Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

Városavatás és Potőfi-smlékiinnepség Kiskörösön (Folytatás az 1. oldalról) pítettek. állatot tenyésztet­tek. Fejlődésnek és virág­zásnak indult a település. Alig hatvan évvel az első négy telepes ideérkezése után. 1785-ben már ötezer lelket tartanak számon. ' A Kiskőrösiek munkasze­retetéről, szorgalmáról, igyekezetéről a hajdani mo­csarak helyén viruló szőlő- és gyümölcskertek beszél­nek. Az itt élő népnek azon­ban nemcsak ereje lenyű­göző. hanem szelleme is csillogó. Kiskőrös adta Pe­tőfit a magyarságnak és a világnak. Ligeti Károlyt, a magyar munkásmozgalom­nak. és az orosz szocialista forradalomnak. Jogos a kérdés: mégis hogy lehet, logy a község­nek szabadságot hozó szov­jet katonák csaknem olyan­nak látták 1944-ben Kiskő­röst. mint amilyennek 25— 30 éve Ligeti Károly, sőt, másfél százada Petőfi Sán­dor? Földhözragadt, szétte­rülő nagy falunak, amely még a visszamaradt ma­gyar átlagnál is mélyeb­ben. sötétebben élt. Nádfe- deles válvogbázak kuporog­tak a sáros-poros, éjszaka sötét utcákban, ahol a sza­pora csecsemőhalál, és a hírhedt magyar betegség, a tüdőbai szedte áldozatát. Népjóléti, egészségügyi el­látásról. városias jellegű viszonyokról szó sem esett. Az ipar megrekedt a kis­iparosok szűk műhelyében, a kereskedelem a petró- leumszagú szatócsboltok­ban. Kiskőröst is — akár­csak az országot — az el­maradottság magyar átka fo’togalta. Erről a mélypontról, csaknem törökdúlás utáni elmaradottságból emelte ki Kiskőröst, és az országpt, a .szocializmus magyarországi honfoglalása. hogy várossá tegye lakóhe­lyét. Éppen hogy nem ezért, hanem azért, hogy e tisa teletre méltó erőfeszítés, tus őt megillető magaslatra ke­rüljön, jelentem ki, hogy Kiskőrös csak azért lehet város, mert hazánkban győ­zött a munkáshatalom, mert Magyarországon kiépült és megszilárdult népi álla­munk legfőbb politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség. Mert Magyarországon győzött a szocializmus éle­tünk minden tartományá­ban: a politikában, a tár­sadalmiban. a gazdasági­ban, és az eszmeiben. Kiskőrös, önerőfeszítésén túl, az országnak, a szo­cializmusnak köszönheti, hogy bejárhatta — mégpe­dig rövid idő alatt járhatta be — a várossá válás út­ját. A magyar történelem­nek. Kiskőrös történelmé­nek ez diadalmas és vissza­vonhatatlan ténye. E város, történelmének legdicsőbb lapjait a szocializmusban írja. Amikor a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa mérleg­re tette a kiskőrösi tanács végrehajtó bizottságának — a Minisztertanács által is támogatott — kérelmét a várossá nyilvánításról, ak­kor azt állapítottuk meg, hogy Kiskőrösön megvan­nak a várossá fejlesztés törvényesen előírt feltételei. Nagy örömmel és megelé­gedéssel láttuk, hogy a nagyközség véghez vitte a várossá válás nagy mun­káját. Ügy tudom, hogy itt, a tanácsházán van egy nagy könyv, amelyben feljegyez­ték, hogy melyik vállalat, gazdaság, melyik intézmény és közösség, melyik utca és állampolgár mivel járult hozzá ahhoz, hogy Kiskő­rös város legyen. A város népének társadalmi össze­A magyar kommunisták utat mutattak, célt állítot­tak a nép elé. Tettekre, al­kotásra mozgósították, ered­ményekre, győzelmekre ve­zették. így tudott élni a magyar nép a szovjet had­seregtől kapott szabadság­gal. Így tudta megépíte­ni az urak országából a nép hazáiát. A kommunis­ták pártja nyitott szabad teret a nép alkotó erejé­nek, tudta egységes akarat­tá. tetté formálni. Távol áll tőlem, hogy kis- sebbíteni akarnám annak a nagvszerű erőfeszítésnek, példás társadalmi összefo­gásnak. igyekezetnek a je­lentőségét. melvet Kiskőrös népe, a legutóbbi másfél évtizedben kifejtett azért, fogása, társadalmi munká­ja tiszteletet parancsoló. Kiskőrösön is bebizonyo­sodott, hogy a várossá fej­lődés reménye, lehetősége és bizonyossága, társadalmi értelemben szervező, moz­gósító erő. a hazafiság tet­tekben kifejeződő megnyil­vánulása. Bizonyos vagyok benne, hogy a városépítők neve és cselekedete bekerül Kiskő­rös történetébe, s méltán sorakozik maid oda a ko­rai elődök és a nagyok ne­ve mellé Mint ahogy bi­zonyos vagyok abban is, hogy a szűkebb haza szere- tete. a hazafiság egészséges fejlődésének kibontakozá­sával jár együtt. Nem a tetés számomra, hogy sze­mélyesen működhetek köz­re, Petőfi szülőhelyének várossá alapítási ünnepsé­gén. A városalapító oklevél átadása előtt örömmel te­szek eleget megtisztelő kül­detésemnek: mindnyájuk­nak őszinte szívből tolmá­csolom a párt Központi Bi­zottsága, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács üd­vözletét és jókívánságát. Virágozzék és gyarapod­jék mindnyájunk új váro­sa. Kiskőrös. Munkával, tettel öregbít­sék jó hírét, becsületét, hogy szeretett, szocialista hazánk büszke lehessen rá. Losonczi Pál nagy tet­széssel fogadott beszéde után átnyújtotta a várossá nyilvánításról szóló díszes oklevelet Oláh Pálnak, a Kiskőrösi Városi Tanács el­nökének, aki közvetlen sza­vakkal köszönte meg mind­azoknak a segítségét, akik hozzásegítették Kiskőröst a mai nagy eseményhez. Az ünnepség további ré­szében az ezeréves Székes- fehérvár nevében dr. Til- linger István köszöntötte az ország legfiatalabb városát, Kiskőröst, s egyúttal át­nyújtotta Oláh Pálnak Az Ezeréves Székesfehérvár el­nevezésű emlékplakettet és az azzal járó díszoklevelet. E rövid ünnepi aktust kö­vetően dr. Ortutay Gyula jubileumi emlékbeszéde kö­vetkezett: Petőfi emlékezete Dr. Ortutay Gyu!a beszéde Petőfire emlékezünk, szü­lővárosában — most már kimondhatjuk a város sza­vat — születésének 150. év­fordulóján. S elmondhat­nák azt is: ünnepli az egész magyar nép, amelynek „respublica”-ját nemcsak megjövendölte, hanem mint egyetlen, a nép uralmához méltó államformát versben is ünnepelte: „Most hódolok, midőn még messze vagy midőn még rémes, átko­zott neved van .. A Magyar Népköztársa­ság, mely büszke a respub- lica nevezetre, Petőfi jogos örökösének tekinti magát. S velünk emlékezik, az UNESCO felhívására az egész haladó emberiség — a költészet és a népforra dalom minden híve — így reméljük. Egyik nevezetes, akár önvallomásnak is ható ta­nulmányában Ady Endre Petőfi jellemének egyik sarkalatos pontjára muta' tott rá: Petőfi nem alku­szik. Egy olyan történeti korszakban mutatta ezt a szilárd, meg nem alkuvó állhatatosságot,* amikor a hősök mellett kaméleon­jellemek, a ’ gyávák meg­annyi változást mutattak (Jókai e korra vonatkozó regényei nem is egy ilyen figurát ábrázolnak), s csak a maguk előnyét keresték. Petőfi a felismert társa­dalmi Igazságoktól- egy pil­lanatra sem fordította el tekintetét, inkább • szakított előnvös kapcsolatokkal, szívbéli baráttal is akár — gondoljunk épp Jókaira — de elveiből nem engedett, a közösség ügyét mindig előbbrevalónak tekintette a mnea érdekeinél. Meg­rendítő. ahogy ez a fiatal férfi egyik nán1ő’oWvz°t‘5­07t, fr'*a a nr­p(5f)07ör<íp(5ff TTpjf *Éc*rfn>-nAa.lrr vO^ütti +onfpior»fii orrOt el“ halott f^VMorvPiifiV» —. s mscrq pVkor 24 6va<* De lem az elhagyatottág. a tépelődés, nyomor nem változtat szilárd, tiszta jel­lemén. A legkritikusabb hóna­pokban világosan tudta, hogy a magyar nép sza­badságának és társadalmi forradalmának kérdései egész Európának is kérdé­sei. Ezért volt egyszerre pesszimista is a közeli tra­gikus bukás előérzetében, s optimista is, mert a ma­gyar szabadság nemzeti­szín zászlaját a jövőben együtt látta lobogni a vi­lágszabadság piros zászla­jával. Marx 1849 elején úgy summázta a magyar szabadságharc helyzetét, ahogy Petőfi is láthatta: „Az 1848-as forradalmi mozgalomban először, 1793 óta először meri megtenni egy nép, amelyet körül­zárt az ellenforradalmi túl­erő, hogy a gyáva ellen- forradalmi dühvei... a vö­rös terrort állítsa szem­be Petőfi radikalizmusát is ez a politikai indulat hatá­rozta meg, ez erősítette haragvó plebejus verseit is, jellemét, indulatait is ez a tudat, ez a politikai felis­merés határozta meg. Va­lóban ez a fiatal költő volt akkor hazánk egyik leg­tisztábban látó, egész Euró­pára tekintő gondolkodója. Látja a közömbös Európát, is („Európa csendes, újra csendes”), de 1849 máju­sában mégis ezt írja: Elő, elő a zászlóval ke­zedben. egész Európa te utánad jő. te vagy hazám, most a világ vezére... mily nagy szerep, milyen lelkesítő! 49 májusában! Mily tragi­kusan diadalmas hang ez! Mily megrendítő ez a hit, hiszen világosan látta ki­csiny nemzete helyzetét, ismerte a szabadságharc vezetőinek belső villongá­sait — hadd nevezzük most csak így! — tudnia kellett népe és a maga sorsát. De bizonyosnak kellett lennie a társadalmi forradalmak végső győzelmében is — ez adta optimizmusát. S ez a bizakodás, ez gyökeredzett európai látkörében, kultú­rájában. Egész életével, harcával, költészetével népét akarta szolgálni. Költő volt, • mégsem csak a versért élt: a vers is csak szolgá­lat volt, hogy népe szabad legyen. Ez volt költészeté­nek törvénye, ars poeticá­ja. A felszabadult magyar népnek ezért egyik útmu­tató költője Petőfi Sándor, ezért kell vigyáznunk gaz­dag örökségére. Szolgáljuk mi is szocialista társadal­munkat, melynek előképét már Petőfi is felvázolta, hitte eljövetelét. Rajtunka sor, hogy munkáljunk jó megvalósulásán. Az ünnepség dr. Gajdócsi István zárszavával és az Intemacionálé hangjaival ért véget. A nagyteremben ezután színyonalas műsort adott a bajai Liszt Ferenc kórus és a kalocsai népi együttes. A koradélutáni órákban a nagy költő szülőházán le­vő emléktábla megkoszorú­zásával, majd a Petőfi- parkban emlékfaültetéssel folytatódtak a kiskőrösi ese­mények. A Kecskeméti Ka­tona József Színház este a kiskőrösi; művelődési köz­pontban ősbemutatóként adta elő Fekete Sándor „"Borostyán, a vándorszí­nész” című új Petőfi-drá- máját, amely az ifjú költő kecskeméti vándorszínész életének napjait idézi. * Tegnap este Budapesten, az Állami Operaházban or­szágos díszün népségét ren­deztek Petőfi Sándor szü­letésének 150. évfordulója tiszteletére. Az ünnepségen Losonczi Pál. az Elnöki Ta­nács elnöke. Aczél György, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, va­lamint Illyés Gyula költő emlékezett Petőfire. Ünnep; meiemlékezss Kiskiinfélesvházán Az emlékkiállítás meg­nyitásával kezdődött teg­nap délelőtt 10 órakor Kis­kunfélegyházán a Petőfi- emléknapok programja. Fe­kete János helytörténész is­mertette az összegyűjtött, és hat témakörben csopor­tosított dokumentumokat. A kiállítás érdekes anya­gát a rendező Kiskun Mú­zeum. a helyi könyvtár és az elhunyt Mezősi Károly gyűjteményéből válogatták A megnyitón részt vett He­gedűs Ferenc, az MSZMP városi bizottságának titká­ra, dr. Belényi István ta­nácselnök-helyettes, vala­mint Mezősi Károly özve­gye is. A művelődési központ­ban délután 5 órakor nyi­tották meg Berki Viola rep­rezentatív kiállítását. A kiskunhalasi származású képzőművész kiállítása ja­nuár végéig tekinthet" meg. Már a megnyitón nagv érdeklődés nyilvánult me" a 161 rendezett tárlat iránt Este 6 órakor a Szegedi Nemzeti Színház művészei­nek közreműködésével ke­rült sor a Petőfi-emlék- estre. Ma délelőtt 9 órakor ün­nepi tanácsülésen emlékez­nek meg Petőfi Sándorról és ekkor adiák át a költő­ről elnevezett emlékpláket- teket. A koszorúzási ün­nepséget este fél 6 órai kez­dettel rendezik a Petőfi- szobornáL Érdekes dokumentumok a Petőfi-emlékkiállításon, Oláh Pál, a várossá nyílvánító oklevéllel. (Pásztor Zoltán felvételei.) helyi elfogultság, a helyi elzárkózás irányába nyit utat. hanem az országossal való azonosulásnak, a szo­cializmus építéséért érzett és vállalt felelősségnek. Kiskőrös szellemében már I jó ideje túllendült az al­földi nagyközség komótos észjárásán. Nem utolsósor­ban ennek köszönheti, hogy tetteivel kiverekedte magá­nak a városi rangot. Nagy öröm és megtisztel-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom