Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-30 / 24. szám

1973. január 30. • PETŐFI NÉPE • 3 KÉPERNYŐ Szavalóverseny — döccenőkkel Eszti néni Kétharmad rögzített, pontos mint a menetrend egyharmad ellenőrzött A tehetséges Marton Katalin szépen mondta a költő Dalaim című versét, a televízió hétré­szes Petőfi Sándor-szavalóver- senye első döntőjének nyitá­nyaként vasárnap este. A hatszáz versmondó fiatal közül válasz­tották ki — az ország minden ré­szében — azokat, akik hat al­kalommal mérik össze erejüket, hogy azután a legjobbak a dön­tőbe jutva gyönyörködtessék a közönséget. Szívszorítóan tehetségesen mondta — gitárkísérettel — a székely népballadákat Andresz Katalin, s ugyancsak szépen sze­repelt Parika János is. A töb- biekről — sajnos — már keve­sebb jót mondhatunk. Am ennél is elkedvetlenítőbb volt, hogy a műsorvezető (Wisinger István) és a zsűri egyes tagjai — úgy lát­szik nem voltak formában — nem kevés bosszúságot okoztak a nézőknek. Az még csak, hagyján, hogy a riporter közhelyeket mondott és kérdezett, ilyeneket például: „Tá­volabbi terveid?”, „Szoktál-e ver­set mondani?", „Miért ezt válasz­tottad?” stb. Ám amikor azt mondta, hogy egy kis türelmet adunk (a kérünk helyett), vagy mikor így szólt: „Felírtál egy­két verset, s azok közt nagyon sok olyan van” (egy-kettő közt nagyon sok!), akkor bizony ne­vetett is, meg bosszankodott is a néző. Hát még, amikor Keres Emil zsürielnök így szólt: „A személyi­ség varázsa dönti el a legna- ' gyobb hatást”. Hűha! A hatást eldönteni?. Pálos Zsuzsa zsűritag is „remekéit”: „Szokványosnak I találtam a megoldását a vers­nek” — . ezt mondta. Sajnos, a harmadik zsűritag szereplése sem teszi lehetővé, hogy dicsérjük a bíráló bizottság munkáját: Kozák András sem remekelt egy-két értékelő felszólalásában. Számunkra — egyes szereplők szép beszédé, mélyen átélt, értő versmondása mellett — az külön öröm volt, hogy a verseny kez­detén felolvasták egy kiskun­félegyházi kislány okos, szép le­velét, amit a televíziónak írt. Kár, hogy nem mondták meg a nevét; bizonyára sokan hiányol­ták ezt velem együtt. Varga Mihály Gyermekműsorok a tv-ben Az esti mesék és egyéb gyer­mekműsorok hatalmas mennyi­ségű gyermekirodalmi anyag fel­dolgozását és bemutatását igény­lik. Évente több mint 300 alkalom­mal készülődik a Maci esti me­séhez, ez ugyanannyi mese köz­vetítését jelenti. Ezenkívül min­den hétre jut még egy-két hosz- szabb, összetettebb gyermekmű­sor, verses-mesés összeállítás, báb­műsor, a népszerű ismeretterjesz­tést szolgáló Telizsák stb., ame­lyek szintén nem nélkülözhetik a mesét. A mennyiségi követel­mény kielégítésével magyarázha­tó, hogy gyakran a minőség káro­sodik, a művészi megjelenítés szenved csorbát. Nehéz helyzet elé állítja a gyermekműsorok szerkesztőit az is, hogy a műsorokat különböző korú, ennek megfelelően külön­böző értelmi fejlettségű és érzel­mi beállítottságú gyermekek né­zik. Más a kisebbek, az óvodás­korúak. és más a nagyobbak, a kisiskolások meseigénye. Mivel a mese irodalmi műfaj bábfilm, rajzfilm formájában jut — bármilyen megjelenítésben: is kifejezésre — irodalmi élményt kellene nyújtania a gyermekek­nek. A televízió lehetetlent nem ismerő technikájával hatásosan segíthetné a kisgyermekek iro­dalmi ízlésének fejlesztését. Ugyanis a látvány, a kép, a mozgás lenyűgöző. Még akkor is érdekes, ha a kisebbek esetleg nem értik a gyorsan pergő filmek cselekményét, logikai menetét, ok-, okozati összefüggéseit, ha nem tudják követni a gyors jele­netváltásokat, képváltásokat. A január 23-i Petőfi Népében ismertetett sorozatokról és me­sékről beszélgettem néhány óvo­dás és kiskiskolás gyermekkel, hiszen ők a „legilletékesebbek meseügyben . A kicsik ígv indokolták, hogy mi tetszett nekik ,és miért? — A Frakk azért jó. mert min­dig a macskák után szaglászik, és megtalálja őket. — Irma néni ió néni, mert szereti a macskákat. — Moha meg Páfrány olyan szép kis házikóban laknak. — A Vakond segített nekik, hogy ki tudjanak jönni a föld alól. A kincseskamrából. — Az elefánt megtanult járni, és elvitte kirándulni a kisfiút, az anyukáját meg az apukáját. • Ilyen mozaikszerű részletek ra­gadták meg őket. A cselekményt nem tudták folyamatosan elmon­dani, de ez nem is várható még ilyen korú kisgyermekektől. Hogy mi nem tetszett? Dorka határozottan fogalmazott. — Nem szeretem a bácsis, meg nénis meséket. Kriszta meg sem nézi ezeket — a rendszerint csütörtök esti — meséket, mert „csak bácsit, vagy nénit lát” a képernyőn. Tehát a bemondó, vagy egy szí­nész által tolmácsolt mese iránt közömbösek, nem kelti fel az ér­deklődésüket, mert nem kapcso­lódik a meséhez vizuális élmény. A televíziótól olyan látványt vár­nak, amelv szokatlanságával, ele­venségével. játékosságával meg­fogja fantáziájukat, megmozgatja érzelmi világukat. A személyhez kötött meséket a nagyobbak inkább élvezik. A megértő testvér című lett népme­se Pártos Erzsi remek előadásá­ban, a Verekedő Iván című uk­rán népmese Lukács Margit erő­teljes hatású megfogalmazásában a kisiskolásoknak kellemes szóra­kozást és esztétikai élményt nyúj­tott. De ha választani lehet, még ők is a látványosabb képes, bá­bos, rajzos feldolgozást választ­ják. A televízió láthatóan a diffe­renciált műsorok kialakítására törekszik, hogy mindegyik kor­csoport megtalálja a nekivaló meseanvagoi. Ezzel a nemes törekvéssel azonban nem mindig tud lépést tartani a mesefilmek művészi színvonala. Vetítésre került jó né­hány avenaécske. semmitmondó „alkotás”. De legtöbb kifogás a hevenyészett stílus, a nyelvi gon­datlanság. a rossz hanglejtés, és a nvelvünktő] idegen beszéddal­lam használata miatt emelhető. — Á, most is pontos Esz­ti néni. Mint a menetrend Egy Petőfi Né­pét kérek — Kezdi az első kuncsaft, és több tucat­szor elhangzik még hasonló mondat, míg az ebédidő tart a halasi ba­romfifeldol­gozó üzem­ben. Lehoczki Istvánné, Esz­ti néni, Eszti­ke — hírlap­kézbesítő ke­rékpárja már a falnak tá­masztva áll ilyenkor az ét­kezde épületé­nek lépcsőfel­járójánál. Reggel 5-kor indul a mun­kába, s mindig délben ér a ,,barnevál”-ba. Nyolc éve lap­kihordó. „Ügyes asszony, mindent fejben tart” — jellemezte őt itta gyárban Kis Károlyné személyze­tis. Füzesi Imre párttitkár megtol­dotta: „Egyszer valamikor meg­kérdeztem tőle, ilyen és ilyen technikai bökkenőm akadt az otthoni barkócsmunkán, nem tudna olyan sajtót...? Végig se mondtam, mór megállított: az Ezermester ekkori és ekkori szá­mában megtalálom. Másnap hozta Is. Azóta mindig.” Pedig nem könnyű minden kívánságot megjegyeznie, hiszen csak napilapból 500-at kézbe­sít naponta. Ha csupán' az elő­fizetési példányokat ' hordaná, újságokból, különféle képesla­pokból, heti, havi folyóiratok­ból, délre már végezne. De Le- hoczkiné árusít, is. Ezeken kívül például 5—600 lottószelvényt. A 11-féle naptárból is több mint 600-at adott el, s míg mások 50- ből is visszavittek, ő irányító­szám-jegyzékből is 400 darabon felül értékesített. Vannak „könnyű” és „nehéz” napok. A „nehezedés” már ked­den mutatkozik, amikor az öt­féle napilap mellé táskájába, mit táskájába — szatyraiba! ke­rül a Ludas Matyi, Képes Sport. Aztán a következő nap folyta­tódik az Ország Világgal: Lobo­góval. Fülessel, Figyelővel, Szö­vetkezettel, Halasi Hírekkel, s aztán nincs megállás, hiszen megjeleriik a Szabad Föld, Élet és Tudomány, Képes Újság — de ez csak a nagja, hiszen van még Delta, Autó Motor, de ez is csak ízelítő a listából. A biciklin fuvarozott sajtóter­mékek súlya így fut fel 20 ki­lóról 40-re. Jó, hogy a „nehéz” időkben már motoros is bese­gít; az adag egy részét előre­szállítja. — Hogy lett hírlapkézbesítő? — Az áramszolgáltatóknál dol­goztam azelőtt, havi 1050-ért. Egyszer valami bélyegügybep mentem át a postára. Akkor hallottam,( hogy 1300—1400-ért kézbesítőt' keresnek. Az újság­hoz addig is volt már közöm, a DÁV-nál a Halasi Híreket én intéztem. Jelentkeztem. Először: „Pont betelt”-tel fogadtak. Nem­sokára azonban hivattak, azóta itt vagyok... A pár száz forint sokat jelentett. Egy nagyfiút ru­házni, gondoskodni róla, hogy ne éljen a többiek mellett ki­sebbségi érzéssel a pesti kollé­giumban — nem volt könnyű ... Persze, azóta nem 300—400 fo­rinttal keresek többet... De meg is dolgozom érte! — Ha nem titok: mennyit? — Miért takargatnám? Az ilyen hónapokban, mint volt most november, december meg január is, megvan a havi 3000 forint. Máskor két es fél ezer . . István fiam a villamosípari technikum elvégzése után haza­jött, ma a papírüzemben dolgo­zik. Most szintén vizsgázik va­lamiből. Ott is tanul. Laci, a kisebb, ugyancsak a papírüzem­be számít menni. — Tehát a gyerekekért vál­toztatott foglalkozást.. — Meg lehet ezt szeretni... Igen, a hírlapkézbesítő — magunkról tudjuk — családtag. Ezer kis titok, szeszélyecske, ki­vánalom tudója. Hogy itt az ab­lakba várják az újságot, amott a léc közé kell tenni, a harma­dik saját kezébe várja, a soka­dik meg levélszekrénybe. Em­lékezni kell, hogy Z. néni min­den áldott nap hűségesen fizeti kápé az újságot, hosszú évek óta. Előfizetni? „Lelkem, meg is halhatok addig. Ne féljen, száz esztendeig biztos vevője vagyok, cs'ak érjem meg.-' Sosem téved? Ugyan! Átlag napokon 500, a zsúfoltakon 1000 olvasót kielégíteni pontos kéz- besitéssel, hova. mit várnak, vagy kértek közben, nem kis felelősség. S ha késik a lap, nem lehet „viszontpaprikázód- ni”, mint a múltkoriban egyva­laki. Déllájban kapta meg — „úszott” az újság —, s azon- nyomban dühösen összetépte: „Nekem ilyenkor már nem kell!” Egyszer — rosszul érezte magát akkor is — megmaradt egy új­ságja. Otthon jutott eszébe: „Jaj, X-ékhez nem adtam be!” De rossz éjszakája volt ak­kor . . . Alig várta, hogy meg­vigye az „adósságot”. Tóth István (Szabó Ferenc felvétele) • A KÖZPONTI BIZOTTSÁG novemberi állásfoglalása, az is­mert hatósági áremelésekről döntve, egyszersmind kimondta, hogy az „alapvető élelmiszerek árait az ötéves terv hátralevő részében maximálisan stabilizál­ni kell. A IV. ötéves terv végéig az alapvető fogyasztási cikkek hatóságilag rögzített árai nem változhatnak. A szabadáras cik­kek körét nem lehet bővíteni.” Érdemes elidőzni a jelzőnél, amely az élelmiszerek, fogyasz­tási cikkek meghatározott cso­portját alapvetőnek rninősiti, amiből értelemszerűen követke­zik az, hogy e termékek másik csoportja nem tekinthető alap­vetőnek, következésképp, terme­lői, értékesítői felruházhatok a szabad árkialakítás jogával, Aligha szorul bizonyításra, mek­kora jelentőségű a határvonal, amely ezt a kétféle minősítést elválasztja. S a különbség nem­csak fogyasztói, de termelői né­zőpontból is roppant hatású, hi­szen ebből következik, hogy az egyik vállalat, szövetkezet emel­heti az árat — s ezzel: bevéte­leit, tehát a részesedési alapot is — a másik pedig a hatósági ár egyértelműen határolt moz­gásterében kénytelen gazdálkod­ni. • GONDOLJUK MEG — vég­leges példázatként —, vajon úgy huszonöt esztendeje, amikor előbb a sárgaborsó-leves, majd a lódenkabát fémjelezte azokat a bizonyos primer-szükségleteket, miként vélekedett volna ama képzeletbeli népszavazás arról, ha ide csoportosítják mondjuk a hűtőszekrényt, vagy a mosógé­pet. Ha viszont — naprakészen — az idei, úgynevezett ellátott- sági szintet vizsgáljuk, kitűnik, hogy az alapvető fogyasztási cik­kek határvonala szükségképp el­tolódott, természetesen a maga­sabb igények irányába, hiszen 1973-ban — a terv előirányzatai szerint — immár ezer lakosra 169 mosógép, 171 hűtőszekrény, 133 porSzivó, és 212 tv-készülék jut; aligha kétséges tehát, hogy e ter­mékek zöme, a tartós fogyasztá­si cikkek túlnyomó többsége is az „alapvető” kategóriába tarto­zik — a mai életvitel, a kiala­kult szokások, körülmények nél­külözhetetlen fogyasztási elemei. • EBBŐL LOGIKUSAN KÖ­VETKEZIK, hogy nincs — nem is lehet — olyan cikklista, amely egyértelműen és tartósan rögzí- hetné, mit soroljunk az egyik és mit a másik termékcsoportba, mi tekinthető alapvetőnek és mi nem. Hozzávetőleges körvonala­kat azonban mégis ábrázolhat erről, ha az úgynevezett árfor­mák statisztikai rajzolatára ve­tünk egy pillantást. Nos, mint is­meretes, a gazdaságirányítás mó­dosítása óta többféle ár funkcio­nál egymással párhuzamosan: a Központi Bizottság novemberi állásfoglalása is hangsúlyozta; „A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fix, a limitált és a szabad árak rendszere alapvetően betölti ren­deltetését”. Anélkül, hogy ehe­lyütt ezt a rendeltetést vizsgál­nánk, csupán a bevezetőben em­lített határvonal hozzávetőleges megvonásához, érdemes az árak e rétegzett rendszerét közelebb­ről is szemügyre vennünk. A kép, amely a tények nyo­mán elénk rajzolódik, első lá­tásra meghökkentő és ellentmon­dani látszik a központi tapaszta­lásnak. Kitűnik ugyanis, hogy a rögzített ár az általános, a termé­szetes, az abszolút többség és a szabadon mozgó ár arányaiban sokkal kisebb, tehát számszerű­leg másodlagos. íme a tények fogyasztói árrendszerünkben — 1971 teljes évet (elölelö adnia*, szerint — az árak 18 százaléka rögzített, 28 százaléka maximált, 21 százaléka hatósági korlátok között mozog —, s ha ezt a há­rom számot összeadjuk,. 67 szá­zalékot kapunk; a fennmaradó egyharmad, a 33 százalék tarto­zik a szabad árformába. A 67 százalék azonban még némi hát­tér-indoklásra szorul; a belső el­határolás, ama három ' szám kö­zötti különbség ugyanis az utób­bi években már nagymértékben elmosódott. Az úgynevezett „maximált”* illetve a „hatósági korlátok között mozgó” ár lé­nyegében hatósági rögzített árrá alakult, a mozgás, a — szaksze­rűbben — „tól”-ig változás le­hetőségeit már jobbára kimerí­tették, az ár tehát általában az „ig” határig érkezett. Követke­zésképp; az összkép egyértelmű­en azt mutatja, hogy — amint a Központi Bizottság állásfoglalá­sa előirányozta — a negyedik ötéves tei*v hátralevő időszaká­ban az árak kétharmada hatósá­gilag rögzített lesz, egyharmadg- ban pedig — a korábbinál szi­gorúbb ellenőrzés, előzetes beje­lentési kötelezettség közepette — módosulhatnak az árak. • EZ UTÓBBIRA, a szigorúbb, hatékonyabb ellenőrzésre nem csekély szükség is lesz ahhoz, hogy a Központi Bizottság állás- foglalásában jelzett viszonylagos árstabilitás valóra váljon. A vál­lalati, szövetkezeti bevételnövelő törekvések sorában kétségkívül ezután is lényeges szerepet tölt be az ár. önmagában persze ez a törekvés még nem minősíthe­tő. Ha ugyanis az árnövelés mö­gött a, hiányok felszámolása, a korszerűség növelése, jobb, hasz­nosabb új cikkek forgalomba ho­zatala áll, akkor a társadalmi előnyök és hátrányok egyensúly­ba kerülhetnek. Számolni kell azonban a vállalati csoportérdek­nek azzal a nyomásával is, hogy a részesedési alap gyarapításá­nak alighanem legegyszerűbb módja az árak emelése, S hogy itt valóban erősíteni, szélesíteni kell a társadalmi méretű ellen­őrzést, azt a Gazdaságkutató In­tézet egy figyelemreméltó vizs­gálati megállapításával szemlél­tethetjük. Az in'ézet — kérdő­íves felméréssel — elemezte a vállalatok 1973. évi szándékait és kitűnt: bár az árnövelési törek­vések a .korábbi évekhez képest valamelyest mérséklődtek, ilyen törekvések vannak, másrészt: ár­csökkentéssel a vállalatoknak csupán töredékszázaléka számol • AZ ALAPVETŐ CIKKEK viszonylagos árstabilitásai ter­mészetesen egész sor központi intézkedés garantálja, mindenek­előtt az, hogy az állami költség­vetésből 1973-ban is nagv ösz- szegeket folyósítanak ártámoga­tásra, elsősorban a tőkés infláció hozzánk is átszűrődő hatásainak ellensúlyozására. (Az árkiegészí­tés — folyó áron — 7.6 százalék­kal emelkedik 1972-höz képest ) Társadalmi érdek, hogy mindezt kiegészítsék a vállalati és szövet­kezeti áremeléseket ellensúlyo­zó, visszaszorító és ellenőrző in­tézkedések ! T. Á. A Kincskereső Petőfi-száma A Szegedi Tanárképző Főiskola kiadásában jelenik meg a Kincs­kereső című ifjúsági folyóirat, mely idei első számát — teljes terjedelmében — születésének ISO. évfordulójára való tekintet­tel, Petőfi emlékének szánta. . Illyés Gyula, Dienes András és Fekete Sándor tanulmányaiból közölnek részleteket, s bizonyá­ra haszonnal forgatják majd a fiatal olvasók azokat a lapokat, melyeken külföldi és magyar írók Petőfiről szóló soraikat ta­lálják. Heine, Béranger, Jan Ne­ruda, Tyihonov, Ady, Móra, Ba­bits, József Attila és mások tesz­nek hitet a költő igaza és esz­méi mellett. Érdekes Tüskés Tibor írása, melyben azt bizonyítja, hogy Petőfi szerette a zenét. Kosztolányi a költő íímművé- szetéről írt. Juhász Ferenc val­lomása, lírai hevületű cikkben tesz hitet „az emberiség legT szebb álma”: Petőfi mellett. Ügy gondolom, Csoóri Sándor értÓ- szép elemzése a Beszél a fákkal a bús őszi szél eímű versről to­vább erősíti majd a szeretetet a költő iránt, ifjú olvasóikban. A Kincskereső kislexikon cí­mű rovatban Petőfi kortársairól olvashatunk rövid, jellemző ada­tokat, Aranyról. Tejpor százezer liter tejből • Napi 100 ezer liter tej feldolgozására alkalmas a Nyíregyházi Tej­ipari Vállalat új tejporgyára, ahol nemrég megindult a próbaüzem. A közel 60 millió forintos beruházással épült gyár teljesen automa­tizált. A próbaüzemelés után, a tervek szerint, a hagyományos tej­por mellett kakaó-, kávépor, valamint ízesített tejpor is készül. Képünkön: A háromfokozatú, ejtőcsöves vákuumbcsűrilő berende­zés működés közben. (MTI fotó — Balogh P László felvétele — KS> Új könyvekről E.? alkalommal néhány isme­retterjesztő rnúre hívjuk jel ol­vasóink figyelmét. Szene—Szobotka—Katona: AZ ANGOL IRODALOM TÖRTÉNETE Az első teljes összefoglalás via gyár nyelven az ezervlszáz éves angol irodalomról. Úgy gondoljuk, hogy az az irodalom, mely Miltont, Shakespearet, Shaw-t és Burns-öt adta a világ­nak, sok irodalmat kedvelő fi­gyelmét felkelti majd. K. H. Wilenski: MODERN F'RANCIA FESTŐK A legutóbbi száztíz év festé­szetének történetét kapja az ol­vasó benne. Megismerkedhet kö­zelebbről az irányzatokkal, az impresszionizmustól a funkciona­lizmusig, s az olyan világszerte ismert alkotókkal, mint Cezanne, vagy Picasso, Van Gogh, Renoir stb. CSILLAGÁSZATI ÉVKÖNYV, 1973 Évről évre megörvendeztetik a csillagász szakemberek e di­vatba jött tudomány szerelme­seit az évkönyvvel. Olvashatunk benne tanulmányt a Napról, Holdról és a csillagokról, az új kísérletekről és felfedezésekről. Róka Gedeon érdekes tanul mányi telt közzé Kopermkusz- ról, születésének ötszázadik év­fordulója alkalmából. \ MAI JEGYZETÜNK Az anyósokról Nem tudom, mások hogy vannak vele: engem elkeserít, ha J; anyósokat ócsárolni, szidni hallom. Tudom, legtöbbször nem szabad emögött semmi különösebb rossz- indulatot keresni, hiszen inkább az elterjedt szokás diktálja e meg­nyilvánulásokat. Mégis bántó, lehangoló ez, mert egy inegcsontoso- dott előítéletet takar, régtől fogva sokakban kialakult nézetei esze­rint az • anyós mintha csak azért élne, hogy a f iatalok boldogulásit akadályozza, hogy borsot törjön az orruk alá, naponta bosszúságot okozzon nekik. Érdemes lenne szociográfiai tanulmányt írni róla, szerte az ország­ban, vagy akár egy szűkebb közösségben is, hány és hány anyós — és após — nyújt anyagi támogatást fiai, lányai házépítéséhez, lakásvá­sárlásához, autó- és telekvételéhez, a fiatal házasok lakásának be­rendezéséhez stb. .ló lenne sok-sok adat alapján feldolgozni, hány családnál jelent igazi megváltást az ..anyós" azzal, hogy amíg a fia­talok a munkahelyükön vannak, vigyáz a kicsinyekre. Közismert, mi­lyen sok óvodás korú gyermek kényszerül — hely hiányában — ott­honmaradásra. Ilyenkor azután jól jön az óvónénit pótló nagymama Mindez közismert. És elsősorban azok tudják, akik naponta ré szesülhetnek az „anyósi" közreműködés efféle meghitt áldásaiból. Fel­említeni talán mégsem'árt ezeket,, hogy ellensúlyozzuk a szülök — nevezzük most már így az .anyásokat" Hogy vannak „boszorkány" anyósok is? Hogy olyanok is akadnak, akik mellett — különösen, ha együtt élnek, egy lukásban a jialaCok- kal — igazán pokol az élei, akik megkeserítik .a mindennapokat Persze, hogy vannak. De talán ilyen fiatalok nincsenek? Köztük la. Ián mindenki ,,angyal”, mindenki csak azon van, hogy az idősebbek perceit szebbé tegye? Javaslom: kevesebbet szidjuk az anyósokat. A nők azért, mert elöbb-utóbb ők is azzá válnak, a férfiak meg. ha másért nem, üzért, mert az ő édesanyjuk is — anyós. — Pedig — gondolom — számlikra azért mégiscsak elsősorban: édesanya. v M

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom