Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-10 / 291. szám
a jg ■■ up r- r r ■ <1 „ifniiuMCTUBt^BUTtlftlf mGyOiOKiiesre cruciiiGS dukuiiiisiiiuiiiüií egy kecskeméti család otthonában Petőfi Sándor: Az őrüli— — — Miií háborgattok? Takarodjatok: inneni Nagy munkába’ vagyok. Sietek. Ostort fonok, lángostort, napsugarakból. Megkorbácsolom a világot! Jajgatnak majd és én kacagok, Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam. Hahaha! Mert ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk. De a halál azt mondja: csitt! Egyszer már ért is meghalék. Mérget töltöttek azok vizembe, Akik megitták boromat. S mit tettek gyilkosaim, Hogy gaztettöket elleplezzék? Midőn kiterítve feküdtem: Reám borultak s könnyezőnek. Szerettem volna fölugrani, Hogy orraikat leharapjam. De nem harapom le! gondolám,' J Legyen orrok és szagolják, Hogy rothadok, s fuladjanak meg. Hahaha! j? És hol temettek el? Afrikában. ‘ Az volt szerencsém, > Mert egy hiéna kiása síromból. Ez az állat volt egyetlen jóltevőm. Ezt is megcsaltam. Ö combom akarta megenni: Én szívemet adtam oda, S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle. i Hahaha! De hiába, csak így jár, Ki emberrel tesz jót. Mi az emberí ^ » Mondják: virágnak gyökere, „ s Amely fönn a mennyben virul. jfDe ez nem igaz. ftä'* Virág az ember, melynek gyökerei j,-‘ Ott lenn van a pokolban. Egy bölcs tanított engemet erre, Ki nagy bolond v.olt, mert éhen hala. Mért nem lopott? mért nem rabolt? Hahaha! De mit kacagok, mint a bolond? Hisz sírnom kellene. Siratni, hogy oly gonosz a világ. Az isten is felhőszemével Gyakran siratja, hogy megalkotá. De mit használ az ég künyűje is? A földre hull, a ronda földre, Hol az emberek lábbal tiporják, S mi lesz belőle, Az ég könnyéből? ... sár. Hahaha! Oh, ég, oh ég, te vén kiszolgált katona, Érdempénz melleden a nap, S ruhád, rongyos ruhád a felhő. Hm, így eresztik el a vén katonát, A hosszú szolgálat jutalma Egy érdempénz és rongyos öltözet. Hahaha! S tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven, Midőn a fúrj azt mondja: pitypalatty? Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt! Az asszony vonzza magához a férfiakat, Mint a folyókat a tenger; Miért? hogy elnyelhesse. Szép állat az asszonyi állat, Szép és veszedelmes; Aranypohárban méregital. Én ittalak, oh szerelem! Egy harmatcseppnyi belőled édesebb, Mint egy mézzé vált tenger; De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb, Mint egy méreggé vált tenger. Láttátok-e már a tengert, Midőn a fergeteg szánt rajta És vet beléje halálmagot? Láttátok a fergeteget, E barna parasztot, Kezében villámösztökével?' Hahaha! Ha megérik a gyümölcs: lehűti fájáról. Érett gyümölcs vagy. föld, lehullanod kell. Még várok holnapig; Ha holnap sem lesz a végítélet; Beások a föld közepéig, Lőport viszek le És a világot a Levegőbe röpítem::: hahahal A történelem értelme foglalkoztatta 1846 elején Petőfit szalkszentmártoni magányában. Tenyérnyi szobájában könyvek halmozódtak, főként az angol és a francia forradalomról. A költőt elkeserítette a „jónak örökös bukása” és a „rossznak örök diadalmai”. Körülményei is lehangolták és erősen hatott rá a romantika szertelensége. Elszörnyedve látja: ilyen a világ, ép ésszel nehezen megérteni. Hamorosan — 1846 tavaszán — új társakra talál. Ismét megújulni készül Európa és Petőfi ott küzd az első sorokban. Kecskemét egyik legrégibb utcáján járok hazafelé. Szinte minden épülethez történet tartozik. Itt, a Batthyány utcában talált átmeneti szállást az osztrákok elöl menekülő Vörösmarty, innen indult külföldi száműzetésbe Horváth Mihály, az első független magyar kormány minisztere, és a sarkon, ahol kiszélesedik az út, esküdött V. László: nem esik bántó- dása a város földesurainak, a Hunyadi testvéreknek. A házak többsége lompos, a megöregedett vakolatot, erősebb szél a járdára cibálja. Borús őszvégi délutánokon a földszinti lakásokba is bepillanthat a járókelő. A félhomály miatt felkattintják a villanyt, de a függönyt nem rántják össze: hol van még az este. Föltűnt, hogy az egyik tágas lakás falait tucatnyi rajz, festmény borítja. A tulajdonosok — gondolom — bizonyára a kultúrát kedvelő emberek. * * » Becsöngettem. Dr. Horváth Gedeon nyugalmazott közjegyző nyitott ajtót. Annyit tudtam róla, hogy Kacsóh Pongrác keresztfia. — Valóban. Apám és Gráczi már Kolozsvárott, a gimnáziumban barátkoztak. Ismeretségükről Bóltay János is ír „Egy rózsaszál ...” című könyvében. Említi, hogy a János vitéz komponistája az egyik előadás után koszorút kapott titokzatos felirattal: Pom- peiusnak — Caesar. Ma már egyedül vendéglátóm tudja megfejteni a rejtélyt. — Harmadik társukkal nagyon szerették az ókor történetét, és ők is triumvirátust alakítottak. Kacsóh volt Pompeius, apám pedig a győzelmes hódító hadvezér. — Nagyszerűen emlékezik a régi dolgokra. — Keresztapámról sok mindent a fejemben tartok, de a feljegyzések is segítenek. Nagyméretű, szépkötésű, vaskos kötetet tesz az asz»• "“»SÄ talra. Édesapja rá örökítette Kacsóh Pongrácra vonatkozó emlékeit, sok érdekes dokumentumot. Itt van mindjárt a komaságot elfogadó levél, keltezése 191)4. degember 1». Röviddel a híres dalmű bemutatása után írta. A fiatal matematikus-zeneszerző sokáig anyagi gondokkal küszködött, mert testvéreit is támogatnia kellett. 1902. szeptemberében „Édes Károly” megszólítással ír vendéglátóm édesapjának. Megköszönte, hogy a kölcsönfelvételnél jót állt érte. „F.zt nem fogom neked elfelejteni sohasem.” A Kacsóh Pongrác fiatalkori' rajzaival, fényképekkel gazdagított kéziratos kötetet lapozva hosz- szabb rigmuson akad meg a szemem. Az 1909-től 1912- ig Kecskeméten, reáliskolai igazgatóként dolgozó, országos hírű művészt nagy banketten búcsúztatták. Kada polgármester és mások üdvözlő szavait rímes beszéddel köszönte: Annyi szeretetnek virága hullott rám, Hogyha én most mindezt leróni akarnám Egy életen által se lennék kész véle, Jutna bár részemül Matuzsálem éve ... Egy esztendő múltán emlékezünk Kacsóh Pongrác születésének századik, halálának ötvenedik évfordulójára. Dr. Horváth Gedeon megígéri, hogy lapunk számára feldolgozza az érdekes dokumentumokat. * * * Közben már a kis képgyűjteményt is szemügyre vettem. A házigazda a két Barabás Károly-alkotásra hívja föl figyelmemet. A legbecsesebb — folytatja — Márton Ferenc 1911-ben, Ady Endréről készült raj. za. Kiállításon nem szere-' pelt, újságok sem közölték, a Petőfi Népe olvasói gyönyörködhetnek benne először. László Gyula profesz- szor is dicsérte és javasolta, hogy fotóját küldjem meg valamelyik pesti újságnak ... — Hogyan került Önhöz a nagyközönség és a szakma előtt ismeretlen Adyábrázolás? — Schöpflin Lilitől vásároltam a két háború k. zott, Balogh Margit festőművész közvetítésév Márton Ferenc korái méltányolt, sokat dóig grafikus, festő, szobrás Művészeti Lexikon is les mesternek min 1929-ben készített Dó sorozatával egy időre jére vonta az ural. rendszer neheztelését. * * * Az asztalon míves e/.i. vázában három szál sze. , és a vázán felirat. AlföL:, teniszbajnokság, 1931. Féri,- páros, I. díj. — Gratulálok. — Egyéniben harmadiknegyedik helynél előbbre nem jutottam. Tudja, mire emlékezem szívesen? ötven esztendeje én szerveztem az első teniszversenyt Kecskeméten. Fővárosi bajnokok mutatták be a modern teniszt. Hogy futnak az évek... • * * Kacsóh Pongrác kedves barátjának a fia is a hetven felé közeledik. Hála a sportnak, jó egészségben tölti napjait, és frissen kisér búcsúzáskor a kapuig. Hazafelé újra és újra arra gondolok, hogy hány ilyen érdekes, sokoldalú ember élhet még a megyében, akiknek személyes emlékeit, élményeit érdemes lenne megörökíteni. Mennyi értéket, lényeges, idővel fontossá válható adatot, dokumentumot őriznek a csa- Ifidi otthonokban. Valamennyi a nemzet egyetemes kultúráját gazdagítja. Tartsuk számon ezeket és mutassuk be, ami a nyilvánosság elé tartozik. Heltai Nándor ■—w*SS*» Könyvespolc: Sinka istván: Szigetek könyve Szappanos István: Lány és virág (linómetszet). „Meghalt a fekete bojtár” — siratta az egyik költőnk, amikor örökre itthagyott minket. Ezt a most megjelent kötetét a szomorúságoknak szép beszélgetését — ahogyan ő nevezte — már nem láthatta. Sinka a mezők, rétek, tanyák, titkokat-rejtő, erdők, vándorló madarak, görnyesztő-fullasztó, embert, állatot porba-sárba lehúzó életek, sorsok krónikása. A cselédek, béresek, otthon-nélküli, szerelem-nélküli, élet-nélküli nincstelenek egysorsú szószólója, aki maga is ette a madárlátta kenyeret, itta a sáros kutak rossz ízű vizét, fogta a keserű vándorbotot s álmodta sorstársai borzongató álmait Ebben a négyszáz oldalas kötetben a paraszti világ nincstelenjeinek állít emléket újraéli a „sanyarú emlékezet” által megélt életét s azokét is, akiket megismert, akikért mindenkor képes volt a „sors kezében elfogyni” abban a világban, ahol „vasvillával írták a cselédtörvényt”, és ahol sarkára „gyöngyöt szórt a dér”. A cselédek ivadéka elismert költőként sem szakadt el attól a világtól, melyet leginkább magáénak érzett, amelyben páratlanul egyszerű, pataktiszta, harmattiszta poézise fogadtatott, önmagának suttogott élete vége felé, mint Jevél csendnek”, amikor felragyogtak még tapintható létében a mélyen átélt „nagy pillanatok”, amikor — találó szavával — „készülő vándorát várta már a távol”. Találó képeket termett a költészete. Nála „mosakszik a csend”, „átfolyik a tájon a por”, „a szélben elhúznak a századok”; s ő látja, hogy „a nénik vállán földi gond ül”, és azt is, amikor az ifjúságot az idő „belekapálja a földbe”. Leegyszerűsödött, letisztult hangjára, művének esztétikai értékeire sok szavunk lehetne: álljon itt rüciuiurainaK gaza - ságából egy kevéske ízelítő: a puszta a szél cimbalma, a no csolya: a szik agy veleje, és fe kete varjú a gond. A nap ist® madár, a múlt halálos le"'- eltört korona az ifjúság, és lélek: fényes madár. Befejezésül idézzük a k"11 kötetet záró sorait. Akkor ír* ezeket, amikor látta, érezte: ve le „a habok elsietnek” — ntem' az elmúlásba, örökre, visszahoz- hatatlanul. „írtam nevető fiatalnak, irtani síró öregnek,... írtam., mert álmoknak voltam rabja, meg. hogy ne legyek boldogtalan, mint a fa, mikor magára hagyja már a lombja.” •— a. — y.
