Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-20 / 299. szám
6. oldal 1972. december 20., szerda Az uszódiak legnagyobb gondja Egy szovjet mm egyik jelenete jutott eszembe, amikor az uszódi tanácselnök a község régi gondjairól beszélt. A filmben a németek elzárták egy falutól az ivóvizet. A lakosság hosszú sorokban állt a csöpögő vízcsapok előtt az életet jelentő vízért, míg végül győzött a szovjetek élniakará- sa és visszaszerezték az elfoglalt vízmüvet. Úszódon nemrégen még egyetlen ártézi kút adta a vizet a lakosságnak. Az udvarokban levő kutak vize nem tiszta. Volt, aki másfél kilométerről járt a kútra, két kannával. Nagymo- sáskor már előző nap tele kellett hordani az edényeket. Nyáron nem egyszer elapadtak a házikutak, s az állatoknak a Dunáról kellett vizet hozni, mert az egyetlen ártézi kút nem győzte a megterhelést. 1964-ben már ez is csak úgy adta a vizet, hogy szereltek rá húzó-nyomó készüléket. Közben emelkedett a lélekszám és a háztáji állatállomány is. Sürgősen új kutat kellett fú- ratni. Már 115 méter mélyre értek a csövek, de „saját erőből” n”*n tört fel a Címkét az üvegre! Veszek egy hűtőszekrényt, mert már rettentően felszaporodtak a kamrában a kiürült borosüvegek, lépni is alig lehet tőlük ... Ügy érzem, meg kell magyaráznom a dolgot. A hűtőszekrény nem azért kell, hogy az üres flaskákat rakjam bele ellenkezőleg: benne akarom ezentúl „pincehi- degre" hűteni kedvenc italaimat. Nem pedig vizesvödörben, ahogyan eddig tettem — most már belátom — helytelenül, és egyáltalán nem előrelátón. A vödörben ugyanis minden egyes üvegről leázik a címke ... Ha leázott, leázott. A bort címke nélkül is meg lehet inni — mondhatják. Ez igaz. Csakhogy az üres üveget nem váltják vissza a boltban, ha nincs rajta az a kis cédula. — Sajnálom, kedves vevő, de rendelet van rá... Bizony. Láthatjuk minden élelmiszerboltban: „ ... csak olyan üveget váltunk visz- sza amelyet vállalatunk (a Bács-Kiskun megyei Elel- miszerkereskedelmi Vállalatról van szó) tart forgalomban”. Nincs mit tenni. A rendelet az rendelet... Sikertelen visszaváltási kísérleteim után mentőötletem támadt. Van egy gyerekkori jóbarátom, aki a borforgalmi vállalatnál ellenőr! Felkerestem. — Régi barátságunkra kérlek, adj nekem, néhány borosüvegcímkét... Tudod, gyűjteni szeretném őket, kellene egy kis induló tőke ... Így történt. Azután már csak egy tubus ragasztóra volt szükség... A többit, gondolom, sejtik. Egyébként elárulom, persze csak titokban, nehogy az illetékesek megtudják: szívesen adok sorstársaimnak is címkéket. Sajnos már csak szikrai cirfandli és egerszóláti oiaszrizllno van. Tegnap ragasztottam fel az utolsó furmintot. K. Gy. víz, pedig ezt remélték a köz- tégbeliek. A lakosság száma közben 1600-ra emelkedett. Köztük 180 iskolás, 50 óvodás gyerek és a napközis öregek is várták az ivóvizet. A két kút sem oldotta meg Úszódon az évtizedek óta nyomasztó problémát. 1969-ben egy nevezetes tanácsülésen elhatározták, hogy vízműtársulatot alakítanak. Meg is kezdték a szervezést. Sokan bizalmatlanul fogadták a kezdeményezést, mondván, mi a biztosíték, hogy — két kutunk éppen hogy csak adja a vizet, — a harmadik majd bővizű lesz? A kényszer mégis elhatározásra késztette a község lakosságát. Kockázat nélkül nincs vállakózás. 1971 májusában megalakult a vízműtársulás Lakóházanként 5200 forinttal kellett az építéshez hozzájárulni. Ebből háromezer forint készpénz, a többi társadalmi munka. Eredetileg regionális vízműre készítették a tervet, ami azt jelenti, hogy a községen áthaladó vízvezetékre kötik a község vízhálózatát. Ez lett volna az olcsóbb. De a terv a beruházások csökkentése miatt nem valósulhatott meg. Maradt a másik lehetőség: önálló vízmüvet kell építeni. Végre megindulhatott a munka. Ásták az árkoxat, fektették a csöveket. Az Országos Vízügyi Hivatal 925 ezer forinttal járult a vízmű építéséhez. A község öt év alatt megközelítőleg egymillió forintot ad, de segít a megyei tanács is. A munkák már javában folytak, és a tanács vezetői egyre nyugtalanabbak lettek. A vízműhöz fúrott új kút mélysége már jóval meghaladta a 100 métert, de meg sem közelítette a másik két kút vízhozamát. A rossz hír hamar eltedjedt a községben. Többen vissza akarták kérni a társulásra befizetett pénzüket, mondván, minek fizessünk, ha úgysem lesz vizünk. A tanács vezetőinek kora reggel első útjuk a fúráshoz vezetett. Végre jó hírrel fogadták őket a kútfúrók: 186 méter mélységből percenként 280—300 liter kiváló minőségű víz tört elő. A november 29-iki tanácsülés sokáig emlékezetes marad az uszódiaknak. Itt jelentették be, hogy a lakosságnak nincs oka aggodalomra, lesz vizük bőven. Mostani gondjuk sokkal kisebb a réginél. Egy hid- roglóbuszt kell szerezniük. Állítólag az egyik közeli gazdaságban a meglevőt nagyobbra cserélik és talán sikerül megvenniük a régit. Nagy fába vágták a fejszét az uszódiak, de bíztak saját erejükben és a közös összefogásban. Jövőre már múltidőben beszélnek a vízgondokról. Szabó Ferenc Ifjúsági filmek a téli szünidőben A december végi és január eleji moziműsorban a vakációzó kis- és nagydiákoknak egyaránt jó időtöltést kínáló filmek szerepelnek. A legkisebbeknek szól „A hét holló” című csehszlovák, lengyel és NDK rajz- és bábfilmekből álló önálló sorozat. A nagyobbaknak „Az ellopott csata” című színes, szélesvásznú NDK kosztümös kalandfilmet, a „Bolondos újoncok” című zenés francia vígjátékot, a „Tizenévesek” című lengyel filmet, s a Marx-fivérek régen készült. de ma is ellenállhatatlanul mulatságos amerikai burleszkjét, a „Botrány az operában” címűt kínálják a mozik. Ugyancsak ennek a korosztálynak szerezhet kellemes időtöltést „Az atamán halála” című kétrészes színes, szélesvásznú. szinkronizált szovjet kalandfilm és a „Mi, elveszett lányok” című csehszlovák ifjúsági alkotás a nálunk is népszerű Jarka Schallerova főszereplésével. Úttörők a határon ELEVEN és pezsgő, játékos, de mégis tartalmas munka folyik a madarasi Petőfi Sándor Úttörőcsapatban. Való igazság, hogy ebben a községben mind a pajtások, de még a kisdobosok is, s mind pedig a pedagógusok sok eredménynyel büszkélkedhetnek. S vonatkozik ez mindenekelőtt a honvédelmi nevelésre, a szellemi és sportvetélkedők, versenyek eredményeire. Az úttörő határőrök közül például a járási lövészversenyen Bódi János második, Zatykó József negyedik lett és Beré- nyi János is értékes helyezést ért el. Geiger István karmester dirigálásával az úttörőcsapat harminctagú fúvószenekara különböző szintű versenyeken évek óta sikeresen szerepel, 1970-ben, Egerben rendezett országos versenyen aranydiplomát nyertek és harmadikok lettek. Tavaly már megyei elsők voltak és a kiváló szereplésükért három hétig Csillebércen nyaraltak. Most is nagy szorgalommal készülnek a fúvószenekarok vetélkedőjére. Az úttörők között több tehetséges sakkozó is akad. Különösen Szendrei Levente, Tósaki Árpád, akik járási és megyei elsők is voltak már, sőt országos helyezést is elértek, de Orosz Újdonság Kerekegyházán Az eddiginél jóval munkaigényesebb cikkek — hálóingek és baby-dollok — készítésére tértek át a Habselyem Kötöttárugyár kerekegyházi üzemében. Az asz- szonyok „megbirkóznak” az új és nehezebb feladattal, s a begyakorlási időt követően rövidesen a régi ütemben dolgoznak. Képünk a Váci Mihály nevét viselő brigádot ábrázolja, amely jelenleg a 90 százalékos teljesítménynél tart. (Pásztor Zoltán felvétele) János és Barta Sándor isaa élvonalban vannak. Az elmúlt oktatási évben a járási tanulmányi versenyen elért eredményeik azt tükrözik, hogy oroszból, magyarból és földrajzból több madarasi úttörő is jeleskedik. Az úttörőcsapatból különböző versenyeken tízen már országos vagy megyei helyezést értek el, tíz kisdobos és huszonöt úttörő pedig járási első volt. A MADARASI úttörőcsapatban a honvédelmi nevelés is tervszerűen és szervezetten folyik. Két rajukban, az általános mellet-, speciális — határőr — !< képzés is van. Ábrah Sándorné, Müller Mártó:, raj vezetők, Takács hadnr és Horváth szakaszvez egy-egy oktatási évre sz- program és kiképzési te alapján tanítják az úttü határőröket, akik az elm - leti és gyakorlati foglalkozásokon megismerhetik a határőrök életét, feladatait és a határőrzés segítésének lehetőségeit és módszereit, aminek különösen a határ mentén a kispajtások is hasznát vehetik. Szeptemberben a fegyveres erők napján, „A néppel tűzön vízen át” mozgalmat indítottak el, amelynek fő célja, hogy elmélyítse az úttörők szeretetét és megbecsülését a szabadságért harcoló elődeik és névadójuk, Petőfi Sándor iránt. A HONVÉDELMI nevelés eredménye a madarasi úttörőknél természetesen a határőrizetben is jelentkezik. Legutóbb például Har- tyányi Károly úttörőhatárőr szemfülességén múlott, hogy Farkas László bácsbokodi postásnak az elsikkasztott több mint 30 ezer. forinttal nem sikerült disszidálni. Farkas éppen az úttörő nagyapjához tévedt be, s attól kért szállást. hogy majd ott meghúzódik — Ugyanis ő tudta, hogy keresik —, s a sötétség lenle alatt akart átszökni a határon. Karcsi azonban gyanúsnak vélte a postást és értesítette a határőr járőrt, akik azután fülöncsíoték. A 2272 SZ. Petőfi Sándor Úttörőcsapatban tehát valóban tartalmas és eredményes munka folyik, amit az iskola vezetőinek, a ne- daeógusoknak és a határőröknek köszönhetünk. Gazsó Béla De kár,hogy szemetes j' öhet tél vagy nyár, eshet, lóghat a hó lába. mint most a szomorú szürke felhőkből. — Baja mindig szép, kedves. Hát még ilyen sátoros ünnep közeledtén, mint a karácsony! Csillogó-villogó ékszerdoboz a belváros. Az utcák, terek partjain tükrös kirakatok, színes villanyégők, arany-ezüst dekorációk között hullámzik a nép. Akik nem fértek el a járdákon. az üzletekbe szívódtak be. A hangok barátságos, mosolyos duru- zsolássá olvadtak össze. Autók, buszok domború hátú, fényes nyájai lepik be a főteret. A vonalba felsorakozott gépkocsik előtt egy-egy stráfkocsi is eldocög. A nehéz murakö- zik egykedvűen csattogtatják patkójukat a m&cska- köveken. Fakó farkuk suhint néha. A halbolt előtt lehajtott oldalú teherautó. Ménkű öblű alumíniumkádakból testes potykákat merít hosszúnyelű hálójával a halász. Hátrahailik, míg lent várakozó társa tartó készségébe önti a ficánkoló, tátogó, síkos testű haltömeget. Hopp, egy izmos pikkelyes jószág kivetette magát a hálóból! Éles puffanás, ott vergődik a kövön. Tanulság: aki amúgy is levegő után kapkod, ne ugráljon, mert könnyen kiesik a pikszisből. A Sugovica. Szép ilyen téli bánatban is. Kerek farú uszályvontatók, miniumvörös hasú uszályok fölött kibicsaklott nyakú, csővázú daru. Alattuk alig moccan a piszkosszürke víz. Kiköt egy kis halászcsónak. Egész közel a hídlábhoz. Benne barna kabátos fekete kendős menyecske egyensúlvoz. Gumicsizmáját veti. Mikor már világos színű köröm- cipőben tipeg a „talpalatnyi” helyen, nyugodt biztonsággal igazítja el szállítmányát: egy kasnyi egészséges vörös jércét, valami tartályfélét, majd áruházi csomagot. Fentről kamaszgyerek oldalaz le hozzá, biztosan a fia, s elveszi, amit az asz- szony adogat. A fiú fölpislog a betonúira, ahol kendős öreg néni ácsorog egy kézikordé mellett. Azon is pakkok. A betonút túlsó szélén a lángospavilon sárga- zöld-piros tarka lemezfala. Ajtaja zárva. Rajta fehér papírlap: „Téli szünet”. Oldalt másik felirat: „Tavasszal újra nyitva”. Illatok. ízek zsirsercegé- sek emlékei kerülgetnek. Hol van már az idei nyár... Emlékét mi őrzi még? Talán a fenyővásár, amott a sétányon? A sötétzöld tűlevelek sűrűiéből éppen- csak ki tudja dugni fejét egy zománcozott tábla: „Kér' k, ne zavarja a rühellni vágyókat.” — Hát persze, ott a pad is, csalt takarják a fenyők ... Mégis, valami a nyárból. D e nézd csak! Mégiscsak hagyott itt még közvetlenebb „dokumentumokat” a nyár. Mert pásztázd csak végig a Su- govica magas partját, el innen a lángossütőtől egészen a Hotel Dunáig. A víztől a part derekában húzódó sétányig, s onnét föl a korzó korlátiáig mindenütt papírszemét pöttyö- zi a tépázott pázsitot. Persze, úgy általában mondhatjuk így: papírszemét. Mert részletek rendkívüli változatosságot mutatnak. Zsírpapír cigarettacsomag, gyufaskatulya, műanyagzacskó. áruházi blokk, újságfoszlány — hogy csupán a nagyját említsük. De ezen belül is például a zsírpapíron kitűnően számbavehető. mit fogyasztottak belőle. Azaz, hogy kolbászt, virslit, lángost, sajtot, egyebet. Minderről évszakok, seregietek, vigalmak jutnak eszünkbe, no és az, hogy mi a csudának kellett pont a szemetet itthagyni emlékeztetőnek?! A papírok, műanyagpoharak, nejlon staniclik színéből, kopottságuk, ázottságuk fokából nyomon követhető, melyik „csoport” milyen alkalmakról feleitődött itt a a romantikus Sugovica hosszú partoldalában. Nem tagadható, tehát hogy a szemét háborítatlanul enyész jórégtől. Rémlik, mintha szép ideje visszaköszönne ez a szemétügy, levelekből, kisgyű- lésekről, cikkekből. Milyen kár, hogy kőhaj ítás- nyira az „ékszerdoboz’'- tói, a belvárostól — vagy tán ez is belül van?— ilyen látvány rontja az összképet. Hogv a hóeséstől várják: majd az jótékonyan belepi a világot, s akkor szikrázó fehér lesz a kedves, de most kis- piszkos partú Sugovica is. Idegenforgalom. Ne bosszantsunk már senkit azzal, hogy „mit szólnak ehhez a külföldiek!” Fordítsuk meg a dolgot, ök elmennek, de mi maradunk. Tiszteljük már meg önmagunkat azzal, hogy ezt a kedves várost sajátmagunknak is tisztán tartjuk. Tóth István