Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-29 / 74. szám

PETŐFI NÉPE • 1973. március 29. Válaszolnak az illetékesek Lapunk március 1-i számának Olvasóinké a szó rovatában je­lent meg az „Esetem az autóma­tával és az eladóval” című levél. Írója, a Lászlófalván lakó Szabó Mária szóvátette, hogy a kecske­méti Centrum Áruházban levő kávéadagoló automata működés- képtelenségéről nem figyelmez­tették előre, s így 'a készülékbe ' fölöslegesen dobott be 2 forintot, amelyet nem volt hajlandó visz- szajuttatni az egyik eladó, aki ráádásul udvariatlanul is viselke­dett: A panaszra dr. Weither Dániel- né, *a megyeszékhely Centrum Áruházának igazgatója írásban válaszolt. Mint közölte, a szóban forgó berendezés hibáját minden esetben jelzi a „Nem működik!” feliratú tábla. Hogy az eset be­következett, annak feltehetően csak egy magyarázata lehet: mi­után Szabó Mária bedobta a 2 forintot, akkor keletkezett üzem­zavar a masinában. Ezt követően persze azonnal gondoskodni kel­lett volna a megjavításról. Az intézkedést, valamint a pénz visszaadását elmulasztó és a meg nem engedett magatartást tanú­sító eladó szóbeli figyelmeztetés­ben részesült. A levélírónak, kár­pótlásként 2 forint értékű posta­bélyeget küldött a Centrum Áru­ház, amely okulva a történtek­ből, s a hasonló panaszok meg­előzése érdekében új táblát -he- , lyezett el a készüléken. Szövege: „Az automata működésével kap­csolatos panaszát a méteráru osztály pénztáránál kérjük je-, lenteni!” Az említett rovatunkban kö­zöltük Erdész Gusztáv kiskunha­lasi lakos sorait „Munkabér munka nélkül?” címmel. Olva­sónk kifogásolta, hogy hónapok óta nem végzett nála tisztítási munkát a kéményseprő, mégis visszamenőleg felszámolta a mun­kadíjat. Ezenkívül bírálta .azt az előírást, amely lehetővé teszi, hogy a csupán fűtési idényben használt -kémény esetében is egész évre számlázzák a seprési díjat. Az ügyben vizsgálatot tartott a Bács-Kiskun megyei Kéménysep­rő és Cserépkályha-építő Vállalat igazgatója, Bíróczi Gyula. Meg­állapítása szerint abban a kerü­letben, ahol olvasónk lakik, több mint 10 éve dolgozik ugyanazon kéményseprő, s rendszeres idő­közökben, az utasításoknak meg­felelően látja el a kémények, il­letve a tüzelőberendezések tisz­tításával kapcsolatos feladatokat. Ettől függetlenül jogos a panasz, mert a mester töbször olyan idő­pontban kopogtatott a levélíró lakásán, amikor annak ajtaja zárva volt. Mivel ilyen esetre Sor kerülhet máskor is, a vállalat - képviselője megállapodott Erdész Gusztávval, hogy a seprési igé­nyéről ezentúl külön értesítse a városi kirendeltséget, amelynek dolgozói a kívánt időben végzik el a munkát. Ami az évi kémény­seprői díjjal kapcsolatos bírála­tot illeti, az tájékozatlanságból ered, ugyanis a fűtési idényben használt kéményekért csakis a fél évre esedékes seprési díjat számolja fel a vállalat.. Hiányos csomagolás címmel szintén a március 1-i számunk­ban hoztuk nyilvánosságra Kiss Ferenc kecskeméti lakos sorait, amelyben elmarasztalta a me­gyeszékhely sütőipari szaküzle­teinek azt a gyakorlatát, hogy vé­konyka, s minimális mennyiségű papírba csomagolják a kenyeret. Olvasónk emlékeztetett a keres­kedelmi egységek higiéniai sza­bályaira, amelyeket a szóban for­gó boltoknak is kötelező betar­taniuk. A problémával kapcsolatos vé­leményéről a Kecskemét és Vi­déke Sütőipari Vállalat igazga­tója, Somogyi József szerkesztő­ségünkhöz eljuttatott levelében tájékoztatott. Mint írta, a meg­állapítások jogosságához nem fér­het kétség, a dolgok megnyugta­tó rendezése azonban pénzügyi nehézségekbe ütközik. Ugyanis a csomagolópapír — s főleg a se­lyempapír — rendkívül költsé­ges áru, nagymennyiségű felhasz­nálása komoly anyagi terhet je­lent a vállalatnak, amely a ked­vezőtlen tények ellenére rövide­sen- intézkedik. Ennek következ­tében a sütőipari . szaküzletek árusítani fognak majd — a ke­nyér higiénikus csomagolásához szükséges — nylontásakot, amit külön kell kérniük és téríteniük a vásárlóknak. A szerk. megjegyzése: A vá­lasz érdemi részét illetően hadd hivatkozzunk a érvényben levő árrendelkezésre, amely egyértel­műen kimondja: az élelmiszerek a rögzített áras cikkek kategóriá­jába tartoznak, á csomagolásuk költségei tehát nem háríthatok a fogyasztóra. Vajon a kenyér — mint alapvető élelmiszer — cso­magolásánál eltekinthet e sza­bálytól a kecskeméti sütőipar? A TANYAI LAKOSSÁG ELLÁTÁSÁT SEGÍTIK Szerkesztői üzenetek Szabó József, Bocsa: Ügyével — felkérésünkre — a megyei ta­nács vb kiskőrösi hivatala fog­lalkozott, amelynek elnöke, Csizmadia Tibor szerkesztősé­günkhöz juttatta el. a vizsgálat megállapításait, s az intézkedést tartalmazó levelét. Ebből kide­rül, sérelme , jogos volt, a bócsai Szőlőskert Szakszövetkezet ugyan is szabálytalan elszámolás alap­ján folyósította önnek a tavaly októberben értékesített mustja ellenértékét, pmit a vevő, a Kö­zépmagyarországi Pincegazdaság Alföldi Üzemének kiskunfélegy­házi pincészete utalt át a köz­ségbe. A szakszövetkezet már korrigálta hibáját, s gondoskodott a hiányzó összeg és a szállítási- költség .kifizetéséről. Szabó Pál, Kecskemét: A „Hírős” bisztró ételeivel kapcsolatos panaszát ki­vizsgálta a megyei vendéglátó ‘ vállalat, amely szerkesztőségünk­nek küldte meg válaszát. Esze­rint a forgalomba hozott ételek minősége, valamint a kimért adagok mennyisége az előírások­nak megfelelő, áraik pedig ala­csonyak, a minimális haszonkulcs alapján 'megállapítottak. A finom fehér kenyér szeletenként 40 fil­lérért történő árusítását rende­let teszi lehetővé. összeállította: Velkei Árpád A megye 38 általános fogyasz­tási és értékesítő szöveti ezete az elmúlt esztendőben 3 liSilliárd 172 millió forint bolti kiskereske­delmi forgalmat ért el, amely a teljes megyei áruforgalomnak csaknem 50 százaléka. A külterületeken a tanyai kör­zetekben — néhány kivételtől el­tekintve — csak a fogyasztási szövetkezetek tartanak fenn kis­kereskedelmi és vendéglátó üzle­teket. Fontos feladatúknak, az alapszabály szerinti kötelezettsé­güknek is tartják e területeken élő lakosok napi közszükségleti cikkekkel történő megfelelő el­látását. Ezért a tanyai boltoknál a gazdaságosság csupán másod­rangú jelentőségű. A fogyasztási szövetkezeteknek 181 boltja van a külterületeken, a tanyákon. Ezekben az elmúlt esztendőben 176 millió forint ér­tékű áru fogyott el. A legfonto­sabb napi közszükségleti cikkek­ből a külterületeken is általában megfelelő és rendszeres volt .az_ ellátás..' A megyei pártbizottság és a tanács erre vonatkozó határoza­tának megfelelően ma már a^ fogyasztási szövetkezetek is tuda­tosabban, tervszerűbben töreked­nek a tanyai lakosság ellátásá­nak javítására. Alapvető fontos­ságúnak tartjuk a tanyai boltok fenntartását, szükséges és lehet­séges mértékű korszerűsítését mindaddig, míg azt a körzetük­ben élő lakosság száma, igénye indokolttá teszi. A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a legtávolabbi, vagy a nagyon ritkán lakott területe­ken egyrészt újabb házi boltok létrehozása, másrészt pedig az egy-két helyen már jó működő mozgóbolti Fendszer továbbfej­lesztése jelentheti hosszabb 'tá­von a tanyai emberek napi köz­szükségleti cikkekkel történő rend­szeres ellátását. Ugyanakkor a megyei területfejlesztési tervvel összhangban új, színvonalas vá­lasztékot adó boltokat kell építe­ni a gyorsan fejlődő, zárt tele pülésekké alakuló külterületi la­kótelepeken. Az ilyen boltok létesítésére vo­natkozó minden jogos és célszerű igény kielégítését támogatjuk. Már 1972-ben értünk el eredmé­nyeket a tanyai bolthálózat fej­lesztésében. A következő három esztendőre pedig további előre'- haladást terveztünk. A múlt évben a kalocsai,' a tompái, a bugaci, a kecskeméti, a keceli és a tiszakécskei fo­gyasztási szövetkezet épített új tanyái boltot. A tüzelőanyag-ellá­tás javítására Lakiteleken, Ke­rekegyházán, Hartán, Ladánybe- n.én és Császártöltésen létesítet­tek üzemanyagtöltő állomást. A gázcseretelep hálózata három le­rakattál bővült. 1973-tól 1975-jg 14 új külterü­leti boltot létesítenek a fogyasz­tási szövetkezetek, összesen 7 millió forint költséggel. Ezek kö­zül hat megnyitására —Bugacon, Szakmáron, Ágasegyházán, Nyár- lőrincen, Szabadszálláson és Csá­szártöltésen — még ebben az év~ Jör- Jh­f... jr;,­; * SMITHS ■ ' ** .... ***** j • A Keceli Fogyasztási Szövetkezet új élelmiszerboltja és falatozója Imrehegyen. :m • A Kiskunfélegyházi Fogyasztási Szövetkezet egyik tanyai boltja. Látszik, hogy törekednek a bő áruválasztékra. ben sor kerül. A tavaly megva­lósult beruházásokhoz a szövet­kezetek megyei közös fejlesztési alapjából 2 millió 700 ezer forint támogatást adtunk. A most fo­lyó, illetve a közeljövőben kez­dődő boltépítésekhez pedig 3 millió 600 ezer forint összegű se­gítséget nyújtunk. • A közeli napokban számottevően fejlődik a villannyal rendelkező külterületi boltok technikai fel­szerelése is. A nemrég beszerzett negyvenöt '230. literes hűtőszek­rény lehetővé "teszi újablp cikkek árusítását, a választék bővítését. A tanyai boltok berendezésé­nek^ felszerelésének bővítésére, korszerűsítésére 600 ezer forintot, 'tatarozásra és félújításra 1 millió 500 ezer forintot költenek a szö­vetkezetek. Tovább fejlesztik a tüzelő, az építőanyagok és a nagyértékű tartós fogyasztási cik­kek házhoz szállítását. Intézke­déseket tesznek a javító-szolgál­tató tevékenység bővítésére, a kenyér- a péksütemény- és a tej­termékellátás zavartalanabbá tételére. Mindezek érdekében szorosabb együttműködést | alakítanak ki a tanyai lakosság ellátásában köz­vetlenül is érdekelt tanácsokkal, termelőszövetkezetekkel és álla­mi gazdaságokkal. A tanyai boltok jelentős része veszteséges. Ennek egyik oka az is, hogy az érvényben levő köz- gazdasági szabályzók ma sem ve­szik figyelembe az átlagosnál jó­val hátrányosabb körülmények között tevékenykedő kereskedel­mi egységek társadalmi, politikai jelentőségét és fontosságát. A veszteségek és a boltok fenntartásával együttjáró szám­talan gond ellenére egyik szö­vetkezetnél sem tervezik a ta­nyai egységek megszüntetését, vagy számuk csökkentését. Hrebik Ferenc MESZÖV-elnökhelyettes Egészségügyi mérleg 1972-ről Az Egészségügyi Minisztérium­ban most készül az ország egész­ségügyi helyzetének 1972. évi mérlege. A mérleg alapjában véve pozi­tív, a múlt esztendő mentes volt az influenzajárványtól, csupán az 1971. év végi járvány utóha­tása érződött valamelyest tavály január és február hónapban. Ami a főbb mutatókat illeti, fi­gyelemre méltó\ az élveszületés- nek négy éven át csökkenő irány­zatának kedvező változása, 1971- hez képest az élvészületések szá­ma 2 százalékkal emelkedett, örvendetes az is, hogy a halálo­zási arányszám négy százalékká! alacsonyabb volt, mint 1971-ben. A halálokok között változatlanul előtérben állnak a szívbetegsé­gek, a magas vérnyomás, válá- mint a rosszindulatú daganatok. Ugyanakkor kevesebb halál&sét fordult elő közlekedési, üzéirni balesetek, gümőkór, fertőző tíé- tegségek és tüdőgyulladás miátt: A népszaporulat 24 százalékkal emelkedett 1971-hez viszonyítva'. Különösen nagy jelentőségű a csé- csemőhalálozásban mutatkozó hát- százalékos javulás. Ennek ered­ményeként a csecsemőhalandóság az- 1971. évi 35 ezrelékről 33 é'z- relékre ese.tt vissza. Mintegy 1-2 százalékos a csökkenés a tbC-S megbetegedéseknél. Az üzemi balesetek száma, az állami iparban, az építőiparbáú, a szállítási és hírközlési ágaza­tokban csaknem 6 százalékkal volt kevesebb. A személyi sérü­léssel járó közúti közlekedési ba­lesetek és sérülések számában 1-2 százalékos a csökkenés, és csök­kent a közúti balesetek követ­keztében meghaltak száma is. Visszaesett az előző évihez ké­pest a különféle foglalkozási be­tegségek és mérgezések aránya is. 1972-ben 126-tal kevesebb, összesen 2872 foglalkozási meg­betegedést, mérgezést jelentettek, amelyek közül a legtöbb — 55 szá­zalék —r■ a bőr megbetegedésével kapcsolatos. Kedvező volt a múlt esztendőben a fertőző betegségek statisztikája is: csökkent a has­tífusz, a dysenteria, a járványos szaruhártya-gyuliladás és több más fertőző megbetegedés. Ugyan­akkor mintegy 20 százalékkal nö­vekedett a fertőző májgyulladás, és 32 százalékkal magasabb volt a skarlát-megbetegedések száma. Az egészségi állapot kedvezőbb alakulására utal az is, hogy a táppénzes arány valamelyest csökkent: 5,4 százalékról 5,2 szá­zalékra; A felnőtt orvosi körze­tek száma 46-tal- gyarapodott és elérte a 3898-at. Ezenkívül 62 A fekvőbeteg-gyógyintézetekben hálózatba, s ezekbői már 722 van országosan. Ugyancsak kedvező jelenség, hogy a felnőtt körzetek járóbeteg-forgalma 48 millió volt, szemben az 1971-es 49 millióval. A fekvőbeteg gyógyintézetekben az ágyak száma 1267-tel nőtt, s 85 331-re emelkedett, az évi be­tegforgalom pédig 2,5 százalék­kal volt több 1971-hez képest. Az átlagos időtartam egy-egy fekvő­betegnél 1972-ben 15 nap volt. GÁL SÁNDOR: 22. KAPCABETYÁROK "Nem sokan ismerik ma már a kapcát, így tehát érdemes el­mondani miféle alkalrpatósság volt ez: a lábra tekerhető vá­szondarab, a mai zoknik őse. Va­lamiféle alantas ruhadarabnak kellett tekinteni, s így párosulva a betyárral, olyan embert jelen­tett, aki válogatás nélkül és ha úgy tetszik „elvtelenül” rabolt, fosztogatott,, nem nézett se istent, se embert. Szegénytől, gazdagtól egyaránt elvitt amit tudott. A klasszikus betyároknak elvük ’ volt, mely szerint csak a gazda­goktól vittek el, s nem egy eset­ben ezen holmikból istápolták a nincstelen embereket. Az 1828-as esztendő úriszéki periratai között- találtunk egy ol­dalnyit a kapcabetyárokról is. Ebből a történetből világosan megérti az olvasó, hogy miféle emberek lehettek ezek. Maga az úriszék is kegyetlenebből, kemé­nyebben bánt el ezekkel a fic­kókkal, hiszen — mert egyálta­lán nem válogattak — rengeteg zsiványság ternelte lelkűket, mi­re a bíróság elé kerültek. Íme a történet: „Halász, vagy Siska János, mint Hegedűs József már meg­került kilenc lovainak tolvaja, Nagy Ferenc ruháinak, Bálint Jánós két lovainak — de ame­lyek megkerültek — és Herczeg Ferenc öt darab marháinak el- orzója, mint többed magával Kun István úr kapásának megtáma- dója, Sipek György konyhájának felverője, Balogh György és Kiss János által Lisztes István kuny­hójából lopott italok elemésztője, Boros Jánosnak Gugola János által lett megfosztatásának elné- zője, Faragó István szőlőbóü la­kosnak megtámadásában, agyon- lövésében és házának kiprédálá- sában egyik és oly gonosztévő, ki a prédáláskor kívül strázsát állott, mint az egész rablóbanda feje akasztófára ítéltetett. Pere apellál tatott. Gugola János szinte ugyanazon bűnökkel terheltetik, de még to­vábbá azzal is, hogy mint aki rablótársát, Faragó István agyon- lövésére serkentette — akasztó- fára ítéltetett. Peres apellálhatott. Balogh György szinte ugyan­azon bűnökkel terheltetik, mint előbbeni társai, de még továbbá azzal is. hogy ő Faragó Istvánt fegyveres kézzel Agyonlőtte és ki- prédálta. Sőt a rablott holmikból másnap leányt kérvén, annak ajándékba'vitt. Akasztóiam ítél­tetett,, dé pere apelláltatott...” A három kapcabetyár sorsa megpecsételődptt és beteljesedett. Nem sokkal az ítélet kihirdetése, majd jogerőre emelkedése után a hóhér kezére kerültek. Valóban, az ilyen bűnözők jelentették a legnagyobb veszélyt a közbizton­ságra. Siska Jánosék mindenkit megtámadtak és kifosztottak, aki csak az útjukba került: kapás embert, szőlőbéli lakost. Ugyan­akkor raboltak bort. marhát, ru­hát, kifosztottak konyhát, kuny­hót és mindent. Embert öltek meglehetősen hidegvérrel. Ezek valóban akasztófára való zsivá- nyok voltak. Különösen Balogh György, aki — a jegyzőkönyv is felháborodással rögzíti — a rab­lóit holmikból, amelyekhez em^ bervér tapadt, ajándékba vitt másnap, amikor lánykérőbe ment. Nézzünk még egy-két ilyen kapcabetyár históriát. Itt van például Máté János, akit 1828- ban ítélt hóhér pallosára az úri­szék. „Máté János már fenyített gonosztevő azért, hogy a múlt 1827. észtendei december hó 18- dika reggelén Tóth András ta­nyájában Ispán . Jánost nemcsak kegyetlenül agyonverte, hanem ruháitól is megfosztván mezítele­nül hagyta, a hóhér pallosára ítéltetett...” Végül eg.v másik bűntársulat, az öt emberből álló Pipás banda: „Kusz István, régi megrögzött gonosztevő. Hajdú Mihály (más­néven Pipás) Szabó András, Ju­hász Demeter és a megszökött Hegedűs Mátyás bűnös társaival és fő-fő gonosztevőkkel a Benei pusztán az Jászberényi ménesre ütvén, onnét a csikósok leverése után 16 darab lovakat, amelyek­nek egy része a kárvallott tulaj­donába visszakerült, erőszakosan elrablóit. Ezért, mint javíthatat­lan gonosztevőt és erőszakos rab­lót akasztófára ítéltük és a még hátralevő és 2130 forintokat té­vő kárnak megfizetésében bűnös társaival in solidum marasztal- tatott.' Hajdú Mihály (igazabban Pi­pás) több ízben és súlyosan fe­nyített gonosztevő, az előbbinek társa ugyancsak akasztófára ítél­tetett. s a kárnak bűnös társai­val in solidum megfizetésében marasztaltatott...” Tegyük hoz­zá, hogy Szabó Andrást ugyan­csak a hóhér kezére adta az úri- szék. Mi lett a megszökött ne­gyedikkel (az ötödik Juhász De­meter sorsa igen érdekes, kalan­dos, ezt külön nézzük majd meg). Nos Hegedűs Mátyás „mint szentenciás rab innen helybül ki­szökvén a köncsogi pusztán Ka­sza József pusztázó • drága áru paripáját nyereg szerszámokkal együtt ellopván, amidőn Kásza József hadnagy tőle ezeket vissza akarta hozni, ezen rab haramia módon megtámadta a hadnagyot, sarkantyúját a fejébe vágta és lajbiját róla lehasogatta ...” Még­is elfogták Hegedűst és kivégez­ték. Következik: Bogár Imre. • Rablók kivégzése

Next

/
Oldalképek
Tartalom