Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-02 / 51. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. március 2. Gazdaságpolitika HOZZÁSZÓLÁS A szövetkezeti lakásépítés r • r a • • • uj utjai A nagyarányú lakásépítkezés, az új lakótelepek, városrészek kialakulása új helyzet elé állítja az állami szerveket — és a lakásépítő szövetkezeteket is. A lakásállomány növekedésével egyben új iskolák, óvodák, bölcsődék, orvosi rendelők, üzletek, szolgáltató részlegek létesítésére is szükség van. A jogszabályokban biztosított állami támogatás megnövelte a szövetkezeti lakásépítkezés iránti érdeklődést ezért az ilyen jellegű lakótelepek építésének tervszerűbb előkészítésére a jövőben nagyobb gondot kell fordítani. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy esztétikailag. megfelelő, színes városképet nyújtó, az építészet sokoldalú tapasztalatait hasznosító és nem utolsósorban gazdaságos megoldásokat bátrabban kell alkalmazni. A fogyasztási szövetkezetek megyei lakásszövetkezeti titkársága nagy figyelemmel kísérte a Petőfi Népében azt a vitát, amely Szinai János építészmérnök „Közösségi lakásforma, közösségi életforma” című diploma- munkája felett folyt. A magam részéről is úgy ítélem meg, hogy az 1972. november 16-i lapszámban megjelent cikk, majd az azt követő hozzászólások a lakásszövetkezeti mozgalom számára igen hasznosak, sőt nyugodtan fogalmazhatok úgy is, hogy előremutatóak. A diplomamunka és a felette zajló vita lényege az, hogy a szövetkezeti lakóházakban szükség lenne olyan helyiségekre, amelyet a lakók közösen használhatnának klub, gyermekjátszószoba stb. céljára. Véleményem szerint az ilyen helyiségek beépítése nem jelentene túl nagy többletköltséget. Eddig is voltak ugyanis közös használatú helyiségek, amiket az ÉVM normatívák alapján terveztek, csak éppen olyan célokra, amit a lakásszövetkezeti tagság többsége feleslegesnek tartott. A megyei lapban folyó vita azonban azt igazolta, hogy más jellegű közös helyiségekre szükség lenne. Az épülő kecskeméti szalagház példáját alapulvéve, egy szövetkezeti lakásra vetítetten mindössze kétezer forint árnövekedést jelentene egy közel 600 ezer forint összegbe kerülő klubhelyiség és a hozzá tartozó iroda beépítése. Ez a készpénzelőlegnél egy-egy család esetében mindössze 300 forinttal növelné meg a befizetési kötelezettséget. Nézzük azonban a további lehetőségeket. Talán merésznek látszó megoldás: kisebb „házi óvodák” létesítése. Az ilyen óvoda egyébként a megyeszékhely egyik legnagyobb gondját enyhítené; nem is szólva azokról a kismamákról, akiknek órákkal a munkába indulás előtt a néhány kilométerre levő óvodákba kell vinniük gyermekeiket. Természetesen csak akkor, ha egyáltalán jutott számukra hely, ha nem, akkor gyermekeik őrzéséért havonta 500—600 forintot fizetnek magánosoknak. Az ilyen családok bizonyosan szivesítésének rájuk háruló terheit. Az ilyen jellegű helyiségeket azután játékszobának, tanulószobának és sok más célnak megfelelően lehet még hasznosítani. Az első lépéseket e tekintetben az állami beruházásból megvalósuló szövetkezeti lakások tervezésénél kellene megtenni, igazgatási, nevelési, művelődési és más közérdekű funkciók ellátására. Felmerül a kérdés, vajon mi teszi indokolttá mindezt? Hadd hozom fel példánák a kecskeméti 7. számú széchenyivárosi lakásszövetkezetet, amely jelenleg 550, valamint a kecskeméti városközponti 3-as számú lakásszövetkezetet, amely az év végére — a két szalagházban — már 460 lakás kezelését látja el. Mindkét lakásszövetkezetben megközelítően mintegy kétezer lakosú község lakossága él. Márpedig egy hasonló lélekszámú községben —, amelyből megyénkben több is található — iskola, óvoda, kultúrház, s filmszínház működik. Cukrászda, vagy presz- szó tölti be az ifjúsági klub részbeni szerepét. Ha nem is azonos, de gyakorlatilag igazgatási funkciót szolgál a helyi tanács épülete, amelynek tanácstermét szükség esetén oktatási és nevelési célokra is hasznosítanak. Egyre több szó esik napjainkban az általános műveltség emelésének fontosságáról. A lakásszövetkezetek — mint szocialista közösségek — alkalmasak arra, hogy sajátos módon (ahogy a feltétélek megteremtődnek), foglalkozzanak tagjaik kulturális és művelődési igényeinek kielégítésével. A szabad idő jelentős részét munkahelyén kívül — elsősorban otthonában — tölti a dolgozó. Az üzem kapujánál többnyire megszűnik a szervezett nevelő, oktató tevékenység Ennek jó kiegészítője lehet — a régi munkásklubok, munkásotthonok tartalmi munkáját felelevenítő — lakóhelyi klubok működése, amelyet más jellegű funkciója miatt nem helyettesíthet sem a televízió, sőt még a városi művelődési ház sem. A lakásszövetkezeteinknél kialakuló váró klubok — otthont nyújtva fiataloknak, öregeknek, középkorúnknak egyaránt — megfelelő szervezettséggel, eredményesen szolgálhatnák a korszerű, kiscsoportos népművelés célját. A baráti találkozókon színestévé nézésen kívül a lakóterületi politikai nevelés funkcióját is betölthetné, helyet adva a területi pártszervezetnek, vagy lakótelepi pártcsoportnak. A lakásszövetkezetben működő pártcsoport politikai rendezvényeivel egységesen befolyásolhatná szövetkezeteink 'belső életének alakulását is, elősegítve a szocialista együttélés szabályainak betartását, a lakásszövetkezet eredményes gazdálkodását, s az ilyen jellegű lakossági szolgáltatások mind szélesebb körű kiterjesztését. Radványszki Imre, a megyei lakásszövetkezeti titkárság helyettes vezetője seri vállalnák a házióvoda léteKözgazdász-továbbképzés A Magyar Közgazdasági Társaság Bács-Kiskun megyei szervezete felhívja a megye közgazdászainak figyelmét arra, hogy a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Továbbképző Intézete az 1973—74-es tanéyben az alábbi tagozatokon szervez továbbképzést: Elméleti Gazdasági szakértői (ezen belül tervgazdasági, nemzetközi gazdasági kapcsolatok) Vállalatgazdasági (ezen belül vállalati munkaügyi, vállalati piacszervező, vállalati komplex szervezési és vezetési) tagozaton. A részvétel feltételei: közgazdasági egyetemi végzettség; a munkáltatónak a továbbképzéssel egyetértő javaslata; eredményes felvételi vizsga. A jelentkezéshez önéletrajzot is kell csatolni. Jelentkezni lehet a Köz- gazdasági Továbbképző Intézetnél (Budapest VIII. Makarenkó utca 20.) A tanulmányi idő két év. A vizsgák letétele, valamint a szak- dolgozat megvédése után a hallgatók szak-közgazdászoklevelet kapnak. Közgazdasági könyvespolc Vincze fmre: Árak, adók, támogatások a gazdaságirányítás reformja után (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) A szerző rendkívül időszerű témakör igényes feldolgozásával jelentkezik. Átfogóan tárgyalja a gazdasági szabályozó eszközök körében különösen fontos szerepet betöltő árszabályozást, adórendszert és a pénzügyi támogatások rendszerét; ugyanakkor értékeli is az elmúlt évek tapasztalatait, feltárja a még szükséges módosítások indokait és várható eredményeit. A problémák tárgyalásakor a szerző mindig figyelembe veszi a gazdasági szabályozó eszközök által teremtett sokoldalú összefüggéseket; különösen a népgazdasági érdek és a vállalati érdek összeegyeztetését, valamint a hazai és nemzetközi kapcsolatok kölcsönhatását. Hangsúyozottan tárgyalja a gazdasági fejlődésünkkel kapcsolatos célok előmozdításának szükségességét, anélkül azonban, hogy szem elől tévesztené az életszínvonal-politika támasztotta körülmények kielégítésének fontosságát. A mű különösen értékes részei: a mezőgazdasági ár-, adó- és támogatási rendszer továbbfejlesztésére kidolgozott koncepció, a társadalmi ráfordításon alapuló fogyasztói árak helyességének bizonyítása. „szarkafiókák Tanoncokból Még a múlt év december 13-án történt az eset. A kiskunfélegyházi AFIT-szerviz telepén, a délutáni műszak letelte, tehát este tíz óra után bennmaradt három ipari tanuló, hogy a műhelyben rendet csináljon, kisöprögessen. Rajtuk kívül még egy szerelő dolgozott bent — túlórázott. Ami ezután történt, egyikőjük, K. János így mondja el: „Azért maradtunk ilyen későig, mert az volt a szokás, hogy műszak végén előbb mindig a mesterek és a segédek mentek fürödni. Mi csak utánuk mehettünk ... A takarítgatást untuk, csináltuk is, meg nem is, s közben volt alkalmunk nézelődni, babrálni ezt-azt. Így vettük észre, hogy az egyik satupad fiókja nyitva maradt. Szóval úgy volt, hogy társammal, H. Tiborral majdnem ' egyszerre figyeltünk oda. Azt mondtam, nézzük meg, mi van benne. A fiókot hátravittük, az akkumulátortöltő mellé. Én kivettem három kulcsot, a többit H. Tibor rakta el. Erre azt mondja a másik társam, T. Csaba, hogy' ő is kinyit egy-két ládát. Ki is nyitotta, az egyiken rajta volt a lakat, azt lecsavartuk róla, pántostól. Szerszámok voltak abban is. Tibor meg én vettünk belőle, a többi Csabánál maradt. Aztán ott volt egy piros 850-es Fiat, javításon. Mivel nem volt lezárva, könnyű volt felnyitni a csomagterét, kivettük belőle a szerszámkészletet, aztán volt még benne trafó, megszakító-érintkező, gyertya, ilyesmik. Ezeket sem hagytuk ott. Voilt még bent egy másik 850-es is, abból is elvittünk néhány dolgot.” Másnap, harmadnap, s később is hiába keresték szerszámaikat a szerelők. De egyre inkább a tanulókra kezdtek gyanakodni. Mígnem az a szerelő mester, akinek satupadja fiókjából tűntek el a szerszámok, december 19-én azt mondta T. Csabának: „Hallottam a fiúktól, milyen sok szerszámod van odahaza. Biztosan te vitted el innét is... ” A fiú lángvörös lett, nem szólt semmit. Azt sem hogy igen, azt sem hogy nem. Erre a többi szeTésztaszaggató lányok A Kalocsa és Vidéke Sütőipari Vállalatnál 1968 óta képeznek sütőszakmunkás-tanulókat. Az 1972—73-as tanévben 27 elsőéves, 17 másodéves és ugyanennyi harmadéves fiatalt oktatnak. Az elméleti ismereteket a Nagykőrösi Élelmiszeripari Szakiskola kihelyezett tagozatán,' a kalocsai 619-es Ipari Szakmunkásképző Intézetben sajátítják el a tanulók. Hetente két alkalommal járnak iskolába, a többi napon pedig szakmai gyakorlaton vesznek részt. A három éves képzés alatt a szakmunkástanulók ösztöndíjat kapnak, melynek összege a tanulmányi eredménytől függ. Az első félévben azonban egyöntetűen mindenki havonta 380 forintot kap. A kalocsai vállalat egyéb anyagi juttatásokkal, így kedvezményes üdültetéssel, közös kirándulások költségeihez való relő is odafigyelt: a három fiút beterelték az öltözőbe, s ott vallomásra késztették őket. A többi már ment az ilyenkor szokásos módon. Papp Lajos, a telep főmérnöke a tanulókat beültette az irodába, s „dolgozatot” íratott velük a történtekről. Aztán az egyik szerelő kocsiba ültette őket, s a lakásukat sorra jarva összeszedette velük a szerszámokat, tartalékalkatrészeket. Elő is került majdnem minden ... Kihallgatások, fegyelmi vizsgálat az iskola részéről. K. Jánost és H. Tibort egy évre kizárták az intézetből, s a második évfolyam ismétlésére kötelezték őket. T. Csaba enyhébb büntetésben részesült: igazgatói megrovást kapott. A rendőrségi vizsgálat szerint nem egészen másfél ezer forint körüli volt az eltulajdonított érték. Olvasom a tanulókról adott szülői, munkahelyi, iskolai jellemzéseket. K. János apja gépkocsivezető. A fiú közepes tanuló, szórakozni nem járt sehová, esetleg nagyritkán moziba. Odahaza van kutyája, nyula, galambja,. KISZ- tag, politikailag tájékozott, eleven eszű. Jó szakmunkásnak ígérkezett, szóbeli figyelmeztetésben egyszer részesült. H. Tibor apja portás. A fiú a nyári szünidőben a Lenin Tsz- ben dolgozott. Gyenge tanuló, komolytalan magatartású, zárkózott, nem mindig őszinte. A műhelyben kissé passzív volt, de mindig elvégezte a rábízott feladatokat. T. Csaba édesanyja gépírónő. A gyerek eleven, játékos természetű, sportol, focizik. Az oszhozzájárulással is segíti a szakmunkás tanulókat. A fiatalok szakmai tudásának fejlesztése érdekében a sütőipari vállalat versenyeket, a szakmával tályban sportfelelős volt. A munkában készséges, pontos, tisztelettudó, igyekvő. A kép, amely kirajzolódik, a velük egyidős, egyívású ipari tanulókétól semmiben nem különbözik. De akkor hogyan váltak „üzemi szarkafiókává”? Hogyan léptek olyan útra, amely beláthatatlan lejtő kezdete is lehet? K. Jánossal beszélve persze nem így teszem fel a kérdést. Hanem így: — Mire kellett a szerszám, meg az alkatrész? — Igazából semmire. Ezen nem is gondolgudtunk akkor ... — Azon sem, hogy rájönnek? — Már amikor a kabátzsebbe raktam a cuccot, akkor kezdtem félni. De az is eszembe jutott, hátha nem jönnek rá ... — És az nem, hogy magadtól visszacsempészd ? — Az nem ... Nem lehet szabadulni a gyanútól, hogy cselekményükben az őket körülvevő felnőtt világban szerzett kedvezőtlen tapasztalatok összegeződtek. Az az értékítélet, hogy az üzemből a szerszámokat elcsenni nem bűn, főleg akkor nem, ha ezt elég „ügyesen” csinálják... Az ő esetükben még az erkölcsi kontroll kihagyásáról sem beszélhetünk. Minthogy annak épp ebben a korban kellene kialakulnia, megszilárdulnia. De megvannak-e ehhez a feiltételek? Ez bizony nyitott kérdés. Még akkor is, ha bízvást remélhetjük, hogy a tanintézet által hozott fegyelmi döntés kellőképpen kifejti nevelő hatását. Az már ügyészi mérlegelés kérdése, hogy a fiatalkorúak bírósága előtt a vádlottak padjára kerülnek-e vagy sem. Jogi megítélés szerint a cselekményük „társadalomra való veszélyességük” csekély. Az ügy mögötti — felfogás- és magatartásbeli — háttér káros kisugárzása miatt továbbra is nyugtalanok vagyunk. Hatvani Dániel kapcsolatos szellemi vetélkedőket rendez. Kétévenként szakma kiváló tanulója versenyt tartanak. T. L. OLVASTUK Adatok egy szociográfiához Világszerte feltűnést keltett a gyermekgondozási segély úttörő bevezetése hazánkban. 1967-től 1971 december végéig a segélyt kereken 346 000 kismama vette igénybe. 1972 első felének végéig a kedvezménnyel élők száma már elérte a 380 000-et. Közülük mintegy 200 000 már visz- szatért munkahelyére, 80 000-en a három év lejárta után, 120 000 azonban az engedélyezettnél korábban foglalta el régi munkahelyét. Jelenleg mintegy 180 000 azoknak a kismamáknak a száma, akik gyermekgondozási segélyben részesülnek. Államunk az elmúlt öt esztendő alatt évenként mintegy egymilliárd 300 millió forintot fordított a gyermekeikkeli otthon maradt fiatal anyák segélyezésére. Körülbelül 60 százalékuk fizikai dolgozó, 31 százalék alkalmazott és szellemi foglalkozású, 9—10 százalék pedig a mezőgazdaságban dolgozik termelőszövetkezeti tagként, vagy alkalmazottként. Hetven százalékuknak 1600 forint alatt volt a fizetése, — míg dolgozott — 26 százalékuk havi 1500—2000 forintot keresett, s körülbelül 4 százalékuk volt 2000 forint felett. A Dunántúl legmagasabb lakóháza • Veszprémben épfii fel az a 20 szintes épület, amely a Dunántúl legmagasabb épülete lesz. 130 lakás kap majd helyet. A földszinten fizieteket, szolgáltató egységeket helyeznek el. (MTI-foto — Kovács Sándor—KS.) • Stein Mária és Jákob Éva, harmadéves szakmunkás tanulók, mézpogácsát készítenek. ZÁRSZÁMADÁS UTÁN Levontuk a tanulságokat Termelőszövetkezetünk, a Vaskúti Bácska a napokban tartotta zárszámadási közgyűlését. A tagság megelégedetten hallgatta a vezetőség beszámolóját, amelyet Vámos Ferenc elnök ismertetett. A kedvezőtlen időjárás ellenére sikeresen zártuk az elmúlt évet. A beszámoló egyúttal előre is mutatott. Utalt arra, hogy a jövőben miként lehetne a hibákat elkerülni, és mi szükséges ahhoz, hogy a gazdaság fejlődése továbbra is felfelé íveljen, A bruttó jövedelem egy év alatt csaknem 4 millió forinttal emelkedett, a szövetkezeti eredmény pedig 3 millió forinttal. Legjelentősebb növekedést az állattenyésztésben értünk el, amely kiegyensúlyozott termelésével állandó biztos árbevételt nyújtott gazdaságunknak. A növénytermesztésben gondokkal küzdöttünk. Kenyérgabonából például a hektáronkénti termés- eredmény 1971-hez viszonyítva mintegy 5 mázsával volt kevesebb. Ez a csökkenés nemcsak az elhúzódott betakarítás rovására írható. Jobban kell ügyelni a talajmunkákra, a vetés időbeni elvégzésére és nem utolsósorban a termesztendő fajták megválasztására. Másik fő növényünk a kukorica. Itt nem csökkent a termésátlag. annak ellenére, hogy a termőterület kétszeresére nőtt. A hektáronkénti hozam meghaladta a 44 mázsát májusi morzsoltban számítva. Az elmúlt esztendőben elhúzódott a betakarítás, ami arra figyelmeztet bennünket, hogy kései fajtákat nagy területen nem szabad termeszteni. Csak megfelelően tárolt és szárított kukoricával lehet biztonságosan megoldani az állatállomány takarmányozását, ezért az idén korszerű, nagy teljesítményű szárítót építünk, tárolókkal együtt. Harmadik legfontosabb növényünk a cukorrépa, amely kiemelkedő termést hozott tavaly, hektáronként 500 mázsát. Ez jóval magasabb az országos átlagnál. A cukorrépa betakarítása teljesen gépesített, gazdaságunk a bajai vasútállomáson egy korszerű szovjet rakodót üzemeltet, amely a tehergépkocsiról közvetlen a vagonba üríti a cukorrépát. Ezzel lehetővé tesszük a folyamatos szállítást, nemcsak saját gazdaságunk, hanem a környező üzemek számára is. Az asszonyok téli foglalkoztatását úgy oldottuk meg. hogy a gazdaságban termesztett fűszer- paprikát saját üzemünkben szárítjuk és félkész termékként értékesítjük. Fő ágazatunk az állattenyésztés. elsősorban a szarvasmarhatartás. Tavaly fejeztük be a 600 férőhelyes szakosított telepünk építését, 23 millió forintos beruházással. Állományunk magyar- és osztráktarka fajtákból tevődik össze. 1970-ben három és fél, tavaly 4 millió forintot fordítottunk tenyészanyag-vásárlásra. Eredményeink mutatják, hogy a befektetés nem volt hiábavaló. Az egy tehénre jutó hozam az elmúlt évben 3275 liter volt, amely ezer literrel magasabb az országos átlagnál. Az 1971. évi tejtermeléshez viszonyítva pedig tehenenként csaknem 350 liter az emelkedés. A kormány intézkedéseket hozott a szarvasmarha-tenyésztés fejlődésére. Az állami kedvezmények nyomán nyereségessé válik ez az ágazat termelőszövetkezetünkben. Mivel a növendék- és hízóállomány elhelyezése, egyáltalán nem nevezhető korszerűnek, egy 500 férőhelyes gépesített telepet létesítünk. Tervezzük takarmányszárító és keverőüzem építését is. A tervezett beruházások megvalósításával remélhetőleg továbbjavítjuk a szarvasmarha-tenyésztés eredményeit, amelyek tavaly máris sokkal jobbak voltak, mint az előző évben. Érdemes említést tenni a sertéstenyésztésről is. A 100 kocára jutó szaporulat 1971-ben 1569 darab volt, tavaly 2091 darab. Egy kilogramm súlygyarapodáshoz 1972-ben 4,1 kilogramm abrakot használtunk fel. 10 százalékkal kevesebbet, mint az előző évben. A napi súlygyarapodás is 70 grammal több volt hízónként. A sertéstenyésztés önköltsége számottevően csökkent. A fejlesztési tervek megvalósításával tovább emelkedik nemcsak a szövetkezet, hanem a tagság jövedelme is. Igyekszünk levonni a tanulságokat az elmúlt esztendő tapasztalataiból, szeretnénk, ha az idén tovább korszerűsödne a gazdálkodásunk. Schadt István üzemgazdász