Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-21 / 17. szám

) 4 • PETŐFI NÉPE • 1973. január 21. Heverőkkel fizetnek Hódunán ­dél tájban tájit. A lány tavaly százalékos területet is vállalt: két hold „negyedes” kukoricát. 300 négy­szögöl vöröshagymát és ugyan­annyi dughagymát. Gyűlik a kelengyérevaló, mert küszöbön az eljegyzés itt is. A „jelölt” Békés megyei fiú. Az iskolában már évek óta nincs tanítás. A gyerekek a hercegszántói hétköziben van­nak, s csak szombatonként jön­nek haza. Az egykori tanterem most klubhelyiség: töredezett, csupasz, elárvult padlóval, négy rozoga asztallal és „hozzáillő” székekkel, ócska, kimustrált vaskályhával. Bizony, vigaszta­lan környezet ez összejövetel céljaira, de más nincs. Legfel­jebb az italbolt, a felnőttek szá­mára ... A hídon átgördül a nagy Ika­rusz, s leszáll az egyetlen utas. a postazsákot hozó kézbesítő. Ezzel a küldeménnyel érkeztek a napilapok is, s mire széthor- dásra kerülnek, már délután egy ‘óra felé jár az idő ... A ház, amelynek egy szobája postairodaként is fungál, szin­tén „árvizes” lakás. Előtte üvegfülkében a segélykérő tele­fon. Csak igen ritkán veszik igénybe: Hercegszántót Baján keresztül kapcsolják. Erzsiék szülei — Mári József- ék — odahaza vannak. A házi­gazda csak ebédelni „ugrott” haza — a tsz-ben szalmahordás folyik éppen. Egész éven ót a közösben dolgozik, százalékos részesedést ő nem vállal. — Még az uradalomban kezd­tem a munkát — mondja. — Mint gyerek vezettem a lovakat naphosszat, azt hittem sokszor, hogy elhagyom a lábam. Akkor a munka hajnali négykor kez­dődött. A tsz-ben jobb. . Ott nyáron sem kezdünk hat óránál korábban. Kecskeméten egyszer járt, a tsz tehergépkocsijával. Valami alkatrészt hoztak. Egyedüli szórakozása a tele­vízió, s hébe-hóba az italbolt. Mert munka itthon, a jószágok körül is jócskán akad.- Sertést egész évben, tartanak, szerző­désre is, saját vágásra is. Tehe­nüket nemrég adták el, most másikat készülnek vásárolni. Nyáron libát is tartanak, jól fejlődnek a csatornaparton. Megkockáztatom a kérdést: mi hiányzik Hódunán. — Semmi, megvan itt min­den — ez az első reagálás. De Erzsi óvatosan megkockáztatja: — Nagyon kellene egy presszó — Az igaz, hogy a hódunai fiatalokkal nem törődnek — teszi hozzá mostmár Máriné is — Erzsi a saját lemezjátszóját hordja el a klubba, mert ott még az sincs. Majd így folytatja: — Itt van ez a kis bolt, de szalámifélét soha nem hoznak. Nyáron sem. Pedig mi is sz-. - retnénk a frisset. Tavasszal megveszik a hűtő­szekrényt, mert ilyen is van már több házban. Autótulajdonos Hódunán még nincs. Az 54 család, aki itt la­kik, mindegyike kétkezi mun­kás. Mióta megszűnt az iskola, tanító sincs itt. Az 1956-os árvíz előtt több mint 300 volt a lélekszám. Pil­lanatnyilag 189-en élnek itt, s már évek óta nagyjából ennyi­en. Nyolc-kilenc család akkor költözött el. amikor a tsz gaz­dálkodása átmenetileg megrom­lott. Részint jöttek helyükre má­sok. Ilymódon a tanácsi ..keze­lésben” levő üres lakások szá­ma most nem több kettőnél. A tanács járdát epitett, s ta­valyelőtt is furatot t egy-egy kutat. A vízszolgáltatás ezzel „távlatilag’ is megoldódott De Hódunát nem kell félteni az elnéptelenedéstől. Legalábbis addig, amíg kétkezi munkások­ra szükség lesz. Hatvani Dániel A 9. számú Volán példája Sokarcú üzem Kunszentmiklóson A meglett korú házinéni vizet melegít nagy mosófazékban a Csongrádi utca 52. számú ház ut­cai traktusához tartozó kis kony­hában Fakó, kötött kabátkájának kónyékig feltűrt ujját lehúzza és fiatalos fürgeséggel kalauzol ben­nünket az épület udvari részén nyíló munkásszállásra. Már az ablakokon bepillantva is szembe- ötlőek az ágyak mellett elhelye­zett faliszőnyegek. A néni, özvegy Baksa Istvánná pedig menetköz­ben magyaráz: — Átmeneti szállást bérel ná­lam a Volán. A harminc ágy kö­zül tizennyolcnak van állandó gazdája, a többi meg azokat a gépkocsivezetőket várja, akik va­lamelyik más, távoli vállalattól érkezve itt szállnak meg egy-egy éjszakára. Az ágyneműt kéthe­tenként váltom, a szálló vendég után pedig azonnal. Mert tessék mondani, ki feküdne le szívesen más után ? ... Odabenn, a belső tágasabbik barátságos szobában duruzsoló olajkályha mellett egy fiatalem­ber olvas. Zámbó Attila, 20 éves tehergépkocsi - vezető. — Azt hiszem, én vagyok a leg­fiatalabb itt, egy hónapja kerül­tem a vállalathoz a Szolnok me­gyei Csépáról. Jó a szállás... — A jelek szerint szívesen töl­tik a szabad időt olvasással — jegyezzük meg, a szoba közepén elhelyezett asztalon sorakozó könyvek, újságok láttán. — Igen, én is, s ahogyan ta­pasztalom, a többiek is. De a mo­ziba is szívesen eljár, aki teheti. Csakhogy a buszvezetők műszak­ja ÚRy éjfél körül ér véget... — Vajon ennek az ágynak ki á gazdája? — kérdezzük. Igényes ember lehet. Csinos kis falilám­pa az ágya mellett, a fejénél könyvekkel, füzetekkel teli polc... Baksa néni pedig magyaráz: — Sebők Józsi a különberen­dezkedős. Üzemanyagkiadó a vál­lalatnál. Árva gyerek. Szeretik a munkahelyén, itt is nagyon ren­des. övé az a szekrény is. A drá­ga albérlet helyett ezzel az ott­honnal is segítik. Tetszik tudni, tanul, mert szeretné többre vin­ni... Belelapozok a falipolcról le­emelt, kékborítású könyvbe: nyelvtan, a gimnázium első osz­tályos tanulói számára. Sebők Jó­zsef tehát a középiskola levelező tagozatát, végzi A néni azonban tovább invi­tál bennünket. Odébb még egy szálláshelyül szolgáló, külön be­járatú szoba. Az udvar szögle­tében pedig tiszta, hangulatos főző, illetve étkezőhelyiség. — Ezen a háziasszonyon meg­látszik, hogy amire vállalkozik, azt teljes szívvel csinálja! — ál­lapítja meg egyikünk távozóban, már az utcán. Jómagam hozzá gondolom: ami­lyen a gazda, olyan a portája! S ezt a megállapítást a jól válasz­tott szállásadóra, é" a 9. számú Volán ^Vállalat t<: ísére egy­aránt értelmezem (Folyt. Kuv.) Perny Irén (Pásztor Zoltán felvétele) A kunszentmiklósi Gépjavító Ipari Szövetkezet nyugodt lelki- ismerettel sorolható a sok arcú üzemek közé. Gyártmányaik zö­me egyedi darab, vagy kis soro­zatban készül. Az óriás munka­gépek egységei és a kis forgá­csolt alkatrészek egyaránt fontos, gépek, szerkezetek tartozékai. Ezt a nélkülözhetetlen szerepet tükrözi, hogy a megrendelők szin­te évek óta ugyanazok a vállala­tok. Ezek a hagyományosnak mondható üzleti kapcsolatok el­lensúlyozzák a nem tömegszerű termelés, a változó gyártmány­szerkezet hátrányait. A szövetke­zet a jó minőséggel és a megbízr hatóan tartott szállítási határ­időkkel szerezte és őrzi meg a különleges felszerelésekre igényt tartó vevőket. A Kohászati Alap­anyagelőkészítő Közös Vállalko­zás immár évek óta náluk ren­deli meg a nagy rakodógépekhez a markolófejeket. Most a szövet­kezet kapott megbízatást az új 0,75 köbméteres ércmarkoló és a 3 köbméteres kokszmarkoló pro­totípusának elkészítésére. Ameny- nyiben a konstrukciók beváltják a hozzájuk fűzött reményeket a gépjavító valósítja meg a soro­zatgyártást is. Ugyancsak rendszeresen jelent­kezik a Termoplasztikai Vállalat ventillátorállványokért, a Film­technikai Vállalat pedig xenon gyújtókészülékek fémdobozait vá­sárolja. Az utóbbi erre a negyed­évre 600 darabot kért. A szövetkezet 1971-ben hosszú­távra szóló exportszerződési kö­tött. A megállapodás értelmében az útépítésnél a házgyári elemek előállításánál használt tömörítő­gépek forgácsolt alkatrészeit szál­lítják a Német Demokratikus Köztársaságba. 1975-ig 25—28 fé­le alkatrészből, tengelyekből, pneumatikus munkahengerekből évente 2.5 millió fórint értékűt készítenek. A múlt év utolsó negyedében épített ki kooperációs kapcsolatot a szövetkezet a megyén belül. A Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyáregysége részére készítik a zománcozott mosogatók acélkereteit. Ebben a negyedév­ben 360 nagy és 180 középméretű keretet szállítanak a ZIM-nek. A viszonylag nagyobb darabszámú termékből szeretnék az együtt­működést bővíteni. P. M. Nagy Sándor a xenondobozok elemeit erősíti össze ponthe­gesztővel. (Tóth Sándor felvételei) Légradi Sándor az exporttengelyeket esztergálja. Eltévedtem volna? Elhagyva a Karapancsai erdőt újból egy darab síkság tárul fel előttem. A keskeny kövesút nyílegyene­sen fúródik a látóhatárba. Kihalt vidék, senki az egész környé­ken. Előttem végre egy lovas kocsi. Gallyat, fahulladékot szállít, a rakomány tetején a hajtóval együtt három ember. Melléjük érek, kiszólok. — Hóduna ezután lesz még? — Menjen csak előre, ott a fák mögött találja. — Laknak még ott? A válasz méltatlankodó, sőt sértődött: — Már hogyne laknának! Ilyen előzmények után érke­zem meg a megye — Kecske­méttől számított — legtávolabbi zugába. A kövesút a keskeny fahíd előtt ér véget. A település csak emögött kezdődik: jobbra az egykori uradalmi cselédházak­ból alakított. lakások, balra az 1956-os jeges árvíz után épült szoba-konyhás típusházak sora- koznsk Két lány ül a híd korlátján. Várják a déli buszt, amivel Her­cegszántóra utaznak. A község­be való beutazás, vásárlás, ügyes-bajos dolgok intézése vé­gett, fél napot vesz igénybe. Ba­ja, a járási székhely pedig egy napot. És Kecskemét? Az már az irdatlan messzeségek világá­ba tartozik. Jártak ott? Mire emlékeznek? — Én csak a vasútállomáson voltam, ott kellett átszállni — mondja Ilona. — Ez akkor volt, amikor öt hónapig a félegyházi vágóhídon dolgoztam. Akkor Jászszentlászlón laktam, onnan jártam be. — Én majd egy napot voltam már Kecskeméten — mondja Elvira. — Emlékszem, hogy néz ki kívülről az Aranyhomok Szálló, meg el kellett mennem valami gyermekotthonba is, ami egészen közel volt oda. Mindketten menyasszonyok. A vőlegények — a közelben szolgálatot teljesítő katonák. Mert hozzájuk illő „civil” fiú helyben nincsen, csak kettő-há­rom. A többiek elmentek. S ők abban reménykednek, hogy férjhezmennek és a férjek viszik őket az ország más ré­szeibe. Korábban még inkább előadódott, hogy a fiúk idenő­sültek, s megtelepedtek. Helybeli munkalehetőség: a Lenin Tsz szántóföldjei, kerté­szete. Az év nyári és őszi hó­napjaiban. Télen pedig az erdé­szet. Meg a háztáji odahaza, egész éven át... A harmadikként ideérkező lány, Erzsi, maga is tsz-tag. Ap­ja és anyja úgyszintén. így kap a család összesen két hold ház­• Antoni Istvánné és Holman László szereli az egyik heverő keretét. • Fricska Ferencné munkáját félautomata lyuk­véső gép segíti. Svéd gépekkel szerelte fel bútorgyártó üzemrészéi a Bajai Lakberendező- és Építőipari Szövetkezet. A modern berendezések értékét készáruval törlesztik. Az úgynevezett svéd heverők előállításából a teljes idei exportjuk fele származik. A szövetkezet kárpitosai és asztalosai új üzemet kaptak a város szélén, a hútőházzal szemben. A sa­ját kivitelezésű épületek 3500 négyzetméteres alap­területet foglalnak el, a háromszázötven dolgozóra méretezett szociális létesítményekkel együtt. Itt, az előre gyártott elemekből felépített csarnok­ban szerelték fel a korszerű, Svédországból beszer­zett különleges gépsorokat is, amelyekkel egyszerű szerkezetű heverőket gyártanak a mai kislakásokba, víkendházakba. szállodai szobákba. A termelékeny berend esek emellett modern, variálható bútorok készít*- • is alkalmasak. A vásárlás értékét öt éven k< ztűl az előállított termékek egy részével egyenlíti Ki a Lakberendező- és Építőipari Szövet­kezet. Az idei évre ütemezett. 25 millió forintot ki­tevő exportszállítások már meg is kezdődtek. A bajaiak bol;,.i és , kanadai megrendelésekre ugyancsak számítan. Egyéb-termékeik pedig Hol­landiában, Svájcban Cst Szlovákiában és Lengyel- országban találtak piacra H. F. • A furnírozásl hidraulikus prés könnyíti meg, amely 200 kilós nyomást fejt ki. • Az alsó képen: A svéd heverők bajai műhely­csarnoka. (Pásztor Zoltán felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom