Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-22 / 301. szám

VBn. december ZZ., péntek 3. oldal A közélet hírei ELUTAZTAK A SZIMFEROPOU VENDÉGEK Az Oktatási Igazgatóság meghívására csaknem két héten át megyénkben tar­tózkodott F. A. Szokolov, az Ukrán SZSZK Krím térületi pártbizottsága elő­adói kabinetiének vezetője és I. T. Tvierdohlebov, a Krími Állami Egyetem tánszékvezető tanára. Ellá­togattak több városba és községbe, meglátogattak néhány üzemet és intéz­ményt, valamint tanulmá­nyozták az itteni pártokta­tást. A mindenfelé szívélyesen fogadott vendégek tegnap elutaztak Kecskemétről Budapestre, ahol az Okta­tási Igazgatóság munka­társainak kíséretében két napon át ismerkednek a fővárossal, maid ezt köve­tően hazautaznak Szimfe- ropolba. Megkezdődött a téli szünet Változatos program az iskolásoknak Művelődési otthont avattak Dusnokon Kétévi munkával készült el a dusnoki művelődési otthon. Tegnap este 6 óra­kor, ünnepélyes keretek között avatták föl, a négy és fél millió forintos költ­séggel épített kulturális intézményt. Fellépett a he- lvi általános iskola kórusa és több szavaló! a is. Szép ajándék a dusnokiaknak karácsonyra a 150 négy­zetméteres klubhelyiség, a presszó, a szakköri szoba, tanácskozóterem. Grafikai kiállítás Kiskunfélegyházán Berki Viola grafikus- művész önálló kiállítá­sának megrendezésére ké­szül a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Városi Műve­lődési Központ. A művész­nő, aki hosszú időt töltött a kecskeméti művésztele­pen, legszebb grafikáival december 30-án mutatkozik be. A kiállítást Rózsa Gyu­la, a Népszabadság főműn­ké társa nyitja meg. A mai napon megkezdő­dött a diákok több mint két hétig tartó téli vakáci­ója. Szinte hagyomány, hogy a szünet napjait színes, változatos foglalkozásokkal igyekeznek kitölteni az út­törőcsapatok és a művelő­dési intézmények. Szeret­nénk kis körképet adni ar­ról, milyen szórakoztató, pihentető vagy éppen ta­nulságos elfoglaltságot ta­lálhatnak az elkövetkezen­dő napokban, hetekben Bács-Kiskun megye néhány nagyközségének iskolásai. A dunavec.sei művelődési házban két izgalmas szel­lemi vetélkedőt rendeznek a szünetben a középiskolá­sok számára. Az ifjúsági klub a kisebbeket, a hete­dik—nyolcadik osztályoso­kat látja vendégül két va­sárnap délután. A prog­ramban közös játék és filmvetítés is szerepel. Az Izsáki iskolában a sű­rített szakköri foglalkozá­sok mellett röplabda-házi versenyeket tartanak. A dísznövénytermesztő szak­kör hasznos elfoglaltságról gondoskodott, a szünetben készítik el az új fóliaágyat. Az úttörőőrsök. rajok könyvtári kutatómunkát végeznek, így készülnek a márciusi kiskunfélegyházi Petőfi-vetélkedőre. A jánoshalmi pajtások őrsi kirándulásokat, közös könyvismertetéseket ter­veznek. A Fegyveres Erők Klubjában játékdélután lesz a kisebbek számára. A karácsonv utáni na­pokban kezdődik Kecelen az őrsvezetők továbbképző tanfolyama. Az év utolsó napján a tanulók megko­szorúzzák az iskolai Petőfi- szobot. A művelődési ház­ban mindennap — termé­szetesen az ünnenek kivé­telével — játékdélelőttre mehetnek a kisdobosok. A könyvbarát szakkör ugyan­csak mindennap megtartja foglalkozását a könyvtár­ban. A kerekegyházi úttörő- csapat tanácsa a pajtások kívánságait figyelembe vé­ve már jó előre megtervez­te a szünidei programot. Ha jó az idő —, s ez té­len a havazást jelenti — szánkóversenyt, hóember­építést rendeznek a kör­nyező dombokon. A kisdo­bosok részére diafilmvetí­tés is lesz, a nagyobbak az MHSZ-től kölcsönzött hon­védelmi filmeket láthatják a szünetben. Érdekesnek ígérkezik az „úttörő szil­veszter” is, ahogy a paj­tások az év utolsó klub­délutánját nevezik. A mélykúti gyerekek is várják a vidám hócsatákat. De ha nem lesz hó a szü­netben, más szórakozás is várja őket. Közös mozilá­togatásokat terveznek, asz­talitenisz-versenyt, két raj pedig elutazik majd a bács­almási galambkiállítást megnézni. A nyolcadikosok teadélutánt rendeznek, amelvre meghívnak néhány KISZ-tagot is. Tiszakécskén, az általá­nos iskolában sűrűbben tartanak szakköri foglalko­zásokat a két hét alatt. A kisebbeknek a művelődési központ vasárnapi játék- délelőttjei jelenthetnek majd jó szórakozást. Itt sem hiányzik a tervekből a szánkózás, és a gimnazis­tákkal tartott közös klub­délután. A művelődési köz­pont délelőttönként diafilm­vetítést rendez. Szívesen írtunk volna néhány iskola, úttörőcsapat téli terveiről többet is — nem rajtunk múlott. Ma kezdődik a szünet. Talán még nem lenne késő egy-két helyen színvonala­sabb, hasznosabb progra­mot összeállítani. K. Gy. Sikeres pályázat Október 10-1 számunkban pályázatot közöltünk, arhe- lyet a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsa és a Központi Sajtószolgálat hirdetett meg a mezőgaz­dasági termelőszövetkeze­tek vezetői részére. A pá­lyázat célja, hogy az MSZMP Központi Bizottsá­ga, valamint a kormány 1971. évi decemberi hatá­rozatainak sikeres végre­hajtása érdekében minél szélesebb körben közkincs- csé váljék a közös gazda­ságok vezetésében, üzem- és munkaszervezésben, a szövekezeti munkaverseny és a szocialista brigádmoz­galom irányításábán szer­zett számos jó tapasztalat. A pályázatot két kategó­riában hirdették meg. Egy­részt a kedvezőtlen adott­ságú szövetkezetek vezetői, másrészt az átlagos vagy annál jobb körülmények között gazdálkodó üzemek vezetői részére. A december 15-ig lejárt határidőig 12 pályamű ér­kezett szerkesztőségünkbe. Az írások értékelésére csü­törtökön került sor Kecs­keméten, a Homokhátsági Mezőgazdasági Szövetkeze­tek Területi Szövetségének székházában. A megyei zsűri, amely a megyei párt- bizottság, a megyei tanács, a termelőszövetkezetek te­rületi szövetségeinek, vala­mint a Petőfi Népe és a Szövetkezeti Élet szerkesz­tőségének képviselőiből állt, egyenként értékelte, alapo­san megvitatta a beérkezett pályaműveket. Megállapí­totta, hogy a vezetés ta­pasztalatainak gazdag tár­házai ezek az írások, ame­lyeket érdemes publikálni. A kedvezőtlen adottságú szövetkezetek kategóriájá­ban beérkezett pályázatok közül kettőt, az átlagosnál vagy annál jobb körülmé­nyek között gazdálkodó üzemek kategóriájában ötöt javasolt továbbküldeni az országos zsűrihez. Emlékszem, gyermekko­romban a karácsonyfa alatt mindig találtam egy-egy kis ajándékcsomagot, s a szüleim mondták: ezt a vállalattól kaptad. Termé­szetes lett, egy idő után már kerestem és mindig legalább úgy örültem a csokoládénak. zsebkendő­nek, vagy játéknak, mint a családtagoktól kapottak­nak. Kicsit misztikussá vált ez az ajándékozás, mert sosem tudtam meg­köszönni senkinek. Az em­léke azért megmaradt. Hosszú évek teltek el, amíg találkoztam azokkal, akik a családi ajándékok közé valamilyen formában oda teszik a társadalomét, a közösségét is. Egy tsz székházában állt a kará­csonyfa, alatta kisebb-na- gyobb csomagok, mind­egyikre ráírva a leendő tu­lajdonos neve. Az átadás­nál ott voltak azok, akik a szülőkkel folytatott be­szélgetések során „kinyo­mozták”. melyik kicsinek, mi kellene, akik megvásá­rolták. elkészítették. Fi­gyeltem a gyerekeket, amint feszülten, várakozva bontogatták a dobozokat, zacskókat, részese voltam örömüknek ugyanúgy, mint a szövetkezet vezetői a rendezők vagy szülök. A mezőgazdaságban és az élelmiszer-gazdasági üzemekben általában a nő- bizottságok, a párt- és a szakszervezettel egyetértés­ben, az ifjúsággal közösen gondoskodnak ily módon a gyerekekről. A munka zö­me azért a nőké marad. Sokakban felmerült az 1970-es. a nőbizottságok feladatát, munkáját meg­változtató párthatározat után a kétség: vajon azzal, hogy többet törődnek a ter­melési tevékenységgel nem lesz-e szegényesebb egyéb munkájuk. Hogy nem ma­rad majd elegendő idő és energia a kis ünnepségek, megemlékezések rendezé­sére. Az idén sok-sok gyerek­kel, nyugdíjassal, nagy­családossal együtt örülök, amiért nem szűnt meg a törődés, sőt még alaposab­bá vált. Oldalakat töltene meg a felsorolás, hogy me­lyik üzemben, mennyit és hogyan juttattak a kicsik­nek vagy az öregeknek — az emberrel való törődés jegyében, mindenütt ere­jükhöz mérten. Nem szí­vességből. hanem a humá­num diktálta kötelességbőL Sok helyütt — főként ahol csak keveset tudtak adni —. ha közös karácso­nyi ünnepséget nem is ren­deztek. a nőbizottság tag­jai vagy a fiatalok elvit­ték az otthonokba az aján­dékokat. Egyre gyakoribb azonban, hogy a szülőknek nyújtják át a pénzes bo­rítékokat. mint a Szikrai Állami Gazdaságban, ahol összesen 40 ezer forintot osztottak így szét. Vagy említhetném még a Kecs­keméti Konzervgyárat, ahol a mosógéppel vagy más fontos háztartási gép­pel még nem rendelkező nagycsaládosoknak befi­zették az első OTP-részle­tet. örvendetes, hogy min­dig többet tudunk adni, viszont félő. hogy elsze­mélytelenedik az ajándéko­zás. A szülőkre vár a fel­adat: megmondani a gye­rekeknek miből vásárol­hattak többet, mint tervez­ték. Egyszerűen arra gon­dolva, hogy gyermekeik is felnőnek s majdan ők lesznek az ajándékozók. D. É. Másfél milliárd köbméter gáz Megtakarítunk 30 millió mázsa szenet A szegedi medencében tartó sikeres megkezdte a szénhidrogén a hetek óta próba után teljes üzemű termelést a Dél-Alföld leg­nagyobb földgázfeldolgozó üzeme és a hozzá tartozó egész apparátus: a gázter­melő kutak, gyűjtőállomá­sok, csővezetékrendszerek. Ez az üzem kizárólag a gáztermelésre kialakított kutak „termését” dolgozza fel. s a tüzelésre kész földgázt az országos táv­vezeték-hálózatba bocsátja. Mellette működik az az üzem, amelyik az olajjal együtt a felszínre kerülő gázokat dolgozza fel. Együttesen már napi öt­millió köbméter földgázt termelnek. Ez az ország szükségletének körülbelül az egyharmadát fedezi. A szegedi szénhidrogén­medence így most már a végleges évi terveként elő­irányzott 2 milliárd köb­méterből másfél milliárdot megtermel. Ez a hatalmas gázmennyiség hozzávetőle­gesen 30 millió mázsa kö­zepes kalóriaértékű hazai szénnel egyenlő értékű, s szinte ugrásszerűen javítja ezen a télen az ellátást. Mindez természetesen azt is jelenti, hogy ez a korábban energiaszegény vidék — a Dél-Alföld — a régebbinél jóval kevesebb szenet használ fel. Csak Szeged és környéke évente ötvenezer vagon szénnel igényel kevesebbet. Az egész Dél-Alföldön már több mint száz nagy­üzem állt át a földgáz használatára, a háztartás! tűzhelyek, fűtőberendezé­sek. fürdőszobai vízmelegí­tők és más készülékek száma pedig csak a Dél­alföldi Gázgyártó és Szol­gáltató Vállalathoz tartozó Bács-Kiskun. Békés és Csongrád megyében meg­haladja a százezret. Ülést tartott az MHSZ megyei társadalmi bizottsága Tegnap tartotta ülését az MHSZ megyei társadalmi bizottsága. Szemők György alezredes, az MHSZ meg­bízott megyei titkára vá­zolta a társadalmi bizott­ság előtt az utóképzésben elért eredményeket, majd körvonalazta a megyei ve­zetőség elgondolásait a ka­tonai utóképzést elősegítő bizottság teendőiről. Nemes Antal al^red0- ezután előterjesztette az1 1973. évi munkatervet, amely magában foglalja az utóképzésben a személyi és tárgyi feltételek kialakítá­sát, az agitációs és propa­gandamunka módszereit, a kiképzési és sportmunka megszervezésének. végre* hajtásának és ellenőrzésé­nek feladatait. Több javas­lat és vélemény elhangzá* sa után a bizottság a ter­het jóváhagyta > A közösség ajándéka friss levegőn. De azért minden sűrűn lecövekel- tüpk olyan fényes és vonzó kirakatoknál, mint a Dom Knyigi-é, a Könyv Házáé, ahol arz „ezernyelvu ’ iro­dalom művei közt magyar képzőművészeti remekeket is megpillantottunk. No és ha már „szobai világoson” boltunk, ki-kibontottuk az ajándékcsomag valamelyik csücskét, gyönyörködtünk egy sort a korcsolya ék­szerként ragyogó, finom acéliában. Utunk ekkor is elvezetett a Nyevszkij proszpekt ele­jén emlékül meghagyott, kék festékkel falra mázolt felirat mellett, amely ma­gyarul így hangzik: „Pol­gártársak! Az utcának ez az oldala tüzérségi tűz ide­jén biztonságosabb!” — ilyenek tájékoztatták a la­kosságot a 900 napos fa­siszta blokád idején, me­lyik oldal véd jobban a be- csa nérlá soktól. A pu, megtalálnád azt az üzletet, ahol ezt a korcsolyát vetted? Arra van, a Szmolnij felé? — Faggat a gyerek, most már bent a nagvszobában. Ér­zik a hangián, száz felé mozgatia fantáziáját a le- ningrádi - korcsolya, amely/ tői, sajnos, búcsúzni kell. Prózai dolog, de mit lehet tépni; megnőtt a lába. Mit kérdezett a gyerek? Ja, hogy arra van-e a Szmolnij is? Dehogy, de­hogy ... De van a fiókom „emléksarkában” egy tér­képem — Leningrádról. Mire levetkezem, már a kezemben is van. Mutatom. — Látod, ez a Nyevszkij proszpekt, mondjuk, mint­ha Pesten az Üllői úton mennél kifelé, a Szmolnij meg emitt messze, ebben a Néva-kanyarban, úgy esik, mint Üjpest... Csak jóval nagyobbak a leningrádi arányok. Azt se tudom, hova pi* lantsak, annyi ismerős kép felmerül a térkép rajzola­tai, nevei olvastán. Vojnova utca, Szaltikov Scsedrin utca — vagy út? —, s a kettő közt a tauriai palota, valamikor Európa legna­gyobb épületének számí­tott. Patyomkin herceg, a „tauriai” építtette, Katalin cárnő kegyence. M ikor autóbuszunk a palota előtt haladt, már elhalkult a szó, a Bács-Kí'kun megyei turis­tád ajkán. Negyedórája még víg hazai dalok jár­ták. Hogy például „Átal- mennék én a Tiszán ladi­kon. ..” Talán, hogy a Né- vát kísértük egy darabon. Aztán elszállt > a „Pest- Buda”-! hangulat, eltűnt a túlpart, s a Péter-Pál erőd katedrálisának aranytűhe­gye. A „Forradalom or- szágútján” jártunk’... A tauriai palota előtt járha­tott Lenin és Rahja azon az éjszakán, mikor Lenin- grád pattanásig feszült. Itt állította , meg őket a lovas járőr. Rahja feltalálta ma­gát, adta 'a részeget, s míg a junkerek vele bajlódtak, Lenin' előrelopakbdhatott... Ha akkor felismerik'... De a történelem nem ismer „ha”-kat. Szmolnij.:: Minden forr, sistereg. Vörösgárdisták, munkásküldöttek gyors lép­tei kopogtak ezen a szé­les, nyílegyenes folyosón, amelyről most mondja ide­genvezetőnk, hogy van vagy kétszáz méter hosszú. A most szinte hangtalan szo­bák ajtaián kis táblák: a leningrádi területi és váro­si pártbizottság helyiségei, osztályai. Akkor telefon­csöngés, távírógépek, író­gépek kattogása töltötte be a folyosót, a - kintről min» dent páncélautók dübörgé­se, ' katonák harsány szava nyelt magába... Lenin a forradalmárok sorfala közt sietett ;a nagyterem felé. Kezében a parókát lóbálta, amit már levetett ekkor­ra' Az ülésterem .., Valami­kor nemesi kisasszonyok hálóztak, banketteztek itt... Ezen a történelemdöntő éj­szakán egy kis dobogót ál­lítottak fel az elnökség­nek, a küldöttek pedig pa­dokon, zsámolyokon ültek, vagy a fal mellett álltak... Ezek a fehér, karcsú oszlo­pok, pazar csillárok... Mo­raj támad, Lenin az emel­vényre megy, kezét csitító- lag feltartja... Hangja itt szállt e mennyezet alatt: „Az ‘Ideiglenes Kormányt megdöntöttük. Tagjainak többségét már le is tartóz­tatták ... A Szovjet Hata­lom fel fogja aiánlani va­lamennyi népnek az azon­nali demokratikus békét és az azonnali fegyverszüne­tet minden fronton ...” Ez a békeszózat azóta se halkul. A gyerek megszólal. ** — Apu... Hadd tegyem el emlékbe a lenin­grádi korcsolvát. Jóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom