Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

I oldal

19TS. december 81- vasárnap

Mesir’ivelték a csengödisket?

N

emrég megírtuK, hogy Csengődön milyen huzavona, bürokratikus j „intézkedések” árún he- \ lyezték üzembe a gázcsere- ! telepet. Amikor az erről í Szóló glossza megjelent a! megyei lapban, Balotaszál- ' táson, így vélekedtek: az újságíró eltévesztette a község nevét. Ez rólunk szól.

Ml történt Balotaszállá- son?

1972. tavaszán lerakták az alapját a gázcseretelep épületének. A mélykúti költségvetési üzem az előírásoknak megfelelően elkészítette az épületet, augusztus 1-én már magukénak érezték a gázcseretelepet a Balotaszállásiak, hiszen „csak” az átvétel volt hátra. Délelőtt a tűzrendészet átvette az épületet minden kifogás nélkül. Már esteledett, mire megérkezett az Energetikai Intézet és a DÉGAZ hivatalos átvevője. Még ki sem fújták az utazás fáradalmait, máris szemükbe tűnt az első hiba: közel van az épülethez a villámhárító.

Mire újra kiszállt a bizottság, már távolabb tették.

Az Energetikai Intézet képviselője fölülre tetette az épület szellőzőnyilását. Igen ám, de jött a DÉGÁZ mondván: szó sem lehet róla. Alulra kell tenni. A fölsőt be kell falazni.

Alulra tették, befalazták. Űjabb kiszállás, újabb hibamegállapítás — akárcsak Csengődön. A villámhárító távolsága az épülettől mostmár megfelelő, de nem vas, hanem faoszlopra kell tenni. Ezen ne múljon az átadás — gondolták, — s néhány nap múlva kicserélték a vas- oszlopot fára. A fát viszont impregnálni kellett akárcsak Csengődön.

C gy hónappal ezelőtt ®” a Bajai DÉGÁZ újabb feltételeket szabott: a faoszlopból ki kell „operálni” egy mintadarabot, amit Pesten ellenőriznek, hogy megfelelő-e az imp- regnálás. Utána vissza kellett volna „operálni” a kirágott részt, ami már rizikóval jár. E helyett égi, másik megoldást javasoltak: ki kell cserélni a faoszlopot vasbetonoszlopra De ezen túl is akadt még néhány átvételi akadály. Alacsöny a kerítés, magasabbra kell építeni. Az előírásnak megfelelő nagykapu feleslegessé vilt. ugyanis a bizottság úgy döntött, hogy gépkocsi nem állhat be az udvarra.

A nagykaput be kellett szögezni, mintha kerítés lenne. Még egy apróság. A épület köré homokot kel.ett hordani, hogy a telep épülete kiemelkedjen a talaj szintjéből.

Később a homokot el- hordatták.

LJotH) még ml mindent ** kifogásoltak ezután? Ki tudta. Hibát mindig le hét találni. De tatán i^ej" lenne mát at einyvető hibát mankfresvi át átvev’ bizottság munkájában is.

Szabó Ferenc

Bővít a Bácska

Mii várnak az új évtől?

December utolsó és január első napjai mindenütt a

számvetések és a jókívánságok ideje. Az év utolsó leiében mi is megkérdeztünk három vezető szakembert: Mit szeretne megvalósítani az 1972-as évben, és mi az, amit más vállalatoknak, gazdaságoknak kíván?

Bővíti konfekció-részleget a Jánoshalmi Bácska Ipari Szövetkezet, aminek az eredményeképpen az üzemrész csaknem megháromszorozza az eddigi évenkénti 8—9 millió forintos termelési értékét. Az asszonyok zsebkendőket szegnek, ágyneműt és lastex nadrágokat varrnak az új szalagokon.

(Pásztor Zoltán felvétele.)

SZODFR1DT ISTVÁN, az Erdészeti 'iudomunyos Intézet kecskeméti állomásának vezetője:

— Először is két olyan rendezvényt szeretnénK sikeresen zárni, ami nemcsak az intézetnek, vagy személy szerint nekem, hanem az országnak is fontos. Az egyik a FAO tíznapos bemutatója, amelynek során a termoheiy- hasznosítással foglalkozunk. Soprontól Sárváron és a Balaton mellékén, majd Kecskeméten át Budapestig vizsgáljuk a talajt, megismertetjük a fejlett országok szakembereivel a termőhely-hasznosítás módjait. Ez a bemutató tulajdonképpen tapasztalat és anyaggyűjtés a FAO oktatási központja által — a fejlődő országok szakemberei számára —

1974-ben szervezendő tanfolyamra. Hasonlóan fontos a IUFRO, az Erdészeti Kutató Intézetek Nemzetközi Szövetsége megbízásából szeptemberben tartandó háromnapos tanulmányút. A világ minden részéről érkeznek majd az erdőművelési szekció tagjai, hogy tanulmányozzák megyénkben az alföldi

Megyék „leg"-jei

Figye’emre méltó ösz- szehasonlításra ad alkalmat, hogy most került ki a nyomdából a megyei statisztikai évkönyvek 19.

— tehát az utolsó kötete.

Az alábbi kiragadott adatok egybevetésével nem szándékunk rangsorolni a megyéket. Az eredmények vagy lemaradások „leg- jei” talán mélyebb következtetések nélkül is gondolatébresztők lehetnek.

Kezdjük — a statisztikai évkönyvekhez hasonlóan — a népmozgalmi adatokkal. A legnépesebb megyék sorrendje: Pest (897 ezer), Borsod (778 ezer), és Bács (564 ezer). A legkevesebb lélekszámúak, 250 ezer körül mozognak: Zala, Tolna, Nógrád. Már érdekesebb adat, hogy hol volt a legnagyobb a természetes szaporodás: Szabolcsban 8,4, Hajdúban 5,6. (Feltűnő, hogy a megyeszékhelyek között Veszprém 11,7-tel kiugróan vezet.) A szaporodás legalacsonyabb számait Somogy és Csongrád- ban találjuk, ahol ez az adat csak nulla egész néhány tized. Az ezer lakosra jutó halálozásban a legmagasabb szám Somogyé és Zaláé azonosan 13,4, ami magasabb a 11,6 tizedes vidéki átlagnál. A legnagyobb házasodási kedv

— az adatok szerint — Haldú és Pest megyében volt. míg a zalaiak bizonyultak a „legóvatosab- baknak”.

Néhány adat jövedelmet közlő rubrikákból: az iDarban a legmagasabb összeg, 2744 forint, Komárom megyénél, a legala- csonvabb, 1901 forint, Tolnánál szerepel. A mező-, •’rdő- és víz azdálkodá'ban dOl'mzóVnái kisebb az alsó ^s felső határ közö'tl differencia: Nőgrádot kivéve ahol 1300 forint a kimutatott iöv"de1em, a töhtv megyénél mindenhol kétezren felüli összeg található. A kereskedelemben dolgozó vidékiek átlagjövedelme 2078 forint, ezen alul — néhány forinttal — csak Borsod, Komárom és Zala megyeiek kerestek.

Bizonyára többeket érdekel, hogy a budapesti és vidéki átlagjövedelmek összevetése nem mutat nagy eltérést és akkor sem mindig a fővárosiak javára. Az iparban például vidék 2200, a főváros 2311 forintos átlaggal szerepel, az építőipar vidéken 2500, Budapesten 2803 forinttal, de a kereskedelemben a budapestiek 2078, a vidékiek 2166, a szolgáltató iparban a fővárosiak 1920, míg a vidékiek 1902 forintos átlagjövedelemmel zárták az évet.

Hol mire, mennyit

költöttek? — kérdésre a 19 megye kereskedelmi adatai nyújtanak némi tájékoztatást. Az egy lakosra jutó forgalmat tekintve, az élen Csongrád áll évi 14 és félezer forinttal. Az élelmiszerboltokban a legnagyobb forgalom Pest, Borsod, Komárom megyében volt, a vendéglátóipar Nóg- rádban és Veszprémben, a ruházati kereskedelem pedig Hajdúban ért el a többinél nagyobb eredményt.

Az idegenforgalom megyei statisztikáinak táblázatából ezúttal csak egyetlen furcsa adat: a vidéki szállodák kihasználtsága egyetlen helyen sem érte el a 60 százalékot. Tolnában és Nógrádban alig haladta meg a 40 százalékot. (Az igazsághoz tartozik, hogy a látszólag folytonos helyhiánnyal küzdő Budapesten is csak 72 s^áz.alé- kns az átlagos szállodai te- KfottSég.)

örvendetes számok olvashatók a lakásépítési ehetők között: a tízezer lakosra jutó épített lakások

számát illetően — a 76-os vidéki átlaggal szemben — Somogy 96, Győr-Sopron 92, Veszprém és Csongrád is elérte a 90-et. (A sor végén feltűnően lemaradva 54-gyel Baranya áll.)

Az eaészségüoyrőJ

szóló rubrikák szerint az átlagos vidéki helyzetnél sokkal jobb képet mutatnak az adatok Baranyában és Csongrádban. A dunántúli megyében tízezer lakosra 30 orvos és 54 kórházi ágy.- az alföldi megyében 29 orvos és 63 ágy jut. Szabolcsban ugyanannyi emberre 11 orvos és 31 ágy. Sokszorosan elgondolkodtató az is, hogy a betöltetlen orvosi körzetek arányával a fővároshoz közeli Fejér megye után Szabolcs és Hajdú következik és nincs egyetlen megye sem, ahol 3 százaléknál kevesebb orvos hiányozna. Ide kívánkozik, hogy egy általános- és gyermek-körzeti orvosra mindenütt 2500-nál több lakos jut.

Az oktatás és népművelés adatai a kötetek utolsó táblázatain találhatók, de fontosságuk nem kisebb a megelőzőknél. A kollégiumba jutó középiskolai tanulók száma tovább emelkedett: jelenleg Békés és Csongrád vezet 26 százalékkal. Figyelmeztető adat, hogy a folyamatos iskolaépítések ellenére, az egv osztályteremre jutó általános iskolai tanulók száma Haldúban még 42. Szabolcsban 40 és csak Gvőf- Sooronban. Zalában. Békésben és Csongrádban van 30-on alul.

Az 1971-os adatokat öszszegező táblázatok bizonyára már több vnn-U-ry zóchap elavultok. Hadd reméltük, hogy elsősorban azért, mert a most záruló óyb“n a a-nmíív eredményei tovább nőttek.

erdőgazdálkodás problémáit, a fenyő, a nyár és az akác termesztés kutatási kérdéseit.

Szeretném, ha 1973-ban meg tudnánk oldani az erdőtelepítés komplex gépesítését, hogy Ily módon könnyebbé tegyük a nehéz fizikai munkát, és meggyorsítsuk a telepítést A gazdaságoknak azt kívánom, hogy az erdőtelepítésre megfelelő legyen az időjárás, mert a szándék, az anyagi erő és a szaporító anyag megvan, csupán a jó időjárás kell még. Kutatótársaimnak és magamnak pedig azt kívánom, hogy kevesebb és egyszerűbb legyen az adminszt- ráció, ritkábbak az értekezletek, minél több idő jusson a gyakorlati kutatásokra.

KISS JÓZSEF, a Közép- magyarországi Pincegazdaság Alföldi Üzemének igazgatója:

— Azt hiszem nemcsak az üzemnek jó, hanem a szőlőtermesztő gazdaságoknak is, ha azt kívánom, hogy minél több szőlőt szedhessenek le 1973-ban az ültetvényeken. Ha az eltelt két évet nézem, akkor tulajdonképpen elégedett lehetnék, hiszen 1971- ben 21 ezer, 1972-ben 23 ezer mázsa szőlőt tudtunk a gazdaságoktól átvenni és feldolgozni, de még több kellene. Jó volna, ha tovább bővíthetnénk kapcsolatainkat a termelő- és szakszövetkezetekkel olyan formában, ahogy azt 1972- ben már megkezdtük. Számunkra is előnyös, ha segítjük a termesztő munkát. Mivel a nagyobb hozamok egyik feltétele a talajerőutánpótlás, még több műtrágyát juttatunk a gazdaságoknak. A kipusztulóban levő szőlők helyén történő telepítésekhez pedig

ugyancsak kooperációba»

már megkezdtük a szaporítóanyag előállítását. Remélem, hogy a közös érdekeken alapuló termelési együttműködést erősíteni, bővíteni tudjuk.

SZEMŰK IOZSEF az izsakí Arany Homok Termelőszövetkezet elnöke:

— Az őszi munkák befejezése után nem sokat pihentünk, megkezdtük a zárszámadási előkészületeket. A leltározást már be is fejeztük. Az 19 i2-es évben sok gonddal birkóztunk a szeszélyes időjárás miatt. Elemi károk is é. tek bennünket. A szőlőbe pusztító jégverés 5—8 sz; zalékkal csökkentette termést. Ennek ellenére és fél ezer mázsával tök szőlőt szüreteltünk a tervezettnél. Ez annak köszönhető, hogy ültetvényeink ápolására nagy gondot fordítunk. Jelentős bevételi forrásunk az almatermesztés. Az idén leszedett több mint száz vagon gyümölcsnek 80 százalékát exportáltuk.

Mivel nagyrészt homokterületen gazdálkodunk, a kertészet bevételei adják a fő jövedelmet, bár ez nem elegendő a bővített újratermeléshez. Ezért kényszerülünk arra, hogy ipari tevékenységgel egészítsük ki a gazdálkodás bevételeit. Több budapesti gyárral állunk összeköttetésben. Noppoló, kivarró és cipőfelsőrész-készítő üzemeinkben több száz asz- szonyt és lányt foglalkoztatunk. Az innen származó tiszta jövedelemből ruházunk be a mezőgazdasági termelés fejlesztésére.

Az 1972-es évet a gondok ellenére, eredményesen zártuk. Reméljük, hogy az 1973-as esztendőben nem okoz annyi bosszúságot az időjárás. Tovább bővítjük a gazdálkodást, újabb nagyüzemi ültetvényeket létesítünk és szeretnénk egy gépjavúó- műhelyt építeni.

„Nem volt bennem büszkeség"

— MI KETTEN már régóta jó barátok vagyunk. Egyszerre végeztük el az iskolát, egyszerre kaptuk kézhez az autószerelő szakmunkásbizonyítványt. Később közösen vettünk egy motort, azzal jártunk ki a várostól távolabb eső tsz-be, ahol mindketten dolgoztunk. Hanem egyszer azt mondja nekem a barátom, hogy neki ezentúl minden héten egyszer kell a motor, még a munkaidő letelte előtt, mert ő szeptembertől iskolába fog járni, s ezeken a napokon én menjek haza busszal, gyalog, vagy ahogyan akarok. Nahát, nekem sem a buszozáshoz, sem a gyalogláshoz nem volt semmi kedvem, s miután rájöttem, hogy barátomat hiába is akarom, úgy sem sikerül lebeszélnem az iskoláról, gondolám egy nagyot, én Is beiratkoztam. Így kerültem ide, így kezdtem el a gimnázium levelező tagozatának első osztályát 1970- ben. De arra kérem, ezt ne írja meg. Ma már szégyellem, hogy nem a saját elhatározásom késztetett a tanulásra...

— Amikor én elvégeztem a nyolc osztályt, édesapám sokat könyörgött nekem: „Fiam tanulj tovább, legalább tedd le az érettségit, majd ráérsz még azután is szakmát tanulni!” Megkérdeztem tőié, minek kell az az érettségi, s akkor azt mondta: „Önmagadnak.”

Szakmunkás lettem, jól kerestem, szerettem a munkámat Is. Mégis... Volt bennem valami furcsa, állandó zsörtölődés, türelmetlenség, mintha szüntelenül perben lettem volna magammal.

*

MOST ITT ülnek velem szemben és alig férnek el a padban. Pedig nem ők nőttek túl nagyra. A padokat készítették kisiskolásoknak. Kérdem, nincs-e olyan érzésük, hogy kinőtték ezt a környezetet.

— Órák alatt nincs időnk ilyesmivel törődni. Ha beszámoló van, akkor a dolgozatra koncentrálunk, ha pedig a tanár adja le az anyagot, akkor odafigyelünk a magyarázatra.*

— Komolyan mondják? Odafigyelnek?

— Miért ne figyelnénk? Azért vagyunk itt, nem?

— Munkahelyükön számítanak-e valamiféle .előléptetésre”. fizetésemelésre, ha 1eéreif':ágizt°k‘>

Egyszerre rázzák meg tavo-ióan fejüket, dé Ta- Jác .Miilálx ezAI al meg