Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-10 / 34. szám

1973. február 10. • PETŐFI NÉPE • 3

KÖNYVESPOLC

Erdei Ferenc válogatott írásai és beszédei

Hézagpótló munka, első tisztelgésnek fs mondhatjuk az elhunyt tudós, politikus, a szövetkezeti mozgalom kiváló ismerője előtt. A Kossuth Könyvkiadó igazán jó szolgálatot tett, amikor közreadta Erdei Ferenc válogatott írásait és beszédeit.

Tematikus válogatás ez, s nem tartalmazza Erdei számos korábbi falukutató, szociografikus indítású írását. Ennek ellenére bepillantást enged a kötet Erdei Ferenc ifjabb éveinek legizgalmasabb kísérletébe, amikor a makói hagymásokkal akart valami újat elindítani, az igazi érdekeiket védelmező szövetkezésre biztatva, bírva őket. Szövetkezeti naplójának (1937—1945) ezek a fejezetei — egy külföldi tanulmányút tanulságaival is kiegészítve — megmutatják e szövetkezeti gondolat kapitalista viszonyok közötti figyelemre méltó megjelenésének ellentmondásait és a megvalósítás nehézségeit.

„Naiv és lelkes szövetkezeti buzgólkodásom azzal a tanulsággal járt, hogy a szövetkezet komolyabb és nagyobb dolog, mintsem a „népsegítő” prédikátorok gondolják, azonban, hogy valóban lehessen is komoly szövetkezetét csinálni, annak különleges és elsőrendűen politikai föltételei vannak, amelyeket nem lehet egyszerűen feltételezni, hanem esetenként kell kiharcolni.” — írja erről az időszakról szóló feljegyzéseiben.

Ezek a tapasztalatok is hozzásegítették ahhoz, hogy a felszabadulás utári már 1943. februárjában felvesse a mezőgazdaság szocialista átszervezésének programját, s mindvégig kitartson Leninnek, a már korábban megismert szövetkezeti gondolatai, elvei mellett. A könyv gazdag válogatást ad Erdeinek azokból a cikkeiből, tanulmányaiból, melyekben alkotó módon, mint a néphez igazán közel álló agrárpolitikus arra keresi a választ, hogy hol a helye a szövetkezeteknek a szocializmus rendszerében. Türelmesen magyarázza volt harcostársainak a történelmi összefüggéseket, a nagyüzemi gazdálkodás elkerülhetetlenségét, s kioktatja a dogmatikusokat, elhajlókat, akik néni akarják megérteni, hogy nem egyszerűen gazdasági kérdésről van itt szó, hanem emberi viszonylatokról, társadalmi vonatkozásokról, a szocialista demokrácia új hajtásairól és továbbfejlesztéséről. Az elvont dolgokat is közérthetően mondja el, s a tudós

okfejtése sohasem téved doktrinér okoskodásba. Ezért is érezzük mindvégig nagyon közel hozzánk az írások mögül szinte kitekintő személyét, szubjektív megjegyzéseit, a közgazdász érveit alátámasztó írót és szociográfust.

örömmel fedeztük fel a válogatásban azokat ,a cikkeket, melyekben — főleg a Duna—Tisza közén szerzett tapasztalatok nyomán — a településhálózat fejlődését vizsgálja, sok tekintetben saját korábbi állásfoglalásait is módosítva. Az alföldi városok vonzáskörzetének, az engedéllyel vagy anélkül kialakuló új lakótelepek, a régi tanyás külterületek „önálló” községeinek sorsáról, az élet és a szabályok összeütközéséről van itt szó, melyek — Erdei tudományos szemszögéből való — vizsgálata ma is nagyon hasznos lenne számunkra.

Erdei Ferencet még nem ismerjük igazán. A mostani válogatás segít e megismerésben, nagy életművének áttekintésében. 'Amíg élt, főleg politikusnak tartottuk. Most már jobban kirajzolódnak tudományos munkásságának körvonalai is. Sok idő fog eltelni, míg nagyszerű örökségét az élet minden területén hasznosítani tudjuk.

F. Tóth Pál

A sztár is meztelen

Zenés komédia a kecskeméti színházban

Csak az influenza a felelős «zért, hogy péntek helyett szombaton volt premier a kecskeméti színházban. Éppen a tizenkettedik órában betegedett meg az egyik szereplő, született meg az elhatározás a szereposztás megváltoztatására. És hát egyik estéről a másikra egy főszerepet elfogadhatóan, egyénien megformálni nem könnyű, ahhoz legalább egy-két próba kell.

A következő napokban már az új szereposztással vitte a közönség elé a színház Padisák Mihály vígjátékát Darvas Ferenc zenéjével és Hajnal István dalszövegeivel.

A sztár is meztelen valóban hatásos, társadalmilag is sok tekintetben helytálló mondanivalót tár a közönség elé. Arról elmélkedik, hogyan is lesznek sztárok a kezdő kis énekesekből, hogyan, miért és milyen rövid idő alatt elfordul aztán tőlük a'közönség, talán éppen akkor, amikor az ifjú „sztár” rádöbben arra, hogy az olcsó hírnevet tudással, tanulással, komoly munkával kellene és lehetne még hosszabb életre bírni.

No, nem központi kérdés ez, de nem is álprobléma, megérdemel egy premiert. Hogy mennyire ebből a meggondolásból indultak ki a vidéki színházak, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy bemutatók egész sorát érte meg eddig is ez a vígjáték. A címe is nagyon vonzó, de meg kell nyugtatnunk a leendő nézőket, a tartalomhoz nem sok köze van. A sztár elég kevésszer jelenik meg a színen, akkor is erkölcsileg teljesen támadhatatlan öltözékben. A címet a szerző az egyik dalszövegből kölcsönözte és bizonyára azért választotta, mert eléggé egyértelműen megmozgatja a nézők fantáziáját.

Padisák Mihály témája, amelyet feldolgozott, jó, sőt, kitűnő. De sajnos, a téma csak téma ma• Dr. Láz és a „sztár” mamája.

radt. Hogy zenei hasonlattal éljünk, sem a „zenekar”, amelyre a szerző hangszerelte, sem a „három tétel” — illetve felvonás nem elég választékos és érdekes ahhoz, hogy kiemelje a darabot a szokvány zenés vígjátékok sorából. A jelenetépítkezés, a felhasznált ötletek, beállítások eléggé sablonosak, a poénok előre kiszámíthatók. És hát az sem válik javára az előadásnak, hogy az a sztár, akiről moralizálnak, viccelődnek, vagy akiért éppen könynyet ejtenek, alig énekel egyetlen strófát a közönség előtt, egyébként mindenki más „dalra fakad", még az is, akinek nem éppen ez a fő szakmája. Nemcsak a darab írói értékei gyengék, maga az előadás sem ad hozzá túlságosan sokat a mondanivalóhoz. A színpadi megformálás erősen középszerűnek bizonyul, alig egynéhány szereplő neve említhető azoknak a sorá(Áts Gyula és Balogh Rózsa).

ban, akik valóban értékes színészi eszközökkel próbálják életre lehelni szerepüket. Elsősorban Balogh Rózsát kell megdicsérnünk kellemes, kulturált, ízléses játékáért és Áts Gyulát hangulatos, stílusos komédiázásáért. Magyar Mária, aki Tüncsit alakítja, sajnos, kevésszer lép a szíhpadra. Abból a néhány perces színpadi jelenetéből pedig csak annyi állapítható meg, hogy kedvesen énekel és eléggé otthonosan mozoghat a zenés vígjáték világában.

Ribár Éva rutinosan játszik, igyekszik elfogadhatóvá tenni Gizus eléggé. sematikus figuráját. Játékán nem lehet észrevenni, hogy alig volt ideje késziühi szerepére. Ifjú Tatár Endre és Torma István több, Horváth József kevesebb sikerrel birkózik a jelentéktelen és jellegtelen szereppel, amelyet Hortobágyi Margit, a vendégrendező rábízott.

Csáky Lajos

KÉT ISKOLA - KÉT ÉSZREVÉTEL

Nem is olyan régen Kiskunhalason a Fazekas Gábor utca még a jelentéktelen városszéli utcák egyike volt. Ma a rohamosan fejlődő Felsőváros főutcájává vált. Ebben az utcában jelenleg két, a közelmúltban átadott iskola is található.

Az utcában működik az ipari iskola új épülete. Az odaigyekvő tanulók, mivel az utca bal oldalán nincs kövezett járda, a csapadéktól felázott föld helyett a kövezett úttestet választják

gyalogos útnak. Ezért az úton közlekedő járművek vezetőit gyakran érik váratlan meglepetések az úttesten. Szerencsére eddig nem volt baleset, de talán az út mentén elhelyezett figyelmeztető tábla segítene a helyzeten.

Egy- sarokkal arrébb van a nemrég átadott, új általános iskola. Vele szemben, a sarkon pedig_ egy eszpresszó. Elég gyakori látvány volt itt a dülöngélő,

sokadik pohár sör után távozó ember. Mindez pedig számtalan iskolás gyermek szeme láttára történt. Ezért olvastam nagy örömmel azt a kis hirdetést, ami a sarkon van elhelyezve: január 20-tól szeszmentes cukrászdává alakították át a preszszót.

A szemközti iskolába járó gyerekek szülei, a tanárok nevében mondhatom: köszönjük!

Horváth Róbert

Mit jelent Kiskőrösnek a városi rang ?

• Petőfi Sándor szülőháza mellett építették fel Kiskőrösön a megye legmodernebb művelődési köz pontját. A kapunyitásra 1973. január 1-én került sor.

Alig több, mint egy hónapja kapta meg Kiskőrös a városi rangot. Természetes tehát, hogy nincsenek forradalmi változások a település életében. Nem éri azonban csalódás azt, aki olyan szándékkal fordul be a városba, hogy kitapintsa az új rangot jelentő cím kézzelfogható jeleit, megismerje azt a szándékot, amely a továbblépésre törekszik.

Nézzük azonban mit mond a város jelenlegi helyzetéről, a legsürgősebb feladatokról Oláh Pál, a Kiskőrösi Városi Tanács elnöke?

— Negyedik ötéves tervünk alapvető célkitűzése az volt, hogy Kiskőrös elérje, teljesítse azokat a feltételeket, amelyek a városi ranghoz szükségesek. Ez sikerült, s el kell mondanom, hogy rengeteg anyagi és erkölcsi erőfeszítésébe került az itteni embereknek, üzemeknek, szövetkezeteknek és minden kiskőrösinek. De megérte, hiszen láthatóan más ez a település, mint akár egy fél évvel ezelőtt is. Természetesen tapasztalható a lakosság körében egy egészséges türelmetlenség, amit inkább igénynek nevezhetünk. Ez arra irányul, hogy Kiskőrös még inkább mutassa föl a városra jellemző külső és belső jeleket — mondja Oláh elvtárs.

— Ez az igény azonban még torai, pontosabban fogalmazva: a megvalósítása, kielégítése nem olyan egyszerű. Nem lehet egy települést máról holnapra, robbanásszerűen nagyközségből várossá átalakítani. Jelenleg a negyedik ötéves terv felénél tartunk, s mint említettem, ennek a ciklusnak nagy célkitűzését — hogy Kiskőrös város legyen — elértük. Kötelességünk megoldani a tervben megfogalmazott és annak idején elfogadott programot. Ennek

soron következő része éppen a város kereskedelmi, szolgáltató hálózatának fejlesztése, korszerűsítése. Jelenleg ezen fáradozunk — tájékoztat a városi tanács elnöke.

Elmondja Oláh Pál, hogy új ABC-áruházat épít a MEZÖTERMÉK, ugyanakkor a tanács tárgyalásokat folytat a szakszövetkezetekkel, hogy saját termékeik árusítására a városban alakítsanak ki üzlethelyiségeket. Hamarosan megoldódik Kiskőrösnek és a járásnak hússal, töltelékáruval történő jó ellátása. A helybeli ÁFÉSZ ugyanis megállapodott a hartai Lenin Termelőszövetkezettel és az ottani TÖVÁL-lal, hogy április elsejétől sertéshússal, szalonnával, tepertővel, töltelékáruval, füstölt húsáruval látja el a várost és a környékét.

— Az említett fejlesztési törekvésekkel, az áruellátás javításával — amint mondtam — a negyedik ötéves tervet valósítjuk meg. Ez a terv egy nagyközségre szabott program, de Olyan érteleiéiben, hogy megvalósítása egyúttal már megközelíti a városi ellátás színvonalát is. Persze a város vezetését azon túl, hogy az említett terv megvalósítására törekszik — erre mozgósítva a lakosságot —, foglalkoztatja az -ötödik ötéves terv reális célkitűzéseinek meghatározása is. Ez olyan követelmény, amely már a város igényeit állítja elénk, az ötödik ötéves tervünk már egy város terve lesz.

Az előbbi témához, tehát a mostani tervekhez tartozik még egy korszerű mosoda felépítése is. Ez már városi igényeket is ki tud elégíteni, s ha arra gondolunk, hogy Kecskeméten évek óta „közelharc” folyik egy ilyen fontos szolgáltatást teljesítő üzemért,

akkor dicsérettel említhetjük a kiskőrösieket. A mosoda ugyanis még ebben az évben megkezdi működését, az új szolgáltató ház mellett. A létesítményhez a megyei tanács nyújt anyagi támogatást.

— Feltétlenül szót kell ejteni arról — az igények mellett —, hogy a lakosság, a kiskőrösiek példa nélküli lelkesedéssel vállalták, s végezték a település fejlesztése során adódó feladatokat, így például tavaly, az 1972-es étben összesen 3,5 millió forint értékű társadalmi munkát teljesített a lakosság. Erre az összefogásra, lendületre természetesen az idén és a következő években is számit a város vezetése. De nemcsak a kétkezi munkánál. A városi rang ugyanis, a külsőségeken túl és azokkal együtt tartalmi többletet is kell, hogy jelent• A nagyközség egyik büszkesége a mindig dús választékot kínáló szövetkezeti áruház, melyre — képünkön — neon feliratokat szerelnek.

sen. Pezsgést kell hoznia a művelődés, az egészségügy, a köztisztaság, a sport és általában a szellemiek terén is. Ilyen összefogásra is számít a város vezetősége, — hangsúlyozza Oláh Pál elvtárs.

Persze van, ami automatikusan megoldódik. A városi tanács elnöke jólesően mutatja a DÉMÁSZ bajai kirendeltségétől érkezett levelet, amelyben többek között ezt olvashatjuk: „Az 1973 januári áramfogyasztásokat már 2,30 forint helyett 1,80 forinttal számoljuk el. Kiskőrösnek, áramszolgáltatási területünk negyedik városának a következő időben to. vábbi fejlődést és sikereket kívánunk ..

Ha nem is ilyen gyorsan és könnyen, de bizonyára megoldódik a többi gond is Kiskőrösön, megyénk hatodik városában.

Gál Sándor

Terjesztik és kézbesítik

A lehető legjobbkor érkeztem a hetényegyházi postahivatalba: még „rajt előtt” találtam a kézbesítők mindegyikét. A négy fiatalember — nyugodtan elmondhatjuk ezt róluk, hiszen még „korelnök” is csak a negyvenes életéveket tapossa — a levélküldemények osztályozásával, rendezgetésével foglalkozik. A jókora bőrtáskákból pedig, csaknem degeszre tömve azokat, már kikandikálnak a kora reggel érkezett Petőfi Népe égszínkék fejlécű példányai.

Amíg a válogatás munkája folyik, Trompák József né hivatalvezetővel beszélgetünk. Megtudjuk tőle, hogy Hetényegyháza lapunk olvasottságát,' s az előfizetők számát tekintve egyaránt rangos helyet foglal el. A naponta a községbe érkező példányok száma közel jár a félezerhez. Hovatovább; a telítettséghez közelednek, ezért nem tudott a legutóbbi lapterjesztési akció olyan látványos, kiugró eredményeket felmutatni. Ami végeredményben pozitívum.

JTézbesítő barátaink időközben végeztek is a tényleges munkájukat megelőző tennivalókkal. Mutassuk be őket is: a két Nagyot, azután a szakma benjáminját (mind korát, mind szolgálati idejét tekintve a legfiatalabbat), Bodor Menyhértet, s védül, de nem utolsósorban Répás Istvánt, aki valamennyiük közül a legrégebben, 16 esztendeje áll a posta alkalmazásában.

Sok mindenről nevezetesek ők. Nagy Jenő három külterületi rész gazdája. Állítólag ő közlekedik a legtöbbet munkája során.

— De te kettőt lépsz, amíg mi egyet — mondja, ifjabb korára célozva, Pista bácsi.

Bodoré a legszétszórtabb település. Ö „csak” negyvenöt kilométert jár be lóháton, s amíg egy újságot a címzetthez eljuttat, van úgy, hogy négy kilométert is meg kell tennie egyik tanyától a másikig.

lif iközben ők munkájukra ifi:}«;» indulnak, néhány szóra még visszatartjuk a „veterán” Répás Istvánt.

— Sok szakmát próbáltam már. Voltam kubikos, katona, vagongyári munkás. Aztán meguntam a „csavargást” az ország távoli részein. Itt születtem, ide köt a család* s most már, több mint,másfél évtizede, a hivatásom is.

Valaha, postás pályafutása félidejéig a belterülettel azonos nagyságú külső körzet is az övé volt. Ma már ennek ellátása a munkatársak gondja. Ennyivel könnyebb ugyan a tennivalója, de ne feledjük: azóta száznál több ház épült a faluban, s csaknem kétszer annyi napilapot kézbesít, mint négy évvel ezelőtt. Naponta egyébként jóformán négyszáz házba kopogtat be.

— Tudja, mit említsen meg az elvtárs? Egy kérésünket: a levélszekrényeket a lakók a kapura erősítsék fel. Sokszor kértük mar, de nem mindenki teljesíti. Ha nincs levelesláda, hogyan hagyjam ott például esőben az újságot?... Ha nyitva a kapu, bevinném a tornácra, de — szabadon a kutya... írjanak már étről!

ét hónap alatt tizenegy új előfizetőt szerzett, ami a megyei olvasottság szempontiából élenjáró községben nem utolsó teljesítmény. Napjában 225 előfizetőnek és 6—8 alkalmi vásárlónak nyújtja át lapunkat.

— Kényelmesebb havonta egyszer fizetni az előfizetési díjat, mint esetenként fillérezni. Sokszor, főként, ha valami jelentősebb esemény akad, egykettőre elfogy. Arról nem is szólva, hogy a példányonként vásárló nem feltétlenül találkozik a kézbesítővel. Egyébként többen is vannak*- akik két éven át más lapot járattak, de az újjászületett, megváltozott Petőfi Népe ismét az előfizetők táboJ rába vonzotta őket.

— Mi az olvasók általános véleménye lapunkról? — kérdezzük a búcsúzásnál.

— Hadd idézzek egy „párnapos” olvasót, Mikula Ferencnét, akinek február 1 óta jár. Neki tetszik az, hogy bőséges és változatos a képanyag. Előnyösnek tartja, hogy az ország dolgaival és a világeseményekkel párhuzamosan, részletesebben tájékozódhat a szűkebb hazánkban, a megyében történtekről. Amit még olvasni szeretne a lapban: több háziasszonyoknak való írást, a téli estékre szánt olvasnivalókat, hasznos, mezőgazdasági témájú jótanácsokat.

üista bácsi vállán már a súlyos táska, benne a mozgalmas korunk eseményeit rögzítő sajtótermékekkel. Ügy búcsúzom tőle, mint kollégától. Mert valójában az: a lapszerkesztők, újságírók nélkülözhetetlen segítőtársa, s az olvasók mindennapos „kenvéradó” jóbarátja.

— a —r