Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-10 / 7. szám
V Miért nem gyártunk A bútorimport serkentette a hazai fejlesztést is Mint fogyasztók, ugyan a be- hozatal pártján állunk, s néha kritikátlanul a külföldi áruk bűvöletébe esünk, mégis esetenként valamiféle vélt patriotizmusból az importtól féltjük a hazai ipart. Miért nem gyártunk mi is személygépkocsit? Ez a kérdés például újból és újból elhangzik, az ellátás javulását és az árak mérséklését várva tőle. Valójában a hazai ellátás jobb, mint bármely személygépkocsikat gyártó baráti országban. Az árakat pedig inkább növelné mint csökkentené a szükségképpen kissorozatú és éppen ezért drága gyártás és szerelés. Gyakrabban találkozunk olyan nézettel, hogy a tömeges import elsorvasztja a hazai gyártást, ki- használhatatlanná teszi a meglevő kapacitásokat. Tavaly például összesen 88 ezer darab magnetofont értékesítettek a belkereskedelemben, s ugyanebben az esztendőben nem kevesebbre, mint 72 ezerre rúgott az import. A Budapesti Rádiótechnikai Gyár valóban kénytelen volt termelését is csökkenteni, mivel magnetofonjai, külföldön csakúgy, mint idehaza, nehezen állták a versenyt. (Exportja az előző évi 27 700-ról tavaly 730-ra csökkent!) Féltsük-e gazdaságunkat a nemzetközi munkamegosztástól? E kérdést nem a nagyközönség fogalmazza meg, jobbára inkább az érintett termelő üzemek vezetői sugallják, mégis figyelmet érdemel. Az import révén kihasználatlanná vált hazai kapacitások kétségtelenül veszteséget okoznak a vállalatnak, a népgazdaságnak, de bár csak több üzem és vállalat létalapját fenyegetnék a jobb és olcsóbb külföldi áruk! Ilyen gazdasági helyzet egyrészt a kínálat túlsúlyát, a piac nyugalmát, az ellátás biztonságát, a választék bőségét jelezné. Másrészt viszont a kihívás felszámolná a monopol- hetyzet szülte kényelmet, s versenyképesség növelésére — a gyártmány — és gyártásfejlesztésre, esetleg a profil változtatására kényszerítené a vállalatokat, tgy a felgyorsult műszaki fejlesztéssel a kapacitás kihasználatlanságából eredő veszteségek is busásan megtérülnének. A feltételes mód helyett elvétve jelen és múlt időben is fogalmazhatunk. így például a háztartási varrógépigényeket évek óta kizárólag külföldi típusokkal elégítik ki, a csepeli gyár pedig a konfekcióipari gépek gazdaságos gyártására rendezkedhetett be. (Jelenleg a Csepel Motorkerékpárgyár áll válaszút előtt: tavaly 27 400 motorkerékpárt exportált jelentős állami támogatással.) Az évek óta tartó nagyarányú bútorimport sem csupán a választékot bővítette, hanem a hazai fejlesztést is serkentette. A hazai bútorok megannyi tetszetős szín- és formavariációja, korszerű gyártási technológiája nem utolsósorban az importverseny ösztönző hatásának következménye. Ugyancsak múlt időben fogalmazhatunk: a versenyben kiütéssel győztek a külföldi zseb- és táskarádiók. A verseny végső győztese természetesen maga a vásárló. Elsősorban a szovjet típusok olcsóbbak és jobbnak is bizonyultak a hazaiaknál. E cik kékből a választék, az ellátás és legyük hozzá, a mindettől függő áralakulás európai színvonalú. Csak sajnálhatjuk, hogy az asz túli rádiókészüléknél és azok korszerű sztereováltozatainál nem alakult ki ilyen termékeny nem zetközi verseny. Korszerű és olcsó hazai autórádiót eredményezett viszont a nemzetközi munkamegosztás. Az érdem csak részben a gyártó Videotoné, másrészt a Zsiguli autógyáré is, amely előnyös tömeggyártásra adott megbízást. S a gazdaságos nagysorozatban előállított autórádióért és 17 féle más Zsiguli-sze- relvényért olcsóbban jutunk személygépkocsikhoz, mintha magunk rendezkednénk be azok készítésére. Ezzel visszaérkeztünk kiindulópontunkhoz. Ne féljünk az importtól, a hazai ipar védettsége — de úgy is fogalmazhatnánk: monopolhelyzete, kényelme — így is a szükségesnél nagyobb. A magyar ipar jelenleg lényegesen több terméket gyárt, mini. amennyit versenyképesen készíteni lehetne. Nem kell személy- gépkocsit gyártanunk gazdaságtalanul, ha például autórádiót, zárat, önindítót, műszerfalat stb. termelhetünk világszinten. De korszerű színvonalon előállított Ikarus buszokért, telefonközpontért. konfekcióért, vágómarháért stb. cserében - megkaphatjuk mindazt, amit itthon egyáltalán nem, vagy drágán, esetleg rossz minőségben gyártunk. A nálunk hiányzó nyersanyagokat és energiahordozókat, a legmodernebb automataberendezéseket és színes televíziós vevőkészülékeket. Ne arra figyeljünk, amit nem gyártunk, hiszen pénzünkért mindent megkaphatunk a világpiacon. Mindent, amit az emberi értelem kitalált és mindent, ami szükséges. Nem olcsóbban, nem is drágábban, mint mások. Csak az a kérdés, hogy az országnak mennyi rubele és dollára van e vásárlásokra, és milyen áron jutunk e devizákhoz? Mit. hogyan, mennyiért? Ha azt gyártják, aminek hazai feltételei a legkedvezőbbek és azt, amit a külföldi piacok igényelnek, vagyis, ha mint termelők és eladók megtaláljuk helyünket a nemzetközi munkamegosztásban, akkor vevői, fogyasztói világpiaci pozíciónkkal sem lesz baj. K. J. Nem tart lépést a mezőgazdasági szakemberképzés a technikával A megye mezőgazdasági nagyüzemeiben az utóbbi években gyorsult a termelési színvonal korszerűsítésének üteme. A főbb növények, a búza, a kukorica termesztését ma már gépsorokkal oldják meg. Az állattenyésztésben a teljes gépesítés térhódítását a korszerű telepek technológiai berendezései példázzák. A megye nagyüzemi gazdaságaiban ót szakosított tehenészeti telep készült el, 11 építése most folyik. Üzembe helyeztek 9 iparszerűen termelő sertéshizlaldát, 13 pedig épül. Az új telepek elkészültével a mezőgazdasági nagyüzemek tehén- állományának több mint egynegyede korszerű tartási körülmények közé kerül. A szakosított sertéstelepek pedig az évi hízómennyiség 80 százalékát adják. Megkezdődött a kertészetekben is a teljes géprendszerek alkalmazása. Az ősszel a Kunbajai Állami Gazdaságban megjelent az első szőlőszüretelő berendezés. A Kecskemét-szikrai Állami Gazdaságban géppel takarították be a paradicsomot. A Kalocsa környéki paprikatermesztő szövetkezetekben is kipróbálták 1972-ben a betakarító gépeket. Tíz ilyen berendezés körülbelül 500 holdon szüretelte le a termést? Kevés a képesített mérnök A tapasztalatok szerint a gazdaságokban a műszaki technikai fejlődés jelenlegi ütemével nem tartott lépést a szakemberképzés. A megye állami gazdaságaiban és termelőszövetkezeteiben százharminc egyetemet és főiskolát végzett, és csaknem háromszáz technikumi végzettséggel rendelkező szakember dolgozik. Sok termelőszövetkezetbtn nincs felsőfokú képesítésű gépészeti szakember. A gazdaságok általában nem elég előrelátóak. Egy-egy nagyobb beruházás megvalósításánál nem gondolnak a szakember-utánpótlásra. A termelőszövetkezetek területi szövetségei felmérték a helyzetet. A bácskai körzetben hét közös gazdaságban van okleveles gépészmérnök és ötnél felsőfokú technikumi végzettségű szakember. A homokhátsági körzetben levő 50 termelő- szövetkezet közül csak tizenhétben van mérnöki képesítésű, illetve technikumi végzettséggel rendelkező gépész. A Kiskőrös környéki szakszövetkezetekben egyetlen gépészmérnök sincs. Több traktorosra van szükség Tegyük hozzá, hogy kevés a traktoros is. A megyében alig egy-két termelőszövetkezetben tudták megvalósítani a kettős műszakot az elmúlt ősszel. Ennek nagyrészt a szakemberhiány volt az oka. Ahol előrelátóan gondoskodtak a traktorosképzésről, ott kevesebb gonddal küszködtek. A homokhátsági körzetben a területi szövetség kezdeményezésére már tavaly 30 traktorost képeztek. Tanulva az őszi tapasztalatokból, jelenleg négy helyen, mintegy 150 traktoros képzése folyik a körzetben. Egységes, átfogó ajánlási terv A területi szövetségek sokat tehetnek a jelenlegi helyzet javításáért. A bácskai körzetben a szövetség külön gépészmérnököt alkalmaz. Helyes kezdeményezés, hogy számos termelőszövetkezetben ösztöndíjak biztosításával elsősorban a szövetkezeti tagok gyermekeinek továbbképzését szorgalmazzák. A jelenlegi időszak pedig alkalmas arra, hogy megszervezzék mindenütt a téli tanfolyamokat a traktoros utánpótlásra. A területi szövetségek mindenütt egységes és átfogó ajánlási terveket készíthetnek a távlati műszaki fejlesztésről, a vezetési rendszerről és a szakember-utánpótlásról. Hozzáértés nélkül ugyanis a legtökéletesebb géprendszer sem tölti be a neki szánt feladatot. K. S. 1973. január 10. • PETŐFI NEPE • 3 / A 1 Üdülő a tenger és a sztyeppe között • Jól érzik magukat a gyerekek Jevpatorijában, a Fekete- tcngfr partjának „aranyho- inokján”. A testvérmegyei Krím üdülő- területeivel és gyógyhelyeivel kapcsolatban mindenekelőtt a világszerte ismert Jalta jut az ember eszébe, amely valóban gyöngyszeme az országnak. A félsziget nyugati partján azonban van egy másik fürdőváros is: Jevpatorija. Igaz, itt nincsenek neg a déli part egzotikumát alkotó hegyek és erdők, körben szeles sztyeppés területek húzódnak. Jevpatorija mégis szerencsés természeti gazdagsággal dicsekedhet, ez a Szovjetunió egyik legnapsüíöttebb része, kristály- tiszta a levegője. A város a Fekete-tenger sekély vizű öblének partján fekszik. Nehéz lenne alkalmasabb helyei • A „Csajka” nevű új, korszerű szanatórium hálórésze Jevpatorijában. rendeztek be az emléktárgyakból. Az egész világon ismerik az Artek nevű nemzetközi úttörőtábort. Jevpatorijában jelenleg az Artek—2 építkezése folyik, amelyik a legnagyobb gyermeküdülő és gyógyhely lesz nemcsak a Szovjetunióban, hanem a határokon túl is. A 140 hektáros terület egyebek között 12 nagy szanatóriumot, sportpályákat és játszótereket foglal magába. Az állam jelentős eszközökkel segíti a fejlődést. Nagy lakóházÉPÜL AZ ARTEK-2 találni nála. Az itteni strandok méltán kapták meg az „arany” jelzőt. Három kilométerre található a várostól a Mojnakszkoje-tó, gyógyító vizével és gyógyhatású iszapjával Ehhez a természeti kincshez egy évtizede újabb társult: a mélybe fúrt kutakból ásványvíz tört fel, amelyet gyomor- és más betegségek gyógyításara használnak. A szovjet hatalom éveiben 29 — zömében gyermekeket befogadó — szanatóriumot építettek lel és rendeztek be, 28 úttörőtábor készült el. Csupán beutalóval 280 ezren pihennek évente a városban. A szabadságukat más formában itt töltő családokkal együtt nem kevesebb, mint 750— 800 ezer embert szolgál ki minden esztendőben a 80 ezer lakosú Jevpatorija. A szanatóriumok — amelyeket a legújabb orvosi technikával szereltek fel — egész éven át működnek. A gyógyuló gyerekeket külön iskolák várják, hogy ne maradjanak el tudásban az otthoniaktól. Az úttörőtáborok szobáit, kiül) jait telente a felnőttek veszik birtokukba. Az egyik ilyen tábor Jurij Gagarin nevét viseli A világ első űrhajósa 1985-ben utazott ide vendégségbe és pihent a gyerekek között. Az akkori szobájában most múzeumot • A voh cári palota Livádiában, Jalta mellett. Itt most a dolgozok szanatóriuma van. és kommunális építkezések, a szolgáltatást javító beruházások folynak. Ennek a szükségességét így indokolja M.M. Kulakov, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese: — 1972-ben különösen megnőtt a Jevpatorijábari pihenést és gyógyulást keresők száma. S mi — mint gondos házigazdákhoz illik — a tökéletes kiszolgálásra törekszünk. Amíg az októberi szocialista forradalom előtt ide csupán a kiváltságosak, a kereskedők, gyárosok és arisztokraták jöhettek, ma a szovjet emberek egészségét szolgálja a Krim félszigetnek ez a jelentős üdülőhelye. V. Jagupov • Gyermekszanatórium Jevpatorijában. A csodálatos fürdővárosban modern gyógyüdülők és külön iskolák várják a beutalt gyermekeket. K "7Tr».$SE A rádió mellett Pótszilveszter Mostanában gyakran érzem odahaza öreg rádiókészülékünk rosszalló tekintetét. Hallani vélem korholó szavait: Szolgáltalak becsülettel egy évtizedig és újabban alig méltatsz figyelemre. Mikor Írtál arról, amit tőlem hallottál? Igaz, reggel az első dolgod, hogy hozzám fordulj. Kiváncsi vagy, hogy milyen az idő? A rádióból tudod meg és innen értesülsz nélkülözhetetlen információkról. Esténként hütlenkedsz leginkább. Odatelepedsz nagyképernyős unokaöcsém mellé. Kicsit kárörvendve hallom, hogy a fejemre nőtt rokon is megkapja időnként a magáét. Nem irígy- kedek rá, csak az bont, hogy elsőként mindig azt nézed, hogy „mi megy a tévében”. Azelőtt a rádió szilveszteréről beszélt napokig az ország. Most tíz ember közül nyolc a tévét dicséri, vagy felmenőit emlegeti. A stúdió kénytelen pótszilvesztert szervezni, hogy ránk is odafigyeljenek. Pironkodva vallottam be, hogy pontosan így történt és nagy es- küvésekkel fogadtam, hogy legalább havonta egyszer-kétszer kritikusként is leülök a rádió mellé. Anélkül, hogy a rádió-szilvesztert tizedszer rendező Marton Frigyes és a 'többiek érdemét csökkentenénk, meg kell jegyeznünk, hogy igyekeztek biztosra menni, nem kísérleteztek, felvonultatták a jól bevált figurákat. Ha Lujza és Jenő nevét hallja a jámbor magyar honpolgár mosolyra fut a szája, felcsillan a szeme és máris tudja, hogy nevetnie „kell”. Krahácsnak is megvan a maga tábora. Hagyománya van az effajta humornak. Persze ilyenkor fokozottan vigyázni kell a rutinos, sablonos fordulatok, „bevált” fogások elkerülésére. Szilveszterkor ez nem mindig sikerült — ezért volt a műsor kicsit egyenetlen színvonalú. Kimagaslott itt is Hofi Géza „egy órája”. Timár György és Hrachfeld Siegfried „Nehéz nyelv a maj/yar" című remeklése, Szilágyi György, Sinkovits Imre és Komlós János: Erőmüvésze, helyenként Kern András „Evőolimpiája” és Komlós János „Fura házaspárja”. Jól szórakoztunk, — most csak ennyit. H. N.
