Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-10 / 7. szám

• PETŐFI NÉPE •

1973. január 10.

Együtt a lakásépítésben

Épületek

»fémruhában«

.4 lakásgondok közös erőfeszítéssel történő enyhítésének jó példájával találkoztunk Tiszakécs- kén. A Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat gyáregységének 12 dolgozója a helyi lakásépítő szövetkezet tagjaként fogott egy kétszintes nyolc és egy hasonló négy lakásos ház építéséhez. A szövetkezet kivitelezője általában a nagyközségi tanács költségvetési üzeme. A részleg kapacitását azonban nagyon sok feladat kötötte le, ezért a szóbanforgó lakások létesítését a tanáccsal és a közösséggel kötött megállapodás alapján a gyár építőbrigádja vállalta el, kedvezményes áron. A 12 család előreláthatólag a tavasszal költözhet be az épületekbe, amelyek már a község új lakótelepén helyezkednek el, ahol 1980-ig négyszáz lakás épül. Képünkön a nyolc lakásos épület látható, amelyen a külső vakolást már befejezték.

(Tóth Sándor (elvétele.)

A lengyel Finommechanikai Intézet több évi kutatás eredményeként kidolgozta bizonyos építőanyagok — pl. a beton, a kő, a vakolat, a kerámialemezek, az aszfalt, a fa és a farostlemezek — fémmel való bevonásának módszerét. Egész házhomlokzatokat fémmel bevonni természetesen célszerűtlen, a módszer azonban alkalmas az épületek, emlékművek, féldomborművek stb. részleges külső és belső kiképzésére. A fémbevonat tartósság és élettartam tekintetében mindenféle festést felülmúl. A felületre pisztollyal viszik rá, amely fémolvasztó és szóróberendezésből áll. A fém tartósan rátapad az anyagra, nem árt neki a víz, a hőség, a hideg és külseje tetszetős. A fémrészecskék közti mikroszkopikus nagyságú hézagok lehetővé teszik a felület „légzését”.

A paradicsom átvilágítása

A „Bulgarplod” egyesülés szakemberei olyan automata berendezést dolgoztak ki, amely szín szerint osztályozza a paradicsomot. A paradicsomon fénysugarat bocsátanak át, s a fűtőelem meghatározza a gyümölcs színét, s így érettségi fokát is. Az automata, amely nem igényel különleges kiszolgáló személyzetet, bármely futószalagra felszerelhető.

Házi ízek Csátaljáról

Segítség helyett elbocsátás

• Elkészült a házi kolbász és szállításra vár a hasított sertés is.

A városban lakó háziasszonyok is sokszor mérgelődnek a húsboltokban, ha kicsi a választék és télen sem kapható a kedvelt rizses, vagy véres hurka. A falvakban pedig legtöbb helyen csak a disznóöléskor jutnak mindezekhez, vagy akkor, ha éppen a városban járnak. Csátal- ján és a szomszédos községekben most már kevesebb az ok az elégedetlenségre. Az Oj Tavasz Termelőszövetkezet székházának udvarán októberben készült el egy húsfeldolgozó. A régi épületek átalakítását, a betonozást, szerelést a tsz építő brigádja végezte, így a beruházási költség a gépek beszerzése után sem haladta meg a 200 ezer forintot.

A községben eddig megoldatlan volt a lakosság hús- és hentesáruval való ellátása. A feldolgozó kialakításával egy időben megnyílt a szövetkezet húsboltja is, igy a csátaljai háziasszonyok

most már naponta hozzájuthatnak a friss sertéshúshoz és töltelékárukhoz.

A kis vágóhídon, illetve feldolgozó üzemben hetente 22 sertést vágnak le. A hízók az Üj Elet Szövetkezet tagságának háztáji gazdaságaiból kerülnek ki. A feldolgozó elkészültéig ezeket a közös gazdaságon keresztül az * Allatforgalmi és Húsipari Vállalatnak adták el. Az idén azonban már a háztájiból származó 1200—1300 sertést kettéhasítva, vagy feldolgozva szállítják Bajára és a szomszédos községekbe. Rizses, véres, májas és húsos hurkát, főzni és sütni való kolbászt, disznósajtot, töpörtyűt, zsírt készít a szövetkezet három dolgozója az üzemben. Különösen házi ízű töltelékáruik kedveltek: nemcsak a környékről, hanem Budapestről és a Dunántúlról is érkezett már megrendelés kolbászra, hurkára.

D. E.

Az asszony adminisztrátor és idegbeteg. De ez így pontatlan meghatározás. A munkaköri utalást helyesebb múlt időben használni. Vagy — amennyiben reménykedünk a sorsában — feltételes módban. Az egészségi állapotára való utalás sajnos a jelen időben is megállja a helyét.

Hosszú évekig egy kecskeméti nagy üzemnél állt alkalmazásban. Betegségének tünetei korábban is jelentkeztek, de nem olyan mértékben, hogy a munkáját ne tudta volna ellátni. Olykor kiírták táppénzre, esetleg kórházi ápoláson esett át. így volt ez tavaly márciusban is, amikor egy hónapot töltött el a megyei kórház idegosztályán. Ügy látszott, felépül. De augusztus második felében újból kezdett orvoshoz járni. Munkaidő alatt, természetesen, minthogy ezt a rendelés ideje is így kívánta meg. Előfordult olyan is, hogy ezt nem előre, hanem utólag jelentette be a főnökeinek, összesen négy ízben maradt el ily módon fél vagy egész napra. Táppénzre egyik esetben sem írták ki, de elmaradásai — a korábbiak ismeretében — aligha merítették ki a „lógás” fogalmát. Orvoshoz ment, mert úgy érezte, állapota rosszabbodik. Egy délelőtt, augusztus 25-én pedig azért nem ment be, mert értesítést kapott a dolgozók iskolájába történő beiratkozásra.

Az „elmaradások” miatt a vállalat augusztus 30-án írásban figyelmeztette. A következő napon azonban a munkahely olyan felszólítást küldött a címére, hogy jelentkezzék a munkakönyvéért. Az asszony jelentkezett — és a munkakönyvét „kilépett” bejegyzéssel nyomták a kezébe. A vállalati döntőbizottsághoz fordult panasszal, de a visszahelyezés iránti kérelmét ott elutasították. Az ügyet ezután a Területi Munkaügyi Döntőbizottság tárgyalta. Itt bebizonyosodott, orvosi szak- vélemények alapján, hogy augusztus második felében az asszony idegállapota ténylegesen rosszabbodott, s a rendelőintézeti főorvos szeptember elejétől kezdve táppénzes állományba akarta venni. Erre azonban, a „kilépés” miatt, már nem kerülhetett sor. A történtek viszont még inkább megviselték az asszonyt, s ezért szeptember és október hónap folyamán újból három hetet töltött el az idegosztályon.

A TMDB november 9-én kelt határozatával visszahelyezte, méghozzá eredeti munkakörébe, s a munkáltatót is kötelezte az ilyenkor szokásos kártérítésre. A vállalat azonban — mindenáron szabadulni akarván az idegbeteg adminisztrátornőtől — az ügyészséghez fordult óvási kérelemmel.

Jelenleg itt áll az ügy .. . Tanulságai viszont nincsenek — nem lehetnek — függőben. Mert az első látásra nyilvánvaló, hogy a munkáltatói magatartás an'ti- humánus voltához nem sok kétség fér. Egy asszony, akinek rossz az idegállapota, helyzeténél fogva nem állhat szemben egyenrangú félként a vállalat vezetőivel. Ügy értve, hogy sokkal sebezhetőbb, háttérbe szoríthatóbb, mint egészséges, jó idegzetű társai. Ezt kihasználni, hogy úgy mondjuk, nem túl nagy dicsőség. A „súlycsoportban” túlságosán nagy volt a különbség ahhoz, hogy a mérkőzés korrekt legyen. A helyzet megítélésénél súlyosbító körülmény, hogy a munkahelyi felettesek tudatában voltak: az asszony idegállapotának nem fog használni a „kilépésnek” titulált elbocsájtás. Mint ahogyan ez be is következett.

De van az ügynek egy általánosabb horderejű tanulsága is. Nevezetesen az, hogy gyengébb idegzetű dolgozók minden munkahelyen előadódnak. Az sem kizárt, hogy a rájuk bízott munkát sem látják el kifogástalanul. Ez azonban más kérdés. Mert a szó- banforgó ügyben ez az eshetőség a munkáltató részéről sem vetődött fel. Am pusztán az alkati adottság nem játszhat döntő szerepet egy személyiség megítélésében, s különösen nem lehet alapja az elbocsátásnak. Az külön is elgondolkodtató, hogy a vállalat, amely pedig fő állásban foglalkoztat üzemorvost, semmit nem tett az asszony munkakörülményeinek a jobbításáért. Meg sem jtísérelték, hogy olyan munkakört találjanak a számára — például egy raktári írnokságot —, ahol az idegzetet rontó hatások nagyban mérséklődtek volna.

A beteg, vagy betegségre hajlamos ember fokozott támaszra, segítségre szorul. Társadalmunkban ez erkölcsi követelmény. Nem hinnénk, hogy épp a munkahely lenne az, amely ennek az íratlan törvénynek fölébe helyezkedhet.

H. D.

Közlekedjünk helyesen

I. Tanácsok gyalogosoknak

NÉHÁNY ÉV óta Kecskemét, ha nem is a legnagyobb, de a legforgalmasabb városok közé tartozik. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen a megyeszékhely egy nemzetközi út központjába esik; gondoljunk csak az E 5-ös főútvonalra, amely Budapestet köti össze a dél és a kelet nagyvárosaival.

Szerencsére elmondhatjuk, hogy az 5-ös számú főútvonal városon keresztül vezető szakaszán a főbb betorkoló utak kereszteződésében a legmodernebb berendezések, az úgynevezett forgalomirányító jelzőlámpák irányítják, terelik, teszik biztonságosabbá a lüktető, szaporodó forgalmat. Sajnos, a gyalogosok általában nem ismerik a forgalomirányító jelzőlámpák jelzéseit, s ezért történik meg, hogy ezekben a kereszteződésekben ütközések, olykor gázolások is előfordulnak. Ezt megelőzendő, szeretnénk néhány tanácsot adni először a gyalogosok számára azért, hogy ezekben a kereszteződésekben biztonságosan keljenek át, ne zavarják a járművek forgalmát, óvják testi épségüket.

Kezdjük az alapfogalmaknál. A gyalogosok csak akkor kelhetnek át a kijelölt gyalogátkelőhelyeken, ha a számukra külön lámpával jelzett, mozgó alakot ábrázoló gyalogos zöld színű sziluettje kigyullad. Ilyen lámpáit a megyeszékhelyen a Halasi út, a Kada Elek utca, a Jókai utca és az E 5-ös számú főútvonal kereszteződésében találunk. A lámpa zöld jelzése a beprogramozás szerint 60 másodpercig világít'.

EZ AZT JELENTI, hogy ez idő alatt a gyalogosok késedelmeskedés nélkül — tehát nem sétálva — áthaladhatnak. A zöld színű lámpa folyamatos fénye a 60 másodperc után mintegy 10 másodpercig villogó zöld fényt ad, amely arra figyelmezteti a gyalogost, hogy ihár nem léphet le a járdáról, s aki még a gyalog- átkelőhelyen tartózkodik, annak sietve el kell hagyni az úttestet. Amikor a piros színű lámpa — benne az álló gyalogos sziluettjével — felgyullad, még mindig van idő az úttest felétől elérni a gyalogjárdát, de hangsúlyozni

szeretnénk, ekkor már nem szabad lelépni a járdáról.

Csúcsforgalmi időszakban előfordul, hogy valaki az úttest közepén levő járdasziget mellett haladva piros színű jelzést kap. Ilyenkor az úttest közepén levő terelősziget, vagy a járművek forgalma elől elzárt területen meg kell állni, s meg kell várni a zöld jelzést. E tanácsok betartásával elejét vehetjük azoknak a vitustáncszerű akrobata mutatványoknak, amelyek sajnos jelenleg is nap, mint nap előfordulnak a kereszteződésekben.

A MEGYESZÉKHELYEN, de más városokban is, akadnak olyan forgalomirányító jelzőlámpák, amelyek külön a gyalogosok számára nem jelzik az áthaladás lehetőségét' Ezeken a helyeken csak akkor szabad a kijelölt gyalogátkelőhelyen, vagy a járda meghosszabbított vonalán merőlegesen áthaladni, az úttesten, ha a lámpa zöld színt mutat. Jó, ha a gyalogosok is megjegyzik: a piros és sárga színű lámpák együttes világítása után mindig zöld következik. Amennyiben a forgalomirányító lámpa sárga fénye világít, azután piros szín gyullad ki. Felhívnánk a figyelmet, hogy piros-sárgára ne induljanak el, ám ha az útkereszteződésben az úttest közepén vannak és a zöld szín sárgára váltott át, még van idő elérni a biztonságot jelentő gyalogjárdát.

Vidéki városainkban, de Kecskeméten is, sok még az olyan ytkereszteződés, ahol nem forgalomirányító jelzőlámpák irányítják az áthaladást, hanem a közlekedésrendészeti szabályokban előírtak. A gyalogosnak elsőbbsége a kijelölt gyalogátkelőhelyen —, ha a közelben, féktávol- ságon belül nincs jármű —, a járdasziget és a közelebbi járda közötti úttestrészen, s a kanyarodó járművekkel szemben van.

MEG KELL TANULNI ezt a szabályt is, hiszen a legtöbb esetben a gyalogosok olyankor lépnek le a járdáról, amikor már a fékezés nem segít, s bekövetkezik a gázolás.

Gémes Gábor

Eredményes

együttműködés

Az utóbbi években nagy változás ment végbe a termelőszövetkezetekben, ami elsősorban a műszaki fejlődésben jelentkezik. Példaképpen kiemelhetjük a kuricabetakarítás korszerűsítését, azt, hogy a termés morzsoltan kerül a szövetkezet majorjába. Bővíteni kellett tehát a betakarító kombájnok kiszolgálását, a szemet szárítani kell, fedett tárolótér szükséges. Érdemes megemlíteni a szakosított állattenyésztőtelepek építését is. Egy-egy ilyen kombinát —, mint például a dá- vodi, vagy a bácsborsódi — a kiszolgáló rendszerekkel csaknem annyi műszaki feladatot jelent, mint egy közepes termelőszövetkezet teljes erő- és munkagép- parkjának karbantartása, üzemeltetése.

A gépesítés jellege, szerepe tehát lényegesen megváltozott. Egyre több mezőgazdasági nagyüzem tér át a nagygépek üzemeltetésére, a kapcsolt gépsorok alkalmazására. Kidolgozták több fontos növény termelésének teljes gépesítését.

A műszaki fejlődés számos új tennivalót igényel. Nagyobb szerephez jut a gépek karbantartása, ápolása. A Bácskai Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének szakemberei kapcsolatba léptek a Mezőgazdasági Gépkisérleti Intézet javítástechnológiai osztályával. A megbeszélés eredményeként az intézat részéről máris kidolgozták a körzet több termelőszövetkezetére vonatkoztatva a gépjavítási és ápolási rendszert, amely mintául szolgálhat a többi közös gazdaságnak is. Lehetőség van arra is, hogy az intézetben még ebben a negyedévben 4—5 napos gépjavítási, karbantartási továbbképzést tartsanak a termelőszövetkezetek szakemberei számára. Ezen megismernék a résztvevők az intézetben folyó kísérleteket is.

A tervek szerint a Mezőgazda- sági Gépkisérleti Intézettel még tovább bővíjjük a kapcsolatokat. Ebben az évben több szövetkezet kérésére segítséget kérünk a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztés gépesítésének bővítésében, hasonlóképpen az állattartó telepek műszaki színvonalának növelésében is.

A növényvédelem gépesítése külön témánk. Ennek érdekében előzetes megálapodás született a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár debreceni gyárával. A növényvédelem teljes gépesítését a nagybaracskai Haladás Termelőszövetkezetben kívánják megvalósítani a növénytermesztés és a kertészet minden ágazatában.

Szörényi László gépészmérnök

A mások füstje

Lehet 15 grammal kevesebb?

Az Össz-szövetségi Papíripari Tudományos Kutató Intézet permi fiókja ofsetsajtó számára alkalmas, kisebb sűrűségű újságpapír előállításán dolgozik. Az ilyen papír, amelynek négyzet- métere csupán 40 gramm súlyú, gazdaságosabb. Készítéséhez kevesebb félgyártmány, gőz, villanyenergia szükséges és ugyanakkor minden egyes tonnája sokkal nagyobb területű. Ebből a papírból csaknem másfélszer több újságot lehet „kiszabni”, mint a jelenleg gyártott, négyzetméterenként 55 gramm súlyúból.

Az egészség kérdésével foglalkozó egyik csoport, amelynek tagjai orvosok és politikusok közül kerülnek ki, olyan javaslatot szavazott meg, amelyben azt kérik a bonni parlamenttől, dolgoztasson ki törvényrendeletet a „nem dohányzók védelmében”. Tiltsák be a gyárakban és a hivatalokban a munkaidő alatti dohányzást.

Ezzel összefüggésben Ferdinand Schmidt mannheimi rákkutató professzor elmondotta, hogy az úgynevezett „szekunder füst”, vagyis az a füst, amely a hamutartóba helyezett cigarettából száll fel, a nemdohányos számára — sokkal veszélyesebb, sokkal „rákkeltőbb hatású”, mint a közvetlen dohányzás.

Az NSZK különböző városaiban sikerült megvédeniük a nemdohányosokat. Münchenben például rendeletet hoztak, amely megtiltja a dohányzást a földalattin. Az eredmény meglepő volt: a megkérdezettek 90 százaléka szavazott a tilalom mellett, annak ellenére, hogy többségük megrögzött dohányos. Heidel- bergben — titkos szavazás útján — a közhivatalok vezetőinek és alkalmazottainak nagy része (pontosan 65 százaléka) szavazott a munkahelyi dohányzás ellen.

Á rvíz- és belvízvédelmi központ — tv-lánccal

A Országos Vízügyi Hivatal budapesti központjában új eszközökkel felszerelt árvíz- és belvízvédelmi központ kezdte meg működését, amely árvíz esetén megkönnyíti a védelmi munkákat irányító törzs munkáját. A védekezés irányításához a szükséges információkat az országos vízhálózat tábláján ábrázolják, s ipari tv-láncon hét helyre folyamatosan továbbítják.

(MTI Foto — Kozák Albert—KS)

>