Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-17 / 64. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. március 17. A PÁRTTAGGYÜLÉSEK JELÖLŐ GYŰLÉSEN előkészítése Nemcsak a jövő, a jelen is ... ! • A pártszervezet legfelsőbb fóruma a párttaggyűlés, ahol az alap­szervezethez tartozó kommunisták kifejthetik véleményüket, javasla­taikat, állást foglalhatnak munkahelyük, környezetük politikai jelen­tőségű kérdéseiben, döntéseket, határozatokat hoznak. Nem mindegy tehát, hogvan készülnek fel a párttagok egy-egy taggyűlés munkájára. Tudják-'e előre, hogy miről lesz szó, miről kell dönteniük, vagy csak ott, a beszámoló során értesülnek erről. Alapszervezeti titkárokkal beszélgetve gyakran hallani panaszt, hogy a taggyűlés után a folyosón, vagy másutt, kisebb csoportokban folyik az a vita. amelynek a taggyűlésen lett volna a helye. E jelen­ség okait vizsgálva, az esetek többségében kimutatható, hogy á veze­tőség nem jól készítette elő a taggyűlést. Mint ahogy az is igaz, hogy az aktív, vitatkozó, alkotó jellegű taggyűléseket általában gondos elő­készítő munka eredményezi. A pártszervezetek vezetőségeinek munkájában sajnos, ma még elég­gé általános az a módszer, hogy a munkatervük szerint megjelölt idő­ben megtárgyalják a soron következő taggyűlés témáját, eldöntik idő­pontját, és azután a kialakult gyakorlat szerint összehívják azt. Ennél több azonban nem történik a vezetőségi ülés és a taggyűlés között. Sőt," az is előfordul, hogy amikor egy-egy párttag érdeklődik a tag­gyűlés témája felől, akkor — a rosszul értelmezett titoktartás miatt — ezt a választ kapja: „Majd ott megtudod”. A párton belüli demokratizmus egyik nagyon fontos eleme és kö­vetelménye. hogy a kommunisták időben értesüljenek azokról a kér­désekről, amelyek véleményüket, állásfoglalásukat, döntésüket igény­lik. Csak ez esetben várható el tőlük, hogy rendezett gondolatokkal, kellő ismeret- és érvanyag birtokában, felelősséggel vitatkozzanak és döntsenek. • Mi legyen tehát az előkészítő munka gyakorlata? Nagyobb alapszervezeteknél, ahol pártcsoportok vannak, a vezető­ségi ülés után célszerű összehívni a pártcsoport-bizalmiakat és tájé­koztatni őket a következő taggyűlés napirendjéről. Ne elégedjenek meg azonban a „címek” felsorolásával, hanem mondják el a napi­rendre kerülő témák lényegét, a vitára számot tartó legfontosabb kér­déseket, a vezetőség kialakult álláspontját, esetleges alternatív javas­latait, és ismertessék a tervezett határozati javaslatot is. Ezt követően a bizalmiak tájékoztassak a pártcsoport tagjait, ami történhet a szokásos pártcsoport-értekezleten, de egyénenkénti beszél­getéseken is. Több pártszervezetben egyébként gyakorlattá vált, hogy a párttagok pártcsoport-értekezleten kötetlen beszélgetés formájában kialakítják közös álláspontjukat a taggyűlés napirendjével kapcso­latban, és megbíznak valakit a csoport tagjai közül, hogy azt a tag­gyűlésen a csoport nevében mondja el. (Ez természetesen nem kor­látozza a párttagok jogát, hogy a pártcsoport többségétől eltérő véle­ményüknek a taggyűlésen hangot adjanak.) • A taggyűlés előkészítésének ez a módszere több. de különösen két szempontból nagyon hasznos. Egyrészt: a párttagok mindegyiké­nek van ideje és lehetősége arra, hogy egyénileg átgondolja a témát, mérlegelje a döntésre váró kérdéseket, összevesse ezeket a környeze­tében szerzett tapasztalataival, felmérje a döntés várható következmé­nyeit, és mindezek birtokában megalapozott egyéni véleménnyel já­ruljon hozzá a taggyűlés munkájához. A kommunisták egyéni véle­ménye a tagevűlési vitíbin összecsaphat, változhat.' de a végső döntés ezeknek a véleményeknek mégis egy olyan összegezése, amely a le­hetséges alternatívák közül a legjobb, és amely legkevésbé rejti ma­gában a tévedés veszélyét. Másrészt azért hasznos az előkészítésnek ez a módszere, mert neveli a párttagságot, fokozza a párttagok egyéni, személyes felelősségének érzetét. A döntést, a határozatot még inkább sajátjának érzi minden párttag, ha annak kialakításában személyesen részt vett. Ezzel, és csak ezzel kerülhetők el az utólagos viták, a végrehajtásban, a cse­lekvésben jelentkező különbségek, fegyelmezetlenségek. Ezen az úton egyeztethető össze a kollektív döntés a személyes felelősséggel. így érhető el, hogv a taggyűlés határozata ne csak a „hozzáértő”, a „jól tájékozott vezetőségi tagok, állami gazdasági, vezetők vélemé­nye alapján szülessen meg. hanem kimunkálásában részt vegyen az alapszgrvezet minden tagja. Terrfiészetesen ott. ahol nincsenek pártcsoportok, ez az előkészítő munka, a párttagokkal való beszélgetés a pártvezetőség tagjaira vár, de ott sem nélkülözhető. • Mindezt értelemszerűen szükséges felfogni. Nem feltétlenül igényli az előkészítésnek ezt a módját az olyan taggyűlési napirend, amely tájékoztató jellegű, például a felsőbb pártszervek olyan hatá­rozatainak ismertetésé, amelyek nem igénylik az alapszervezet dön­tését. határozatát. Vannak azonban bőven olyan napirendek (éves gazdasági terv. zars/.amadasi beszámoló, üzem- és munkaszervezés, munkait gyelem, községi ej le.s/les, a partéiét belső kérdései stb.), ame­lyek vitájának ilyen motion történő előkészítése nem nélkülözhető. Petroszki • István. . az MSZMP KB munkatársa Népes és élénk hangulatú jelölő gyűlés zajlott le a Pamutnyomóipari Vállalat kiskunhalasi tele­pén. A jelenlevők felszólalásaikban elsősorban Ván József, a Hazafias Népfront tanácstagjelöltje ál­tal ismertetett gazdag és sokoldalú városfejlesztési programhoz fűztek megjegyzéseket. Örömmel vet­ték tudomásul, hogy befejezéshez közeledik a vá­rosi kórház építése és nem kisebb érdeklődéssel fejtették ki véleményüket azzal kapcsolatban, hogy a lakásprogram keretében 1973-ban 292 új lakást adnak át rendeltetésének. Sokakat érdekelt a víz­mű rekonstrukciójának folytatása, valamint á köz- világítás fejlesztésének terve. A négy évre szóló célkitűzések valamennyi részt­vevő helyeslését elnyerték, a választópolgárok mégis — törvényadta jogukkal élve — elsősorban azokat a programpontokat kérték számon jelölt­jüktől, melyeknek megvalósítására két évvel ez­előtt ígéretet és biztatást kaptak. Az egyik idős választó megkérdezte, mi az oka annak, hogy nem valósult meg utcájuk burkolatá­nak javítása. Egy másik választó, aki a Széchenyi utca lakója, arra kérte a jelöltet járjon közbe, hogy valóban hatásosan javítsák meg végre az ut­cában található közkutak. Eddig ugyanis minden javítás után csak rövid ideig volt használható. Helytelenítették a választók, hogy egyesek nem nagyon törődnek a közterek, az utcák tisztaságá­val. Nem egy helyen valóságos szemétdombok emelkednek azokból a hulladékokból, amelyek a környező utcák portáiról kerültek ki. Volt azon­ban olyan vélemény is, amely szerint a szemét el­szállítása sem kifogástalan, és nem lehet csak egyoldalúan a.lakókat hibáztatni a tapasztalt hi­ányosságokért. Az egyik választó arra a furcsa ellentmondásra hívta fel a figyelmet, hogy nem is egv házon díszeleg a „Tiszta udvar, rendes ház” felírat, az udvarba belépve valóban példamutató rendet és tisztaságot lehet tapasztalni, de a ház előtt, a kocsiúton gödrök, kátyúk, szeméthalmok mutatják, hogy a tisztaság iránti igény véget ér a kerítések határánál. A hozzászólásokból is kitűnt, hogy sok mindent várnak a tanácstól, de hozzátették a választók, • Ván József tanácstagi beszámolóját tartja. hogy nem lehet mindent felülről várni, nagyon gyakran a saját kezünkben van a cselekvés kul­csa, csak helyesen kell élni vele. A gyűlésen egyébként egyöntetűen elfogadták Ván József je­lölését, és egyhangúlag felvették a tanácstagjelöl­tek listájára. Sz. F. Foglalkozása »vándormadár« Nálunk a vándormadár a mun­kahelyét gyakran változtató dol­gozót jelenti, aki ellen szóval, tollal harcolunk, próbáljuk jóútr ra téríteni, s példaként mindig a törzsgárda tagokat állítjuk elé je. A napokban egy érdekes foglalkozású fiatal nővel talál­koztam Zsanán. Frittman Mag­dolna beosztására nézve állandó postai helyettesítő. Rövidre nyírt, fiús haját ha­nyagul simítja oldalt, amikor el­ső kérdésemre válaszol: — Hogy hogy csöppentem eb­be a szakmába? — Magam sem tudom. 1967-ben végeztem a pos­taforgalmi technikumot, s az el­ső munkahelyem a kunszentmik. lósi posta volt. Alig három hó­nap után helyettesi állományba kerültem, mert szükség volt , be­ugróra", hol betegség, hol sza­badságolás, vagy éppen új mun kaerő betanítása, miatt. Először nehéz múl megszokni, hogy há­rom nap vagy két hét után új helyen folytassam a munkát. A gyakori helyváltoztatás n?m csu­pán azzal jár, hogy fogom a hol­mim és letelepszem az új mun­kahelyemen Lakás, kosztolási ne­hézség, új környezet, új munka­társak, arról ne is beszéljek, hogy milyen nehézségeket oko­zott az állandó jó baráti viszony kialakítása. Kezdetben Békés, Csongrád és Bács-Kiskun megyében dolgoz­tam, mert ez volt a Szegedi Pos­taigazgatóság számomra kijelölt körzete. Most már „csak” Bács megyében dolgozom, de itt is az eltelt öt évben körülbelül a 25: munkahelyen. Frittman Magdolna alig 24 éves, de máris sok élet- és mun­katapasztalattal rendelkezik. Most a zsanai — nem valami nagynak mondható — postahe­lyiségben éppen Vőneki Ferencet tanítja be a postavezelöi munka­körbe. December 12-én jött Zsa vára. s a ..kiküldetése” március 21-ig tart. Ezalatt át kell adni a szakmát, s hogy ez után mi lesz? Néhány nappal a haláridő előtt mindig megjön Szegedről az uta­sítás, hogy hol legyen az újabb munkahelye. — Mi minden gond adódik egy ilyen vándorszakmánál? — Hát, ha nem is éppen gond, de hiányzik a szórakozási lehe­tőség, pedig nagyon szeretem a színházi előadást, a zenél, tán­cot,'de erre ritkán nyílik alka­lom. Egy azonban van, amely mindenhová elkísér, hű szóra­koztató társam; a jó könyv. Ma­gam is beszéltem több emberrel, akik éppen emiatt a gyakori helyváltoztatás miatt nem vállal­nák ezt a szakmát. Mindezek ellenére nem meg­szokásból maradok, inkább azért, mert jóleső érzés tudni, hogy szükség van rám, számítanak a munkámra. Frittman Magdolna őszintén mondja e szavakat. Hiszen ha nem így lenne, talán már risgen itthagyta volna ezt a beosztását. Vándormadár ő, a szó nemeseb­bik értelmében. Így kívánja a hivatása. Sz. F. Hírek a Szovjetunióból • „Különleges flotta” — észak főútvonalán. A sarkvidéki tenge­rek a Szovjetunió fontos közle­kedési és szállítási vonalaivá vál­tak. Negyven év alatt a szovjet Távoli Északon nagy változások mentek végbe: *a rideg éghajla­tú, korábban lakatlan helyeken épültek, hatalmas ércbányászati városok és munkástelepülések vállalatok és rénszarvastenyésztő szovhozokat alapítottak. Ezeket a helyeket az ország európai ré­szével összekötő „főút” az 5000 kilométeres északi-tengeri útvo­nal lett. Az útvonalon speciális hajózást létesítettek; a hatalmas jégtörőkkel és a „Lenin” atom­tengerjáróval az élen a legújabb villamoshajók tartoznak a „kü­lönleges flottához”. Ezek a hajók a sarkvidéki hajózás időtartamát csaknem kétszeresére növelik. 0 Olajipari gépgyártás Azer­bajdzsánban. Megkezdődött az azerbájdzsáni olajipari gépgyár­tás teljes rekonstrukciója. A köz­társaság vezető iparágának fel­újítása lehetővé teszi, hogy a termelést az ötéves terv idősza­kában 68 százalékkal növeljék. Azerbajdzsánban jelenleg 500 különböző olajbányászati beren­delést és gépet — fúrótornyot, emelőt, csőfektetőt, szivattyúkat stb. — gyártanak, s ezeket az egész Szovjetunióban és 29 kül­földi országban használják. • Kétmillió tonna rizs. 1 mil­lió 600 ezer tonna rizst takarítot­tak be az elmúlt esztendőben a Szovjetunió’ ültetvényéiről. A rizstermesztés egyike az ország leggyorsabban fejlődő mezőgaz­dasági ágazatának. A Távol-Ke­leten hatalmas hálózat van ki­alakulóban rizstermelő gazdasá­gokból. Szakemberek véleménye szerint 1975-re — a kilencedik ötéves terv utolsó esztendejére — a Szovjetunió rizstermelése eléri a kétmillió tonnát. (BUDAPRESS—APN) 15. A HÁBORGÓ TIZEDES Nem kell azt gondolni, hogy csupán a férfiak voltak vétkesek és csábítók minden esetben, mint ahogy azt esetleg vélni lehetne néhány ismertetett, s az úriszék előtt tárgyalt ügyekből. A lá­nyoknak is volt magukhoz való eszük, s bizony gyakran belega­balyodtak vallomásukba. Különö­sen akkor kellett nagy mesét ki­találni. ha az atya rájött a do­logra. A családfőnek természete­sen nem lehett úgy elmondani, ahogyan valójában történt, vé­res fenyegetést, erőszaktételt kel­lett tehát kikerekíteni. Ebből az­tán furcsa históriák születtek. Az apa szaladt a bíróságra. Igv tett az 1838. esztendő októ­berében bizonyos Here János is, aki a város tizedese volt akko­riban. Panaszát a következőkép­pen rögzítik a korabeli jegyző­könyvek: „Ez előtt mintegy három hét­tel Vadkerti János mészáros le­gény a Csongrádi Úti Kapuban lányomon erőszakot tett. Leányo­mat. mivel a nevezett mészáros legény házamnál volt kosztos, jól esmérte. s az alatt a szín alatt, hogy a piacra kellene menni va­lami vásárlás végett, a mészár­székbe csalta. Aztán az ajtót reá zárta, a leányt felnyalábolváp az ágyra vitte, reá egy k^st fogván, hogy ha sivalkodik, Vagy hány­kolódik, megöli. A- leány sival- kodni és hánykolódni nem mer­vén. nevezett mészáros legény buja kívánságának eleget tett.. ” Később kiderül, hogy ezt a „sztorit” a lány, a 14 esztendős Here Terézia találta ki és mond­ta el apjának, aki felmérgedvén, azonnal a hatósághoz szaladt. Az úriszéki tárgyaláson 'azonban bi­zonyítani kellett, s a lány 16 éves nővérével együtt már másként vallott. A nővér elmondta, hogy egyszer elkísérte húgát a Csong­rádi kapunál levő mészárszékbe, mert a legény hivatta, de ő nem tudja mit tett vele Vadkerti Já­nos. mert neki nem mondta el sem a húga, sem a legény. A bíró ismertette a vádlottal a vád lényegét, amely így hangzott; „Here Terézia azt mondja, hogy kétszer vásárlás színe alatt Káthi Imre inassal a mészárszékbe hi­vatott. az ajtót rázártad, azután erővel lekaptad. Valid meg, hogy ezen előadása Here Teréziának mennyiben igaz ellened?” Nem volt ijedős a mészáros legény, elmondta úgy, ahogyan történt, minden kertelés nélkül, mert látta, hogy bele akarják ke­verni a csávába. Ismerjék meg akkor, hogy miféle lány ez a He­re Terézia és annak nővére: „Én Here Teréziával erőszakot nem tettem soha. hanem megvallom, hogy a nénje. Here Julis vezette először hozzám, hogy legyek, vele. Másodszor maga jött el hozzám a székbe. Mikor vele közösköd­tem. Zara György a szék előtt ült. a legényem pedig a székaj­tóban állott. Az ajtót nem zár­tam be. hanem a lány magától ment az ágyamra, engem meg­ölelt. megtsókolt. azután mikor már vele voltam, egy cipőre valót is kért tőlem. Adtam is néki 28 garast, melyen Here Julissal ci­pőt vett. Arra is kért, hogy ken­dőt vegyek neki. s majd máskor is eljön ...” A tekintetes úriszék most már nem tudta hányadán áll a dolog. Jobbnak látta, ha szembesítik a lányt és a legényt. „Ezen rabbal Here Terézia szembe állíttatván elismeri, hogv megtsókolta, meg­ölelte azt. és elismeri továbbá, hogv 'Cipőre 28 garasokat adott neki. Bévallja. -hogy kést nem emelt rá Vadkerti János, az ajtó sem volt bezárva bujákodásuk idején . . .” A felháborodott atya, a város tizedese bizonyára elhűlt, amikor tulajdon lánya szájából hallotta saját feljelentésének cáfolatát. A szembesítéskor adott vallomásból ugyanis kiderül, hogy Here Te­rézián egyáltalán nem kellett erő­szakot tenni, sőt maga volt kez­deményezője a cipő árának, majd pedig kendőrevalót is szeretett volna kapni a legénytől. Közben ázonban megtudta az apa, s fel­jelentette a legényt, miután kér­dőre vonta lányát. Ilyen körülmények között már teljesen világos volt az ügy a bí­rák előtt, tudták mi, s hogyan történt a Csongrádi kapunál (ma a Kuruc tér város felőli része). Meghozták tehát bölcs döntésü­ket, mely szerint mindkettőt szi­gorú dorgálásban ' részesítették, s szabadon engedték. Here Julis- ról nem tesz említést a perirat, noha nyilvánvalóan körítője volt tulajdon húgának, s az sem két­ségtelen, hogy a 28 garasból neki is futotta egy cipőrev vagy topán­kára. Mit tett ezek után a lá­nyaiban csalódott tizedes? Lehet, hogy otthon alaposabb dorgálás­ban részesítette fiatal, de igen rafinált lányait. Nem tudjuk. Dü­hét — azon túl, hogy lóvátet- ték — tüzelte az a körülmény is, hogy Vadkerti János elvált em­ber volt. tehát ritka madár ab­ban az időben, s természetesen elítélendőnek számított ez a rit­kaság. A széktulajdonos férfiről ugyanis1 ez áll személyi adatai között: „Udvari, másképp Vad­kerti János 32 éves. a Szent Szék „által feleségétől elválasztott, ró­mai katolikus ...” A pápa őszent­sége azonban nem választott el alaptalanul senkit. Következik: Orvosi vélemény. Sikeres vállalkozások A lajosmizsei közös gazda­ságok már évekkel ezelőtt fel­ismerték, hogy a termelés fejlesztésének egyik feltétele az anyagi és szellemi erők összefogása. Olyan vállalko­zásokat alakítottak, amelyek eddigi eredményeikkel jól be­bizonyították létjogosultságu­kat. Gépjavító közös vállalkozás Még 1969 január 1-én alakult az a gépjavító közös vállalkozás, amelynek tagja a lajosmizsei Kossuffi és Béke, valamint a la- dánybenei Hunyadi Szakszövet­kezet. Kevés készpénzzel, szegé­nyesen felszerelt műhellyel indul­tak. Évről évre sokat fejlődött ez a vállalkozás és ma már számot­tevő üzemkéht tartják nyilván. Ennek bizonyítására leghivatot- tabb Herczeg István a közös vál­lalat igazgatója. — Tavaly új munkacsarnokot építettünk saját kivitelezésben. Az idén is hozzáfogtunk hasonlóhoz, öt szakmunkással indultunk és most már több mint százan dol- gonak műhelyeinkben. A vállal­kozás elsősorban azért létesült, hogy a három tagszövetkezet gé­peinek nagyjavítását elvégezzük, azonkívül feladatként jelölték meg az alapításkor a gépszemlék megszervezését, a karbantartás technológiájának kidolgozását. A fejlődés során lehetővé vált egy műszaki csoport létrehozása és eljutottunk odáig, hogy új gépe­ket is tervezzünk. Jelenleg a Kossuth Szakszövetkezetnek ké­szítünk egy előcsíráztatott burgo­nya vetésére alkalmas berende­zést. Ilyen gép még nincs, az ipar nem gyárt. Egyébként a legutób­bi igazgatótanács-ülésen arról is szó volt, hogy a vállalkozás se­gítse elő a hús- és a zöldség­program megvalósítását, mégpe­dig úgy, hogy készítsen olyán kiegészítő berendezéseket, ame­lyeket az ipar még nem gyárt. Tavaly már 21 millió forint bruttó termelési értéket értek ed, a nyereség 4,2 millió forint volt. Az idei legjelentősebb fejlesztés az új munkacsarnok építése, amely hasonlóképpen saját ki­vitelezésben épül, másfél millió forintos beruházással. AZ AGROTÁP Ugyancsak 1969-ben alakult az AGROTÁP nevű önálló közös vállalkozás. Tagja a lajosmizsgj Népfront Termelőszövetkezet, a Kossuth Szakszövetkezet és a soroksári Vörös Október Terme­lőszövetkezet. A vállalkozás kü­lönböző szolgáltatásokat végez, elsősorban az élelmiszer-gazdasá­gi beruházások technológiai fel­szereléseinek, gépeinek, berende­zéseinek karbantartásával fog­lalkozik. Számos különleges lé­tesítmény, köztük a martonvá'sá- ri kutatóintézet fitotronjánák elektromos berendezéseit szerel­ték a vállalkozás szakemberei. Lengyel László igazgatóhelyet­tes elmondja: — Kétszáz szerelőnk dolgozik szinte az ország minden részében. Egyik fontos munkánk a megyé­ben a bácsborsódi Rákóczi Ter­melőszövetkezet ’ sertéstelepének szerelése. Mi végezzük a takar­mánytárolók, szárítóberendezések, keverök felszerelését. Tovább le­hetne sorolni az e körben vég­zett sokféle munkánkat. Két me­gye, Borsod, és Békés AGROKER vállalataival megegyeztünk az általunk forgalomba hozott gépek garanciális javításának elvégzésé­re. A fejlődést bizonyítja a lészám- emelkedés. 1972. január 1-én 264 dolgozója volt a vállalatnak, de­cember 31-re már 494 és jelenleg már 500-on felül van a létszám. Az adminisztratív munkaerő ará­nya csupán 10 százalékot tesz ki. A gyors növekedés bizonyítja, mennyire szükség van a közös vállalat munkájára. — Az elmúlt esztendőt 9,7 mil­lió forint nyereséggel zártuk, — folytatja az igazgatóhelyettes — a termelési tervet 147, az eredményességi tervet, pedig 124 százalékra teljesítettük. A sikerekhez hozzájárult a hét szocialista címért küzdő brigád, amelynek több mint száz tag­ja van. A zárszámadás alkalmá­val a legjobb. eredményt elért brigádok összesen 30 ezer forint jutalmat kaptak. Fontos feladatnak tartjuk, hogy a megye mezőgazdasági nagyüze­meivel szorosabb kapcsolatot ala­kítsunk ki. Jelenleg a Kiskunha­lasi Állami Gazdaság vezetőivel tárgyalunk a szakosított sertéste­lep egyes berendezéseinek szere­lése témájában. K. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom