Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-17 / 64. szám

I 1973. március 17. • PETŐFI NÉPE • 3 RÉGI ISMERŐSSEL TALÁLKOZTAK Iskolaigazgató és tanácstag Harmincöt esztendő az egészségért KKPKRNYÖ Szavalóverseny szépséghibákkal A Magyar Televízió, a Honvé­delmi Minisztérium- és a KISZ Központi Bizottsága közösen hir­dette meg a nagy évfordulóra a Petőfi Sándor-szavalóversenyt. A tévések hatszáz versenyző kö­zül választották ki azt a leg­jobbnak vélt harmincat, akiket az elődöntők során megismer­hetett a költészetkedvelő közön­ség. Jó érzéssel láttuk hétről hétre a versmondó fiatalokat; olykor még művészi élményben is ré­szünk lehetett. Minden okunk megvolt hát arra, hogy izgatot­tan várjuk azokat; akiket a zsű­ri, illetve a közönség a döntőbe juttatott. Gondolom, velem együtt sokan vegyes érzelmekkel nézték végig csütörtökön este a tizennégy versenyző szereplését. A fiata­lok most is rokonszenvesek vol­tak, tehetségük is megmutatko­zott. Mégis elégedetlenek vol­tunk, több okból is. A riporter, Wissinger István a művek tar­talma, a költői mondanivaló, a költészet megszerettetése helyett a pontszámokra koncentrált, a zsűri többnyire gépies és merev volt. A feleslegesen beépített technika is — mint annyiszor a tévé történetében — zavaró volt és hibás stb. Egyszóval: a műsornak nem volt meghittsége, hangulata, az egész vajmi kevéssel járulhatott hozzá a költészet, a versek meg­szerettetéséhez. S ami még elgondolkoztató: Ady, József Attila, Radnóti hi­ányzott — és a mai magyar költészet is. Egyáltalán: a fiata­lokhoz közel álló, gondolkodá­suknak és ízlésüknek jobban megfelelő müveket kérhettünk számon tőlük. Szemlátomást — csaknem mindannyian — a lát­ványosabb, színészibb teljesít­ményrey vagy inkább színészke­désre alkalmasabb verseket vá­lasztották. (Az őrült, Lód óriás lesz, Ambrus gazda.) A csütörtök esti döntő művé­szi színvonalával sem lehetünk elégedettek. Az előzőekben szép teljesítményt mutatók (Andresz Katalin, Végh Ferenc, Marton Katalin például) most jóval halványabbak, erőtlenebbek vol­tak — saját színvonaluk alatt szerepeltek. A túlrendezés, a merevség, a meghitt hangulat hiánya is okozhatta ezt. Mindent egybevetve: az a tény, hogy az elmúlt hetekben fiatalok ezrei — köztük sok száz katona i- kerültek közelebbi kapcsolatba a költészettel, az, hogy az elődöntők során a né­zők milliós tábora gyönyörköd­hetett hétről hétre a szép vers­mondásban, örömmel tölthet el bennünket. S — legalábbis rész­ben — feledtetni tudja velünk a verseny zökkenőit, szépséghibáit. Varga Mihály Kiskunhalas, 3. számú válasz­tókörzet. .'. A Fazekas Gábor ut­cai iskola előadótermében Effin- ger Ferenc jelölő gyűlési elnök javaslatot tett a jelölt szemé­lyére, s az egybegyűlt negyven­egy választó egyhangúlag a körzet tanácstagjának jelölte Gál Józsefnét, a legifjabb kis­kunhalasi iskola igazgatóját. 1971. óta ő képviseli a környék több mint ötszáz lakójának ér­dekeit a városi tanácsban. — Tanácstagi „gyakorlatom” már van — mondja szerényen az igazgatónő — hiszen hét évig voltam a rémiek „szószóló­ja” a járási tanácsban. Abban az időben a művelődési osztály vezetőjeként dolgoztam, tavaly augusztus óta vagyok a Fazekas Gábor utcai iskola igazgatója. Ügy érzem, ismerem az embe­rek gondjait és szót tudok ér­teni velük. Egy pedagógusnak talán könnyebb is ez, mint más­nak. Ami nagyon sokat segít a tanácstagi munkában: „benn­szülött” halasi vagyok, sok régi tanítványom lakik ebben a körzetben — s az ő gyermekeik most ide, az új iskolába jár­nak ... — Ügy' tudom a társadalmi munka mellett egyetemi tanul­mányokat is folytat. — Igen, az idén fejezem be Apostagi A községi tanács végrehajtó bizottsága megtárgyalta és jóvá­hagyólag elfogadta Apostagnak a közelmúltban elkészült fejlesz­tési tervét. Az elképzeléseket 1977-ig öleli fel a tervezet, s egyúttal számba veszi a rendel­kezésre álló anyagi forrásokat. Ami az úthálózat korszerűsí­tését illeti, a cél: folyamatosan szilárd burkolattal ellátni, a község utcáit. Az említett 4 év alatt egyebek közt — a cente­nárium tiszteletére — a Petőfi utcát, s rajta kívül még három utcát hoznak rendbe. „Bogár­hátú” lesz a Dózsa György ut­cán kívül még másik hat utca, majd a későbbiekben több más utcával együtt ezek is szilárd burkolatot kapnak. A községet átszelő útszakaszt, balesetveszé­lyes volta miatt, kiszélesítik és szintén burkolják. A .járdaháló­zatból még hiányzó részek elké­szítése is szerepel a tervekben. Ez azt jelenti, hogy — legalább az egyik oldalán — mind a 41 utca el lesz látva járdával. a pedagógiai szakot a szegedi tudományegyetemen. Rengeteg időt, energiát kívánt ez a fel­adat, de ezt is örömmel csi­náltam. Szakdolgozatomat a ne­velői közösség alakító tényezői­ről írtam. A jelölő gyűlésen már régi is­merősként fogadták a választók Gál József nét. A hangulat egy percig sem volt hivatalos, a fej- bólintásokból, a mosolyokból következtetni lehetett a biza­lomra. S aztán sorra jöttek a problémák, kérések. Egy nyug­díjas, Baki János a Gőzön utca úttestének javítását kérte; a fia­tal munkás, Ulrich András a Széchenyi utca ..sorsa” felől ér­deklődött. A Zöldhalom utcaiak vállalják a járda megépítését, csak anyagot kérnek; a Járószék utca lakói a vizet szeretnék be­vezettetni, a költségekhez is hozzájárulnának... A jelölő gyűlés beszélgetéssé alakult, mindenki választ kapott kérdé­seire. I — Nagyon sokszor találkozom olyan gondokkal, melyeken a legjobb akarattal sem tudok se­gíteni. Sajnos, sok a magára ma­radt, idős ember, akik koruknál fogva is érzékenyek. Igyekszem minden sorsba beleélni magam, tudom, mennyit jelent az együtt­érző jó szó is ... Persze, akad­Rendezik a vásárteret, s azott kialakítandó vidámparkkal együtt gyorsan növő, s egészséges kör­nyezetet nyújtó, kanadai nyár­ral fásítják. Autóbuszvárót is létesítenek, s a jelenlegi italboltot — a jo­gos közétkeztetési igények ki­elégítése végett is — kisvendég­lővé alakítják át. A tüzelőolaj­ellátás biztonsága érdekében a jelenlegi kezdetleges cseretelepet továbbfejlesztik, hasonlóképpen a gázcserételepet is. , Mór régóta foglalkoztatja a tanács illetékeseit a gondolat: hogyan tudnának a nőknek a községben munkalehetőséget te­remteni. A soron következő cik­lusban ezt js megoldják, a Pa­mutnyomó, esetleg a Habselyem­gyár segítségével. A lakosság élelmiszer-ellátása tekintetében nemcsak a folya­matos, rendszeres szállításról igyekeznek gondoskodni, hanem az áruválaszték bővítésére is törekszenek. Nehézségekkel küzd még Apostagon — különböző nak gyakran „tyúkperek” is, ős a tanácstagnak a legjelentékte­lenebbnek tűnő panaszokkal is foglalkoznia kell, hiszen- min­denki óriásinak tudja a maga baját, s ez érthető is. A tanácstag közbenjárása nyo­mán nemsokára megoldódik a hétgyerekes Dobó család lakás­gondja is. S vajon mi a helyzet az általános iskola háza táján? — Bizony, a mi gyerekeinknek is hamarosan szűk lesz ez az épület... Jelenleg ötszáznál több tanulónk van, jövőre ismét há­rom első osztályt kell szervezni, szinte el sem tudjuk képzelni, hogyan helyezünk el minden - ta­nulócsoportot. Már az úttörő­szobát is kénytelenek vagyunk tanteremnek használni. Zsúfolt a napközi, pedig még két negy­venfős csoportra szükség lesz jövőre ... Szóval, van elég gond az iskolában is ... Keressük a megoldást, talán sikerül olyan épületet találni, ahol napközis helyiségeket alakíthatunk ki. Ahogy hallgatom a szerényen mosolygó csendes asszonyt, bi­zonyossá leszek abban, hogy az emberség, a fáradhatatlan, ön­zetlen segítőkészség minden aka­dályon átsegíti. Ügy érzem, he­lyesen jelöltek a kiskunhalasi 3. számú körzet választói. K. GY. hátráltató tényezők miatt — a hús. és a kenyérellátás. Ennek sürgős, megszervezése az egyik legfontosabb tennivaló. A közeli években orvosi ren­delőt és várót is szándékoznak építeni, s a bölcsődét állandó jellegűvé tenni. Ez utóbbi törek­vés szerves függvénye a női munkaerő már említett helybeli foglalkoztatásának. Az óvoda kü­szöbön álló bővítése — nem utolsósorban politikai feladat is. A korszerűtlen, .elavult isko­lahálózatnak újabbal, célszerűb­bel való helyettesítésére is akad­nak életrevaló tervek, amelyeket a felettes tanácsi hivatalok is támogatnak. A községfejlesztő, -szépítő szándékok valóra váltásában számítanak egyebek közt a tsz és az ÁFÉSZ segítségére, vala­mint a lakosság eddig is példás mértékben megnyilvánuló — több esztendő átlagában évi egymilió forintot érő — társa­dalmi munkájára. J. T. A lakószoba fialán, a főhelyen a Koreai Egészségügyi iMiniszté- rium elismerő oklevele, az al­bumban pedig, amelyet lapozga­tunk — én érdeklődéssel, ő em­lékezve — egy baráti, testvéri országban eltöltött esztendő szép, szívmelengető dokumentu­mai. Barabás Jánosné megyei veze­tő védőnőt nemrégiben tüntették ki, nyugdíjaztatása alkalmából, a Munka Érdemrend arany foko­zatával. Most otthonában életé­nek egészségügyi feladatokban gazdag három és fél évtizedét idézi. — Mint általános egészégügyi védőnő, 1937-ben kerültem Tom­pára. Óriási tanyavilággal súlyos­bítva, összesen 20 ezer holdon kellett tízezer lakos védelmét, gondozását ellátnom. Olykor, szükség esetén még Kelebián is dolgoztam. Nem volt könnyű megküzdeni az elmaradottsággal, az előítéletekkel. De szívós kitar­tással, türelemmel ás főként sze­retettel sikerült a lakoság bizal­mát megnyerni. Az a családfő pél­dául, aki korábhan szóba sem akart velem állni, egy későbbi családlátogatás során már kije­lentette: — Asszony, csütörtökön pedig elviszed a gyereket az egészségügyi tanácsadásra. — Ilyen apró, mégis sokat ígérő győzelmek döntötték le végül is az elzárkózás falát... — Különös szeretettel keres­tem fel a külterületek népét, akik nehezebben juthattak el az orvoshoz. Bizony, az egészség­ügyi ellátás akkoriban hihetetle­nül alacsony szinten volt. Félezer olyan trachomás beteget gyógy­kezeltem eredményesen, akik ko­rábban, tudatlanságból, egymást fertőzték meg. — A tanácsok megalakulása­kor, 1950-ben hívtak meg megyei vezető védőnőnek. A műnket szer­vezése, irányítása, a védőnők te­vékenysége feletti felügyelet volt a teendőm. Emellett, erőmhöz mérten, a közélet gondjaiból is kivettem a részemet. A felada­tok összehangolása a sokrétű szakmai tennivalókkal, célratörő munkabeosztást igényelt, de vé­gül sikerült elérnem, hogy a párt-, a szakszervezet, a nép­front, a nőtanács és a NEB mun­káiban is segíthettem. _ A megyei védőnői munka m egszervezéséért 1955-ben a Munka Érdemrendet kaptam. S nem sokkal ezután ért a meg­tiszteltetés: a Koreába induló VII. magytar orvos*-egészségügyi csoport tagja lettem. Nem kevés erőfeszítéssel járó úttörő feladat volt e távoli országban az egész­ségvédelmi munka megszerve­zése. A tolmácsolást , korábban hazánkban tanuló koreai diákok vállalták, de csak napi két órá­ban. Így az ember rákénysze­rült a nyelv elsajátítására. Hal­lás után negyedév alatt megta­nultam ... Anya., és gyermekvédelem, tü­dő- és nemibeteg-gondozás; mindezzel foglalkoznunk kellett. S a segítőkészség, a baráti szó erősebb volt az évszázados ha­gyományoknál, úrrá lett a záricó- zottságon, a szigorú szokásokon. Nemsokára már otthonukba hív­tak, maguk közé fogladtak a ko­reai anyák. Egy alkalommal a kerület összes gondozottja be­hozta az intézetbe csecsemőjét, s együtt fényképeitek le bennün­ket. És talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy a szocialista or­szágok közöttük dolgozó egész­ségügyi szakemberei közül a magyarokat szerették a legjob­ban. — ötvenhat nyarán jöttünk haza. A központi pártlap fény­képes cikkben búcsúztatott né- hányunkat, amelynek kezdő mon­data így hangzott: „Egy életen át nem felejtjük ei... ” ... Ezt követően még másfél évtizednél hosszabb időszak fém­jelzi Barabásné — Etelka néni — munkáját itthon, a megye egészségügyében. Mindennek méltó elismerése a néhány hete neki átnyújtott magas kitünte­tés. — A kicsit második hazámmá vált távoli országban Internacio­nalista, emberi kötelességemet teljesítettem, egy baráti nép ja­vára — mondja ia búcsúzáskor. — Ami pedig az itthon munká­ban töltött évtizedeket illeti, az életem értelme bennük teljese­dett ki. Az ő szavainál szebben mi sem összegezhetnénk pályája tartal­mát, lényegét. Jóba Tibor i gondok, tervek winrtni'irni^vMi'N viríiTífw^rmtitf^rtfTfifmtmfli^mTrnwiWiHrrTmütimr^iNTTntmTm’nwTfm Erdősítés a Kiskunságon KÖZLEKEDÉSI AKADÉMIA Naiv művészek Szaporodik a fenyő a Kiskun­ságon. Ültetését szorgalmazza az állam, amikor célcsoportos be­ruházási keretből támogatja a munkát. Az erdősítés népgazda­sági érdek, hiszen az ország iparifa-szükségletének a 75 szá­zalékát jelenleg behozatalból fedezzük. Az importfának pe­dig a zöme fenyő. A Duna—Tisza közi homokon, ahol helyenként alig terem meg a gabona vagy más növény, jól díszük a fekete- és az erdei fe­nyő. A Kiskunsági Erdő-, és Fa- feldolgozó Gazdaság eddig het­venezer hektárt erdősített. Eb­ből 25 ezer hektár a fenyves. A negyedik ötéves terv időszaká­ban évente két-, két és fél ez®3 hektárral növekszik az erdőgaz­daság üzemi erdeje, s az új te­lepítéseknek 90 Százaléka a két fenyőfajta. A Homokhátság állami és szö­vetkezeti gazdaságainak is segít­séget nyújt az erdőgazdáság, amikor szakembereivel elkészít­teti a tervet, elvégzi az eseten­kénti vizsgálatokat és ellátja szaporítóanyaggal a telepítőket. K. A. 9 Géppel ültetik a fenyőt a kiskunfélegyházi szövetkezetben. , (Pásztor Zoltán felvétele) • Sok szó esik manapság arról, hogyan képez­zék tovább magukat, hogyan bővítsék közlekedési, műszaki, jogi és egészségügyi ismereteiket a ma­gángép jár mű-vezetők, illetve azok a hivatásos so­főrök, vontatóvezetők, akiknek munkahelyén nincs kellő felkészültségű szakember? A közúti balesetek megelőzése szerencsére nemcsak ezeknek az embe­reknek, a termelőszövetkezeteit, Ipari üzemek, szál­lítási vállalatok vezetőinek, hanem a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak, a megyei Közúti Bal­esetelhárítási Tanácsnak is gondja. Ennek tulajdo­nítható, hogy a múlt év decemberében, immár má­sodszor szervezték meg a megyében a megyei rend­őr-főkapitányság közlekedési osztályának közremű­ködésével a közlekedési akadémiát. A résztvevők — főleg községekben élő magán- gépjármű-vezetők tsz- és szakszövetkezeti hivatásos vezetők — négy alkalommal közlekedésrendészeti, két jogi, illetve egészségügyi, két műszaki és köz­lekedésetikai, valamint biztosítási tárgyú előadást hallottak. Rendkívül jelentős a TIT és a KBT szer­vező munkája, hiszen a megye 35 községében, s Kecskemét négy termelőszövetkezetében voltak tan­folyamok, ahol több mint pégyezer-ötszázan ismer­kedtek meg a legújabb közlekedési előírásokkal, műszaki problémákkal, s ezenkívül más hasznos tudnivalót szereztek. \ • Mennyire népszerű ez a közlekedési akadémia? Erre két példa szolgáljon: egy-egy községben az el­ső előadások után még újabb 30—40 magángép- jármű-tulajdonos kért és kapott lehetőséget arra, hogy megszerezhesse ezeket a nap mint nap hasz­nosítható ismereteket. A mezőgazdasági nagyüze­mek vezetői például annyira fontosnak tartották az akadémián való részvételt, hogy a termelőszövet­kezetben dolgozó gépjárművezetőket kötelezték a tanfolyam látogatására, sőt néhány helyen odáig is elmentek, hogy az előadásokat — a baleseti okta­tás részeként — munkaidő alatt tartották meg. Ezen túlmenően a tanfolyam költségeit — személyenként 50 forint kifizetését — is vállalták. Alig szorul ma­gyarázatra a közös gazdaságok vezetőinek ez a — tegyük hozzá — dicséretes magatartása, hiszen a közös érdek a közúti balesetek megelőzése vezette őket. A tanfolyamok megszervezéséhez, sikeres le­bonyolításához tartozik a községi tanácsok elnökei­nek aktivitása. Az emberi élet megóvása, a károk elkerülése, a közmorál megváltoztatásának igénye visszhangra talált a KBT felhívása nyomán tanácsi vezetőinkben, s szinte gazdáivá váltak e tanfolya­moknak községeinkben. • A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az elő­adások rendkívül népszerűek, megyeszerte a leg­megfelelőbb formának tartják a községekben élő magán, illetve közös gazdaságban dolgozó gépjár­művezetők képzésére. A közlekedési akadémia két­éves múltra tekint vissza, s ma már a megyében 9 ezer olyan gépjárművezető van, aki rendelkezik az előadássorozat elvégzését igazoló okirattal. Akad azonban más észrevétel is. A TIT és a KBT vezetői a kisközségekben ebben az évben nem pró­bálkoztak szervezéssel, félve attól, hogy nem lesz elég jelentkező, kárba vesz a munka. A jelenlegi ismeretek birtokában úgy ítélik meg’a helyzetet, hogy érdemes propagandát kifejteni a kisközségek­ben, sőt a közös gazdaságokban is. hiszen néhány határos, egymáshoz közeli termelőszövetkezet hiva­tásos- és magángépjármű-vezetői — jelentős számú gépjármű van a tsz-ekben — kitöltik egy,-egy tan­folyam kereteit. A közlekedési akadémia tematikája a tavalyihoz képest nem változott, bár történt egy-egy kísérlet a tananyag bővítésére. Szabadszálláson úgynevezett második évfolyamot szerveztek, ahol bővebben fog­lalkoztak a közlekedésrendészeti szabályokkal. Itt tartott előadást dr. Huszka Dániel, a Szegedi József Attila Tudományegyetem kibernetikai intézetének tudományos osztályvezetője, a defenzív vezetésről, a különböző időjárási viszonyok közötti vezetési stílusról. Ennek az előadásnak különösen jó volt a visszhangja. Némileg bővült a műszaki és egészség- ügyi előadások anyaga. Vezetéstechnikai és elsőse­gélynyújtási alapismereteket szerezhettek ezeken az előadásokon a hallgatók. 0 Pólyák Ferenc: Korsós Marcs«. (Tóth Sándor felvétele) • Az új továbbképzési, balesetmegelőzési, oktatá­si formáról — a közlekedési akadémiáról — a két­éves tapasztalatok alapján elmondhatjuk: beváltot­ta a hozzáfűzött reményeket, elgondolásokat. Az új ismeretek eljutottak a falvakba, a közös gazdasá­gokba, olykor a tanyákra is. Ez pedig annak a cél­nak elérését eredményezte, amely a közúti közleke­dés biztonságában, kulturáltságában jelentkezik majd. , Gémes Gábor A Kecskeméti Katona József Mú­zeumban megkezdték két naiv mű­vész klAUltásinak az előkészületeit. Ozv. Pozsgal Pálné Enylngen született, Jelenleg Gyórsövény házán él. Kilenc­éves kora Ata szépirodalmi formában is Igyekszik gondolatait kifejteni, 1927-ben verseskötete is megjelent. UK Ata fest. A Magyar Nemzeti Ga­léria ég a Népművelési Intézet pályá­zatán — képzőművészeti alkotással — ül. dijat nyert. Pólyák Ferencet nem kell bemutatnunk lapunk olvasóink- nak, hiszen a Matkón éló fafaragó tóbb alkotását kózóltflk már. Tárlatuk március 31-tól tekinthető meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom