Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-10 / 34. szám

I

4 • PETŐFI NÉPÉ • 1973. február 10.

Egy kevéssel mindig jobb

• Az állatoknak télen is szüksége van mozgásra. T. Nagy Elek Juhász naponta jártatja a birkákat.

Csak kévés jutott a vidék homokos talajából, amelyeken jól terem a szőlő és a gyümölcsös , a nyárlőrinci Aranykalász Termelőszövetkezetnek. 1700 hektárt meghaladó területük fele szikesedésre hajlamos, vízjárta, csak negyed része a jó minőségű vályogtalaj. A szövetkezet termelési szerkezetét ezek a kedvezőtlen adottságok határoztak meg. A vezetőség a tagsággal együtt évről évre reális terveket dolgoz ki, az elképzeléseknél azonban egy kevéssel mindig jobb december végén a valóság.

Sinkó László, a szövetkezet elnöke az idén is nyugodtan készült a zárszámadásra, a mérleg számadatai szerint a tervezettnél többet teljesítettek. Pedig az időjárás tavaly sem kímélte meg a tsz szőlőjét, gyümölcsöseit. A fagy

és a jégverés egyaránt nagy károkat okozott. A szántóföldi növénytermesztésben viszont jók voltak az eredmények. Csaknem négyszáz hektárról takarították be a kalászosokat, búzából 32, árpából pedig 31 mázsát hektáronként. A vetőmagtermeltető vállalat számára szaporítóanyagot is adtak: a hektáronkénti hozam Bezosztájából 35 mázsa, a B— 40-es árpából 34 mázsa volt. A kukorica sosem fizetett még olyan jól, mint az elmúlt évben, hektáronként 41 mázsa májusi morzsoltat adott. A termésnövekedés az intenzív vetőmagvak használatának, az alapos vegyszerezésnek és az eddigieknél gondosabb talajerő-utánpótlásnak köszönhető. Hatóanyagban számolva a szántókra hektáronként 182 mázsa műtrágyát szórtak ki.

• Az áprilisban nyílt boltban év végéig csaknem 40 vagon keveréktakarmányt értékesítettek. Nyúl Ilona eladótól Hajagos Miklósné vásárol.

A nyárlőrinci Május 1. utca házaiban a régi tanyasiak laknak.

(Tóth Sándor Mvételei)

Szántóföldi kertészettel még családi művelésben foglalkoztak. A paradicsomból hektáronként 260 mázsát szedtek le a gazdák és a szövetkezet a konzervgyárnak szállította. A 612 mázsa hevesi dinnyét szabad piacon értékesítették. A zölddohány a vártnál kevesebbet hozott, a jól fejlett egészséges levelek alacsony nedvességtartalmúnak bizonyultak.

Az állattenyésztés három ágazatból tevődik össze: sertéstartással, pecsenyecsirke-neveléssel és juhászattal foglalkoznak. Tavaly több mint ezer hízót adtak a felvásárlóknak. 96 ezer csirkét a baromfiiparnak. Az 570 hektár kevés füvet adó legelőt juhászattal hasznosítják, 1200 anyát tartanak, szaporulatukból tavaly 1100 tejesbárányt vett át a feldolgozó vállalat. Mivel elhatározták az ágazat fejlesztését, az állattenyésztési felügyelőség segítségével maguk nevelik a törzsál/b; mányt is. A juhokat télen egy íelyen, a központi majorban tartják, tavasszal azonban három nyájat alakítanak ki. A juhászok az elmúlt évben is lelkiismeretesen dolgoztak, kicsi volt az elhullás, jó a szaporulat.

A szövetkezeti gazdák többsége tanyákon él, a háztájiban sok a hízó és a szarvasmarha: a szövetkezeten keresztül tavaly 3 millió forint értékű árut adtak el. A tagsági állattartást sokféleképpen segíti a tsz. A külterületeken a tanyák mellett jelöltek ki legelőket, a községben lakóknak pedig a falu alatti füves részt adták, a legeltetési bizottság gulyást is szerződtetett és hogy jobb legyen a fűhozam, nagyobb mennyiségű műtrágyát szórtak szét a legelőn. A tagság összesen 400 tehenet tart, a tejet a szövetkezet lovasfogatával szállítják az átvevőhelyre. A háztáji állomány keveréktakarmány ellátásával egy ideig baj volt. Áprilisban azonban a tsz elárusítóhelyet nyitott a községben, ahol év végéig csaknem negyven vagon takarmányt vásároltak meg a gazdák. Az idén tovább javítják az ellátást: megépítik a tsz keverőberendezését, amellyel évente 100 vagon takarmányt készítenek, több mint egyharmad részét a háztáji gazdaságok számára.

1967 óta sokat változott a nyárlőrinci határ. Akkor az Aranykalász Tsz területén még 150 tanya állt, máig nyolcvan maradt meg. Az építkezőknek a tsz kedvezményesen szállítja az anyagot, tavaly pedig saját építőbrigádot hoztak létre. Elsődleges feladatuk a szolgáltatás, így az elmúlt esztendőben 13 családi házat építettek a községben a szövetkezeti gazdáknak. Nyárlőrincen a Május

1. utca fürdőszobás, családi házaiban a régi tanyasiak laknak.

D. É.

ADY NYOMÁBAN

H.

Csúcsa

Talán az erdélyi Csúcsáról semmit se tudnánk, ha nem oda nősül a magyar költészet forradalmi megújítója Ady Endre. (Az utókor feledékeny, mert azt még kevesebben tudják, hogy ebben a faluban volt molnár legény Kinizsi Pál.)

Ahogy betérünk a faragott székely kapun át a volt Boncza kastélyba, megilletődöttség lesz úrrá az emberen. Szinte legszívesebben lábujjhegyen járnánk. Ez a zártabb világ váltja ki valószínűleg ezt az érzést.

Az országút egyik oldalán a kastély, másik oldalán a vasútvonal, kissé lejjebb az állomás. Arra gondolok, hogy a megviselt idegrendszerű, megfáradt Ady hány álmatlan éjszakán számolhatta a kastély alatt elrobogó katonavonatokat. Hányszor ébreszthette fel álmából a mozdonyok éles füttye!

Ahogy a kerti szerpentinen feljutunk az épületekhez, egy kis fenyves szélén az első épület a volt kasznárház, vagy Ady úgynevezett vőlegényháza, ami később két szobájával és előszobájával Adyék meghitt otthona volt. Itt dolgozott legszívesebben, itt írta legszebb háborúellenes verseit. A költőre a ház falán elhelyezett román nyelvű felírat emlékeztet, s ahogy a bezárt üvegajtón és ablakon betekintek, egy szépen berendezett kalotaszegi parasztszoba tárulkozik elém. Ettől nem messze egy verandás, nagy ebédlős ház áll, amelyben Boncza Berta nagyanyja élt, majd a dombtetőn az országút felé fordulva, mintegy a helyzet magaslatán áll a voltaképpeni kastély.

Három esztendővel az elbocsátó, szép üzenet után, innen indult Ady a ragyogó szépségű fiatal lánnyal, Boncza Bertával Budapestre, házasodni.

Sétában megpihenve ä' nagy park vajon melyik fájának lombjai alatt adott új nevet Bertukának Ady, amikor is egy évődés alkalmával mondotta a költő: csacsinka, csacsinka,

Csinszka. Látszólag ilyen egyszerűen született a becenév. Nem csoda tehát, hogy Csinszka pedig olykor Csinszky-nek szólította Adyt.

Csúcsán a világtól elzárt költőt barátaival a .levél- és távi- . rátválfások kapcsolták egybe. !gy fontosodott fel Ady csúcsai életében a posta és a vasút, amely mint köldökzsinór kötötte össze Pesttel és az országgal. Mohón csapott le a postán küldött, újságokra, folyóiratokra, s ilyenkor azokba rögtön beletemetkezve talán el is felejtette a falusi kocsmát, ahol egyébként mindig megivott néhány pohárral.

A kert bokrairól a régi olvasmányok nyomán más is eszembe jut, hogy a költő-zseni Csinszka tréfás-komoly korholásai miatt ebédkor csak kicsiket kortyolgat a borból, s a vacsoránál is csak meglepően keveset iszik. Majd később kiderül a turpiszság, hogy Ady a park bokrainak tövébe rejti a boros fiaskókat és magányos sétái alkalmával odajár borozni.

A Csúcsán töltött idő teremtett lehetőséget arra, hogy a magát erdélyinek valló Ady, aki soha sem jutott túl Kolozsváron. megismerkedjék szűkébb hazájával. Innen látogatott el Brassóba, amely lenyűgözte ősi

• Az átépített Boncza-kastély.

• A vőlegény ház.

stílusával, megcsodálta a sík Barcasógot. Marosvásárhelyre utazván ismerkedett a székelyfölddel, — majd a tüneményes Szovátával. Csúcsai tartózkodása idején került közel a Szilágysághoz, s onnan már csak egy ugrás Zilah, ahová megannyi diákélmény kötötte.

Ha messziről jött idegen vetődik e tájra, ebbe a parkba — aki talán csak éppen hallott egy Ady Endre nevű magyar

költőről —, bizonyára nem jár „lábujjhegyen”. Nekünk azonban mi ' mindent mond a mi Adynkról a park egy bokra, százados fája, egy napfényes üvegezett veranda nyugalma, a kastély alatt elszáguldó expressz vonat zakatolása, hiszen ez a varázsös szépségű hely, bármennyire is távol mindentől, Ady életének és költészetének jelentős állomása.

Boros Béla

Petőfi Erdélyben

SEGÍT

A KÖNYVTÁR

A szakmunkástanulók művelődési lehetőségének bővítését, p művészet iránti érdeklődés felkeltését, a hátrányos helyzetű '■»t diákok segítését célozza a kiskunhalasi 618. számú Ipari Szakmunkástanuló Intézet KISZ-bizottsága és a Kiskunhalasi Városi-Járási Könyvtár között létrejött szocialista szerződés.

A nemrég aláírt megállapodás alapján a könyvtár dolgozói politikai és irodalmi előadásokat tartanak a szakmunkástanulóknak, figyelemmel kísérik a vidékről bejáró diákok tanulmányait, szabadidejük helyes eltöltését, s az újonnan megjelenő és a fiatalokat különösen érintő művekről rendszeresen tájékoztatják őket. A szaktárgyi anyagokhoz bibliográfiát készítenek.

Emellett a könyvtár dolgozói a fiatalok KISZ-gyűléseire, rendezvényeire átadják a klubtermet. A szakmunkástanulók egyebek között vállalták, hogy társadalmi munkában csinosítják a könyvtárat.

T. L.

Nálunk is fellép

a „Dojna”

Május elején viszonozza a magyar katonaművészek múlt év végi nagy sikerű vendégszereplését a román fegyveres erők 180 tagú „Dojna" művészegyüttese. Kél hetet töltenek hazánkban és kétórás esztrádműsorral lépnek színpadra. A tervek szerint szerepelnek Debrecenben, Miskolcon, Békéscsabán, Szegeden, Pécsett, Kaposvárott, Keszthelyen Zalaegerszegen, Székesfehérváron, Kecskeméten, május 17-én Budapesten, a Vígszínházban sorra kerülő gálaesten búcsúzik a román katonaegyüttes a magyar közönségtől.

Ez év őszén hazánkba látogat az NDK nemzeti néphadseregének művészegyüttese is.

Néphadseregünk művész-kollektívája az idén két külföldi útra is készül: viszonozza a német együttes magyarországi vendégszereplését és előreláthatólag tíznapos turnéra utazik majd a Szovjetunióba.

Petőfi Sándor 1847 októberében Desen meglátogatta Medgyes Lajos költőbarátjál, a Béke szózata költőjét. Innen Kolozsvárra ment lovas kocsival, s eközben megállt pihenni Szamosújvárott is, az akkor Víz utcában levő fogadóban. A fogadó épületét a századforduló táján lebontották. Ma a képen látható épület áll a helyén. A fogadó udvarán egy nagy diófa, alatta egy kőpad és kőasztal

volt, ahol a költő elfogyasztotta tízóraiját, majd gyalog ment a főtérre, ahol elnézegette, hogyan pipálnak a délelőtti napfényben az örmények a Redaut — Korona kávéház előtt. Itt barátságosan elbeszélgetve várta be a szekeret. Felült rá, s elhajtottak Kérőn át Kolozsvár felé. Petőfi Sándor itteni látogatása emlékeként a következőket írta naplójába: Szamosújvár az örmények Jeruzsálemé, csinos kis város. • Czakó Ferenc

MAI JEGYZET

Az olvasásról

Valamikor a műveltségszerzésnek csupán egyetlen formája volt, az olvasás. Legfeljebb a tanító-tanítvány közti beszélgetések, s a szónoklatok meghallgatása Jöhetett számításba még. A régi görögöknél egyes filozófusok (például Platon) tanítványaikat maguk köré gyűjtve, árnyas lombok alatt, előkelő oszlopsorok között beszéltek, s követőik Ilyenkor szellemileg szinte újjászülettek a mester bűvkörében.

Később egyre több úton-módon lehetett hozzájutni a műveltséghez. Ezeknek a puszta felsorolása Is nagy helyet foglalna el. Am a könyv, az olvasás szerepe — a legjobb gondolkodók, szociológusok tanítványai bizonyítják világszerte — az idők során nem csökkent, nem halványult.

Sokan állítják, hogy a televízió mivel értékes irodalmi műveket képernyőre visz — szerencsére egyre gyakrabban —, feleslegessé teszi az olvasást. Azzal érvelnek: az irodalmi alkotást így is megismerhetik, miért olvasnák a művet? Különösen, ha az több száz, sőt néha ezernél Is több oldalas vaskos kötet?

Sokszor leírták, hogy ezeknek nincs Igazuk. A tévé, a film nem pótolhatja az olvasást. Nem áll módunkban bizonyítani, mi mindenért nem. Elég csupán arra utalnunk, hogy egy irodalmi mű finom árnyalatait, rejtettebb lélektani vonatkozásait lehetetlen képekben visszaadni, — ez bizonyított tény. Mégis: sokan figyelmen kívül hagyják ezt, s a fenti érvekkel magyarázzák — ha magyarázzák —, hogy nem olvasnak.

Ennél is gyakoribb érvelés az, hogy nincs Idő az olvasásra. Ennél érdemes hosszabban elidőzni. Nincs? Hát hol van, hová lesz az Idő? Igazán nem Juthat belőle éppen arra, ami nélkül nem lehet meg az ember, ha igazán tartalmasán akar élni?

Izgatott a kérdés. Elkezdtem kutatni, igazuk van-e azoknak, v akik easel a kifogással élnek? Gyűjtöttem az anyagot, hogy a véleményemet kialakíthassam.

íme az eredmény:

A nem olvasók közül sokakban egyáltalán nem él az ismeretszerzés vágya, nem igénylik a megismerés gyönyörűségét. Tengetik-lengetik az életüket, eléggé céltalanul és vakon, ők az „ahogy esik, úgy puffan” emberek, akik minden különösebb cél nélkül élnek. Vannak aztán olyanok, akik szeretnének olvasni, de győz bennük a „jobb élet” iránti vágy, s idejük nagy részét fusizásra, mellékállások megszerzésére, „sertelésre”, ügyeskedésre szánják, mert — úgymond — nehéz a megélhetés.

Elkedvetlenít, ha az ilyen embereknél azt látom, hetenként meghatározott napokon ultiznak, vagy harmadszor cserélik ki a kocsijukat stb. Egyesekben — olykor olyanokban is, akikben régebben intenzíven élt a tanulás, művelődés vágya — elhatalmasodott a szerzési — sőt néha bizony a harácsolási — ösztön.

Bonyolult korban élünk, nagyon sok a rohanás. Mégis: nem nélkülözhetjük a könyvet, az olvasást napjainkban sem. Varga Mihály