek^ a felszabadulás 28. évfordulója tiszteletére, az Ope­raház művészei ez alkalomból a Spartacust adják elő. (MTI) „SKALA” BÜTOROK £ A Székesfehérvári Bútoripari Vállalat új üzemét — amelyet a „Skála” bútorcsalád előállítására hoztak létre, a legkorszerűbb olasz és NSZK-beli automata gépsorok­kal szerelték fel. Az új üzemcsar­nokban három gépsoron, szalag- rendszerben állítják elő a fólia- furnér bevonattá bútorok sokféle változatát. • A választási nagygyűlések időszakába érkez­tünk. A tanácstagi jelölő gyűlések befejezésétől a választás napjáig, április 15-ig ezek a gyűlések ké­pezik belpolitikai életünk legfontosabb eseményeit. Az ország számos városában, megyéjében a nagy­gyűlések szónokai — a párt, a kormány vezetői, a társadalmi szervezetek képviselői-— adnak tájékoz­tatót bel- és külpolitikánkról, vázolják fel a továb­bi célokat és mondanak véleményt jelenlegi mun­kánkról. A nagygyűlések j<j alkalmat kínálnak arra, hogy az MSZMP X. kongresszusa határozatainak tükrében megvizsgáljuk, hol tartunk azok megvaló­sításában, milyen megoldandó feladatok várnak még ránk, a Központi Bizottság múlt év novemberi ál­lásfoglalásából. A nagygyűlések fontos szerepe, hogy világossá tegyék, tudatosítsák: a helyi politika — járások, vá­rosrészek, községek, utcák lakóinak törekvései, igé­nyei és javaslatai — hogyan illenek bele az orszá­gos politikába. Sok szó esik majd a nagygyűlése­ken olyan témákról is, mint a szocialista demokrá­cia kibontakozása, a tanácsok önkormányzati jelle­gének erősödése. A jelölő gyűlések által felpezsdült közéleti lég­körben mind több ember eljuthat, arra a felismerés­re, hogy előrehaladásunk elsősorban a nagyobb ál­lampolgári fegyelemtől, a szorgalmas munkától, a mindennapi tennivalók becsületes ellátásától függ. A jelölő gyűléseken is szó , esett már arról: nem az a. jó’ állampolgár —, s tegyük hozzá, nem is az a népszerű — aki csak igényeket tud felvetni, kíván­ságlistákat összeállítani, hanem aki önzetlenül kész a közösségért munkát vállalni, a lakosság jó kez­deményezéseit felkarolni. • A jelölő gyűléseken mindenütt beszámoltak ar­ról is, hogy a két évvel ezelőtt felvetett javasla­tokból — számuk országosan elérte a 172 ezret, — mi valósult meg eddig és mire van szükség a to­vábbiakban, hogy realizálódjanak. A megyei felmé­rések szerint a javaslatok mintegy 57—60 százalé­kát valósították meg Két év alatt. Ez szép, biztató eredmény. Az elintézett ügyek között általában azok a javaslatok és igények vannak túlsúlyban, ame­lyek az érintett terület lakosságának legégetőbb gondját képezték és azok, amelyek megvalósítása nem kívánt különösebb erőfeszítést. Számos nagy és bonyolult feladat a következő esztendőkre maradt, ezek csak a lakosság eddiginél még nagyobb össze­fogásával — nem egy esetben nagyobb anyagi áldo­zatával — valósíthatók meg. Ezekhez jönnek még a mostani jelölő gyűlésen elhangzott javaslatok és igények, amelvek elbírálása és a tervek közé való felvétele majd a megalakuló új tanács feladata lesz. A nagygyűlések jó útmutatóul szolgálnak nem­csak a lakosság, hanem a leendő tanácstagok szá­mára is. felhívják a figyelmüket, mire ügyeljenek elsősorban közéleti tevékenységükben. Továbbra is igény, hogy a tanácstagi beszámolók még jobban váljanak a lakosság vitafórumaivá, a legfontosabb közérdekű döntések előtt a tanácsok végezzenek széles körű közvéleménykutatást, egyszóval a nép- frontbiz.ottságok segítségével valósítsák meg minde­nütt a nyílt város-, illetve községpolitikát. Sok ta­nácstagnak fel kell majd hívni a figyelmét arra is, hogy a tanácsokra milyen fontos feladat hárul az irányításuk alatt levő vállalatok, intézmények mun­kájának hatékonyabbá tételében. A lakosság egész­ségügyi, szociális és kulturális ellátását szolgáló in­tézmények, a kommunális és kereskedelmi feladato­kat végző vállalatok zömmel felügyeletük alá tar­toznak. A kórházi ágyak 76 százaléka az óvodai fé­rőhelyek 90 százaléka felett például a tanácsok ren­delkeznek és hozzájuk tartozik az általános, a kö­zépiskolák nagy része is. A tanácsi kiskereskedelmi vállalatok a népgazdaság egész kiskereskedelmi be­vételéből 40 százalékkal részesednek. ® A tanácsok önálló gazdálkodása nagy előny — gyorsabban, rugalmasabban lehet kielégíteni a la­kosság jogos és változó igényeit —. de nagyobb fe­lelősséggel is jár. A tanácsoknak saját döntéseik gazdasági következményeiért vállalniuk kell az anyagi felelősséget. A tanácstagoknak az új ciklus­ban sem szabad szem elől téveszteniük: annak a tanácsnak, illetve végrehajtó bizottságnak, amely terveinek kimunkálásában, gazdálkodásában nem jár el körültekintően, megalapozatlan célokat tűz maga elé — s ehhez ráadásul társadalmi mupkát, anyagi áldozatvállalást is kér. előbb, vagy utóbb megromlik a kapcsolata a lakossággal. Jó jel, hogy á realitás, a mértéktartás mind job­ban áthatja a tanácsi gazdálkodást, a tanácsi ügy­intézést. Az őszinte, világos politikára őszinteséggel és kezdeményező készséggel válaszol a lakosság is. Ez megnyilvánult a jelölő gyűléseken: sem a ta­nácsi apparátus, sem a jelöltek részéről .nem hang­zottak el felelőtlen ígérgetések, a lakosság pedig — néhány kivételtől eltekintve — nem vetett fel irreá­lis igényekét. 9 A Hazafias Népfront választási levelében ol­vasható: „A szocializmus építésének eredményei kö­teleznek, feladatai pedig helytállást, szorgalmas munkát követelnek miriderikitől. Ország, város, fa­lu akkor alkpthat nagyot és maradandót, ha polgá­rai a haza javán munkálkodnak”. Mit jelent ez a gyakorlatban, hogyan mozdíthatjuk elő legeredmé­nyesebben, leghamarabb céljaink valóra váltását — ezekről esik majd szó e hetekben a sorra kerülő választási nagygyűléseken. S arról, hogy a lelkese­dés, a tettrekészség jó irányba hasson, az országos és a helyi tervek összhangban nyerjenek megoldást. , K. E. 1 Hej, Dankó Pista! Hetven éve halt meg Dankó Pista, aki sok más között Pósa Lajos szövegére szerezte az is­mert dalt: „Megkondult a Kecske­méti öregtemplom nagyharangja”. Az 1940-ben róla készült film' címszereplője, Jávor Pál így mu-. tatkozott be a nevében: cigány- prímás. Az újabb kutatások — amelyek a szülővárosa, Szeged múzeumá­hoz kötődnek — viszont azt mu­tatják, hogy sokkal több volt en­nél. Fiatal korában sorra járta a környező tanyákat, és az akkor divatos német zöngemények he­lyett magyar népdalokat játszott. Éltető forrásává vált a népkölté­szet, saját gyűjtései között szere­pelt például a Gacsaj Pesta szép legény volt, Mátékaszalka gyász­ban van, Házunk előtt mennek el a huszárok, sőt a Hej halászok, ha­lászok is. Sokkal nagyobb népszerűséget vívott ki magának, mint akár egy- egy mai táncdalénekes. 'Jó hangú énekesekből szervezett csoportjá­val járta az országot, s eljutott külföldre, is. A már súlyos beteg, tüdőbaj­ban szenvedő nótaköltő 1901-ben orvosi tanácsra szőlőt vásárolt Csengőd mellett megtakarított pénzéből és barátai támogatásával. Itt, a Dankó-villában állandó ki­állítást rendezett be néhány éve munkatársaival ér. Csongor Győ­ző, a szegedi Móra Ferenc Múze­um igazgatóhelyettese. Az épületben Dankót ábrázoló festmények, korabeli, súlyos diófa bútorok, kéziratok, kották idézik fel a népszínműíró-nótaköltő éle­tét, hangversenykörútjait. Karcsú, csúcsos tornyával most is szinte a nyugalom szigetén áll a villa Kiskőröstől körülbelül 15 kilométerre. Az emeletes épületet szőlőültetvények, vasbeton karói veszik körül. — Dankó elé még más kilátás nyílt — meséli a gondnok, Zsugo­ri József, aki itt született. — A környező vidék dimbes-dombos buckás terület volt, tele erdővel. A villához hat holdnyi szőlő tarto­zott, amelyet ő maga művelt. Ab­ban reménykedett, hogy a jó le­vegő meghosszabbítja az életet. — A szüleim személyesen is ismerték — folytatja. — Az édes­apám nem egy nótát tanult tőle, mint például ezt: Csoda van a pusztában, a csengődi buckában. Napközben hegedűjén szólaltatta • A „komponáló” hegedűt most a gondnok tartja kezében. (Pásztor Zoltán felvételei.) meg az eszébe jutott dallamokat. Vasárnaponként aztán berándult Csengődre, ahol eljátszotta a fia­taloknak, amit addig kompo­nált. Cigány származása miatt éppen elég méltánytalanságot kellett elszenvednie az életben. Legalább mi ne csorbítsuk az emlékét azzal, hogy „csupán” prímásként ismer­jük. Halász Ferenc H. N. • A Dankó-villa. • A nótaköltő bútorai.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom