Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-02 / 51. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. március 2. Gazdaságpolitika HOZZÁSZÓLÁS A szövetkezeti lakásépítés r • r a • • • uj utjai A nagyarányú lakásépítkezés, az új lakótelepek, városrészek ki­alakulása új helyzet elé állítja az állami szerveket — és a lakásépí­tő szövetkezeteket is. A lakásál­lomány növekedésével egyben új iskolák, óvodák, bölcsődék, orvosi rendelők, üzletek, szolgáltató rész­legek létesítésére is szükség van. A jogszabályokban biztosított ál­lami támogatás megnövelte a szövetkezeti lakásépítkezés iránti érdeklődést ezért az ilyen jelle­gű lakótelepek építésének terv­szerűbb előkészítésére a jövőben nagyobb gondot kell fordítani. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy esztétikailag. megfelelő, színes városképet nyújtó, az épí­tészet sokoldalú tapasztalatait hasznosító és nem utolsósor­ban gazdaságos megoldásokat bátrabban kell alkalmazni. A fogyasztási szövetkezetek megyei lakásszövetkezeti titkár­sága nagy figyelemmel kísérte a Petőfi Népében azt a vitát, amely Szinai János építészmér­nök „Közösségi lakásforma, kö­zösségi életforma” című diploma- munkája felett folyt. A magam részéről is úgy ítélem meg, hogy az 1972. november 16-i lapszám­ban megjelent cikk, majd az azt követő hozzászólások a lakásszö­vetkezeti mozgalom számára igen hasznosak, sőt nyugodtan fogal­mazhatok úgy is, hogy előre­mutatóak. A diplomamunka és a felette zajló vita lényege az, hogy a szö­vetkezeti lakóházakban szükség lenne olyan helyiségekre, ame­lyet a lakók közösen használ­hatnának klub, gyermekjátszószo­ba stb. céljára. Véleményem sze­rint az ilyen helyiségek beépíté­se nem jelentene túl nagy több­letköltséget. Eddig is voltak ugyanis közös használatú helyi­ségek, amiket az ÉVM norma­tívák alapján terveztek, csak ép­pen olyan célokra, amit a la­kásszövetkezeti tagság többsé­ge feleslegesnek tartott. A megyei lapban folyó vita azonban azt igazolta, hogy más jellegű közös helyiségekre szük­ség lenne. Az épülő kecskeméti szalagház példáját alapulvéve, egy szövetkezeti lakásra vetítet­ten mindössze kétezer forint ár­növekedést jelentene egy közel 600 ezer forint összegbe kerülő klubhelyiség és a hozzá tartozó iroda beépítése. Ez a készpénz­előlegnél egy-egy család eseté­ben mindössze 300 forinttal nö­velné meg a befizetési kötelezett­séget. Nézzük azonban a további le­hetőségeket. Talán merésznek lát­szó megoldás: kisebb „házi óvo­dák” létesítése. Az ilyen óvoda egyébként a megyeszékhely egyik legnagyobb gondját eny­hítené; nem is szólva azokról a kismamákról, akiknek órákkal a munkába indulás előtt a né­hány kilométerre levő óvodákba kell vinniük gyermekeiket. Ter­mészetesen csak akkor, ha egy­általán jutott számukra hely, ha nem, akkor gyermekeik őr­zéséért havonta 500—600 forin­tot fizetnek magánosoknak. Az ilyen családok bizonyosan szive­sítésének rájuk háruló terheit. Az ilyen jellegű helyiségeket azután játékszobának, tanulószo­bának és sok más célnak meg­felelően lehet még hasznosítani. Az első lépéseket e tekintetben az állami beruházásból megvaló­suló szövetkezeti lakások ter­vezésénél kellene megtenni, igazgatási, nevelési, művelődési és más közérdekű funkciók el­látására. Felmerül a kérdés, vajon mi teszi indokolttá mindezt? Hadd hozom fel példánák a kecs­keméti 7. számú széchenyivárosi lakásszövetkezetet, amely jelen­leg 550, valamint a kecskeméti városközponti 3-as számú lakás­szövetkezetet, amely az év vé­gére — a két szalagházban — már 460 lakás kezelését látja el. Mindkét lakásszövetkezetben megközelítően mintegy kétezer lakosú község lakossága él. Már­pedig egy hasonló lélekszámú községben —, amelyből megyénk­ben több is található — iskola, óvoda, kultúrház, s filmszínház működik. Cukrászda, vagy presz- szó tölti be az ifjúsági klub rész­beni szerepét. Ha nem is azonos, de gyakorlatilag igazgatási funk­ciót szolgál a helyi tanács épü­lete, amelynek tanácstermét szükség esetén oktatási és nevelé­si célokra is hasznosítanak. Egyre több szó esik napjaink­ban az általános műveltség emelésének fontosságáról. A la­kásszövetkezetek — mint szocia­lista közösségek — alkalmasak arra, hogy sajátos módon (ahogy a feltétélek megteremtődnek), foglalkozzanak tagjaik kulturá­lis és művelődési igényeinek ki­elégítésével. A szabad idő jelentős részét munkahelyén kívül — el­sősorban otthonában — tölti a dolgozó. Az üzem kapujánál többnyire megszűnik a szerve­zett nevelő, oktató tevékenység Ennek jó kiegészítője lehet — a régi munkásklubok, munkásott­honok tartalmi munkáját fel­elevenítő — lakóhelyi klubok működése, amelyet más jellegű funkciója miatt nem helyette­síthet sem a televízió, sőt még a városi művelődési ház sem. A lakásszövetkezeteinknél ki­alakuló váró klubok — otthont nyújtva fiataloknak, öregeknek, középkorúnknak egyaránt — megfelelő szervezettséggel, ered­ményesen szolgálhatnák a kor­szerű, kiscsoportos népművelés célját. A baráti találkozókon szí­nestévé nézésen kívül a lakóte­rületi politikai nevelés funkció­ját is betölthetné, helyet adva a területi pártszervezetnek, vagy lakótelepi pártcsoportnak. A la­kásszövetkezetben működő párt­csoport politikai rendezvényeivel egységesen befolyásolhatná szö­vetkezeteink 'belső életének ala­kulását is, elősegítve a szocia­lista együttélés szabályainak be­tartását, a lakásszövetkezet ered­ményes gazdálkodását, s az ilyen jellegű lakossági szolgáltatások mind szélesebb körű kiterjeszté­sét. Radványszki Imre, a megyei lakásszövetkezeti titkárság helyettes vezetője seri vállalnák a házióvoda léte­Közgazdász-továbbképzés A Magyar Közgazdasági Tár­saság Bács-Kiskun megyei szer­vezete felhívja a megye közgaz­dászainak figyelmét arra, hogy a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetem Továbbképző Intézete az 1973—74-es tanéyben az alábbi tagozatokon szervez továbbképzést: Elméleti Gazdasági szakértői (ezen be­lül tervgazdasági, nemzetközi gazdasági kapcsolatok) Vállalatgazdasági (ezen belül vállalati munkaügyi, vállalati piacszervező, vállalati komplex szervezési és vezetési) tagozaton. A részvétel feltételei: közgaz­dasági egyetemi végzettség; a munkáltatónak a továbbképzés­sel egyetértő javaslata; eredmé­nyes felvételi vizsga. A jelent­kezéshez önéletrajzot is kell csa­tolni. Jelentkezni lehet a Köz- gazdasági Továbbképző Intézet­nél (Budapest VIII. Makarenkó utca 20.) A tanulmányi idő két év. A vizsgák letétele, valamint a szak- dolgozat megvédése után a hall­gatók szak-közgazdászoklevelet kapnak. Közgazdasági könyvespolc Vincze fmre: Árak, adók, támogatások a gazdaságirányítás reformja után (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) A szerző rendkívül időszerű témakör igényes feldolgozásával jelentkezik. Átfogóan tárgyalja a gazdasági szabályozó eszközök körében különösen fontos szere­pet betöltő árszabályozást, adó­rendszert és a pénzügyi támoga­tások rendszerét; ugyanakkor értékeli is az elmúlt évek ta­pasztalatait, feltárja a még szük­séges módosítások indokait és várható eredményeit. A problé­mák tárgyalásakor a szerző min­dig figyelembe veszi a gazdasá­gi szabályozó eszközök által te­remtett sokoldalú összefüggése­ket; különösen a népgazdasági érdek és a vállalati érdek össze­egyeztetését, valamint a hazai és nemzetközi kapcsolatok kölcsön­hatását. Hangsúyozottan tárgyal­ja a gazdasági fejlődésünkkel kapcsolatos célok előmozdításá­nak szükségességét, anélkül azonban, hogy szem elől tévesz­tené az életszínvonal-politika tá­masztotta körülmények kielégí­tésének fontosságát. A mű külö­nösen értékes részei: a mezőgaz­dasági ár-, adó- és támogatási rendszer továbbfejlesztésére ki­dolgozott koncepció, a társadal­mi ráfordításon alapuló fogyasz­tói árak helyességének bizonyí­tása. „szarkafiókák Tanoncokból ­Még a múlt év december 13-án történt az eset. A kiskunfél­egyházi AFIT-szerviz telepén, a délutáni műszak letelte, tehát este tíz óra után bennmaradt három ipari tanuló, hogy a mű­helyben rendet csináljon, kisöprögessen. Rajtuk kívül még egy szerelő dolgozott bent — túlórázott. Ami ezután történt, egyikő­jük, K. János így mondja el: „Azért maradtunk ilyen késő­ig, mert az volt a szokás, hogy műszak végén előbb mindig a mesterek és a segédek mentek fürödni. Mi csak utánuk mehet­tünk ... A takarítgatást untuk, csináltuk is, meg nem is, s köz­ben volt alkalmunk nézelődni, babrálni ezt-azt. Így vettük ész­re, hogy az egyik satupad fiókja nyitva maradt. Szóval úgy volt, hogy társammal, H. Tiborral majdnem ' egyszerre figyeltünk oda. Azt mondtam, nézzük meg, mi van benne. A fiókot hátra­vittük, az akkumulátortöltő mel­lé. Én kivettem három kulcsot, a többit H. Tibor rakta el. Erre azt mondja a másik társam, T. Csaba, hogy' ő is kinyit egy-két ládát. Ki is nyitotta, az egyiken rajta volt a lakat, azt lecsavar­tuk róla, pántostól. Szerszámok voltak abban is. Tibor meg én vettünk belőle, a többi Csabá­nál maradt. Aztán ott volt egy piros 850-es Fiat, javításon. Mi­vel nem volt lezárva, könnyű volt felnyitni a csomagterét, ki­vettük belőle a szerszámkészle­tet, aztán volt még benne trafó, megszakító-érintkező, gyertya, ilyesmik. Ezeket sem hagytuk ott. Voilt még bent egy másik 850-es is, abból is elvittünk né­hány dolgot.” Másnap, harmadnap, s később is hiába keresték szerszámaikat a szerelők. De egyre inkább a tanulókra kezdtek gyanakodni. Mígnem az a szerelő mester, akinek satupadja fiókjából tűn­tek el a szerszámok, december 19-én azt mondta T. Csabának: „Hallottam a fiúktól, milyen sok szerszámod van odahaza. Bizto­san te vitted el innét is... ” A fiú lángvörös lett, nem szólt semmit. Azt sem hogy igen, azt sem hogy nem. Erre a többi sze­Tésztaszaggató lányok A Kalocsa és Vidéke Sütőipari Vállalatnál 1968 óta képeznek sütőszakmunkás-tanulókat. Az 1972—73-as tanévben 27 elsőéves, 17 másodéves és ugyanennyi har­madéves fiatalt oktatnak. Az el­méleti ismereteket a Nagykőrö­si Élelmiszeripari Szakiskola ki­helyezett tagozatán,' a kalocsai 619-es Ipari Szakmunkásképző Intézetben sajátítják el a tanu­lók. Hetente két alkalommal jár­nak iskolába, a többi napon pe­dig szakmai gyakorlaton vesz­nek részt. A három éves képzés alatt a szakmunkástanulók ösztöndíjat kapnak, melynek összege a ta­nulmányi eredménytől függ. Az első félévben azonban egyönte­tűen mindenki havonta 380 fo­rintot kap. A kalocsai vállalat egyéb anyagi juttatásokkal, így kedvezményes üdültetéssel, közös kirándulások költségeihez való relő is odafigyelt: a három fiút beterelték az öltözőbe, s ott val­lomásra késztették őket. A többi már ment az ilyenkor szokásos módon. Papp Lajos, a telep főmérnöke a tanulókat be­ültette az irodába, s „dolgozatot” íratott velük a történtekről. Az­tán az egyik szerelő kocsiba ül­tette őket, s a lakásukat sorra jarva összeszedette velük a szer­számokat, tartalékalkatrészeket. Elő is került majdnem min­den ... Kihallgatások, fegyelmi vizsgá­lat az iskola részéről. K. Jánost és H. Tibort egy évre kizárták az intézetből, s a második évfo­lyam ismétlésére kötelezték őket. T. Csaba enyhébb büntetésben részesült: igazgatói megrovást kapott. A rendőrségi vizsgálat szerint nem egészen másfél ezer forint körüli volt az eltulajdonított ér­ték. Olvasom a tanulókról adott szülői, munkahelyi, iskolai jel­lemzéseket. K. János apja gépkocsivezető. A fiú közepes tanuló, szórakozni nem járt sehová, esetleg nagy­ritkán moziba. Odahaza van ku­tyája, nyula, galambja,. KISZ- tag, politikailag tájékozott, ele­ven eszű. Jó szakmunkásnak ígérkezett, szóbeli figyelmezte­tésben egyszer részesült. H. Tibor apja portás. A fiú a nyári szünidőben a Lenin Tsz- ben dolgozott. Gyenge tanuló, komolytalan magatartású, zárkó­zott, nem mindig őszinte. A mű­helyben kissé passzív volt, de mindig elvégezte a rábízott fela­datokat. T. Csaba édesanyja gépírónő. A gyerek eleven, játékos termé­szetű, sportol, focizik. Az osz­hozzájárulással is segíti a szak­munkás tanulókat. A fiatalok szakmai tudásának fejlesztése érdekében a sütőipari vállalat versenyeket, a szakmával tályban sportfelelős volt. A munkában készséges, pontos, tisztelettudó, igyekvő. A kép, amely kirajzolódik, a velük egyidős, egyívású ipari tanulókétól semmiben nem kü­lönbözik. De akkor hogyan vál­tak „üzemi szarkafiókává”? Ho­gyan léptek olyan útra, amely beláthatatlan lejtő kezdete is le­het? K. Jánossal beszélve persze nem így teszem fel a kérdést. Hanem így: — Mire kellett a szerszám, meg az alkatrész? — Igazából semmire. Ezen nem is gondolgudtunk akkor ... — Azon sem, hogy rájönnek? — Már amikor a kabátzsebbe raktam a cuccot, akkor kezdtem félni. De az is eszembe jutott, hátha nem jönnek rá ... — És az nem, hogy magadtól visszacsempészd ? — Az nem ... Nem lehet szabadulni a gya­nútól, hogy cselekményükben az őket körülvevő felnőtt világ­ban szerzett kedvezőtlen tapasz­talatok összegeződtek. Az az ér­tékítélet, hogy az üzemből a szerszámokat elcsenni nem bűn, főleg akkor nem, ha ezt elég „ügyesen” csinálják... Az ő esetükben még az erkölcsi kont­roll kihagyásáról sem beszélhe­tünk. Minthogy annak épp eb­ben a korban kellene kialakul­nia, megszilárdulnia. De meg­vannak-e ehhez a feiltételek? Ez bizony nyitott kérdés. Még akkor is, ha bízvást remélhetjük, hogy a tanintézet által hozott fegyelmi döntés kellőképpen ki­fejti nevelő hatását. Az már ügyészi mérlegelés kérdése, hogy a fiatalkorúak bírósága előtt a vádlottak padjára kerülnek-e vagy sem. Jogi megítélés szerint a cselekményük „társadalomra való veszélyességük” csekély. Az ügy mögötti — felfogás- és magatartásbeli — háttér káros kisugárzása miatt továbbra is nyugtalanok vagyunk. Hatvani Dániel kapcsolatos szellemi vetélkedő­ket rendez. Kétévenként szakma kiváló tanulója versenyt tarta­nak. T. L. OLVASTUK Adatok egy szociográfiához Világszerte feltűnést keltett a gyermekgondozási segély úttörő bevezetése hazánkban. 1967-től 1971 december végéig a segélyt kereken 346 000 kismama vette igénybe. 1972 első felének vé­géig a kedvezménnyel élők szá­ma már elérte a 380 000-et. Kö­zülük mintegy 200 000 már visz- szatért munkahelyére, 80 000-en a három év lejárta után, 120 000 azonban az engedélyezettnél ko­rábban foglalta el régi munka­helyét. Jelenleg mintegy 180 000 azoknak a kismamáknak a szá­ma, akik gyermekgondozási se­gélyben részesülnek. Államunk az elmúlt öt esztendő alatt évenként mintegy egymilliárd 300 millió forintot fordított a gyermekeikkeli otthon maradt fia­tal anyák segélyezésére. Körül­belül 60 százalékuk fizikai dol­gozó, 31 százalék alkalmazott és szellemi foglalkozású, 9—10 szá­zalék pedig a mezőgazdaságban dolgozik termelőszövetkezeti tag­ként, vagy alkalmazottként. Het­ven százalékuknak 1600 forint alatt volt a fizetése, — míg dol­gozott — 26 százalékuk havi 1500—2000 forintot keresett, s körülbelül 4 százalékuk volt 2000 forint felett. A Dunántúl legmagasabb lakóháza • Veszprémben épfii fel az a 20 szintes épület, amely a Dunán­túl legmagasabb épülete lesz. 130 lakás kap majd helyet. A föld­szinten fizieteket, szolgáltató egységeket helyeznek el. (MTI-foto — Kovács Sándor—KS.) • Stein Mária és Jákob Éva, harmadéves szakmunkás tanulók, méz­pogácsát készítenek. ZÁRSZÁMADÁS UTÁN Levontuk a tanulságokat Termelőszövetkezetünk, a Vas­kúti Bácska a napokban tartotta zárszámadási közgyűlését. A tag­ság megelégedetten hallgatta a vezetőség beszámolóját, amelyet Vámos Ferenc elnök ismertetett. A kedvezőtlen időjárás ellenére sikeresen zártuk az elmúlt évet. A beszámoló egyúttal előre is mutatott. Utalt arra, hogy a jö­vőben miként lehetne a hibákat elkerülni, és mi szükséges ahhoz, hogy a gazdaság fejlődése to­vábbra is felfelé íveljen, A bruttó jövedelem egy év alatt csaknem 4 millió forinttal emelkedett, a szövetkezeti ered­mény pedig 3 millió forinttal. Legjelentősebb növekedést az állattenyésztésben értünk el, amely kiegyensúlyozott termelé­sével állandó biztos árbevételt nyújtott gazdaságunknak. A nö­vénytermesztésben gondokkal küzdöttünk. Kenyérgabonából például a hektáronkénti termés- eredmény 1971-hez viszonyítva mintegy 5 mázsával volt keve­sebb. Ez a csökkenés nemcsak az elhúzódott betakarítás rovására írható. Jobban kell ügyelni a ta­lajmunkákra, a vetés időbeni el­végzésére és nem utolsósorban a termesztendő fajták megválasz­tására. Másik fő növényünk a kuko­rica. Itt nem csökkent a termés­átlag. annak ellenére, hogy a ter­mőterület kétszeresére nőtt. A hektáronkénti hozam meghaladta a 44 mázsát májusi morzsoltban számítva. Az elmúlt esztendőben elhúzódott a betakarítás, ami ar­ra figyelmeztet bennünket, hogy kései fajtákat nagy területen nem szabad termeszteni. Csak megfe­lelően tárolt és szárított kukori­cával lehet biztonságosan megol­dani az állatállomány takarmá­nyozását, ezért az idén korszerű, nagy teljesítményű szárítót épí­tünk, tárolókkal együtt. Harmadik legfontosabb növé­nyünk a cukorrépa, amely ki­emelkedő termést hozott tavaly, hektáronként 500 mázsát. Ez jó­val magasabb az országos átlag­nál. A cukorrépa betakarítása teljesen gépesített, gazdaságunk a bajai vasútállomáson egy kor­szerű szovjet rakodót üzemeltet, amely a tehergépkocsiról közvet­len a vagonba üríti a cukorrépát. Ezzel lehetővé tesszük a folyama­tos szállítást, nemcsak saját gaz­daságunk, hanem a környező üzemek számára is. Az asszonyok téli foglalkozta­tását úgy oldottuk meg. hogy a gazdaságban termesztett fűszer- paprikát saját üzemünkben szá­rítjuk és félkész termékként érté­kesítjük. Fő ágazatunk az állattenyész­tés. elsősorban a szarvasmarha­tartás. Tavaly fejeztük be a 600 férőhelyes szakosított telepünk építését, 23 millió forintos beru­házással. Állományunk magyar- és osztráktarka fajtákból tevődik össze. 1970-ben három és fél, ta­valy 4 millió forintot fordítottunk tenyészanyag-vásárlásra. Ered­ményeink mutatják, hogy a be­fektetés nem volt hiábavaló. Az egy tehénre jutó hozam az el­múlt évben 3275 liter volt, amely ezer literrel magasabb az orszá­gos átlagnál. Az 1971. évi tejter­meléshez viszonyítva pedig tehe­nenként csaknem 350 liter az emelkedés. A kormány intézkedéseket ho­zott a szarvasmarha-tenyésztés fejlődésére. Az állami kedvezmé­nyek nyomán nyereségessé válik ez az ágazat termelőszövetkeze­tünkben. Mivel a növendék- és hízóállo­mány elhelyezése, egyáltalán nem nevezhető korszerűnek, egy 500 férőhelyes gépesített telepet létesítünk. Tervezzük takarmány­szárító és keverőüzem építését is. A tervezett beruházások meg­valósításával remélhetőleg to­vábbjavítjuk a szarvasmarha-te­nyésztés eredményeit, amelyek tavaly máris sokkal jobbak vol­tak, mint az előző évben. Érdemes említést tenni a ser­téstenyésztésről is. A 100 kocára jutó szaporulat 1971-ben 1569 da­rab volt, tavaly 2091 darab. Egy kilogramm súlygyarapodáshoz 1972-ben 4,1 kilogramm abrakot használtunk fel. 10 százalékkal kevesebbet, mint az előző évben. A napi súlygyarapodás is 70 grammal több volt hízónként. A sertéstenyésztés önköltsége szá­mottevően csökkent. A fejlesztési tervek megvaló­sításával tovább emelkedik nem­csak a szövetkezet, hanem a tag­ság jövedelme is. Igyekszünk le­vonni a tanulságokat az elmúlt esztendő tapasztalataiból, szeret­nénk, ha az idén tovább korsze­rűsödne a gazdálkodásunk. Schadt István üzemgazdász

Next

/
Oldalképek
Tartalom